Kint cigiztem a gangon, és arra gondoltam miközben néztem a lámpa fényében a cikázó hópihéket, hogy azt hiszem a télben szinte alig van valami amit ne szeretnék. Talán csak az, hogy ilyenkor hanyagolnom kell a biciklimet.

Eddig 203 komment érkezett

• 1.  ujlakas:
  2008. 11. 24. 21:15

  ... a télben alig van valami, amit szeretnék. Bocsi :)

  
  
• 2.  gus:
  2008. 11. 24. 21:27

  ujlakás: a hóesés, a meleg teák, méz, fenyőfa, jég, fények, .... soroljam még? :-)

  
  
• 3.  Bazsimaki:
  2008. 11. 24. 23:46

  Gus, Te mindig ezekkel a pontocskákkal akarod megetetni velünk a telet, de nem és nem sikerül. Van pár ellenérvem: nyár, fagyi, naplemente, meleg szellő, tengerpart, ...... soroljam még? ;)

  
  
• 4.  magnifique:
  2008. 11. 25. 0:01

  az gáz, ha nekem 4 kedvenc évszakom van?! :)

  
  
• 5.  samspade:
  2008. 11. 25. 6:08

  Én is minden évszakot szeretek, nem is értem a fanyalgókat, akik csak a nyárért vannak oda meg vissza. Tökre örültem, mikor múlt héten először éreztem tél szagot. Igen, van neki.

  Gus érveihez tennék még párat: séta egy havas erdőben, szánkózás, hógolyózás, forralt bor, fűtött szobából kifelé bambulás. Rrövid távon még a csotodig hatoló, borzongató hideg is kellemes tud lenni. Mondjuk egy nagyvárosban lehet, hogy én is utálnám a telet...

  
  
• 6.  gus:
  2008. 11. 25. 6:33

  Bazsimaki: félre ne érts, én szeretem a nyarat, csak abban több dolgot nem szeretek. pl. bogarak, hőség, ... :-)

  magnifique: hát ha úgy vesszük akkor nekem is. :-)

  samspade: a nagyvárosi télnek is van szépsége, csak meg kell keresni. például a hó betakarja a kutyaszart. :-)))

  
  
• 7.  Confessor:
  2008. 11. 25. 7:08

  Milyen jó is az... nyár... felszállni a tömött metróra, megragadni a kapaszkodót, érezni azt a tömény áporodott bűzt mindenhol.... :)

  
  
• 8.  Panther:
  2008. 11. 25. 7:55

  Velem nem kell megetetni a telet, alig vártam, h legyen, már izgultam, amikor november elején is 25 fok volt. Minden évszakot szeretek, az őszt mert színes és dús, a telet, mert ünnep és összebújós, a tavaszt, mert új és illatos, a nyarat, mert szabad :)

  
  
• 9.  ujlakas:
  2008. 11. 25. 7:57

  Hóesést nagyon szívesen a meleg szobából, az ablak mögül, úgy ok. Csak az orrom ne kelljen kidugni, úgy 10 foknál hidegebb időben - amit még meg is tehetek, csak pár hét után már nagyon zavaró a bezártság. Tudom, nyár meg dögmeleg és azért rossz, de akkor legalább késő este, éjjel kellemes, el lehet akkor menni sétálni - a télben nincs ilyen enyhülés. na ezért nem szeressem.

  
  
• 10.  kriwi:
  2008. 11. 25. 10:56

  Gus: kár hogy nem raktál fel fotót eme meghitt hangulatról! Nekem már annyira hiányzik a hó, hogy mind a két csomag szaloncukrot bezabáltam mésfél nap alatt egyedül, hogy enyhítsem a hiányt ;-(

  
  
• 11.  Márti :):
  2008. 11. 28. 16:02

  Alapvetően nincs nekem bajom a téllel. Azzal sokkal inkább, hogy szinte folyamatosan fázom. Akár bent vagyok, akár kint. Van sok jó meleg cuccom, de ilyenkor ha a lakásban 30 fok van, még akkor is fázom. A kezem, mint a jégcsap. Ma megfogtam egyik kezemmel a másikat és beleborzongtam. Kirázott a hideg. A suliban odaállok a fűtőtesthez, rátapadok és úgy melegszem. De lehet, hogy a szívem jégcsapjait kellene először felmelegíteni, aztán már nem is érezném a hideget! :-)))

  
  
• 12.  gus:
  2008. 11. 28. 16:13

  Márti: "Ma megfogtam egyik kezemmel a másikat és beleborzongtam. Kirázott a hideg." :-DDDDDDD

  ... vagy venni egy elemes radiátort amihez hozzátapadhatsz. :-)

  
  
• 13.  traiano:
  2008. 11. 28. 19:59

  Márti: nem tudom, visszanézel-e még ide, de ugyan miféle szíved jégcsapjairól írsz??? Szerintem, te egy nagyon melegszívű valaki lehetsz. Valahányszor a soraidat olvasom, olyan kellemes érzések járnak át, amihez foghatót ritkán érzek. Egyébként pedig, a kalóriadús ételek pusztítása igen jót tesz ilyenkor. Én ugyanis akkor vagyok fázós, ha gyenge a kaja. Nyáron mozzarella paradicsommal, ilyenkor meg végre jöhet a csülkös bableves, töltött káposzta és a szalonnák sok vöröshagymával. :-)))))

  
  
• 14.  Márti :):
  2008. 11. 30. 1:17

  Traiano: Igen, ha írok bejegyzést, vissza szoktam nézni, van-e esetleg valami reakciója valakinek ... Annyira kedves vagy velem, hogy most, ahogy írok, már el is érzékenyültem és bevallom, kicsi könnycseppek is szöktek a szemembe. Tudod, nagyon ritkán kapok ennyi kedvességet, mint amennyit Te küldessz nekem a szavaiddal. Bizonyára jól "összerezgünk"! Mostanában ritkán járok erre is, mert nagyon sok a dologom, de amikor olvasgatok, kereslek a kommentek között Téged. Nem tudom milyen lehetsz, de amit adsz nekem az jó! Nagyon jó! Köszönöm! Azok a "kellemes érzések" azért érdekelnének kicsit. Vagy nagyon?!
  A menüd nem rossz, meggyőző. A jégcsapok nem a szívem, az szerintem is meleg, csak lefagyasztották ... Felmelegítésre vár ...

  Gus: Rájttem, hogy egy időre a forró fürdők felmelegítenek!
  A tegnapi éjjelemet leírom, amikor végre nem fáztam. A szobában 29 fok volt. Én nem egyszerű pizsiben, hanem vastag szabadidő ruhában aludtam, természetesen zokniban. Rajtam egy téli paplan, azon egy meleg pléd, és azon egy közepesen vastag ágyterítő. Jól aludtam, jól éreztem magam, és nem fáztam. Csak így szimplán, nem fáztam. Még melegem nem volt!
  Ma, azaz tegnap csináltam/ tanultam az alakformáló masszázst. No, az alatt kimelegedtem! :-)))

  
  
• 15.  traiano:
  2008. 11. 30. 16:55

  Kedves Márti,
  Ezeket a kellemes érzéseket egyszerűen nem vagyok képes megfogalmazni. Amint, például, a bársony símogatását sem.
  Azt tudom csak megfogalmazni, hogy amikor először olvastam a soraidat, olyan hatással voltak rám, talán emlékszel, még az alapvető
  jómodorról is megfeledkeztem.
  Van egy spiritiszta barátnőm, ő biztosan azt mondaná erre, hogy valamelyik előző életünkben nagyon szerettük egymást és most
  váratlanul ismét egymásra találtunk. Én ennél racionálisabb vagyok,
  bár kétségtelenül hiszek a lélekvándorlásban és inkább a materialistább szublimációban keresek magyarázatot. Biztosan tudod, ez azt jelenti, hogy a tudatosan irányított közléseink hátterében a tudatalattink is ugyanakkor kibocsájt üzeneteket és más emberek ezek összességét olvassák, hallják, értelmezik.
  Azután, hogy a befogadó ebből mit érzékel, mit ért meg és mi az, ami észrevétlen marad, az már a befogadón múlik. Olyasmi, mint a közismertebb testbeszéd, csak nehezebben érzékelhető.

  Mivel én mediterrán származású vagyok és arrafelé teljesen mások a hétköznapi kommunikációs szokások (hangosabb beszéd, a mondanivaló többszöri ismételgetése, erősebb végtag használat beszéd közben, intenzív olvasás a szemekből, kisebb test távolság
  a beszélgetők között, egymás gyakoribb megérintése stb.), valahol
  a nagy kavalkádban kialakult, hogy a mögöttes tartalmakat is érzékeljem. Ez a képesség és kommunikációs szokásvilág teljesen nyilvánvalóan egy primitívebb életösztön megnyilvánulása, amint egy erdőben élő vadállatnak is nagyobb szüksége van a jobb szaglásra, látásra, hallásra. Ez nem érdem, hanem adottság. Különben pedig én sem vagyok csalhatatlan.

  Ha te csak annyit írnál le: "1 kg kenyér", valamiért az is megnyugtatóan
  hatna rám, mert mindjárt magam elé képzelném az illatozó friss veknit,
  a ropogós, barna héjával, finom puha belével. Erre nincs magyarázat.
  Én így érzem és kész. Miért hat ránk megnyugtatóan egy nyári,
  lágy szellős naplemente a Balaton felett? Ki tudja? Titulálhatnánk
  unalmasnak is, hiszen valójában nem történik semmi. Azonkívül, hogy
  elbűvölten nézzük.

  
  
• 16.  Márti :):
  2008. 11. 30. 17:28

  Traiano: Olyan sok mindent szeretnék írni Neked, de bevallom ennyire itt Gus blogjában nem akarok kitárulkozni. És nem az "1kg kenyeret" írom ide Neked. A nyári szellőt, amely melegen suhan át az arcodon és símogatja meg a vállaid. A puha bársonyt, ami körülölel, és egy téli szoba melegét. Valami nagyon finom illattal. Ha becsukod a szemed, érzed is, ugye? És mindehhez küldök agyon-nagyon sok szeretettet, ami a szíved rejtett kis zugait járja át ...! Köszönöm ... hogy megtaláltál ...

  
  
• 17.  Márti :):
  2008. 11. 30. 17:30

  Traiano: Tetszik, hogy a váratlant írtad és nem a véletlent!

  
  
• 18.  Márti :):
  2008. 11. 30. 20:01

  Csak zavarnak a helyesírási hibák. Korrigálok: "nagyon-nagyon sok szeretetet..."

  
  
• 19.  traiano:
  2008. 11. 30. 20:33

  Már hogyan írhattam volna a véletlent?! Hiszen, az egyesek szerint, nem is létezik a lelkek dimenzióiban. Biztosan hallottál már a szinkronicitásról.
  Köszönöm szépen, amit írtál és ha az illatokat nem is, a jóleső
  érzést valóban "fogom".

  Aztán meg nevetnem is kell, mert akik itt olvasnak bennünket,
  nyilván azt gondolják: Ni, két elmebeteg egymásra talált! :-))))
  Ezen a blogon nemigen foglalkoznak transzcendentális dolgokkal.

  Azt hiszem, mi ketten kissé formabontók lettünk. Vegyük úgy, mintha egy népesebb, zajosabb buliban kiültünk volna a lépcsőházba beszélgetni olyasmikről, ami a többieket úgysem érdekli.
  Ez meg már úgyis egy lefutott poszt, bármit írhatunk utána.

  Én például azt, hogy semmi sem véletlen az ember életében és
  érdekes egy bizonyos eseményig vezető utakat megvizsgálni.
  Nagyon is egyetértek azzal a buddhista nézettel, hogy mindnyájunknak van egy vagy több küldetése az életben, ami más emberekhez különleges módon kapcsol bennünket, valamely cél vagy célok elérése érdekében. Tudom, ez igen vulgáris megfogalmazás és nem is egészen pontos.

  A mailedből is úgy érzem, hogy téged és engem valami különös
  köt össze. Ehhez egyikünknek sem kell kitárulkoznia.

  Volt egy tiroli barátom. Rendkívül erős kötődés volt közöttünk. "Olyasmi" eszünkbe se jutott, bár lett volna rá alkalom bőven, ha éppen azt akartuk volna.
  A dolog érdekessége, hogy ő alig tudott olaszul, én meg szinte semmit
  németül. Csak olvastunk egymás szeméből, gondoltaiban és ahhoz kiegészítésnek elég volt a nyelvtudásunk. Egy időben minden szabadidőnket együtt töltöttük, de szinte egyáltalán nem beszéltünk egymással. Egyszerűen remekül éreztük magunkat egymás társaságában és elválaszthatatlanok voltunk.
  (Aztán mikor megnősült, a felesége első dolga volt, hogy engem elmarjon, amit egyébként meg is értettem. Az asszony mondott valamit,
  mi meg állandóan szótlanul egymásra nézegettünk, naná, elunta.)
  Akkor ennek a tirolinak volt küldetése az én életemben és amikor beteljesítette, kilépett belőle és én is az övéből.

  Talán ez a meggyőződésem segít abban, hogy bizakodó lehessek a jövőt illetően. Van valahol, valaki, akit egyszercsak
  a közelembe sodor majd az élet és nem a tavaly váratlanul elhunyt
  párom volt az utolsó Nagy Ő.
  Lám, ha férfi lennél, tán most megnyugodva hátra is dőlhetnék.:-))))

  
  
• 20.  traiano:
  2008. 11. 30. 22:10

  Már hogyan írhattam volna a véletlent?! Hiszen, az egyesek szerint, nem is létezik a lelkek dimenzióiban. Biztosan hallottál már a szinkronicitásról.
  Köszönöm szépen, amit írtál és ha az illatokat nem is, a jóleső
  érzést valóban "fogom".

  Aztán meg nevetnem is kell, mert akik itt olvasnak bennünket,
  nyilván azt gondolják: Ni, két elmebeteg egymásra talált! :-))))
  Ezen a blogon nemigen foglalkoznak transzcendentális dolgokkal.

  Azt hiszem, mi ketten kissé formabontók lettünk. Vegyük úgy, mintha egy népesebb, zajosabb buliban kiültünk volna a lépcsőházba beszélgetni olyasmikről, ami a többieket úgysem érdekli.
  Ez meg már úgyis egy lefutott poszt, bármit írhatunk utána.

  Én például azt, hogy semmi sem véletlen az ember életében és
  érdekes egy bizonyos eseményig vezető utakat megvizsgálni.
  Nagyon is egyetértek azzal a buddhista nézettel, hogy mindnyájunknak van egy vagy több küldetése az életben, ami más emberekhez különleges módon kapcsol bennünket, valamely cél vagy célok elérése érdekében. Tudom, ez igen vulgáris megfogalmazás és nem is egészen pontos.

  A mailedből is úgy érzem, hogy téged és engem valami különös
  köt össze. Ehhez egyikünknek sem kell kitárulkoznia.

  Volt egy tiroli barátom. Rendkívül erős kötődés volt közöttünk. "Olyasmi" eszünkbe se jutott, bár lett volna rá alkalom bőven, ha éppen azt akartuk volna.
  A dolog érdekessége, hogy ő alig tudott olaszul, én meg szinte semmit
  németül. Csak olvastunk egymás szeméből, gondoltaiban és ahhoz kiegészítésnek elég volt a nyelvtudásunk. Egy időben minden szabadidőnket együtt töltöttük, de szinte egyáltalán nem beszéltünk egymással. Egyszerűen remekül éreztük magunkat egymás társaságában és elválaszthatatlanok voltunk.
  (Aztán mikor megnősült, a felesége első dolga volt, hogy engem elmarjon, amit egyébként meg is értettem. Az asszony mondott valamit,
  mi meg állandóan szótlanul egymásra nézegettünk, naná, elunta.)
  Akkor ennek a tirolinak volt küldetése az én életemben és amikor beteljesítette, kilépett belőle és én is az övéből.

  Talán ez a meggyőződésem segít abban, hogy bizakodó lehessek a jövőt illetően. Van valahol, valaki, akit egyszercsak
  a közelembe sodor majd az élet és nem a tavaly váratlanul elhunyt
  párom volt az utolsó Nagy Ő.
  Lám, ha férfi lennél, tán most megnyugodva hátra is dőlhetnék.:-))))

  
  
• 21.  Márti :):
  2008. 11. 30. 22:14

  Traiano: A véletlent én sem hiszem, még itt a foldi dimenzióban sem. Nincsenek véletlenek.
  Annál a pontnál, amikor nevettél, én hangosan felkacagtam és nevetgéltem még kicsit.
  Egyetértek a formabontással, a bulival, a félrevonulással, de Gus bizonyára olvas bennünket ... Nem probléma ez, de lehet, hogy valóban nem értenének minket. Fél éve én sem értettelek volna. Nyáron megismerkedtem egy sráccal, aki révén közelebb kerültem az ezotérikus dolgokhoz. Sok mindent nem tudok még, de talán Te vagy a válasz, hogy miért is kellett nekem vele találkozni. Kerestem a választ erre, de soha nem tudtam pontosan megfogalmazni. Sok kicsi válasz volt, de egyik sem volt az igazi. Ahhoz, hogy itt legyünk (vagyunk) a "lépcsőházban", látom, kellett vele az ismerettség. Falak dőltek le az életemben. Egy hete távol kerültünk egymástól. Tegnap óta azt érzem, hogy tudta, most kell félre állnia. Mert jössz Te. Azt én is éreztem, hogy jól van ez így, csak az okot nem tudtam.
  Traiano! Veled már megtörtént ilyen ahogy írtad, nekem ezek még újak. Figyelek, tanulok. De értek mindent amiről beszélsz. Várakozás van bennem. Kellemes, nyugodt, megelégedett, békességgel teli várakozás. Ez van feléd.
  Az élettől várom én is még a nagy érzést újra. És hiszem is, hogy lesz még mellettem Nagy Ő!
  Forgattam az utolsó mondatod, mint gondolatot én is magamban egész délután, és nem tudtam vele mit kezdeni. A következő mondatom, mint tényt írom le, nem mint bármire való célzást vagy utalást! Tudom, hogy nem voltál mindig ilyen és hallottam olyanokról akik meg tudtak fordulni ... Nem tudom mi lesz ebből, de ha belenézek most a bensőmbe, fényt és tisztaság érzést "látok". Ezt vetíted ki belém. És ez jó. Tetszik. :-)))
  Ha nem is sokan olvasnak, de tudd, szemérmes vagyok!

  
  
• 22.  Márti :):
  2008. 11. 30. 22:17

  Traiano: szinkronicitás - nem hallottam róla. Tavaly ilyenkorig kalitkában éltem. Tízen-sok éven át.

  
  
• 23.  Márti :):
  2008. 11. 30. 22:29

  Traiano: az illatért valószínűleg én vagyok a felelős. Nem konkrétan küldtem. Majd egyszer kipróbáljuk azt is ... :-)))

  
  
• 24.  traiano:
  2008. 12. 01. 15:55

  Kedves Márti,
  Ha Gus-nak problémát okozna a levelezésünk, már bizonyosan ránk szólt volna. Különben meg nem gondolom, hogy valami titkosat vagy erkölcstelent művelnénk, netán a leírtak miatt bármelyikünknek szégyenkeznie kellene. Mivel személyesen senki sem ismer bennünket, végülis a mondanivaló legfeljebb a saját lábán kell megálljon a kívülállók számára. Ekként viszont lehet akár egy érdekesség is.

  Az életben semmit nem adnak könnyen, különösen a megfelelő társakat nem. Felettébb kellemes, amiket egymásnak írunk
  és jól is érezzük magunkat tőle, mint egy összejövetelen,
  ahol az ember örül, mert a vacsora idejére barátságos asztaltársak
  között kapott helyet. Utána dudorászva megy hazafelé, majd él
  tovább, mint addig.

  Meglehet, különösen hangzik, ha azt írom, bizonyos szempontból
  keményen megküzdöttem érte, hogy végre meleg lehessek vagyis
  az, aki vagyok. Igen, valaha jártam lányokkal is, de egy idő után nem működött és végül boldogtalanná tettem valamennyit. Emiatt ma is lelkifurdalást érzek, mert nem volt tisztességes, amit velük tettem.

  Az én "üzenetem" számodra és a te üzeneted számomra az, hogy
  ebben a kegyetlen, szörnyű, rideg és agresszív világban is léteznek még érző emberek, ami mindkettőnknek azt jelenti, hogy semmi sincs veszve, mindkettőnk előtt nyitva áll a lehetőség, hogy megtaláljuk azt a férfit, akit keresünk.

  
  
• 25.  gus:
  2008. 12. 01. 15:58

  traiano, Márti: Bizony nem zavar, sőt öröm olvasni. :-)

  
  
• 26.  Márti :):
  2008. 12. 01. 20:57

  Kedves Traiano,
  Bocsánat, de csak most jutottam ide. Hamarabb szerettem volna, de továbbképzésen voltam, most pedig a kicsit kellett elrendeznem. Vacsi, fürdés, olvasás, meg ilyenek. De vártam a leveled ... Valami kellemesen újat hoztál az életembe. Önmagad! És tényleg jól érzem én is magam ettől.
  Szívesen beszélgetnék Veled. Nem tudom mennyire vagy nyitott, de érdekelne sok minden. Sok embert megismertem interneten keresztül, de tudom az a kép kicsit más, mint az igazi. Bár találkoztam az egyik blogos lánnyal és bevallom nagyon kellemes meglepetést okozott. Nagyon szimpatikus volt az írásai alapján, és a személyes találkozás csak megerősített benne, hogy igen, ő tényleg olyan, mint amilyennek gondoltam. Volt akivel végig msn-eztem egy egész éjszakát. Érdekes volt. Ő nagyon megijedt ettől. Túl sokat kiadott magából és azt érezte, hogy túl közel kerültünk, holott nem kellett volna. Különösek ezek az ismerettségek. Nem tudom, néha átvillan rajtam egy félsz, hogy lehet csalódnál, ha találkoznánk. Ha pedig ez a csalódás nagyon kellemes lenne, talán életem legközvetlenebb barátja lennél ...
  Tudod, kicsit vagy nagyon én olyan vagyok, hogy ezeket a kellemes asztaltársakat szeretem később megkeresni. És valóban nagyon kevés az olyan ember, akivel sikerül egy "hullámhosszon" mozogni, létezni, élni. Amióta hallottam, azóta mégiscsak azt a kifejezést tartom a legjobbnak, hogy együtt, egyformán rezgünk. Valami ilyesmi történik velünk is. Nem akarok semmit elősegíteni, sem erőltetni, sem sürgetni, sem előidézni. De várok, hogy mi az ami miatt nekünk találkozni kell, kellett. Mert semmi sem véletlen, tudod ...
  Érdekes az utolsó gondolat. Tudod, még tavasszal nagyon fontos dolognak tartottam "A FÉRFI" keresését. Ma kicsit másképp látom. Ha olyan kapcsolatok léteznek, mint amire talán nekünk kilátásunk van, az azért sok mindenért kárpótolja az embert. Van egy barátom, aki kollégám volt évekkel ezelőtt, majd nyár óta kicsit felelevenítettük a kapcsolatunkat. Olyan lelki doktornéniset játszunk. Meg fagyizunk. Nagyon szeretek fagyizni. Képes volt, és 30 km-t utaztunk, hogy egy fagyit vegyen nekem. Abban a fagyizóban, ahol Ő gondolta. És kb. egy hete, mikor kicsit olyan szeretet éhesebb voltam, átölelt. Nem volt abban semmi erotika. Csak rengeteg szeretet. Nagyon jól esett. Nagyon. Ezt el sem lehet mondani szavakkal. Tehát nem férfira van elsősorban szükségem. A szeretettankom feltöltése nagyobb dolog. És Te jól csinálod ... Nagyon köszönöm! Remélem nem értettél semmit félre, rosszul a tegnapi levelemben. És a mostaniban sem. Őszinte ember vagyok. Nagyon őszinte. Ezt nem mindenki tudja elhordozni ... De mindig lehet tudni, hogy ki hányadán áll velem. És én hányadán állok velük.
  Jajj! Egész mást és másképp akartam írni. Annyi szeretet van feléd a szívemben, és ebből semmit sem sikerült átadnom, azt hiszem. De tudd, itt van és mindig küldöm. Még amikor nem írok is. Neked!

  Gus: :-)))

  
  
• 27.  traiano:
  2008. 12. 01. 22:06

  Vannak jobb és rosszabb napok. Most például még mindig itt ülök az
  irodában és nem vagyok képes eldönteni, hogy a káoszt áttoljam holnap hajnalra vagy még kavarjak benne valamit. A kupac alapján nagyjából szerda estig látom magam előtt a tennivalókat percekre beosztva. Közben meg holnap (kedden) reggeltől zúdulnak majd az
  ujdonságok is. Na ja, ez a burzsoá életmód.
  Ilyenkor úgy érzem magam, mintha én is a computer egy vezetéknélküli tartozéka lennék. Ennek megfelelően beszükül a tudatom és minden pereg le rólam, ami nem a munkával kapcsolatos. Olyan az egész, mintha zuhanó repülőn ülnék és csak arra tudnék koncentrálni, vajon
  sikerül-e időben egyenesbe hozni a gépet vagy a földbecsapódunk.
  Ráadásul, én vagyok a pilóta.
  Amúgy, különös szerzet vagyok. A legpontosabb meghatározás a
  társaságkedvelő embergyűlölő.
  Tegnap este azzal szórakoztattam magam, hogy egy véletlenül elém kerülő szakanyagban a személyiségzavarok tipusainak rövid összefoglalóit olvasgattam. Örömmel konstatáltam, hogy valamennyi illik rám, de ma reggel a kollégákat is megörvendeztettem vele, hogy ők is rendelkeznek külön-külön is valamennyivel. Kivéve persze a belső hangokat vagy hogy valaki a Marsról röntgenezné bármelyikünket.
  Megállapítottuk, hogy a border-line (határvonal) szindrómát valószínűleg azért nem értjük pontosan micsoda, mert midnyájunknak
  az a fő baja és ezáltal nem tekintjük betegségnek, hanem itt az irodában ez a normális.
  Sajnos, egy ideje kifejezetten herótom van az emberekkel való találkozástól. Így is tömegek szívják a véremet hétközben reggeltől
  estig. Kezdem úgy érezni, mintha az integritásom málladozásnak
  indult volna. Mintha az a sok ember akikkel naponta kapcsolatba kerülök, mind elhordana belőlem egy egy kis darabot és éjszaka akként is regenerálódnék, hogy másnapra megint ép legyek. Aztán vagy sikerül vagy nem. Most megyek is haza, mert hovatovább már nemcsak a vakolat töredezett le rólam, de téglák is kezdenek kipotyogni. :-)))

  
  
• 28.  Márti :):
  2008. 12. 01. 23:44

  Traiano: Sokáig dolgozom én is. Miután a kicsi lepihen, akkor kezdem. Még most is van munkám. Csak tudni akartam Rólad. A helyzetem annyiban más (meg biztos még sok másban is), hogy én itthon dolgozom éjjel. Mióta ennyi mindent csinálok, éjjel 1, rosszabb esetben 2-kor fekszem. Addig dolgozom. Nagyon szeretek olvasni, és nagyon fájó dolog, hogy nincs időm rá.
  Régen igyekeztem úgy indulni otthonról, hogy történjen bármi, felül tudjak kerekedni mindenen. És ne tudjanak semmit leszakítani rólam, belőlem. Stabil és rendíthetetlen, kikezdhetetlen legyek. Ment is ez. Ma már sérülékenyebb vagyok. De nem is úgy indulok itthonról el. Ami kellene: Védelmi fegyverek. Identitás tudat. Megfelelő mennyiségű önbizalom.
  És más mondta, hogy a kiskacsa módszer. Ha olyan éri, megrázza magát és minden lepereg. Ne engedd magad szétszedegetni! Ha a lélek kész is, de a test erőtlen. Sok energiát ki tud venni a munka az emberből. Bizonyos munka. Az olyan is, amiben már Te nem Te vagy, csak a computered egy tartozéka. Ezért is csinálom a masszázst. Az egy más világ. Az egy olyan közeg amire vágyom, ahol jó lenni, akár téged masszíroznak, akár Te teszed azt. Mert belekerülsz a "rendszerbe" ott is, de az egész másról szól. A kényeztetés, a kikapcsolódás, a pihenés, a más tér és dimenzió, a semmi más nem fontos állapot. Csak Te vagy, ti vagytok. Aki ad és aki kap. És adni is öröm, és kapni is öröm. Benne a másik magán szférájában, ahol valamilyen módon mégiscsak egyesül a lélek. Az érintés varázsa hozza ezt. A közvetlenség, a bizalom, a nyugalom, a harmónia. Kell ilyeneket beépíteni az embernek az életébe ... Mostmár tudom, hogy mennyire kell. Teljesebb lettem ezáltal. Jó pihenést és mosolygós ébredést! Vigyázz magadra! A tégláidra és a vakolatodra is! Légy erős, mint egy vár, szilárd, mint egy erőd!

  
  
• 29.  Márti :):
  2008. 12. 02. 0:28

  Traiano: Most olvastam, megosztom Veled:

  "Szelíd legyél, derűs és hallgatag,
  és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak.
  Legyél folyó, s ha támad majd a tél,
  páncélod lesz, kemény és hófehér."

  
  
• 30.  traiano:
  2008. 12. 02. 14:23

  Kedves Márti,
  A végén felvisszük ezt a post-ot a legtöbbet kommentáltak közé.:-)
  Most még egy félórányi ebédszünet van hátra, közben várjuk a délutáni kettőtől ránk törő "hurrikánt".
  Köszönöm szépen a verset.
  Nos, én távolról sem vagyok olyan lírai alkatú, mint
  gondolnád. Azt hiszem, inkább egy olyan erdei állathoz
  vagyok hasonlatos, akit házhoz szelidítettek.
  Lehet szépen becézgetni, etetgetni, símogatni, de ha éppen
  olyanom van, akkor jó, ha csak elugrom az érintések elől
  és nem harapok meg senkit. Azt meg végképpen senki nem
  tudhatja, én magam sem, mikor fogok átugrani a kerítésen, hogy
  mindent örökre magam mögött hagyva, ismét az erdőben keressem
  a boldogulást. Engem tényleg csak kilőni lehet vagy csapdába ejteni, de birtokolni nem.
  Kemény és fordulatos életben volt részem kezdettől fogva.
  Korán megtanultam, hogy leginkább magamra számíthatok, de
  ez nincs ellenemre. Sőt, éppen ellenkezőleg. Mivel már tudom,
  nem dönt le a lábamról bármilyen kis szellőcske, megtehetem,
  hogy mindenre nyitott legyek és bizzam az emberekben, az ösztöneimben.
  Persze, az öntörvényű ember is rendszeresen pofára esik,
  csakúgy, mint bárki más, de az első ijedtség után talán könnyebben
  magamhoz térek. Bizonyosan emiatt sem szoktam túlságosan panaszkodni.
  Másrészt felettébb földhözragadt vagyok, mivel onnan lehet
  a legkisebbet esni. Talán némi csalódást okozok neked, de nem
  szoktam álmodozni. Vágyakozni, természetesen, igen, de a kettő nem
  ugyanaz.

  Nem felejtettem el, hogy van egy tartozásom feléd, nevezetesen a
  szinkronicitás ismertetése. Tudom, fog tetszeni neked, mert úgy tűnik,
  van affinitásod az efféle kérdéseket illetően.
  Nekem viszont van egy sajnálatos fogyatékosságom.
  Nevezetesen: olvasott, látott dolgokat nem mindig vagyok képes
  megfelelően interpretálni, ha erősen kötött a mondanivaló.
  Teljes zeneműveket, bármilyen hosszúságúakat, képes vagyok
  megjegyezni az első hangjegytől az utolsóig, bármit elolvasok, az egész ott marad az agyamban, jár a szám a világ
  dolgairól, de Isten mentsen meg attól bárkit, hogy a Piroska és a farkas-t tőlem élő előadásban kelljen végighallgatnia. Ismerem a probléma
  eredetét, de ezen akkor lehetett volna segíteni, amikor az ehhez szükséges módszerek még nem voltak "feltalálva" vagy legalábbis a tanáraim mit sem tudtak róla. Ha másként nem megy, elő fogom venni újra a szöveget és belelapozok. :-)))
  Most már jócskán vége a szünetnek, már telefonjaim is jöttek, mailjeim is, úgyhogy be kell fejeznem. Üdv

  
  
• 31.  Márti :):
  2008. 12. 02. 21:55

  Kedves Traiano,
  Köszönöm, hogy írtál. Minden megmarad a leveleidből bennem, legalábbis egy lenyomatot mindenképp hagysz, ha nem is reagálok módszeresen az általad írottakra. És ez a lenyomat ad Rólad egy képet ... De jó, hogy írsz magadról. Nyilván így teljesebb lesz a kép. Miért gondolod, hogy lírai alkatúnak képzellek? Csak azért mert vannak mély érzéseid, megérzéseid? És, mert beszélsz róluk? Tudom, írtad, Te attól realistább vagy. (És utaltál egy barátnőd véleményére.) Az érző szív, a jóság, és sok minden hasonló mellett nagyon jól elfér a realitás. Matematikus alkat vagyok. A számokban élek. A realitásban. És az az igazság, hogy minél jobban feltárulkozik előttem a világ, fellebben a függöny dolgokról, annál inkább áll össze a kép és látom meg a szellemiekben a racionalitás, a törvényszerűségeket. A világ egy nagyon logikusan felépített és berendezett, szabályokra épült mindenség. Nem tudom érted-e amit akarok mondani. De sok sok szabályszerűség van, és ha az ember megérti ezeket, tud élni benne, azok működni kezdenek és a dolgok is igazolódni kezdenek.
  Most olyasmit írnék amit már nehezemre esik. (a nyilvánosság miatt) Nem tudom milyen kép kezd kialakulni benned rólam, de lehet, hogy az nem az igazi. Óvatos vagy, az látom. Magyarázkodsz kicsit, azt érzem. Traiano! Nem akarlak birtokolni. Legyen bármilyen közünk valaha is egymáshoz, soha nem is akarlak majd. Ebben biztos lehetsz! Ajándéknak tekintelek egyenlőre. És minden leveledet, mondatodat szintén. Az időt, amit rám, a levelekre áldozol, szintén. Nem akarok betolakodni az életedbe. De szívesen látlak az enyémben. Ha így egyszerűbb Neked, gyere Te hozzám! Forgattam ma egy kis idézetet magamban. Amiket írtál, most azt érzem, hogy írjam le. Lírai alkat ide vagy oda! "Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha sokáig elkerülnél." Ha megszeretlek ...
  Ha nem vagy álmodozó az nem probléma. Én sem. Van aki olyan volt a közelemben. Nehezemre esett elviselni. Az álmodozás és a vágyakozás különbözőségeit értem és a vágyakozás mellett voksolok. Nem azért mert ez jobban hangzik feléd, hanem mert valóban így gondolom. Megfontolt ember vagyok. Igyekszem a legjobb döntéseket meghozni. Ehhez mérlegelek, érvelek, észérveket keresek. Sokszor mondom, hogy a határozott véleményem mellett is meg lehet győzni dolgokról, de csak megfelelően alátámasztott indokokkal. Ilyen is vagyok. Nem tudom, ilyenkor még mindig ugyanazt a jót érzed-e? Ezek azok amire utaltam, hogy ha megismersz, nem tudom leszek-e olyan mint a kialakított kép. De mindemellett egy nagyon érzelmes, mélyérzésű nő vagyok. Telis- tele szeretettel, megértéssel. Nagy empátiás képességgel. Tele segíteni és tenni akarással. Van olyan tipusú ember aki bombasztikusan hat rám. Azok a férfi tipusok akik ráméreznek csodákat képesek produkálni nálam. Nagyon aktív tudok lenni, ha támogatottságot érzek. És nagyon kreatív, ha valaki mellettem van és segít gondolkodni. Olyankor elég jó dolgokat ki tudok agyalni. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy aki meggyújt bennem valamit ami gondolkodásra késztet. No, a kis csodák olyankor kezdődnek az életemben ...
  Ott, amikor leírtam a szinkronicitás nem ismerését ( egy magyar tanár már lehet a haját tépné ettől a mondatomtól), és befejeztem a levelem Neked, el is indultam a keresőben. De mindent szívesen veszek Tőled és ezt is szeretném hallani a Te magyarázatodban is. Különösen, ha tudod, hogy fog tetszeni nekem! De tudod, az őszinteségem nem akarja a bolondját járatni Veled, hogy magyarázkodj csak én meg titokban már tudok is valami keveset a dologról ... :-))) Ilyenkor hiányzik, hogy lássalak, lássam a reakciód és tudjam, hogy mi jár a fejedben. Ezek a kis monológok ...
  Ha találkozunk majd, bizonyára jókat fogunk egymást szemlélgetve hallgatni. Az nem probléma. Szeretem a nyugodtságot. Nagyon. Egyre inkább igyekszem ezt beépíteni az életembe. Ha pedig szavakra van szükség, menni fog az is, tudom ... Ha már kivittél a lépcsőházba ... És ott a zenét is halljuk ...
  Piroska és a farkas? Fel kellene valamit eleveníteni nekem is? Vagy látnom kellene a szereposztást? Nagymami vagy Piroska? Vagy mondjam én a mesét? /ugye nem érted félre ezt a néhány mondatot?/
  Jó volt olvasni Téged! Válaszolni és addig is "veled lenni", szintén. Lelkileg, ezt leszámítva, pocsék estém volt.
  Köszönöm, hogy vagy, és írhatok.
  Hogy állnak a tégláid? És a vakolatod?
  Üdv: Márti

  
  
• 32.  Márti :):
  2008. 12. 02. 22:06

  Utóirat: Kaptam a blogomhoz egy kis szöveg részletet. Mélyértelmű. De csak annyit írok, amennyit írhatok anélkül, hogy félre értenél vagy elriasztanálak ... : " mert az egész Mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád"

  
  
• 33.  traiano:
  2008. 12. 03. 0:27

  Kedves Márti,
  Olyan hosszú levelet írtál, én meg annyira taplóagyú vagyok pillanatnyilag, hogy csodálom, egyáltalán betaláltam a saját lakásomba.
  Az előjelek kedvezőtlenek voltak, mert először elhajtottam a házunk
  előtt, aztán elszámoltam az emeleteket és az alattam lakó ajtajába
  próbáltam a kulcsot bedugni, akire ezzel sikerült ráhoznom a frászt,
  majd zavaromban meg a kelleténél egy emelettel feljebb akartam menni utána. A ház négyemeletes és a legfelsőn lakom. Végső soron nincs okom panaszra, mert már a parkoló és a ház között elveszhettem volna a kertben, azon az 50 méteres félhomályos szakaszon. Azt hiszem, ez eléggé jól illusztrálja aktuális szellemi állapotomat minden vonatkozásban. Nehéz nap volt ez a mai.

  A Piroska és a farkas említésében semmi célzatosság nem volt, írhattam volna A három kismalacot vagy a Hófehérke és a hét törpét is.
  Na ja, az túl könnyű lett volna, hogy fogom a netet, oszt onnan kiírok
  valamit a szinkronicitásról. "Jung", "légy az ablakon" stb. és kész.
  Én azt szeretném leírni, ahogyan én tudom összefoglalni, különben
  nem lennék benne a szövegben. Egyenlőre csak sejtem, hogy hol lehet a szöveg, amit erről olvastam, de még nem indultam a keresésére.
  Ez egy könyvből készült vaskos fénymásolat köteg. A könyv tulajdonosa, lévén szó ritkaságról, az eredetit ki nem adta volna a kezéből, inkább egy vagyonért lemásoltatta és azt adta nekem elolvasásra. Már csak egy aggodalmam van, vajon nem kérte-e vissza
  azt is, hogy más barátainak is odaadhassa. Na, akkor viszont lőttek!

  Nem gondolom, hogy birtokolni szeretnél. Ilyesminek a tudtodra adása vicces is lenne pár levél után, különösen, mivel mégcsak nem is találkoztunk. Efféle, többhetes intenzív együttjárás közben, után szokott felmerülni.

  Hogy óvatos lettem, azt viszont jól látod és örülök neki, hogy
  érzékeled, mert ez is azt bizonyítja, valóban empatikus nő vagy.
  Akkora érzelmi kitörést tapasztaltam részedről, ami szó szerint
  mellbevágott és erősen zavarba jöttem tőle.
  Néha tényleg olyan vagyok, mint az elefánt a porcelánboltban
  és nem veszem észre, milyen lapra, ki, milyen lapot tesz.
  (Ime, feltaláltam a porcelánboltban kártyázó elefántot, mint
  saját énképemet. Mindezt egy ilyen nap után. Talán mégsem
  vagyok agyilag teljesen szétesve.)
  Kicsit úgy érzem magam, mintha bemennék valahová, ahol
  csupa ismeretlen van jelen, szépen üdvözölném az egybegyűlteket, erre egy rokonszenves valaki odalépne hozzám és nagy lelkesedéssel elkezdene ölelgetni.
  Én ugyanis rendkívül tartózkodó vagyok, ami egyébként egyáltalán nem nyilvánvaló, mert tényleg nem ezt "mutatom" a külvilág számára.
  Valahol húzódik a személyiségemben egy határvonal, amit még én sem tudok pontosan meghatározni, hogy hol, ezért vagyok az a
  bizonyos kártyázó elefánt.
  Hadd hozzak erre egy tanulságos példát, amivel bemutathatom,
  másnál is létezik ilyen.
  Van egy szakmabeli kolléganőm egy másik cégnél, akivel sokat
  dolgozunk együtt, már vagy 18 éve. Pár éve úgy esett, hogy egy
  10 napos ázsiai szakmai utazáson együtt voltunk meghívott vendégek.
  Mivel nagyjából egykorúak vagyunk és egyébként is, szakmán belül
  mindig mindenki tegez mindenkit nemre és korra való tekintet nélkül, hát a csaj már a reptéren javasolta, tegeződjünk össze. Nos, tegeződtünk
  tíz napig. Aztán hazaérkeztünk és amíg vártuk a böröndjeinket a szalagnál, azt mondja a kolléganő, ne haragudjak, nem akar megsérteni, de inkább magázódjunk vissza. Erre azt mondtam, hogy
  boldogan és azóta is magázódunk. A tíz nap alatt semmiféle bizalmaskodásba vagy tiszteletlenségbe nem torkollott, hogy tegeződünk és mégis, valamiért mindketten úgy éreztük, ezzel
  éppen átléptük azt a bizonyos belső határvonalat. Még azt is
  hozzátehetem, ez a visszamagázódás még erősítette is közöttünk
  a pozitív érzelmi kapcsolatot.

  Most látom, mindjárt fél egy, nekem meg reggel 6-ra megint az irodában kell lennem, úgyhogy elhúzok aludni. Meglehet, a következő napokban nem fogok ilyen hosszú leveleket írni, mert 4-7 és 7-10 napokon két
  nagyrendezvényünk lesz itt Budapesten, utána pedig Nairobi-ban egy kisebb részvétel, az őrület meg kezd a tetőfokára hágni.

  
  
• 34.  Márti :):
  2008. 12. 03. 6:10

  Szép, mosolygós reggelt Neked Traiano és Gus!
  Már nem akarok mindig mindent azonnal lereagálni. Vannak dolgok amiket forgatok magamban kicsit és utána valami bevillan. Tegnap úgy megmaradt az első mondataidból, hogy felvisszük Gus-nak a legtöbb kommentet kapott post-jai közé ezt itt ... Ha azt nem is, (bár ki tudja), a leghosszabb kommentek simán itt vannak. Ezzel máris alkottunk valami újszerűt és egyedit itt is.

  
  
• 35.  gus:
  2008. 12. 03. 7:34

  Márti: és a poszt az e havi legtöbbet kommentált egyike, láthatod te is az oldalsávban. :-)

  
  
• 36.  Márti :):
  2008. 12. 03. 9:43

  Kedves Traiano,
  Bevallom, reggel azért néztem el ide, hogy hátra írtál, de nem láttam a leveled! Érdekes!?! Most pedig csak annyi időm van, hogy elolvastalak és gyűjtöm a válaszokat. Eddig is jó volt Téged olvasni, de ez a leveled most nekem kicsit másabb. Jobbak a rezgések!? :-))))) Majd írok! Szép napot Neked!

  Gus: :-))) Jó itt nálad. Máskor is jó volt, de most ez ... ez azért jobb! :-))))

  
  
• 37.  Márti :):
  2008. 12. 03. 15:11

  Kedves Traiano,
  Az egyik tanítványom lemondta magát, így felszabadult némi időm ... Háziasszonykodtam kicsit és most jöttem. Választ írni. :-)))
  Köszönöm, hogy még egy olyan nap és olyan hazaérkezés után is elolvastál és válaszoltál. Ha nem én lennék az érintett (kellemesen érintett) fél, ez akkor is nagyon szimpatikus vonás. Már, ha az ember akar valamit. A kitartással nincs problémád úgy látom! A küzdéssel és az akarással sem!
  Mindennek van jó oldala is. Ne képzeld el, de magad helyett elveszíthetted volna a kulcsod is azon az 50 méteren ... Akkor aztán ki ijesztett volna rá a szomszédodra? Nemrég sikerült elhagynom a szemüvegem. Nem volt olcsó, így nagyon sérelmezem a dolgot. Vezettem, sütött a nap, és lecseréltem a dioptriás napszemüvegemre. A szemüveget pedig betettem a tokba, majd becsusztattam a magam mellett lévő táskámba. Még emlékszem is a mozdulatra és a látványra, bár vezettem, (nem lassan) és oda is figyelnem kellett. De érzékeltem, ahogy beillesztettem a tok elejét a táska nyílásába. Hogy meddig ment bele, az már most számomra is kétséges, de nem tudtam tovább a szemüveggel bíbelődni. Kiszálltam, magamhoz vettem a táskát, az aktuális íratokat, kendőm, telefont kerestem, mert egy ismerőssel volt találka és egyeztetni kellett. A papírboltban futottunk össze. Mondanom sem kell, kicsit sötét lett a napszemüvegben odabent. (ez kb. 2 hete volt) Gondoltam, visszacserélem. De már nem volt mire. A parkolóban a lányt kérdeztem, de nem adott le senki semmit. Az én szemüvegem sem. Ebből még nem tudtam a pozitívumot leszűrni, de van tanulsága ennek a dolognak is. Szóval jó, hogy a kulcsod nem veszett el ...
  Szinkronicitás- nagyon várom. És úgy, ahogy Te mondod el, és úgy, hogy benne légy Te is!
  Az "érzelmi kitörés", ahogy fogalmaztad, már kezdem azt hinni, hogy egy hozzám kötődő, egyedi jelenség. Nagyon lelkes tudok lenni, az biztos! Különösen, ha van miért lelkesedni. De tudom, van olyan, aki ezt nem tudja kezelni. Akit elriaszt. Az ezoterikus srác miután megismert, rájött, hogy ilyen vagyok és utána helyreálltak a dolgok. De kezdem azt hinni, hogy az emberek nem ilyenek. A nők sem. Nem akartalak "mellbevágni"! Remélem nem fájt, nem fáj! :-))) Őszinte vagyok, mint egy gyerek. Az Ő szeretetük is ilyen, ha végiggondolod! És ha lelkesednek valamiért, azt nagyon tudják!
  A kártyázó elefánthoz - írtam szemérmes nő vagyok. Nekem is vannak határvonalaim. Itt a Gus blogjában ezt már nagyon- nagyon kitoltam. Muszáj elfelejtkeznem a nyilvánosságról, és csak Téged látni (meg néha bevillan Gus), mert különben a felét sem tudnám leírni annak amit most leírok, és a formája sem lenne ennyire közvetlen. Ez biztos.
  A kolléganő?! Teljesen értelek és el tudom fogadni. A főiskolán volt egy tanárunk, aki talán apám is lehetett volna, és nyilván magázódtunk. Az egész csoportnak annyira közvetlen volt a kapcsolata vele ... És tudom, volt olyan tanárunk is, aki fiatal volt és tegeződtünk, de mégsem volt meg az a bizalmas viszony. Nem tegeződés ill. magázódás függő emberek között a kapcsolat mélysége. És a magázódásnak is meg van a maga hangulata. Elegánsabb. Mindenáron én sem szoktam letegeződni az emberekkel. Üzletben szinte soha nem tegezem az eladókat. És sokszor zavar, ha ők ezt megteszik.
  A csupa ismeretlen és a rokonszenves ölelkező ... Gondolkodtam, ha egy társaságba találkoznánk, ahova Te csöppennél be később, vajon mit látnál belőlem. Valószínű, hogy egy csendesebb "sarokban" ülő nőt, aki érdeklődéssel szemlélődik, de élvezi a háborítatlan nyugalmat maga körül. De ha ott, akkor odajönnél bemutatkozni, mert vonzana a kíváncsiság miatt a nő, akkor egy "könyvet" kapnál a kezedbe, ami megnyílik és megmutatja a maga értékeit. És lehet lapozgatni, felfedezni, stb. Valami zenélős változatot. De ez csak annak jár, aki "kézbe vesz". És Te észrevettél engem, mint könyvet, megszólítottál, odajöttél, kézbevettél és el kezdtél lapozgatni. Hát tessék! Jó olvasgatást, zenehallgatást. És az illat. Fontos. Majd egyszer ... küldöm. Tudod akkor szívem szerint valami fanyar, citromos, zöld teás változatra gondoltam, de a fahéj bejött a képbe és elbizonytalanított. Lehet, hogy azt kellett volna küldenem? Nem tudom miért nem mertem ... Szóval a könyv, azaz én ott vagyok nyitva a kezedben ... Ha tetszik, jó szórakozást. De vissza kicsit a társasághoz- nagyon szeretek táncolni, de még nem akadtam olyan fickóval össze, aki tudna és szeretne is. :-(((
  Dolgozz, dolgozz, dolgozz! De mikor lefekszel, ha nem terhes, a hosszú levél helyett egy kedves gondolatot küldj el az éterbe. Elkapom ... És küldöm a választ!
  Üdv Neked!

  
  
• 38.  traiano:
  2008. 12. 03. 21:53

  Szia Márti,
  Az nem lehet, hogy csak elolvasom a leveled, te meg nem is tudsz róla, mert nem reagálok.
  Továbbra is azt mondom, szerintem nyugodtan írhatunk itt egymásnak
  bármit. Más a víz, ha csak ücsörgünk benne és beszélgetünk, azután
  meg megint más, ha úszunk. Itt most csak egy felületet használunk.
  Ha meg valaki olvasgatja, ám legyen. Csupa csupa emberi érzést, történetet írunk ide. Legfeljebb úgy fognak megismerni bennünket, hogy sosem láttak egyikünket sem, sőt, mi sem láttuk egymást soha.
  Aztán meglehet, egyszercsak valaki kiadja könyv formájában és viszontlátjuk az egészet egy ismeretlen név alatt. :-))))
  Azt hiszem, az életben minden lehetséges.
  Utána meg olvashatjuk a kritikákat, hogy az egész mennyire kitalált és erőltetett, a szerzőnek meg nincs semmi fantáziája, valamint úgy, ahogyan van, nem életszerű.:-))))))

  Egyébként, vannak bizonyos tulajdonságok, amelyeket én sosem említek. Ezek közé tartoznak, például, az őszinteség, a megbízhatóság, a hűség., "szókimondóság", nyíltság stb. stb. Ezeket vagy észreveszik és tapasztalják, ha rólam van szó vagy megette a fene. Ha például valaki nekem azt mondja, hogy bízzam benne, akkor rögvest gyanút fogok, hogy tán mégse kéne. Pusztán attól úgysem fogunk senkiben bízni, mert erre az illető felszólít bennünket. Ez nem olyan, mint anyánk örök ránk szólása, hogy aztán vegyünk ám fel sálat, mert hideg szél fúj odakint.
  Amikor valamiféle mesterekkel kell tárgyalnom festés-mázolásról, szerelőmunkákról stb. és azt mondja valamelyik az előzetes egyeztetéskor, hogy "nem fogunk összeveszni", abban a pillanatban veszem elő a tollat, papírt és mindent leírok, majd szignóztatom vele, hogy ez valóban így is legyen. Nekem ez olyan, mint amikor a piacon
  az árus arról próbál meggyőzni, hogy valami neki is többe van. Na ja, akkor keres, amikor zárva tart.
  Természetesen nem vonom kétségbe az őszinteségedet. Vegyük úgy, hogy ez a háttér, hiszen, ha eleve nem feltételeztem volna rólad ennek meglétét már a legeslegelső mondataid alapján, akkor különösebben szóba se álltam volna veled.
  Így ni, most pedig elpusztítom az idehozatott vacsorát, aztán megint munkára fel!
  Üdv

  
  
• 39.  Márti :):
  2008. 12. 03. 23:08

  Kedves Traiano,
  De jó, hogy korán idejöttél és olvashattalak ... Feküdni készültem. Valahogy azt érzem, ha hajnalban 3 körül kelek, talán hatékonyabb lehetek mint most. Nem is reméltem, hogy a vacsi szünetében még írsz is.:-)))
  Nem fogok többé az őszinteségemről beszélni. Nem azért amit írtál, vagyis nyilván ez indította a dolgokat, csak nem úgy, ahogy most látszik. Ha nem lesz hosszabb távú ez a dolog, akkor úgyis mindegy, ha viszont hosszú,hosszabb távú lesz a dolgunk, majd megérted miért mondtam. :-))) Tudom!! Ismerem magam, és az embereket. (mármint ahogy lereagálnak dolgokat) Mindent tudni akarok és mindent elmondok, és mindenről beszélni akarok. Intelligens, kultúrált keretek között, de tabuk nélkül. A suliban látom, hogy a gyerekeknek ez mennyire nagyon jó, hogy végre valaki ki meri mondani a dolgokat. Nem gyakran, de ha a helyzet adja ... kötöttségek nélkül. Ha kell beszélünk néhány mondatot a szerelemről, a szexről, meg arról, hogy mit gondolnak most erről és milyen lesz, amikor felnőnek és már régebb óta csinálják. És különösen, ha azzal akit szeretnek.
  Egy kedves barát megkérdezte nemrég, hogy "és muszáj nekem, hogy úgy ki legyenek mondva a dolgok". De meg is válaszolta ott rögtön, még mielőtt szólhattam volna, hogy igen, muszáj. Ettől jól érzem magam. De nem minden helyzetben és nem mindig kell beszélni. Megtanultam az évek alatt hallgatni is. És egyre inkább figyelek a bensőmre. És próbálok az alapján tenni dolgokat. Ez nem mindig van így. Ettől szabadabban élek.
  Mert mindennek rendelt ideje van ...
  A levelezést illetően minden rendben van, én csak azért írtam amit, mert a munkád miatt, írtad, nem nagyon tudsz hosszú leveleket írni mostanság. Erre céloztam, hogy dolgozz csak. És nem a hosszúságuktól vagy szimpatikus ... És akkor is szeretettel gondolok Rád, ha esetleg kevesebbet írsz. :-)))
  Szép lassan kirajzolódik a munkád is. Azt hiszem, egy éve nagyon jól jöttél volna szakmai segítségben. Legalábbis ez az írjunk le mindent dolog pechemre kimaradt az építési szerződésünkből. Legmerészebb álmaim arról szóltak, hogy tavaly év végén talán beköltözhetek az épülő házamba. A következő lépcső a nyári szünet lett. Mostmár örülök, ha az elkövetkező nyári szünetben bírtokba tudjuk venni az otthonunk. És nem ez az első építkezésem. Tehát még nagyon laikusnak sem mondanám magam. De nem tanultam eleget ezek szerint. A volt férjem és másik ismerős is "látták", hogy kész a ház, benne élek, ... Néha, bár nevetve, de ezek tartották bennem a továbbküzdést, hogy két hapsi is látja a házam, hát csak lesz belőle valami. És nem kételkedtem. Most sem teszem, csak jó lenne már ... Az idénre elterveztem, még tavaly, hogy meghívok mindenkit az ismerőseim közül, akik egyedül vannak vagy egyedül maradtak, hogy legyünk együtt karácsonykor. De helyhiánnyal küzdök, a terv nem valósulhat meg, és már előre tartok tőle, milyen lesz így az ünnep. Lehet, hogy kicsit önvédelem is lett volna. Gus-nak van egy bejegyzése a hol, vagy kivel töltöd a karácsonyt. Kikerültem. De épül a ház, szép lassan és jó ránézni.
  Amikor küldted a leveled, néhány percre rá itt voltam. És most látom, hogy mennyire el is időztem itt.
  Gondolkodtam, de csak leírom! Most amikor a befejező sorokat gondolom át, ülök, Rád gondolok és figyelek befele magamba. És annyi szeretet árad szét, utána ki belőlem. Még engem is meglep. Hát így vedd, hogy szeretettel gondolok Rád és további jó munkát és felüdítő pihenést kívánok Neked! A rendezvényeitekre pedig azt amit szeretnél.
  Márti

  
  
• 40.  Márti :):
  2008. 12. 04. 6:28

  Kedves Traiano,
  Gyakran megesik velem, hogy forgatok-forgatok egy-egy dolgot magamban, majd biztos amikor megérik, valami mélyebb értelmet kap bennem. Hát így jártam a Te vízes példáddal. A felülettel, amit használunk. És azzal, hogy más a vízben ücsörögni, beszélgetni és más úszni benne. Valahogy ez nagyon megragadott. Nem is tudom miért! De ennek kapcsán összecsengtek a dolgok azzal amit egy blogon olvastam, amit írtak Nekem. Hogy legyen bár a legjobb szándék is az emberben akkor amikor ír, a fontos mégiscsak az, hogy az a bizonyos valami mit vált ki a másikban.
  Az én olvasatomban itt kezdődhetnek a félreértések. Anno, itthon mi ezt csak úgy fogalmaztuk meg, hogy "ja, lefordítottad magadnak". Ezt csak úgy, minden mélyebb értelem nélkül írtam most, a lényeg a vízes példádon van. Jó! Tetszik! Számomra megér még egy nap elmélkedést. :-)))
  Üdv, Márti

  
  
• 41.  traiano:
  2008. 12. 04. 6:50

  Szia Márti,
  Köszönöm szépen a jókívánságokat.
  Az üdítő pihenésről csak annyit, hogy ruhástól dőltem le az ágyra valamikor fél egy tájban, aztán úgyis maradtam negyed ötig.
  Már lehúztam egy órát az irodában és most éppen attól tartok, mire kinyitunk 9-kor, lefordulok a székről a rámtörő álmosságtól.
  Van itt egy kellemes ülőgarnitúra, meglehet, azon még alszom egyet.
  Óh, én az építkezéshez, autójavításhoz, computerhez egyáltalán nem értek. Az érdemi részben úgy vernek át, ahogyan csak akarnak, viszont legalább az elszámolásban ne próbáljanak palira venni, mert ahhoz viszont értek. Utazási irodám van, de általában véve kereskedőnek tartom magam. Az áru lehet szinte bármi a vevő-eladó-áru Bermuda háromszögben. Valaha az egyik nagybátyám mellett kezdtem, aki vidéki vásározó kereskedő volt, sátorral a heti piacokon.
  Szerintem, ott az ember mindent megtanul, ami ebben a szakmában kell.
  Semmi fennköltség, csak a színtiszta helyzetgyakorlatok. Ha bármit rosszul csinálok, a vevő a szemem láttára megy el a konkurenciához, aki tényleg akár velem szemben is lehet, ha már a helyválasztásnál elrontottam valamit (például valamiért megkésve érkeztem).
  Isteni volt. Képzelheted, mennyire utálom ezt a computerizált világot, ahol olyanok vagyunk, mint az automaták. Bedobják a kívánságokat, aztán a pénzt, kijön a repülőjegy vagy a nagyrendezvény.
  Egyébként, kizárólag céges ügyfeleink vannak, az egyéni utazókat elnyelte az internet. Különösebben nem bánom, mert annyira átalakultak a szokások, hogy tényleg inkább a netes vásárlásokhoz igazodnak. Az utazási iroda, az internet terjedésével, állítólag halálra ítélt szakma. Csak abban bízom, hogy akinek még életében a halálhírét költik, arra szép, hosszú jövő vár.

  Ami a szókimondást illeti, szerintem teljesen helyénvaló dolog, amíg valakinek az érzékenységét meg nem sértjük, mert arra azért vigyázni kell, hogy alázni senkit nem szabad, még véletlenül sem. Aztán az is eléggé unalmas, ha valaki elmegy valahová és "már a bejáratnál" elmondja a véleményét mindenről és mindenkiről. Valóban, időnként hallgatni is kell tudni, máskor meg felesleges kimondani dolgokat, ha az a jelenlévőket bizonyosan nem fogja érdekelni.
  Minden a közegtől függ.
  Viszont én meg egy órája írom ezt a levélkét, hamarosan jönnek a kollégák, ideje folytatnom a munkát, hogy a félkészeket eléjük rakhassam, ha már reggel 7-re iderendeltem őket, különben morcosak lesznek.
  Üdv

  
  
• 42.  Márti :):
  2008. 12. 04. 15:21

  Kedves Traiano,
  Munka, ügyintézés után egy továbbképzés előtt jöttem most ide, elolvastalak, majd este írok.
  Szia ...

  
  
• 43.  traiano:
  2008. 12. 04. 20:07

  Szia Márti,
  Mivel a következő napok a jövő hét közepéig folyamatos munkával fognak telni, ezért beosztottuk, mikor, kinek az estéje-éjszakája-hajnala, szombat-vasárnap a napközbenje lesz elcseszve. Mindenkinek jut mindenből igazságosan. Mivel én kezdtem a hajnalozást, igy este 6 után szépen haza is jöttem. Számítottam a felfordulásra, ezért úgy feltöltöttem múlt hétvégén a toronymagas hűtőt, hogy majd' leszakadt az emelet. A fagyasztót is időről-időre feltöltöm kész kajákkal. Ilyenkor jól jönnek a tartalékok. Másként nem is bírnám az iramot. Szép is volt, amikor még élt a párom, akkor így vagy úgy, valamelyikünk mindig friss vacsorát készített hétközben is.
  Nem mondom, előfordult, hogy csak este 10-kor ültünk asztalhoz,
  mert addigra lett kész. El is döntöttük, hogy ne csak jókat együnk nap, mint nap, hanem javítsunk a környezeten is. Ezen okból beáldoztuk volna az egyik szobát és átalakításokat csináltunk volna a konyhában is, amelynek így az étkező része felszabadult volna és különben is ráfért már a teljes felújítás. Eljutottunk az új gáztűzhelyig, hűtőszekrényig, étkező bútorokig, amikor is a párom egy szerencsétlenségben meghalt. Azóta semmihez se nyúltam, romokban hever a konyha is, az étkező is, meg persze jócskán én is, csak rajtam már kevésbé látszik, a lakásom viszont úgy maradt.
  Talán jövő tavasszal majd folytatom a kivitelezést.
  Egymagamnak ugyan mi a fenének csináltassak étkezőt?
  Tudok a konyhában, a tűzhelytől, mosogatótól karnyújtásnyira is enni. Nem hinném, hogy egyenlőre szükségem lenne külön étkezőre.

  Ma este biztosan korán fogok lefeküdni aludni. Azért is jelentkeztem be most, mert később már nem fogok.
  Üdv

  
  
• 44.  Márti :):
  2008. 12. 04. 22:39

  Kedves Traiano,
  Igértem írok, hát most meg is teszem. De nemcsak azért mert igértem ... :-)))
  Két levelet kaptam Tőled, kettőt írok. Ezt akkor döntöttem el, amikor a másodikat elolvastam.
  Ez a levél az amit ígértem. Válasz az elsőre. Ha ezt olvasod most elsőként akkor jó a sorrend. Mert úgy szeretném, ha ezt olvasnád elsőként.
  Sokszor írtál a munkádról. Érdekelt is volna, de soha nem éreztem, hogy rá kellene kérdeznem. Amikor példát hoztál a szakemberekkel való tárgyalásra, az építési vállalkozást céloztam volna meg, ha ez összeegyeztethető lett volna a telefonokkal, mail-ekkel és a rohammal vagy, hogy is írtad. Az ilyen jellegű utalások, a délután kettőtől újra indul minden és már kaptál is telefonokat, meg leveleket és menned kellett nem alapozta meg az építészetet. Köszönöm, hogy teljessé tetted a képed. Volt a levelek során egy-két utalásod dolgokra, meg a blogon írt kommentjeidben is volt néha olyan megjegyzésed, amit most értettem meg, és most került néhány kocka a helyére. Vagyis pontosabban most nyertek a megjegyzéseid teljes értelmet. (Milyen nagyképűen hangozhat ez a teljes értelmet ...) Nem ennyire így gondolom. Teljesebbb lett a kép. Így a pontosabb.
  Szeretsz vezetni? Mit szeretsz inni? Mit szoktál inni? Ha indiszkrét lennék, szólj rám nyugodtan.
  Az alvási szokásaidat nézve, nem igazán szürhető le, hogy mennyire szeretsz aludni, korai vagy későn kelő vagy-e. Este sokáig lennél fent, vagy korán feküdnél, ha nem a munka szabná meg az alvásod? Van nyugodtabb, sőt egészen nyugodt időszakotok is? Nem akarok tolakodó lenni, amire nem szeretnél, ne válaszolj. Ha otthon vagy hallgatsz zenét, vagy rádiót, tv-t, vagy csak a csend ... ?
  Érdekes napom volt. Olyan nem is tudom milyen! Ért jó is, nem jó is. Ez utóbbi elég töményen. Vagy csak én vagyok mostanság kicsit érzékenyebb? De leküzdöttem a mai napot is.
  Jó itthon lenni. Mert itthon már meg tudok nyugodni. Azokat a napokat nagyon szeretem, amikor nem kell mennem sehova és nem jön hozzánk sem senki. Ez a megjegyzés elsősorban nem a vendégekre vonatkozik, hanem arra, hogy itthon magántanítványaim vannak, és ha jönnek az munka nekem. Szeretem Őket. Olyan igazi, kedves gyerekek. Jól érzik magukat itt, mindig az a vége, hogy ha az óra letelt, még maradnának, beszélnének, de jönnek a szülők ..., vagy én rohanok tovább. Hihetetlen, hogy ilyen gyerekkorban is már mennyire szükségük van az ember gyerekének a beszélgetésre. Néha azt érzem, társalkodónőnek is simán elfogadnának, ha a szülők ezt finanszíroznák és a matek nem lenne fontosabb, mint a beszélgetések. Bár lehet, hogy ez utóbbi fontosabb, csak nem most, nem nekik és nem az ő helyzetükben. Bevallom, hízeleg amikor egy-egy megjegyzést tesznek, hogy miért is jobb a külön matek, mint a magyar vagy az angol, és miért is vagyok én másabb, mint a másik két tanár. Vagy miért is szeretnek hozzám járni. Van olyan tanítványom is, akit nem a szülő küld, hanem Ő maga mondja az anyukájának, hogy hívjon fel, mert jönni akar és különben is ... Ezek nagyon jól tudnak esni. Meg amikor azt mondják, hogy ha nekik ilyen matek tanáruk lenne ... Bár tudom, hogy a suliban nem olyan. Ott sok a gyerek és nem annyira tud személyessé válni a dolog. És én is kicsit távolságtartóbb vagyok. Van amikor megnyílok, ahogy írtam is, bele tudok menni bizalmas témákban is, de alapvetően van bennem egy tartás. Távolságtartás? Nem is tudom. Vagy csak a tekintély? Anyukám azt mondta, hogy a matek tanárok mind olyan szigorúak. Pedig mindnyájunkban nagyon érző szív dobog. Legalábbis a mi sulinkban.
  Sok mindent meg tudnék, akarnék osztani veled, de azokat ami kicsit is fárasztó, nem akarom újra élni. Ha ki akarom adni magamból nagyon, akkor írok. Ez nagyon bejött. Sokszor vágytam rá, hogy alkothassak. Még azt is láttam, hogy mi az amit tudnék csinálni. De nem lett semmi belőle. Annyira nem vágytam rá. Viszont amikor összeomlottam, eljött a nyitás ideje és akkor valaahogy jött az írás. És az be is vált. Ma is olyan napom volt, hogy szinte minden leírásra vágyott. Ebben kiadom, kiélem magam. Ez nem alkotás, de mégiscsak magamból adok valamit.
  Van egy volt kollégám, magyar- töri szakos. Néha összefutunk. Ő azt mondta, hogy manapság már nem olvas. De engem szokott. És jó, ahogy írok. És hiányolja, ha csend van nálam. Nem elismerésekért teszem. Azt gondolom, hogy a megbolondulástól menekültem meg azzal, hogy blogokat kezdtem olvasni, kommentelek és írok. Azzal, hogy nyított vagyok a világ felé ...
  Szép napot Neked! Eredményes munkával telit és olyat, amiben jut idő a pihenésre is!
  Szia, Márti

  
  
• 45.  Márti :):
  2008. 12. 04. 22:56

  Kedves Traiano,
  Szám szerint ez a második levelem, válasz a Te második leveledre. És azt szeretném, ha ezt másodjára olvasnád. Ha esetleg itt kezdtél és nem lenne gond, kérlek, olvasd előbb a másikat és utána térj ide vissza. Köszönöm!
  Kellemesen meglepett, hogy újabb levél várt este. Nagyon jól esett. Nagyon- nagyon. De az olvasása után nem tudtam ideülni. Fel kellett állnom a géptől és ...
  Nem tudom elmondani, hogy ilyenkor mi játszódik bennem. Valami mást kell csinálnom. Nagy levegőket kell vennem. És sóhajtok is nagyokat. Felkavaróak a soraid. És attól még fájdalmasabb, hogy az űr ami a párod elvesztése után maradt, ismerős. És az űr fájdalmas. Nagyon fájdalmas. A félbe maradt közös tervek, az álmok, a jövő. Ilyenkor minden oda van. Értelmét vesztik a napok, az éjjelek, a hajnalok. A sebek gyógyulnak. Be is gyógyulnak, de a heg ott marad. A szívünkön, a lelkünkön, a testünkön és ott van a lakáson. Az asztalon, az étekezőn, a közösen vett tűzhelyen, az ágyon, és még az ablakon is, ahol kinézett Ő is. Valamikor rég, még kinézett Ő is. És nekünk csak az űr marad. A hiány. Aki nem veszített el valakit, akit nagyon szeretett, nem érti ezt. Tudom, mert voltam a másik oldalon. És most tudom, hogy ezt a fájdalmat nem tudja, nem ismeri csak az, aki átélte. Ez a mi "kiváltságunk". És az ünnepek valahogy mindig a hegekre irányítják a tekintetet.
  Tudom, vannak helyzetetk amiben nem kell mondani semmit, de nem akartam egy megszólítást, és egy aláírást elküldeni. És akartam írni erről, mert nagyon megérintett. Ott voltam Veled a konyhádban, az étkeződben. Láttalak, mert látom magam. Mert élem az életem és néha le sem ülök, mert magam miatt még az asztalterítő leterítésével sem bajlódom. Csak úgy állva bekapok valamit.
  De ha valaki itt van velünk, jól esik asztalnál enni. Beszélgetni kicsit. Gyakorolni a közösséget.
  Az ilyen vacsik után még jobban fázom ...
  Nem akarok a magam szavaira támaszkodni. Régóta ismerem ezt az idézetet. Akkor még nem értettem, azután volt időszak, amikor arra gondoltam, igen, tudom miről szól. Most újra nem értem. De szeretném megosztani Veled, és talán méltó /már amennyire jó ez a szó/ befejezése lehet ennek a levelemnek:
  "... a maradók, a valahol mindig ott maradók; csak ők érdemelnék a hallhatatlanságot ..."
  Márti

  
  
• 46.  Márti :):
  2008. 12. 04. 23:11

  Kedves Traiano,
  Ez a szám szerinti harmadik levelem. Szeretném, ha ezt utoljára, értelemszerűen az első és a második után olvasnád. És ha most olvastad a másodikat, lehet, hogy várnod kellene kicsit ... De Te tudod.

  Írtam, nem akarok tolakodni. A lelkem pedig így is közel került hozzád ... Sokkal közelebb, mint kellene. De jó, ezért hát hagyom.
  Ez a levelem egy lehetőség. Amivel élhetsz vagy nem, és ha igen, akkor amikor akarsz.

  Ha egyszer szeretnél egy vacsit nem egyedül elfogyasztani, és nem riadsz vissza sok-sok kilóméternyi utazástól, és amikor azt érzed, hogy most van itt az ideje ... böngészhetjük együtt az étlapot, vagy a félkészeken és éttermieken túl még főzhetek is, vagy főzhetünk is. Újra mondom, ez egy lehetőség. nem tolakodás. Egy ajánlat. Egy szerettel teli ajánlat. De jó itt a vízben is, beszélgetve. Ez akkor kell majd, amikor nem riadsz meg a mély víztől, és úszni is szeretnél kicsit! :-)))
  Hiszem, hogy nem rossz olvasnod, az érzés pedig nagyon intenzív nálam, hát nem hagyom ki most sem, hogy kívánjak sok szeretettel Neked szép napot. Legyen bármilyen az ég, kívánom, süssön a szívedben a nap! A Te napod!
  Márti

  
  
• 47.  traiano:
  2008. 12. 05. 7:52

  Szia Márti,
  Elolvastam a leveleidet és a kivánt sorrendben.
  Az éjjel eléggé jól kialudtam magam. Ma már korareggel megszólalt a
  harcikürt és mint afféle vén csatalónak, jelenleg a fegyvercsattogás tereli el a figyelmemet. Este majd válaszolok.
  Üdv

  
  
• 48.  Márti :):
  2008. 12. 05. 12:46

  Jó, várom! :-)))

  
  
• 49.  traiano:
  2008. 12. 06. 8:03

  Szia Márti,
  Tegnap este fél 12-kor kerültem haza, de már tényleg félholtan.
  Most meg úgy érzem magam, mint akit összevertek. Itt ülök és
  üres fejjel bámulok a képernyőre.
  Van az irodában egy vérnyomásmérőm közhasználatra.
  Én jellemzően alacsony vérnyomású vagyok és arra használom, hogy
  amikor álmatag vagyok éppen, akkor a kávé fogyasztásomat szabályozzam vele, másnak meg inkább magas és ha kedve van, akkor tudja, most be kell vennie a gyógyszerét.
  Tegnap iszonyú stressz volt egész álló nap. Késő délutánra már eljutottam odáig, hogy puszta ide-oda járkálással igyekeztem levezetni a feszültséget. A falat mégse kezdhettem el rugdosni. Délelőtt mindenki percenként veszett össze mindenkivel, de délutánra már ez se használt, mert addigra rutinná degradálódott ez is és nem ért semmit. Amikor a feszültség estefelé elérte a csúcspontot, kíváncsiságból megmértem a vérnyomásomat. A készülék addig sose látott magas értéket mutatott. A normálisan 110/60 helyett 140/90 volt.
  Gondoltam, milyen jó, hogy vannak tartalékok a felfutásra, különben tán agyvérzést kaptam volna.
  Remélem, a bevétel is ezen vérnyomás növekménnyel arányosan változik.
  A minapi szép leveledre még ezúttal sem válaszolok, mert most össze kell raknom magam és irány a terep.
  Üdv

  
  
• 50.  Márti :):
  2008. 12. 06. 19:36

  Kedves Traiano,
  Délelőtt olvastalak, de írni már nem volt időm. És sorra jöttek a nap folyamán olyan váratlan programok ami miatt nem volt még 5 percem sem, hogy ide jussak.
  Nem akarok a válaszaid elé menné, ezért el is döntöttem, hogy nagyon röviden írok, és csak azért, hogy tudd, olvastam a leveled. És hálás vagyok, hogy még ilyen elfoglaltság mellett is gondolsz rám és adsz jelt magadról.
  Tulajdonképpen ezért írtam néhány napja azt amit írtam, és amit lehet, hogy nem tudtam egészen úgy átadni, ahogy gondoltam. Tudod, írtam, hogy dolgozz, dolgozz, dolgozz és amikor lefekszel, elég ha ... De jó ha írsz, félre ne érts! Csak szerettem volna akkor elmondani, hogy megértem, ha este már nem válaszolsz, még azt is, ha reggel sem úgy jönnek össze a dolgok. De nagyon köszönöm, hogy szakítasz rám időt.
  Várom a válaszod, de nem akarlak sürgetni ...
  Üdv: Márti

  
  
• 51.  traiano:
  2008. 12. 06. 21:09

  Kedves Márti,
  Még nem sikerült eldöntenem, vajon kinek jobb?
  Akinek az életében az az összes esemény, hogy a postás véletlenül hozzá dobta be egyszer a szomszéd levelét vagy nekem, aki állandóan pörgök, mint a búgócsiga.
  Az emberek általában úgy gondolják, hogy utazási irodában dolgozni, az kábé olyasféle elfoglaltság lehet, mint ruhatárosnak lenni egy mulatóban, holott, erről szó nincsen.
  Mivel emberek tömegeit mozgatjuk, tényleg mindig történik valami.
  Tegnap, például, valaki jött haza valahonnan és hiába várta a családja itthon a reptéren. Amikor felhívtak, hogy hol veszett el a családtag, kiderítettem, hogy az egyik átszállási ponton valamiért letartóztatták.
  Kezdjek az infóval, amit akarok. Mit lehet ilyenkor mondani a családnak?! Hogy csak lekéste a csatlakozást? Ugyan már!
  Évente legalább tucatnyi hasonló fajsúlyú eset történik, ahol mi vagyunk azok, akik valamilyen bajságról elsőként értesülünk.
  A hatóságok mindig lassúak, tőlük aztán ugyan nem értesülnek
  a hozzátartozók semmiről az adott pillanatban. Még a jobbik eset,
  ha van jelen utitárs, de ez nálunk ritkaság, mert nincsenek magán
  utazóink és a többség egyedül utazik.
  Mondjuk, nálunk legalább a tengerbe nem fullad senki, mint a nyaralós
  irodáknál. Egy átszállási reptéren kiszökött, majd holtan talált tinédzserünk viszont, sajnos, volt már. Ez is az utazási szakma.

  De, lássunk vidámabbakat.
  Egyáltalán nem iszom semmiféle szeszt. Mivel legfeljebb pár száz méter vagyok hajlandó gyalogosan megtenni és az autó hozzám van ragadva, mióta Magyarországon élek, teljesen lemondtam minden szeszről. A hosszú absztinens évek után ez azzal jár, hogy már néhány konyakos meggy is elég a rosszulléthez.
  Elsőre mindenki meg szokta kérdezni, tán valaha alkohol problémáim voltak-e, valljam csak be nyugodtan, mert a magyarokat, úgy tűnik, az autóvezetés nemigen tartja vissza az ivástól. A legtöbben úgy gondolják, ameddig még megállnak a lábukon, meg rendesen forog a nyelvük és nem szédülnek, addig minden oké. Hogy az alkohol miként hat a reflexekre, az majd csak akkor derül ki, ha egy gyerek véletlenül leugrik a járdáról a kocsi elé. Ebbe a legtöbben nem gondolnak bele.

  Huhh, matematika tanárnak tetszik lenni!
  Kérlek, ennek a fele se tréfa. :-)))
  Az emberiség valószínűleg két alapvető csoportba osztható.
  Akik értik és tudják, valamint akik állandóan különórákra kénytelenek járni, hogy legalább meg ne bukjanak minden évben.
  Tán mondanom sem kell, én ez utóbbiak közé tartoztam annakidején.

  Nem volt túl jó befektetés. Ha a szüleim ugyanazt az összeget
  atlétikai edzőre költötték volna, én pedig a különböző magántanárok
  helyett a tornatermet választottam volna ugyanolyan időtartamra,
  akkor ma valószínűleg világhírű olimpikon lennék. Ezzel szemben
  számológép nélkül halott ember vagyok és jaj nekem, ha egy 6 jegyű szám esetén véletlenül csak 5 számjegyet ütök be, ugyan észre nem veszem a végeredményen a nagyságrendnyi eltérést.
  
  Ám, azért itt is van két érdekesség. Ezzel szoktam bátorítani a hasonlóan balsorsú unokahúgaimat.
  Az igaz, hogy számos iskolai éveim alatt a tananyag nem ment a
  fejembe, de egy elvont matematikai képesség mégiscsak keletkezett.
  Az egyik bizonyíték, amit senki nem ért, aki csak computeren tanulta
  a légitarifálást, miközben én még anélkül, papíron számolva, hogy
  valahogyan az agyamban van ennek a tarifarendszernek az értelme és logikája. Jelen pillanatban kábé 70 millió tarifális kombináció létezik
  nemzetközi viszonylatban. Én meg eligazodom benne. Naná, ez nem
  egy Budapest-London retúr útvonalon érdekes, azt mindenki tudja, elég odaülni bármelyik computerhez. Viszont amikor az utazó már
  5-6 várost érint és cikk-cakkban utazik városok, földrészek között,
  ott a computernek, ezidő szerint, befellegzett. Közben meg minden légitársaságnak saját tarifa rendszere van és van belőlük közel 200.
  Adott körutazásban szóbajöhet közülük akár 20 is és az már túl sok
  kombináció, hogy valaki egyenként elkezdje kiszámolgatni a legjobb árat a legjobb útvonalhoz. Képzeld, én meg átlátom és lényegében elég két-három próbálkozás a legjobb kiválasztásához.
  A másik, hogy problematikus helyzetek megoldásában az algebra
  alapelveit alkalmazom. A kollégáim és a barátaim is mindig kiadnak tőle, hogy egy folyamat részeseményeit elkezdem betűkkel, jelekkel ellátni, majd a magyarázat végén ott a megoldás, szintén valamilyen betűkkel, amit aztán visszafordítok egy vélelmezett jövőbeli történésre, amelyben majd ki, mit fog csinálni.
  Kiváló módszer. Kizár mindent, ami érdektelen a folyamatban.
  Nyilvánvalóan, ezzel csak a melegvizet találtam fel, de bizonyíthatom vele, hogy a matematika tanulás egyáltalán nem haszontalan, mert
  bármennyire nem boldogultam is az iskolában, az életben meg mégis
  ott a lenyomata, aminek remekül hasznát veszem.
  Márpedig mi a fenéért járnánk másért iskolába, mint azért, hogy az agyunk majdan képes legyen minél több területen megfelelően helytállni.

  A történelem tanulásban se az a pláne, hogy én halálomig tudjam, mikor kötötték a westfaliai békét. Ki a fenét érdekel?!
  Szerintem, inkább az a fontos, hogy az emberek már kezdettől fogva
  a tudatában legyenek annak, hogy léteznek társadalmi mozgások, amelyek változásokat hoznak és ezeknek a kedvező vagy kedvezőtlen mivolta miként befolyásolja népek életét akár számos generáción át.
  Ezt meg nem lehet csakúgy odavetni, bele kell menni az ésszerű részletezésbe is. Aki mindezt felfogja, az a jelenkorban is inkább tartózkodik a hülyeségektől, mert megérti azt is, hogy a társadalom
  az egyénekből tevődik össze és nem Gipsz Jakab egyedül csinálja a történelmet.

  Ezután a kis tudományos eszmefuttatás után jöjjön a privát.
  A párom elveszítésével az egyik felem szintén sírba szállt.
  Egy év elteltével, idén október végére, legalább annyit elértem,
  hogy ez a félember, aki vagyok, képes legyen megállni a lábán.
  Próbálkoztam előtte mindenféle kapcsolatokkal, de egy idő után
  rájöttem, bármily sikeresek voltak is, az önbecsülésem kezdett
  porladásnak indulni. Egy átvitt értelemben vett csattanós pofon
  térített magamhoz. Az illetőnek a mai napig hálás vagyok érte,
  bár azt hiszem, sosem hinné el nekem, hogy emiatt jó szívvel
  gondolok rá, amíg élek.
  Ezekről a dolgokról itt tényleg nem írhatok semmiféle részletet, hiszen nem tudhatom, ki olvassa ezeket a sorokat és semmiféle jogom nincs feltárni megtörtént eseményeket, amelyeknek rajtam kívül más, ugyanolyan rangú és fontosságú érdemi szereplői voltak.

  Miközben végzem a munkámat és teljes életet élek a nyilvánosság
  számára, mint magánember szinte teljesen visszavonultam.
  Említetted a hegeket. Bennem nincsenek hegek, hiszen a Sors ellen nem tehetünk. Ilyenek csak a párom családját illetően vannak, akiknek az első dolguk volt, hogy kiraboljanak, méghozzá a létező legnagyobb alapossággal. Klasszikus az eset. Buták voltunk. A nagy szerelemben senkinek eszébe se jutott végrendelkezni, vagyont megosztani, megfelelően elrendezni tulajdoni lapokat, bankszámlákat, életbiztosításokat satöbbi. A párom rokonsága boldogan tarolt és mint kiderült, az is csak egy fogcsikorgatós színjáték volt, hogy engem látszólag családtagnak tekintettek. Valójában gyűlölték az egészet, hogy a fiuk egy férfival él. A vagyont, amit a párommal együtt teremtettünk, azt nem gyűlölték, hanem zsebrevágták. Innen vannak hegek, viszont már régen nem érdekel. Végülis, van egy bizonyos saját egzisztenciám is, ahonnan nem illik panaszkodni, különösen a mai világban nem.

  Ez a karácsony izé, persze, nagyon nehéz időszak.
  Nálunk ez egy hosszú, boldog folyamatot jelentett.
  Már idejekorán megbeszéltük mi legyen majd az ünnepi menű
  az egész időszakban. Mindketten tudtunk sütni-főzni.
  Felosztottuk egymás között a fogásokat, ütemeztük a
  bevásárlást, öt-hatszori nekifutásra vettük meg a fát,
  jártunk a különleges karácsonyfa díszek után, hogy minden
  évben legyen pár új is az első évben beszerzett alapkészlethez
  és így tovább. Éppen a Mikulás nap volt az első felvonás.
  A páromnak szánt ajándékokat át kellett vinnem a barátaimhoz,
  mert állandóan a szekrényeket kutatta, mint egy gyerek, hátha
  rájuk bukkan. Mi egyébként is mindent megünnepeltünk egész évben.
  Az első találkozásunk napját, az összeköltözésünk napját, amikor
  kétéves állástalanság után jó állást kapott, annak az évfordulóját,
  ezenkívül a szokásos családi ünnepeket. Szóval, évente vagy
  15 alkalommal. Imádtuk a családi ünnepeket, a karácsonyt meg
  kiváltképpen. Dehogyis szedtük le a fát január elején! Legalább
  februárig meghagytuk.

  Azt hiszem, ezeknek az akkori hetekig tartó érzéseknek az
  emléke nem fog elhalványulni bennem.
  Ezt a bennem lévő fájdalmat úgy képzeld el, mintha normálisan
  egy dobozban lenne elzárva valahol a lelkem mélyén.
  Élem az életemet, nem gondolok rá.
  Azután meg egyszerre csak felpattan a doboz fedele és
  kiszabadulnak belőle a fájó érzések, mintha minden rossz
  éppen az imént történt volna. Olyankor felhúzom a jeggyűrűmet
  (merthogy formálisan összeházasodtunk) és akkor enyhül
  a fájdalom, majd el is múlik. Azután meg viselem a
  gyűrűt még valameddig. Napokig, hetekig, mikor meddig.

  Hát, ime, most újabb adalékokat tudhattál meg rólam.
  Köszönöm a vacsora meghívást, de egyenlőre még
  nem élek vele. Kérlek, meg ne sértődj miatta, egyenlőre
  még jobban vágyom a csendes magányra a szabadidőmben.
  Üdv

  
  
• 52.  Márti :):
  2008. 12. 07. 1:52

  Kedves Traiano,
  Köszönöm ezt a szép, hosszú leveled. Megtisztelve érzem magam. És szerintem még életemben nem írt nekem senki ilyen sokat egy levélben. Most értem haza, de nem akarok úgy lefeküdni, hogy ne írjak.
  A válasszal a leveled alapján indulnék el, ha nem gond. :-)))

  Szerintem a "búgócsigás" sokkal jobb ...

  Sok szakma van, ami kívülről nem olyannak mutatja magát amilyen, és amikor az ember kicsit beljebb lát, akkor kiderül, hogy mennyire nem is egyszerű az sem. Amiket írtál, teljesen életszerű, de ilyenbe az ember bele sem gondol. Mármint, hogy egy utazás során történhetnek ilyen dolgok, és nem az a szokásos lefolyása lesz. Mármint, hogy olyan simán megérkezik mindenki időben oda ahova akart.

  Az ivás terén nem feltétlenül alkoholra gondoltam. Hasonlóan vagyok én is mint Te. Kocsi nélkül szinte sehova sem megyek. No, bevallom, nyár elején vettem egy bicajt, és nyáron sokat kerékpároztam. Akkor félretettem a kocsit gyakran. De szünet volt, nem voltam időhöz kötve és sütött a nap. Engem, bár nem akarok kutakodni nagyon, az érdekelt volna inkább, hogy ásványvíz ivó ember vagy, vagy cola-t iszol, mondjuk az alacsony vérnyomásod miatt. Vagy teázol netán?

  Azt hittem, hogy valamilyen úton-módon kiderült már számodra, hogy matekot tanítok. Tudom, nem a legnépszerűbb tantárgy. :-))) Ha osztályonként van 2-3 gyerek, aki fel tudja venni a ritmust, az már jó. És akkor van élmény része az órának részemről is. Amúgy is van, de az más.
  Kicsit dicsekednék! Volt egy főiskolai matek tárgyunk. Fiatal tanár tanította, kicsit laza is volt, meg olyan tudós tipus. A számokban élt. Ő mondta egyszer, amikor valaki panaszkodott, hogy nem érti az anyagot, hogy ő az ő előadásaival úgy van, ha a hallgatók 10 százaléka megérti az anyag 10 százalékát, az már jó arány. Nála egyszer kaptam dolgozatra egy 6-os osztályzatot. A többiek kérdezték mikor meghallották, hogy nem csak ötig vannak a jegyek, mire azt felelte, hogy de igen. És én hatost kaptam. Ennyire nem voltam jó matekos, csak arra a tárgyra valahogy ráéreztem, meg tudom, a dolgozat előtt elmentem egy egyetemista matematikus sráchoz, aki jól el tudta magyarázni az anyagot és én meg jól megértettem. Valahogy mai napig így vagyok mindennel és mindig is azt mondom, hogy mindent meg lehet érteni, pontosabban mindent képes vagyok megérteni, csak valaki magyarázza el jól. Merthogy nem vagyok én olyan buta ... A matekhoz két dolog kell. Tanulás és logika. Ez utóbbi nem mindenkinek adatik meg. Nyilván ebben is vannak fokozatok. A gyerekek nagy része a szorgalmával éri el azokat amiket tud. Ezért romlik a jegyük az idő múlásával, mert egy szint fölött nem elég a tanulás, logikára is szükség van. De tanulás nélkül nem megy. Hiába érvelek, hogy hogyan tudná valaki kiszámítani a kör sugarát mondjuk a kerületéből, ha nem tudja mi az, hogy sugár. A példa nem tökéletes, nézd el nekem, de talán érzékelteti, hogy tanulás nélkül a matek sem az igazi. Ha valaki nem tanulja, de jó a logikája, az az életben hasonlókat tud produkálni mint Te. Ha hiszed, ha nem, kihívást érzek ilyenkor, vagy pontosabban késztetést arra, hogy olyan embereknek, akik valami miatt anno nem remekeltek matekból elég jól, de nem zárkóznak el tőle és használják is némiképp, valamit tudjak átadni - ez pontosan a tudás és a matematika szeretete lenne. Van egy barátom, aki azt mondja, hogy sose volt jó matekból, de most amikor a lánya felvételei feladatsora előkerült, érdeklődéssel oldogatta meg a feladatokat és kérdezgetett, hogy ez jól van így, vagy hogy hogyan is kell. Három órát ültünk a gép előtt. A gyerek helyett. De mi élveztük. Nagyon. Tulajdonképp ez hiányzik nekem is, hogy a diák akarjon. Sokszor elmondom, hogy a gyerekekben az akarást a legnehezebb kimunkálni. Aki akarja azzal már sokkal könnyebb. Ott már lehet eredményeket elérni. A matematika az egy csodálatos tudomány !!!! A tudományok királynője, tartja egy mondás. Egy másik szerint a tudományok kapuja és kulcsa. És arra van, hogy gondolkozzunk és ne tanuljuk halálra magunkat, mondta a fiam elsős tanítónénije annak idején. Ahhoz amit csinálsz, a leírtak alapján jó probléma felismerő és problémamegoldó képesség kell. Mi ezeket próbáljuk fejleszteni az órákon a mechanikus számolásokon túl. Mivel neked ezek adottak voltak és olyan munkaterületed van, ahol ez ki is tudott fejlődni, szerencsésnek érezheted magad. Alapvetően az egy jó dolog, ha az ember a tálentumait tudja a hétköznapi munkája, élete során használni. :-))) A számológépet nem szeretem. Ott néha nekem is sikerül elütni a billentyűket, és valahogy nem az az eredmény, mint aminek ki kell jönnie. Ha muszáj dolgoznom vele, akkor nagyon óvatosan és odafigyelve írom be a számokat. A tapasztalat, hogy a gyerek is hiába kap számológépet, merthogy nem lehet használni, de tegyünk egy próbát alapon, attól még nem kezd el szárnyalni. Öröm, ha az eredményt sikerül megkapnia. Pont ezek miatt a félreütések miatt, amiről Te is írsz. Azért a "matematikai problémáid" illetve az "algebrás megoldásod" érdekelne. Te is tudod, hogy mivel lehet egy matek tanárt felizgatni! Mi valahogy olyanok vagyunk, hogy az ilyenektől lázba jövünk. Lételemünk, hogy mindenből a legjobbat hozzuk ki és nem elégszünk meg félmegoldásokkal. A legtökéletesebbre vágyunk. Alább nem adjuk! Szóval egyszer, majd, tudod a mélyvízben ... Remélem megosztod velem.

  A töri sajnos messze áll tőlem. Az észjárásom is alapvetően logikára épül, a töri tanárok pedig nem arról híresek, hogy úgy tudnának magyarázni, hogy abban legyen némi összefüggés akár. Az én rendszerező agyamnak az kevés volt. Ja, és középiskolában a négy év alatt volt 6 töri tanárunk. Ebből egy az első évet vitte. A maradék háromra jutott az öt. Meg gyakorló gimnázium lévén, kistanáraink is voltak. Szóval a töri nem az erősségem. De amiről beszélsz azt osztani tudom, és arra a részre szükség is lenne mindenkinek. Nekem is, tudom.

  A Sors ellen valóban nem tehetünk, de attól még fáj, ahogy írtad is. És én ott látom a hegeket a magam életén ... De értelek.

  Köszönöm, hogy megosztottál velem dolgokat Rólatok. Nagyra értékelem.

  Amikor Férjemvolt elköltözött tőlünk az igazgatónő megkérdezte tőlem, hogy azért ez csak jobb, mintha meghalt volna, nem. Persze, válaszoltam, hisz életpárti vagyok. De tudom a különbségeket, és most Te is ahogy beszéltél a Te oldaladról, meg is világítottad ezeket. Más. Abból a helyzetből nem annyira és nem úgy kell felállni, mint az enyémből.

  Kedves Traiano! Nem vagyok sértődős típus. Az bántani tud, ha valaki ok nélkül undok vagy elutasító velem. Tudod, indokoljon. Akkor megértem és ha kell meg is követem. De csak úgy, a semmiért.
  Nincs ok ami miatt meg kellene sérődnöm Rád. Én kérek elnézést újra, ha tolakodó lettem volna ... De írtam, hogy nem is feltétlenül mostanra szól az az ajánlat, hanem akkorra, amikor majd érzed, vagy úgy érzed. De tudd, van valahol valaki aki szívesen lát, ha mégis ..., ha majd ... Ez azért nem probléma, ugye?
  A dolgok és történések nem előzik meg önmagukat. Mindennek ideje van. Vagy nincs és nem is lesz soha. De akkor azoknak meg nem is kell meglenniük. Ha pedig meg kell, akkor annak meg van az ideje is. Ez ilyen egyszerű.
  Köszönet, hogy beengedtél és valamilyen módon ajtót nyitottál a csendes magányodba ...
  Minden jót és továbbra is nagy szeretettel gondolok Rád:
  Márti

  u.i. Kérdeznék valamit ...

  
  
• 53.  Márti :):
  2008. 12. 07. 2:02

  Ez nem az utóiratos, csak eszembe jutott, hogy erről nem írtál semmit: szeretsz vezetni? Nálam nem következik a sok vezetésből egyenesen arányosan az, hogy valaki szeret is. Ha van férfi a közelemben és olyan, akkor én szívesebben ülök mellette, vezessen csak Ő. Az olyanon kellőképpen nagy hangsúly van. De én nő vagyok, egy férfi ezt biztos másképp látja. Szóval szeretsz vezetni?

  
  
• 54.  traiano:
  2008. 12. 07. 12:26

  Szia Márti,
  Csak ideszaladtam az oldalra, most hosszút nem tudok írni, különben is nyüzsögnek körülöttem és valamiért mindenki csak ordítva képes beszélni.
  Utálok autót vezetni. Már mindenkinek többször mondtam körülöttem,
  ha egyszer gazdag leszek, akkor az első dolgom egy sofőr alkalmazása lesz.
  Néhai párom imádott vezetni (még ez is!), én meg imádtam, hogy nem nekem kell, bárhová mentünk. Sőt, még értett is az autóhoz, úgyhogy szervízbe se kellett járnom.
  Amúgy elsődlegesen ásványvíz ivó vagyok, másodlagosan coca-cola.
  Most pedig záróebéd, aztán húznak el. Vége az első rendezvénynek.
  Már érkeznek a következőre is a népek, velük nyitóvacsora ugyanitt.
  Ma vagy este későn vagy holnap valamikor jelentkezem.
  Üdv

  
  
• 55.  Márti :):
  2008. 12. 07. 12:40

  Sziaaa...!
  Dolgozz csak, dolgozz!
  Szeretettel gondolok Rád és türelemmel várok!
  Szép napot Neked és eredményességet mindenben. Legyen minden jobb, mint ahogy szeretnéd, vagy ahogy elképzeled!
  Üdv: Márti

  
  
• 56.  traiano:
  2008. 12. 07. 18:14

  Szia Márti,
  Hazaugrottam átöltözni és átrendezni magam az új közönségnek.
  Ami jár, az jár!
  Most lett egy kis időm. Zuhanyozáshoz sok, alváshoz kevés.
  Levélíráshoz meg éppen elég.

  Kérlek, ne nevess ki. Íme a matematikai feladványok.
  Nr. 1
  Egymáshoz közel lakó, elvált házaspár a hétköznapi teendőkben segít egymásnak. A nő gombokat varr, vasal, süteményt süt, beadványokat szerkeszt stb. volt férjének. A férfi villanyt szerel, sofőrködik, megjavítja a computert, füvet nyír a volt feleségének.
  Egyszercsak a férfi kijelenti, hogy nem nyír füvet.
  A) Miért nem nyír füvet?
  B) Mikor fog megint füvet nyírni?

  Az egymás iránti érzéseket vegyük konstansnak.
  Állapítsuk meg, az egyes, egymásnak nyújtott segítségek
  között milyen elvont értékviszonyok állnak fent.
  Számítási alapnak vegyük a gombfelvarrást, mint legkisebb
  értékűt és ennek szorzatai képviselik majd a többit.
  Jelöljünk meg egy időszakot, amely a számítások alapját
  képezi és tartalmazza valamennyi szívességet.
  Jelöljük meg, hány ilyen időszakkal számolunk.
  Az egyenlet egyik oldalán vegyük a nő, a másik oldalán
  a férfi által nyújott szolgáltatások értékeit.
  Ezáltal kimutatható, hogy például egy autószerelés átszámolható
  valahány almáspitesütésre, de hat gomb felvarrására bizonyosan
  nem.
  Abban a pillanatban, ahogyan ezt a nővel így átdolgoztuk,
  kiderült, jó lesz, ha kivasal még párszor és meglátja, beindul majd
  a fűnyírás is.
  Az már csak pillanatnyi döntés kérdése, mit jelölök x-szel vagy
  n-nel.
  Olyan mellékes dolgokat tényezőként eleve ki lehetett kapcsolni,
  hogy a szükséges időpontban kinek éppen mihez volt kedve,
  hiszen a teljesítés szempontjából ez hosszú távon érdektelen
  a szolgáltatást kérő számára és ez viceversa igaz.

  De volt ennél komolyabb feladat is.
  Nr. 2
  Árutermelő az áruját 18 éve sikerrel értékesíti egy közvetítőn keresztül üzlethálózat részére.
  Az áru sajátossága, hogy kizárólag közvetítőn keresztül értékesíthető.
  A közvetítő tönkremegy és megszűnik.
  Az áru kelendő, új közvetítő bukkan fel a termelőnél.
  A megbukott közvetítővel történelmi szerződés állt fent, egy korábbi
  gazdasági környezetben keletkezett, azóta sem változtattak rajta.
  Ésszerűen, az új közvetítővel teljesen új rendszerű szerződést kell
  kötni, amelynek kényes pontja az áru árának meghatározása.
  Az anyagköltség elhanyagolható, nem kell vele számolni az áru piaci árához képest.
  Sajnos, ennek a levezetési logikáját nem írhatom meg, mivel stratégiai
  döntés születik az ügyben és nem tudhatom, ki olvassa ezt a szöveget.
  Az is érdekesség, hogy megbízható számadatok nem is állnak rendelkezésre, tehát csak betűkkel és jelekkel lehet operálni,
  ha valamire akarunk jutni és az egyik végigvitt tényezőt kell majd utólag valós számmal megjelölni és beépíteni.

  Ami a légitarifákat illeti, az tényleg egy bonyolult rendszer ahhoz,
  hogy példát írjak rá, amiről említést tettem.
  Ennek érzékeltetésére legyen elég csak annyi, hogy, például, a közhidelemmel ellentétben a repült távolságnak az égvilágon semmi köze az árhoz.
  Egy Budapest-London-Budapest jegy kábé felébe-harmadába kerül,
  mint egy Budapest-Bécs-Budapest. Egy München-Budapest-München jegynek teljesen más ára van, mint egy Budapest-München-Budapest jegynek.
  Még egyazon útvonalon közlekedő légitársaságok is egymástól eltérő árakat adnak ugyanarra és nem is csak a fapadosokkal összevetve.
  
  Eddig tartott a történet, most pedig irány a zuhany és a ruha.
  Üdv

  A

  
  
• 57.  Márti :):
  2008. 12. 07. 20:22

  Kedves Traiano,
  Bizonytalan vagyok kicsit, ahhoz meg már nem annyira fiatal, hogy mindennek nagyobb jelentőségét tulajdonítsak, mint amekkora van. De próbálok figyelni mindenre. És ilyenkor van az, hogy kérdezek. Az A az az amire gondolok? Ugye nem elütés?
  Nem nevettelek ki, de mosolyognom muszáj volt a feladványokon. Ülök a laptopnál és mosolygok. A gyerek meg kérdezi, hogy mit nevetsz? Az előbb írtam Gusnak levelet. Akkor meg a másik kérdezi, hogy mi a baj, mert olyan sírós a tekintetem. Könnyeztem. Nem szoktam hazudni. Igy csak annyit mondtam, hogy nincs semmi baj. Az nem is volt. Csak az érzelmek. Feltornyosultak.
  A hétvégém pihenéssel telt. Munkával is, de bőven jutott pihenni is időm. Nem ingerelni akarlak. Szükségem volt már rá. Nagyon. És az elkövetkező két hét sem lesz gyengébb, mint az előzőek. Bár Téged elnézve, ... Szóval nemrég ültem le dolgozni. Biztos fent is leszek sokáig még.
  A példák jók. Látom pörögsz. És lelkes vagy nagyon. Az is jó.
  Nem is tudom mit mondjak. Nem akarok bókolni sem, hízelegni végképp nem. Nem is vagyok ilyen. De tény és való, tetszenek az ilyen fickók, mint Te. Akiknek jár az agyuk. Akik mellett a nőnek nem kell ilyen kevésbé nőies dolgokkal foglalkozni. Egyszóval, aki okosabb, mint én vagyok. Vagy legalább annyira okos. Akivel tudok ilyesmiről is beszélgetni, sőt, akitől tudok tanulni. Aki nem néz le, ha ő okosabb, hanem van türelme hozzám. Fejdődőképes vagyok. És akarok tudni - mindent. A példák jók, a szimpátia - mutatód /micsoda szót kreáltam ! / magasra felugrott. Eddig sem állt alacsonyan.
  Itt magyarázkodnék egy kicsit. Hiányzik az internetes ismeretségekből a közvetlenség, ami fokozza a mondanivalót. Nem látni a másik arcát, a mimikát, a kis rezdüléseket az arcon, a mozdulatokat beszéd közben. Nem hallható a hang, a maga dallamosságával és ércelődéseivel, incselkedéseivel. Képzeld oda a játékosságot az előző mondataimhoz ...
  Ha valaha olyan megoldhatatlannak látszó problémám lenne, és ilyen agyalgatós feladvány kellene hozzá, jelentkezem.
  Nagyon kedves, figyelmes ember lehetsz. Egy kedves, szimpatikus személyiséggel ...
  Szeretettel küldöm üdvözletem:
  Márti

  
  
• 58.  traiano:
  2008. 12. 07. 21:23

  Kijöttem a vacsoráról, mert úgy látszik, egyetlen nap alatt ugyanaz a zaj, szagok, látvány egyszer bőven elég.
  A megrendelő is ugyanaz, már unjuk egymást a stábjukkal együtt. Szóltam, ha gáz van, jöjjenek ki, ha kellek.
  Ha arra az A)-ra gondolsz, akkor az azt jelenti első kérdés.
  Vajon mi szomorított el Gus-szal kapcsolatban? Mint délután olvastam,
  most vettek új tévét, nagy bánatuk nem lehet. Vagy lemaradtam valamiről, netán a leveledből értettem félre valamit?

  Nem hinném, hogy különösebben okos lennék.
  És szerény sem vagyok. :-)))
  Élem az életem és igyekszem boldogulni, mindössze ennyi
  történik. Az agyam tényleg állandóan jár. Emiatt nem zavar,
  ha valahol órákig kell várakoznom vagy ha leragadok a kocsival
  a forgalomban. Ugyan miért lennék okosabb, mint te?
  Úgy látom, a leveleink azonos szellemi nívót képviselnek,
  legfeljebb a tieidben több a szavakkal leírt érzelem.
  Én más különbséget nemigen látok.

  A levelezés és a személyes beszélgetés között
  nemcsak az az egyetlen eltérés, hogy nincsenek
  hangok, hangsúlyok, arcok.
  Én pontosan azért kaptam rá a blogon való megjelenésre
  (kommentelésre), mert teljesen felfordult időbeosztásban
  élek, de mégsem akartam elszakadni egy bizonyos
  fajta privát kapcsolatrendszertől. Ide írhatok éjjel egykor
  és olvashatom reggel 6-kor. Tudom, ez csúnyán hangzik, de
  így nem késem el sehonnan, nem hív fel valaki pont akkor,
  amikor kiéhezve éppen belemeríteném végre a kanalat a
  várva várt tányér levesbe.
  Az élő szóbeliség már egy, bizonyos kötöttségekkel járó,
  kapcsolatot is jelent. Ennek a gondolata pedig mostanában
  távolabb van tőlem, mint Makó lovag Jeruzsálemtől.
  A már ezeréve meglévő barátaimmal se találkoztam tavasz óta,
  egy kivételével. Megbeszéltük, lemondtam. Megbeszéltük, lemondtam.
  Ez ismétlődött számtalanszor. Mostmár velük is mailezgetünk.
  Megírom a szöveget valamikor, ők meg válaszolnak valamikor.
  Kinek, mikor alkalmas.

  Kérdezted, milyen az időbeosztásom.
  Nincs időbeosztásom. Elveim szerint az ember aludjon olyan keveset,
  amennyire keveset csak kibír. A gyakorlatban, amikor egyenletesen folynak a dolgok, akkor éjjel 11 és reggel 6 között szoktam aludni vagy
  éjjel egy és 8 között. Mivel én vagyok a tulaj, legalább attól nem kell tartanom, hogy valaki szóváteszi, ha elkésem. Nincsenek olyan lövéseim, hogy okvetlenül én legyek az első és este az utolsó az irodában. Ennél azért jobban megbízom a kollégáimban. Még abba se rokkant bele egy ügyfél se, ha a 9 órás nyitásnál nem talált. Tudják a
  kuncsaftok, hogy minden üzenet átadásra kerül és intézkedés történik,
  ha szükséges, akkor is, ha nem vagyok jelen. Olyan nálunk nem létezik, hogy XY nincs ott, akkor megáll az élet, amíg meg nem jön.

  Úgy látom, kezdenek a vendégek szállingózni kifele a teremből.
  Bemegyek körülnézek, aztán elhúzok haza.
  Üdv

  
  
• 59.  Márti :):
  2008. 12. 07. 23:18

  Szia!
  Nem arra az A-ra gondoltam! Azért ez még megy, segítség nélkül is, de köszi! :-)))
  Az üdv után van egy A betű. De akkor úgy tűnik, hogy elütés ...
  Nem tudom, lehet, hogy nem vagy okos, de amid van, azt úgy tűnik, jól használod! Nem véletlenül nem értik az algebrás levezetéseid a többiek ...
  Gus nem szomorított el, nem is maradtál le semmiről. Csak íram Neki egy dolog miatt és a levél közben kicsit elérzékenyültem. Néha olyan sírós tudok lenni. Van akit ez kiakaszt. Ez van. Ez is én vagyok.
  Nem úgy fogalmaztam, hogy okosabb lennél, de én már látok hiányosságokat magamban hozzád képest. Te írtál dolgokat, én meg ismerem magam.
  Az internetezés, a blogolás tulajdonképp számomra is egy nagyon jó nyitás volt a magányosságomban. Lettek is ismerettségek, de amikor találkoztam az egyikőjükkel, nagyon nagy csalódás volt. Azóta óvatosabb vagyok és nem próbálok semmi mögöttes dolgot odaképzelni. Csak ami tényszerű, és azt is arc nélkül. Az esetleges csalódásokat kerülendő. Egy kedves blogos lány mondta néhány napja, hogy na mostmár Te is látod, hogy mennyire egyszerű nem, kor, külső, stb nélkül is közel kerülni valakihez. Ő valahogy úgy fogalmazott, hogy bárkinek a lelkébe bele lehet szeretni. A Ő helyzete is adott, azt vette alapul, hozzáadva az internet arctalanságát. Ezek a net csapdái. Sokan ezért nem szeretik.
  Talán nem is az időbeosztásodról érdeklődtem, hanem arról, hogy vannak-e nyugodtabb időszakaitok is, vagy alapvetően mindig ilyen feszes a tempó.
  Szoktál msn-ezni? Vagy az is korlátoz időben?
  Egyik levelem végén volt egy utóirat. Kérdezni szeretnék valamit. Nem írtál semmit azzal kapcsolatban, de ez nem a szemrehányás rész, csak tényszerűség, és most meg már nem is tudom. Bizonyára nem mondod, hogy ne kérdezz. Esetleg nem válaszolsz. Azok az érzések érdekelnének, amikről írtál a legelején. És csak annyiban, hogy amióta levelezgetünk ugyanolyan maradt? Vagy fokozódott, vagy alábbhagyott, vagy elmúlt? Érdekelne, ha nem probléma ... De tudod, ha nem akarsz, nem kell megírnod. Csak legalább annyit, hogy nem akarsz írni erről.
  Jó pihenést Neked, szeretettel:
  Márti

  
  
• 60.  traiano:
  2008. 12. 08. 14:10

  Szia Márti,
  Ezen a laptopon néha összevissza kezdenek ugrálni a leütött betűk.
  Most néztem csak vissza, milyen A-ról is írtál. Nem, nem vagyok, mondjuk, Alfréd vagy Albert, Aladár stb. és a példában szereplő A) se én vagyok.
  Visszanéztem az utóiratot is, kettő darab volt, egyik a vezetésről, arra reagáltam, tehát marad a másik (dec.02.), amire nem.

  A helyzet az, talán észrevetted, nem szisztematikusan válaszolok a leveleidben felvetettekre, hanem inkább, ahogyan eszembe jut.
  Így felcserélődnek a sorrendek és van, amit elfelejtek.
  Olyan nincs, hogy valamire azért nem írok semmit, mert nem akarok rá reagálni. Márcsak azért sem, mert ha efféle felbukkan, akkor csak úgy lehet a továbbiakban elkerülni a megismétlődését, ha félreérthetetlenül tudatom az illetővel, erről többet szó se essen.

  Néhai páromat a neten ismertem meg, tehát különös lenne, ha bizalmatlanul tekintenék erre a kapcsolati formára.
  A csapdákat mi kreáljuk magunknak és aki erre hajlamos,
  az bizonyosan nemcsak a netezéssel járt már pórul életében.
  Amikor a neten ismerkedünk meg valakivel, észben kell tartani,
  hogy a másik személyiségének csak egy kis részét ismerhetjük
  meg, a többit gondolatban adjuk hozzá. Vagyis, a neten megismert
  ember, mint kerek egész, kizárólag az agyunkban létezik.
  Ehhez képest, hogy milyen a külseje, századrangú, hacsak nem
  valamely egészen intim kapcsolatot kívánunk létesíteni vele.
  Ha még a fizikai megjelenés is fontos szempont, akkor még jobban
  átverhetjük sajátmagunkat.
  A csalódást lényegében az okozza, hogy az általunk elképzelt személy az életben egészen másmilyen. Szegény pára nem is tehet
  róla, ő csak van és olyan, amilyen, mégis rá fogunk haragudni, holott sajátmagunkra kellene, mert velünk szaladt el a ló.
  Most hagyjuk az olyan eseteket, amikor valaki eleve nem létező dolgokat ír magáról, mert az nyilvánvalóan abnormális.

  Különben pedig, egy életen át se ismerhetünk meg senkit.
  A nyolcvanéves anyám a közelmúltban lepett meg vele, hogy pár évvel
  ezelőtt milyen módszerrel próbált palit fogni magának egy
  bútoráruházban. Először majdnem lefordultam a székről, aztán meg sajnálkoztam, hogy nem sikerült, hiszen már eléggé régóta özvegy
  szegény. Az anyám még ahhoz a generációhoz tartozik, akiknek az életében egyetlen férfi volt, a férjük vagyis esetünkben az apám.
  Soha nem gondoltam volna, hogy anyám valaha is ilyesmire vetemedne. Egy bútoráruházban! Mert ugyebár, ha a környezetében lévő özvegy férfiak udvarlását elfogadja, az is más.
  Ha a saját anyámat nem ismerem, akkor ugyan mit várhatok
  egy internetes levelezéstől?!

  Az egészséges szkepticizmus legalábbis helyénvaló.

  Hadd legyen ez a válaszom ama bizonyos dec.2-i utóiratodra és az utolsó mailedben feltett kérdésre is.
  Én alighanem valaha élt Ráskai Lea reinkarnációja vagyok, akiről szégyen gyalázat nem tudom kicsoda volt, de szokták emlegetni, mint nagy levelezőt. (Majd meg is nézem a gugliban.) Te biztosan tudod.
  Nagy örömömet lelem mások szép és okos gondolatainak olvasásában, amelyek remekbeszabott mondatok formájában kerülnek a szemem elé. Ezeket igyekszem hasonlókkal viszonozni, amennyire
  csak tudom. Számomra a levélolvasás-írás egy brilliáns intellektuális elfoglaltság, amely révén olyan csodálatos és rendkívüli emberekkel kerülhetek szellemi kapcsolatba, amilyen te is vagy.
  Nehéz lenne meghatározni, miként változnak az érzéseim egy folyamatos levelezés során. Nincs trend. Egy másik emberi lény van a "vonal" másik végén, aki a gondolatait közli velem, én pedig a sajátjaimat vele és ez spirituális módon köt össze bennünket.
  Ha éppen feleséget keresnék magamak, biztosan másként állnék hozzá.

  Most viszont megint lejárt az ebédszünet, csapok máris
  a billentyűk közé.
  Üdv

  
  
• 61.  traiano:
  2008. 12. 08. 16:28

  Meglehet, menten főbelövöm magam!
  Az egész ebédszünetben végig írtam neked egy kilométeres levelet. Idejöttem, hátha már olvastad és látom, sehol. Viszont a poszthoz tartozó sorszámozó meg ugrott egyet előre a nyitólapon. Gondolom, amikor ezt elküldöm, akkor 61-re ugrik majd.

  
  
• 62.  gus:
  2008. 12. 08. 17:27

  traiano: nem veszett el, elobanyasztam neked. :-)

  
  
• 63.  traiano:
  2008. 12. 08. 18:44

  Gus: köszönöm szépen! Szerintem, eddig még sosem örültem ennyire
  a saját levelemnek, hogy viszontláthatom.:-))))))
  Helyes a felvetésed. Először azt gondoltam, nem is nekem bányásztad elő, hanem igazából Mártinak, de aztán rájöttem, nekem kellett volna újraírnom. :-)))

  Márti: látod, mit meg nem tesznek érted a férfiak? Nincs okod
  panaszra! :-)))

  
  
• 64.  Márti :):
  2008. 12. 08. 18:57

  Kedves Traiano,
  Már kicsit kezdtem megijedni, hogy valamivel megbántottalak ... A tegnapi sűrű és ebből adódódan igen jóleső levélesőd után a szótlanság megrémísztett. Este, gondoltam már alszol, mire a munkáim szünetében ide jutottam, hogy írjak. Reggel, gondolom, még aludtál. Aztán én is idenéztem délelőtt, a lyukas órámon, aztán az óráim után, de fél kettőtől értekezletünk volt, utána pedig elszaladtam az ügyvédnőnkhöz. Egy kis ünnepi figyelmesség. Ezután egy üzlethelyiséget néztünk meg. Gondolkodunk a masszázsszalonban, bár én itthon épp most rendezem át a lakást, hogy felszabadítsak egy kicsi szobát erre a célra. Utána meg ott lesz az új ház, és abban már megvan a helye. Nem tudom, ez a szalon mennyire lenne jó ötlet egyenlőre, amikor még a főállásom mellett van egy másik mellékállásom, a tanítványaim, a gyerekeim, a háztartás, és most készülnek a munkahelyen is mélyebb vízbe dobni. Félig már benne is vagyok ... :-))) Szóval, nagyon vártam a leveled. Most jutottam haza, most jutottam ide ...
  Az jó, és valóban ki is tűnik a leveleidből, hogy nem az előzőekbe kapaszkodva írsz. Én viszont azt teszem. Így meghagyom Neked a kezdeményezéseket és próbállak lekövetni. Valahol ez nekem nagyon megfelel. Ad egy irányvonalat, ami mellett lehet haladni. És kicsit benne van a női lény is. Az alakalmazkodás a férfihoz. Majdnem lányt írtam a lény helyett ...
  Az internetes ismeretség, amire utaltam, attól lett elég érdekes, hogy az illető megjelenése elég nagy hiányosságokkal bírt. Az igénytelenség nem a legjobb kifejezés rá. Mármint öltözetében. Emellett egy nagyszerű elme, de nem jött át a depressziója, és egyéb más pszichés dolgok sem. De egyszer jártam csak így. A tanulópénzt megfizettem. Jó pap holtig tanul. Nem vagyok pap, de igyekszem tanulni. Mindenből. És egyre nyitottabb vagyok, mármint érdeklődő, és nem mások szemüvegén át akarom látni a világot. Valami miatt ezt az utat kell járnom. Volt egész jó, kitaposott, konzervatív út, amelyen haladtam, de a vége az lett, hogy nem egy tiszta, hanem egy torz képet kaptam az egész világról. A kép most sem tiszta, az igazságot nem látom úgy ahogy valójában van, de szeretnék megismerkedni a még ismeretlennel és megérteni az összefüggéseket, törvényszerűségeket amik a világot viszik előbbre. Értelmet adni a még nem érthetőnek és érthetetlennek.
  Sajnos nem tudom ki is az a bizonyos általad említett Ráskai Lea. Tudod, vannak hiányosságaim hozzád képest. Jeleztem már Neked ...
  De legyen ez is az a dolog, amit majd Te elmesélsz nekem, hogy a Te olvasatodból szerezhessek tudomást róla, ki is ő. Én nem hiszek a reinkarnációban, a világnézetem egész mást mond, de valami van, ami túl mutat az általam régebbről ismert dolgokon, és nem is hiszem, hogy ütközne a nézeteimmel, a hitemmel. Tulajdonképp most ezeket a korlátokat keresem, és puhatolózok az ösvényen. Meddig tart, hol a széle, meddig lehet elmenni és hol kezdődik a szakadék. Hol van az állj, ne tovább. Sötét van, némiképp egyedül vagyok és csak a bensőmre figyelhetek. De ezáltal az érzékeim rohamosan fejlődnek. Meg más által is biztos. De még szinte semmit sem tudok ... Csak ezt tudom, meg azt, hogy sorban jönnek a feladványok, amiket meg kell oldanom.
  Kolléganőm mondta egyszer, hogy az élet olyan, mint a matek: megoldod az egyik feladatot és kapod a következőt.
  Apropó matek! Lenne egy feladvány a számodra. Mindenképp megoldást várok. Tőled. És nem elutasítót. Jó a logikád, brilliáns a szervezőképességed, príma a problémalátásod és -megoldó képességed. Egyszóval Te vagy az én emberem!
  A) szeretne kedveskedni B)-nek. Mindenképp, visszafordíthatatlanul. Az ötlet adott, B) dobta fel a labdát, A) most csak készül lecsapni. Teljesen jó értelemben. Az ajándék készül, szervezés alatt minden, a kép kezd összeállni, de van egy icike- picike bibi. A) nem akar tolakodni, és nem arra megy ki a dolog, hogy fondorlatos módon megtudja B) elérhetőségét, de enélkül megáll a gépezet. Kérdés! Hogyan tudná A) eljuttatni a kis figyelmességet B)-hez? Történtek háttérszervezések, de első olvasatra nem mutatott olyan pozitív képet, tehát A) azt szűrte le, hogy az az út lehet, hogy nem járható. Az is lehet, hogy türelmetlen, nem akarja emelni az adrenalinját az égig. Megoldás még nincs ...
  No, Kedves Barátom! Kérném a bölcs megoldásod a fenti esetre. SOS-ben!
  Köszönöm a bókokat, a csodálatos és rendkívüli jelzőket. Van bennem csodálatos és rendkívüli is. Valóban. Alapból minden emberben. De van itt más is ... Majd egyszer, ha ... elmondom. És szerény vagyok, ha most nem is úgy látszik.
  Kérdezném: És ebédelni is zoktál a levélírás mellett? Vagy miattam lassan cserélni kell a ruhatárad? Hisz még a díszvacsiról is kimenekülsz és írod a levelet! Ejnye-bejnye!
  A leveledről még annyit, hogy milyen jó most, hogy Gus felületét használjuk és megmenti a menthetetlent is. Kösz Gus! Traiano, csak jól gonoltad ezt is ... ! :-))))) Mármint, hogy maradjunk itt. Én nem igen tudtam volta ezt megtenni, ha nálam járunk így.
  Apropó, és amúgy szoktál nyírni füvet?

  Szeretettel várom a válaszod!
  Márti

  u.i. A Te leveledben írtakkal ellentétben, a pédában szerplő A) én vagyok. B)-re lehet mail-ben szavazatokat leadni.

  
  
• 65.  Márti :):
  2008. 12. 08. 19:03

  A számláló pazar! 63-nál tartunk és 64-t mutat! Ettől lehet, hogy 64-65 lesz az állás. Ő már látja a következőt, ezek szerint! Viszont így soha nem fogjuk magunkat utolérni!

  
  
• 66.  traiano:
  2008. 12. 08. 21:48

  Szia Márti,
  Igen a számláló megint elcsúszott és egy rövid szövegem akadt el, amiben Gus-nak megköszöntem, hogy előbányászta a levelemet, ami elsőre úgy tűnt, elveszett.
  Hát, igen. Reggel alszom, napközben dolgozom és hamarosan megint aludni fogok, mert a szervezetem pótolni akarja a lemaradást.
  Ma annyira fáradt voltam napközben is, hogy nem volt kedvem elmenni ebédelni. Helyette elmajszoltam egy tábla csokoládét.
  Én egyébként nem vagyok egy nagy computer bubus.
  Mivel azzal dolgozom éjjel-nappal, a szabadidőmben nem vagyok
  éppenséggel rátapadva. Sőt, igyekszem is visszafogni magam, mert
  nem szeretnék függő lenni. Ha nem írok folyvást, az nem jelenti azt, hogy bármiért meg lennék sértődve. Pusztán inkább mással vagyok elfoglalva. A levélírásnak igyekszem megadni a módját.

  A feladványodban van egy bökkenő. Ha B) nem adott elérhetőséget,
  hátha nem is dobott fel labdát és A) csak árnyékra készül lecsapni, ráadásul visszafordíthatatlanul.

  Ráskay vagy Ráskai Lea, mert így is írják és úgy is, 16. század eleji domonkos rendi apáca volt, aki 116 levélből készített Árpádházi Szent Margit életéről és csodatetteiről készült kódexet másolt - ha jó értettem a gugli címszó első pár sorából.

  Most viszont tényleg megyek aludni.
  Üdv

  
  
• 67.  Márti :):
  2008. 12. 08. 21:50

  A 33. sorszámú levél is hasonlóan járhatott, mint a mai leveled. A 36- nál szóvá is tettem ezt. Ezek szerint tényleg nem volt ott az sem akkor. És, hogy később hogyan lett ott, azt nem tudom. Lehet, hogy abban is Gus keze van? Vagy ennyire önjáró lett a rendszer?

  
  
• 68.  Márti :):
  2008. 12. 08. 22:11

  A számlálót nézve, lehet, hogy még egy leveled kering valahol az éterben? Jó éjt!

  
  
• 69.  Márti :):
  2008. 12. 09. 14:06

  Szia Traniano,
  Kezdünk egész jól egy párhuzamos levelezést folytatni ... Próbálok mindenre reagálni.
  Az elmaradt 63.: látom és köszönöm ... És nem is panaszkodom!
  A kicsit megkésett 66.: A feladvány és a bökkenő: B) valóban nem adott elérhetőséget, de a labda adogatáshoz ennek nincs semmi köze. Ez a labda, nem az a labda! És nem olyan labda. A) ettől sokkal korrektebb! A labdák röpködnek ide-oda. Valaki vagy észreveszi, vagy nem. Vagy fejen találja vagy nem. Hát erre is szállt egy. Ez a labda, egy kicsike labda, és alapvetően egy ötlet. Aminek a megvalósítását nem lehet kihagyni. Véli ezt A). És egyedi. B) énképéről szól, így A) gondolja, hogy B)-nek örömet tudna vele okozni. Ennyi. Semmi több. Segítő szándékú ember is bevonható. Van, aki vállalja ... Vannak ötleteim, de nem akarom a megoldási variációkat szolgáltatni. A tanár rávezetni próbálja a diákokat a feladat megoldására és nem tálcán kínálni az eredményeket. Megoldást még mindig várok. Konstruktívat, nem elutasítót. A határidő nem telt még le. Az ötlet megvalósítás alatt. B)-t mártírnak kellene tekintenem? /Esetleg ide kitetessem Gussal? Ország világ elé?/
  B) bizonyára megbánná ... Nem azért, mert sértő vagy rossz, hanem bánná, hogy nem oldottad (Te) meg a feladatot! Segíts Neki, kérlek!

  Mennem kell oktatásra ... Ez ma az én ebédszünetem volt.
  Üdv:
  Márti

  
  
• 70.  Márti :):
  2008. 12. 09. 14:13

  Bocsi, a név ...

  
  
• 71.  traiano:
  2008. 12. 09. 15:11

  Szia Márti,
  Isten bizony, elveszítettem fonalat.
  Kit kellene mártírnak tekinteni és miért? Kit kéne hová kitetetni
  Gus-szal ország-világ elé, amit valaki megbánna? Tényleg nem értem.
  Netán engem fenyegetsz valamilyen kellemetlenséggel?
  Nem hangzik túl bíztatóan.
  A mai napra tényleg már más se hiányozna.
  Egyébként sem vagyok nagy formában.
  Megesik néha az ilyesmi.
  Talán estére lehiggadok.
  Üdv

  
  
• 72.  Márti :):
  2008. 12. 09. 21:39

  Szia Traiano,
  Épp most szállt el a Neked írt levelem! Pedig annyira remekbeszabott volt.
  Kezdem újra!
  Elnézést, hogy ennyire bebonyolítottam a dolgokat, de az eddigiekből azt szűrtem le, hogy folytathatjuk ezt a képszerű levelezést.
  A leveled alapján azt látom, hogy bizonyára elveszítetted a fonalat. Segítek megtalálni. Kiragadnám a levél néhány fontos elemét, hogy a mondanivaló nyilvánvalóbb legyen.
  1./ "A) ettől sokkal korrektebb".
  2./ "B)- nek örömet tudna vele okozni".
  3./ A 64. levél egy "ajándék"-ról beszél.
  4./ Az ajándék lefényképezhető és "blog"-on át is megtekinthető.
  5./ "Mártír"-nak tekinthető-e az, aki megvonja magát egy kedves, személyre szabott, de nem bizalmaskodó ajándéktól?

  Sosem fenyegetőzöm és fenyegetés nélkül sem okozok másnak rosszat vagy kellemetlen dolgot vagy bármi negatívat. Sajnálom, ha ez eddig nem ment át a leveleimből, hogy nem ilyen vagyok!
  A kimondott /leírt/ szavak mosoly, mimika, hanglejtés nélkül ennyit érnek!
  Gus-ról sem feltételezem, hogy bármi rosszra képes lenne ... ellenedre.
  Nem akarom leírni újra, de pont tegnap volt egy bejegyzésem a kicsivel és a felnőttek kifejezéseivel kapcsolatban. Mondunk valamit, de nem azt mondjuk amit és ahogyan értjük. Egy ajándékot adtunk át és azt mondták, hogy "jajj, nem kellett volna". És mit is ért ebből egy gyerek? Azt, hogy nem kellett volna. A mondanivaló pedig nem ez.
  Nem akartam félreértést okozni, de látom sikerült.
  Bocsánat.
  Márti

  
  
• 73.  traiano:
  2008. 12. 09. 22:03

  Nem, ez tényleg nem az én napom.
  Gondoltam, ma este összeszedem a szinkronicitást, de sehol
  nem találom azt a bizonyos fénymásolt könyvet. Akitől kaptam,azt
  se sikerült elérnem, hogy visszaadtam-e neki és adja postára nekem újra. Nekiláttam a neten megnézni, ahol csak az általánosság része van, de az nem az igazi. Erre a minden összefügg mindennel, az emlékezetemben az maradt meg, hogy a spiriutális dimenzió olyan, mint egy gömb és ezen belül rendeződnek a dolgok. Erre volt a könyvben egy nagyon plasztikusan elképzelhető és jól értelmezhető levezetés.
  Ezt szerettem volna leírni neked. Pont az volt benne a lényeg, hogy ez nem egy csapongó, kavargó, hullámzó valami, hanem rendszer van benne és meghatározott mozgások. Másrészt, éppen az volt számomra érdekesség, hogy miközben a telepátiában egy csomóan hisznek, a többi ott felsorolt rokon történésekben, jelenségekben viszont meg általában nem.
  Persze, a spirituális világ dolgait illetően sokan vagyunk így ezzel.
  Valójában még én sem döntöttem el, vajon érvényesíthető-e a
  mindent vagy semmit elve? Vajon ésszerűen járunk-e el, amikor
  mazsolázunk? Egyáltalán minek alapján válogathatunk? Ha még nem láttam egy bizonyos egzotikus gyümölcsöt, sőt, még olyannal se
  beszéltem soha, aki már látott olyant, akkor vajon kijelenthetem-e,
  hogy az a gyümölcs nem is létezik? Vagy ha valaki azt mondja, hogy ő már látott és evett is belőle, vajon kétségbe vonhatom-e szavait, pusztán mert én még nem láttam és nem kóstoltam? Netán ezen az alapon hülyének is tarthatok valakit, aki hisz bizonyos dolgokban?
  Már nem így látom.
  Emlékszem, amikor először hallottam az előző életek teóriájáról,
  akik elmondták, hogy ők korábban mik voltak, az első gondolatom az volt, bár az égvilágon senkinek nem ártanak vele, de ezek bizony megbolondultak.
  Azután, ahogyan az ember egyre többet kezd hobbyból foglalkozni a lélekkel és egy bizonyos módon kezdi figyelni a történéseket, megérzéseket, előérzeteket, amelyek mindünk életében jelen vannak, akkor rájön, mégsem biztos, hogy minden kamu, ami ebben a témában mások által is megfigyelésre került.
  Ki merné ma már valótlan kitalációnak minősíteni a klinikai halottak látomásait az alagúttal-fényességgel stb. Régen, ugyebár, ezzel kapcsolatos megfigyelések nem lehettek, hiszen, aki elindult azon az úton, az bizony nemigen fordult vissza többet.
  Magam részéről szeretnék hinni az elhunyt szeretteink által küldött jelekben is. Pár különös dolog tényleg történt velem ebben a vonatkozásban. Rajtam áll, minek veszem.
  Üdv

  
  
• 74.  traiano:
  2008. 12. 09. 22:06

  Hehe, Itt a szinkronicitás!
  Egyszerre írtunk egymásnak levelet! A monitoromon akkor jelent meg a tiéd, amikor én átlőttem az enyémet. :-)))))

  
  
• 75.  Márti :):
  2008. 12. 09. 22:20

  :-))))

  
  
• 76.  Márti :):
  2008. 12. 09. 22:27

  No, akkor nézd, miket találtam. És mellesleg megjegyzem, hogy nem csüngök én sem állandóan a net-en!
  15-16
  18-19
  20-21
  40-41
  54-55
  63-64
  66-67
  Az időpontokra fókuszálj!

  
  
• 77.  Márti :):
  2008. 12. 09. 22:28

  Olvastalak, írnék is rá, de most még muszáj dolgoznom!!!

  
  
• 78.  traiano:
  2008. 12. 09. 23:27

  Kedves Márti,
  Nincs miért bocsánatot kérni. Mindenki a maga módján igyekszik kifejezni magát.
  Egy fényképet szeretnél küldeni nekem egy ajándékról és ehhez kellene az elérhetőségem, ha immár jól értettem ezt a részt.
  A "visszafordíthatlan" és "mártír" részeket továbbra se értem, de
  világért se kell megmagyaráznod, mert ilyenkor jön az, hogy az ember végképpen belebonyolódik valamibe és többet ki nem keveredik onnan.
  Ez mostmár maradjon örök talány számomra.
  Márti, kérlek, hidd el, nem vagyok egy neveletlen tuskó.
  Tudom, nem illik ajándékot visszautasítani. Viszont annyira rövid
  ideje "ismerjük" egymást, hogy tényleg zavarba hozol vele, még akkor
  is, ha csak kicsi és szimbólikus.
  Nem szeretnék sértőt írni és nagyon szépen kérlek, ne vedd annak.
  Mióta Magyarországon élek, a legtöbb magán kellemetlenség a privacy itteni nem léte miatt volt. Itt ez nagyjából addig terjed a közvélekedés szerint, hogy nem zavarunk meg egy szeretkező párost, holott a kör
  sokkal szélesebb. Már, például, vacsora közben megzavarni egy családot legfeljebb határesetnek számít. Én névjegyeket se osztogatok, csak indokolt esetben és az elérhetőségeimet sem tudatom, csak egy bizonyos ponton túl. Azon ponton innen pedig én sem kérem másokét. Nem akarom megjátszani magam, de a magánéletemben tényleg távolságtartó vagyok. Tőlem idegen, hogy te
  máris valamilyen ajándékot akarsz nekem küldeni, amint te meg nyilván azt nem érted, hogy vajon ezt én miért nem akarom.
  Maradjunk annyiban, hogy kétféle kultúra neveltjei vagyunk és bennem
  rossz érzést okoz, amit pedig te éppenhogy nem annak szánnál.
  Azért köszönöm szépen a gesztust és az ezirányú erőfeszítéseket is.
  Hasonlítsuk ahhoz, amit egyikünk se ért: miért halálos sértés egy
  japánnak, ha a jelenlétében orrot fújsz, bármily diszkréten is csinálod
  és miért fokozza a sértést, ha ráadásul ezt egy eldobható papírzsebkendőbe teszed, ami aztán náluk már tényleg mindennek a teteje.
  Üdv

  
  
• 79.  Márti :):
  2008. 12. 09. 23:41

  Ez lassan olyan, mint a posta ... :-)))
  Tudom, a számlálóból, hogy írtál, de titok, hogy mikor "csönget a postás", és lesz a "ládában" a levél!
  Hamarosan befejezem mára a munkám. Nagyképűség lenne azt írnom, hogy végeztem. Eljutottam arra a pontra, hogy itt most abba lehet hagyni.
  Jó éjt! Jó pihenést!
  Holnapra sokkal szebb napot, mint a mai volt.

  
  
• 80.  Márti :):
  2008. 12. 10. 10:39

  Kedves Traiano,
  Az értelmezés még mindig nem tökéletes. Leírom a tényeket, mivel a képszerűségek labirintusában sikerült teljesen elveszni. Az információval kezdessz, amit szeretnél. Ha azt mondod, hogy nem, az is egy válasz. Valóban szeretnék küldeni Neked egy ajándékot. Ez az ajándék egy kép lenne, amit ki lehet tenni falra. A témát illetően az egyik leveled adta az ihletet és az ötletet. A kép nagyjából készen van, a keretezés is folyamatban, legalábbis a kivitelezés milyensége. Tehát ez nem egy fénykép az ajándékról. A fénykép arra utalt, hogy amennyiben lemondanál róla, mármint az ajándékról, le lehet fényképezni és blogon át meg tudod tekinteni, hogy miről maradtál le.
  Nagyon megértő ember vagyok, és ezt nem én mondom, mások mondják. Miért ne értenélek meg? Egy Nemzetközi Gyülekezetben /mindenféle nemzetből vannak emberek, zömében egyetemisták; angol nyelvűek az alkalmak/ gyakorlom a hitem, és ott pont az tetszik, hogy mennyire különbözőek vagyunk és mennyire másképp éljük meg a hitünk, és mennyire lehet tolerálni a másik dolgait. És kell is. És mennyire nem szabad másokat el- ill. megítélni. Semmi miatt sem. Az ajándékról még annyit, hogy amennyiben még néhány pillanatot szánsz a dologra, azt meg tudom oldani, hogy egy tőlem független irodába el tudom juttatni az ajándékot ott Pesten és onnan el lehet vinni. Ettől többet nem tudok tenni az ügy érdekében. A címet Gus-on keresztül, mail-ben el tudom juttatni. És nincs abban sem semmi baj, hogy ha valaki a privát szféráját megtartja, meg akarja tartani magának. Ez a történet nem is arról szólna, hogy mindenképp betörni oda. Egy kis figyelmesség, mondjuk ennek a hetven-egynehány, vagy még ki tudja hány levélnek az emlékére. És a téma pedig Tőled ered. Ott csak "magad" látnád viszont. Jajj, nehogy el kezd értelmezni ezt az utolsó két modatot, mert megint túl bonyolulttá válhatnak a dolgok!
  Mennem kell!
  További szép napot Neked!
  Márti

  
  
• 81.  traiano:
  2008. 12. 10. 23:11

  Kedves Márti,
  Én senkit nem ítélek el semmi miatt, tőlem mindenki azt tehet, amiben örömét leli.
  Csak kezdek belefáradni, hogy lassan már senki nem törődik azzal, vajon én mit gondolok, mit érzek vagy éppenséggel nem érzek.
  Ma a menzán az üzletvezetőnő egyszerűen letegezett.
  Először azt hittem, hogy nem is hozzámszól, hiszen a tálcáinkkal többen álltunk sorban és ugyebár törzsközönség van, mi is lehetne más. Hogy miért érezte erre feljogosítva magát? A válasz egyszerű.
  Valamikor, úgy két hete úgy esett, hogy a szupermarketben egymás elé-mögé kerültünk a végtelen hosszúságú munkaidőutáni sorban a pénztárnál. Barátságos a nő, barátságos vagyok én is, nyitás óta kajálunk a kollégákkal együtt a menzáján, ismerjük egymást.
  Jobb időtöltés nem lévén beszélgettünk. Mivel nekem vendéglátós végzettségem is van, hát elmondhatta összes búját bánatát, én meg érdemben tudtam hozzászólni. Na, ez nagyon tetszett neki és azóta mindig rendkvül nyájas volt hozzám délidőben. Erre ma már letegezett én meg jól kiakadtam.
  Tudnod kell, nem vagyok egy Ben Affleck. Kinézek valahogy, nem vagyok egy bányarém, de nem is az a fajta, aki után különösebben forgolásznának a nők.
  Úgy két hónapja a heti nagybevásárlás után pakolásztam befelé a kocsimba, ami egy tízéves Ford, amikor odalép hozzám egy csinos fiatal nő és azt mondja, meghívna egy kávéra. Erre én: ????
  Mire ő: Ugyanakkortájt járunk mindketten vásárolni szombatonként és
  már megfigyelte ezt, meg ezt, majd azt is, hogy mindig egyedül jövök,
  tehát bizonyosan szabad vagyok és nagyon szeretne megismerkedni velem. A nő teljesen nyilvánvalóan nem volt egy prosti. Mondtam neki, hogy jólesik, amit mond, köszönöm, de nem. Annyira ágált, hogy a végén tényleg rá kellett szólnom, hogy de értse meg, nem. Majd beültem a kocsiba és jól nekimentem az egyik terelőkorlátnak az idegességtől.
  Gus-nak már többször panaszkodtam, hogy bár a férfiaknál ne kéne annyi energiát belefeccölnöm, ha valaki értékesebbre szeretnék szert tenni.
  Bevallom, a tegnapi levelem után azt gondoltam, ez az ajándék ügy lekerül a napirendről és szépen levelezünk tovább mindenféle egyebekről, ami adódik.
  Úgy látom, neked ez nagyon fontos, hogy eljusson hozzám,
  mert hegyeket vagy képes megmozgatni érte.
  Tényleg nem tudom elképzelni, mi lehet az a rendkívüli bennem, ami
  téged ennyire magával ragadott. Én az égvilágon semmi különösebbet
  nem tettem és ezért is vagyok zavarban. Én mindenkivel így beszélek, mint veled, aki barátságos, szimpatikus, kedves. Én nem értem, milyen
  és mekkora labdát dobtam fel, mert én semmilyen labdát nem dobtam fel. Ilyen a stílusom férfiakkal és nőkkel, bolti eladókkal és a vevőimmel,
  kisgyerekkel és koros püspökkel egyaránt. Tudom, az emberek zöme rémesen viselkedik, de azért már csak nem osztogatunk ajándékot, mert valaki felsegít, ha elcsúsztál az utcán!
  Azt kell fenéken rúgni, aki ezt nem teszi meg.
  Felmerül bennem a kérdés: te kik között élsz, hogy egy ismeretlen néhány barátságos levele ennyire lázba hoz?
  Még nem gondoltál arra, hogy hátha én nem is olyan vagyok, mint
  amilyennek itt előadom magam és csak bülbül szavakkal szédítelek?
  Ez itt az internet. Hátha egy pszichopata őrült vagyok? A hírhedt csajágaröcsögei kacsafojtogató.
  Az ajándék eljutattását pedig Gus nélkül is megoldjuk.
  Van neki egyéb teendője is elég, mint hogy minket gardírozzon.
  Mekkora lesz az a bizonyos ajándék? Ahhoz mérjük a megoldást.
  Üdv

  
  
• 82.  Márti :):
  2008. 12. 10. 23:35

  Szia!
  Köszi, hogy még ilyen későn is írtál ...
  A leveled közepétől, bocsáss meg, de nagyon jókat derültem az olvasottakan. ( Csak pozitívumokban gondolkozz! ) Majd írok, mert nem akarom válasz nélkül hagyni ezt a leveled sem. Most álltam fel az asztaltól, kicsit vagy nagyon/?/, de fáradt vagyok.
  Mégiscsak nagyon jó fej valaki lehetsz! Internet ide vagy oda!
  Jó éjt és nagyon szép napot holnapra Neked!
  Márti
  u.i. Nekem is Ford-om van.

  
  
• 83.  gus:
  2008. 12. 11. 6:44

  Márti, traiano: lassan cserélhetnétek levelezési címet, akkor még ennél is bensőségesebben beszélgethetnétek. :-))))))

  
  
• 84.  Balázs:
  2008. 12. 11. 10:28

  Engem kifejezetten szórakoztat ez a beszélgetés, folytassátok csak! :-)

  öt + huszonhét = harminckettő

  
  
• 85.  traiano:
  2008. 12. 11. 17:44

  Lámcsak, lám! Gus szolgáltaja a kísérő zenét, mi pedig a szappanoperát. A vége az lesz, hogy országszerte fellépünk vele.
  A darab címe: Gus blogja

  Már hogyan cserélnénk levelezési címet! Rám kifejezetten pezsdítőleg hat, hogy mások is olvassák. Különben még ellaposodnánk. :-)))))
  Iszonyú vacak napok vannak mögöttem, kedd dél óta most nevetek először.
  Üdv a Kedves Olvasóknak!!!!

  
  
• 86.  Márti :):
  2008. 12. 11. 21:33

  Szép estét, Traiano!
  Most értem haza és látom megy itt az élet nélkülünk is!
  Akkor belevágok, csakhogy pezsdítsük kicsit a hangulatot!
  Hétfőn matek órán a nyolcadikban a háromszögeket tanítottam-ismételgettük. A súlyvonalról, a súlypontról tanultunk és megnéztük, hogy milyen érdekes tulajdonsággal bírnak ezek. És akkor eszembe jutottál. Igazán nemtudom, mennyire merültél el anno a matekban, de tudod-e, hogy miért nem billeg soha egy háromlábú asztal? Matek- geometria ... És arra gondoltam, hogy megkérdezlek!
  A méretek: 35* 30* 5 cm.
  Üdv: Márti

  
  
• 87.  Márti :):
  2008. 12. 11. 21:40

  Gus: Én elérhető vagyok. Mármint nem kell sokat keresgetni, az egyik mail-em könnyen megtalálható.

  
  
• 88.  Márti :):
  2008. 12. 11. 23:30

  Szia Traiano,
  Végre elcsendesedett minden körülöttem, és nem akarom megvárni a munkám végét az igért levéllel, szóval még a dolgok előtt leírom, ami ma jött, ahogy olvastam újra a tegnapi leveled:
  - Írtam egyszer, hogy mennyire tud zavarni, amikor pl. az eladó letegez. Azt hiszem néha van is annyira tekintélyt parancsoló a megjelenésem, a tekintetem, hogy sokan meg sem próbálkoznak vele. A ciki az volt, mert volt ilyen, hogy a Férjemvolttal bementünk egy üzletbe és őt letegezték, engem meg nem. De Ő nagyon nem is olyan, mint én vagyok ... Laza a végtelenségig és felettébb izgágáskodik. Nagyon nyughatatlan. És erre azóta derült fény, amióta külön élünk. Annyira pörögtünk, hogy ez az együttélés során már fel sem tünt. Azóta keresem a nyugodt emberek társaságát. Ez az egyik legfőbb szempont. És meglepetésemre rengeteg ilyen ember van. És hála Istennek meg is találjuk egymást.
  - Nem a rendkívüliséged miatt levelezek veled. Bizonyára a magad módján rendkívüli is vagy, de én ebből nem sokat "látok". Alapvetően Te kezdeményeztél, én erre reagáltam. És nem esett nehezemre sem. Hisz, az a tipus vagyok, aki alapból is kedves, de a figyelmességet még nagyobb kedvességgel tudom viszonozni. Hiszem, hogy ha két ember egymásra elkezd mindenféle csúnya dolgot kiabálni és egyre jobban gyűlölködve vitatkoznak és ez fokozódik ki tudja meddig, akkor miért ne lehetne ez így a jóval is. Szóval hiszem, hogy ha az ember kedvességet kap, és erre kedvességet ad, akkor arra megint talán még több kedvesség a válasz és a jó dolgok is fokozhatóak nagyon sokáig. Hiszem, hogy sok embernek nagyon jól esik, ha kap egy kis szeretetet, figyelmességet, megértést, stb. És ez nem kerül semmibe. Semmibe sem. És a Biblia azt írja, hogy "aki másokat felüdít, az maga is felüdül". Kérdezem én, melyik a könnyebb: egy kedves mondatot elmondani vagy egy gorombát? Erőfeszítést tekintve nem igazán van különbség. És az előbbi mégis mennyivel másabb dolgokat vált ki, mint az utóbbi. Akkor miért ne a kedves mondatot mondjuk ki? És, hogy akkor miért is levelezek Veled? Mert jó! Nagyon jó! Nagyon-nagyon jó! Lehet, hogy én is nagyon szeretek leveleket írni, csak eddig még nem jöttem rá? És Te erre abszolút alkalmas partner vagy ... Meg valljuk be, szimpatikus is, már amennyire ezek alapján lehet valaki szimpatikus. És hidd el, nincs abban semmi probléma, ha valaki valakinek örömet akar okozni, vagy néhány örömteli pillanatot.
  - Kérdezed, hogy kik között élek? Telejesen átlagos emberek között. Olyanok is vannak szép számmal közöttük, akik hisznek még a jóban, a jóságban, az önzetlenségben, a szeretetben, ami nem "szeretlek, ha", vagy "szeretlek, mert" szeretet. Akik azt tudják mondani: "Csak szeretlek. Önmagadért. Ha-k és miért-ek nélkül. " És olyan szeretetet képesek adni, ami "nem keresi a maga hasznát". És megélik, hogy adni jobb, mint kapni. És mindezért semmit sem várnak tényleg cserébe. Még gondolatban sem!
  Úgy fogalmaztál, hogy "egy idegen néhány barátságos levele". Ha ez így van, beillessz Te is a fenti képbe. És tudod az idők során szembesültem vele, hogy az áldásokat elfogadni is tudni kell. Az emberek egy nagy hányada természetesnek veszi, hogy Ő ad, de amikor neki ad valaki valamit önzetlenül, semmit sem várva érte, már nem tud mit kezdeni a helyzettel. Én azt gondolom, hogy emelt fővel, örömmel kell tudni kezelni az áldásokat is. És ha valaki ad, attól nem kell megrémülni ... Tudni kell elfogadni azt amit kapunk. Meg kell tanulni ezt is. És, mint az ügyvédnő, nem azt kell mondani, hogy "jajj, nem kellett vona", bár ebben is minden kedvesség benne van, és értem is én ezt, de nyugodtan lehet azt mondani, hogy "nagyon kedvesek vagytok, köszönöm szépen, és tudjátok meg, hogy ezzel nekem nagy örömet okoztatok". Erőfeszítésileg nem sok a különbség a két mondat kimondásában. Az áldásokat át kell tudni venni! Nem Rólad beszélek most. Teljesen általánosságban.
  - Traiano, és ha nem is vagy olyan, mint amilyennek adod magad? Akkor mi van? Egy Kedves ismerősöm apósa szórakozik a net-en, kiadva magát 70 helyett 25-nek. És szédíti a nőket. De a mi "kapcsolatunk" nem szól nemekről, életkorról, ahogy Te is megfogalmaztad már ezt, ha nem is így, de benne volt. Ez most másról szól. De hidd el, fogalmam sincs, hogy miről. Ha megtudom, majd megírom. Egy biztos, ennek most így kell lennie. Mármint annak, hogy mi kapcsolatba kerültünk valamilyen formában. Tudod, nincsenek véletlenek.
  - Kacsafojtogató? Nincsenek kacsáink ... Kicsi otthon, épülő nagy ház, nagyon meleg szív (szívek) hozzá. Szeretet, ami átadható, barátságosság, meg ilyesmi. Ezekkel tudunk csak szolgálni ...
  Neked is és másnak is jut belőle.
  Szintén a Biblia mondja, hogy a "szeretet soha el nem fogy". Szerintem minél többet adunk, annál több lesz belőle.

  Nem önzésből, de ebből a megfontolásból is, meg tudod az örömszerzés miatt kívánok Neked nagyon-nagyon sok szeretettel szép holnapi napot!
  Üdv: Márti

  
  
• 89.  traiano:
  2008. 12. 12. 15:46

  Szia Márti,
  csak gyorsan bejelentkezem, hogy a türelmedet kérjem, nem vesztem el. vagy ma este vagy holnap délelőtt írok. üdv

  
  
• 90.  Márti :):
  2008. 12. 12. 20:21

  Köszönöm, hogy írtál.

  
  
• 91.  traiano:
  2008. 12. 12. 23:41

  Szia Márti,
  Kezdjük a legfontosabbal.
  Nem gondolom magamról, hogy rendkívüli teremtmény lennék.
  Talán rendkívüli szabadságvággyal rendelkezem, ez minden.
  Nem építek magamnak sem korlátokat, persze, a józan ész
  határain belül. Tudomásul veszem azt is, hogy a szabadságom
  addig terjed, ameddig a másokét nem zavarom, nem korlátozom.
  Ebbe a "modellbe" illik bele az is, ahogyan másokkal szemben igyekszem viselkedni. A szabadságomat meg is védem, ha
  úgy adódik.

  A "kikkel vagy körülvéve?" kérdés arra vonatkozott, hogy szerintem semmi olyan különösebbet nem tettem, ami belőled ezt az erős lelkesedést irántam kiváltotta. Annyiban valóban kezdeményeztem, hogy elsőre megörültem a kellemes (és választékos) emberi hangnak, mély gondolatoknak ebben a virtuális világban, ahol korántsem jellemző. Az érzéseid nemcsak nekem szóltak, hanem bárkinek, aki azokat olvasva érezhette. Talán csak én vagyok a legnagyobb szájú, aki erre aktívan reagált. Nekem szokásom, hogy ami tetszik, azt tudatom idegenekkel is. Ha nem tetszik valami, azt csak azoknak mondom, akik valamiért számítanak, különben legyintek rá.

  Ha csak az a 70 éves bácsi adná ki magát másnak a neten, mint aki valójában, az nagyon szép lenne. Én inkább attól tartok, hogy a többség eljátszik ezzel. Ezévben eleget leveleztem, ismerkedtem a neten és egy rakás emberrel találkoztam is. Úgy kábé 8:2 az arány,
  amelyből azt a következtetést vontam le, érdemesebb személyesen
  ismerkedni. A 70 éves bácsi, szegény, ugyan mire megy a sikereivel? Legfeljebb minden alkalommal sajoghat a szíve, hogy semmire.

  A szeretet, szerintem, nem egy gyökértelen valami.
  A gyökerek pedig nem lehetnek csak az egyik félben.
  Illetve, az életben elég példa akad ilyesmire, de az nem hasonlítható
  ahhoz, amikor a szeretet embereket összeköt. Ugyebár, a római katolikusok szerint mindenki szeressen mindenkit, aztán kétezer év alatt mire mentek ezzel az elvvel? A jótékonyságot hagyjuk, mert azzal világi humanitárius szervezetek, sőt, vallástalan magánemberek is foglalkoznak. Az emberiességet ne keverjük ide.
  (A "szeretet" könnycsorgatásos, lelkiismeret-könnyítő variációjának pedig éppen mostanában lesz a főszezonja.)
  Megint valami, amit nem értek.
  Hogyan lehetne valakit szeretni, amíg személyesen nem ismerjük?
  Lehet az illető rokonszenves, vonzó vagy ezek szinonímái.
  Hacsak, hacsak, valaki sajátmagát rá nem hangolja egy bizonyos hullámhosszra. Amikor idén a társkereséssel voltam elfoglalva, akkor
  olyanokkal leveleztem, akik maguk is hasonló cipőben jártak.
  Voltak nagy, szenvedélyes levélváltások, aztán....óh egek!
  Féltucat eset után fel is hagytam vele, de nem volt könnyű, mert a net eléggé adja magát a kísértéshez, hogy az ember újra próbálkozzon.

  Ja, a minap megint összefutottam a menzásnővel és gyorsan akkora
  kezitcsókolomot rikkantottam oda neki, hogy a fejem majd' leesett. Eléggé vicces lett volna, ha ő meg erre - húsz ember előtt - azt válaszolta volna nekem, hogy "Szia!". Így most jól visszamagázódtunk.
  Easy come, easy go! Veszíteni mindig tudni kell.
  Üdv

  
  
• 92.  Márti :):
  2008. 12. 13. 15:19

  Szia Traniano,
  Reggel idenéztem, elolvastalak, de nem volt időm írni. Keveset nem akartam, egy valamire való levél megírása meg van egy óra is. Pedig 10 újjal írom. Meg a gép segítségével. :-)))
  Szombat van, de már megint az óra ébresztett, annyira aludtam volna még pedig. Nem vagyok egy álomszuszék amúgy. Mindig azt mondtam, hogy az alvás az felesleges időtöltés. Tudom, hogy ez nem igaz, mert a testnek szüksége van pihenésre, a szemnek meg különösen. De számomra az is megoldás lenne, ha a nap nem 24 órából állna, persze, csak nekem. A többieknek maradna a 24. Amikor nagyon gyerek vagyok, ilyenekre vágyom !!!
  Mi a helyzet a matek példával? Nincs kedves hozzá, vagy csak tovább léptél rajta?
  Szóval, ma ébredéskor már azt éreztem, hogy még el sem kezdődött a napom, de már tele van vele a t...m. Nem szoktam csúnyán beszélni. De ma reggel akkor is tele volt! Aztán elmentünk balettra. A munkanap áthelyezés miatt volt ma délelőtt. Ott aztán visszataláltam a régi kerékvágásba. Sőt! Még túl is lendültem. Ilyenkor azt érzem, hogy nekem nem is ebben a mai korban kellett volna megszületni. Annyira magával ragadott a zene, a kicsi kis balerinák, a tánc. Az egy nagyon más világ. Oda vágynék. Bár tudom, a balettmester ezt nem így éli meg, de szerintem azt az oktatást nem lehet egy matekórával egy lapon sem említeni.
  Traiano, nem tudom miért gondolod, hogy túlzott a lelkesedésem irányodba. Én alapból vagyok valamilyen, ebben sincs semmi rendkívüli. Bár van olyan kolléganőm, aki azt mondja, hogy "Mártika, te aztán nem vagy semmi", és tudom vannak akik azt mondják, hogy nagyon jól csinálom a dolgokat, mármint itt a nagy válás után ahogy megélem az életem, a kapcsolataim, stb. Szerintem sokat változtam, és jó irányba. Kinyíltam, kivirágoztam, kezdek kiteljesedni, aktív vagyok a végtelenségig, nyílt, közvetlen, és sokan nem tudnak vele mit kezdeni. A környezetemben sem. Ez az ő bajuk! :-))) Fogadóórán a suliban az egyik anyuka sajnálkozva próbált meggyőzni, hogy hátha mégis tudnám a kislányát magán úton korrepetálni. Mert a gyerek engem már megszokott, hozzám ragaszkodna és a felvételi miatt kellene is neki. Mondom neki újra, hogy ez nem törvényes, nem lehet. Meg amúgy sincs időm. Nem akartam, de hogy értsen elmondtam neki mindent:
  Nemrég váltam, egyedül nevelek két, viszonylag kicsi gyereket. Van egy főállásom, van öt magántanítványom, némelyik heti dupla órával. Dolgozom pénzügyi tanácsadóként, ott viszonylag sok a továbbképzés, tréning, aztán ott a masszázs. Először a tanfolyam, most meg már a munka része. Tehát nincs időm. Sajnálkozva nézett rám, mosolygott.J
  - Ja, és még építkezek is! - jutott eszembe hírtelen.
  - Ezt már tényleg nem kellett volna mondania! - jött anyuka megrőkönyödött válasza. Ennél a pontnál megsemmisült.
  És nem beszéltem a magánéletemről. Arról, hogy írok egy blogot, mert muszáj a dolgokat kiadni valahol. És kell beszélni a történésekről. Azzal váltottam ki a pszichiátert. Ne érts félre, soha nem jártam oda, nem is lett volna rá szükségem, de iszonyatos fájdalmakon mentem át. És az, hogy írhattam nagyon sokat segített. Nem beszéltem arról, hogy vannak nem vírtuális kapcsolataim is. És a gyerekeket sem lehet annyival elintézni, hogy nevelek két gyereket! És a munkahelyen készülnek előléptetni, most kezdődött el a betanulós időszak. Nyugdíjba megy a kolléganő és én veszem át a helyét. Őt már sokminden nem hozza lázba, és az igazgatónő be is jelentette, hogy mivel én leszek az utód, amit kérek azt is úgy vegyék, mintha még a jelenlegi kérné ... És ott a hitéletem. Ami szintén nem elhanyagolható tényező. Kicsit pörgök. Lehet, hogy emiatt is tűnök túl lelkesnek. De alapból is lelkes típus vagyok! :-)))
  Az internetes világban azokhoz a hangokhoz, amiket tőlem hallottál, kellenek ám fülek is. Olyanok, mint a Tiéid. Hiába a hang, ha nincs hozzá fül. Tehát nem gondolom, hogy ez csak annyi, hogy Te lennél a legnagyobb szájú.
  Van egy blogos lány/ asszony, akivel a blogomon ismerkedtem meg. Írogattunk egymásnak. Kicsit levelezgetünk. De annyira szoros a lelki kapcsolat, pedig sosem láttuk egymást. És Tőle már kaptam ajándékot. Igaz, vele nem másfél hónapja "ismerjük" egymást, hanem kb. 5, de akkor is. Az írásokon keresztül a lelkünk nagyon közel került.
  Internetes ismerettség, nagy téma. Kevés a tapasztalatom, de "valaki" mindig vigyázott rám, hogy nagyon ne égessem meg magam.
  Jut eszembe, nem vagyok katólikus vallású. Sem római, sem görög. És hasonlóan látom a közelgő időszakot, mint Te. Ezért tettem is kevés és normális kategóriába sorolható lépéseket, az apjukkal kapcsolatban. Nem akarom, hogy egy kipipált történés legyen a karácsony az életében. A gyerekei fele egy jótékonysági gesztus, és kész. (Bocs, ebbe nem kellett volna belemennem, de ha már leírtam, kitörölni nem fogom!)
  Szeretni azt nehéz, akit nem láttunk és akiről nem tudunk semmit. Akit nem láttunk, de tudunk róla sokmindent, vagy keveset, de néhány bensőséges dolgot, vagy ..., azt lehet. Nem nagyon, nem úgy, de lehet. Lehet, hogy ez nem szeretet? De szerintem lehet szeretetnek nevezni. Nyugodtan. Ahhoz amiről Te beszélsz, ahhoz nagyon sok minden kell. Sok minden más is. És innen is látszik, hogy mennyi fokozata van a szeretetnek. És mennyi mindenkinek lehet mondani, hogy szeretlek. Kevés ez a szó kifejezni a széles skálát. Ez leginkább a skála végén okoz már problémát. Legalábbis nekem. Ott, amikor el szeretnéd mondani azt a benned tomboló, túlfeszítő, szinte már fájó érzést, a szeretetnek azt a fokozatát. És még akkor is, még mindig csak azt tudod mondani, hogy szeretlek. Na, nekem ott szoktak gondjaim lenni. Amikor szeretnél a másikkal úgy eggyé válni, hogy minden sejtetek úgy fonódjon egymásba, mint az egymáskoz kapcsolódó ujjak. Egy sejt az egyikből, mellette egy sejt a másikból. Valami ilyen az a szeretet, amit már nem tudok nevesíteni. Tudom, ott van még a szerelem szó is. De nem az igazi. Olyan snassz az is! :-)))
  A hullámhosszos megállapításod nagyon jó. Igen, én ilyen vagyok. Nagyon rá tudok hangolódni dolgokra, személyekre. De nem mindenkire. Van akivel szemben olyan tiltakozás van bennem. Ez nem tudom mitől függ. Az alkalmazkodás hozta ezt nálam magával. Bizonyára alkat kérdése is. Érzem, hogy bizonyos blogokon teljesen másképp kommentelek, mint egy másikon. Másklépp írok. Nem azért, mert színt játszanék. Azért, mert ott olyan a légkör. Gus-nál ez úgy csapódik le, hogy nem írok mindenhova megjegyzést. Van, akinél képes lennék mindenhova írni. És vissza kell magam fogni, hogy ne legyen sok belőlem. De leginkább az embert a saját blogja jellemzi. Azt hiszem, hogy a magukat valamilyen szerepbe helyező emberek nem írnak blogot. Az nem arról szól. Mármint nem a színjátékról. Vagy ha igen, akkor annak a blognak olyan is a jellege, ami úgy is visszajön rögtön.
  "Legjobb védekezés a támadás!" Finoman, intelligensen, de látom bejött Nálad is, a menzás nő kapcsán.
  A "veszteni mindig tudni kell"-t nekem meg még tanulni. Vannak hiányosságaim. Említettem már. Ez is azok közé tartozik.
  Mennem kell, bár szívesn maradnék még.

  Üdv Márti

  u.i. Matek feladvány (háromlábú asztal)! És kérdeztem már egyszer: Szoktá lmsn-ezni?

  
  
• 93.  Márti :):
  2008. 12. 13. 15:28

  Msn az a ... ! Sietek, látszik. Bocsi!

  
  
• 94.  traiano:
  2008. 12. 13. 23:11

  Szia Márti,
  Kicsit megint össze-vissza válaszolok, elnézést.
  Azt hiszem, az elmúlt hetek fáradtsága mára ért el igazán.
  Az egészet tetézte az elmúlt napok reptéri szrájkja.
  Az utasaink valamiért úgy élték meg, mintha az apokalipszis
  köszöntött volna a világra vagy az ebola járvány, ami már a halálba is rántotta a szomszédokat.
  Hogy ez már hányadik sztrájk volt az elmúlt években, különösen,
  ha a többi európait is hozzáveszem, hát meg nem tudnám mondani,
  de ilyen hisztéria és kétségbeesés még egyszer sem volt. Komolyan, mintha mindenkinek az élete múlt volna rajta. Nem is voltunk erre
  felkészülve, a szokásos módon kezeltük, de ezúttal hatástalanul.
  Legközelebbre valamit kitalálok, mert az nem lehet, hogy emberek tömegei óránként visszahívogassanak bennünket, a kettő között meg negyedóránként mailezzenek, miközben direkt módon úgyis tájékoztatunk mindenkit arról, ami őt érinti. Igaz, a hiradások köszönő viszonyban sem voltak a valóságos helyzettel és a pánikkeltést célozták. Isteni volt!

  Én nem használom az msn-t, mivel azt se tudom, mi az.
  Én egy barlanglakó vagyok. Sms-t se tudok írni, csak elolvasni.
  Úgy lett mobilom is valaha, hogy az egyik vevőm nem bírta tovább,
  ajándékozott nekem egyet. Csak vele beszélgettem rajta és csak
  munkaidőben, mert nem hordtam magammal, az irodában tartottam.
  Megmondtam neki, hogy csak annyi elsőbbséghez jut, hogy amikor az összes vonalunk foglalt, a mobilt valaki biztosan felveszi majd.
  Arról nem is álmodhatott, hogy majd munkaidőn kívül vagy amikor a kocsiban ülök és vezetek, majd beszélhet velem rajta.
  Azután, amikor néhai párommal összejöttünk, ő se bírta ki, hogy ne legyen mobilom. Így lett kettő. Ugyanazok vannak meg a mai napig.
  A páromtól kapottat használom magáncélra, a vevőtől kapottat hivatalos célra, az mai napig az irodában van az egyik szekrényen.
  A mobil számomra csak az utcai telefonfülkét váltotta fel.
  Nem érzem a hiányát, hogy nem tudok sms-t írni. Ugyanazzal az erővel, amivel megírnék egy sms-t, fel is hívhatok valakit. Ha pedig nem elérhető valaki, akkor az sms-t se tudja elolvasni, ha jó tudom.
  Az újabb hívás lehetősége mindig adott. Életveszély esetén úgyis a mentőket kell hívni, azoknak meg nem írunk sms-t.

  Egyáltalán, mindenféle ilyen computerhez, mobilhoz, videóhoz, autóhoz stb. nagyon földhözragadt a viszonyom. Éppen olyan használati tárgynak tekintem ezeket, mint a cipőmet vagy egy vizespoharat. Amikor a kocsimat vettem, két szempont volt:
  kényelmesek legyenek az ülések és a hátsó csomagtartóba való bepakoláshoz a lehető legkisebbet kelljen emelni. Nem érdekelt se a motor, se a fogyasztás, se a köbcenti. Olyan meg eszembe se jut, hogy bármit kicseréljek, csak mert régi. Az újabb dolgok egyébként is
  egyre vacakabbak és eleve rövid élettartamra gyártják őket, másrészt iszonyatos pazarlás jól működő holmikat kidobni. Majd csillogok én a cuccaim helyett.
  
  Gőzöm nincs róla, hogy miért nem borul fel a háromlábú szék, hacsak amiatt nem, hogy az alátámasztáshoz elég minimum három láb is, de nyilván ennél körmönfontabb a válasz, ami ráadásul már a fizika területére vezet.

  A pszichiáterben pedig semmi kivetnivaló nincs.
  A lelkibetegségek egyenértékűek bármilyen másfajta betegséggel.
  Ha lyukas a fogam, akkor fogorvoshoz megyek, ha lyukas a lelkem, akkor meg pszichológushoz. 1998-ban belesodródtam a Távol-keleten
  egy helyi népfelkelésbe. Az általános zűrzavarban el voltunk vágva a lehetőségtől, hogy távozzunk onnan. A legvéresebb helyszíneket nem láttam, de a rettegés, hogy bármi bajom lehet, megtette a magáét, hiába voltam egy luxus szállodába bezárva. A szálloda környékén napokig folyt a lövöldözés, robbantgatások, a sebesültek jajveszékelése, ilyen olyan csapatok összevissza rohangálása. A szálloda személyzete is meglehetősen zaklatott állapotban volt, a vendégseregről nem is beszélve. Amikor végre elindulhattunk és kivittek bennünket a reptérre,
  annyira izgultam és féltem útközben, hogy épségben odaérünk-e, hogy elveszítettem a látásomat és csak akkor nyertem vissza, amikor a gép végre felszállt. Addig egy sorstársam vezetgetett, gondoskodott rólam. Amikor hazaértem, azt hittem, majd jól kialszom az egészet, de nem ez történt. Szerencsére egy kiváló pszichológus kezelése alá kerültem és helyrehozott. Amikor a párom meghalt, nem haboztam pillanatig se, hogy ismét hozzáforduljak. A gyász érzéseit nem mulasztotta el, de azért az ocsut eléggé jól elválasztotta a búzától, ami sokat segített abban, hogy ne bénuljak le teljesen.

  A blogolásban, netezésben való túlzott elmerülést pedig nem tartom helyesnek, mert nem helyettesíti az emberi világot. Mű az egész.
  Az csak az egyéniségtől függ, ki, miként viszonyul a virtuális partnerekhez. Én minden szó mögé mindig odaképzelek egy hús-vér embert, de ezzel nincs mindenki így. Ha ebben a virtuális közegben valaki nem tetszik neked, akkor többet nem írsz neki és vége.
  Próbáld megtenni ugyanezt egy undok szomszéddal! Márpedig az életben akadnak elrendezendő konfliktusok, ahol nem teheted meg, hogy azzal intézed el, nem szólsz többet az illetőhöz.
  Itt a konfliktust nem kell kezelni. A probléma az okozójával együtt szűnik meg számodra, mintha sose létezett volna.
  Ez azt tudatosítja az egyénben, hogy senki és semmi nem számít.
  Egy delet-tel minden elintézhető.
  A baj az, hogy azután sokan ezt a mentalitást átviszik a való életbe is és sosem tanulják meg a konfliktuskezelést.
  A neten sosem kell mérlegelni. Ezt elfelejtjük, majd jön a következő.
  Többek között ezért gondolom úgy, hogy a netes ismerkedésbe való túlzott belemerülés rombolóan hat a személyiségre és a fennálló lelkiproblémákra csak ál- vagy félmegoldást kínál.
  A valós életünket valós emberek között éljük, valós megoldások is csak közöttük születhetnek. Ami itt folyik, az kontroll nélkül a saját elképzeléseink dominanciáját mutatja.

  Egyébként, magukat bizonyos szerepbe helyező emberek ugyan miért ne írhatnának blogot?! Én ugyan nem erre céloztam, de ha már szóba került, reagálok erre is.
  A blogírásba saját világát, személyiségét is beleviheti, aki ilyent létrehoz. Ebbe símán belefér minden jó és rossz tulajdonság, ahogyan valaki a kívülállók számára mutatja vagy mutatni akarja magát.
  Ez kizárólag hozzáállás kérdése. Ki, miben leli kedvét és mihez akar kommentelő, olvasó közönséget gyűjteni.

  A cím, ahová a képet küldheted, az agárdi barátaimé:
  Horváth Andrea, 2484 Agárd Pf. 101
  előre is köszönöm.
  Üdv

  
  
• 95.  Márti :):
  2008. 12. 14. 9:58

  Szia Traiano,
  Az általad jelzett össze-visszaság ellenére nagyon jól eligazodtam a leveleden.
  Ritkán jutok emberi időben a hírekhez. De már van tv-nk. Éveken át tudatosan kerültük a tv-t. Ez azt jelentette, hogy nem volt. Utána lett, rájöttünk, hogy mégsem ok. és akkor kikapcsoltuk. Sokáig éltünk így. Szerintem azok voltak a legjobb (!!!!) időszakok az életünkben. Amikor bekövetkezett a szeptember-i tragédia, szintén ez a tv nélküli időszakunk volt. Férjemvolt kórházban, én otthon a két gyerekkel. A kicsivel gyes-en épp. Este telefonált az apjuk és már adta is át az ismerős ápolónőt, aki akkor vette fel az éjszakai műszakot és egyben szolgáltatta a friss híreket, és én tőle tudtam meg, hogy "megtámadták Amerikát". Férjemvolték szobájában, a kórházban nem volt tv. Az egyik társuk kiment ugyan dohányozni, és ott két idős nő beszélte is ezeket, de úgy ment vissza a szobába, hogy: "két öreg nő a dohányzóban azt mondja, hogy megtámadták Amerikát! Ki az a hülye, aki megtámadja Amerikát! Ezek teljesen kivannak! Bizonyára bealtatták őket a műtétükkor"! És állítólag egész délután ezen szórakoztak, jókat derülve azon, hogy a két öregasszony milyen marhaságokat beszél. És este megérkezett az ismerős ápolónő, kivágta az ajtót és ordítva hadarta, hogy " ... (itt a Férjemvolt neve), megtámadták Amerikát!"
  Azt mondtuk akkor, ha itt a városunkban történne valami még arról sem tudnánk semmit. Aztán változtak az idők, és a tv bekapcsolódott. El tudnám képzelni nélküle az életem. Néha azt érzem, hogy annyira másképp szeretnék élni, mint ahogy adódik. Egy biztos, hogy a híreket hallgatva néha az az érzésem, hogy a semmit is olyan beleéléssel és hangsúllyal adják elő, mintha nem is tudom milyen nagy dolog lenne. De tudom, ez nemcsak érzés, ez így is van! Muszáj megélniük valamiből. Az emberek pedig nagyon jó "vevők" ilyesmire. Az árak, amikor kezdtek 9-es végűek lenni. Vannak ismerőseim, akikről egyértelmű, hogy nekik találták ki ezeket az árakat! Ők az érzelmeikre hallgató emberek. Manipulálható réteg.
  Az msn olyan, mint a telex. Feltételezem néhány dologból, hogy azt tudod micsoda. Ez az internetes változata. Szakértők lehet, hogy csóválják/nák a fejüket erre, de ... én nem vagyok szakember.
  Sms. Számomra egy rövid levél, ami azonnal érkezik. A válasz ugyanez. Volt időszak, amikor 20-30 helyre kellett ugyanazt az üzenetet eljuttatni. Vagy két éven át, hetente 1-2-szer. No én akkor kaptam rá az sms-re. Akkor még internet és email nagyon kevés embernek volt.
  Mindenek előtt a személyes beszélgetést részesítem előnyben. De van barátnőm, aki Pesten él, vele általában csak telefonon érintkezek. És van, akivel csak időpontot egyeztetek egy talira, mert sem az sms-t, sem a telefont nem szereti.
  Ragaszkodó típus vagyok, így én sem válok meg szívesen a régi dolgaimtól. Ha használhatók, akkor meg végképp nem. Ha elromlanak, akkor sem könnyű néha. Konzervatív vagyok, változóban. Tanulom a rugalmasságot. Egész jó úton járok.
  A háromlábúság - nem tudom, miért Te jutottál az eszembe, de ha belekezdtem, leírom! Nem "szék és nem borul fel", hanem asztal és nem billeg. A billegésen van a lényeg. Mert a négylábú az tud billegni. És ez azért van, mert a síkot három pont határozza meg egyértelműen. /Ahogy egy egyenest kettő./ Tehát a három pont, azaz az asztal lábai, minig illeszkedni fognak, "felfekszenek" a padló síkjára.
  Hát ezért nem billeg ... Van egy - két dolog ami nagyon magával tud ragadni a matematikában. Különösen aminek van gyakorlati alkalmazhatósága is. Szóval ez nem is fizika.
  Érdekes és jó dolgokat írsz a net-tel kapcsolatban. Szeretek beszélgetni emberekkel és pontosan ilyenek miatt. Sok információhoz lehet jutni és teljesebb a kép, ha az ember mások szemüvegén át is meglát dolgokat. Ettől formálódik az enyém is, vagy átalakul és tökéletesedik. Mindenképp nagy tanúlságokat lehet levonni. Nem vagyok öntelt, így hiszek a "több szem többet lát, több fül, többet hall" elvben. Én ahhoz a korosztályhoz tartozom, akik nem a virtuális világban nevelkedtünk. Sőt, felnőttként kellett ezzel megismerkedni, szembesülni a változásokkal és pedagógusként látni, hogy mit tesz a mai korosztállyal is, akik az anyatej helyett már ezt szívták magukba. Érdekes látni a suliban őket, és most ahogy olvastam amit írtál erről, teljesedett a kép, és szembesülnöm kellett, hogy miért is olyan egy-két válasz, hozzáállás, stb. Nyilván vannak az embernek erre vonatkozóan tapasztalatai, véleménye, de tény, hogy a gyerekeket nem így látom a suliban. Nem így láttam eddig. De bizonyára ez a levélváltás formál valamennyit rajtam ebben a dologban és az okozatok okait jobban megvilágította. A pedagógiai eszközöknek folyamatosan újúlniuk kell, velünk együtt, hisz a gyerekek változnak és a régi módszerek nem alkalmazhatóak. A valós életünk valós emberek között, a gyerekek kapcsán kicsit megdőlni is látszik a fenti okfejtés miatt. Mert ők aztán a valós életüket a gép előtt töltik és ami számunkra valós, az már nekik nem is nagyon létezik. Ami nekünk nem az, az az ő életük. Talán a suli az a közeg, ahol a legtöbbet vannak valós emberek között. Néhány gyerek ezt nagyon nehezen viseli. Borzalmas hetünk volt a suliban. Nekem "mázlim" volt, valahogy sikerült kimaradni a dolgokból. Vagy csak érintőlegesen belekerülni. Nem is bántam ...
  Blogos véleményed - érdekes, valós lehet, amit írsz. Ilyenkor azzal szembesülök, hogy csak naív vagyok. Nagyon vagy kicsit, nem tudom, de még mindig bízok az őszinteségben. ....Amíg az ellenkezője ki nem derül ...
  Olvastam reggel egy kicsit még az ágyban. Amit olvastam, eszembe jutottál róla, megosztom Veled:

  "Fred és Kinga először mennek kettesben vacsorázni. Fred eltökélte, hogy kellemesen fogja tölteni az estét. Kinga leeszi magát krumplisalátával. Fred erre udvariasan azt mondja: "Semmi baj! Segítek letörölni." Kinga elveszti lakáskulcsait, Fred rávágja: "Én is mindig elhagyom!"
  Három év elteltével Kinga és férje, Fred ismét elmennek vacsorázni. Kinga szoknyácskáját ismét krumplisaláta borítja, Fred erre idegesen rámordul: "Undorító vagy!" A feleség nem találja a kulcsait, Fred dühöng: Hülye tyúk!"
  Ugyanazok az emberek, ugyanazok a körülmények, csak más hozzáállással! Mi döntjük el azt, hogy hogyan látjunk másokat. Amikor úgy döntünk, hog yjó színben akarunk látni valakit, akkor aztán roppantmód toleránsak tudunk lenni! ... Nem az emberek viselkedése határozza meg azt, hogy hogyan viszonyulunk hozzájuk, hanem a mi hozzáállásunk."

  A fejezet címe: "Mi választjuk meg, hogy hagyon látunk másokat"
  Érdekes. Még nincs kialakult véleményem a dologról, ez is a továbbérlelő kategóriába került nálam. Meg akartam osztani Veled.
  Nem mérce, nem alapigazság, de mindenképp egy vélemény a fenti is.

  Szép napot Neked!
  Márti

  
  
• 96.  traiano:
  2008. 12. 14. 18:13

  Szia Márti,
  Nekem minden férfiról a háromlábúság jut eszembe :-)))))
  Ha nem így lenne, nem is lennék igazi meleg!

  Egyébként, sikerült remekül illusztrálnunk a netes levelezés egyik legnagyobb csapdáját.
  Te azt írtad: háromlábú asztal billeg, én meg azt válaszoltam:
  háromlábú szék borul.
  Most hagyjuk a kérdés érdemi részét és a válasz érdemi részét is.
  A párbeszédben, miközben ugyanarról kellett volna szólnia oda-vissza, csak 1/3 részben van egymásnak megfelelés. Ha ilyen pofon egyszerű konstelláció ezt eredményezi, ugyan mi történik, ha nem asztalról és székről, nem billegésről és borulásról van szó.
  El tudod azt képzelni, hogy a feladvány és hozzáképest a válasz akkor is így esnének, ha ott állunk, ülünk egymással szemben és mindez élőszóban hangzik el? Aligha, mivel nem vagyok szellemi fogyatékos.

  Rögvest adódnak a kérdések.
  Ugyan honnan tudható, vajon milyen megértési százalékok állnak fent általában az író és az olvasó között? Vajon hányszor észleljük, hogy a másik fél nem egészen értett meg mindent a mondanivalónkból vagy egyenesen félreértett dolgokat, de inkább lépünk tovább? Mennyire viszi téves irányokba ez a gyakorlat egymás "megismerését"?

  Írtad, hogy az iskolai pedagógia kevéssé követi a gyerekek megváltozott gondolkodásmódját.
  Nem irigyellek, annyit mondhatok.
  De talán még sanyarúbb helyzetben lehetnek a humán tárgyakat oktató kollégáid. Ki a fene olvas manapság értékes szépirodalmat?! Ki a kutyát érdekel a történelem, a művészetek?! Ki akarná szépen kifejezni magát és helyesen írni?! Korábban az ember, ha nem is rajongott ezen tárgyak valamelyikéért, azt azért belátta, hogy elvben nem haszontalanok, legfeljebb nem érdeklődött irántuk különösebben. Manapság, azt hiszem, bármelyik diák pillanatok alatt be fogja bizonyítani neked, hogy minden tantárgy tanulása teljességgel felesleges és hasznontalan, az iskolában ülni pedig tiszta időpocsékolás. Hogy ezzel mit tud kezdeni bármilyen pedagógia, azt elképzelni nem tudom.

  Pár évvel ezelőtt az EU-ban készült egy felmérés, amelyben azt vizsgálták, vajon a végzős középiskolás diákok tudják-e, mitől változnak a nappalok és az éjszakák. Az akkor ujonnan csatlakozott országok kimaradtak a felmérésből. Az eredmény döbbenetes volt. A kérdés a fenti volt és három válasz volt megadva utána, a megfelelőt kellett x időn belül bejelölni. A két nem valósból az egyik az volt, hogy a Nap kering a Föld körül, a másikra már nem emlékszem, de az is valami baromság volt, tán a Holdat is belekeverték, már nem emlékszem.
  Legjobban a finnek szerepeltek 60-70% jó válasszal, legrosszabbul az olaszok (naná, ugyan ki más?!) 25-30%-kal.
  Volt nagy meglepetés és felhördülés.
  Én meg nem értettem, mit nem értenek a felmérés készítői?
  Mit érdekel az egy mai középiskolást, hogy mitől van nappal, aztán meg éjszaka? Az sokkal érdekesebb, mikor, mit lehet csinálni ebből kifolyólag.
  Nem hinném, hogy egy ilyen problémára a pedagógiának lennének válaszai. Az iskola, mint intézmény, szintén elszakadt a valóságtól.
  Mintha szem elől tévesztette volna azt a célt, hogy megértesse a diákokkal, mi a túróért is járnak oda és ülnek végig annyi évet.
  Ki mond manapság olyanokat, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk?
  Lehet jönni ellenvetésekkel, magyarázatokkal, de tessék megnézni az eredményt. Önmagáért beszél.

  Egyébként meg, úgy gondolom, egy egész generáció készül intenzíven seggberúgni sajátmagát minden területen. Már érik a termés.
  Egy bizonyos ideig még háríthatják a felelősséget a 40-50 felettiekre, de közeleg az idő, amikor már csak 20-30 évesek lesznek láthatóak mindenhol. Márpedig elterjedésükkel a helyzet mitsem javul, a 20-30 évesek számára sem.

  Márti, te meg én, irigylésre méltó helyzetben vagyunk hozzájuk képest. Nekünk csak olyan problémáink vannak jobbára, amiket az élet egyébként is futószalagon szállít mindenkinek. Az elkövetkező korosztályoknak olyan gondokkal is meg kell majd küzdeniük, amelyeket saját és kortársaik között elterjedt életviteli, általános mentalitásbeli sajátosságok generálnak és a mi számunkra ismeretlenek is, nem is értjük azokat.

  Vegyük csak példának a külsőségek fontosságát.
  Az USA-ban remekül kitalálták, hogy komoly cég alkalmazottja csakis csinos alkatú, fess kinézetű ember lehet, akár férfi, akár nő, mert nem mindegy, hogy egy cég alkalmazottjainak kinézete alapján milyen kép alakul ki az adott cégről. Helyes! Csak így tovább. A komoly cég attól komoly, mert befolyása van a gazdaság és így a hétköznapok területén. A megjelenés és az intellektus, a könyvtár és az edzőterem közötti párharc, íme eldőlni látszik. Nem kell hozzá sok idő és ez beszivárog hozzánk is. Úgy hiszem, érdemes lenne eme nézetet a komoly cég ügyfeleire is kiterjeszteni. A hízásra hajlamosak, kopaszodók, görbe hátúak, gyengén látók ésatöbbi, tán keressenek elfoglaltságot a szeméttelepeken.

  Természetesen, ugyanez terjed a párkapcsolatok területén is. Nekünk arany életünk volt. Emberi oldalunkról bevetettünk mindent, volt egy tradícionális elvárás halmaz mindkét részről és ha ezek kiegészítették egymást vagy harmonizáltak, akkor ugrás bele.
  Aztán majd jöttek válságok is, de igyekeztünk átevickélni rajtuk és folytatni, ameddig csak lehet.
  Na, ennek lényegében vége.

  Új fogalmak születtek szerelemről, párkapcsolatról, összetartozásról, együttélésről, kompromisszumokról, elvárásokról és azok teljesítéséről.
  Mély tisztelet a kivételnek.
  Sajnos, például, az oly sokak által vágyott őszinteség is új köntösben jelent meg. Sokan gondolják, hogy az az őszinteség, ha valakinek nyersen az arcába vágjuk, amit gondolunk, mit sem törődve a másik fél érzelmeivel, méltóságával.

  Nemrégiben egy barátommal éppen ilyen kérdésekről beszélgettünk.
  Azt találta mondani, hogy X, bár értelmes, csak 50-60 szóval fejezi ki magát és pár soros maileket ír legfeljebb. Hát, nekem meg az a véleményem, mert a tapasztalat erre tanított meg, hogy aki csak rövid tőmondatokban képes kifejezni a mondanivalóját és a szókészlete is szegényes, annak az egész gondolkodása is ezzel arányos, akár az érzelemvilágát is beleértve.
  Régóta nincsenek illúzióim ezen a téren.

  Azt hiszem, nem panaszkodhatsz, írtam eleget.
  Mostantól pedig fogom tudni, miért nem billeg a háromlábú asztal.

  
  
• 97.  Márti :):
  2008. 12. 14. 21:17

  Szia!
  Köszönöm a szép hosszú leveled! Sosem szoktam Rád panaszkodni! Az időhiányra annál inkább. Olvastalak, jól esett.
  Írok majd, de még tudod, most is dolgozni fogok. Holnapra, muszáj ...
  Légy üdvözölve!
  Márti
  U.i. Ilyenkor mindig eszembe jut egy másik szó és vele a mondat is. Légy üdvözülve! Hát akkor ezt is, azt is!
  Jó éjt, szép napot holnapra!

  
  
• 98.  Márti :):
  2008. 12. 15. 15:46

  Szia!
  Elküldtem. Holnapra ott lesz.
  Márti

  
  
• 99.  Márti :):
  2008. 12. 15. 22:19

  Szia,
  A szép, hosszú, "nem is panaszkodom" leveledet nem akarom szó nélkül hagyni, hát idesettenkedtem most, dolgozat javítás közben, és rabolok magamtól magamnak némi időt. És Neked is persze!
  A levelezésben tulajdonképp a sok jó mellett az általad is említett problémák fennállnak. És persze a monológ jelleg. Nincs azonnali reakció, ami színesítené és akár más irányba vinné a témát. Itt az író fantáziájára vannak bízva némiképp a dolgok és arra, hogy jó értelemben mennyire képes csapongni, vagy leragadni egy témánál. Valamint mennyire képes ráhangolódni a másikra. Merthogy itt nem tudja az adott levél-téma gondolatmenetét befolyásolni. Készen, tálcán kap valamit. És, hogy az számára fogyasztható-e vagy sem, már egészen más kérdés ... Szóban, személyes találkozásnál is adódhatnak félreértések, nyilván nem a háromlábúsághoz hasonlóak, de ott van lehetőség a félreértéseket tisztába tenni. Végülis itt is, csak idő kérdése.
  Az iskolai helyzet félelmetes! Néha azt látom, hogy attól könnyebb a helyzetem, hogy a tantárgy, amit tanítok felvételi és később érettségi tantárgya lesz a diákjaimnak. Ezzel még lehet hatni némiképp rájuk. Olvasni. Lassan azt sem tudják, hogy mi az. Az évente végzett kompetencia mérés pontosan a szövegértést célozza többek között. Mert olvasni is egy dolog, meg a szöveget megérteni egy másik. El lehet képzelni azt a gyereket, akinek nem megy a szövegértés, hogyan tud értelmezni egy matematika példát. És még a számolás, válasz csak ezután jönne.
  Egyik dologzatírás alkalmával sétáltam a gyerekek között és látom az egyik tolltartón egy kerek kitűzőn a következő feliratot: "Minek iskolába járnom, a tízóraim otthon is meg tudom enni." Ez aztán a komoly, gondoltam magamban. Ezek a nézetek, elvek, eszmék. Ezzel aztán bizonyára előbbre lehet jutni. Csak, hogy mennyire, meg mi az előrelépés, az már más kérdés. És ez a kitűző még az egyik legjobb gyereké volt. De az eszmék is.
  Mi nem tudjuk pótolni a szülői ház helyett a nevelést. Mi oktatunk - elsősorban. Meg nyilván nevelünk is. De széllel szemben nehéz. A szülő sem nagyon akarja, a gyerek meg végképp nem. És mi mégis megteszünk minden erőfeszítést nap, mint nap. Tudom, én is megteszem. El is megy 1-2 matekóra a neveléssel. Amikor tudom, hogy fontos a matek, de emberré kell nevelni ezeket a gyerekeket. És olyankor azt teszem.
  Mi, pedagógusok már közelről látjuk ezt a bizonyos "seggberúgást", hiszen a sulikban lévő gyerekek szülei már nem az én korosztályom. Az már egy más világ. Évek óta úgy fogalmazok, hogy megjelentek a laza gyerekek, aztán felnőttek és megszülték, majd nevelték a lazább gyerekeket. Ez a korosztály már valahol kicsivel 10 fölött tart. Vagy 10 körül. Ez az én véleményem. No, mármost eltelik kb. 15 év és az ő gyerekeik is megjelennek a suliban. Ez nem hat kevésnek, sőt soknak is mondhatnánk, de ez nem egy éles határvonal, és érdemes átgondolni, hogy a 15 év alatt mennyi gyerek jelenik meg a sulikban és kerül ki onnan, akik azért egyre lazábbak és a most serdülők, kis felnőttek gyerekei. A tizenöt egy távoli és baljós határ ... Nagy reményeink nincsenek! Aki tud, megy nyugdíjba.
  A kapcsolatokban megjelenő új fogalmak valóban megszülettek. Értetlenül állok előtte. És megrendült a hitem. És nem tudom, hogy létezik-e még érték! Vagyis érték van, de vannak-e még reprezentások!?! Vagy kiveszett mindenki? Néha azt érzem, olyan kapcsolatra vágyom, amilyen már a mesében sincs! És ezt is komolyan írom, mert már a mesék sem olyanok! Ki van minden fordulva a sarkaiból!
  Kicsi szókincs, kicsi olvasottság. Kicsi olvasottság, kicsi műveltség. Kicsi műveltség, egyszerű gondolkodásmód. Egyszerű gondolkodásmód, szegényes érzelemvilág. (Csak így matekosan levezetve!) És ezzel kellőképp alátámasztottam, hogy abszolút egyetértek Veled ebben.
  Vallásban jó vagy? Mármint Biblia ismeretben! Ahogy olvasom a leveled végén a háromlábú széket, eszembe jutott egy másik dolog. Ha unod, szólj! Vallás: "Miért szakad a hármas kötél nehezen?" És mi is az a hármas kötél? Nem erőszak! Csak, ha van kedved!
  Szívesen írnék még, de várnak a dolgozatok! Nem kiabálnak ugyan, de ...
  Minden jót!
  Üdv: Márti

  
  
• 100.  traiano:
  2008. 12. 15. 23:31

  Szia Márti,
  Sajnos, mára a szemeim bemondták az unalmast.
  A sok mesterséges fény, monitor nézés megtették a
  magukét. Látok is, meg nem is.
  Azt hiszem ezúttal nem fogok sokat írni. Délután egyenesen
  ki kellett állnom a sorból egy órára, annyira rosszul láttam és
  utána is csak az előkotort szemüvegemmel tudtam folytatni.

  Vallásban nem vagyok túl jó, mivel nem vagyok vallásos.
  Abban az értelemben bizonyosan nem, ahogyan a keresztény-zsidó hitvilág tradíciói előírják, sőt, a hátamon futkos a hideg valamennyi történelmi egyháztól. Különösen, mióta olyan jól belevetették magukat a napi politikába és az aktív jövedelemszerzésbe is. Hiszek bizonyos természetfelettiekben, de ahhoz nincs szükségem egyházra, jelmezes
  bácsikra, nénikre meg pláne nem.
  Megjegyzem, kora tavasszal, a véletlen folytán, résztvettem egy
  unitárius temetési szertartáson és legnagyobb meglepetésemre a tiszteletes egészen különös dolgokat mondott a lélekkel kapcsolatban.
  A meglepetés nem annak szólt, hogy az elhangzottak ismeretlenek lettek volna számomra. Éppen ellenkezőleg, nagyon is hallottam róluk, csak máshonnan. A távol-keleti vallásokból és világi eredetű elmélkedésekből. A jelenlévő közönség lényegében aludt, én meg elkezdtem izegnimozogni. Egészen el voltam ragadtatva.

  A Biblia számomra egy felettéb méltóságteljes olvasnivaló és nem több. Egy körülményesen fogalmazott novelláskötet.
  Van benne mese, pikareszk, elbeszélés, science-fiction, filozófiai elmélkedés, krimi és így tovább. Mi az a hármaskötél és miért szakad nehezen?
  Üdv

  
  

« Elejére | Újabbak

Szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. A hozzászólás sosem veszik el, akkor sem, ha nem megy a matek. Ha pedig kettőnél több linket pakolsz ide, spam leszel, de ez is csak időleges, mert mindenféleképpentében előszedlek. De ha valamiért mégis a tűréshatáron kívülre jutsz azzal, hogy baromságokat írsz nekem, teszed ezt sokszor, és csak arra megy ki nálad a játék, hogy felbosszants, akkor egy idő után nem kell fáradoznod, mert simán kitiltalak innen, és oszthatod az észt máshol. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

DE. Pillanatnyilag ebbe a blogba csak engedélyezett hozzászólások jelennek meg. Sorry, sok a hülye errefelé.

Név:
Email cím:
Honlap:

Mennyi 25 - kilenc?

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.