Valójában most jutott el a tudatomig, vagy csak a napokban kezdtem igazán elhinni, hogy tényleg nincs biciklim, ugyanis az eltulajdonítása után én még egy jó ideig minden reggel úgy mentem le a lépcsőházban, hogy biztos visszahozták már, és csak egy rossz vicc volt az egész. De nem is ez a legrosszabb, hanem az, hogy a tolvaj a bringával a "szabadságomat" lopta el. Mert számomra nem létezett olyan hely ahol ennyire jólesően magányos, de közben szárnyaló, szabad, őszinte, szerelmes, szeretett, tökéletes, nyitott, és örök gyerek tudtam volna lenni, mint amikor a nyeregben ültem.

Eddig 24 komment érkezett

• 1.  magnifique:
  2009. 02. 21. 9:26

  ezt igazán szépen írtad, persze ettől függetlenül sajnálom!
  nekem Bécsben lopták el a bringámat pár éve.. :(

  
  
• 2.  traiano:
  2009. 02. 21. 10:35

  Gus: a szabadság szót nem is kellett volna idézőjelbe tenned. Én ugyanezt éreztem, mint te, amikor két egymást követő autómat lopták el, amikor pedig a lakásomba törtek be, noha semmit nem vittek el, úgy éreztem, mintha megerőszakoltak volna. Ezekben a látszólag holt javakban, tulajdonokban mi is "benne vagyunk". Az idegenkezűséget úgy éljük meg, belőlünk vittek el egy darabot, bennünk jártak, akaratunk ellenére vagyis korlátozták, letiporták a szabadságunkat. Az emberi szabadság sokkal többet jelent annál, mint az utcán szabadon szidni a kormányt vagy kedvünk szerint lefeküdni bárkivel.

  
  
• 3.  Timea:
  2009. 02. 21. 14:17

  Hasonlókat írtam a régi Csepelemről ide, hogy azokon én miket éltem még, és abban benne volt a fiatalságom, az erőm, a szabadságom:
  Amikor száguldottam és röpítette fel a szoknyámat a szél...

  Mára azt mondom: nem az az ember vagyok. És ez rossz. Az a bicikli valahol nekem életforma volt: azzal jártam dolgozni, a szerkesztőségbe, az idősekhez, anyámékhoz, az oviba... nem tudtam volna létezni nélküle.
  És ami szörnyűbb a Te biciklid ellopásánál is, én a szabadságomat önként adtam... elgondoltam, hogy oda megyek, ahová az Audi visz és ott szállok ki, ahol lerak és van ebben valami tragikus.

  
  
• 4.  malacz69:
  2009. 02. 22. 9:02

  Szegény gus:-((

  Tőlem életem folyamán 3-szor loptak el bringát, és tudom, milyen az, ha egy keró az ember szívehez nő, millió bütykölés árán tuningolja fel mindenféle kütyükkel, h aztán végső soron más élvezze az egyediség kellemes ízét.

  Azért a szabadságnak más ízei is vannak, ne túlozzunk, és ne csüggedjünk, jön még kutyára dér, biciklisávra saját keró:-)

  Üdv.

  
  
• 5.  Horváth Ádám Kisordas:
  2009. 02. 22. 10:49

  Na asszem veszek egy bringát... :)

  Gouranga

  
  
• 6.  gus:
  2009. 02. 22. 12:12

  malacka: köszi, jobb is lett tőled a kedvem. :-)))

  mcdas: ez kellett hozzá?

  
  
• 7.  szaguldokacaj:
  2009. 02. 22. 12:44

  Nekem tavaly előtt lopták el a biciklimet. Itthonról, az udvarról. Pont előtte lett felújítva, egy csomót költöttem rá. Én sem akartam eleinte elhinni, hogy nincs. Aztán tavaly, több mint egy év után előkerült. Nagyon örültem neki. Igaz, megint költhetek rá, mert eléggé lestrapált állapotban kaptam vissza. De nem bánom, örülök, hogy meglett. Kívánom, hogy neked is legyen ilyen szerencséd.

  
  
• 8.  zsú:
  2009. 02. 22. 13:08

  fight club

  
  
• 9.  gus:
  2009. 02. 22. 13:18

  szaguldokacaj: és hogy került elő. tettél feljelentést?

  
  
• 10.  Andi76:
  2009. 02. 22. 14:35

  Az enyémet is pár éve lopták el, lépcsőházból... rendőrség-feljelentés-jkv-(kellett az alvázszám!!) és hihetetlen volt de pár hét múlva megtalálták eldobva és az adatok alapján tudták azonosítani, szóltak és visszakaptam!!! nagyon boldog vagyok vele azóta is és még jobban igyekszem vigyázni rá :)

  
  
• 11.  szaguldokacaj:
  2009. 02. 22. 17:20

  Bejelentettem a rendőrségen telefonon. Ennyi történt. Aztán tavaly a helyi újságban a rendőrségnek volt egy felhívása a megtalált kerékpárokkal kapcsolatban. Egy párnak a leírása is szerepelt. Ráismertem az enyémre köztük. Rögtön mentem is érte és örültem, amikor láttam, hogy tényleg az enyém.

  
  
• 12.  Timea:
  2009. 02. 22. 17:32

  Itt a Szerelem. Ebben a pár sorban:
  "Kint cigiztem a gangon, és arra gondoltam miközben néztem a lámpa fényében a cikázó hópihéket, hogy azt hiszem a télben szinte alig van valami amit ne szeretnék. Talán csak az, hogy ilyenkor hanyagolnom kell a biciklimet. " - írod.
  Gus!
  Szépen írsz. Novellád létezik? Próbálkozás?

  
  
• 13.  gus:
  2009. 02. 22. 18:41

  Andi:n nem tudom az alvázszámát, én is kéz alatt vettm és azért nem jelentettem, mert 10 forint alatti értéke volt, ha jól tudom azért meg ki sem jönnek a rendőrök.

  száguldókacaj: akkor én is figyelem majd a zuglói újságot, bár valószínű, hogy alvázszám alapján adnák ki, azt meg mint fent is írtam, nem tudom.

  Tímea: ezt honnan kerested vissza? így emlékszel a dolgaimra? egyébként régebben írtam novellákat, néhány talán még meg is van valahol.

  
  
• 14.  szaguldokacaj:
  2009. 02. 22. 20:05

  Én sem tudtam az alvázszámot. És nem is kellett bizonygatnom, hogy az enyém. Átvételi elismervényt írtunk és ideadták. Szerencsém volt. Ennyi erővel akármelyikre rámutathattam volna. :) Legyen szerencséd!

  
  
• 15.  gus:
  2009. 02. 22. 20:33

  szaguldokacaj: köszi a segítséget, majd figyelgetem a zuglói lapokat. :-)

  
  
• 16.  Horváth Ádám Kisordas:
  2009. 02. 22. 21:26

  Hát már érlelődik egy idelye bennem a gondolat, hogy kéne bringa. Régen sokat bringáztam. Aztán szerzetesnek álltam és azóta futottam...
  De ez a leírás, hogy:

  "nem létezett olyan hely ahol ennyire jólesően magányos, de közben szárnyaló, szabad, őszinte, szerelmes, szeretett, tökéletes, nyitott, és örök gyerek tudtam volna lenni"

  ez nagyon eltalált, mert tényleg ilyen bringázni, és már jó idelye nem volt részem benne... :)
  thx. :)

  Gouranga

  
  
• 17.  Timea:
  2009. 02. 22. 21:35

  Gus!

  Ha lehet kérni azokból a novellákból ide publikálni néha! Elolvasnám.:)

  
  
• 18.  gus:
  2009. 02. 22. 22:07

  Tímea: már magam sem tudom hol vannak, és annyira nem is jók. fiatalkori ömlengések.

  
  
• 19.  gus:
  2009. 02. 22. 22:11

  mcdas: majd szólj ha vettél, mehetünk együtt is tekerni, bár az olyan magányos sport, de megoldjuk. :-)
  ja, mondjuk nekem sem ártana venni addig egyet, vagy vitetem magam a vázon. :-)

  
  
• 20.  Timea:
  2009. 02. 22. 22:12

  Gus!

  Még az én írásaimból is maradtak. Egy mappában. Más kérdés, hogy nem mutatom meg!:))

  
  
• 21.  Manióka:
  2009. 02. 22. 22:37

  Én gyerekkorom óta nem dogoztam fel. Egyszer, egyetlen egyszer hagytam lent a lépcsőházban, épp csak felugrottam valamiért. Mindig felcipeltem a másodikra, nem érdekelt, hogy sérvet kaphatok tőle. ;( Megértelek...

  
  
• 22.  znn:
  2009. 02. 22. 22:49

  Sok ember van, akiknek eltulajdonították a bringáját; én is ezek közé tartozom. Öreg darab volt az enyém és hosszú utakat tettünk meg együtt: bejártuk Európát és egyszer még Stockholmból indultam vele Indiába, akkor a török-iraki határig jutottam.
  Nem tudom, más hogy van vele, én azoknak a személyes tárgyaimnak, amelyek közel állnak a szívemhez nevet szoktam adni. A bringámnak is volt neve, a Jeromos névre hallgatott. Valójában Kanadában vettem, aztán Budapesten éltünk együtt, majd szépen magammal vittem Svédországba, ahol hűségesen velem volt 6 évet (ott a paradicsomban érezhette magát a bringás utakon :), majd visszakerült velem Bp-re pár éve. Ez lett a végzete(m): valakinek megtetszett és szépen elemelte. Hiába volt rajta csillagászati értékű feltörhetetlen lakat, elvitték azzal együtt.
  Azóta nem vettem másikat, most viszont már elérkezettnek látom az időt, hogy legyen Jeromosnak egy utódja. Te is veszel majd másikat, ami szintén hozzád nő majd idővel :)))

  
  
• 23.  gus:
  2009. 02. 23. 7:05

  Manióka: köszi.

  znn: a következőre biztos, hogy én is veszek drágább lakatot, bár mint látom ez sem segít, mint ahogy a zárt udvar sem. a kerítésen is átmásznak. :-(

  
  
• 24.  kat:
  2009. 02. 24. 16:53

  óbazz, de sajnálom. Szíven ütött a dolog, mert én is bringázok, és ha belegondolok, hogy más fogdosná a koszos kezeivel a bicajomat, hát összerándul a gyomrom.
  Kívánom, hogy minél hamarabb legyen új bicajod!

  
  

Szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. A hozzászólás sosem veszik el, akkor sem, ha nem megy a matek. Ha pedig kettőnél több linket pakolsz ide, spam leszel, de ez is csak időleges, mert mindenféleképpentében előszedlek. De ha valamiért mégis a tűréshatáron kívülre jutsz azzal, hogy baromságokat írsz nekem, teszed ezt sokszor, és csak arra megy ki nálad a játék, hogy felbosszants, akkor egy idő után nem kell fáradoznod, mert simán kitiltalak innen, és oszthatod az észt máshol. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

DE. Pillanatnyilag ebbe a blogba csak engedélyezett hozzászólások jelennek meg. Sorry, sok a hülye errefelé.

Név:
Email cím:
Honlap:

Mennyi 28 - huszonnyolc?

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.