Eszembe jutott a Bakancslista kapcsán, hogy amikor 17 évesen elkötöztem otthonról, nekem volt egy listám, ami tele volt olyan megvalósításra váró tervekkel, melyeket 30 éves koromig bezárólag meg akartam csinálni.

Ilyen volt első sorban a saját lakás, mely 26 évesen meg is adatott. Azt hiszem azóta, hogy elköltöztem a családi fészekből, ekkor volt a második nagyobb változás is az életvitelemben. Érdekes, hogy mennyit dobott rajtam, hogy saját kuckóban élhettem tovább, és nem albérletekben, vagy különböző pasiknál. Hirtelen vége lett a bulizós időszaknak, az alkoholizálásnak, és a mértéktelen pasizásnak. Mintha elkezdtem volna egy kicsit felelősebb magatartást tanúsítani magammal és másokkal szemben is.

Aztán fejembe vettem azt is, hogy írni fogok egy könyvet. Nem csak olyan kis himi-humi novellákat mint addig, hanem egy igazi regényt, mely természetesen egy meleg fiúról szólt volna. Tele izgalmas, tanulságos, és baromi szexi kalandokkal, és egy igazi katarzissal a végén. Ez ugyan még nem valósult meg, de ami késik az múlik. Még lehet, hogy egyszer író leszek ám, bár az már nem biztos, hogy ennél a korai témaválasztásnál maradok, hiszen ha úgy vesszük, ez a blog által már meg is valósult, és még kitalálnom sem kellett a buzi fiú történetét, hiszen itt a sajátom.

Tudom, kicsit naiv és butuska dolog, de szintén a terveim között szerepelt a nagy Ő megtalálása, ami szintén megadatott, bár arra rá kellett jönnöm, hogy semmit sem jelent megtalálni. Ez még nem garancia semmire. Megtalálni mindenki tud.

És mivel elmúltam 30, azt hiszem egy újabb 30 éves tervet kell készítenem, ami fejben már megvan egy ideje, de most nem annyira szenvedélyes már mint akkor. Talán ez probléma is, nem tudom. Például most angolozom, itthon magamban és pár hét múlva tanárbácsinál is. Mert terv, hogy előrébb akarok jutni, bár még nem biztos, hogy itthon.

Kíváncsi lennék ti milyen terveket dédelgetve hagytátok el a szülői házat, vagy éppen készültök elhagyni azt? Nektek is olyan fontos a saját lakás mint nekem volt? Csak azért kérdezem ezt, mert én ismerek olyan embert aki 40 évesen is jól elvan albérletről-albérletre, és nála a fontossági sorrend élén az utazás áll, nem a biztos, meleg, és tiszta otthon. És mit gondoltatok kölyökként, mi lesz belőletek ha nagyok lesztek? Megvalósult minden álmotok? Egyáltalán terveztetek ti is úgy mint én, hogy kitűztetek egy határidőt a teljesítésre?

Eddig 36 komment érkezett

• 1.  SzuperApu:
  2009. 06. 08. 10:16

  Michael Ende Momo című könyvében van egy utcaseprő aki azt mondja, hogy sosem szabad az egész utcát nézni munka közben, mindig csak a következő lépésre kell koncentrálni. Én is így vagyok a terveimmel...

  
  
• 2.  bjartskular:
  2009. 06. 08. 10:19

  Szia!
  Igen a családi fészekből való kirepülés nekem is első helyen áll, bár az is bele tartozik a dologba, hogy 7-ik éve koliban töltön napjaim nagy részét. Mindenesetre távlati terv hiszen még van min. 4 évem az egyetemen, és még az sem biztos, hogy megállok akkor, és ott a tanulásban.
  Tehát tervek vannak, de még annyira zavaros a jövő, hogy kiforrva még nincsenek :)

  
  
• 3.  kiddy:
  2009. 06. 08. 10:41

  Igen, szeretnék lakást, meg diplomát, meg dolgozni, meg családot.
  Mindig is utáltam a kertes házat, de most (sajnos) kezdem megkedvelni. Viszont a hideg ráz arra a gondolatra, hogy egyes-egyedül éljek egy böhöm nagy házban, ahova bárki bármikor betörhet, ahonnan bármikor bármit ellophatnak, vagy meg is ölnek, és észre sem vesz senki. Ezen kívül mindig elromlana, szétesne valami, amit nem tudok megcsinálni. Fűtésszámla, fűnyírás, kerítés megcsinálása, ha valaki nekimegy autóval, falat festeni, ha valami barom összetegeli, plusz egy hátat csitt-vitt-tisztán tartani, hát az nekem nem menne.
  Lakótelep ebből a szempontból jobb. Kisebb, nem halmozódik fel ennyi lom. Csakhogy most leginkább sokgyerekes anyuka szeretnék lenni, ha nagy leszek, és sok gyerek nem fér el a panelban. Meg a szomszédok sem szeretik.
  Szóval ez van. Még van valamennyi időm, aztán meglátjuk, mi lesz. Itt nem maradok, az ziher.

  
  
• 4.  Babita:
  2009. 06. 08. 11:33

  Nekem is a saját lakást volt a naaagy álom, és dettó 26 évesen adatott meg, szó szerint, a születésnapom előtti napon költöztem be, a mai napig sem hiszem el, hogy megcsináltam, apám lelépett, anyám egyedül nevelt minket, közalkalmazott voltam, ergo kevés pénz, de dolgoztam mellette másodban is LEGÁLISAN, értsd: még az is adózott jövedelem volt, de megcsináltam. Egyedül. Azóta is úgy vagyok vele, hogy ha meghallom valakinek a szájából, hogy valamit nem lehet, meg tudnám ütni. Mindent lehet. Nem mondom, hogy könnyen, de meg lehet. Csak el kell dönteni, kinek mi a fontos, ki miért miről hajlandó lemondani.

  Diploma nem volt álom, de meglett, kisujjból, bár jó sulit és jó szakot választottam.

  Munka terén még csak nem is álmodtam annyira jóról, de _annyira_ jó lett, máig hálás vagyok érte a sorsnak.

  A nagy álom, hogy parlamenti gyorsíró legyek, majd ha már szültem, meg már nagyok a gyerekek, meg ilyesmi, de nem tudom, meg tudnám-e csinálni. Illetve, de, viszont ahhoz rengeteg szabadidő kellene, az viszont (egyelőre) nincs. Majd :)

  És igen, kellenek álmok, bár én inkább célnak hívom őket :)

  
  
• 5.  zsoka:
  2009. 06. 08. 11:39

  Kollégium, albérlet, garzon, lakás, ház... talán ilyen evoluciós sorrendet bírnék elképzelni, de kiddy felvetései elrémítettek. A sor valamely elemének átugrási esélye egyenlő a lottó ötösével, mivel csak akkor lenne pénzem rá. Amúgy van nagy tervem: a házam ott állna, ahol most a szülői, felvásárolnám a szomszédok telkét, meg a szemközti pincét és átépíteném. A fejemben már a terasz korlátjának a mintája is megvan.
  Családban nem igazán gondolkozom, nincs sok ember, aki elviselne, pláne hosszútávon. Állatok jöhetnek dögivel. Kb elég hely lesz egy mini menhelyhez.
  Nekem szükségem van kertre, zöldre, de minimum egy nyugalmas teraszra, ahova kiülhetek a reggeli kávémmal és egy újsággal. Nekem a nagyvárossal, nagy házakkal az a bajom, hogy nincs semmi privát zóna - értsd ha nem húzod el a három sötétítőt akkor a szomszéd belelát a szádba...

  
  
• 6.  kiddy:
  2009. 06. 08. 11:46

  Gondolkodom egy lakás-előtakarékosságin. Erősen.
  És ha költöznék, messze a Párom rokonaitól.

  
  
• 7.  matin:
  2009. 06. 08. 11:55

  Én most bontogatom a kis szárnyaimat, de konkrétan nem fogom elhagyni a szülői házat, csak máshol leszek egyetemen. Én is igyekszem úgy lenni a tervekkel, mint Utcaseprő Beppo, akit SzuperApu említett, szóval most egyelőre szóbeli érettségik, aztán még egy felvételi, aztán meg valami nyárimunka, és szeptembertől jöhetnek az új tervek. A sorrend szigorú. :)
  Álmok vannak inkább még, hogy pl egyetem befejezése után ott maradjak, albérlet vagy lakás, meg elutazni Izraelbe meg Törökországba meg még sok más helyre, csak ez az első kettő.
  Ezenkívül szeretném majd azt hinni valamikor, hogy adtam valamit másoknak és hogy csináltam valami igazán jót. Talán ez a legfontosabb. :)

  
  
• 8.  Szvetlana:
  2009. 06. 08. 12:17

  Álmok is, tervek is vannak, csak nem szeretem őket időre kitűzni, mert aztán ott állok 20,25,30,35,40 évesen, hogy jajjjj mostanra már ennek is annak is, meg kellene lennie....... Aztán van olyan, hogy útközben kell módosítani, mert egyszerűen nem jön össze, ha belegebedsz se úgy a terv, ahogy azt kalkuláltad, akkor, jön egy kis tervmódosítás:)))És persze igen, kell a saját lakás, csak ez mostanára egy kicsit úgy néz ki távolabbra tolódott, de kit tudja, még hogy alakul, mindenképpen szeretnék optimistán állni a kérdéskörhöz:-)

  
  
• 9.  pudingocska:
  2009. 06. 08. 14:12

  14 évesen repültem ki a családi fészekből. Most sincs saját otthonom, ami azért hiányzik néha. Amikor a Bakancslistát megnéztem, én is elgondolkodtam, hogy mi lenne az enyémben, de nem igazán tudok olyat mondani, amit mindenképpen meg szeretnék tenni még, mielőtt meghalok. Amit akarok, akartam, azt megcsinálom, megcsináltam. Minden, ami e fölött van grátisz plusz.:)

  
  
• 10.  gus:
  2009. 06. 08. 15:00

  Szuperapu: ne csináld, a végén még elüt egy autó. :-)

  hyperion: mégis, azért csak látod magad 10-20 év múlva valahol.... :-)

  kiddy: Melrose Place ház? azt nem kell egyedül fenntartani. ;-)

  Babita: tisztelem a kitartásod, és hogy gyedül is ment minden. én részben a szülőknek köszönhetek mindent, bár ha jól belegondolok, vannak olyan dolgok amiket nagyon akartam, és egyedül is elértem, így értem és átérzem amit mondasz.

  zsóka: na látod, ez még nálam is terv, mármint a terasz és a csönd. :-)

  matin: "Ezenkívül szeretném majd azt hinni valamikor, hogy adtam valamit másoknak és hogy csináltam valami igazán jót. Talán ez a legfontosabb. :)" ezért a mondatodért össze tudnálak csókolgatni. :-))))

  Szvetlana: ha hiszed, ha nem én úgy voltam a 30 évre tervezett dolgaim közül a lakással, hogy ha az nem jön össze, bemegyek a dunába. :-)))) kicsit túlontúl komolyan vettem az álmodozást.

  pudingocska: azért csak összejön lassan az a pecó, nem? :-)

  
  
• 11.  pudingocska:
  2009. 06. 08. 15:26

  gus, távolabb nem is lehetnék tőle.:D

  
  
• 12.  ujlakas:
  2009. 06. 08. 18:20

  Lakás... hát az meglett, egy hónappal a kitűzött céldátum után:)
  Ami terv, az Amerika, viszonylag hosszabb időre. Utazás, v inkább utazás+munka megoldással.

  
  
• 13.  gus:
  2009. 06. 08. 19:13

  ujlakás: én a skandi országokba mennék szívesen. tervbe van véve, mert Új-Zélandra valószínűleg sosem jutok el, arról kár álmodozni.

  
  
• 14.  Babita:
  2009. 06. 08. 21:13

  Gus: a küzdelemben hiszek. Valahogy nem is tudok annyira örülni azoknak a dolgoknak, amik csak úgy lesznek. Amiben van vér, veríték, szenvedés, lemondás, na aaaaz az igazi, abban benne vagyok én is :)

  
  
• 15.  bjartskular:
  2009. 06. 08. 21:17

  Igen, azért látom de ki tudja azt még. Lehet későn érő típus vagyok, de a 21 évemmel, talán még nem késtem le semmiről.

  Tehát: az egyetemet mindenképp elvégzem, ha bele halok is, de legalábbis megérem, hogy biológushallgatóként végre biológiát is tanuljak, ne csak kémiát :( Ha kész az egyetem akkor két eset lehetséges.
  1. Nagyon okos voltam, és a Science címoldalán szereplek, valamilyen világot megrengető publikációval. De ez valljuk be kissé irreális, pedig van ego-m :D (Magyarán: Kizárt!)

  2. Kevésbé voltam okos, és mezei biológusként egy biotechnológiai, vagy gyógyszeripari gyárban dolgozgatok. Netán Botanikusként az Atlanti-erdőket járom kutatgatva :)

  Szóval azért akad jövőképem. Kicsit kézzelfoghatóbb, hogy azt már tudom, hogy egy szép kis családiházat szeretnék, orbitálisan nagy kerttel.....és egy pasival a teraszon :):):)

  
  
• 16.  gus:
  2009. 06. 09. 6:20

  hyperion: a pasi a kertész, vagy az úszómester lesz? :-)

  
  
• 17.  harminc és egyedülálló:
  2009. 06. 09. 7:54

  gus: igen? skandináv országok?

  
  
• 18.  gus:
  2009. 06. 09. 8:03

  kicsinapsugár: persze, megyünk szörrihez!!! :-)

  
  
• 19.  bjartskular:
  2009. 06. 09. 9:21

  Háát olyan all in one figurára gondoltam :D
  Kertész, Úszómester, Ágymelegítő stb.... :D:D:D:D:D

  
  
• 20.  gus:
  2009. 06. 09. 9:47

  hyperion: :-DDDD van ilyen minden az egyben?

  
  
• 21.  kiddy:
  2009. 06. 09. 10:09

  Túl sokat olvasok, az a baj.
  Egyszer azt is olvastam, hogy az, ahogyan születtünk, nagyban befolyásolja azt, hogy később hogyan szerzünk meg dolgokat. Értik ezt úgy, hogy a császáros babák nagy része azt szereti, ha inkább az ölébe hullanak a dolgok, a hüvelyi úton születettek pedig jobban képesek küzdeni.
  Én vákuummal születtem (anyukám nagyon félt és nagyon rossz kezekbe került, hosszú). Nem álltam ki az élet első nagy próbatételét, a születést. Elkezdtem, elbuktam, mások húztak ki a bajból. Mert nem várták meg, hogy a magam tempójában szülessek meg, sietni kellett (mert minden szülésnél sietni kell, hosszú...).
  És ez a mai napig így van. Nem kezdek hozzá semmihez, mert végig az a mondat zeng a fejemben, hogy nem érdemes, mások ezt jobban tudják. És a halálom, ha sürgetnek!

  Nem lehet ettől valahogy megszabadulni, hogy ne csesszem el továbbra is az életem?

  Bocs, ha off.

  
  
• 22.  kiele:
  2009. 06. 09. 10:27

  úgy tudsz tőle megszabadulni, hogy bebizonyítod, hogy nem igaz, vagy esetleg a kivétel erősíti a szabályt. nem kell önszugerálással elmélyíteni.
  bááááár, én császáros baba vagyok és rohadtul tudok küzdeni, de néha érzem hogy nem eléggé.
  ui elcseszés: szabadulj meg attól, hogy magadat vádolod, és kezdjél erősen beleszarni a dolgokba. az élet másikfelét meg vedd fanatikusra, hogy lefoglaljon, vagy ne. :)

  
  
• 23.  bjartskular:
  2009. 06. 09. 10:28

  Hát egyenlőre nem találtam ilyet, de majd talán egyszer :)
  Különben meg sokmindenhez értek, csak az olyan apróságokat kell elvégeznie amihez én jottányit sem értek...pl. szerelési munkák :D
  De aztán ki tudja....10 hónap után egyedül vagyok megint - és tény, hogy boltkóros lettem - de nagyon élvezem :)

  
  
• 24.  kiddy:
  2009. 06. 09. 10:55

  Kiele!

  De jó újra látni, hogy vagy?
  Azt nem tudom bebizonyítani, hogy nem igaz, mert sajnos az... A "Kivétel erősíti a szabályt" pedig egy erős félrefordítás, LOL.
  És igen, még mindig nagyon önvádoló vagyok. De igyekszem beleszarni! Köszi.

  Puszillak!

  
  
• 25.  karmakiller:
  2009. 06. 09. 11:18

  nálam az a terv, hogy nincs terv

  
  
• 26.  gus:
  2009. 06. 09. 11:41

  kiele: de jó, hogy vagy. remélem maradsz is. :-)

  karmakiller: az jó terv. :-))))

  
  
• 27.  kiele:
  2009. 06. 09. 13:32

  nem nagyon van netem, tudom furcsa lehet elképzelni, hogy valaki nem jut nethez, csak az első fél év volt bajos, a második már elrepült. de ha vagyok (net közelben) benézek ám. írni is írnék, mármint blogot, de net nélkül nehéz, bááár valószínűleg, hamarosan visszarobbanok.
  ui szigeten ájemiksz....ejj de jó is lenne megin'

  kiddy önvád rulz él is gyakorlom, egyszer majd csak leszokunk.

  
  
• 28.  gus:
  2009. 06. 09. 13:54

  kiele: szerintem idén kihagyjuk a szigetet. :-(

  
  
• 29.  kiele:
  2009. 06. 09. 14:55

  hát én lassan már álmodozni sem merek, mert csak még jobban bekattanok a sok nincsen meg nem lehettől. lassan a kaja is luxuscikk. (ingerültmosoly) nem hogy sziget. ehh vagy hehe? hmmm

  
  
• 30.  gus:
  2009. 06. 09. 15:55

  kiele: lesz kiút, ebben biztos vagyok. :-)

  
  
• 31.  wovbagger:
  2009. 06. 11. 16:29

  én 16 évesen hedonista zseni akartam lenni. húsz év alatt a hedonistát könnyedén sikerült elérnem, a zseniről a közvetlen környezetemet kéne megkérdezni.

  
  
• 32.  Katica:
  2009. 06. 11. 17:47

  Jaj, de nagyon tetszett ez a bejegyzédes, Gus!
  Cserébe akkor elárulom, hogy 18 évesen én miket akartam megvalósítani (legalábbis amire emlékszem): 1. Eljutni Ausztráliába (30. szülinapom hazafele jövet ünnepeltük :-) ; 2., Angliában dolgozni (ha Anglia nem is, külföld bejött, és már egyáltalán nem vágyom Angliába); 3., 27 évesen szülni az első gyerekemet, mert fiatal anyuka akartam lenni (na, ezt buktam... viszont ha összejött volna, akkor vsz. az első kettőt buktam volna). Mindent összevetve teljesen elégedett vagyok. Sőt, olyanok is megvalósultak, amiről nem is álmodtam.

  És természetesen vannak újabb álmaim a következő 30 évre is ;-)

  
  
• 33.  Levi:
  2009. 06. 11. 22:26

  Jó ez a blog. Jók a kérdések.

  
  
• 34.  gus:
  2009. 06. 11. 22:48

  wov: hát csak kapsz visszajelzéseket, nem? :-)

  Katica: :-))) és mik a tervek? gondolom jönnek a babák. :-)

  
  
• 35.  Katica:
  2009. 06. 12. 11:46

  @gus: Hát a következő 30 éven belül biztosan :-)) És persze nagyon okosak lesznek, meg szépek is. Aztán meg állandóan meleg tengerparton lakni, panziót/bárt/kávézót nyitni, búvárkodni sokat. És mindig a fejemben az is, hogy szívesen dolgoznék van valami kis, jólkereső tanácsadó cégnél coach-ként/trénerként, de egyelőre azt nem tudom hogyan lehetne összeegyeztetni a többi tervvel, márcsak azért is, mert ahhoz azért tanulni is kéne még.

  
  
• 36.  gus:
  2009. 06. 12. 11:55

  Katica: én szeretnék veletek panziót nyitni. :-)))) aztán bébisintérkedem a gyerekekkel is szívesen!

  
  

Szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. A hozzászólás sosem veszik el, akkor sem, ha nem megy a matek. Ha pedig kettőnél több linket pakolsz ide, spam leszel, de ez is csak időleges, mert mindenféleképpentében előszedlek. De ha valamiért mégis a tűréshatáron kívülre jutsz azzal, hogy baromságokat írsz nekem, teszed ezt sokszor, és csak arra megy ki nálad a játék, hogy felbosszants, akkor egy idő után nem kell fáradoznod, mert simán kitiltalak innen, és oszthatod az észt máshol. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

DE. Pillanatnyilag ebbe a blogba csak engedélyezett hozzászólások jelennek meg. Sorry, sok a hülye errefelé.

Név:
Email cím:
Honlap:

Mennyi huszonnyolc - 10?

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.