Tegnap már a reggel pityergősen kezdődött, amikor is elolvastam Kaptárlakó utolsó bejegyzését. Valahogy mély szomorúsággal töltött el minden mondata és ez megadta az alaphangot az egész napomhoz. Tudjátok, amikor az a furcsa torokszorító érzés kerít hatalmába, amikor bármelyik pillanatban eltörhet a mécses. Pont nemrég panaszkodtam arról, hogy milyen régen sírtam úgy igazán, hát talán nem kellett volna szavakba öntenem a gondolataimat, mert valóság lett belőle.

Aztán este be is ütött a dolog, amikor az üzletvezető addig vitte a tollam jobbra-balra, hogy kiérve a boltból, a Meridien oldalában elbőgtem magam. Csak úgy jött, nem tudtam visszafogni, talán nem is akartam. Édespofa hála az égnek ott volt, átölelt és csendben hagyott magamhoz térni. Most már jobb, de félek az éjszakáktól mert érzem, hogy álmomban még párszor fel fogok zokogni.

Most ezt hallgatom, mely szintén nem egy vidám track, de hát talán nem is akarok most örömködni, hiszen néha kell egy kis zokogás, hogy aztán még többet kacaghassak. 

Eddig 9 komment érkezett

• 1.  kiele:
  2007. 12. 28. 9:02

  "amikor sírsz
  szivárványszínűvé
  lesz a szemed
  és a világ összes
  magánya
  könnye
  amely
  sosem
  volt a tied
  elborít
  és nem jön
  ha várod
  nem jön az álom
  nem jön a mámor
  és nem jön a vég"
  /Tisza Kata/
  ez jutott eszembe...ilyen napok nem jók...de van, hogy elkerülhetetlenek és van, hogy kellenek, de ott van egy Édespofa, akivel átvészelheted ezeket is!!! Fel a fejjel!!!

  
  
• 2.  Párduc:
  2007. 12. 28. 11:33

  Elolvastam a bejegyzés és annak ellenére, hogy nem olvastam a blogot nekem is kicsordult a könnycsepp a szememből és gomboc lett a torkomba. Mért történnek ilyenek ?

  
  
• 3.  littleearthquakes:
  2007. 12. 28. 12:13

  Ahogy lassan sikerül felfognom Kaptárlakó bejegyzését, engem is egyre inkább fojtogat az az érzés... Bár inkább csak meredek magam elé értetlenül...

  Főleg, hogy nálam is tegnap este volt esélyes, hogy akkor most sírok egy jót végre csak úgy, mert néha egészen elegem tud lenni minden emberből, de aztán inkább szartam bele. Aztán persze "jó" szokásomhoz híven úgy aludtam el, hogy valami kedves idegenről fantáziáltam, így az ébredés a hideg valóságra különösen "frenetikus" volt... És most meg ez...

  Tarthatnánk előszilveszteri síróspartit, egymás vállaira borulva, ha már ilyen napok járnak... :-)

  
  
• 4.  kiele:
  2007. 12. 28. 12:24

  "előszilveszteri síróspartit"- de morbid vagy :P

  
  
• 5.  mimke:
  2007. 12. 28. 15:48

  Hát ami azt illeti nekem is fura év volt ez..Az év első felében szinte egyáltalán nem tudtam sírni. Még akkor sem, amikor az, akit félig-meddig nagymamámnak tekintettem meghalt. Aztán most meg egy váratlan vallomáson is el tudom bőgni magam...Valamit nagyon ki akar tisztítani a szervezetem..(sírósparti nekem is jöhet)

  
  
• 6.  gus:
  2007. 12. 28. 21:25

  kiele: köszi a verset.

  
  
• 7.  Dita:
  2007. 12. 29. 12:01

  Mivel tudta ennyire kivinni a tollad az energiavámpír?

  
  
• 8.  gus:
  2007. 12. 29. 14:59

  Dita: majd elmesélem!

  
  
• 9.  Dita:
  2007. 12. 29. 19:59

  Ma nálam is eltörött a mécses!És még mindig el van törve sajna!

  
  

Szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. A hozzászólás sosem veszik el, akkor sem, ha nem megy a matek. Ha pedig kettőnél több linket pakolsz ide, spam leszel, de ez is csak időleges, mert mindenféleképpentében előszedlek. De ha valamiért mégis a tűréshatáron kívülre jutsz azzal, hogy baromságokat írsz nekem, teszed ezt sokszor, és csak arra megy ki nálad a játék, hogy felbosszants, akkor egy idő után nem kell fáradoznod, mert simán kitiltalak innen, és oszthatod az észt máshol. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

DE. Pillanatnyilag ebbe a blogba csak engedélyezett hozzászólások jelennek meg. Sorry, sok a hülye errefelé.

Név:
Email cím:
Honlap:

Mennyi tizenöt + nyolc?

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.