2009. augusztusi bejegyzések

Igazságtalan, mélyen sértő, felháborító, megkülönböztető, kirekesztő, ... amiért nem lehet a kutyával GYES-re menni. Pedig simán szükség lenne rá, hiszen minden emellett szól, pont olyan mint egy gyerek. Tanítani kellene, figyelni rá, óvni és szeretgetni, erre pedig idő kell, nagyon sok.

A legőszintébben állíthatom, hogy én bizony többször is nekifutottam már az Invaders Must Die-nak, de csak nem akart bejönni. Viszont a helyzet az, hogy a Take Me To The Hospital kapott egy remek klipet végre, és legalább ezzel nem égetik magukat a srácok tovább, ugyanis most már elmondhatják, hogy készült valami értékelhető alkotás is 2009-ben a házuk táján. Ja, és majdnem elfelejtettem, hogy a videóhoz új verzió is született, amely az albumon található vacaknál, azért egy kicsit tűrhetőbb.

... pedig annyira szerettem volna ha legalább egy kis jelét elcsípem az értelmes és megoldáskereső magatartásnak, de nem.

Ha nagyon nem akarnék vicces lenni, azt mondanám, hogy ez a kutya kicsit sem francia, inkább görög, hiszen falafel mindent amit elé raksz, de szerintem inkább ott van elásva a dolgok nyitja, hogy talán nem is a származását kellene feszegetni, hanem a fajtát. Egyesek szerint ránézésre lehetne denevér, macska, és patkány is, de szerintem meg felesleges találgatni, a biztos az, hogy ha nem kutya, akkor tehén.

(ui: Nem kakiltunk be éjszaka, és pisi sem volt!!! Az állatorvos szerint testileg fel vagyunk készülve a szobatisztaságra. Ja, és három kombinált oltáson vagyunk túl, mehetünk bandázni!) 

Amilyen felületesen hallgatok néha zenét, nem is csoda, hogy ennyire nehezen hangolódok rá Florence-re és az ő masinájára, holott hallgatnom kellene Dante szavára, és imádnom a nőt.

Csak egy kicsit nem figyelek oda, tényleg csupán néhány évig, aztán egyszer csak megint arra leszek figyelmes, hogy elözönlenek a vámpírok. Eddig már kétszer töröltem ki majdnem a teljes telefonkönyvem, itt az ideje egy következőnek.

Persze ahogy már megszokhattátok, és sajnos én is, túlzásokba estem megint, hiszen a kutyáról például még a legjobb barátaimnak sem szóltam, akik egyébként mindig is támogattak mindenben, erre most egy kicsit megbántom őket. Két pofont le is keverek magamnak! Azért csak ennyit, mert legalább Édespofával megtárgyalom az életem, ha már másokkal nem. Szép lenne ha neki sem szólnék semmiről!

A minap már áradoztam Troels első szólóalbumáról a WHT-ről, és nem mondanám, hogy azóta megváltozott volna a véleményem, sőt amióta az End Scene című dalhoz klip is készült, még jobban le vagyok nyűgözve. A videóra ugyan nem mondanám, hogy döbbenetesen jó és újító, de passzol a lemezborítóhoz.

Ja, és nem azért mert Balázst akarom idegesíteni, aki már a Facebook-on is unja, hogy naponta többször is olvashatja a felhívásom, de mivel ott nem volt eredmény, így itt is megpróbálkozom vele. Ugyanis az van, hogy szabira megyünk és kellene nekünk egy kutyaketrec, mondjuk fémből, amiben szállítani is lehet és kényelmesen elfér benne akár éjszaka is Lulu aka Lou Lou, vagyis Csuri aki még nem teljesen szobatiszta, a szülők pedig nem örülnének ha a padlószőnyeg éjszaka szaros lenne. Pár napra kellene csak, augusztus közepén. Tud valaki kölcsönadni egy ilyet?

Egyébként azért nem írok Luluról a blogba, vagyis eddig nem írtam, és ezután sem fogok sokat, mert iszonyatosan hülye emberi reakciókkal ütköztem amikor úgy döntöttem, hogy megint kutyát szeretnék. Ezért ezennel meg is kérlek, ha fárasztani akarsz megint a véleményeddel, miért nem való lakásba, miért nem való nekem, miért ... akkor simán letiltalak, nem fogok veled szarakodni.

Azok kedvéért akiket pedig tényleg érdekel, és nem csak siránkozni, nyomni a negatív dumát, és osztani az észt tudják, közlöm, hogy ma már csak egyszer pisiltünk be, az elmúlt két hétben még semmi életbevágó dolgot nem rágtunk szét, nagyon értelmes, kedves, lusta de játékos kutyák vagyunk. Képek itt!

Végül nem a Moon And Moon lett a következő kislemez, de ami késik az nem múlik, vagy miszösz. Addig is itt a Sleep Alone friss és ropogós klipje, tessék fogyasztani!

Én úgy általában szeretek takarítani, de az évente kétszer, esetenként háromszor is aktuális hűtőtisztítást ki nem állhatom. És hogy miért? Mert nagyon elfáradok abban, hogy ki kell szedni belőle mindent, ami ugyan kivételesen most csupán pár konzerv és vagy 5 üveg cékla volt, aztán szét kell szerelni, kipakolni a polcokat, elmosni egyesével a tojástartó rekeszeket, és megszüntetni a bűzt. Tényleg ti mit használtok a hűtő illatosítására és milyen sűrűn tisztítjátok? Csak azért kérdem, mert én néha vendégségben be szoktam lesni mások éléstárába is, és bizony néha elszörnyülködöm, hogy honnan kapom a vendégváró falatkákat, netán egy ebédet. 

Van egy (kettő?) kollégám, aki ugyan nem tehet róla, de a világon a legegyszerűbb dolgokkal is ki tud hozni a sodromból. A minap is megkérdezte, hogy: "Na, mi van? Kell hozzá egy csavarhúzó, aztán fel kell szerelni!" Én erre nagyon csúnyán nézve: "Baszkikám, én buzi vagyok, egy polcot nem szereltem fel soha!" Hát elképesztő, hogy miket nem néznek ki az emberből!!!

Ugyanez az ember egyébként azt is hiszi, hogy én tudok bútorokat összeszerelni, de már felvilágosítottam, hogy azt nálunk Édespofa csinálja. Én már rontottam el úgy Ikea bútort is, hogy soha többé nem lehetett használni, ezért itthon az ilyenek közelébe sem vagyok engedve. Ja, meg súlyemelőnek is vagyok nézve, pedig hiába kétszer akkora a bicepszem mint Kicsinapsugárnak, attól még erő ugyanannyi van benne. Persze próbálkozom, lelkes vagyok, igyekszem. Az megy egy buzinak is!

(... és tényleg, bent azt mondták a lányok, hogy sokkal viccesebb volt szóban a történet, mint így leírva.)

Korrekt, már-már tökéletesre sikerült poplemezként tudnám jellemezni az új Beth Ditto albumot, és ugyanez igaz a klipekre is. Egyszerűek és nagyszerűek, fogást nem nagyon találni rajtuk. A Love Long Disctance-t egyébként simán beválogatnám az idei év legjobb diszkódalai közé, persze csak a Pearl's Dream után!