2008. augusztusi bejegyzések

A Trust Me I'm A Doctor klipjét imádom, de csak azon okból kifolyólag, mert fekete, fehér és piros színek vannak benne. Na jó, még egy dolog miatt, az pedig nem más mint Niall Breslin.

A Tandem is csak egy hely volt, egy füstös kocsma, a szokásos italajánlattal, nyúzott berendezéssel, beszélgető emberekkel és képekkel a falon. És most nem a fotókra gondolok, hanem azokra a képekre, melyeket blogokról készítettek, így írott gondolatokat tartalmaztak, pár ismeretlen ismerős agymenéseit. Akikből aztán ha betértél egy sörre, könnyen lehetett valódi, ízig-vérig ember. Lehetett a barátod, immáron nem csak virtuálisan, hanem a valóságban is, csak egy kis szerencse kellett hozzá, vagy egy blogtalálkozó.

Mi is, időről-időre ide szerveztük az összejöveteleinket, ahol néha 50-nél is több olvasó és író ismerkedhetett meg egymással. A képek a falon egy idő után valósággá váltak, barátságok és egészen szerencsés esetben, talán szerelmek is szövődtek. Mesélhetnék rengeteg történtet, de minden érdekeset ellőttem már itt, kivéve az utolsót.

A szülinapom ugyanis szintén a Tandemben ünnepeltem, zárt ajtók között, csak a szívemnek legkedvesebb emberkékkel. A fotón ugyan nem látszik, de egy kicsit szomorú is voltam akkor, hiszen tudtam, hogy én a mai bulin nem tudok ott lenni, így előbb búcsúzok a régi Tandemtől, Pan-tól, a helyes pincérektől és a sárga falaktól, mint ti. Búcsúzok Mimkével, aki azzal a remek ötlettel int pápát, hogy szinkronblogolást hirdetett a témában, így ma szépen megtöltjük az emlékeinkkel a netet!

És hogy milyen lesz a hely az új ruhájában, az új (régi) főnökkel? Kiderül szeptember 13.-án! Mert egy kicsit hozzánőttem az emlékek által a kocsmához, és semmi kedvem elveszíteni ezt a jó kis blogtalálkozós helyet. Remélem semmi sem változik, még ha a lélek el is tűnik belőle egy időre. Talán felbukkan majd újra. Ha nem is itt, hát máshol biztosan.

Magamhoz képest elképesztően elegáns vagyok, de vajon a hugom esküvőjére is megfelelek ebben a szerelésben? Remélem igen, mert más választás nincs! És remélem díjazza rajtam kívül más is a sportcipőt! (Ja, és a fejem állapotát nem ér fikázni, mert három nap non-stop meló gyűrődései látszanak rajta, de nagyon!)

A drum'n'bass öregapjának eddig olyan dalokat köszönhettünk, mint az Inner City Life, a csodálatos Diane Charlemagne vokáljával, aki többek között az új D:ream lemezen is énekelni fog, vagy a Believe és a Temper Temper. Csalódásra sosem adott okot, csak csodálatra. És ez a szeptemberben megjelenő Sine Tempus albummal sem lesz másként! Ugyan semmi korszakalkotó, de simán benne lesz nálam az idei év legjobb lemezei között.

Mint ahogy az új Bloc Party is, mely szerintem az eddigi legjobban sikerült albumuk. Töltelék dal nincs rajta, csak olyan gyöngyszemek, mint a Biko vagy a Sings.

Aki pedig nem hitte el nekem, hogy Jon Of The Pleased Wimmin a világ egyik legjobb DJ-je még most is, az meggyőződhet saját fülével is erről, hiszen innen és innen le lehet szedni két 2008-as mixét.

Viszonylag új hír a The Unbending Trees háza tájáról, hogy a Chemically Happy (Is The New Sad) című album angol megjelenése október 6.-a, mely időben a cd és a digitális formátum is elérhető lesz. De még jobb hír, hogy szeptember 29.-én kijön az iTunes-ra az első kislemez, az Overture, mely Kristóf és Tracey Thorn első közös munkája. Remélhetőleg már készül a klip is, bár szerintem azzal, vagy anélkül is borítékolható a nemzetközi siker.

01. new Metronomy - Heartbreaker
02. 01. The Cure - Sleep When I'm Dead
03. new Goldie - Never Still
04. new Bloc Party - Signs
05. 02. D:Ream - Goods In The Making
06. 06. Van She - It Could Be The Same
07. 03. Bat For Lashes - A Forest
08. new The Pierces - Secret
09. 10. Soft Cell - Youth - Memory Band Mix
10. 04. Télépopmusik - Ghost Girl
11. 08. The Black Ghosts - Repetition Kills You
12. new Friendly Fires - Jump in The Pool
13. new Bloc Party - Zepherus
14. new Francis And The Lights - The Top
15. 07. Sam Sparro - Sick
16. 09. Grace Jones - Corporate Cannibal
17. 13. Stereo Mc's - The Here & Now
18. new West End Girls - What Have I Done To Deserve This
19. 05. Carpark North - Shall We Be Grateful
20. 17. Friendly Fires - Paris

Kate Havnevik pedig elkezdte kövtkező albumának munkálatait, ami számomra azért ilyen érdekes, mert a producere nem más lesz, mint az a Guy Sigsworth, aki már Seal-től, a Mandalay-on át, egészen Alanis-ig mindenkivel dolgozott.

Ami pedig teljesen meglepő, hogy Boy George következő kislemeze nem más lesz, mint Obama választási kampányának egyik dala, a Yes We Can, csak kicsit diszkósítva!

És minden buzi szétplasztikázott öreganyukája Cher is a visszatérésén dolgozik, amihez állítólag Christopher Nolan is jobbost nyújt, hiszen az énekesnőt képzelte el a következő Batman mozi, a The Caped Crusader Macskanőjének. Vicces lesz, de remélem a filmben énekelni nem fog!

Szerény meglátásom szerint a 70-es trolibusz sofőrei nem nagyon szeretik a kisebbségeket. Ezt csak onnan gondolom, mert engem állandóan le akarnak szorítani az útról, a cigányokat meg nem engedik fel a járműre. 

A csávóról elég keveset tudok, de én már most simán kikiáltanám Prince utódjának, bár Peter Gabriel és Yoav rajongóknak is bátran ajánlom a The Top-ot, és a nemsokára megjelenő A Modern Promise című második albumot.

A jobb minőségért pedig erre tessék kattintgatni, hiszen Francis tánca, grimaszai és Jake Schreier munkája megér egy nagyobb felbontást!

Szerintetek mit rejt a piros csomagolópapír? Annyit segítek, hogy Édespofától kaptam a szülinapomra, és nagyon örültem neki. És nem szerszámkészlet!

Bizony szar ügy mikor hirtelen jön, aztán újra, és még az ujja is szaros lesz az embernek. Vince (aka Vince(nt) újra a régi: "Betolom a kajákat, nyomatok rá sok-sok kólát. Böfögök és kell már fingani is, de nagyon. Mordul a gyomrom is - gondoltam, ennek a fele sem tréfa, irány az 1. emeleti budi, mert reggel még kevesen használják. Benyit, mind2 fülke 'okjupájd', piszoárba nem tolom, így ELSE ágon nyomás a második. Lépcsőfordulón már görcsöl a belem, közben mormolom: "nem tolhatod itt ki, nem tolhatod itt ki, bárki jöhet. ..."

Ha pedig már az önmagunkhoz való visszatalálás a téma, akkor remélem ez Amby-nek sem fog sokáig tartani: "Örültünk volna, ha bekerülünk a Goldenblog 2008 helyi.érték kategóriájának első tíz helyezettje közé. Amikor azt mondom, örültünk volna, nem is értek többet alatta. Nem vártuk, hogy bekerülünk és nem is éreztük többre érdemesnek magunkat. De arról nem volt szó, hogy rosszkedvem lesz tőle, ha mégsem!!! ;-) Pedig, ez lett a vége. Megnéztem a tíz blogot, jókat választottak, Basahalom első helyének így kellett lennie, Marci, Zhaoman, Csanád egyaránt évek óta kiemelkedő külföldi blogok. Ha tehát nincs mit kötözködni a Goldenbloggal, akkor hol van a gond? ..."

És neki sem, hiszen mióta a Goldenblogon felfedeztem a Hogyan-Fu blogot, nagy kedvenc lett belőle nálam, és nem szeretném ha a szerkesztője felmondaná a szolgálatot: "Ez haszontalan bejegyzés lesz, mert még én sem tudom a választ. Egyelőre minden kurva reménytelen, üres és jövő nélküli, és egy kicsit meghaltam belül. Lesz még jobb is, biztosan. ..."

Aztán az "évi egy" bejegyzés Édespofa blogjába is megszületett, bár azt is én írtam, tehát nem egészen hű ez az ajánló a Blogbuzi alcíméhez. Mégis talán ez most arra sarkallja Zslatit is, hogy írjon még karácsonyig valamit!

Bírom ezeket az új divatőrületeket, mint például a bármilyen forróságban, akár atlétatrikóhoz is feltehető, vastag sál. Aztán ott van ez a letolt nadrágos bolondság is. Vicces, hogy ma több segget láttam (ez azért túlzás, de jól hangzik, nem?) alsónadrágban, mint ahányat eddigi szaros kis életem során. Éljenek a fenékmutogató hapsikák!

Szinte napi szinten történik velem is olyan mint Mebarak-kal, legutóbb éppen a Szigetről hazafelé a Mol kútnál. Cigit vettünk, adom az 500-at, erre a fickó: "Tartozom egy ötössel! Majd legközelebb!" Ezt még jobban utálom, mint azt amikor a pizzafutár számonkéri rajtam, miért csak olyan keveset adtam. Pedig én még meg is értem, ha valaki borravalóból él, hiszen én is dolgoztam olyan helyen, ahol elég sokat számított, ki mennyit ad.

Na igen, de azért meg kell dolgozni! Nekem nem elég ha a pultos a benzinkútnál csak leveszi a cigarettát és odateszi elém. Ezért a teljesítményért a fizetését kapja, tehát úgy érzem, akkor ha akar valami plusszt, hát teljesítsen felül. Például mosolyogjon. Ugyanez a pizzás gyerek is. Ha hidegen ér ki a kaja, és még paraszt is, akkor ne várja a többletpénzt, inkább kussoljon. Azt meg pláne utálom, mikor mocskos valakinek a keze, még ha nem is ért hozzá közvetlenül az ételemhez. Étteremben is mindig adok legalább 10%-ot, de a kiszolgálástól és a kaja minőségétől függően néha mélyebbre is nyúlok a zsebembe, mint ahogy a Lugasban minden alkalommal meg is teszem, de héhol lefelé kerekítek.

Egyébként mi is szoktunk a butikban kapni aprót, sőt néha több százat is, de csak is akkor, ha valamelyik eladó, vagy én a kasszánál, kitüntetett figyelemben részesítem a vásárlót. Akkor adnak, ha úgy érzik, most többet kaptak a szolgáltatásból, mint amennyit elvártak volna. És hálásak, azt pedig így fejezik ki. Adok-kapok!

Kivételesen Vacsoracsatát nézünk, melyben a Zi-Zi Laboros Janicsák István főz éppen. Nagyot néztünk mindketten, amikor megláttuk, hogy itt vásárol nálunk a Spar-ban, és Zugló utcáin kocsikázik haza, mire Édespofa: "Én már láttam ezt a pasit a Tuareg-gel, de nem gondoltam volna, hogy ez valami híres!"

Édespofa tegnap villanyoltás után, megfejtette a "rejtélyt". Mondom neki, hogy milyen durvaság az, hogy csak Katinka meg a Jimmy lemezeit reklámozzák mostanában a tévében, és ettől olyan az egész mintha mást ki sem adnának. Erre ő: "Hát igen, mert akinek van ízlése az beír a gugliba, ezeket meg a mamikák és a félkegyelműek megveszik, mert ők nem tudnak letölteni."

Nemrég voltak itt a Balatonon, én meg kihagytam őket megint, mert elnéztem a dátumot. Pedig van még szusz bennük, hiába hiszik sokan, hogy a Connected volt az utolsó daluk. Idén pedig kijöttek egy új albummal is Double Bubble címmel, melyről ez itt már a második kislemezes nóta, a Black Gold klipje, melyhez Fedde Le Grand, Marlow és Proper Villains is készített egy-egy remixet.

Te is tudod milyen az amikor újra nézed az egyik kedvenc filmed, és már a főcímzene alatt úgy érzed, hogy mindjárt elbőgöd magad?

Tudom jól, hogy a gugli a barátotok, de vajon ha a nélkül kell megmondani ki énekli ezt a számot, akkor menni fog? Remélem igen, de ha nem, akkor is megér pár tippet, maximum segítek majd egy kicsit!

Én még sosem hívtam a rendőrséget, főleg nem egy este kétszer, de hát mindenki tudhatja jól, hogy telhetetlen vagyok, és ha egyszer belevágok valamibe, akkor azt mindig túlzásba is viszem.

Az történt ugyanis, hogy ma hazafelé a melóból, egy külföldi család férfi tagja, elfehéredve ugrott a biciklim elé a Gödörnél, hogy azonnal csináljak valamit, mert egy srác fekszik a bokrok között. Megnéztem és láttam, hogy igaza van, az bizony egy srác. Kiütve! A faszi meg sápítozott ezerrel: "Please call ... Oh,Oh,Oh ..." Hívtam gyorsan a 112-es számot, de az alatt a 20 perc alatt amíg kiértek, finoman próbáltam életet lehetni a gyerekbe. Túl finoman, ugyanis a rendőröknek jobban ment, de én nem mertem rázni. A jobban ment meg annyit takar, hogy a fiú résnyire kinyitotta a szemét, majd azt mondta, hogy basszuk meg. Biztos nem szó szerint értette, mert én biza nem kúrok me senkit, aki előtte összepisálta magát, és elájult. Következő 40 perc következett, mire megjelentek a mentősök, baromi kedvesen. Elvitték a detoxba, ha jól sejtem. Mindenesetre berakták a hordágyon az autóba, aztán vércukrot mértek. Ennél a percnél hagytam őket magukra, mert igen csak fáztam a nagy szélben, papucsban és rövidnadrágban, egy szál pólóban. A gyerek remélem jobban lesz holnapra, innen is jobbulást neki!

Szépen el is értem Zuglóig még az eső előtt, így bevágódtam gyorsan a boltba egy kis kenyérért, ahol érdekes látvány fogadott. Egy olyan "mindenki nagymamája" típusú hölgy mesélte a pultos csajnak éppen az az napi történetét. Reggel indult Érdről a gyerekeihez, akik a Pósa Lajos utcában laknak, de úgy eltévedt, hogy még mindig nem talált oda. Amíg én fizettem, ő kért egy pohár vizet, mert egész nap nem ivott, majd útnak akart indulni. Érted? Úgy, hogy körülbelül dél óta kereste az utcát! Lenéztem a kis töpörödött öregasszonyra, és már tudtam, hogy nem haza felé fogok menni. Lassan bandukolva elindultunk a gyerekeihez. Közben megtudtam, hogy 1939-ben született, miért jött, mit akar, hol szállt le a buszról, van-e mobilja, tudja-e a házszámot, vagy legalább egy telefon számot. Persze semmi támpont, csak az utca neve. Azzal bíztatott, hogy amint beérünk az utcába, már megismeri a házat. Meg is ismerte amint befordultunk a sarkon! Az első átellenben lévő házra bökött, de túl korán örültem. Becsöngettem, mire kijött egy nő, akire rögtön rátámadtam: "Meghoztam a mamát!" Tökre nem értette, csak nézte a nénit, és nem jött ki hang a száján. Ekkor már szakadt az eső és bőrig voltunk ázva. Én is néztem a nénikét, mire ő: "Akkor nem ez a ház lesz!" Még jó hogy beengedtek minket az eresz alá, így a gyereknek hitt nővel együtt kerestünk valami támpontot az asszonka táskájában, de semmi. Papírfecnik, számlák, személyi, meg két kajával tömött szatyor, gondolom a gyerekeknek. Na, itt pattant el a húr! A röhögésem visszatartva hívtam újra a 112-es számot, ahol megnyugtattak, hogy már a környéken van egy kocsi, aki a nénit keresi, mert a gyerekei is bejelentést tettek már. Pár perc volt tényleg és be is ültették. Remélem már ő is megszáradt, és most fog vacsorázni. A kezeit csókolom, és én köszi a vicces sztorikat, meg ezt a mostanit is!