A Yeasayer második klipjét szintén a Radical Friend rendezte, és érthető is, hogy miért nem kértek fel mást, hiszen a srácok nem tudnak mellényúlni.

Azért így jobban belegondolva, én jól elvoltam akkor is amikor még nem volt mobiltelefon, se internet. Nem tudom boldogabb lettem-e amióta vannak, vagy egyáltalán minőségbeli változást hoztak-e az életembe. Lehet, hogy nem is ez a dolguk?

Igaza van Ricsinek, bizakodásra ad okot Madita, Pacemaker című korongja, hogy mégsem lesz olyan szar ez az év. A korong egyszerűen tökéletes, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, mint ahogy az ET című szám klipjéről is!

Sűrű napunk volt, mely jó szarul végződött, amikor is iszonyú fáradt lettem és az ájulás kerülgetett, de ne ugorjunk ekkorát előre.

Először is délelőtt kimentünk Lulu-val a Hajógyárira, ahol első ízben vettünk részt Bulldog pikniken. Sajnos kevesen voltak, de a hangulat jó volt, Lulu nagyon élvezte. Képeket tettem fel a Facebook-ra, ott lehet őket csekkolni, van bothúzós, és Édespofára is rátalált egy angol kölök, akivel teljesen szerelembe estek!

Aztán kimentünk a Bringaexpo-ra, amit nagyon élveztünk volna, ha nincs fél óra elteltével bombariadó, és nem zavarnak ki minket a hóba. Ellenben használtuk az új Hungary Card-ot, mellyel olcsóbban tudtunk belépőt venni, így nem is volt akkora a veszteség. Persze a riadó nem a szervezők hibája, de semmit sem láttunk, vagyis alig valamit. Egy bicajba szerettem bele, a Koliken egyik termékébe, de most meg nem találom az oldalukon, így nem tudom megrendelni. Mindegy, holnap felhívjuk őket, aztán meglátjuk!

Mire hazaértünk, már olyan hátfájás és vacogás gyötört, hogy azonnal ágyba bújtam és most keltem fel. Jobban lettem, de még nem az igazi! Nem tudom mi a tököm van!

A Hard Ton Disco Queen elnevezés alapján azt hinné az ember, hogy egy csapatról van szó, de a név egy velencei születésű srácot takar az analóg gépeivel, aki akár a férfiak válasza is lehetne Beth Ditto-ra; hiszen megjelenésében Hard Ton nem követ el nagyobb "divatbaleseteket" mint női megfelelője, vagy akár Lady Gaga, hanem büszkén kiáll, divatot diktál, és megmutat szinte mindent amit egyébként nem szoktak, főleg azok nem, akik egyébként 150 kilósak. Persze most azokról beszélek akik még élnek, hiszen John Waters kedvence Divine már megtette ugyanezt, sok-sok évvel ezelőtt!

Azért ennyi nem lenne még elég ahhoz, hogy rajongani kezdjek, de külsőségek mellé a zene is olyan, hogy bizony kellőképp felvillanyoz. Ha annyit mondanék, hogy a Gigolo Records karolta fel a faszit, azzal szinte mindent elárulnék, de van itt egy kis Grace Jones, Soft Cell, Sylvester, Moroder, Chelonis R. Jones, Divine, Timo Maas, Donna Summer, vagy Billie Ray Martin is ... melyek együtteseként a hatás szinte leírhatatlan!

Kicsit szétzuhantam a héten, ezért elnézést is kérek gyorsan Szuperapu-tól, hogy nem voltam ma elég szórakoztató, holott ha nem is látszott, én attól még nagyon jól éreztem magam náluk. Finom volt a chips is!

Egyébként a felső ajkam cserepes, alul meg herpeszes, így ha valaki holnap a Bringaexpo-n, vagy a Bulldogpiknik-en nem ismer fel, nem fogok rá megharagudni.

Tökéletes példa ez az Alec Empire remix arra, hogyan is lehet sokkal többet kihozni egy nótából, némi szakértelemmel, és hogyan lehet hozzátenni úgy, hogy közben benne hagyjuk azt ami az eredetiben a legjobb volt, esetünkben az éneket. Nem hiába készült klip is hozzá, mellyel egyébként I Am X a következő válogatáslemezét harangozza be, mely a Dogmatic Infidel Comedown UK címmel még márciusban megjelenik, és olyan húzónevek készítettek rá jobbnál jobb verziókat, mint Terence Fixmer, a Black Light Odyssey, vagy az Omega Man.

Elkezdtem összeírni egy Top 50-es listát a számomra legmeghatározóbb albumokból, melyekkel életem során megismerkedtem. Nem kis feladat, így még várnotok kell rá, de az biztos, hogy az első 10-ben ott lesz Rob Dougan mindeddig egyetlen lemeze, illetve Madonna-tól az Erotica, melyet minden idők legjobb poplemezének is bélyegzek, persze csak ha addig eszembe nem jut egy másik?

És te? Neked mely felejthetetlen alkotások jutnak eszedbe? Melyik az a pár lemez amit bármikor és bármeddig bírnál hallgatni? Tíz ilyen van? Netán húsz? Megosztod velem?

Amikor már nem "menő" Goldfrapp-ot hallgatni, akkor a csapból is Alison folyik, ezért is nevezem ki én inkább a mai nap slágerének a Rocket helyett a francia Sliimy, Paint Your Face című, sokkal élvezetesebb munkáját. És szerintem még a videó is jobb, bár most biztos sokan a fejemet fogják követelni, de akkor meg hajrá, próbáljátok meg leütni!

Emlékeztek arra, hogy az alattam lakó öreglány mennyire megkeserítette az életünket? A minap megint üvöltözött velem, mert állítólag lespricceltem az ajtóját valamivel. Na ja, pont spriccelgetni van időm! Erre mondtam neki, hogy ha még egyszer lebuziz, meg fenyeget, ráhívom a rendőrséget, és feljelentést teszek, melyben a lakóközösség több mint a fele támogatott.

De képzeljétek mi történt tegnap reggel! Állok a trolimegállóban, jön az egyik lakó, és beszélgetésbe elegyedtünk (hozzátartozik, hogy jött egy másik lakó is, de ő meglátott, és átment a másik oldalra, hogy ne kelljen köszönni) amíg én várakoztam. Ő mesélte, hogy a Tücsinéni árulja a lakását, és úgy néz ki, hogy rövid időn belül megszabadulunk tőle. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid lesz az az idő, ugyanis tegnap délután jöttek érte teherautóval, és estére ki is rámolták.

Fellélegezhetünk azt hiszem, nála szarabb szomszédot még nem látott ez a világ, és akárki vette meg a lakását, vagy veszi meg, csak jobb jöhet. Isten áldja azt, akinek a költözése köszönhető! Örömtánccal, tapssal, és pezsgővel kellene ünnepelni őt, itt lent az udvaron!

Az angol May68, a We Have Band előzenekara lesz az angol turnén, talán nem véletlenül, hiszen az első kislemezük igen csak ígéretes, de a többi daluk is tetszetős. Egyébként nekem egyből a The Human League ugrott be róluk, igaz ők nem voltak ennyien, és a csajoknak sem volt kócos a foga.

Én nem tudom, ki-hogy van vele, de én nem tudom magam mögött hagyni a melót, ha kilépek a bolt ajtaján. Ha rossz napom volt agyalok, keresem a megoldásokat, vagy csak simán halálra stresszelem magam, ha pedig jól ment minden, sikereket értem el, ügyes voltam, és ezt még el is ismerték, akkor még itthon is pörgök tőle. Ellenben ismerek olyat, aki kilép a kapun, és máris más világban jár, bár nem értem hogyan lehetséges ez. Te melyik csoportba tartozol és hogy csinálod?

A Bobby Womack által éneket Stylo engem elsőre elvarázsolt, aztán a minap volt szerencsém a Plastic Beach-hez, de még csak felületesen tekergettem át, és úgy tűnt ez lesz rajta a legjobb szám. A videója pedig kicsit a The Cardigans-tól a My Favorite Game-et idézi, csak itt nincs annyi törött kocsi, helyettük viszont van kopasz Bruce Willis!

Olyan fazonnal már találkoztam amelyik gyűlölte a kutyásokat, amiért nem szedik össze a kutyaszart, de olyannal még nem, aki azért üvöltözött volna velem, mert a háza elé, a fűbe, közterületre kakilt a kutyám.

Hiába mutattam neki a zacsit, hiába szedtem fel, semmi nem segített. Vérben forgott a szeme, és egy ásóval hadonászott felém a kerítés mögül, majd amikor mondtam és mutattam is neki, hogy összeszedem, csak még mérgesebb lett, mert szerinte feleseltem, és tiszteletlen voltam, pedig lehetnék, ha másra nem, akkor a korára ... Aztán amikor kidobtam a kukába a csomagot, és indultam volna tovább, kinyitotta a kaput, hogy még félelmetesebbnek tűnjön az egész.

Azért még visszaszóltam neki, mert kurvára bátor vagyok, és mert meg akartam felelni az elvárásoknak, hogy ha ilyen okos, akkor elárulhatná, szerinte hová vigyem vécére a kutyát, mire utánam lódult, és azt mondta: "Szarjon a tenyeredbe!"

Édespofa szerint ennek a srácnak olyan hangja van, minha Tracey Thorn és Cher keveréke lenne. Őrület, milyen füle van!

Minden vasárnap délután megy az Echo TV-n egy kutyás műsor Ebugatta címmel, melyet az első adást követően elkezdtem nézni. Amellett, hogy számomra érdekes témákkal foglalkoznak, kiállításokat látogatnak, fajtákat mutatnak be, állatorvosi tanácsokkal segítenek, sajnos azért is nézem, mert felháborítóan amatőr az egész, olyan mintha visszamentünk volna az időben a rendszerváltás utáni időkbe, vagy legalábbis a Budapest TV, Anettka űrbe repítésének, és az első élő puncivillantások korába. Na jó, itt ilyen nincs, de ...

... a vágások, az aláfestő zenék, a kameramunka, a ... és a riporterek! Közülük is kiemelkedik Petrus Krisztina, aki bizonyára egy elbűvölő személyiség, ez a képernyőn is átsugárzik, de emellett sajnos nem csak külsejében idézi Csala Zsuzsa bemondónői, illetve műsorvezetői karrierjét. Mondjuk ki kerek-perec, Krisztina sajnos amatőr! Bájos, kedves, az állatok iránti szeretetét, és értük végzett munkáját sem kérdőjelezem meg, de nem képernyőre való. Háttérmunkára, egyelőre! Talán.

Tényleg nem bántani akarom, de basszus 2010-ben ilyet én még nem láttam. Mert az egy dolog, hogy kevés a pénz a műsorra, nem tudják megfizetni (még az én blogom is jobban néz ki, pedig csak simán nem bántja a szemet, tehát nem csak pénz kérdése) a legjobb webdizájnereket, nincs pénzük a legjobb, vagy a legújabb technikákat alkalmazni, de hogy a szerkesztő és a műsorvezetők is ennyire alkalmatlanok legyenek a munkájuk profi végzésére, az azért nem fogható másra, mint a hozzá nem értésre. Pedig régóta várok egy ilyen műsorra, élvezettel nézem ennek ellenére is, de néha szinte fáj. És a semmiből jön ez az éles fájdalom! Legalább mondanák be időnként, hogy most Krisztina következik, aztán 3 másodperc szünet, hogy el tudjak kapcsolni ...