2009. júniusi bejegyzések

Az van gyerekek, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva szinte nem telik el nap, hogy ne essen ki a cigi a kezemből. Egyszer a kocsiban ülve hullik az ölembe az égő bagó, aztán a vécén, tegnap este pedig itt a gép előtt feledkeztem annyira magamba, hogy a billentyűzetre ejtettem. Kíváncsi vagyok rá, hogy mikor fogok elbambulni olyan szinten, hogy fel is gyújtom magam.

Ha már a múltkor a partvisról volt szó itt a blogon, akkor tessék, itt van nektek ez a Leo gyerek, aki pont olyannal rendelkezik, amilyen nekem is szokott lenni télen. Nyáron nem.

És akkor ezennel folytassuk azt a nagy sikerű sorozatot, melyet az utóbbi időben, lévén mert nem mondtam meg mostanában sehol a magamét, egy kissé méltánytalanul, de hanyagoltam. Pedig szeretem, bár úgy látszik egyre ritkábban.

Szóval a lovak közé csapva üzenem először is Szeleskének, hogy amiről nemrég beszéltünk a kocsiban hazafelé, az még poszt lesz itt a blogon, nem is olyan sokára. Végül is minden második ember ezt kérdezgeti mostanában tőlem amit ő, így biztos nagy érdeklődésre tarthat majd számot, hogy én mint meleg, mit gondolok a gyerekvállalásról.

Jut eszembe sofőrök! Üzenem az oktatóknak, hogy valamilyen hatékonyabb módszert dolgozzanak ki arra, hogy a tanulók fejében maradjon az index használatának fontossága, és a "Jobbra tarts!", mert ezzel senki sem foglalkozik, én meg lassan meghalok majd egy kereszteződésben.

Szegény Rost Andreának pedig csupa jó szándékkal üzenem, hogy rendesen kicsesztek vele, ugyanis a nyári fesztiválos plakátokra bizonyára nem szánt szándékkal, de Lady Dömpert tették ki helyette.

Te meg drága, ha mindenkinek más igazságot mondasz, ne csodálkozz, ha mindenki összevissza hazudozik rólad!

És végezetül, de nem utolsó sorban üzenem minden jóérzésű olvasómnak, hogy van egy nagyon kedves, de szomorú szemű srác az Aréna teraszon, akit ha arra jártok és van egy kis időtök, igazán felvidíthatnátok. Én siettem és csak egy cigit szívtam el nála, de szerintem örült volna egy kis társaságnak. Rossz volt nézni azokat a bánatos bociszemeket!  

Idén annyi jó klip készül, hogy szerintem simán veri a tavalyi mezőnyt, és talán a 2007-es felhozatalt is. Például a Zero 7 ezen nem hivatalos videóján is tátva maradt a szám, és csak bámultam kikerekedett szemekkel a monitort. Ráadásul még a zene is fincsi.

A Munkahelyi terror bloghoz hasonlóan a munkával kapcsolatos bosszankodásoknak, és persze a pozitív kritikáknak is helyet biztosít mostantól a Megajob blog, ahol én is képviseltetem magam immár két történettel is. Bizonyára lesz még több, majd dobálom azokat is, de addig ti is olvassátok el azt a rengeteg érdekes írást az álláskeresésről ami eddig megjelent, vagy küldjetek a blog szerkesztőjének történeteket az átélt esetekről, hogy mások is okulhassanak belőle.

Étranger cégéhez pedig azt hiszem feltétlenül jelentkeznem kell, egyrészt mert jónak tűnik a társaság, másrészt pedig ő fog felvételiztetni: "Tegnap került sor a régóta várt, D2 által szervezett céges italozásra. Kegyetlenül és alattomos módon berúgtam, csak az vigasztalt, amikor ma reggel a főnököm cinkos mosollyal megkérdezte, hogy vagyok, kettőnk közül ő nézett ki rosszabbul. A munkahely közelében található, állati flancos helyre mentünk, 20 fitying ellenében annyi bort ihattunk, amennyi belénk fért. Először a főnökkel beszélgettem, megemlítette, hogy januárban felvételiztetnem kell majd a gyakornoki helyre jelentkezőket. Elég röhejes, de minden apró hatalmat örömmel fogadok. És természetesen a külső és buzigyanússág (szorzata) alapján fogok válogatni. ..."

Azt hiszem a rendszeres látogatók már jól tudják mennyire fontos a számomra a munkahely, de azért ennyire még nekem sem: "Voltunk tegnap belvárosi szórakozóhelyen. Voltak benne tináger cicák kínai cuccokban, hogy ők most aztán hajde kurva yol néznek ki, meg fiúk is voltak körben, ők meg hajde kurva menő vagyok arccal nézegettek szerteszét. Egyikkel volt is szerencsém beszélni, valami teljesen általános dologról beszéltünk, és közölte, hogy ő a pesti közgázon végzett. Hát ez egy tényleg nagyon fontos infó 5 perc után, mégis hova szarjak édes fiam, hogy te ennyire ügyes vagy. ..."

Egyes munkahelyeken minden a küzdelemről és a hatalomról szól, ilyenben szerintem már szinte mindenkinek volt része, de talán még ennél is sokkal érdekesebb, amikor ilyen támadások érik az embert, főleg ha az általunk oly nagyon imádott és sokat vitatott szőr témában különböztetnek meg. Az eper vs. szamóca ügyről pedig már ne is beszéljünk! Legyőzni mindenáron?

Örökös témám az is, hogy vajon mennyit ér a munkám, és ezáltal mennyit érek én. Tudom jól, nem csak a pénzzel lehet ezt mérni, de mi lenne ha létezne erre egy képlet? Beköszöntene a szép új világ?

És végül mit tennél akkor, ha az apád segítségének köszönhetően eljutnál egy állásinterjúra, ahol végre olyan feltételeket, munkát, és egzisztenciát kínálnak amilyenre mindig is vágytál, csak a fater kérésére nem szabadna kérkedned a buziságoddal? Persze ki akar ezzel felvágni? Nem is értem mire gondolhatott az apuka. 

Én nagyon bízom még mindig Brian-ben és abban, hogy egyszer még visszakanyarodhatok hozzá, és megint rajongásig szerethetem. Mert hiszen aki egy ilyet összehozott, és aki Tori-val egy Blue Skies-t is megcsinált, az biztos nem utoljára tette. Sajnos a jelek szerint azonban úgy néz ki, hogy az újbóli rajongással még várnom kell, hiszen most megint nem sikerült letaglóznia, habár ez már jobbnak ígérkezik mint a legutóbbi szerencsétlen próbálkozás. Azt felejtsük is el!

Kezdek megtelni a különböző oldalak, Jacko halálával kapcsolatos írásaival. Az nem is bosszantó, amikor csak a hírbe, videókba, biográfiákba, vagy letölthető dalokba botlok. Sokkal inkább az fáraszt, amikor valaki elemezni és megítélni próbálja mások Jacko halálával kapcsolatos érzéseit. Fasznak kell még ilyenkor is a véleményeket ütköztetni! Meghalt oszt jó napot! Valaki tragédiaként éli meg, másokat meg egy kicsit sem ráz meg. Ezen aztán nem kell összeveszni. Az meg végképp elkeserítő, amikor valaki még mindig Neverland-en, a plasztikai műtétein, vagy a perein akad fenn.

Valahol egy olyat is olvastam, hogy mennyire gáz már olyanoktól hallani mennyekbe emelő gyásziratot, akik előtte kinevették, leköpték, és ott rúgtak belé ahol lehetett. Ekkor egy kicsit én is magamba néztem, és megpróbáltam felidézni, hogy vajon az évek során én hányszor is nevettem ki. Bizonyára sokszor, de valahogy akkor is tudtam őt hová tenni, mert bizony más nevetni egy híren ami Michael Jackson-ról szól, és más nevetni egy olyanon ami Britney Spears-ről. Ugye értitek? 

Imádom ezt a nótát, azt hiszem ha lassan is, de egyre inkább úgy tűnik, hogy véglegesen John Legend rajongó leszek. Van esély rá, hiszen már három dala is tetszik, itt pedig olyan kis aranyos, a hangja is kellemes, és ráadásul baromi jó a szerelése. Azt a kéket a lilával én is felvenném.

Tegnap életemben először lemagáztak, és most nem számolom ide amikor 5-6 éves kisgyerekek teszik ezt, most csak az számít amikor 20 év körüli srácok néznek olyan öregnek, hogy magázásba kezdenek. Mi jön ezután, a kérem szépen bácsi, tolja odébb a szekeret?

Figyelem, új buzi himnusz hallótávolságon belül! Van itt minden ami kell, még Jean-Paul Gaultier is, de én jó bumbi lévén természetesen még mindig a kanadai Martina Sorbara hangjától és látványától tojom össze magam, de azért a szám sem olyan rossz.

Öcsémet fuvaroztam tegnap a városban, mert lerobbant a kocsija, és néha anyáztam halkan magam elé, amíg ő a történeteit mesélte. Dünnyögtem amikor valaki indokolatlanul lassan haladt, vagy az utolsó pillanatban indexelt, vagy akkor sem, és a többi ... Erre tesó egy ilyen kirohanásom után megszólalt: "Én szeretek Pesten vezetni, nem értem mi bajod. Lennél sofőr vidéken, ott vannak aztán az igazi parasztok meg a csigák. Itt felüdülés a sofőrök élete. Többen beengednek, indexelnek, köszönnek, egy nap alatt, mint nálunk azóta, mióta ott lakom."

Tegnap este meghalt Michael Jackson, és olvasva a híreket, még mindig nehezen hiszem el. Persze nem volt jól, ezt mindenki tudta, de közben szervezte az 50 állomásos turnét, új lemezen dolgozott, és erre délután megáll a szíve. Most egy kicsit sajnálom, hogy 3 szám után otthagytam annak idején a budapesti koncertet, még akkor is ha nem tetszett.

Emlékszem rá, hogy amikor Arankával (tényleg így hívták) "jártunk" a nyári táborban, ahol egyébként a ping-pong bajnokságot is megnyertem, nagyon furán néztek ránk az emberek. Leginkább azért, mert Aranka közel 10 évvel (én 13 lehettem) volt idősebb nálam, és ő volt az egyik táborvezető, illetve nem elhanyagolhatóan azért is, mert vörös vadmacska haja volt, hozzám képest 2 méteres termet, és két túlfújt lufi volt a mellei helyén. Én meg 120 centi voltam, esetlen, véznácska, és nylon ingben nyomtam, nyáron. Mellesleg van róla képi bizonyítékom is, amikor Arankával állunk a tábor többi gyereke között, ő is műanyagban és én is, de ezt jól nem mutatom meg.

Persze nem jártunk igaziból, csak sokat lógtunk együtt, és hagytuk, hogy az emberek azt képzeljenek belénk, amit akarnak. Egyszer brahiból még nála is aludtam a vezéreknek fenntartott helyiségek közül az övében, és reggel a sorakozóhoz együtt léptünk ki az ajtón, majd mikor lezajlott és mindenkinek leesett az álla, mi a faházak mögött könnyes szemmel nevetünk. Nagyon jó barátság volt ez, olyan ami sok éven keresztül tartott a két hetes nyaralás után is. Leveleztünk, minden titkunkat leírtuk egymásnak, ... a mesében talán még most is tarthatna, de mivel egyre messzebb kerültünk egymástól földrajzilag, így szép lassan megszakadt a kapcsolat.

De nem kell ennek feltétlenül így történnie, hiszen a filmeken nálunk ezerszer bátrabb emberek szerepelnek, és bizony van olyan páros, főleg egy svéd alkotásban, amelyik minden különbözősége ellenére is együtt marad, mert nem számít semmi, ha két ember szereti egymást. Még az sem, ha az egyikük nem ember, de mégis emberibb mint közülük jó néhányan.

Igen, végül is az Engedj be! egy nagyon romantikus Rómeó és Júlia történet, két gyerekről, akik számára nincs akadály. Én imádtam, imádom most is! Azt hiszem ha kijön az itthoni változat, még nézős lesz párszor, mert vannak párbeszédek benne jószerével, melyeket szó szerint idézni szeretnék majd az életem során még sokszor.

És ha már itt tartunk, a többieknek akik a Freeblog és a Cornerfilm közös vetítésén ott voltak tegnap este, hogy tetszett a film? Bennetek is mély nyomot hagyott, és ti sem a vértől borzongtatok?

Videók terén sem tud mellényúlni a Who Made Who, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a harmadik kislemezhez készített filmecske, melynek különböző verzióit a Reverso 68, Kasper Björke, a Modernaire és DJ Koze gyártotta.

Olyan rég volt Zenebuzi, hogy nem is 20-as listát, hanem legalább 50 számosat kellene csinálnom, hogy semmi se maradjon ki. Mondjuk a jól bevált szokásokon nem változtatunk, de aki fel van iratkozva arra a bizonyosra, az kap pár bónusz dalt. Jó lesz?

01. re Peaches - Lose You - Yuksek & Brodinski Mix
02. new Aviv Geffen - Love Song
03. 01. Hurts - Wonderful Life
04. new Sophie Hunger - Shape
05. new Magic Wands - Warrior - The xx Mix
06. new Zoot Woman - Saturation
07. new Gus Gus - Add This Song - Klovn Mix
08. 02. Little Boots ft. Philip Oakey - Symmetry
09. new Chew Lips - Salt Air
10. new Rose Elinor Dougall - Start Stop Synchro
11. new Simian Mobile Disco ft. Jamie Lidell - Off The Map
12. new Django Django - Love's Dart
13. new Moby - Pale Horses - Apparat Mix
14. 09. One Eskimo - Givin' Up - Don Diablo Mix
15. new Simian Mobile Disco - Audacity Of Huge - Naum Gabo Mix
16. new Little Boots - Meddle - Designers Drugs 80's Coke Jam Mix
17. new Hanne Hukkelberg - Blood From A Stone
18. 03. The xx - Crystalised
19. new Mikky Ekko - Sedated
20. 04. Peter, Björn & John - It Don't Move Me

Remélem emlékeztek még a pár hónapja megjelent Love Get Out Of My Way című Milke dalra, de ha nem, akkor tessék ide nyomkodni bőszen, aztán pedig csekkolni az új számukat, mely a You Don't Want To Dance With Me címre hallgat. Igen, szeretik a hosszú címeket!

Nemsokára végre megjelenik kézzel fogható formában is az új Bliss kislemez, tudjátok, melyen Boy George dalol az amerikai szívről. Lesz rajta The Revenge és OOFT remix is, de a Trust I Your Love című számhoz Charles Webster is gyártott egy verziót.

A New Order tagjai Peter Hook nélkül, de a Blur-ből kölcsönzött Alex James társaságában új bandát hoztak létre Bad Lieuteant néven, és máris az első lemezükön dolgoznak, mely reményeik szerint még idén októberben napvilágra kerül majd.

Nomi Ruiz (Hercules & Love Affair) még meg sem jelentette a Fun Girl címre hallgató debütáló kislemezét, máris nevet változtatott, és Morgan Wiley, illetve Andrew Raposo társaságában, Jessica 6-ak hivatja magát. Őrület!

És nemsokára itt az augusztus is, amikor kézzel fogható formában is megjelenik az izlandi Múm negyedik stúdió albuma, de annak aki nem bír addig várni, csak ide kell nyomni egyet, és máris hallgathatja a Sing Along To Songs You Don't Know című korongot.

A francia Air duó is nemsokára megjelenteti 5. albumát Love 2 címmel, melyről a Do The Joy című dal lesz az első kislemez. Nagyon várós!

Én mindig is szőrös férfi akartam lenni, mondjuk legalább annyira mint Hugh Jackman, de semmiképpen sem kevésbé mint Ogre, és ahogy öregszem, egyre jobban kezdek is hasonlítani rájuk. A mellemen egész kis bozótos alakult ki, a hasamon is ott a csík amire vágytam, és a hónaljam is kezd egy partvisra hasonlítani, sőt már a hátamon is felbukkant pár kisebb szálacska. Csak arra nem számítottam, hogy a fülem és az orrom is beszőrösödik, pedig ezek látványa kifejezetten zavaró. Megyek is, tépegetem egy kicsit a tükör előtt!