Én nem vagyok az a késős fajta, sőt nem szokásom elaludni sem. Ezt már most leszögezhetjük! Inkább mindenhová előbb indulok, előbb érkezem pár perccel mint a megbeszélt időpont, főleg ha nagyon fontos dologról van szó.

Ezért is van rettenetes lelkiismeret-furdalásom amikor úgy 2-3 évente egyszer megesik velem egy elkésés, netán egy elalvás. Ma is ez történt! És utálom magam amiért nem ébredtem fel az órára, ami 15 percenként zenélt a fülem mellett órákon át. A kollégám meg ott várt a buszmegállóban, mert tegnap megbeszéltük, hogy elmegyünk az üzemorvoshoz. Beutazott Kőbánya végéről ezért, és most fordulhatott vissza. És még ha ő azt is mondta röhögve a telefonban, hogy: "Semmi baj, megesik!", én akkor is gyűlölöm magam amiért ez velem esett meg. De legalább felhívtam, bár ez egy ócska vigasz számára is! Belenézek a tükörbe és egy olyan gecit látok, akit legszívesebben leköpnék, amiért megváratott, vagy el sem jött. Persze közben azt is gondolom, hogy egy lúzer fasz vagyok amiért én egyáltalán elmentem, holott éreztem én már előre, hogy senki sem lesz ott.

És akkor kérem szépen el is érkeztünk a vakrandi témájához, egész ügyesen. Mert többek között azért is gondolkodom a késésről és a megvárakoztatásról ilyen szigorúan, mert számos esetben történt meg velem, hogy mások eljátszották velem ezt a nagyon tiszteletlen dolgot. Mert nagyon tiszteletlen úgy hívni valakit randira, hogy el sem megyünk. Ha meg már ott vagyunk, illő odamenni a másikhoz, akkor is ha baromira nem őt képzeltük oda. Az én módszerem a következő volt: "Hello Gus vagyok, te meg a Géza ha jól sejtem. A Deák felé mész? Sajnálom, de nem vagy az esetem, ezért én inkább elhajózok az ellenkező irányba. Akkor szia!"

Persze egy idő után az ember megtanulja kezelni a szituációt. Én többnyire 5 percet voltam hajlandó várni, aztán megráztam magam és arra gondoltam, hogy nem tudja ez a hülye, mit hagyott ki azzal, hogy nem jött oda, vagy el sem jött.

Egyébként ti el szokatok késni a randikról, megbeszélésekről, moziból, vagy bármi másról? Voltatok már olyan vakrandin ahol csak ti voltatok ott és vártatok kitartóan percekig, miután jött a felismerés, hogy egy senkire vártok? Aludtatok már el úgy, hogy el sem tudtatok menni a megbeszélt eseményre? És egyébként is, mit gondoltok a pontatlan, hanyag emberekről? És mi jobb a vakrandi során, ha oda sem mentek az alanyhoz ha nem tetszik, vagy az, hogy közlik vele tapintatosan, humorosan, vagy frappánsan, hogy ennyi és egy kicsivel sem több az elvárható?  

Eddig 41 komment érkezett

• 1.  Mara:
  2008. 11. 19. 11:53

  Vakrandim még nem volt...:D Vagy ha annak nevezzük, akkor eljött mindenki. Ez a messziről megbámulós, oda sem menős viselkedés nagyon gáz... Egyébként utálom ha valaki késik, és max negyed órát várok rá. Szoktam telefonálni, ha kések, de általában azt mondom, h lehet kések és ott vagyok időben, mert valahogy mégis. Múltkor mondjuk vártam vkire háromnegyed órát, és majdnem lenyeltem keresztben, mikor végre kinyögte, h MÁV miatt jött később.... ez mentette meg az életét:D

  Egy jóbarátom nem túl pontos, hozzá már tudom hogy kell elindulnom, mennyit számoljak rá, ha időpontot beszélünk meg:)

  
  
• 2.  d:
  2008. 11. 19. 11:54

  én konkrétan agyfaszt kapok a várakozástól. még a boltban is addig táncolok egyik pénztártól a másikig, míg ki nem nyitnak nekem egy újat:)
  úgy általában 8 percet vagyok képes várni, akkor, ha nekem fontos valami. esetleg ha fontos is meg sürgős is, akkor 10-et. ha nekem nem fontos, nem sürgős, ergo segítek, akkor 0, azaz nulla percet. a kocsiban az órám 10 percet, a telefonomon 3 percet siet. nem azért mert kurvára elfoglalt vagyok, és túlértékelem a létem fontosságát, hanem azért rühellem a későket, mert elvesznek perceket az életemből, amik soha nem jönnek vissza. érted, ha kilopják alólam az autómat, azt tudok venni másikat. de ha az időmet rabolják...ehhh, felrántottam magam:)

  
  
• 3.  Confessor:
  2008. 11. 19. 11:58

  Késés az oké, van olyan. Csak legalább szóljon a másik, hogy valami közbejött, hogy olyan béna volt, hogy otthon a tükör előtt sokat volt stb stb
  Vakrandik azok meg gázok. Nem is kell olyat csinálni.

  
  
• 4.  Évi:
  2008. 11. 19. 12:20

  munkából, melóból, fontos dologról nem szoktam késni. szabadidős programokról szoktam. néha sokat is. de mégis valahogy úgy tűnik, mintha állandóan én várnék emberekre. nha felba*om az agyam,d e az esetek többségében csak ácsorgok és várok, és nem idegeskedem.
  randi volt, amikor nem mentem el, nem is annyira régen is. nem vagyok valami erős jellem, azt hiszem..

  
  
• 5.  Szemtelen Tyúk:
  2008. 11. 19. 12:42

  Beteges: sosem késem. Helyesebben nem tudok olyan alkalmat felidézni, amikor megbeszélt időpontról elkéstem. Melóból nyilván nem. Nagyobb bajom, hogy minimum fél órával előbb érek oda mindenhová, és megőrülök a várakozástól. :) Viszont ha más késik, azt jól tolerálom. Feltéve, ha nem bűnismétlés esete forog fenn, értsd: mindig, mindenhonnan elkésik. Azért haragszom.
  Tisztelet, igazad van, Gus, a pontosság tiszteletadás a másik fél irányába.
  De te ne rágcsáld magad, előfordul ilyesmi.

  
  
• 6.  Rézangyal:
  2008. 11. 19. 13:09

  A végén még kiderül, hogy soha senki nem késett még sehonnan sem. Meg különben is, alapvetően gerinctelen ember, aki késik. De neked ne legyen lelkiismeretfurdalásod Gus, hiszen ez bárkivel előfordulhat. :P

  Egyébként elő szokott fordulni, hogy elkések. Ha előreláthatóan sokat, akkor telefonálok. Vagy útközben felhívom azt, aki vár rám, hogy sietek.

  
  
• 7.  Euthymia :
  2008. 11. 19. 13:25

  Szia, vakrandim még nem volt, de vártam már egyszer úgy, hogy aztán nem jött el az illető. :(
  Elkésni sem szeretek, néha sikerül, de akkor sem az én hibámból és mindig telefonálok vagy írok sms-t, hogy miért is nem érek oda időben.
  Amúgy általában mindenhova időben indulok, annyira, hogy most pl otthon elnéztem a pályaudvart a cetlinre íráskor és reggel a pénztárnál derült ki, hogy nem a Déliből, hanem a Keletiből indul a kilencharmincas IC. Átmetróztam és még volt 25 percem elhelyezkedni :) :) Ez biztos beteges, de tényleg szeretek időben érkezni mindenhova, mert szerintem is tisztelni kell annyira a másikat, még akkor is, ha nem ismerjük, hogy nem várakoztatjuk!
  Egyszer nagyon sokat késtem volna egy állásinterjúról, pedig időben indultam, de valami fura közlekedési káosz volt akkor Budán. Felhívtam a pasit, hogy elnézést, de nem megyek, mert nem érnék oda és köszönöm a lehetőséget. Erre közölte velem, hogy nem siet sehova, végzi a dolgát, ha megérkeztem, majd a titkárnője szól és kezdhetjük az interjút! Fel is vettek :)
  Viszont a barátaim nagyobbik fele késő, nagy késő, de őket mindig megvárom, valami fűtött helyre beszélünk meg időpontot és akkor olvasok, vagy nézelődöm a tömegben, míg befutnak :) :)

  
  
• 8.  gus:
  2008. 11. 19. 13:41

  Mara: persze a Máv az elfogadható indok. és még van ilyen pár. :-))))

  d: "addig táncolok egyik pénztártól a másikig, míg ki nem nyitnak nekem egy újat" :-DDDDDDDDDDDDD
  és igen, az én órám is előbbre van állítva. ;-) persze még így is előfordul, hogy kések egy kicsit, de mindig baromira kikészülök ha így történik.

  
  
• 9.  gus:
  2008. 11. 19. 13:46

  Confessor: azt hozzátenném, hogy néha azért volt olyan ami jól sült el. :-))

  Évi: és nem is szóltál neki, hogy nem leszel ott? ő meg várt rád? ejnye!
  de legalább Őszinte vagy. :-D

  Citromfa: velem olyan ritkán van, hogy elalszom. nagyon kikészültem ettől. az egész napom ilyen. :-(

  Rézangyal: velem is előfordul 5-10 perces késés, az még nem is a világvége, főleg ha szól is az akire várok, de ha nem, még akkor is elnézek ennyit.
  a lényeg azon van ha valaki direkt csinálja, vagy csak a másik iránti tisztelet fogalma számára nem létezik. az az elfogadhatatlan számomra.

  
  
• 10.  gus:
  2008. 11. 19. 13:47

  Euthymia: happy end lett a vége! ez klassz. tetszik.

  
  
• 11.  Confessor:
  2008. 11. 19. 13:51

  gus, csak ott van az, hogy "néha"... az meg nem túl sok...

  és általában az ember ha szív, akkor nagyot.... zsúfolt, huzatos hely, rohadt szar időben. még 5 perc várakozás is sok.. nehogy 15-30 mire rájössz, hogy átverek...

  
  
• 12.  Szemtelen Tyúk:
  2008. 11. 19. 13:52

  Gus, imádom, hogy ilyen érzékeny vagy. Komolyan. :)

  
  
• 13.  Nelly:
  2008. 11. 19. 14:02

  tapasztalatlan kis csirke voltam, randit beszèltem meg egy tolem jòval idoseb sràccal, annyira be voltam tojva a randi otletètol, hogy amikor megèrkezetem a megbeszèlt helyre, gyorsan elore àllìtottam az òràmat ès èpp lelèpni kèszultem, amikor o is odaèrt (koràbban jott) :D :D
  a vègèn persze osszejottunk ès jò sokàig egyutt jàrtunk, bàr ezt az epizòdot sose mondtam el neki.... :D :D

  
  
• 14.  gus:
  2008. 11. 19. 14:07

  Citromfa: jaj, kínzom magam állandóan. :-)

  Nelly: :-DD

  
  
• 15.  cifcu:
  2008. 11. 19. 15:23

  én sosem késem-szinte-ha mégis akkor nagyon rosszul érzem magam..és érdekes módon az élet mindig olyan pasikkal hoz össze, akik megváratnak engem. a barátom is ilyen, én úgy mondom neki, hogy állandó "időcsapdában"van. érdekes módon nem bosszankodom ha megváratnak, annak ellenére, hogy én nem váratok.
  sztem a másik iránti tisztelet egy formája az el nem késés. a pszichológusoknak van ésszerű, gyerekkorra visszavezethető magyarázata a kórosan késő emberkékre.
  a vakrandiról meg egy eset jut eszembe :) az egyetlen, mer többet nem mertem bevállalni. szegény, annyira nem volt az esetem, hogy lszívesebben hanyatt-homlott menekültem volna, a lábaim azonban földbe gyökereztek, nem tenném meg senkivel azt h csakúgy faképnél hagyom. nem akartam megbántani. nyögvenyelős félórát töltöttem vele, aztán egy -vészhelyzet esetére bebiztosított- "sos" telefonhívásra hivatkozva gyorsan távoztam :) brrrr a hideg is kiráz a sráctól :D

  
  
• 16.  gus:
  2008. 11. 19. 15:25

  cifcu: kíváncsi vagyok, hogy magyarázná ezt ezt pszichológus. nincs itt egy valahol?

  
  
• 17.  cifcu:
  2008. 11. 19. 16:18

  anno én beszélgettem erről eggyel, de már nem emléxem a válaszra. hallo, hallo van itt valahol egy pszichológus? :)

  
  
• 18.  cifcu:
  2008. 11. 19. 16:24

  találtam neked valamit gus: www.harmonet.hu/cikk.php a notórius későkről :)

  
  
• 19.  gus:
  2008. 11. 19. 16:38

  cifcu: köszi. az utolsó a legdurvább. volt szerencsém hozzá. :-(

  
  
• 20.  cifcu:
  2008. 11. 19. 16:47

  szívesen:)
  az tényleg elég durva. de magamban azon mosolyogtam hogy ha ezután egy ilyennel találkozok akkor hümmögök magamban bölcsen és mosolyogva arra gondolok, hogy hmm ez kéremszépen itt egy szándékos késő :) aki rajtam próbál hatalmat gyakorolni akkora rakás kaki az élete :D sokmindent könnyebb elfogadni, ha értjük mi van mögötte

  
  
• 21.  traiano:
  2008. 11. 19. 19:33

  A közelmúltban volt egy pasim. Óh, gyönyörű szerelmes leveleket írt és ki nem fogyott az édes szavakból.
  Amikor először a kora nyári napsütés alatt hagyott száradni egy buszmegállóban, akkor még csak felvontam a szemöldököm.
  Próbaidős volt, hát megbeszéltük, hogy csúnya dolog az ilyesmi.
  Aztán amikor egy másik alkalommal meghívtam a szülinapján egy pazar étterembe vacsorázni és megint vastagon elkésett, akkor dühösen azt mondtam, ezzel vége. Ám, jelentős időt szántam a kicsinosításomra, kurva éhes voltam és nem volt otthon egy sercli se, tehát inkább megbocsájtottam, mint hogy lemondjak egy remek vacsoráról. De, gondoltam, ebből biztosan okult. Teltek múltak a hetek, mindig késett valamennyit, de max. negyedórát, úgyhogy nem csináltam belőle ügyet. Egyszercsak megint nálam készültünk egy pompás estére-éjszakára, amiről előre lehetett tudni, mi, merre, meddig. Alaposan előkészültem. Kiterveltem melyik lakrészben miket fogunk csinálni, kellő mennyiségű ételt, ital és egyebeket halmoztam fel, öltözékemet gondosan megválogatva rendeztem el magamon, hogy bár fel legyek öltözve, de mégsem igazán stb. Már a készülődéstől egészen "lázbajöttem" és azt fontolgattam, vajon illik-e a bejárati ajtó küszöbén szeretkezni egy társasházban? Késett. Eltelt negyedóra, majd félóra, majd egy óra. Rátelefonáltam. Kiderült, még el se indult otthonról és akkor kezdett készülődni, addig csak lődörgött összevissza. Mivel pedig vagy félórányira lakott, hát szépen elrámoltam mindent, átöltöztem normális cuccokba és amikor megérkezett, kiadtam az útját. Máig nem érti, hiszen ezúttal nem egy
  buszmegállóban kellett várnom.......

  
  
• 22.  sajtosrolo:
  2008. 11. 19. 19:50

  Vakrandin soha nem voltam, nem is akarnék menni.
  Hú, hát én bizony gyakran kések, de nem direkt, csak valahogy sosem sikerül időben indulni, így mindig rohanásban vagyok. Pedig az órák is előbbre vannak állítva 5 perccel (de azt már rutinosan belekalkulálom, így semmi értelme:) ). Azért ha valahova fontos odaérni, vizsga, vagy ilyesmi, akkor nem kések sosem. Viszont várni utálok. :D Ja, és pont ma reggel aludtam el, bár nem volt olyan vészes, csak elfelejtettem beállítani az ébresztést.

  
  
• 23.  Évi:
  2008. 11. 19. 21:59

  hát mondjuk ha buliba megyek, akkor általában én is akkor kezdek elkészülődni, amikor ott kéne ár lennem. de nagycsoportos foglalkozáson végülis full mindegy szerintem, hogy ki mikor ér oda.

  gus, igen, nem szóltam, hogy nem megyek, és nem vettem fel a telefont amikor hívott. nem vagyok rá túl büszke, de hát ez van.
  viszont olyan randim is volt már, amiről menet közben a slóra kisunnyogva nem mentem már vissza. de mondjuk az gyötrelem volt addig is. meg persze olyan is volt, hogy "sürgősen" el kellett "vészhelyzet" miatt mennem.meg volt jó randim is nagy néha. :)))

  
  
• 24.  gus:
  2008. 11. 20. 7:20

  traiano: azt hiszem én sem tettem volna a mai fejemmel mást.

  sajtosrolo: és honnan késtél? munkából?

  Évi: ja a buli az más, ott elfoglalják magukat az emberek. ezért is kések szinte mindig a blogtalálkozókról. :-)

  
  
• 25.  Raven:
  2008. 11. 20. 8:20

  traiano: Uh, jaj, nagyon sajnálom, hogy az estéd így tönkre lett téve. Sztem nem is igazán szeretett téged az a pofa. Írni sokmindent lehet. Meg mi az, hogy "lődörgött össze-vissza"? Nem volt százas sztem, mert, ha télleg szeretett volna, már ott toporgott volna az ajtódban. ;)

  Vakrandi: Volt vagy 5 az életemben, abból 2 jól sült el, a többire nem jöttek el, vagy "nem az én esetem" pasik voltak. :P

  Késés: Nem szoktam késni. DE! A pasim késős volt, és mindig én vártam rá, sose volt pontos. Amióta viszont nincs, mert szakítottunk, azóta én kések mindenhonnan. Talán nincs már meg az a "gát", hogy 'Ah, ő úgyis késik, én meg pontos vagyok.' Vagyis egyszerűbben szólva: nincs ami visszatartson a késéstől?

  
  
• 26.  gus:
  2008. 11. 20. 8:21

  Treen: visszatartsalak? :-)

  
  
• 27.  Raven:
  2008. 11. 20. 9:04

  Gus: Amit írtam és nem akit. XD De azért köszi. ;) Huh, de most is rohannom kell, csak benéztem. Jó volt itt lenni.

  
  
• 28.  GNL:
  2008. 11. 20. 9:17

  Utálom a késő embereket, általában azt, ha feleslegesen rabolják az időmet. Ezért próbálom is távol tartani magamat a notórius elkésőktől, valamint azoktók, akiknek mindig "közbejön valami".

  
  
• 29.  Tyttö:
  2008. 11. 20. 9:22

  www.wikihow.com/Be-Punctual

  ugyanígy van a blinddate-ről is

  
  
• 30.  gus:
  2008. 11. 20. 9:37

  Treen: én is örültem. gyere máskor is. :-)

  GNL: vannak olyanok akiknek mindig közbejön valami. csak azt nem értem miért nem mondják inkább, hogy nincs kedvük eljönni.

  
  
• 31.  Part:
  2008. 11. 20. 9:42

  Tudom, uncsi mar, de en is ruhellem azokat, akik kesnek. Olyannal halistennek meg nem talalkoztam, hogy valaki egyaltalan nem jott el egy megbeszelt talakozora, de ez az o halistenje is, mert addig elt volna... :) Eleg sok konfliktusom volt az elmult idoszakban a notorius kesesek es hanyagsagok miatt, de a legnagyobb baj sajna, hogy "ezeknek" hiaba akadsz ki, hiaba meseled el, miert zavar, ha tulkepp csesznek rad es elkesnek, nem hatja meg oket a sopankodasod es legkozelebb _ugyis_ megint kesnek. Eppen ezert nalam egyetlen legkozelebb van. Ha akkor is kozbe jon valami - johet a leves. (Es itt persze nem Gus-fele jujjj elaludtam egyszer emberekre gondolok, hanem akik tenyleg leszarjak, hogy kestek es rendszeresen megteszik.)

  
  
• 32.  GNL:
  2008. 11. 20. 10:28

  Azért beszélnek mellé, mert nem elég bátrak azt mondani, hogy nincsen kedvük, nem akarnak. Pedig sokkal jobb lenne, mintha sumákolnának...

  
  
• 33.  Maitai szólt, uff:
  2008. 11. 20. 11:28

  Párom az a fajta ember, aki jelentőségteljesen szokott késni: vagyis kizárólag akkor, ha az élete múlik rajta. :-)

  Diplomája például azért nincs, mert elaludt a felvételi napján. :-D

  Legutóbb pedig, amikor a reptéren vártam szüleimmel együtt, hogy befusson (3 hónapos külföldi tartózkodás előtt álltam), fél óra után felhívtam. Azzal vette fel a telefont: "Én a saját temetésemről is el fogok késni!"

  Szóval megvan a következő állomás.

  
  
• 34.  gus:
  2008. 11. 20. 11:47

  Maitai: nehéz neked, nem? vagy könnyen bírod?

  
  
• 35.  tré:
  2008. 11. 20. 16:51

  én késő vagyok. ált. 5 percet. nem direkt, béna vagyok, egyszerűen eltotojázom az időt indulás előtt.

  
  
• 36.  Szemtelen Tyúk:
  2008. 11. 20. 17:09

  Van, aki genetikailag nem képes pontos lenni. Aki egy életen át akkor indul el valahová, amikor már ott kéne lennie. Nekik többnyire a gyermekeik is ilyenek. Ismerek ilyet. Az sem tántorítja el attól, hogy a 15.00-ra megbeszélt talira 15.01-kor induljon el, hogy élete 55 éve alatt csilliószor hiúsult meg emiatt üzlet, szerelem, akármi. Egyszerűen számukra nem fontos a pontosság. Vagy valahol lemaradtak, és attól kezdve behozhatatlanul iramlik el mellettük a fényes világ, mint egy lakkcipő. Vagy mi.

  
  
• 37.  gus:
  2008. 11. 20. 17:31

  citromfa: "attól kezdve behozhatatlanul iramlik el mellettük a fényes világ, mint egy lakkcipő" :-DDDDDDD

  
  
• 38.  Spring:
  2008. 11. 20. 21:58

  Hát sajnos ez úgy van, ahogy citromfa mondja. Én is genetikailag késős vagyok, mindenhonnan 10 percet kések ez alap, de van hogy 20-at is. Azért a fontosabb dolgokról nem kések el.
  És hogy miért? Egyszerűen nincs kedvem elindulni legötbször ezért a lehető legtovább húzom az időt és végül már annyira húzom, hogy már elkések miatta. Ahogy fentebb írták "eltotojázom".

  
  
• 39.  kbo:
  2008. 11. 21. 6:10

  Ez egy szupi bejegyzés. Gus, lehet az is, hogy valaki jellemváltozáson megy át. Amíg kicsi voltam, én is kb. úgy reagáltam le a késéseket, mint Te. Anyu például rendszeresen az őrületbe kergetett azzal, hogyha valahova 6-ra kellett odaérni, elkezdett fél7kor készülődni. Nagyon rossz érzés volt. Na mára ez már nem így van. Majdnem teljesen átvettem anyu szokását, ti. rezzenéstelen arccal kések félórákat. Azért rögtön ne kapálj el, mert én egy ún. szelektív késős kasztba tartozom, azaz csak onnan kések, ahonnan lehet is, vagyis úgy növesztem a késést félórásra, vagy akár többre, mint a kutya, amikor be akar jönni a lakásba. ( Először csak a tappancsát teszi a küszöbre, és szépen lassan, észrevétlenül az egész kutya bent van már. ) A régi viselkedésemből pedig annyi azért megmaradt, hogy a durva időkorlát-átlépéseket telefonon jelzem azért...hú, ez hosszú lett, bocsi

  
  
• 40.  gus:
  2008. 11. 21. 6:43

  kobobbo: nézd, ha a környezeted toleráns veled, akkor ez nem gáz. olyan helyekről ahonnan lehet késni onnan én is szoktam. pl. buli ami 8 kor kezdődik, de bármikor be lehet esni egész éjszaka. :-)

  
  
• 41.  Atesz:
  2009. 03. 25. 21:22

  Olvasom, hogy sokan utálják a későket! Nos, néha én is utálom magamat ez miatt ! Sajnos viszont ez pszichologiai betegség. Notorius késő, kényszeresség.

  
  

Szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. A hozzászólás sosem veszik el, akkor sem, ha nem megy a matek. Ha pedig kettőnél több linket pakolsz ide, spam leszel, de ez is csak időleges, mert mindenféleképpentében előszedlek. De ha valamiért mégis a tűréshatáron kívülre jutsz azzal, hogy baromságokat írsz nekem, teszed ezt sokszor, és csak arra megy ki nálad a játék, hogy felbosszants, akkor egy idő után nem kell fáradoznod, mert simán kitiltalak innen, és oszthatod az észt máshol. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

DE. Pillanatnyilag ebbe a blogba csak engedélyezett hozzászólások jelennek meg. Sorry, sok a hülye errefelé.

Név:
Email cím:
Honlap:

Mennyi huszonhat + 23?

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.