A svéd CirKus talán azért is olyan jó banda, mint amilyen, mert egy nagyon szoros kötelékekkel rendelkező családi vállalkozás, olyanra pedig már számos példát láthattunk, elég ha csak a Lamb-re gondolunk. És nem is egy, hanem mindjárt két család is összeadódik a tagok között, hiszen az alapító Burt Ford aka Cameron McVey és az 1964-ben született, Grammy-re is jelölt Neneh Cherry házasok, mint ahogy a zenekar másik két tagja is együtt él, név szerint Karmil és Lolita Moon. Egyébként nemcsak Neneh volt már a CirKus megalakulása előtt is híres, hanem férje Cameron is, aki producere volt az énekesnő mindhárom lemezének, de dolgozott együtt a Massive Attack-el a Blue Lines című albumon, sőt az All Saints, Patrice Bart-Williams és a Sugababes is hasznát vette néhány alkalommal. Ezen óriási sikerek után mégis csak 2006-ban jött az ötlet, miszerint saját bandát alapítson, kezdésnek egy zseniális bemutatkozó lemezzel, aminek címe Laylow volt, és három különböző kiadást is megért.

Aztán idén jutottunk a második korongig, ami Medicine (klikk a címre, ha jót akarsz) címmel jön ki hamarosan, de ezt megelőzte már tavaly a Bells című dal, melyhez kellemes kis klipet is készített a csapat, amivel csak tovább fokozták az egyébként is türelmetlen várakozásomat. Megmondom őszintén, nagyon sokat vártam ettől a lemeztől, és az meg is felelt maximálisan az elvárásoknak, mert mindent beleadtak a tagok, sőt ha jól tudom olyan termékenyek is voltak, hogy Neneh Cherry-nek is összehoznak már pár nótát a negyedik szólóanyagra, melynek a Reborn címet adták, és ami ha minden jól megy, még az idén, de legkésőbb 2010-ben megjelenik. De ne kanyarodjunk el ennyire, lássuk csak a Medicine-t, még egy kicsit.

Először is kiemelném, hogy a korong ugyan rövidke, de nagyon egységes és mégis meglepetésekkel teli anyag. Rádióbarátnak nem nevezném, ahhoz túl hirtelen és dögös, de korántsem olyan melankólikus, mint a Laylow volt. Mintha itt a tagok egy kicsit jobban szabadjára engedték volna magukat, és ritmusos, már-már táncolható zenét gyártottak, melyen még mindig átérezni, hogy milyen lelkesedéssel örömzenélhetnek a stúdióban is. Én például szívesen megnézném őket élőben, mert biztos vagyok benne, hogy nem csupán "lenyomnak" egy adagot, hanem rendesen odateszik magukat. A korong egyetlen kiemelkedő dala a már fent is említett Bells, de ez nem jelent rosszat, csupán ez a nóta a legdallamosabb, a többi egy kicsit mélyebb és sokkal több hangszer szólal meg bennük. Cameron nyúzott hangjába pedig még mindig szerelmes vagyok, ami ha egy kis elektronikával párosul, mint az Every Day Life-ban, akár még a székből is felállít, és már egyáltalán nincs is Tricky utánérzésem. Egyébként a néhol már kifejezetten zúzós és feszes alapokat DJ Karmil szolgáltatja, elég csak meghallgatni az Unattended Bag című számot, melyben Lolita is megcsillogtatja csodálatos hangját, vagy a Beats Tripple 1-t, melyben szinte már techno-királynő válik Neneh Cherry-ből.

És, hogy kinek ajánlom a Medicine-t? Mindenkinek, aki valaha is élvezettel mozgott a Portishead, Tricky, és Massive Attack vonalon, de azért Trentemoller-t, vagy a Gus Gus-t sem veti meg. 

Eddig 7 komment érkezett

• 1.  littleearthquakes:
  2009. 04. 15. 19:27

  A borítója kísértetiesen emlékeztet a Moloko Things To Make And Do-jának borítójára, és ez jóóó... :-)

  
  
• 2.  gus:
  2009. 04. 15. 21:28

  ricsi: ahol fenyegető próbálok hangnemet próbálok megütni a szövegben, ott a link a letöltéshez! :-)

  
  
• 3.  gus:
  2009. 04. 16. 11:45

  ... egy dalt feltettem a bal oldali zenelejátszóba is!

  
  
• 4.  littleearthquakes:
  2009. 04. 16. 19:01

  Képzeld, észrevettem! :-DDD
  Azért ennyire nem vagyok ám szőke... :-)))))))

  Félig-meddig már meg is hallgattam a lemezt tegnap. :-)

  
  
• 5.  gus:
  2009. 04. 16. 19:08

  ricsi: és vélemény? kíváncsi vagyok mit szólsz hozzá, mert a te szavad fontos számomra!!! :-)

  
  
• 6.  littleearthquakes:
  2009. 04. 16. 19:21

  Oh, mindjárt elpirulok... :-)

  Mivel még egészében nem hallottam, így még nem nagyon tudok nyilatkozni róla. Mindenesetre kellemesnek tűnik, de az írásod alapján kicsit talán többre számítottam. Viszont ez is olyan lemeznek tűnik, ami nem elsőre üt be, már ha beüt, hanem csak idővel, szóval még beüthet nálam is... :-)

  De aztán az is lehet, hogy csak velem van valami baj, mert, bevallom, nálam a Filthy Dukes albuma is csak erős közepes, pedig az ajánlásod alapján attól is többet vártam. :-(
  Az Elevator meg a What Happens Next zseniálisak, a többi dal viszont szerintem kellemes, de felejthető...

  
  
• 7.  gus:
  2009. 04. 16. 19:25

  ricsi: hát nálam a filthy dukes ütött, bár nem elsőre, a cirkus pedig iszonyúan tetszik, bár nálam a laylow volt az, ami elsőre nem tetszett, most meg nagyon. rájuk hangolódtam, na! :-)

  
  

Szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. A hozzászólás sosem veszik el, akkor sem, ha nem megy a matek. Ha pedig kettőnél több linket pakolsz ide, spam leszel, de ez is csak időleges, mert mindenféleképpentében előszedlek. De ha valamiért mégis a tűréshatáron kívülre jutsz azzal, hogy baromságokat írsz nekem, teszed ezt sokszor, és csak arra megy ki nálad a játék, hogy felbosszants, akkor egy idő után nem kell fáradoznod, mert simán kitiltalak innen, és oszthatod az észt máshol. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

DE. Pillanatnyilag ebbe a blogba csak engedélyezett hozzászólások jelennek meg. Sorry, sok a hülye errefelé.

Név:
Email cím:
Honlap:

Mennyi 29 - nyolc?

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.