2008. májusi bejegyzések

Tegnap a munkahelyen, hála nekem, megint sikerült sikamlós témákra terelni a szót. Először is jól kitárgyaltuk a menstruációs dolgokat, majd a védekezést.

Barbi: Dita! Ti triplán is védekeztek nem?
Dita: Ááááá, nem is, csak duplán.
Én: Persze mert a tripla az, ha Dita gyógyszert szed, a pasi gumit használ, és mielőtt elélvez, ki is veszi.

Tegnap hallottam, hogy nem lesz nyártól több Friderikusz Most az ATV műsorán, mert úgy érzik, hogy kimerítették az ebben rejlő lehetőségeket. Mondjuk ezt az indoklást baromira nem fogtam még fel, mert egy ilyenben mit lehet kimeríteni, ha újra és újra jönnek a témák!

Azért egyrészt borzasztóan sajnálom, mert ha csak tehettem néztem az adást, melyben tényleg olyan módon nyílt és közvetlen, kicsit sem erőltetett, netán elfogult módon közelítettek egy-egy témához, ami szerintem felettébb példás magatartás a mai médiumok között. A kiadott közleményben olvasható ez a pár sor, ami igazán jól jellemzi, mit is néztünk közel 100 ezren naponta, és mit láthatunk utoljára június 26.-án: "A műsor ezt a nézettséget annak köszönheti, hogy a társadalmi jelenségek vizsgálatánál tisztelte a tényeket, a józan észt, és - a magyar nyilvánosságot sokszor megbénító pártatlanság és kiegyensúlyozottság abszurd követelményével szemben - merte vállalni a meggyőződését is."

Másrészt kíváncsisággal átitatott izgalom fogott el, hogy vajon mire készül most Friderikusz! Melyik tévénél fog újabb műsorokat gyártani? Lehetne tippelgetni, de már szinte mindenhol dolgozott az utóbbi évtizedekben, azt pedig nem gondolom, hogy a Hír TV-be, vagy a Story-hoz igazol át. Szerintetek?

Nem is húzom tovább az időt, hiszen Confessor szerint már így is túl sokáig tartott ezen post kirakása, és a verseny elindítása. Mellesleg igaza van, bár én azért halogattam, hátha többen is jelentkeznek, nem pedig azért amire ő a mocskos kis fantáziájával gondolt.

Az ötlet valahol itt indult a kommentek között, amiből aztán lett egy ilyen bejegyzés, amire pedig 5 darab fotó érkezett, így most ők versenyeznek. A képeket itt lehet megnézni, a szavazás pedig a jobb oldalsávban zajlik. Ugye azt mondanom sem kell, hogy mindenki csak egyszer voksolhat!

A "Blank vagy nem blank?" kérdésben pedig egyértelmű volt az állás, ugyanis a legtöbben akik erre járnak, örülnek annak, hogy automatikusan új ablakban nyílnak meg az oldalak, tehát ez így is marad még egy darabig.

Megcsináltam és majdnem tökéletes is lett Ana diófagyija! Legalább is ízre biztosan, hiszen az első nyalás utáni izgalmamban még az is kicsúszott a számon, hogy a Carte D'or bekaphatja, mert az ő diós cucca volt eddig nálam az etalon, de most már semmi pénzért nem vennék.

Az állaggal most is volt egy kis gond, de ennél nem az, hogy nagyon folyt, hanem az, hogy a fagyigép is alig küzdött meg vele, olyan sűrű lett. 10-15 kanál után jól is laktunk vele, a többi ment a fagyasztóba holnapra.

Egy napsütéses hétköznap délelőtt futottam össze ebédidőben Hajós Kristóffal, hogy kiderítsem vajon hogy lett pár év alatt az egyik legígéretesebb importcikkünk a The Unbending Trees zenekar.

- Nem gondolod, hogy nagyon kivételes és szinte csodaszámba megy a karrieretek? Mindenki hasonlóról álmodik, hogy kiteszi a netre a produkcióját, aztán jön egy Ben Watt kaliberű ember, és elindítja a siker útján.
- De azt hiszem tényleg érdekes helyzetben vagyunk. Sosem mertem gondolni sem ekkora sikerre, mint amit a You Are A Lover, az Alfred Lovesong és a többi dal hozott. Remélem az album is hasonlóan tetszeni fog sok embernek. Én még azt sem értem, hogy a magyar MTV miért kapott ennyire rá a dalainkra, és a Radio Café miért nyomja ennyire. Vagyis értem, de még nem fogtam fel.

- Mesélj egy kicsit erről a hihetetlen karrierről, amit egy év alatt befutottatok.
- Hát én zenélgettem egy Pulp utánzatnak ható zenekarral régebben, de nem értünk el semmit, még lemezünk sem jelent meg. Koncertet is csak egyszer adtunk, de legalább megismertem a Háry Pétert, a mostani harmadik tagunkat. Aztán 8 évvel ezelőtt a Havasi Balázzsal írtunk két dalt az Ágnes Vanillának, de ebből csak a Deja Vu jelent meg a lemezén. Amikor pedig már teljesen feladtam a zenei karriert és elmentem dolgozni egy multihoz, akkor keresett meg a Balázs azzal, hogy írjak szövegeket mások zenéire is. Átküldte az anyagot, én meg írtam rá egy angol szöveget és a kérésére fel is énekeltem. Úgy gondoltunk, hogy amíg nem találunk egy normális énekest, addig jó lesz az én hangommal is. Feltettük a MySpace-re két másik társaságában, ahol aztán Ben Watt, az Everything But The Girl alapítója le is csapott rá, és ajánlatot kaptunk tőle három lemezre. Ebből az első idén még megjelenik október 8-án. Mondjuk már kapásból 18 dalt vettünk fel az elsõ lemezhez, amibõl csak 12 lesz a lemezen.

- És mennyit adtatok el a kislemezből?
- Hát itthon 50 darabot értékesítettek boltban, de koncertezünk a Havasival és ott jobban fogy. Mondjuk az 50 sem kevés, mert ha jól tudom 10-et szoktak eladni a maxikból, úgy átlagosan. Egyébként meg nem nagyon van már értelme manapság cd-t kiadni. Mondjuk én egy ilyen idióta vagyok, hogy mindent megveszek, de az emberek többsége a mi dalainkat is letölti. Volt olyan, hogy írt egy kislány MySpace-en, hogy küldjem át nekik mp3-ban a dalainkat! Vicces, de például ezért sem jelenik meg a The Original, mert akinek kell, úgyis leszedi torrentrõl.

- Remixeket nem szerettetek volna az első kislemezre?
- Azt mondta a Ben, hogy ezt a típusú zenét nem érdemes remixelni, vagyis úgy fogalmazott, hogy nem szabad. Azért a Slow Down című dalhoz készül majd valami a télen, ha minden igaz.

- Magyarul nem is fognak megjelenni a dalok?
- Egyetlen dalt vettünk fel magyarul, a Szomorú vasárnapot, ami viszont csak az angliai kiadásán lesz rajta a lemeznek.

- És hogy születek a szerzemények?
- Minden esetben a Balázs vagy a Péter írja meg a zenét, amit átküldenek e-mailben, aztán én megírom a szövegeket. Ha az Alfred’s Lovesong szövegét megfigyeled például, akkor lejön belőle, hogy azt az élettársamnak írtam és a kettőnk kapcsolatáról is szól. ....

- És mit mondott Ben, mit lehet várni ettől az angol megjelenéstõl?
- Azt mondta, hogy legyünk türelmesek, mert lassan fog beindulni a szekér, de ő mindent megtesz értünk. Tracey Thorn is teszteli a dalokat, és Ben pedig nemrég beajánlotta Rob Da Bank-nak az egyiket, aki a BBC Radio 1-ban lejátszotta. Kis lépésekkel haladunk.

- Mit szólsz a negatív kritikákhoz?
- Olvastam olyanokat, hogy nem értik miért nem az Emilio énekli ezeket a gyönyörű dalokat, de ezen csak mosolyogtam. Megpróbálom nem felhúzni magam. Mondjuk amikor ismerősök fikáznak nyilvánosan, az nagyon pofáncsap.

- Koncerteztek már az anyaggal?
- Igen, egyelőre alkalmi fellépések vannak, külföldön és itthon is. Ősszel a nagylemezhez szervezi a kinti kiadó az angliai turnét. Nemsokára lesz egy buli a magyar MTV szervezésében, a Beach House-on, ahol régi Neoton dalokat fogunk énekelni, pontosan kettőt, a Pago Pago és a Régi zongorám címűt. De nem csak mi viszünk új színt a dalokba, hanem például a Besh O DroM, a Budapest Bár és az Anna and the Barbies is ott lesz. A zenekar tagjai pedig élőben végig nézik a fellépéseket. Szerintem izgalmas lesz.

- Arra nem gondoltál, hogy énekelsz egy duettet Tracey Thorn-nal?
- Hát, ő nem nagyon akar énekelni. A tavalyi lemeze is csak a Ben és Neil Tennant (Pet Shop Boys) unszolására jelent meg, de nem is koncertezett vele, mert a három gyerekének szenteli inkább az idejét. Nyilván lehetne pedzegetni a dolgot, de elsőre talán nem volna szerencsés, mert úgy jönne ki mintha a hátán akarnánk felmászni.

- És mit gondolsz, Everything But The Girl lemez sem lesz többé soha?
- Úgy látom, ők már nagyon leszámoltak azzal.

- Gondolom dedikált lemezeid már vannak tőlük.
- Nem mertem még kérni, de ami késik nem múlik. Mondjuk Annie Lennox-tól már van! Majdnem elájultam akkor is, amikor vele találkoztam.

- Nekem volt egy baklövésem amit sosem felejtek el. A Lamb koncert előtt láttam a tagokat ugrálni a Slovo fellépésén, és nem ismertem fel őket elsőre, pedig akár egy késsel is belevésettem volna a bőrömbe az aláírásukat.
- Én pontosan emlékszem rá amikor Tracey-vel először találkoztam. Amikor megtudtam, hogy ő is ott lesz a koncert előtti vacsorán, úgy berúgtam, hogy csak na. Vicces volt részegen énekelni. Ráadásul ez az első londoni fellépésünkön volt, ami miatt meg aztán pláne izgultam.

- Egyébként milyenek ezek a külföldi koncertek?
- Hát az első és a második a Betsey Trotwoodban volt, ez egy icipici indie-venue, nincs jobb szó rá. Aztán a harmadik a The Luminaire-ben volt, ahol ott volt a francia elektro banda is, akik felkértek egy közös munkára. Át is küldték már az anyagot, egy 7 perces tücc-tücc, amire írtam szöveget és a múlt héten énekeltem fel. Nem tudom, hogy mi lesz a sorsa a dalnak, de nekik tetszik.

- Érdekes, hogy itthon kritizálják a hangod, külföldön pedig olyan előadók kérnek fel közös munkára, mint Mlle Caro & Franck Garica.
- Hát a Megasztárban biztos kiestem volna az első válogatáson. Most már járok énektanárhoz, mert én is tudom, hogy szükség van rá Magyarországon.

- A jövőbeli terveidről mesélnél pár szóban azokon kívül amiket már említettél?
- Hát nagyon a nagylemezen kívül nincs semmi most. Elindult a rádiókban és az MTV-ben a Szűcs Krisztiános duett is már, így a nyárra pihenést jelöltem ki magamnak.

Innen is köszönet a Warner kiadónak, hogy támogatták a munkámat, és elláttak az együttessel kapcsolatos hanganyagokkal. Külön köszönetet kell mondanom Ben Watt-nak, aki engedélyezte egy dal közzétételét az interjú mellé, így a blog zenelejátszójára terelve a figyelmeteket, máris meghallgathattok egy exluzív remixet a The First Day című dalhoz.

Hát baszki, nem úgy néz ki a csaj (azaz hoppá, néni) mint aki 1968-ban született, pedig de! Túl egy pár gagyi, pár közepes, egy zseniális, és egy semmilyen lemezen, túl a rákon, túl Michael halálán, azért becsülendő és irigylésre méltó amit elért. Ausztrál sorozatlányból, közepesen jó, de szinte mindig szerethető énekesnő lett! Erre itt egy bizonyíték is, még a jobb időkből:

Tegnap megpróbálkoztam a házi fagylaltkészítéssel, de elég kevés sikerrel, ami el is vette a kedvem egy kicsit a dologtól. Ugyan Pudingocska és Pé is élvezettel nyalogatott belőle, de az állaga inkább jeges turmixra emlékeztetett, nem pedig fagyira.

Azért nem adom fel ilyen könnyen, hiszen holnap újra belevágok, és próbálom kiküszöbölni az elsőnél vélt hibákat. 

Hála Andrisnak, végre kiderült hová is kell mennem június 7.-én, mert az kérdéses sem volt, hogy őt látnom kell élőben!

Végre a rövid előzetes után itt a teljes klip is, ami a Council Estate című dalhoz készült, amely a Domino Records gondozásában megjelenő Knowle West Boy albumon lesz hallható hamarosan. Csalódás az nincs, fikarcnyi sem! Nálad?

Mindenki nagyon okosakat írt mostanában mindenféle blogos dologgal kapcsolatban, így én butuskának is érzem magam a többiek mellett, de nektek nem kell, hiszen próbálok okosodni vagy inkább okoskodni?!

Itt van példának okáért Wyctim írása arról, hogy milyen gyakorlati haszna van a blogolásnak, továbbá arról, hogy mennyire látszik a blogger személyiségének változása az írásain keresztül. Hát én is biztos sokat fejlődtem mióta blogolok, néha lefelé és nem felfelé, de azért többnyire igyekeztem színvonalas, másokat is érdeklő dolgokkal megtölteni az oldalakat. Nem szoktam semmit bánni, és utólag sajnálkozni, de van pár post amit most már nem úgy írnék meg ahogy. Talán egyszer ki is törlöm majd őket.

Tényleg! Ilyet illik csinálni a Blogetikett szerint? Mert ugye ilyenünk is van, és én örülök neki. Valójában tökéletesen megfogalmazta Amby az én gondolataimat is ezzel kapcsolatban. Hozzá, nem is tennék semmit, csak egy megjegyzés: én nem rakom ki a kis bannert, mert ugye több pontban sem felelek meg neki. Ettől az még jó, de amíg én nem úgy gondolok pár dolgot ahogy, addig álszent dolog lenne mutogatni Pazzo verejtékes és eredményes munkájára, amint ide téved egy idióta. Én kitörlöm az ilyeneket, bár azért azt hozzá is teszem rögtön, hogy eddig 2, azaz kettő hozzászólás ütötte meg nálam a plafont.

Egyébként pedig a blogom eléggé közösségépítő, így nem szabályozok semmit, csak hagyom menni a dolgokat a maguk útján. Az a szabály, hogy nincs szabály! Nálam lehet beszélgetni egymással a kommentboxban, sőt imádom amikor én szinte hozzá sem teszek semmit, csak megy a dumaparti a témában. Ez jó érzés nagyon, és köszönöm nektek, hogy ennyire lelkesen, és egyre többen dumáltok bele a napi agymenéseimbe.

Aurus pedig tegnap egy érdekes tanulmányt rakott ki magához, a magyar bloggerekről és viselkedésükről. A lényeg tényleg csak annyi ez ügyben, hogy akár közszolgálati (szerintem majdnem mindegyik az) is lehet a blogod, de szeresd csinálni, és csak addig csináld amíg élvezed is. Én mostanában kezdtem el azon gondolkodni, hogy lassítanom kellene. Kicsit sok vagyok már magamnak is, a való világ pedig kezd eltávolodni. Túl sok rovatot csináltam, túl sokat kommentelek, túl sok a napi bejegyzések mennyisége, és ahogy Amby (vagy Anyuha) is mondta a múltkor, ezt is bevennék a Blogetikettbe. Mármint azt, hogy kicseszés az olvasókkal napi 1-2 postnál többet írni, mert ettől előbb vagy utóbb követhetetlen lesz a blog.

Aztán a végére hagytam a legizgalmasabb bejegyzést amit tegnap olvastam a blogolásról, méghozzá egyik új kedvencemtől, aki a Tényleg Pornó blogot írja, és ki is raktam az oldalsávba, mert azt hiszem példás az őszintesége és hűsége a témái iránt, ráadásul baromi jól ír. Nah, ennyit a seggnyalásról, most jöjjön a lényeg! Ami nem más, mint az, hogy ttl-nek az 52. bejegyzésében jutott eszébe bemutatkozni, de ugye jobb későn, mint soha. Főleg, mert például én még sosem tettem ezt meg. Elkezdtem ezt a blogot, de nem úgy ahogy kellett volna, de legalább is nem úgy, ahogy ma kezdeném.

Nem mondtam, hogy Gus (azaz Róbert) vagyok, Nagyatádon születtem még akkor amikor az Abba megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált a Waterloo-val, és pár nappal később mint Hilary Swank. Tizenéves korom környékén kezdett egyre inkább tudatosulni bennem, hogy meleg vagyok, bár akkor még csak úgy éreztem nemes egyszerűséggel, hogy nem vagyok normális. Sok nehézség árán jutottam el aztán úgy 15-17 éves korom környékén odáig, hogy elfogadtam magam olyannak amilyen vagyok, és nem akartam már utálni magam tovább. Érdekes, de ezt az első pszichológusnál tett látogatásom alkalmával mondtam ki először, valószínűleg annak hatására, mert el akarta velem hitetni, hogy pár további gyógyszer beszedése majd megoldja minden gondomat. Remélem sorstársaim érdekében, hogy azóta a hölgy már nem praktizál! 17 voltam mikor Pécsre költöztem, ezzel a családi fészket magam mögött hagyva, és önállóan elkezdeni a felnőtté válást és a felelős gondolkodást. Nehéznek nem volt nevezhető így utólag, de ezért köszönet Nórámnak, Gyulának és Tominak. Ők sokat segítettek akkoriban, hogy könnyedén ráncba szedjem magam. Budapestre költözésem előtt laktam még egy évet Kaposváron is, ami hála egy azóta sem felejthető pasinak, szörnyű rémálom volt, és azóta bizonyos részleteit ennek az időszaknak sikeresen töröltem is. Ellenben más oldalról megnézve, egyes elemeiből sokat tanultam! Olyan tapasztalatokat szereztem, amelyek a mai napig nagyon is befolyásolják az életem, de szeretném azt hinni, hogy már csak jó irányba. Budapesten aztán belevetettem magam a nagybetűs életbe, amit 25-26 éves koromig nem is untam meg. Szerettem pörögni, táncolni, lazulni, pasikkal vagy nélkülük. Aztán mint aki 180 fokos fordulatot vett, hirtelen állatira utálni kezdtem a dolgokat és ha nem jön ez a lakás, a felelősség és Édespofa, akkor nem tudom mihez kezdtem volna. Most élek és ráadásul boldog vagyok!

A blogolást Martini-nak köszönhetem, aki felelős a névadásért is, hiszen ő nevezett el Gus-nak. Kezdetben fogalmam sem volt mit akarok itt kezdeni, de nagyon tetszett a barátom oldala, ami azóta már nem él, így próbáltam én is hasonlóan izgalmas dolgokról írni, de eleinte főként zenékről. Aztán fokozatosan kialakult a sajátos stílusom, majd pár sikeresebb bejegyzés után elszaladt velem a ló. Persze iszonyatosan szeretem, talán azért is, mert gyerekként is írtam naplót, novellákat, verseket és ezért a blogolás csak újra kihozta belőlem az írás iránti szeretetet és elkötelezettséget. Tehetségem ugyan sok nincs hozzá, de igyekszem ezt mással pótolni, hogy számotokra is élvezhető legyen a postok olvasása. Hiszen a sikerélmény nekem is kell! A kockás füzettel ellentétben, itt a visszajelzések az igazán fontosak. Van olyan hozzászólás ami napokig foglalkoztat, rágódom rajta, vitatkozom magammal miatta és változom közben talán teljesen más irányban. Ami fontos még, hogy nyitottabb, elfogadóbb és kevésbé érzékeny lettem idővel, és ezeket nektek, részben pedig ennek a naplónak köszönhetem. És azt is, hogy olyan embereket ismerhettem meg, akikkel jó barátság alakulhatott ki közöttünk. Most ott tartok, hogy már én igyekszem másokat rávenni és bátorítani, hogy írjanak sajá blogot. Három emberkét már sikerült, akikhez remélem majd Csabb is csatlakozik!

A folytatást még nem tudom, de abbahagyni mostanában nem tervezem a dolgaimat, de lassítani muszáj lesz, bár ez nem biztos, hogy a minőség rovására kell hogy váljon. Majd kevesebb bulvár lesz! Ami miatt még egy kicsit vissza akarom fogni magam az az, hogy alaposabban tudjak más felé is fordulni, legyen több időm Zslatira, a barátaimra, biciklizésre, strandolásra, olvasásra, főzésre, filmekre, ... Persze az is előfordulhat, hogy csak átszervezés kérdése az egész!

Még nincs is itt a névnapom, de az ajándékom ma már a kezeim között landolt, holnap pedig megnyitom Gus házi fagyizóját, csak még el kell döntenem, hogy a sajtos, az epres, vagy a fehércsokis álmot akarom-e megvalósítani.

De még mielőtt elkezdem reggel az alapanyagokat összerakni, gyorsan elszaladok fagyiskanalat venni, hisz semmi értelme az egésznek, ha nem gombóc. Mondjuk azt még nem tudom hol lehet ilyet vásárolni, de majd mindjárt ráugrom az Ikea oldalára, hátha. 

Ez a reggeli torna nem új ötlet, de ettől még lehetne jó dolog, ha nem a Norbi meg a Réka csinálná. Egyszerűen annyira visszataszító ez a páros számomra, hogy a mozgás amit ki bírnak belőlem váltani, az a távirányító után kapkodás. 

Tegnap reggel bejön Krisz a munkahelyre, és elkezdi mesélni az álmát: "Képzeljétek! Gyereket szültem az éjszaka." Majd egy rövid hatásvadász szünet után: "Csak egy baj van, hogy egy kis pók volt, de azért aranyos!"

Átrendeztem egy kicsit a Netvibes-ban található blogokat és egyéb rss cuccokat. Most külön pakoltam egy oszlopba azokat akiktől minden szót elolvasok, vannak a zenei blogok, a hírportálok, aztán van a csajos oszlop, meg a bumbis, és hetero férfi blogos.

Meglepetés volt számomra is, hogy a hetero srácok nem fértek el egy oszlopba, ellenben a csajok és a meleg blogok igen, pedig azt hittem, hogy belőlük lesz a legtöbb. Fura. Mondjuk már nem bírtam követni a különböző blogokat, így párat muszáj volt kiszednem, de remélem senkit aki fontos lenne. Így is maradt csak a blogokból több mint 50, míg a zenei portálokból közel 30. Nálatok mennyi az annyi?

Nos miután ezt a hetet nagy sikerrel Szuperapu uralta a Zenebuzi rovatban, fel kell kötnöm a gatyámat, ha a nyomdokaiba akarok lépni. Lássuk miből is élünk:

Volt szerencsém a héten az összes dalt hallani az új Alanis Morissette albumról és ezek alapján kijelenthetem, hogy nagyon komoly anyaggal fogunk nemsokára, azaz június 2.-án szembesülni. Mármint azok akik venni és nem letölteni szeretik. Sőt, azt hiszem megyek a Szigetre is nyáron és jól megnézem a csajt élőben, pedig ez eddig koránt sem volt biztos, de a Flavors Of Entanglement után nálam totális befutó lesz ez a buli. Ott van példának okáért a drum'n'bass alappokkal operáló Moratorium vagy a csodás 20/20, melyeket fel is tettem nektek ízlelgetés gyanánt a lejátszóba. Ez utóbbi egyébként úgy tűnik nem fog a hivatalos albumon szerepelni, ami csak azt jelentheti, hogy b-oldalas dal lesz belőle majd az egyik kislemezen, talán éppen az elsőn. Ez nem baj, hiszen szeretjük az ilyet, főleg ha jobb a nóta, mint amihez nagy reményeket fűzött a kiadó.

01. new The Music - Strength In Numbers
02. new Alanis Morissette - 20/20
03. 01. Raz Ohara And The Odd Orchestra - Kisses
04. new Alanis Morissette - Moratorium
05. 02. The Enemy - This Song Is About You - Rollo & Sister Bliss Remix
06. 04. The Presets - This Boy's In Love
07. 05. Alanis Morissette - Versions Of Violence
08. 03. Bomb The Bass - So Special
09. new Kleerup featuring Neneh Cherry - Forever
10. 08. Portishead - Nylon Smile - Scienticians Remix
11. new Yazoo - Goodbye '70s - The Black Light Odyssey Remix
12. 07. The Charlatans - The Misbegotten
13. 09. Kent - Generation Ex
14. new The Presets - Are You The One - Lifelike 2008 Remix
15. 15. Whitey - Sweet Words For The Sour
16. 11. Annie - I Know Ur Girlfriend Hates Me - Get Shakes Mix
17. 10. Van She - Strangers
18. 17. Portishead - The Rip
19. 06. Szűcs Krisztián vs The Unbending Trees - The Original
20. new Kleerup featuring Lykke Li - Until We Bleed

Még az idén lesz új Way Out West lemez is, sorrendben a negyedik, amit én személy szerint már nagyon várok, és bízom benne, hogy nem megy el Nick és Jody az olyan gagyi zenei irányzatok felé, mint Oakenfold. Mondjuk a tavalyi Wonka kislemez és az idei első dal a Spacemen bizakodásra ad okot, bár ez utóbbi megjelenésére még augusztus 25-ig várni kell. Ha szeretnéd meghallgatni, annak nincs akadálya, csak Nick Warren ezen mixét kell leszedned hozzá.

Nemsokára Bryan Adams újabb stúdióalbumot rak le a polcra, szerényen csak a 11-es címmel, már ha ez lázba hoz valakit.

Szeretném megint csak egy svéd zenekarra felhívni a figyelmeteket, akik nem mások, mint a Zeigeist névre hallgató trió. Új albumuk erősen ajánlott a The Knife és a Stakka Bo rajongóknak, így gondolom Ricsike és Sidek nem fog habozni egy pillanatig sem, hogy innen leszedje! Kedvcsinálónak pedig itt a The Lake klipje!

Végre megszereztem az első Kleerup albumot is, mely első hallásra olyan, mintha egy végtelenített With Every Heartbeat szólna, csak éppen most nem Robyn énekével, hanem Neneh Cherry, Lykke Li, vagy éppen a csodálatos Marit Bergman közreműködésével. Ami persze nem feltétlenül baj! Ezek közül is elsősorban a rég nem hallott Neneh Cherry és a Forever jelent felüdülést, de kiemelkedő az instrumentális dalok közül a Hero, mely az album első dala is egyben.

Ha pedig csajok, akkor Kylie! Ricsike ugyanis kint volt a pesti koncerten, és élményeit meg is írta nektek részletesen itt!

Július 8.-án jön a harmadik Ratatat album az XL Recordings háza tájáról, melyről az előzetesben kiadott digitális kislemez a Shiller. Ez a pötyögős EP nálam nem ütött nagyot, de a Mirando így videóval együtt sokkal jobb, mint nélküle.