2009. áprilisi bejegyzések

Szimpatikus srác ez az Declan Bennett, akiről többek között a Gay Times magazin is elismerő szavakat ír: "As far from the world of boyband pop as the earth is from Pluto..." A szövegíró és énekes srác egyébként még 1999-ben a szólókarrierje előtt a Point Break nevű kérész életű fiúbandában játszott, majd 2002-től többek között Boy George társaságában a West End-en a Taboo-ban. Aztán 2005-től leszerződtette a CovBoy Records, ahol idén áprilisban már a második lemeze jön ki, melyről a madzagos Therapy az első videó. Aranyos, nem?

... csak nekem ne kelljen még, legalább addig amíg el nem tüntetem a téli úszógumit. Rajta vagyok, ma már súlyzóztam is, és kimentem a levegőre bringázni vagy 3 órát. Amíg pedig a kerékpáron ültem, volt időm szemlélődni egy kicsit, és meg kellett állapítanom, hogy bizony mindenki elég rendesen kivetkőzött magából. Mindenhol félig meztelen keblek, illetve szőrös mellkasok, rövidnadrágos srácok, kivillanó hasak. Aztán attól meg majdnem lezuhantam a bringáról, amikor megláttam egy párt csókolózni az egyik padon, és a lány keze a srác sliccén át el volt tűnve, és a kígyót masszírozta. Majdnem így is tömegbalesetet okoztam, hát mi lett volna velem, ha azt látom amint Banasha?

Ja, és azt tudtátok, hogy újra divat lesz a mokaszin? Én pedig most először érzem úgy, hogy a műanyag papucsokat és a sportcipőket szívesen lecserélném a képeken látható modellre. Mondjuk kék, vagy fehér farmeringgel, szakadt farmernadrággal, és svájci sapkával, szerintem dögös lehet. És ezzel a Clarks Lugger típussal is tudnék mit kezdeni!

Szerintem a nyár egyik legnagyobb slágere lesz a Nothing 2 Step 2 a padlón táncolós videójával együtt, de persze csak a Feed The Horse után. Szokni kell, de aztán nem mászik ki a füledből, és ezt most nem rossz értelemben mondom.

Májusban fog kijönni Cicada új albuma, mely a Roulette címre hallgat és lesz rajta egy dal, melyet az Editors mély hangú énekese, Tom Smiths fog énekelni, az Executive. Ez nagyon várós, de addig is itt van kezdetnek a Metropolis című szám, vagy a The Thelwes-nek készített remix, a Be My Crush-ra.

A belga Aeroplane-nek talán csak Beni-nél nincs több felkérése mostanában remixelésre, de úgy tűnik idejük annyi mint a tenger, hiszen összedobtak a Mixmag-nek egy egész lemezre való gyönyörűséget, Disco Balearica címmel, többek között az Appaloosa, Sebastian Tellier, a Poni Hoax, Sam Taylor Wood, és az Alphaville egyik ősrégi dalából.

01. new Filthy Dukes - What Happens Next
02. 06. Antennas - Youngbloods
03. new Moon Unit - Connections
04. new Colouring In - Intergalactic Romantic
05. 02. Archive - Pills
06. 01. Bliss ft. Boy George - American Heart
07. 03. Tori Amos - Welcome To England
08. new Filthy Dukes - Elevator
09. 07. Placebo - Battle For The Sun
10. 08. Röyksopp - True To Life
11. new Fisherspooner - We Are Electric
12. 05. Archive - Bullets
13. 09. Tori Amos - Fire To Your Plain
14. re The Presets - If I Know You - Tania & Jori Version
15. new Fenech Soler - The Cult Of Romance
16. new CFCF - You Hear Colours
17. 04. Fisherspooner - Suddly & Demand
18. new Depeche Mode - Jezebel
19. new Marit Bergman - Bang Bang
20. new Filthy Dukes - Somewhere At Sea

A Scissor Sisters gitárosa Del Marquis néven kezdett szóló próbálkozásba, melynek egy 6 számos EP az eredménye Character Assassination címmel. Itt van belőle egy kis ízelítő!

Tom Neville pedig úgy tűnik összeállt haverjával, az operaénekes Henry Bennett-tel és megalapították a Colouring In nevű formációt, melyről több fórumon és blogon is nagyon elismerően nyilatkoznak az első rajongók. Nincs ezzel másként az APC csapata sem, és jómagam is szépen beállok a sorba, mert szerintem ez lesz Neville munkásságának a csúcsa.

A párizsi Chateau Marmont az Arcade Mode Records-nál fog még e hónapban kihozni egy EP-t, Solar Apex címmel, de velük kapcsolatban újdonság az is, hogy ők fogják készíteni a Röyksopp következő kislemezes dalának a The Girl And The Robot-nak a mixeit, sőt Sebastian Tellier-nek is dolgozni fognak egy kicsit a Fingers Of Steel című nótán.

Ja, és most jut eszembe, hogy van pár keverés is a havi kínálatból amit szívesen hallgatok, mint például a Renaissance vállalat Master Series darabja, ami már a 12-es a sorban, és a zseniális James Zabiela gyártotta, vagy Jim Rivers-től az új Global anyag, és persze a fent említett Aeroplane Mixmag magazinos cucca, még mindig. Mert annyira dizsi, hogy ez neked is kelleni fog! 

Édespofa nemrég vett egy ilyen retro számológépes Casio-t fém színben, és most én is beleszerelmesedtem ezekbe, főleg azért mert már színes is van belőlük.

Te melyiket vennéd fel? A fehéret, az aranyt, a zöldet, vagy a kéket? Én igazság szerint mindegyiket!

Engem simán megszívattak ezzel, bár csak 3 percig kapkodtam a vírusölő után, aztán rájöttem, és jót röhögtem magamon!

Még nekem is számos olyan lemez hiányzik a gyűjteményemből, melyet nagyon szeretek, és évek óta kutatok, de amióta van internet, minden problémám megoldódni látszik és még külföldre sem kell utaznom miatta.

Például most találtam meg a Bizarre Inc.-től a teljes Took My Love kislemezt, melyet már nagyon rég szerettem volna megszerezni, de eddig nem sikerült. Köszönet érte a Club Classics bloggerének, aki olyan eszméletlen jó régiségekkel tömi többek között az olvasóit, mint a fent említett dal, vagy a Closer című szerzemény Sasha remixei Mr. Fingers-től, Paula Abdul-tól a Videology, Adamski-tól az 1998-as One Of The People, és Blue Pearl-től 4 kislemez is, köztük a Can You Feel The Passion.

Szintén régóta szerettem volna már a magaménak tudni, ha nem is fizikai formában, de letöltve a teljes Renaissance kislemezt, az M-People-tól, és a Hard To Find Trax bloggere ezt is lehetővé tette, de találunk nála számos jobbnál-jobb korongot, mint például a D:Ream-tól a The Power-t, Pauline Taylor-tól a Constantly Waiting-et, vagy éppen Dina Carroll előadásában a Mind, Body & Soul-t.

A Beloved-től a Happiness-t meg például lusta voltam előkeresni, így újra leszedtem a Castles In Space blogról, ahol emellett még találsz lemezt a The Orb-tól, az Erasure-től, de Leftfield-től is.

A Pure Club Classics blogon pedig különálló számokból válogathatsz, és szinte naponta kerül fel egy-egy újabb gyöngyszem. Néhány a kedvenceim közül: a The Rolling Stones-tól a You've Got Me Rocking Perfecto verziója, vagy a szintén Oakenfold által jegyzett Lemon, a U2-tól, de van itt sláger a Way Out West-től és az Inner City-től is.

Amit pedig én a helyedben mindenképpen meghallgatnék, az a The Aloof 1996-os kislemeze a Wish You Were Here, melyhez Ashley Beedle szolgáltatta a jobbnál-jobb verziókat. De van a Nineties Club CD Maxi Singles blogon még jó néhány érdekesség, hogy csak még egyet említsek: Grace-től a Not Over Yet. Örök klasszikus!

Aki pedig újra eszembe juttatta a Shep On Drugs-ot, nem más mint az Audio Out bloggere, aki hétről-hétre szolgál némi izgalommal.

De ha ennyi nem volt elég az acid stílusból, tessék meglátogatni az Acid Ted-et, ahol olyan ritkaságokra lehet rálelni, mint az Eat Static, a Dove, az S-Express, a Drum Club, vagy a Fluke egy-egy zseniális darabja. 

Blu Mar Ten újabb csodás dallal, és hozzá egy videóval is meglepte a d'n'b rajongóit, melyet hamarosan új album is követ áprilisban. A 2007-es Black Water után ez is ígéretesnek tűnik.

Itt az ideje, hogy nyilvánosan is megbánjam azt az áprilisi tréfát, amit a történelem tanárnőm ellen követtem el 7.-es koromban, és amire baromi büszke voltam nagyon sokáig, pedig inkább szégyenkeznem kellett volna miatta.

A történet elég abszurd, és jól látszik belőle az akkori elszántságom, a butaságom, és a határtalan vagányság, illetve szegény Piroska néni érzékenysége. Akkor és ott kellett volna leállni, de mivel iszonyatosan buta önző állatok voltunk, akiknek az általános iskola inkább a buliról szólt semmint a tanulásról, nem tettük, és újabb meg újabb kínoknak tettük ki szegény tanárnénit, aki minden alkalommal sírással és pofonok osztogatásával reagált.

De már csak az után, hogy az egyik április 1.-én, egy borongós tavaszi reggelen a 3-as iskola aulájában, még tanítás előtt akcióba léptem volna. A klasszikus "Jé, van valami a kabátján!" poént vetettem be az egész iskola tanulóközössége előtt, majd amikor az érintésemet szemeivel is követte a tanárnő, szépen megpöcköltem az orrát, egy "Van egy bolondom!" csatakiáltás közepette. Aztán jött a sírás, majd néhány akkora pofon, hogy két napig zúgott tőle a fülem, így az igazgatónő intőjét és a kibaszott nagy balhét sem hallottam, csak szájról olvastam. Otthon újabb pofonok jöttek, én meg a legnagyobb nyugalommal vettem tudomásul minden büntetést, mert egyik sem volt elég kemény ahhoz, hogy közben ne tudjam élvezni a suli legvagányabb csávójának szerepét. Pedig nem vagány voltam, hanem egy hülye pöcs, aki nem akart tanulni, és aki minél előbb nagyra akart nőni, bármi áron.

Aztán innen már nem volt megállás, bár én többé nem bántottam a történelem tanárnőt, de pár nálam is gonoszabb gyerek, kihasználva a sebezhetőségét, a végletekig elment, amikor is az igazgató úgy döntött, Piroska néninek nem kell minket tovább tanítania. Kaptunk egy másik tanárt, ő pedig hamarosan felmondott a sulinál is, nem csak nálunk, és elment máshová oktatni. Remélem nagyobb sikerrel tette, és nem ilyen idiótákkal volt körülvéve mint mi, akikre még hosszú évek múltán is úgy emlékeztek vissza, mint a legrosszabb osztályra az iskola történetében.

És már nem vagyok büszke, bátornak sem érzem magam, és nagyon sajnálom, hogy ott és akkor felpeckeltem a tanárnő orrát, és ezzel a tettemmel elindítottam a lavinát. Mert addig is kinevette mindenki a háta mögött, és viccelődtek rajta, de ezután már szemtől-szembe ment a játék, a hátára ragasztott feliratoktól, az ellopott kardigánján át, az eltört széklábon keresztül, a műpókos rémületkeltésig, és végül addig, hogy az egyik diák visszaadta neki a pofont amit kapott.