Nem tudom mi van velem, de eddig nem igazán vagyok megelégedve a 2010-es újdonságokkal. Egyszerűen nem találok olyan lemezt, amelyikkel maradéktalanul meg lennék elégedve. Meghallgattam a These New Puritans-ék új anyagát is, és csak egy fáradt sóhajra futotta utána, de nincs ez másként JJ-vel, a Massive Attack-kel, és a Spoon-nal sem. Kezdek aggódni, és lázasan böngészek újabb kedvenc után, szinte már megszállottként verem a billentyűket.

Persze még nem vagyok teljesen elkeseredve, bízom például az új Bomb The Bass-ben, vagy a Gorillaz-ban, de ha neked már akadt idei kedvenced, ne felejtsd el velem megosztani! Könyörülj rajtam!

Újabb szavazást tettem a bal oldalra, ha van időtök nyomjatok egy választ. A történet részletesen többek között a nemrég még tiltólistás Cigiblogon olvasható, vagy szintén első kézből a rajongói oldalon, illetve a Hírszerzőn!

Pár nap van már csak a Heligoland hivatalos megjelenéséig, és szinte minden blog ontja magából a Massive Attack-ről szóló posztokat, melyek közül én sem akarok kivétel lenni. A Paradise Circus után ugyanis végre elkészült a hivatalos Splitting The Atom klip is, illetve mellé egy promóciós videó a Flat Of The Blade-hez!

Ma azt hiszem egy darab meghalt belőlem, és nem tudom újra lehet-e majd éleszteni. Olyan szavakat hallottam mondatokká formálódni, melyeket talán nem kellett volna. Soha.

Kristine W ősidők óta, minden amerikai (vagy nem amerikai) buzi nagy kedvence, és a túlhevített éjszakák állandó szereplője, aki ugyan az idő múlásával egyre inkább hasonlít Debbie-re a Queer As Folk című sorozatból, de Mike Ruiz keze alatt végre ő is régi fényében tündököl.

Beszippantott engem is a játékmánia a Facebook-on, de azt hiszem ma jött el a pillanat arra, hogy szépen bezárjam a kávézómat, és mától nem basszak el órákat a virtuális barátaim, virtuális jóllakatásával. Ha igénylitek, inkább főzök itthon valamit!

Ha az előző kliptől még nem fordult ki a beletek, akkor a Xiu Xiu új, Dear God, I Hate Myself című cuccától biztos ki fog, hiszen a csajnak is ... Egyébként ti már hánytattátok magatokat? Én igen, és ne tudjátok meg az mennyire durva dolog! Úgyhogy amennyire én meg tudom állapítani, az amit Angela a filmben művel, bizony igazi!

Azért az vicces valahol, hogy mi mindketten, de főleg én, baromi érzékenyek vagyunk a szagokra, én az is voltam mindig, erre most itt alszik az ágyunk mellett egy fingógép, beterítve a szobát jobbnál-jobb szagokkal. Eddig az összes illatosító felmondta már a szolgálatot, talán még a füstölő nem, de az meg nem mehet olyan ütemben, mint ahogy a szagok áradnak.

Ez a sors fintora, vagy mifene, de ez is viccesen hangzik így leírva. Murphy-nek van erre valamilyen törvénye? Biztos van, hiszen mindenre van!

Baljós, sötét, borzongató, és nyugtalanító a Black Strobe két éves szünet után megjelent kislemeze, melyhez tökéletesen passzoló klipet is készített Laurent Chanez, de csak erős idegzetűeknek ajánlom.

Még mindig meglep amikor időnként szembesülök azzal, hogy a szűk környezetemben még mindig vannak olyan emberek, akik azt gondolják, hogy elfogadnak, de ettől még nem jár nekem boldog élet, hiszen csak egy buzi vagyok.

Szeretnék új ruhát a blognak, bár nem azért mert ez a mostani nem szerethető még mindig, csak kellene egy kis változatosság. Pofátlanság, de megint csak 702-őt kérném meg ha elvállalja, csak azt nem tudom, hogy nézzek ki.

És itt a gond, ugyanis baromi jól tájékozott vagyok sok téren, de hogy blogszoknya terén mi a divat, arról fogalmam sincs. Amennyiben te tudod, mi lesz hosszú távon is érdekes, előremutató, illik hozzám, vagy csak a te személyes kedvenced, akkor légyszíves dobd be ide a dobozba, hogy kikupálódhassak.

Ada tavalyi kiadványa, melyben Raz Ohara vokálozik, már a remixeivel levett a lábamról, így a német fotográfus, Mark Kempken által rendezett videó már csak a hab lehet a tortán.

Mostanában nem nagyon álmodom, vagy csak nem emlékszem az álmaimra, de két napja olyan rémek kísértenek, melyeket nehéz elfeledni, lévén gyilkos gyerekekről van szó.

A történet majdnem ugyanaz volt most is, mint tegnap. Egy ártatlanak kinéző 12-15 év körüli kisfiú követett az utcán amikor levittem a kutyát, majd egyszer csak rám támadt egy késsel, teljesen váratlanul, hátulról. A félelmetes még csak nem is ez volt, és a vesémben élénken fel-fel sikító fájdalom, hanem az, amilyen gyorsan az angyali pofa átváltozott démoni álarccá, és olyan lett, mint aki teljesen kifordult magából. Az első gyerek ráadásul szőke volt, az az igazi ártatlan képű jófiú, míg a második már sokkal ijesztőbb volt első ránézésre is. A két álom közti különbség pedig az volt, hogy míg az elsőben sikerült elzavarnom a sátánt, és megúsztam egy szúrással, másodszor már nem voltam ilyen szerencsés.

Ha Édespofa nem arra ébred, hogy kiabálom Lulu nevét, és hörgök mint egy állat, talán megtudtam volna mi a kimenetele a harcnak, de így csak abban vagyok biztos, hogy kétszer szúrt!

Nem tehetek róla, a március 15.-én megjelenő Delphic kislemez címe hallatán, ahogy eddig sok-sok éve több ilyen címmel rendelkező dalnál is, még mindig ez a Halcyon ugrik be, azóta nem sikerült senkinek hasonló jégmadarat gyártani, bár közelítettek hozzá többen is.

Egyébként a Delphic elkészítette a nálam tavaly nem túl nagyot ugró Phoenix, Fences című szerzeményének újraértelmezését is, mely már most jobban tetszik mint az eredeti.

Felfedeztem ma egy számomra új helyet, a Café 5-ot, ahová teljesen véletlenül estünk be a régi kollégáimmal, és nagyon kellemesen éreztük magunkat.

A kiszolgálás és a berendezés remek, de az oda járó vendégek is emelték az est fényét, ugyanis az egyik asztalnál egy jópofa leszbikus pár ült, a másiknál egy maci páros a barátaival, illetve én a csajokkal. Szóval azt hiszem kijelenthetjük, hogy melegbarát a környezet!

Ja, és ha befutnátok valamikor az egyik ilyen helyre, ne hagyjátok ki a fehércsokis lattét, répatortával kísérve, utána pedig egy mentás zöld teával leöblítve.

Valaki a házban az egész lépcsőházat teleszórta asztali sóval, ami nem csak azért nagyon idegesítő, mert a felét már behoztuk a csokoládébarna greslapra, meg azért, mert Lulu kis lábait baszogatja, hanem azért is, mert a betonlépcsőt és a beton függőfolyosót gyönyörűen szét tudja marni.