Egyre inkább úgy tűnik, az utóbbi napokban szép lassan beszippantott minket az őrület malma. Nem elég, hogy napközben úgy vigyorgunk mindenen mint a tejbetök, még éjszaka sem hagy nyugodni minket a mindent átszövő butasághalmaz.

Én többször fél órákat töltök azzal éjfél után felébredve a félálomból, hogy eltervezem milyen lesz Csilláékkal kávézni a Café Belga-ban, Gabival shoppingolni, Chillout-tal gofrizni, Zsuzsival piacozni, hogyan fogjuk kergetni a kacsákat Lulu-val a tóparton, felfedezni a várost biciklivel és milyen lesz első este az új albérletben aludni, Zsolti pedig azzal, hogy milyenre festi majd ki az első lakásunk falait, milyen kocsit veszünk, ...

Mondom én, hogy megőrültünk, eszünkbe sem jut aggódni a majdnem egy napos út miatt, a belga személyi miatt, a munka miatt, és úgy összességében a fontos dolgok miatt. Minden más, apró-cseprő tevékenység eltereli a gondolatainkat ezekről, meg ezek úgyis meglesznek, akkor is ha nem parázunk rajtuk ezerrel.

Tiszta '80-as évek az új The Drums szám, Olyan mint egy régi OMD nóta, illetve olyan ami tökéletesen illik ehhez az augusztus végi 10 fokos reggelhez.

... gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, ha bejelentem, amit eddig nem akartam elkiabálni. Az van, hogy elköltözünk az országból, kipróbáljuk magunkat egy kicsit más közegben, más levegőt szívva, más nyelvet beszélve.

Régóta megérett már bennünk ez a gondolat, nem új keletű a dolog, csak az elhatározás hiányzott. Most Brüsszelbe megyünk, ezt még nem mondtam és azért oda, mert ott van lehetőségünk nem teljesen a nulláról kezdeni, ott lesz szállásunk, élnek ott barátok, vihetjük Lulu-t, és úgy néz ki, még munkalehetőség is akad. Nem mellesleg, az elbeszélések alapján tetszik is nekünk Belgium. A lakás ahol lakni fogunk Ixelles-ben van, pár utcára a piactól, a tavaktól, a belvárostól, a biciklikölcsönzőtől, a ludaktól, és a Margit-sziget nagyságú parktól, de ha a mostaninál sokkal szarabb helyen kellene meghúzni magunkat, ha nem klappolna ennyire minden, akkor is mennénk, mert szükségünk van a változásra. Besavanyodtunk, és akármikor az életem hátralévő éveire gondolok, valahogy nem ezt képzelem el, ami most van. És nincs kedvem várni, tovább küzdeni éveket, ezért indulunk szeptember 1-én.

Már több mint egy hónapja csak intézkedünk, kiváltottuk az EU kártyát, beállítottuk a lakás számlaügyeit, elajándékoztuk a romlandó kajákat, kölcsönadtuk a virágokat, utoljára használtuk a Hungary Card-ot, aztán odaadtuk Zsolti unokatesójának, lemondtuk az internetet és a tévét, ... Ez utóbbi egyébként érdekes volt, mi naivan azt hittük minden ügyfél fontos a UPC-nek, de mi nem. Próbáltuk ugyanis szüneteltetni a szolgáltatást, de mire ezen üzemmód költségeinek végére értünk, majdnem havi 4000 forintnál tartottunk. Gondolom mondanom sem kell, hogy ekkora pénzkidobáson csak nevettünk egy nagyot, aztán vittük a Sugárba a cuccaikat. Jó lett volna ha nem ezt kell tenni, a francnak sem ártottak, szerettük őket, és a távirányítójukat, de az nem ér meg 6 év előfizetői hűség után sem ennyit, hogy készenlétbe álljon az internet és a televízió. Akkor majd nem nézzük azon a pár héten át amikor hazalátogatunk.

Mert úgy tervezzük, hogy nem jövünk vissza egy darabig, nem határozott, hanem határozatlan időre húzunk el, terveink szerint jó hosszúra. Legközelebb december végén szeretnénk itthon tölteni pár napot, akkor már látni fogjuk mennyire megy a szekér Belgiumban, és nekiállhatunk tervezgetni akár évekre előre is.

De mielőtt azt gondolnátok, meggazdagodni megyünk, aztán hazajönni és verni a mellünket, már előre szólok, hogy tévedtek. Mi jól, jobban akarunk csak élni mint itthon. Én személy szerint arra is vágyom, hogy az itt oly nagyon lenézett és leértékelt, mondhatni cinkes kétkezi munkát, fele annyi felelősséggel is elismerjék, és ne rabszolgabéren jutalmazzák. És többek között arra is, hogy ne alaphangon, sok olyan dologról lemondva kelljen élni, amit egyébként természetesnek gondolok. Nem akarok leépülni, nekem a szórakozás sem pénzkidobás, és nem 20 deka párizsin akarok napokig tengődni. Sorolhatnám még, de inkább hagyjuk, hiszen végül is ez egy szenzációs dolog, mármint az, hogy belevágtunk, vágtatunk, tele vagyunk kíváncsisággal, izgalommal, ...

Hetek óta egyébként semmi másra nem bírok gondolni mint az utazásra és a kinti dolgokra. Andi barátnőm kérdezte a múltkor, hogy nem parázok? Mondtam neki, hogy nem igazán, de valószínűleg amint beülünk a kocsiba holnapután reggel, egész úton remegni fogok, mint egy nyárfalevél. Erre azt mondta hív reggel, és tartja bennem a lelket, ami Édespofából kikúszott már akkor egy pár órára, amikor otthagytuk a lakást, és átmentünk a Erzsébet-hídon. Család, barátok, lakás, Budapest! Viszlát nemsokára, vigyázzatok magatokra!

... szólta el magát az előbb Édespofa, persze mindezt nekem címezve. És tényleg, még ilyen állapotok között sem bírom abbahagyni a netezést! Képes vagyok újra és újra próbálkozni, órákon át erőltetni, hátha végre elindul egy videó, netán lejön egy szám teljes egészében, és nem szakad meg a közepén. Optipista vagyok?

Ugye emlékeztek még a tavalyi Cinnamon Chasers videóra, melyet Saman Keshavarz készített. Most Russ Chimes fogta munkára a srácot, és egy három klipből álló sorozattal bízta meg, melyből az első a Midnight Club kislemezen is hallható Never Look Back, melynek vissza és előre is pörgő eseményeit ember legyen a talpán aki összerakja, de nyilván a folytatásban kikerekedik majd a sztori. A következő zenei aláfestés egyébként a Tetre Rouge lesz, míg a befejező akkordokat a Targa szolgáltatja, melyet izgalommal telve várok.

Nagy kihívások előtt állok, emiatt egy kicsit át fog alakulni a blog is, szinte az alapoktól megváltozik majd rajta pár dolog. Például terveim szerint eltűnnek majd kategóriák, lesznek újak, néhány bejegyzésnek nyoma vész, melyek remélhetőleg senkinek sem fognak hiányozni. Lesznek újak is, de annyi minden van amit most meg kell élni, hogy nincs időm megírni, de majd lesz ...

... és kellene egy új sablon is, ha valaki tud nekem hegeszteni, örömmel venném. Keressen a gusvagyok@gmail.com címen.

Tegnap a belga Pukklepop fesztiválon öngyilkos lett az Ou Le Est Swimming Pool énekese, Charles Haddon. 22 éves volt, októberben jelent volna meg az első albumuk, sikereik csúcsán történt mindez. Hivatalos közlemény még nincs, állítólag leugrott egy póznáról.

Nolan neve garanciát jelent, mégis az utóbbi idők misztikus kalandjai után kissé fenntartásokkal kezeltem a hype-ot ami kialakult az Eredet köré, és félve ültem be a moziba, nehogy egy újabb The Happening-et kapjak.

Nos azt kell mondjam, ugyan semmi korszakalkotó, semmi egyedi, semmi kimagasló nincs az Eredetben, de ha nem várunk tőle ilyet, akkor baromira szórakoztató, pont olyan film, melyet akár az RTL-en is megnéznél egy unalmas vasárnap délután, de annyira azért nem jó, hogy megvedd és kitedd a kincseid közé a polcra.

Ami a sztorit illeti, a tökéletes bűntény története már ezerszer lepergett a szemünk előtt, ebben azt hiszem Mr. Ripley verhetetlen lesz még egy jó darabig, de az álmokban és az agyban turkálás is megvolt már több szinten is, ebben nálam a Sejt az abszolút nyerő. A befejezés volt az ami a legjobbat tette a filmmel, az a kihagyott pár másodperc amit levágtak a végéről. Szeretem ha nyitva marad a történet, bár azt már nem szeretem amikor folytatása következik. Egyébként a fenn is említett Tom Ripley uralta filmeben és ebben is az a nagyon jó, hogy mindvégig kitartják az érzelmek túlcsordulását, hogy aztán pár pillanatig tartó katarzist okozzanak, elsöprőt, mélyet, megdöbbentőt, talán még megkönnyezhetőt is. Mondom talán. Mert Leonardo-nak ez csak a majdnem sikerült kategória.

A szereplőgárda egyébként elég ütős, nem szarrá játszatott arcokkal próbál minket győzködni a rendező, bár DiCaprio nekem mindig is unalmas volt, egy időben baromi hiteltelennek is tartottam, de a Tégla óta beveszi a májam már őt is. Joseph Gordon-Levitt fapofája viszont mindent visz, Ellen Page imádni való itt is, Tom Hardy pedig még Édespofát is levette a lábáról, ahogy engem Ken.

Tehát ha eddig hezitáltál, úgy voltál vele mint én, hogy nem akartál bedőlni egy újabb sikercsinálásnak, nyugodj meg és élvezd az álmok urának balszerencséjét!

Úgy tűnik videók terén sem bír mellényúlni az Aphex Twin-t és Nina Hagen-t remekül ötvöző, pop zenének ugyan nem nevezhető, amerikai We Are The World. Jelen darabjuktól nem kell megijedni, nem csak az elején zajos, de a balerina mindent visz.

Nem tudom mennyit leszek majd mostanában, elnézést amiért már most is csúszásban vagyok a hozzászólások megválaszolásával. Igyekszem, de mióta munkanélküli vagyok annyi a dolgom ...

Idén a szőkék, pedig esküdni mertem volna, hogy most a barna szem, barna haj jön be, pedig Zsuzsi is megmondta, hogy a nő szőke, a pasik a barnák.

Idén a svéd Familjen lett a szívem egyik csücske, rászolgáltak erre a Mänskligheten című új albummal, és most a nyugdíjas pikniket bemutató videójukkal is.

- Ma már kétszer melléittam a kávét, szerintem már a tüdőmben is az van, tüsszögök tőle, és fulladozom, lila a fejem is.

- Lulu hálózsákját meg kivetette magából a mosógép, szerintem nem bírja értelmezni. Külön kellett centrifugálni, mert a többivel nem ment.

- Egyre jobban zavarnak a szőreim. Gyerekként nagyon szerettem volna ha majomnak néznek, de azért ami sok, az sok. Lóg az orromból, a fülemből, a fél arcom szőrös lett, már a szemem alatt is, ... De nem sírok, tépek férfi módjára!

- Kell egy cipő, ez lett a jelmondatom mostanában. Nem nőttem ki a régieket, csak nem hordom őket. Igazából egyet hordok, a fehér Diesel-t, ami már lassan a kukába kívánkozik. Kell egy másik, egy univerzális.

- Rájöttem, hogy egyáltalán nem zavar, hogy nem mentem ki egyik nap sem a Szigetre. Talán a Peaches-t megnéztem volna, Danny miatt meg főleg, mert nagyon bírom a csávót, de ennyi!

- Arra is rájöttem, hogy én igazából szerettem a mostani munkahelyem és a legtöbb embert akikkel együtt dolgoztam, és most nem csak a nosztalgia szólalt meg bennem, semmi elérzékenyülés. Mondtam is nekik, hogy a búcsúbulimra semmilyen meglepetéssel ne szolgáljanak, mert nem akarok bőgni.

- Így meg olyan a lakás, mintha Édespofa elköltözött volna, és erre még egy lapáttal rátett, hogy tegnap nem aludt itthon, és ma is csak éjjel fogunk találkozni. Nem is tudom mikor voltunk ennyit egymás nélkül. Arra jó volt, hogy rájöjjek, mennyire hiányozna ha nem lenne!

Másodjára a kedvenc dalom is klipet kapott, sokkal jobbat mint az előző. Mondjuk lehetett sejteni már korábban is, hogy ez lesz a következő kislemez, főleg azok után, hogy Kylie is beugrott hozzájuk a Glastonbury-n, ami szuper aranyos volt.

Januárban érkezik a Hercules & Love Affair második albuma, mely a Blue Songs címet kapta, de előtte még Butler feldolgozza az XX-től a Shelter-t, mely november környékén várható, és ahogy az új korongon, úgy ezen is Kim Ann fog énekelni.

Készül az új Duran Duran lemez is, a hatalmasat bukott Timbaland segítségét igénylő Red Carpet Massacre után, most Mark Ronson-nal. A 13. korong címe a hírek szerint King Of Nowhere lesz, melyről máris itt az első szám, Blame The Machines címmel. Szerintetek jobb lesz mint a siralmas előző munkájuk?

01. new Hurts - Happiness
02. new Chase & Status - Let You Go - Nero Mix
03. 02. Skunk Anansie - My Ugly Boy
04. 01. Klaxons - Echoes
05. 07. Frost - The Magician
06. new Bright Light Bright Light - Love Part II.
07. 03. Ali Love - Smoke & Mirrors - Bottin Remix
08. 04. Ben Ivory - Strobelights
09. 06. O.Children - Radio Waves
10. new The Cure - Why Can't I Be You - Young Edits Drugged Out Version
11. 10. Hurts - Illuminated
12. 08. Chromeo - Don't Turn The Lights On - Aeroplane Remix
13. 09. O.Children - Ruins
14. 05. Aeroplane ft. Sky Ferreira - Without Lies
15. new Dragonette - My Things
16. new Gonzales - I Am Europe
17. 13. Hurts - Mother Nature
18. new The Golden Filter - Longest Night Of The Year
19. re O.Children - Ezekiel's Son
20. new Robyn - Love Kills

És hogy miről fog még szólni az ősz és a tél? Például Brian Eno új korongjáról, mely a Warp-nál jelenik meg, aztán itt lesz velünk a Hurts debütáló anyaga, vagy Ben Ivory, illetve Ali Love hasonlóan első cucca, meg az új Skunk Anansie, a Business Casual, az új Filter, a Klaxons visszatérő albuma, melyet biztos nem üt ki a nyeregből a The Charlatans visszatérése ... De velünk marad Bryan Ferry is, kinek Eno is besegít, majd pedig álomba ringat a Swanlights, mely andalgásból majd csak a Plaid zökkenthet ki, vagy az új Underworld?

Egyébként a Happiness című Hurts lemez kapcsán új hír, hogy Kylie Minogue is énekelni fog rajta a Devotion című dalban. A kapcsolat pedig bizonyos fokon a Twitter-nek köszönhető, ugyanis Kylie ott vallott színt, a srácok pedig alapból szerettek volna egy duettet.

Rengeteg a dolgom ma, így csak azért jelentkezem be, hogy gyorsan elmeséljem, a vége felé jár a begubózós életvitelünk, kihoztuk belőle amit lehetett, ennyi volt. Egyébként ezt pont tegnap beszéltük meg Édespofával, mert nem lesz más választásunk, mint nyitni, így jó lesz felkészülni arra, hogy kint kell lenni, sürögni-forogni, tanulni, megköszönni.