Nem tudom mások akik kutyát választanak maguknak, hogy csinálják, de mi tegnap elmentünk megnézni ezeket a csöppségeket, és ugyan álomszépek voltak de mégsem hoztunk el egyet sem. Pedig kép alapján a kislányba már szerelmes voltam, de amikor odaértünk, semmilyen bizsergést nem éreztem. Nem éreztem, hogy ő az enyém kell, hogy legyen és nem lehet senki másé. Nem volt szerelem első látásra!

Természetesen nem vagyok benne biztos, hogy ennek így kell történnie, de eddig a tapasztalatok mintha azt mutatnák, hogy csak azzal a kis jószággal lett hosszú távú a kapcsolatunk, amelyikkel rögtön szerelembe estem, és szinte megbabonázott. De kétségeim is vannak ezzel kapcsolatban. Szerinted kell érezni bármit is? Nem elég ha csak felkapom azt amelyik tetszik, és elhozom, lesz ami lesz alapon?

Úgy tűnik elég bizonytalan vagyok ezekben a dolgokban, ezért jó lenne ha elmesélnétek, ti hogyan választottatok állatot. Vagy ő választott titeket? Ajándékba kaptátok, és már nem volt választási lehetőség? Meséljetek, mert ha a megérzéseket félretesszük, a józan ész bizony azt mondatja velem, hogy igenis el kellett volna hozni a tegnapit, hiszen olyan gyönyörű volt, hogy nem mostanában találok majd még egy ilyen szépséget. Vajon fogadjam meg a belső hang szavait, vagy rohanjak érte vissza amíg el nem viszik?

Egyébként a fent leírtak alapján úgy tűnhet, hogy totálisan ráparáztam a kérdésre, de tanúkkal (Édespofa, Zizike, Viki, és a fél Facebook, illetve mindenki akivel az elmúlt pár napban beszéltem) bizonyíthatom, hogy nem így van. És egyébként is minden eddig kitöltött teszt azt mutatja, hogy jó gazdi válhat belőlem, illetve minden fajtakereső szerint a buldog az első 10 típus között szerepel, amelyik illik hozzám. Képeket, fajtaismertetőket és hirdetéseket pedig nem is nézegetek sokat, csak úgy cirka 5 órában a napból. Úgyhogy nincs para, csak megfontolom a döntést alaposan.

Eddig 36 komment érkezett

• 1.  SzuperApu:
  2009. 07. 06. 9:00

  Mi teljesen tudományos alapon kiválasztottuk a fajtát, kerestünk egy leinformálható tenyésztőt, akivel összeismerkedtünk, a következő ellés után újra meglátogattuk, majd öt hét után elhoztuk Rulezt. A "szerelem" az később jött. Szilárd elhatározás volt, hogy családtag lesz, és azóta is az.

  (Amikor a nagylány megszületett, akkor is kellett nekem jó pár nap amíg tudatosultak bennem a hozzá fűződő érzelmeim. Egy kutya, pedig mégiscsak egy alsóbb szint. Ne legyenek romantikus elvárásaid! Szerintem.)

  
  
• 2.  ujlakas:
  2009. 07. 06. 9:15

  Ismerősnél született, kb 3 hetes volt, amikor először odamentünk. Kitotyogott a kutyaházból, leült elém és nézett felfele. Utána mondta gazdi, h amúgy is őt szánta volna nekem.

  
  
• 3.  fredo:
  2009. 07. 06. 9:16

  10éve a környékünkön valaki befogadott egy keverék kiskutyát, akinek a vérében volt a csavargás, éjszakánként elkóborolt, de reggel már a bejárati ajtónk lábtörlőjén pihent. 1év múlva végleg hozzám költözött..:)

  
  
• 4.  Bazsimaki:
  2009. 07. 06. 9:35

  Amikor mentünk kiválasztani, és beléptünk a kenelbe az egész alom riadtan menekült, kivéve őt, aki boldogan szaladt hozzám...

  
  
• 5.  mevrim:
  2009. 07. 06. 9:41

  Nekünk éppen el kellett altatni a 14 éves német juhászunkat (anyum teljesen kiakadt: "soha többet állatot!"). Bátyám pedig strandra ment a haverjaival és az út szélén volt egy kölyökkutya. Bátyám azt mondta, hogy ha akkor is itt lesz, mikor visszafele jönnek, akkor hazahozza. Ott volt:) Anyum egyből megszerette, ő a kis kedvenc most, a cica picit háttérbe szorult.

  
  
• 6.  Bodzaboris:
  2009. 07. 06. 9:58

  Bodza: megláttam képen a tenyésztő honlapján és ő kellett. Jaffa: már előre le volt foglalva Bodza-papa alomból egy kislány, aki sajnos csak két hetet élt, mert nem volt életképes. :( Utána képről kiválasztottam egy fiúcskát. Majd lementünk és a két másik fiú hisztipisti volt, Jaffa meg nem, ezért választottam őt. Szóval nincs bejáratott módszer. Mindkettőt imádom. Bodza a szívem csücske, de a személyisége miatt, ami nem látszott a képen. :)
  Ja és volt nálam még egy ms segítő kutyus nevelésben másfél évig, őt a tenyésztő ajánlotta fel az alapítványnak, itt semmilyen választásom nem volt, de vele is nagyon szerettem együtt élni.
  Szerintem, ha valaki szereti a kutyákat, akkor a sajátját mindenképpen imádni fogja, akármilyen is.

  
  
• 7.  harminc és egyedülálló:
  2009. 07. 06. 10:00

  szerintem pedig várd a bizsergést!
  bár amiket meséltél, te nem vagy az a bizsergős típus :)

  
  
• 8.  Bodzaboris:
  2009. 07. 06. 10:05

  Az még kimaradt, hogy ahogy közeledett a kutyavásár ideje, egyre jobban paráztam a gondolattól, hogy kutyám lesz, akiről remélhetőleg 15 évig gondoskodnom kell és kétszer majdnem vissza is mondtam a foglalást. Természetesen az eddigi négy év alatt egyetlen pillanatig sem bántam meg, hogy lettünk egymásnak.

  
  
• 9.  maci88:
  2009. 07. 06. 10:17

  gus: hallgass a belsődre, ha van bizsergés nyugodtan hozd el. Nálam is ez volt mikor Vukot hoztam el. Kutya választja a gazdiját és nem fordítva!

  
  
• 10.  A Szerb:
  2009. 07. 06. 10:25

  nekem a legjobb kutyám tenyésztett harczos hibrid volt, az apja a z OMbre tacskója, soma, az anyja meg a szlécsóék pincsije. amúgy a pincsi vér nem látszott rajta,csak rövid volt kissé a kutya teste. a másfél kilójával jobban lerágta a tolvaj lábát, mint a féleszű kuvaszunk. öröm volt nézni. aztán egyszer úgy gondolta, hogy a kamion sem ellenfél, de sajnos tévedett, és megdeglend.

  
  
• 11.  vince(nt):
  2009. 07. 06. 12:30

  kutya?! abba a lakásba?! minek?

  
  
• 12.  Prutyu:
  2009. 07. 06. 12:31

  Bár macskáról van szó, és ugye az teljesen más tészta, de kiválasztottuk a tenyésztőt. lefixáltuk az időpontot, majd mikor beültem a kennel közepébe, arra vártam ki jön hozzám először. igaz foltos brittet szerettünk volna, de egyszínű lett, fiú helyett pedig lány. Szóval minden stimmelt :). én nem bizsergésre mentem (mert elve attól bizseregtem, hogy macskám lesz végre), hanem, hogy Ő válasszon engem. Sybill pedig befogadott kis utca-csacska-macska, itt más számított.

  
  
• 13.  rib:
  2009. 07. 06. 12:40

  fehér perzsa cica - 11 éves voltam, amikor egyszercsak a panel lakás bejárati ajtaja előtt nyávogott egy pici, fehér perzsa macska, tök koszos volt, beengedtük, akkor volt 4 hónapos, kiesett egy ablakból valahonnan. nálunk maradt végül 13 éves korában pusztult el.

  sziámi cica - az akkori szerelmemmel akartunk cicát, és őt kaptuk. semmi extra, nem volt szerelem meg semmi ilyesmi első látásra, mégis életem egyik szerelme volt sokáig - ott maradt és még mindig cuki

  fekete házi cica - egyszercsak elémszaladt a kálvin téren, nem volt kérdés, hogy felveszem a nyakamba és hazaviszem. ma már kisvárosban, családi házban, kertben egerészik és kutyának képzeli magát. ez igaz.

  yorkie - mindig macskás voltam, úgyhogy sodródtam, semmi extra nem volt a kutya amikor megláttam, én meg sem tudtam különböztetni őket, most meg annyira szeretem, mint még egy kis lényt sem soha. minden azon az első 2 hónapon múlik, mennyire lesz szeretetteljes, kedves, nyugis kutyus. ő most is itt rosszalkodik. :)

  
  
• 14.  marlen:
  2009. 07. 06. 12:41

  szerintem minden állat szerethető, csak tőled függ, hogy milyen lesz a jelleme, mennyit foglalkozol vele stb. de, amíg ennyire bizonytalan vagy, ne legyen állatod:) egyébként mindig az állat választ, a tudomány, a tervezgetés itt semmit sem ér:)

  
  
• 15.  Zzita:
  2009. 07. 06. 13:28

  Nekem szerelem volt első látásra, pedig nem is ismertem ezt a fajtát. Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni, el kellett hozni. :)
  Szerintem várd meg a bizsergést.
  Bár a macskámnál meg pont fordítva volt, ő választott engem. Volt vagy 6 kiscica - egyik szebb, mint a másik-, de egyedül ő jött oda hozzám.

  
  
• 16.  gus:
  2009. 07. 06. 13:43

  akarom vissza a kedve, aranyos, jó fej vincémet. :-)

  
  
• 17.  mimke:
  2009. 07. 06. 15:09

  szerelem első látásra az szerintem állatnál nagyon fontos, meg a végiggondolt elhatározás is..Kinek-kinek vérmérséklete szerint vegyítve...Osztán megyünk ám látogatni, ha lesz kutyus ;) Vagy járhatnátok felénk :D

  
  
• 18.  gus:
  2009. 07. 06. 15:20

  mimke. Siman. Mar ezer forumon, ismerosnel megkerdeztem, es kifejezetten ajanljak lakasba, sot valahol meg azt is irtak, hogy csak kertbe ne. :-)

  
  
• 19.   Paloma Negra:
  2009. 07. 06. 17:14

  Gas. ez a kutyus gyönyörű és nagyon huncutul néz:)))
  Bárhogy is döntesz, úgy lesz a jó:)
  Engem mindig az állataim választottak és hagytam magam:D

  
  
• 20.  babita:
  2009. 07. 06. 18:44

  Szerelem első látásra párti vagyok :)

  
  
• 21.  kiddy:
  2009. 07. 06. 19:45

  Mindig is mániám volt, hogy állatkereskedésekben csorgatom a nyálam. Már kétévesen kikönyörögtem az első hörcsögömet (ancikisegeretakaroooooooook!!!), de elég hamar sikerült is szegényt jobblétre szenderíteni, jaj.
  Volt az évek során kb. 6 hörcsögöm, 3 teknősöm, 1 kutyám, 5 papagájom, 2 pintyem, csak macskám nem.
  A leguán is így került hozzám. Bementem itt az egyik állatkereskedésbe. Megláttam, rámnézett, átugrott a szikra, és elhatároztam, hogy nekem ő márpedig KELL, bármi áron. Nehezített a dolgon, hogy az egyik lába hiányzik szegénynek, úgyhogy azt hittem, Apafejet majd jóóól meg kell puhítani, de rögtön kötélnek állt. Az eladó csaj nem győzte mondani, hogy hoznak egészséges négy lábút, de nekem Ő kellett. Az a mérhetetlen szomorúság, ami a szemében ült, elmondhatatlan volt. Hogy ő nem kell senkinek, mert nem tökéletes.
  Azóta is velünk van, egyszer majdnem megszökött, néha rájön a mászkálhatnék meg a megijedhetnék, de amúgy nagyon szelíd volt kezdettől fogva - és olyan ... hálás.

  Imádom. Ennyi a mi történetünk.

  (volt egy lábú papagájom is, meg majdnem lett egy félszemű teknősöm.)

  
  
• 22.  pudingocska:
  2009. 07. 06. 20:54

  Mi mindig azt az állatot választottuk, aki segítségre szorult az utcán. :)

  
  
• 23.  tita:
  2009. 07. 06. 20:58

  nehozzál kölyökkutyát,mert úgy jársz vele mint az előzővel.Menjél el a menhelyre és ott majd érzed a bizsergést.Az a kutya biztos hálás lesz.

  
  
• 24.  varga:
  2009. 07. 06. 21:40

  Jól teszed ha meghányod-veted kell-e neked egy boldog buldog,
  mert egy kutyának nagy mozgástér kell.
  Szerintem minden kutyának büntetés a lakás.

  
  
• 25.  jikka:
  2009. 07. 07. 0:00

  Bertát menhelyről hoztuk el. Az nem akármilyen érzés, amikor belépsz, és az összes kutya körülvesz, és könyörög, hogy őt vidd el. Berta volt a legelesettebb és a legfélénkebb, és mivel Őzikeszemű (akkor még) nagyon félt a kutyáktól, fontos volt, hogy ne legyen nagyon heves vérmérsékletű. Egyébként a fiam kapta, de a Zuram a gazda, a fiam a haver, mellém fekszik kényeztetésért, a lányok mellett pedig lábujjhegyen fut el, nehogy fellökje őket.

  
  
• 26.  Mohikan:
  2009. 07. 07. 5:40

  Nem akarok vitát indítani, de nem tudom megállni, hogy ne reflektáljak vargára.

  Miért lenne büntetés? Mennyivel rosszabb, mint egy kennelben, vagy ne adj isten láncra kötve? Gazdit akkor látva, amikor kajaosztás van?

  Mennyivel nagyobb élettere van egy kutyának egy 4-5 négyzetméteres kennelben, mint egy 20-30-40-... lakásban? Ahol, amikor a gazdik otthon vannak, folyamatosan foglalkoznak vele?

  Márpedig, ha valaki szereti a kutyáját, akkor foglalkozik vele folyamatosan, ha benn van a lakásban. Már csak azért is, mert ott van, vele van. Naponta akár órákat sétál vele, tehát megvan a mozgástér is.

  Természetesen vannak pocsék gazdák. Ha a kutyának rossz, akkor a gazdája miatt rossz, illetve a rossz választás miatt, mert tényleg van kutya, amelyik kevésbé viseli a lakást.

  De pl. egy yorkshire terriert nem is lehet máshol, csak lakásban tartani, mivel nincs hasi szőrzete, így lakáson kívül tartva, a mi éghajlatunkban, nem élné túl a telet.

  
  
• 27.  gus:
  2009. 07. 07. 8:52

  Mohikán: a számból vetted ki a szót.
  a másik. sokan felróják nekem, hogy 3 hónapig bírtam Mazsolával amikor kihoztam a menhelyről, de azt senki sem veszi észre, hogy egyrészt szarul döntöttem és ezt beláttam gyorsan. vizsla-labrador nem való ide, illetve nekem. persze mikor elhoztam még nem lehetett tudni mekkora lesz.
  másrészt az öcsém egyik barátjához került, nem egy kennelben van, hanem családi házban, nem kikötve. mégis csak jó helyen. a menhely azóta megszűnt, és egy csomó kutyát akik ott éltek, elaltattak, mert kiderült, hogy a nagy részük mindenféle betegségeket terjeszt, elvadult, ... nem adható örökbe.

  
  
• 28.  cifcu:
  2009. 07. 07. 13:56

  Hááát nekem két igazi választásom volt ami a kutyusokat illeti, az első egy spániel volt már lassan húsz évvel ezelőtt, az első kutyusom, de a mai napig emléxem arra az első találkára, hatan voltak, mind édesek és ugyanolyan fekete gombócok, játszottunk velük, azután egyszercsak odajött száncsó, kivette a kezemből a kulcs csomót és megpróbálta elásni egy újságpapírba :) szerelem lett belőle, ami tizennégy évig tartott jóban rosszban, egészségben és betegségben, mint egy házasság, mindig emlékezni fogok rá..
  aztán az interneten rátaláltam kavicsra, kép nem volt fent, de épp pesten voltam és egy pest melletti faluban hirdették jó áron, gyanúsan olcsón, de a telefonban megnyugtattak h csak azért mert ő az utsó és szeretnének már túladni rajta, mert lassan túlkoros lesz..hát odamentünk, hárman, ott volt ő, a tenyésztő, a mamakutya és még egy másik öleb, kavics meg meglátott engem és odarohant hozzám, mintha csak rám várt volna, beleugrott az ölembe és összevissza nyalt, onnanstól kezdve nem mozdult mellőlem :) ez a szerelem pedig két éves :))) remélem segítettek a történeteim ;)

  
  
• 29.  NaomiHenger:
  2009. 07. 07. 16:07

  Szerintem ők választanak, mi csak azt hisszük, hogy a mi választásunk. Amikor Sadie-t vettük, még pár órával előtte azt sem tudtuk, hogy akarunk kutyát. A tenyésztőnél aztán odasétált egy kis vagány 10 hetes maca és megugatott minket, majd körbeszagolt és lecsapta magát a lábunk elé. Fél órával később már a nyakamban aludt. Aztán amikor lett neki 11 kölyke elgondolkodtunk, h egyet megtartunk, de végül a jüzan eszünkre hallgatva úgy döntöttünk, hogy nem. Persze lett kedvencem, az akin születésekor duplán volt a magzatburok, de ő maga fele akkora volt mint a többiek. Amikor elkerültek a háztól, biztosak akartunk benne lenni,h jó helyre mennek. De mindenkinek megmondtuk, hogy ha mégsem ilyen kutyára gondolt (vizsla) akkor inkább hozzánk hozza vissza, mint menhelyre vigye. A kis kedvencet kétszer sirattam meg és kétszer is hozták vissza. Harmadik alkalom nem volt, mert nem adtam. Ő lett Kökény . snipurl.com/mafyo

  
  
• 30.  gus:
  2009. 07. 07. 16:18

  cifcu: igen, nagyon sokat. köszönöm.

  NaomiHenger: ez nagyon aranyos történet, köszönöm, hogy megosztottad velünk. :-)

  
  
• 31.  NaomiHenger:
  2009. 07. 07. 16:23

  Ja, és a legnagyobb baromság ez a "kutyának mozgástér kell". A kutya ha ki van mozgatva, foglalkozva van vele, akkor tökéletesen jól érzi magát, nem feltétlenül kell több hektáros erdő, ahhoz, hogy megfelelú életkörülményt biztosítsunk a számára . Ezt a szöveget azok találták ki, akik szeretnének kutyát, de félnek a kihívástól. Igen, szakadó esőben is ki kell mozdulni a fotelból és el kell vinni sétálni és a nyaralást is olyan helyre kell tervezni, ahova viheti magával az ember. (kutya panzióba elvből nem adom). De mindez megéri a fáradtságot, mert cserébe legalább egy valaki feltétel nélkül szeret. Amikor Sadiet megvettük felhívtam anyámékat, hogy van kisvizsla,mire azt mondták, hogy hagyjam ott vidéken valakinek, mert "az állatnak szabdság kell". Ma anyám külön küld csomagot a kutyáknak. Ha otthon vagyunk a túrórudi nekik sorakozik a hűtőben. Aki egyszer kutyás lett. az is marad, úgyhogy jól gondold meg gus!:)))

  
  
• 32.  babita:
  2009. 07. 07. 18:51

  NaomiHenger: tökéletesen egyetértek minden egyes szavaddal. Az elsőtől az utolsóig.

  
  
• 33.  Felkelo nap:
  2009. 07. 09. 16:23

  Hogy tudtad ezeket az édes jószágokat otthagyni?????? annyira cukii mindkettő, hogy nekem az okozott volna gondot, hogy mindkettőt elhoztam volna... gyönyörűek...

  
  
• 34.  gus:
  2009. 07. 09. 16:27

  Felkelő nap: nem volt bizsergés. :-) édesek, de minden kiskutya az. én valami többet akarok.

  
  
• 35.  zizike:
  2009. 07. 10. 17:33

  GUS! A kisgyerekes barátnőim kiskutyafaszák:-) hozzád képest.Konkrétan egy mondatot 5 részben kell elmondani, h valami átmenjen."Juuuj de édi, ezt nézd és otta kis segge , hát nem cuki"szólj ha vége !vagy istibizi én kerítek neked valami ebet,

  
  
• 36.  zizike:
  2009. 07. 10. 17:41

  Ujuj túllőttem a célon, a kutya tényleg helyes állat,és ezek fr buldogok is nagyon, nagyon, aranyosak.sőt cukik. -türelmesebbnek és megértőbbnek kell lennem. Igérem az leszek..igérem.
  De úristen nem értem ,miért nem inkább egy macskát, az mégis csak na..

  
  

Szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. A hozzászólás sosem veszik el, akkor sem, ha nem megy a matek. Ha pedig kettőnél több linket pakolsz ide, spam leszel, de ez is csak időleges, mert mindenféleképpentében előszedlek. De ha valamiért mégis a tűréshatáron kívülre jutsz azzal, hogy baromságokat írsz nekem, teszed ezt sokszor, és csak arra megy ki nálad a játék, hogy felbosszants, akkor egy idő után nem kell fáradoznod, mert simán kitiltalak innen, és oszthatod az észt máshol. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

DE. Pillanatnyilag ebbe a blogba csak engedélyezett hozzászólások jelennek meg. Sorry, sok a hülye errefelé.

Név:
Email cím:
Honlap:

Mennyi 21 - nulla?

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.