"Ez a nap is ugyanúgy kezdődött mint az összes eddigi Dávid életében, mióta beköltözött az első saját lakásába. Reggeli, kávé, fogmosás, majd végeláthatatlan töprengés a wc-n ülve.

- Miért érzem állandóan ennyire lúzernek magam, levert vagyok és semmi kedvem sincs semmihez. Ez az érzés minden napomat behálózza és lassan felemészt. Ha csinálnom kell valamit, nyűgnek érzem, ha nincs mit csinálnom, akkor értelmetlennek tűnik az életem. Ezt a rohadt budipapír tartót is évek óta meg akarom csinálni, ne legyen már olyan hangja minden húzásnál mint egy olajozatlan zöldséges kocsinak. Még erre sem vagyok képes! Gondolta magában, majd lehúzta a termést és folytatta a napi rutinját. ..."

Újabb kis játékra invitállak benneteket, de most egy kicsit eltérek az eddig megszokottaktól. Egy novella kezdő sorait láthatjátok itt fent, melynek folytatását ti írhatjátok meg, ezzel alakítva Dávid életét, kedvetek szerint. Minden kommentben egy bekezdést várok, mely azért tartalmasabb legyen mint egy mondat és fejtörést okozzon a követező történetírónak. A novella utolsó sorait lent olvashatjátok, amihez a befejezésre felszólító kommentem után, három hozzászólásban kell eljutni. Így lehetőség nyílik arra, hogy alakítsátok még egy kicsit a történetet, mielőtt véget érne. Még egy fontos szabály: az aktuális történetírónak két hozzászólást meg kell várnia, mire újra beleszólhat a történet menetébe. Remélem mindenki korrekt partner lesz a játékban, jól szórakozunk együtt és egy nagyon jó sztorit sikerül kikerekíteni ebből az egészből. (A szabálytalankodó kommentjét azonnal törlöm, ezért előre is elnézést kérek!)

"... Tegnap vásárolta ezt a szűkre szabott fekete zakót a fogadásra, melyre meghívta a példaképét is, kire egész életében felnézett és minden amit tett, belőle táplálkozott. Szinte felfoghatatlan volt számára a tudat, hogy ez a népes vendégsereg csak miatta gyűlt itt össze. Ennek ellenére kéztördelve, mégis a liftajtót választotta. Sosem nyomta még meg a legfelső gombot. A lift gyors volt és megállíthatatlan, percek alatt a tetőn találta magát. Jöjjön aminek jönnie kell!" -Vége-

Eddig 119 komment érkezett

• 20.  kyan:
  2007. 06. 18. 16:51

  Bocs, nem vettem észre...

  
  
• 21.  w.m.:
  2007. 06. 18. 17:03

  klaudia most értette meg, hogy gábor miért is szeretett bele ebbe a férfiba. bár még enyhén viszolygott, de egyre inkább az izgalom kerítette őt hatalmába. a "ribancon" meglepődött. nem tudta eldönteni, hogy viccel a férfi vagy komoly. az is furcsa volt, hogy az idézet után nem beszélt. hallgatott. mentek az andrásy úton, egymás mellett, némán, időnként lopva egymásra néztek. klaudia próbált nem gondolni arra, hogy a mellette lépkedő férfival a férje mit is csinált és arra sem akart gondolni, hogy mit tudna ő csinálni vele.

  
  
• 22.  Lola:
  2007. 06. 18. 17:26

  mégsem állhatott ellen a fejébe szökő gondolatoknak, képeknek. megmagyarázhatatlan, mégis valószerű képek, szinte érezhető valamennyi. mint a buta mozifilmek hepiendjei, kékekkel és rózsaszínekkel, pasztellszínekben és harsogó vörösekkel idéződött fel benne sok pillanatkép, mintha a múltból törne elő és nem csak a képzelt-vágyott, gyönyörű jövő egy-egy lehetősége lenne valahány. olyan hibátlan képek, mintha dramaturg szabta volna remekbe. egy puha öl a feje alatt és simogató kéz érintése. napfényes szívől-kacagás egymás bénázásán valami szupermarketben, egy már-már túl nagy és patetikus érzés közös megélése, ahogy ülnek egy film előtt némán én szavak nélkül érzik, ugyanarra gondolnak. és: szerelem. vad, tomboló, a vörösökkel festett rész... mohó markolások, önfeledtség, karikába görbült testek és olyan forróság, amibe belefájdul a fej, belebódul az agy. hihetetlen és lehetetlen s mégis annyira életszerű képek, hogy egy pillanatig nem is tudta, hol van és mi történik vele, amikor akaratlan álmodozásából arra a jól ismert érzésre eszmélt, hogy nézik. szuggesztíven és provokatívan fürkészte Dávid az arcát...

  
  
• 23.  -Gbr-:
  2007. 06. 18. 19:21

  Míg Klaudia és Dávid az Andrássyn sétáltak, Gábor elindult, hogy újra felfedezze Pestet, hogy újra felvegye a város ritmusát, hogy újra érezze, itthon van.
  Nem akart még telefonálni, nem akart sietni, várt, hátha érkezik válasz az üzenetére, de a telefonja néma volt...
  Már bent járt a belvárosban, amikor eszébe jutott, hogy talán Klaudiát is keresni kellene, elvégre mégiscsak a felesége. A nő telefonján azonnal az üzenetrögzítő jelentkezett.
  A Gödörnél leült egy asztalhoz, rendelt egy sört, és gondolkodott. Még mindig nem tudja melyikük hiányzott jobban, még mindig nem tudja, kire gondolt többször az elmúlt évek során. Bármennyire is próbálta, nem tudta összehasonlítani a két embert, és nem is akarta.

  
  
• 24.  holdfiu:
  2007. 06. 18. 19:28

  és nem hagyta hidegen ahogy a nő megnyalta diszkrétrózsaszínre rúzsozott alsóajkát, majd beharapta egy kicsit. Ennek ellenére Dávid keze továbbra is a zsebében pihent, a kezében pedig a mobil. Még nem olvasta el az üzenetet, és idegesen nézett a napszemüvegét közben már hosszú szépen manikűrözött ujjai közt lassan forgatgató nő szép zöld színű szemébe megint, és megpróbált a randevúra koncentrálni. Az a szemét azt mondta másfél éve hogy vége, hogy semmi nem volt, és "nekeress".
  A nő észrevette, a rávillanó tekintetben a figyelmet így megszólalt.
  -Be kell vallanom megleptél ezzel a randevúval -mondta egy árnyalattal mélyebb és fátyolosabb hangon, mint amin az előbb szólt. -Mint ahogy engem is meglepett amikor megtudtam, hogy Dávidnak hívnak.

  
  
• 25.  holdfiu:
  2007. 06. 18. 19:30

  Húúúú. Kicsiherceg, micsoda mázli, hogy tök jól kijött. Féltem hogy egyszerre írok valakivel... de így ez tutti :)

  
  
• 26.  Blás:
  2007. 06. 18. 19:34

  (nem történet: a francba, ott a gay kategória, ti meg elkezdtetek Klaudiázni. Az ember már abban sem reménykedhet, hogy itt a szereplők tocsogni fognak egymás spermájában, muhaha.)

  
  
• 27.  chillout:
  2007. 06. 18. 19:42

  Dávid egy pillanatig értetlenül nézett a nőre, de nem gondolt semmire. Közben elérkeztek az Andrássy út sarkára, ahol választaniuk kellett.
  Menjünk az Arany JÁnos utca felé? Ott a sarkon ismerek egy kedves kis kávézót, vagy inkább a Gödör felé?
  Klaudia Gödör irányát választotta, szerette a mesterséges tavat, mindig hálával gondolt a tervezőre aki azt odaálmodta. Ahogy haladtak a lejárat felé folyamatosan az embereket pásztázta, márcsak megszokásból is. Egyszer mintha egy rég nem látott tekintetbe akadt volna, de ahogy visszapillantott már nem volt ott. Biztosan képzelődöm - gondolta.

  
  
• 28.  w.m.:
  2007. 06. 18. 19:53

  gábor ült az asztalnál. nézte a tavat, időnként belekortyolt a jéghideg sörbe. mindig is szerette ezt a helyet. még akkor is, amikor szakított dáviddal. azt hitte: a távolság mindent megold. nem oldott meg semmit. és időnként a közös zuhanyzóba hátat kellett fordítania a többieknek olyan heves merevedése támadt. ilyenkor mindig dávidra gondolt, a tökéletes testére, a kidolgozott izmzatára ... és csak a maszturbáció befejeztével gondolt nejére. nejére.. aki.. az nem lehet.. ott az úton... és a pasi az olyan, mint dávid... gyorsan állt fel, a szék majdnem borult, a papírpénzt is gyorsan dobta az asztalra, egy pillanatra még hátrafordult és tekintete találkozott klaudia tekintetével.

  
  
• 29.  kékleány:
  2007. 06. 18. 20:31

  Kérdések kavarogtak a fejében, de nem mert visszanézni..."Miért is menekülök?!"-villant át az agyán, de csak egy pillanatra, miközben lábait automatikusan egyre jobban szaporázta. Csak ment, de nem is tudta, merre. Biztosan Kaludia vola az? És elképzelhető, hogy tényleg Dávidot látta? Vagy csak az utóbbi hetek eseményeitől amúgy is zaklatott képzelete játszott vele vajon csalóka játékot?! Hogy épp az a két ember, akiket nem bírt kiverni az agyából...akikkel kapcsolatos gondolatai nem hagyták nyugodni nap mint nap?! Hiába a megfeszített munka, az ólmos fáradtság, egy este sem jött álom a szemére, mert folyton ekörül forogtak a gondolatai... Hogy lehet az, hogy épp ő került ilyen elképesztő szituációba... Itt a gyönyörű, fiatal felesége, akivel imádták egymást, akiért mindenki irigyelte, akivel romantikus terveket szövögettek a kis házról, a felcseperedő gyrekeikről, ... s akire lassan már csak úgy tud gondolni, mint a húgára...akit szeret és tisztel, de épp ezért minden vele kapcsolatos dolog egy újra és újra feltépett seb, egy mérhetetlen, égő lelkiismeretfurdalás... Ezért aztán egyre ritkábban is kereste; könnyebbnek tűnt így, még ha fájdalmas volt is. És Dávid, aki...akinek épp emiatt mondta akkor, már másfél éve, hogy ennyi volt és ne tovább...

  
  
• 30.  holdfiu:
  2007. 06. 18. 20:48

  Dávid akkor döbbent rá amikor elindultak lefelé, hogy hol is vannak, ez az a hely ahol akkor mindennek vége lett, akkor úgy tűnt örökre, de most ott lapult egy SMS ami talán azt is jelenthetné, hogy újra érezhetné a Gábort maga mellett, a telt forró erős ajakat, ahogy bejárják teste minden zugát, ahogy az izmos katonakezek, megragadják, símogatják, szorítják... szorítják és símogatják egyszerre, a farmerja egyre árulkodóbban dombordott a rövid gondolatmenetre, ahogy leértek a lépcsőn, hátrafordult, majd elbűvölő mosolyát a számára még mindig névtelen nőre villantotta.
  -Bocs. Megyek.. Mindjárt visszajövök... - hebegte, és a mosdó felé vette az irányt, nem tűnődött el rajta, hogy a piszoárnál álló legalább százötven kilós monstrum, hogy talál bele, ha el se nagyon éri látni meg pláne, hanem bezárkózott az egyik fülkébe, és végre rányomott az elolvas gombra.
  "Itthon vagyok. Mi van veled? Látni szeretnélek. Gábor"

  (OFF bocs fingom nincs a Gödörről még sose voltam, ha nem hiteles kérlek törölni)

  
  
• 31.  chillout:
  2007. 06. 18. 20:57

  Klaudia közben keresett egy ülőhelyet maguknak és folyamatosan az járt a fejében, hogy nem lehet, ilyen biztosan nincs. Amikor már a célegyenesben van a történet, amikor a terv összeállt, amikor már Dávidot is sikerült kiváncsivá tennie, amikor már majdnem a kezében van minden amit szeretne, akkor nem fordulhat elő hogy Gábort látta, Gábort aki számitásai szerint még a szolgálati idejét tölti messze-messze tőlük. És ha mégis ő volt, akkor mi lesz? Fényderül ördögi tervére és biztosan örökre elvesziti. Fel kell gyorsitania az eseményeket, na de hogyan?

  
  
• 32.  gus:
  2007. 06. 18. 21:00

  holdfiu: dehogy töröljük, teljesen jó és hiteles!
  arra kérek még mindenkit, hogy próbáljatok a befejezés felé is közeledni, mert arról még senki nem írt, hogyan fog majd dávid kikeveredni a válságból és miért ünnepli majd több száz ember egy tetőteraszon, köztük a példaképével. köszi. :-)

  
  
• 33.  Blás:
  2007. 06. 18. 21:00

  Dávid elkezdett gondolkodni ezen az SMS-en, de gondolkodását félbeszakította a telefon csipogása. Időzítés: "Este fogadás." Ránézett a telefon órájára, estig már alig van idő, és sehol nem tart még: mosakodnia kell, át kell öltöznie, még jó, hogy a fogadásra előző nap megvette a felöltőjét, legalább azzal nem kell már foglalkoznia.

  
  
• 34.  chillout:
  2007. 06. 18. 21:13

  21:00-21:00 jók vagytok fiúk. sajnos én nem jöhetek...

  
  
• 35.  holdfiu:
  2007. 06. 18. 21:26

  Aztán megkönyebbülve engedte ki a tüdejéből a levegőt, egy nappal előreállította a figyelmeztetést a mobilon. Soha nem ért volna oda a 8-kor kezdődő fogadásra, mivel már este 10 felé járt az idő. A holnapi fogadás a "tiszteletére", mert befutott, ha ezt így lehet hívni ebben a szakmában, mindenesetre vászonra került, ha nem is szó szerint, mert azt a filmet mozivászonra nem igen fogják vetíteni. És őszintén nem is volt rá túl büszke, nem ő találta ki a fogadást se. De ha a srácok-lányok ünnepelni akarnak... igen akár meg is hívhatná őt is, vagy mégsem, mi lenne ha.. végül is az ő hatására kezdett a komolyabb testépítésbe, ami végülis ide vezetett akár, most megmutathaná, hogy akkor mit dobott el magától, ha már látni akarja. Elmosolyodott magában.

  
  
• 36.  gabesz:
  2007. 06. 18. 21:32

  Mindeközben Gábor már messze járt, egyre gyorsabban szedte a lábait, Klaudia előtt akart hazaérni. Amint belépett a lakásba látta hogy minden érintetlen, a csomagjai ugyanott fekszenek a padlón ahol hagyta, majd fogta őket és elhagyta a házat - visszanézett és egy nagy sóhajt követően eszébe jutott valami.

  
  
• 37.  chillout:
  2007. 06. 18. 21:53

  Ahogy Dávid kifelé sétált az is megfordult a fejében, hogy akár ezt a lányt is meghivhatná a bulira, végül is elég bevállalósnak tűnik, az még meg sem fordult a fejében, hogy Klaudia teljesen más természetű terveket szövöget.
  Gábor elkapott egy taxit és amikor már bent ült jutott eszébe, hogy fogalma nincs róla hová mehetne.

  
  
• 38.  Blás:
  2007. 06. 18. 21:54

  Dávid mosolygva örült magában, hogy lám, mennyi esze volt, egy nappal előbbre állította a riasztást, amikor megcsörgött a telefonja. A fogadásról hívta az egyik barátja: "- Dávid, hol vagy már? Két órája csak rád várunk!" Dávid pedig hirtelen rádöbbent: egy nappal elnézte az egész hetét. Most aztán rohanhat haza, hogy a saját fogadása róla is szóljon valamennyire.

  
  
• 39.  kékleány:
  2007. 06. 18. 22:09

  Megint a reggeli töprengése jött elő: "ilyen egy szerencsétlent, lassan már tényleg azt sem tudom, milyen nap van, ráadásul nincs kedvem semmihez, itt ez a nő a zöld szemeivel, itt ez a semmiből hirtelen előbukkanó pasi az sms-ével (az a szemét, de mégis...mégis jelentkezett..ennyi idő után...), és itt ez a fogadás..." A rohanás közepette komolyan megfordult a fejében, hogy mégsem megy el. Egyébként is kicsit nyomasztotta ez a nagy felhajtás, hiszen ki is ő valójában?! Megérdemli egyáltalán ezt a nagy figyelmet? Miközben épp kilépni készült, jutott csak el a tudatáig, hogy a titokzatos csajt ezen a furcsa randin most majdnem egy szó nélkül faképnél hagyta...

  
  
• 40.  chillout:
  2007. 06. 18. 22:15

  Mikor Dávid az asztalhoz lépett és közölte Klaudiával, hogy ne haragudjon, de neki sajnos mennie kell, majd legközelebb folytatják, és tényleg nagyon sajnálja, de ez nem az ő napja akkor Klaudia érezte, hogy talán nem is baj. Ennek igy kell történnie. Hazamegy, kinyit egy üveg vörösbort,összeszedi magát, a gondolatait helyreteszi. Azt persze tudta, hogy ha most úgy engedi ki Dávidot a kezei közül, hogy nem dob fel egy labdát, akkor soha többé nem látja, az pedig nem fordulhat elő. Ezért közelebb lépett hozzá és ezt súgta a fülébe:

  
  
• 41.  zslatko:
  2007. 06. 18. 22:17

  Remélem azért a buszig elkísérsz. Dávid gyorsan döntött.
  -Te most velem jössz, van egy meglepetésem. Klaudia szóhoz sem jutott, és egyre gyorsuló léptekkel követte Dávidot. Nem is nagyon tehetett mást, ha enyhíteni akarta azt a gyönyörteli fájdalmat, amit az erős férfi keze okozott törékeny karján. A kereszteződésben már vészjóslón villogott a zöld lámpa, de Dávid hajthatatlan volt. -Gyere, még pont átérünk. A tempó egyre tarthatatlanabbá vált Klaudia számára, míg végül lábai feladták a szolgálatot. A zebra közepén. Dávid vesztére lehajolt hogy felsegítse.
  A csattanás hangjára összesereglett a parkban pihenők tömege. Gábor is kiszállt a taxiból. Szorítást érzett a mellkasán, a látvány, és a fülledt nyári levegő elöntötte az agyát.

  
  
• 42.  kékleány:
  2007. 06. 18. 23:11

  Most már egészen biztos volt abban, hogy a földről feltápászkodó férfi nem más, mint Dávid... "Látni szeretnélek"-nem erre a képre gondolt, amikor nem is olyan sokkal korábban azt az sms-t írta... De amin talán méginkább meglepődött, s ami még jobban lekötötte a figyelmét, az az volt, hogy a földön heverő nőben Klaudiát ismerte fel...zsibbadtan nézett körül, a távolból már hallatszott a mantőautó sziránája, de ő ebben a pillanatban nem látott semmit, csak az a csapzott fej a zebrán, az alig emelkedő mellkas...de még ahhoz is gyengének érezte magát, hogy odalépjen...

  
  
• 43.  holdfiu:
  2007. 06. 18. 23:19

  Upsz. Törlést plíz egyszerre írtunk, kékleány nyert. Sorry.

  
  
• 44.  gus:
  2007. 06. 18. 23:22

  holdfiu: itt most nem áll össze a kép, hogy jött a balesetből ez a két nénike. kékleány történetét kellene folytatni. előre is köszi!!! :-)))
  update: látom közben te is észrevetted! :-DDD most te jössz!

  
  
• 45.  chillout:
  2007. 06. 18. 23:26

  Dávid amint rájött hogy a riadalmon kivül semmi baja, már látta is a mentőket akik őrült módon küzdöttek az ismeretlen nő életéért. Mivel tényleg nem tudott semmit róla a mentősök elhajották, csak rokonok kisérhetik a sérültet kórházba. Teljes tehetetlenségi nyomatékkal a vállán állt a tömegben, és tudta, semmit nem tehet. Ekkor fogta magát, sarkonfordult és hazaindult, hogy egy gyors zuhany és átöltözés után végre elinduljon. Gábor mire mindenét kiszedte a taxiból csak azt látta hogy a mentőnek se hire se hamva, a rendőrök pedig nem adtak semmiféle felvilágositást. Állt a Bajcsy sarkán az ingatlan iroda előtt, a járda szélén az elmúlt három éve dobozokban, zsebében a telefonja melyben egy meghivás lapult, fejében pedig a kérdés, most mit tegyen?

  
  
• 46.  chillout:
  2007. 06. 18. 23:29

  jaj, akkor most az enyémmel mi legyen?

  
  
• 47.  holdfiu:
  2007. 06. 18. 23:31

  Ekkor két hangosat csippant a mobilja.
  "Ma este a HOTEL tetején." A HOTEL ahogy ők hívták, az épület, ahol először simult hozzá az a gyönyörű adoniszi test, és aztán még annyiszor. Megannyi a "szolgálatban" tölötött éjszaka. Tökéletes. Kivesz egy szobát rendbe teszi magát és ott lesz, üdén frissen, magabiztosan mint mindig. Csak azt a gondolatot tudta volna kiverni a fejéből, hogy mindeközben hol van Klaudia?

  
  
• 48.  holdfiu:
  2007. 06. 18. 23:32

  Chill, tökéletesen passzol az enyémhez.. :D

  
  
• 49.  kékleány:
  2007. 06. 18. 23:32

  ...miért chill, ez jó így, nem?

  
  
• 50.  gus:
  2007. 06. 18. 23:33

  ... aztán totálisan összeomlott. újra a vállán érezte eddigi tehetetlenséggel teli életét, az összes problémáját és hogy most már egy életért is felelős. hirtelen ötlettől vezérelve felkapta az ajándékba kapott repülőjegyeket az asztalról, becsomagolt pár cuccot és irány a reptér. annyira önkívületi állapotba került, hogy már csak a Londonba tartó gépen eszmélt fel.

  
  
• 51.  gus:
  2007. 06. 18. 23:35

  szuperek vagytok! :-DDD

  
  
• 52.  Descartes:
  2007. 06. 18. 23:37

  Dávid belépett a lakásába és becsukta maga mögött az ajtót.Még mindig a történteken gondolkodott. Az ismeretlen nőn.... A bárszekrényhez ment és már öntötte volna a Martinit, mikor eszébe jutott.,hogy az most kevés lenne. Valami zsibbasztóbb ital kéne.-gondolta. Egy Jim Beam,tisztán. Talán az elviselhetőbbé teszi ezt az egészet.

  
  
• 53.  Descartes:
  2007. 06. 18. 23:39

  Bocs,éppen beleírtam a tiédbe...

  
  
• 54.  chillout:
  2007. 06. 18. 23:39

  de tényleg jó igy, csak az előbb még forditva volt a post-ok sorrendje.
  na ki hozza vissza dávidot büdipestre? és főként hogyan...

  
  
• 55.  gus:
  2007. 06. 18. 23:41

  descartes: vegyük úgy, hogy a tied az enyém előtt volt.
  chill: ki mondta hogy vissza kell hozni? :-)))

  
  
• 56.  zslatko:
  2007. 06. 18. 23:47

  Miután leszállt a gépről, még mindig ott motoszkéltak a történtek a fejében. A londoni emlékeire, és barátaira próbált koncentrálni, hogy elfelejtse Budapestet. Pornós múltjával, Gáborral, és Klaudiával együtt. Leintette az éppen arra portyázó taxit...

  
  
• 57.  chillout:
  2007. 06. 18. 23:48

  szolgálat helyett londonba jártak pajzánkodni? jézusom, még gábort is el kell juttatni a reptérre az összes cuccával együtt. hajrá gyerekek, én most lefekszem

  
  
• 58.  zslatko:
  2007. 06. 18. 23:51

  chillout: Ő most Dávid, a főhős, aki londonban van, Gábor, a katona, otthon maradt Budapesten. :)

  
  
• 59.  holdfiu:
  2007. 06. 18. 23:53

  OFF Na nekem ezt itt össze kell foglalnom, mert totál el vagyok veszve, szal ma este van ez a fogadás a tiszteletére egy valaminek a tetején, ami már három órája megy, lassan 11 óra a sztorriban is, és ő még oda fog érni Londonba a fogadásra, a mai nap folyamán, (mert a zakót tegnap vette), ahol várja valaki aki élete nagy példaképe. Hű, ha ezt valaki összehozza, annak irodalmi Nobeldíj befigyel. Én figyelek, nem érdekel, hogy mindjárt éjfél. :)

  
  
• 60.  chillout:
  2007. 06. 18. 23:53

  köszi zslatko én azt a komment-et gus-nak irtam arra hogy vissza kell-e hozni londonból vagy sem. :))

  
  
• 61.  Descartes:
  2007. 06. 19. 0:00

  Én is ott bizonytalanodtam el holdfiú.....utazgatásról nem volt szó.))

  
  
• 62.  kékleány:
  2007. 06. 19. 0:24

  A partin közben Dávid néhány közelebbi kollégája már lemondott a megérkezéséről. Ismerték jól a fiút, tudták, hogy soha nem szerette, ha túl sokan nyüzsögtek körülötte, az utóbbi egy-másfél évben amúgy is furcsa lett. Mintha kettős életet élt volna, ezt a nyüzsgős, bevállalós, mocskos életet, meg valami "magányos harcosét", akit nemigen értettek. Néha furcsa dolgokról is beszélt... Néhányan azon nevetgéltek a háta mögött, hogy talán buddhista gyakorlatokat végez, vagy valami keleti szektához csatlakozott... A testépítés jót tett neki, de úgy látták, mintha nem találta volna igazán magát, a "szakmabeli" sikerek ellenére. Próbálkoztak még néhány hívással, de miután mindegyiknél csak a rögzítő jelentkezett, sejtették, nem véletlenül kapcsolta ki a telefonját. Pedig itt most tovább építhette volna a karrierjét, és nemcsak a régi irányban. Egy neves reklámcég képviselője is jelen volt, aki azt fontolgatta, hogy szerződést ajánlana Dávidnak, legyen egy termék arca...

  
  
• 63.  Descartes:
  2007. 06. 19. 0:43

  A Hotelbe.-szólt oda a taxisnak. A szálloda éppen a város másik végén volt. Nem is baj-gondolta magában-legalább lesz időm, hogy kipihenjem magam. A poggyászában lapuló, új zakójára gondolt. Direkt erre az eseményre csináltatta. Kivette a táskájából és magára öltötte.

  
  
• 64.  gus:
  2007. 06. 19. 7:35

  ÖSSZFOGLALOM egy kicsit a dolgokat mielőtt szétcsúsznánk: tehát találkozik klaudiával, akiről nem tud semmit, csak izgatja a névtelen telefonálgatása. kiderül, hogy a férje, gábor irakban szolgál és nem csak klaudia férje, de dávid volt szeretője is egy személyben. idő előtt hazaérkezik a kiküldetésből és rájön, hogy mindkét ember aki számára fontos, a gödörnél együtt kávézik. elrohan mielőtt meglátnák és taxiba száll, ami később elgázolja a feleségét. nem tudni még, hogy meg fog e halni klaudia, gábor a korházba megy vele. dávid elkeseredik, összeomlik és nem megy el az aznap esti partyra, amit neki rendeztek, az első pornófilmes szereplése alkalmából. helyette az ajándékba kapott jegyekkel, amik a hajnali gépre szólnak, elutazik. felejteni akar, mert elege van a kurválodásból, a pornóiparból és a reménytelen vágyódásból. bűntudat gyötri mert a nő aki hosszú idő óta előszőr felizgatta, miatta került ilyen állapotba. dávid még nem tudja a nő nevét, sőt azt sem, hogy nagysága egyben gábor felesége. gábor (és mi sem) vagyunk tisztában azzal, hogy klau honnan szerezte a telefonszámát és miért kereste meg, azon kívül, hogy tetszik neki. tehát ugrott a budapesti party, kétséges klaudia állapota, nem tudni hogy dönt gábor (asszony vagy dávid), dávid londonban keres vigaszt a barátoknál és új életre vágyik, hogy ne azért ünnepeljék, mert szerepelt egy "mocskos filmben" hanem az igazi érdemei miatt (De mik is azok?)
  Valahol itt tarunk!!!

  
  
• 65.  chillout:
  2007. 06. 19. 9:01

  Dávid ahogy ül a hotelszobájában azon elmélkedik, hogy hogy is jutott el mai önnmagához. Persze nem indult túl fényesen e földi karrierje, az apja nem vállalta, anyja pedig először az alkohol, majd a drog után nyúlt, végül amikor még alig volt felsőtagozatos egy reggelen a konyhaasztalra borulva találta, holtan. Ekkor került a nyagyszülőkhöz, akik szerették, terelgették, de önfejű fiú lévén nem nagyon hagyta magát, a középiskolába már egy másik városba járt, kollegista lett, ahol megismerkedett életemeghatározó emberét, akitől rajzolni, festeni tanult, akinek az első kiállitását köszönheti, aki egy idő után nem csak lelki hanem testi társai is volt, aki mellesleg egy hires férfi. Amikor rájött, hogy a férfi nem csak az ő mecénása hátat fordított neki, és egyedül próbált boldogulni. Ekkor kezdett bárokban táncolni, majd egyéb felkéréseknek is eleget tett...

  
  
• 66.  gabesz:
  2007. 06. 19. 9:11

  a baleseti 4. emeleti kórtermébe beszűrődnek a felkelő nap első sugarai, a nő mozdulatlanul fekszik az ágyon - az orvosok mesterségesen tartják kómában így talán van esély a túlélésre. Klaudia elméjét pedig régi emlékképek gyötrik, jó néhány hónapja történhetett amikor a padláson a régi holmikat pakolta; bevillan egy régi kabát ..... a férje ......... egy táska ...... egy bőrkötéses notesz ........ egy fénykép ...... a fénykép hátoldalán pedig egy telefonszám és egy név......... Dávid

  
  
• 67.  w.m.:
  2007. 06. 19. 9:34

  gábor mint már életében annyiszor most sem értette sem önmagát, sem a helyzetet, amibe került. hiányzott neki az irányítás, hiányzott a rend, a fegyelem, az összetartozás, a bajtársiasság. hiányzott a keménység. csak ült és nézett maga elé. eszébe sem jutott klaudia, eszébe sem jutott a házassága. a szeme előtt csak dávid járt. dávid, aki sms-t küldött neki, akivel találkozni akar és.. és akinek ő is küld ismét egy sms-t. ismét bízza a döntést, hárítja a felelősséget. még csak el sem keserítette, hogy megint a könnyebb utat választja.

  
  
• 68.  w.m.:
  2007. 06. 19. 9:36

  az utolsó két mondat helyesen: ismét másra bízza a döntést, hárítja a felelősséget. még csak els em keserítette, hogy megint a könnyebb utat választja.

  
  
• 69.  chillout:
  2007. 06. 19. 10:11

  először Klaudia azt hitte, hogy valami régi barát, el is kezdett utána kutakodni a közösségi portálokon, egyetemi évkönyvben, csak a becenevét sikerült kideritenie. Amikor ezt beirta a google-ba akkor jött csak a nagy döbbenet. Több száz találat, a felugró képek egy életre beleégtek a retinájába. A hányinger kerülgette, undort és fájdalmat érzett egyszerre, majd tudta, nincs megállás, szépen felgöngyölítette a szálakat. Megtalálta a HOTEL-t ahol az édes perceket töltötték, a kávézót, melynek sarkában elmélyülten beszélgettek, a parkot ahol a két autó egymás mellett állhatott, a titkos dobozt, melyben a Dávidtól kapott ajándékok lapultak. Pár nap alatt kideritett mindent és egyben veszitett el egy eszményképet. Közben a gondolatai szágultoztak, mi legyen, hogyan, váljon el, szembesitsen, hallgasson jó feleséghez méltóan, üvöltsön, toporzékoljon, mit tegyen, mit tegyen, mit tegy...

  
  
• 70.  beja:
  2007. 06. 19. 10:45

  gábor a korházi ágyon ülve aztán meghozta a végső döntést. kitart klaudia mellett és nem fog megfutamodni most előszőr a problémák elől és egy határozott mozdulattal törölte dávid számát a telefonjából.

  
  
• 71.  gabesz:
  2007. 06. 19. 11:07

  majd zuhanni kezdett egyre mélyebbre és mélyebbre. Mielőtt a földbe csapódott volna hirtelen felriadt. Örült hogy csak álom volt ahogyan a kórházi ágy szélén ült Klaudia mellett, mégis beléhasított a gondolat, hogy meg kell keresnie Klaudiát. Elővette a telefont de mielőtt beütötte volna a 197-et a "G" betűhöz lépett majd elmosolyodott és megsimogatta a kijelzőt .........

  
  
• 72.  arcady:
  2007. 06. 19. 11:11

  Klaudia valami szürke homályon át érzékelte a körülötte szorgoskodó orvosok ténykedését. Ködös tudatán át hallott minden szót. Hátralévő életét, százalékokban latolgatva. Gyomorforgató érzés volt. Némaságra ítélt kétségbeesésében olyat tett, amit gyerekkora óta nem. Elmormolt egy imát, és megfogadta, ha túléli, lezárja ezt a történetet. Úgy döntött vége a...

  
  
• 73.  chillout:
  2007. 06. 19. 12:43

  az alakoskodásnak, megmondja Dávidnak, hogy igazából azért akarta látni, hogy tudja ki szerette el tőle a férjét, és igazából azt tervezte, hogy megkeseríti a további életét, de közben rájött vannak ennél sokkal fontosabb dolgok. Férjek, pasik jönnek mennek. Már egy ideje egyébkéntsem hisz a házasság intézményében, inkább azt gondolja hogy vannak utak amelyek egymás mellett mennek akár hosszú-hosszú éveken át, amely utak törvényszerűen (ahogy az emberek változnak) más irányba mennek. Tudomásul veszi a változást, átengedi neki Gábort, legyenek boldogok. Mig ezt az eszmefuttatást végezte végigjárta a testét tetőtől talpig - hálás volt a régi barátnőjének aki elvitte a reiiki tanfolyamra - és tudta, hogy nem annyira nagy a baj mint kívülről tűnik. Fel fog épülni, új életet kezd, gyerekeket tanít rajzolni, festeni, lovagolni, és egy életre hátatfordít a biznisz életnek.
  Még mielőtt egy újabb mély álomba merült volna érzékelt egy árnyképet az ágya mellett...

  
  
• 74.  holdfiu:
  2007. 06. 19. 13:07

  Dávid,továbbra is maga elé meredve ült a múlton töprengve amit lezárni készült magában... ...aztán jött Gábor először csak egy kuncsaft, jó képű, titokzatos, de egy csak a sok közül, egy idő után azon kapta magát, hogy keresi a szemével a bárban, és csalódott volt, ha a szokásos először háromhetente, majd kéthetente megtörténő találkozás elmaradt, végül pedig már minden elválás fájdalmas volt, soha nem lehetett benne biztos hogy nem ez volt az utolsó.
  Lassan végigsimított a combjain, eljátszott egy kicsit a szakadt farmer rojtjaival. Itt volt Londonban, nem akarta bevallani magának, hogy a tudat hogy egykori mentora és szeretője Miklós feladva karrierjét a művészeti iskloában, szintén ide menekült annak idején. Semmit nem tudott arról, hogy mi lett a lassan már negyven felé járó grafikussal.
  Felkelt, az ablakhoz sétált, kinn a Hackney-i bevásárlóközpont fényei, habár már enyhültek a szabályok a legtöbb pub még mindig 11-kor zárt. Az alsóbb rétegek kultúrális központjának számított ez a kerület ha a London egyik leglerobbantabb és veszélyesebb része volt is. Mindkét bartája ezen a környéken lakott, ideje lesz felkeresni őket, de ekkor már hajnali kettő felé járt, az utazás nyújtotta extra energia is kimerült, így egy frissítő tus és gyors fogmosás után eldőlt az ágyon, szippantott még néhányat a langyos-nedves nyári londoni levegőből, és mély álomba merült.

  
  
• 75.  kékleány:
  2007. 06. 19. 15:15

  (OFF 'asszem' kicsit megrekedtünk...mondjuk nekem ma elég pocsék napom van és per pillanat a saját történetem eluralta a terepet, de azért próbálom járatni az agyam...)

  
  
• 76.  holdfiu:
  2007. 06. 19. 15:24

  Mi lenne, ha most jönne egy "Pontosan egy évvel ezután..." vagy valami ilyesmi, ha másnak sincs ötlete.

  
  
• 77.  chillout:
  2007. 06. 19. 15:27

  ez nem is rossz ötlet, sajnos én elég aluldiszponált vagyok ma, úgyhogy valaki kezdje el aztán lehet hogy beugrik valami. és egyébként sem jöhetek...

  
  
• 78.  gus:
  2007. 06. 19. 15:31

  reggel ébredés után rögtön elindult a soho-n keresztül bejárni kedvenc helyeit, felkeresni a régi ismerősöket. egy művészeti kiállítóterem mellett haladt el, mikor megpillantott egy festményt és földbe gyökerezett a lába. egykori mestere volt az akt képen, melyet még ő készített az iskolás évek alatt. meredten bámulta a képet, majd percek múltán, lekúszott tekintete a festmény sarkába, ahol rögtön felismerte valentin aláírását, melyet nem volt nehéz utólag ráírni, hiszen ő sohasem szignózta egyik művét sem. benyitott az ajtón és továbbra nem akart hinni a szemének, mikor körbevették a régi témái. majdnem minden ott volt amit gyerekként készített és borsós áron voltak eladásra kínálva. odalépett a pultnál álló nőhöz, aki egy lehetséges vásárlóval beszélt telefonon. kivette kezéből a kagylót és ...

  
  
• 79.  gus:
  2007. 06. 19. 15:32

  :-) most jöhet a "pontosan egy évvel ezután!"

  
  
• 80.  gus:
  2007. 06. 19. 15:35

  mi lett gáborral, mi lett a tanárával, mi lett klauval, mi van budapesten, mi van az ünnepléssel, ahol mint már kiderült nem a pornós tevékenység miatt ünneplik, stb. SZÉPEN KEZD ÖSSZEÁLLNI, KEREKEDNI A SZTORITOK! MINDENT BELE!!!

  
  
• 81.  chillout:
  2007. 06. 19. 15:45

  annyit mondott: az üzlet tárgytalan. Érezte ahogy a méreg átjárja testét, remegni kezd. Próbálta a nőből kiszedni Valentin telefonszámát - aki egyébként világ életében riválist látott benne, ezért is szerette el tőle a mesterét is -, ott a helyszinen eldöntötte ha az ég a földdel összeér akkor is a végérejár ennek a csalásnak. Ha most az ismeretlen nőnek, Gábornak és az általuk generált kettőshatásnak köszönhetően nem lenne itt akkor eladnák a képeit ő pedig élhetne a pornózásból továbbra is. Hát azt nem.
  Pontosan egy évvel az elhatározása után, ült reggel a wc-n és azon gondolkodott...

  
  
• 82.  -Gbr-:
  2007. 06. 19. 16:14

  ..mennyi minden megváltozott ez alatt az egy év alatt. Már a budipapír tartója sem nyikorog. Persze nem azért mert megszerelte, hanem mert elköltözött. Áldotta az eszét, hogy egyszer végre a sarkára állt, utánajárt a csalásnak, és megszerezte a képeket, és a képekkel együtt a galériát is. Ez persze csak utólag derült ki, ő először csak a képeket akarta visszakapni, álmában sem gondolta, hogy a képei ennyire keresettek voltak, hogy a galéria az egyik legfelkapottabb Londonban, és hogy a bíróság jogos kártérítésként azt is elveszi Valentintől. A sors kezét látta a dologban, és döntött: itt marad, ha nem is végérvényesen, de hosszú időre. A galéria továbbra is jól ment, a festésbe gyorsan visszarázódott, még élvezte is az új életet, az új embereket, de volt két ember a múltból, akiket nem tudott feledni...

  
  
• 83.  gus:
  2007. 06. 19. 16:28

  petit: óriási volt, gratulálok!!! :-D

  
  
• 84.  w.m.:
  2007. 06. 19. 17:20

  klaudia fáradt és kialvatlan volt. már hetek óta. pontosan az új jövevény érkezése óta. a kis gábor óta, akitől azt remélte, hogy megváltozik minden, visszazökken a régi kerékvágásba. de nem. semmi nem változott meg. mire elérkezett a szülés ideje, gábor és ő külön költöztek. szülei kísérték el a kórházba, gábor csak akkor látogatta meg őket, amikor már hazamehettek. csak jött és ment. letette az étkezőasztal szélére a 30 db vörös rózsát (letudva ezzel a születésnapi felköszöntést is), vetett egy pillantást a kisfiúra és sürgős (halaszthatatlan) üzleti ügyekre hivatkozva már ment is. legszívesebben a földhöz csapta volna a csokrot, de nem tette.. és a gyerek csak sír... helyettem is! - gondolta klaudia, letette a kezében levő aktuális szennylapot és elindult a kiságy felé, amikor is szemébe ötlött a címlapon egy festmény és egy fotó.

  
  
• 85.  holdfiu:
  2007. 06. 19. 19:59

  Dávid soha nem tudott feledni. Egy ideig figyelemmel kísérte a magyar híreket, hátha írnak arról, hogy a Deák-on balesetet szenvedett nő sorsa mi lett, de semmi. A pesti ismerőseitől se tudott meg többet, a nő mobilja pedig ki volt kapcsolva, aztán meg nem volt többé a számon kapcsolható előfizető. Most így Londonba érkeztének évfordulójával előjöttek annak a napnak az emlékei.
  Másnap elgondolkozva lépett a műterembe ahol már várnia kellett rá a menedzsernője által kiválogatott öt aktmodellnek hogy kiválasszon a kettől a "vajszínű árnyalat" sorozathoz. Amikor felnézett egyetlen férfit látott csak ott állni ahol ötnek kellett volna. Az erős markáns arcból az oly jól ismert, annyiszor magaeléképzelt szempár nézett rá. Gáboron még így civilben is látszott, hogy katona volt.
  -A többiek elmentek. - mondta kicsit rekedten. És Dávid hirtelen nem tudta erre mit válaszoljon...

  
  
• 86.  holdfiu:
  2007. 06. 19. 20:04

  Gus a krémszínűt kijavítod vajszínűre!:) ha vagy olyan kedves. Köszi.
  Holdboy: javítva!!! :-D

  
  
• 87.  Descartes:
  2007. 06. 19. 21:23

  Megrohanták az emlékek..de nem akarta gyengének mutatni magát...Gábor előtt nem.Kinézett az ablakon, hogy húzza az időt. Némán álltak mindketten. Végül Gábor közelebb lépett hozzá.

  
  
• 88.  chillout:
  2007. 06. 19. 22:11

  Sok időmbe tellt, de megtaláltalak. Sejtem, hogy mekkora döbbenet lehet, hogy itt állok, és azt is gondolom, hogy Klaudia mindent elmondott rólam, tehát akár gyűlölhetsz is. Nem szeretnék magyarázkodni- mondta Gábor és közben vetkőzni kezdett. Dávid értetlenül nézett rá, egyrészt fogalma nem volt róla, hogy ki az a Klaudia, másrészt meg hogy mit is képzel magáról Gábor, tényleg most csak ide besétál, és vetkőzni kezd?!
  Gábor pedig mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne, ott állt anyaszült meztelenül, s Dávidra nézett:
  Kezdhetjük a munkát? Ma én leszek a modelled.

  
  
• 89.  holdfiu:
  2007. 06. 19. 23:29

  (off. naa ha én írom meg akkor az erősen korhatáros lesz...)

  
  
• 90.  teo:
  2007. 06. 20. 1:31

  Dávid megdermedt a látványtól. Nem, természetesen nem akkor látott életében először mezítelen férit, ráadásul Gábort is volt alkalma megcsodálnia ruha nélkül korábban. A látvány ami elétárult azonban felülmúlta minden régi emlékét...

  Dávidnak minden erejét össze kellett szednie, hogy ne ugorjon rá azonnal. Meg akarta érinteni, olyan hivogató volt a Gábor bronzos bőre. Végig akarta vezetni kezét a férfi izmos vállán, mellén, hasán. Magához akarta húzni, szorítani, megszagolni a haját, újra belélegezni az illatát.

  Ó igen.. azt az illatot, melyet már az első találkozásuk alkalmával elraktározott magában. Azt az illatot, amelyet hiába keresett a drogériák polcain, mert mikor magára fújta Gábor parfümjét - hogy újra érezhesse a férfit - egy idegen illatot kapott. Hiányzott belőle a lényeg: Gábor maga. Azt az illatot, mely már akkor megborzongatta Dávidot, mikor belépett a műterembe.

  Tudta, hogy nem teheti, nem adhatja meg magát ilyen könnyen, Gábor pont erre számít. Nem irányíthat. Már csak dacból sem szabad.
  Nem szabad, nem szabad... nem szabad.
  (oh yes baby :D :P )

  
  
• 91.  w.m.:
  2007. 06. 20. 5:28

  két hónap múlva klaudia kezébe vette az újságot. minden kétséget kizáróan a fényképen dávid nézett vissza rá. nem is ez hökkentette meg igazán, hanem a festmény. a festményen az angyal. az angyal, aki gábor volt. vagy gábor, aki a festményen egy angyal volt zuhanórepülésben, meztelenül. megkapaszkodott az asztalban. pár percre forogni kezdett vele a világ. aztán elolvasta a képaláírást is. dávid kiállítását holnap nyítják meg a váci utcai képgalériában. ismét hallotta a gyereksírást, elindult a kiságy felé, de ujjaival még görcsösen szorította az újságot.

  
  
• 92.  chillout:
  2007. 06. 20. 5:51

  Klaudia ült a fotelban karjaiban kis gábor végre elaludt, végre egy kis csend, megpróbálta összeszedni magát és a gondolatait is. furcsa volt egy angyal képében viszontlátni azt az embert akit ő annak idején annyira szeretett és aki gyermekének apja. a gyereknek aki új értelmet adott az életének, aki miatt fel kellett kelnie a nehéz időkben is, aki miatt nem szabadott elhagynia magát, akit időnként a pokolba kivánt mert folyamatosan gáborra emlékeztette, aki a világ legfontosabb lénye a számára. tudta nagyon jól, hogy elérkezett a pillanat, hogy pontot tegyen egy régi ügy végére, és a telefonja után nyúlt

  
  
• 93.  gus:
  2007. 06. 20. 8:38

  nagyon jól haladtatok, közel a befejezés! :-) most fogok élni a lehetőséggel, hogy feladjam a leckét, igaz nem 3 komment múlva kell véget érnie, de a 100. hozzászólásnak kell az utolsónak lenni, próbáljátok úgy kerekíteni. varrjátok el a szálakat alaposan, hogy végre mehessen bulizni a tetőre!!! :-) w.m.: ha még csak most festi gábort, akkor hogy kerülhet máris klau kezébe az el sem készült kép?

  
  
• 94.  -Gbr-:
  2007. 06. 20. 8:49

  A meztelen férfi közelebb lépett, Dávid pedig önkéntelenül is összerezzent. Nem Gábortól ijedt meg, inkább saját magától. Már tényleg alig bírta türtőztetni magát, érezte, ahogy a vér sebesen áramlik testében, és mindent elönt a forróság. Gábor a dereka köré fonta karjait, és magához húzta. Nem ellenkezett, nem is tudott volna, és már nem is akart. Semmi sem érdekelte, átadta magát teljesen az érzéseknek. A férfi lassan közelített felé, és ahogy összeért a két test, hosszú tincsei csiklandozták a homlokát, heves szívdobogását érezte a saját mellkasán, mélyen beszívta az illatát, és nem bírta tovább; mohón tapadt szája Gábor őrjítően szexi, vastag ajkaira.
  Ebben a pillanatban - mint egy rossz filmben - megcsörrent Gábor mobilja, valahol a ledobott ruhái között...

  
  
• 95.  gus:
  2007. 06. 20. 10:11

  ... gyorsan kinyomta a telefont, hogy folytatni tudják amit elkezdtek! olyan jól sikerült az összemelegedés, hogy dávid még két hónap elteltével is elkergette a gondolatait és csak a szívére hallgatott. rengeteg festményt készített ez idő alatt gáborról, ő lett a múzsája! érkezett egy felkérés egy pesti galériától is, melyet most már örömmel elfogadott. végre hazautazhat és gábor is vele repülhet. eszébe sem jutott már az ismeretlen nő, aki miatta lett baleset áldozata. (akkor most így tisztába raktam az időeltolódást)

  
  
• 96.  chillout:
  2007. 06. 20. 11:03

  Klaudia felhívt az édesanyját, és megbeszélte vele, hogy másnap este vigyáz a kis gáborra, ő pedig elmegy a kiállitásmegnyitóra, ahol olyn gyönyörű lesz mint még soha, odaáll eléjük, először is Dávidtól elnézést kér, mert egy csúnya terv részeként csak ki akarta használni, másodszor pedig megmondja Gábornak, hogy másnap a gyerekkel együtt elköltözik a városból, ne keresse őket, új életet kezdenek, a kis gábor jó levegőn fog felnőni közel a természethez, ő pedig megvalósítja az álmát és egy erdei iskolát nyit. Majd ezek után elegánsan távozik a parti-ról, a városi életből, a hazugságtengerből.

  
  
• 97.  teo:
  2007. 06. 20. 11:08

  Dávid ma is Gábor mellett ébredt, mint a műteremben eltöltött szenvedélyes egymásratalálás óta minden nap. De ezt az érzést belül még mindig nem tudta megszokni. Ezt a furcsa érzést, a biztonság érzését.
  Dávid életében először biztos volt magában. Szerette Gábort és tudta, hogy a férfi is szereti őt, nincs mitől félnie. A múlt árnyai - ha fel is bukkanak - nem tehetik tönkre azt a varázst, ami összeköti őket.

  ...

  Gábor ma is Dávid mellett ébredt, mint két hónapja minden nap. Tudta, hogy képtelen lenne elhagyni a férfit, szereti. De nem volt tiszta a lelkiismerete, nem zárta le a múltját. Megint csak elmenekült, megint nem állt ki, megint nem volt tisztességes, megint összetört egy szívet, ráadásul van egy gyereke is, akit még csak nem is ismer. Ez bántotta legjobban.

  A galéria megtelt, a váci utcában sor kígyózik. Mindenki eljött, aki számít, még pár celeb is képviselteti magát, bár senki sem tudja, hogy pl. Kelemen Anna mit keres ott. Biztos hallott az ingyen pezsgőről. Sebaj, majd a biztonságiak kivezetik.

  Gábor - népes vendégsereggel együtt - éppen Annácska nagyjelenetét nézte: a hölgy illuminált állapotban felkínálkozott a biztonsági őrnek, hogy az ne dobja ki, de a gorilla hajthatatlan volt, Annácska meg sikoltozott, vinnyogott, rúgkapált. Még a múhaja is leesett nagy igyekezetében.
  A vakuk kattogtak, Dávid teljesen le volt sújtva, hogy tönkreteszik a kiállítást, de Gábor tudta, hogy nagyon is jót tesz a botrány. Holnap a képek és a kiállítás híre ott lesz az összes címlapon.

  Mindenki az eseményeket figyelte, csak egyvalaki nem. Az ismeretlen idegesen tördelte kezét, és Gábor hátát feszülten vizsgálgatva próbálta összeszedni minden bátorságát, hogy megkopogtassa a férfi hátát.
  Gábort furcsa érzés kerítette hatalmába, a "valaki figyel", azonnal megfordult:
  -Klaudia... - lehelte ki alig érthetően.

  
  
• 98.  holdfiu:
  2007. 06. 20. 16:32

  Klaudia kihúzta magát, tudta hogy jól néz ki, azt a sminket rakta fel amit az első randijukon viselt, remélte, hogy nem fog remegni a hangja amikor megszólal.
  -Igen, én vagyok az. Sejtettem, hogy itt leszel...- mondta. A férje lehajtotta a fejét. Úgy tűnt nem akar a szemébe nézni. Klaudia sóhajott egy kicsit és foyltatta.
  -..jól sejtettem.
  -Nézd... -kezdett bele Gábor valamibe, de a nő közbevágott.
  -Nem kell magyarázkodnod. Már beadtam a válókeresetet. Mindent felezünk, és nem kérek többet mint a rendes gyerektartás, csendes válást akarok.
  Gábor meglepődött a vékony kis nő harátozottságán és erején, nem ilyennek ismerte, de meg is könnyebbült. Igen a helyére kerül minden.
  -Természetesen. - mondta gyorsan.
  Klaudia valami mosolyszerűre húzta ajakait. És nagyot nyelve bólogatott. Semmi kérdés a férfi részéről, semmi megbánás nem látszott az arcán, kérés vagy könyörgés hogy ne véglelgesítsenek. Erre számított, most mégis fájt.
  -Majd az ügyvédem felhív a továbbiakkal kapcsolatban - mondta, és gyorsan a kijárat felé fordult. A szeme sarkából még látta, hogy Dávid lépett oda Gáborhoz, és hallott még egy mondatfoszlányt.
  "..megyek, elszállt az idő készülnöm kell az esit fogadásra. Ja, ki volt ez a nő?.."

  Aztán kinn volt az utcán ahol százágra sütött a későnyári nap.

  
  
• 99.  chillout:
  2007. 06. 20. 21:00

  Klaudia a fájdalom kesernyés izével a szájában, de megkönnyebbült lélekkel sétált végig a váci utcán, gondolatai pedig már a jövője körül jártak.
  Dávid is távozni készült, végre megszabadulhatott az újságirók hadától, a szelebritiktől, akik nagy részét nem is ismerte, ehhez képest úgy viselkedtek vele mintha országos cimborák lennének. Izgalommal indult a lakosztályuk felé, gondolta még elintéz néhány telefont, megnézi az e-mail-jeit, egy kicsit rápihen az estére, ami róla fog szólni. Ekkor még nem is sejtette milyen meglepetés vár rá.

  
  
• 100.  teo:
  2007. 06. 20. 23:28

  Ahogy kinyitotta az ajtót szokatlan hangokra lett figyelmes. Valami szuszogás, valami nyögés, valami nagyon furcsa. Először azt hitte, hogy egy macska mászott be a nyitva felejtett ablakon, de amit az ágyon talált az legmerészebb képzeletét is felülmúlta...

  Az ágyra egy puha kék pléd volt terítve rajta pedig egy kisgyerek feküdt, ő adta ki a fura hangokat, éppen felébredt.
  Dávid első döbbenetében azt hitte nem jó szobába nyitott be, de hát a kulcs beleillett a zárba, sehogy sem stimmel... annyira zavart volt, hogy a pléd melletti levelet is csak percekkel később vette észre. A megszólítás szerint Gábornak írták, de képtelen volt nem elolvasni azt.

  "Kedves Gábor!

  Nem tudom mindezt a szemedbe nézve elmondani, ezer gondolat cikázik a fejemben. Reggel még azt terveztem, hogy elmegyek a kiállításra, elbúcsúzom és éljük tovább az életünk, amíg el nem jön az a perc, amely majd mindent megváltoztat.
  Nyolc hónapja petefészekrákot diagnosztizáltak nálam, eddig harcoltam a betegséggel, de tudtam, hogy eljön majd az a pillanat, amikor már kevés leszek hozzá. Az orvosok szerint még három hónapot élhetek, de a betegség lassan teljesen felőröl.
  Úgy gondoltam anyámhoz költözünk, és miután én elmegyek majd a nagyszülei nevelik, azon a környéken olyan jó a levegő is...
  Aztán láttalak titeket. Láttam, hogy úgy néztél rá, ahogyan rám még sohasem, láttam, hogy kikötötted a hajód...
  Szeretném, ha ti nevelnétek fel a kis Gábort, mégis te vagy az apja. Azért meghagyom anyám számát is... Nem akartam, hogy azért gyere vissza hozzám, mert beteg vagyok, és nem tudtam volna elviselni azt a tekintetet, ami a levél olvasását kíséri.

  Klaudia"

  ...

  Eljött az este. A nagy este. Gábor úgy tartotta karjában a kis gyermeket, mintha az alig pár órája rátestált apaság a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Boldog volt. Megtalálta élete párját, az apaság leírhatatlan érzése is az övé volt és tudta, hogy Dávid is épp olyan, vagy még boldogabb az új helyzettől, mint ő.

  Eljött az este, a nagy este. A vendégsereg összegyűlt, a pezsgő folyik Gábor mégis a tetőn felállított hatalmas függőágyban ringatja álomba a kis Gábort, csak egyvalaki hiányzik, csak egyvalaki kellene nagyon.
  De tudta, hogy Dávid nem jöhet. Ott az a hatalmas parti az emberekkel, akik miatta gyűltek össze, és különben is, még készülődik. A megfelelő nyakkendőt keresi, amelyik megy az új zakójához...

  
  
• 101.  -Gbr-:
  2007. 06. 20. 23:29

  ittavégefusselvéle :))))))))))))))))))))))))

  
  
• 102.  -Gbr-:
  2007. 06. 20. 23:32

  .a tegnap vásárolt szűkre szabott fekete zakóhoz a fogadásra, melyre meghívta a példaképét is, kire egész életében felnézett és minden amit tett, belőle táplálkozott. Szinte felfoghatatlan volt számára a tudat, hogy ez a népes vendégsereg csak miatta gyűlt itt össze. Ennek ellenére kéztördelve, mégis a liftajtót választotta. Sosem nyomta még meg a legfelső gombot. A lift gyors volt és megállíthatatlan, percek alatt a tetőn találta magát. Jöjjön aminek jönnie kell!" -Vége-

  
  
• 103.  holdfiu:
  2007. 06. 20. 23:51

  Csak egy gond van, hogy ha jól emlékezek Gábornak hívták a kicsit, vagy ez a titkos ikertesója? De amúgy király.. :) Gus majd átírja ...:)

  
  
• 104.  Lola:
  2007. 06. 21. 2:02

  na dejó lett itt a végére. kár hogy nem írtam többet... dehát vizsgaidőszaki véghajrá... ígyaztán kéretik még máskor is ilyen projekteket indítani

  
  
• 105.  gus:
  2007. 06. 21. 7:07

  Teo: jó kis kerek vége lett, gratulálok a résztvevőknek, meg azoknak is akik erejükön felül végigolvasták az egészet! szeretnétek még ilyen többkezes novellaírást? sztoriötlet van?

  
  
• 106.  Nelly:
  2007. 06. 21. 8:42

  @gus, ha erdekel van egy sztori alapotletem, feldobhatom Neked is... igaz fut mar egy masik blogon, de amikor megalkottam, gondoltam, hogy a figyelmedbe ajanlanam.... ha erdekel, csak szolj, nincsen cpoyright-olva.... :)

  
  
• 107.  holdfiu:
  2007. 06. 21. 8:43

  Klaudia az ideális nő ugye, nem fenyeget, nem perel nem hisztizik, csendben szenved, szül egy gyereket és meghal...:)
  Ajánlom a sztorit a Virginia Woolf társaság figyelmébe, hátha tanulnak belőle.

  
  
• 108.  chillout:
  2007. 06. 21. 9:14

  zseniális lett! gratula mindenkinek

  
  
• 109.  kékleány:
  2007. 06. 21. 9:51

  ...várom az újabb sztorit!:) A végére már kicsit kiestem belőle, csak olvastam, de mindig kíváncsian.

  
  
• 110.  gus:
  2007. 06. 21. 10:02

  Ne vicceljetek, ti voltatok zseniálisak!
  Nelly: kíváncsivá tettél!

  
  
• 111.  Descartes:
  2007. 06. 21. 10:37

  Jó lett...))))

  
  
• 112.  Nelly:
  2007. 06. 21. 13:32

  @gus, elkuldtem, mailben a t-online-os mailre.

  
  
• 113.  Wax:
  2007. 06. 21. 13:57

  Kiváncsi voltam, ki veszi a bátorságot arra, hogy megírja a végét!

  Jó lett, nagyon jó!!! :o)))

  
  
• 114.  teo:
  2007. 06. 21. 16:22

  dejó, h tetszik :))

  
  
• 115.  csabb:
  2007. 11. 22. 10:51

  S nekem a filmzene jut eszembe...David Bowie: Strangers when we meet-je szólal meg az utolsó kockáknál...

  
  
• 116.  A kuva Anyád:
  2008. 09. 08. 16:08

  Ez a Kibaszott Oldal nem azt tartalmazza ami nekem kell abba a kurva suliba!!MI A FASZNAK RAKTOK FEL ILYENEKET?????
  TI BÜDÖS MOCSKOS NÉMBER STRICIK SZOPJATOK LEEEEE!!!
  KURVA ANYÁTOKAT AKIK A SÍRBA HEMPEREGNEK!!!

  
  
• 117.  wovbagger:
  2008. 09. 08. 16:51

  off

  kedves előttem idekommentáló ismeretlen!
  bizony, még nagyon sok időt kell eltöltened az iskolapadban. nem csak, hogy gondolatoknak vagy híján, de viselkedni, fogalmazni, és helyesen írni sem tudsz. mikor kicsit idősebb leszel, lesznek önálló gondolataid, ami alapján akár keresni is tudsz az interneten (egyelőre legjobb, ha nem internetezel, mert intelligenciád és kulturális "szinted" tükrében ez értelmetlen billentyűkoptatás). a viselkedést és a többit pedig, ha szorgalmasan tanulod, pár év múlva kiművelt főnek fogsz látszani embertársaid szemében. egyelőre ezt senkivel sem sikerült kommenteddel elhitetned. javaslatom számodra az általános iskola harmadik osztályának megismétlése, de sokat segíthet jelenlegi, az állatokéhoz közelálló viselkedésed emberivé tételében néhány atyai pofon kiosztása is orcád két oldalára. utóbbikat kérd bátran nemzőszüledtől, mindez ugyanis a jövőben a javadra fog szolgálni. senki sem születik civilizáltnak, ezt mindenki tanulja több-kevesebb ideig.

  on

  
  
• 118.  gus:
  2008. 09. 08. 17:46

  wov: :-DDD

  
  
• 119.  Tigri:
  2008. 09. 08. 20:30

  Megpróbáltam elképzelni, és környezeti szituációba helyezni a kedves kommentelőt abban a helyzetben, amikor a fenti bejegyzés született.

  Aztán gyorsan leállítottam magam, és most rózsaszín elefántra próbálok gondolni :))

  
  

Régebbiek | Végére »

Szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. A hozzászólás sosem veszik el, akkor sem, ha nem megy a matek. Ha pedig kettőnél több linket pakolsz ide, spam leszel, de ez is csak időleges, mert mindenféleképpentében előszedlek. De ha valamiért mégis a tűréshatáron kívülre jutsz azzal, hogy baromságokat írsz nekem, teszed ezt sokszor, és csak arra megy ki nálad a játék, hogy felbosszants, akkor egy idő után nem kell fáradoznod, mert simán kitiltalak innen, és oszthatod az észt máshol. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

DE. Pillanatnyilag ebbe a blogba csak engedélyezett hozzászólások jelennek meg. Sorry, sok a hülye errefelé.

Név:
Email cím:
Honlap:

Mennyi 26 + 20?

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.