2009. szeptemberi bejegyzések

Olyan kibaszottul el bírok érzékenyülni néha, hogy öröm nézni, ráadásul ilyenkor még én is meglepődöm magamon. A minap például először vettem a karjaim közé a húgom kislányát, és mesélés közben örömkönnyeket potyogtattam rá. Hihetetlenül jó érzés volt!!!

A 2003-ban formálódott amerikai lánybanda 3. albumáról elsőre a Shadows lett a kedvenc, és már vártam, hogy mikor készül hozzá klip.

Édespofa nagyija tud érdekes, vicces, és meglepett is lenni. Mivel az én nagyszüleim már nem élnek, így most vele bohóckodunk. Több elszólása is szállóigévé vált már, és szerintem a mostaniak sem ússzák ezt meg.

A hétvégén például Lulu láttán csodálkozott el: "Jé, még életemben nem láttam ilyen szegletes fejű kutyát! Nagyon érdekes, de aranyos!"

Aztán amikor odaadtuk neki az ananászt amit hoztunk neki: "Akkor ezt most meg kell enni? De hát hogyan? Ez nem virág?"

Új kutyájuk is van, egy öleb, ami Ficó névre hallgat, és leginkább egy fehér színű rókára hasonlít. Hát ha látnátok mennyire örül neki! Úgy simogatja, hogy lehajol hozzá, és a tenyerével a feje búbjától, a farka végéig lesimítja rajta a szőrt, miközben az orra alatt mormol neki valamit. Meg kell zabálni, mindkettőjüket!

Ilyenkor sajnálom, hogy az én nagyszüleim már nem élnek, pedig mindkét (édes és nevelő) apai nagymamámat imádtam, a papát is, aki egy baromi újhullámos fickó volt! Minden áldott nap vette fel a legújabb zenéket a rádióból, feliratozta a kazikat, meg minden, még 70 felett is. Bad Boys Blue-t, Modern Talking-ot és C.C. Catch-et hallgatott, nem ám nótákat! Imádtam! Sok-sok új muzsikát a gyerekkoromban tőle szereztem meg. Az édesapai nagyim meg egy igazi úrinő volt, bagózott, literszám itta a kávét, és nagyon vagány dumája volt. Állandón viccelődött, és nagyon sajnáltam amikor meghalt. Azt hiszem engem belőlük gyúrtak! A nevelőapám édesanyja meg a világ legfinomabb kajáit készítette, a mai napig összegyűlik a nyál a számban ha rágondolok, milyen terülj terülj asztalkám volt nála minden hétvégén. És annyira szeretett minket, ... Sosem tudjuk már éreztetni vele, hogy mi is mennyire szerettük, akkor meg talán nem is tudta. Nagyon mély nyomot hagyott bennem a személyisége, sokat tanultam tőle a szeretetről, és az élet igazán fontos dolgairól. Hiányzik. Hiányoznak. 

Úgy látszik most már kapunk Robbie előző, Rudebox féle diszkós időszakából is egy magyar hasonmást, ami nem baj, Bery-nek még jól is áll, még ha a tánca meg sem közelíti Williams produkcióját, sőt kifejezetten fura, de ha ez volt a cél, akkor bizony betalált.

Az új korong egyébként a Veled nélküled című nótához hasonlóan, a '80-as évek táncikálós hangulatát idézi majd fel, és nagyon ötletesen a Disco címet fogja viselni. A változásnak örülök, hiszen akkor ezek szerint vége a hidegrázást kiváltó, nyávogó hangon előadott szerelmes daloknak, habár állítólag egy Váczi Eszterrel előadott duettet azért most sem úszunk meg. Persze meg kellett valahogy hódítani a tinédzser szíveket, de nyilván most már nem ez a cél, és nem ők a célközönség, mint ahogy már a Szeress újra idején sem igazán ők voltak, azóta pedig még több víz lefolyt a Dunán, mint tudjuk.

... mert amint három sávossá osztódik Székesfehérvár után, az emberek megőrülnek, én meg egy bohózat kellős közepén találom magam. Hogy lehet az, hogy amíg két-két sáv van, addig mindenki a jobbra tarts szabályait szinte tökéletesen betartva közlekedik, de amint több sávot észlel, veszetten és eltántoríthatatlanul középre helyezi át a valagát?

Persze értem én, hiszen a szélső sávban már évtizedek óta csak a vesztesek közlekednek, az igazán sikeres, "unokáink is fizetni fogják" autók, már csak és kizárólag középen, illetve a belső sávban helyezkednek el. Meg aztán középen kényelmes is, figyeljétek csak meg! Aki egyszer oda beáll, el nem hagyja az Erzsébet hídig, miközben általában szendvicset majszol, telefonál, nyomkodja a GPS-t, vagy rá van feküdve a kormányra, és alszik, míg a gyerekek hátul tévéznek. Vagy ott a másik véglet, aki biztonsági okokból fekszik a kormányon és közben ezrek életét, köztük a sajátját veszélyezteti.

Bizonyára nem tanították a legtöbbünknek akkoriban a három sávon, netán többön való közlekedést, hiszen nem is volt, na de mi van a fiatalokkal? Ők sem tanulták, vagy már elfelejtették, mivel senki sem alkalmazza?

Tényleg, te aki középen terpeszted a picsádat, mit gondolsz, mire való a szélső sáv, és másoknak hogy kellene viszonyulni a te nem is egyedi szokásodhoz? 

Azon gondolkodtam, hogy vajon meddig bírnám, ha napi 1000 forintot költhetnék, a rezsi, a kutyakaja, orvos, és nagybevásárlás kifizetése után naponta.

Mert ezt most próbálom ki először, pár napja naponta csak ennyi pénzt viszek magammal a munkába, és ebből veszek cigit (nem kellenek a leszokós beszólások, nincs akaraterőm) és kaját. Eddig egész jól bejött, nem érzem kényelmetlennek, és az sem mellékes amellett, hogy egy csomó pénzem megmarad, még nem is zabálok össze feleslegesen minden szart.

Mondjuk egyrészről mindegy, hogy meddig bírom, mert a jövő hónapban még ezt a szokást fogom követni kényszerűségből, aztán ha bejön, akkor tavasszal megyünk nyaralni, illetve veszek új laptopot, ha már megint nem nyertem milliókat.

A Sound Of The Universe egyetlen nekem is tetsző dalához nem akármilyen videó készült, szerintem ne hagyd ki. Mondjuk a mustáros rész bizarr, de az öregek aranyosak, a kigyúrt csávó testét meg mindenáron megszerezném magamnak, már nem úgy, csak kölcsönbe, de egy életre.

Kiderült mitől van a kutyának olyan sűrűn hasmenése! Nos, hát gyakorlatilag mindentől a tápon kívül. A jutalomfalat, a különböző csirkefalatok, a vitaminfalat, az utcán felkapott eleségek, és minden egyéb hatással van rá, így marad az Acana, azzal fogok jutalmazni is.

Nekem kell ez a szám eredetiben, mert csak a remixeket találom mindenhol. Egyébként is ki ez a pasi aki énekel? Valaki tudja?

Szerintem rajtam és a srácokon kívül senki sem tudta, hogy a Memory lesz a következő dal melyhez klipet forgatnak, de én biztos voltam benne. Ne kérdezd miért, én meg szoktam érezni az ilyet!

Roisín Murphy egyébként imádja a videót, és az A-Ha Take On Me című filmjéhez hasonlítja, legalábbis ezt írta a Facebook oldalán megjegyzésként. Remélem Stuart ír majd neki is egy nótát a már készülő új korongra.

Mit csinálnak azok a kutyások, akiknek a közelében nincs egy patakpart, mint nálunk, vagy egy liget, egy erdő, esetleg egy kutyafuttató? A belvárosi kutyákat gondolom nem minden reggel viszik el futtatni, de akkor mikor tudnak önfeledtem, póráz nélkül játszani?

Egyébként kutyafuttató is ezerféle van, hiszen például a pataknál, az Árpád híd felé van egy egész hosszú és széles, de Kőbányán a 85-ös buszból láttam olyat, ami a több 100 méteres parkos részből 5x5 méter. Na azon próbáljon meg az az ember futni, aki azt oda kitalálta.

Azt hiszem én szerencsés vagyok, hogy olyan helyen élek, ahol a mozgásra több lehetőség is van. Lulu szerintem megőrülne, ha minden nap legalább egy fél órát nem mozoghatna a haverjaival, és ez nekem is boldogság. Nézni ahogy majd kicsattan a jókedv belőle, ahogy ráncigálják Benjivel és Happy-vel a rongyot, ahogy leteperik egymást és bolondoznak. Amikor így indul a reggel, már kevés dolog tudja elrontani a napot! 

Olivia dolgozott már az Imogen Heap-pel és Feist-tel is, de úgy tűnik nálam csak most, a szólóanyag megjelenésével egy időben vágódik be. Egyszerűen imádom ezt a dalt, talán még jobban mint a Lost In You-t!

Lassan kisebbségnek érzem magam a házban, ugyanis már egyre több embert látok a szomszédok közül a Mónika, illetve a Joshi műsoraiban. Többet tudok meg róluk a tévéből, mint több év egymás mellett élésből.

Néztem a Cinnamon Chasers klipjét, és már kezdtem azt hinni, hogy ócska nyúlás az egész, és semmi poén nem lesz a végén. Nem is lett, viszont lett más!

Az angol Graham Coxon, a The Spinning Top című albumának 3. kislemezes dalához elég rémisztő videót készített a szintén szigetországi Chris Hopewell, aki pár éve már dolgozott a Radiohead (There There) és a The Knife (Marble House) társaságában is, és nálam nagy sikert aratott. Ellenben ez a legutóbbi, kézi kamerás őrülete, majdnem epilepsziás rohamot okozott, nem is beszélve a félelemről, melyet a csúnya madarak látványa váltott ki. Mert ugyebár Hitchcock óta nem szívesen látok állatok, illetve emberek tetemeinek közelében szárnyasokat, még akkor sem, ha azok nem igaziak.

Az új szomszéd, aki már nem is olyan új, hiszen több mint egy éve itt lakik, baromira nem váltotta be azokat a reményeimet, melyeket elsőre gondoltam, sőt mindhárman imádjuk. Ennyit a megérzéseimről ...

Tegnap délután például ő vitte sétálni Lulut, mert nekünk kivételesen nagyon húzós napunk volt és  szegényt nem akartuk egész napra egyedül hagyni. Ugyebár korábban is írtam már arról, hogy mennyire vicces teremtés Anna, de tegnap a sétáltatás után felhívott és elmesélte hogy zajlott a dolog. Lulu jobbra és balra, előre és hátrafelé is körbeugrálta ugyanis, majd az utcán a hátára dobta magát és játszani akart, pisilni alig, kakilni pedig egyáltalán nem akart. Ezt szokta meg tőle a kutya ugyanis minden áldott nap, hát gondolta minek változtasson, és rontsa el holni vécézéssel a találkozást! Ezt sakkoztuk ki, mert más oka mi lehetne, velem szépen jön láb mellett.

Egyébként ha így haladunk a szomszéd csaj megkedvelésével, akár még a két lakást is egybenyithatjuk és akkor nem kell kulcsot adni a sétáltatáshoz. Mert én bírom ám az ilyen jószomszédi viszonyt, ha még nem mondtam volna!