2009. szeptemberi bejegyzések

Erről egyébiránt egy régi barátom mondatai is eszembe jutottak, akit könnyen ki lehetett hozni a sodrából amikor valaki azzal jött neki, hogy milyen jó is volt a szocializmusban, mert akkor sokkal szebb volt az élet. Erre szokta mondani, hogy akkor szedd ki a valagad a Merdzsóból, aztán kotródj vissza a Skodába! És milyen igaz!

Hé gyerekek, kezdünk nagyon elmenni a '80-as, illetve a '90-es évek zenei világában való kalandozásban egy olyan irányba, ami már nekem is sok, és nem tudom újra magamévá tenni, még akkor sem, ha ezt valaha megtettem elvétve. Ami sok, az sok, le a bugyutácska szintipop dalocskákkal!

Megvan végre az év albuma, legalábbis úgy gondolom ebben a pillanatban, ugyanis a Gus Gus, immáron csupán 3 taggal, visszatért a kiindulópontra, és a Polydistortion megunhatatlan hangulatát hozza el újra. Vége a lötyögésnek, melankólia és techno van megint! Az album hossza egyébként több mint 50 perc, ezért megtévesztő lehet, hogy csak 6 dalt tartalmaz, de nem kell aggódni, pont a kellő mennyiség, minden felesleg eltávolításával.

Én összevissza kezdtem hallgatni a nótákat, melyeket itt te is csekkolhatsz, egyelőre csak stream-elve, de rögtön érdemes a Bremen Cowboy című számmal nyitni, mely a Purple hangzásvilágával és basszusával azonnal beleprésel a székbe, vagy pont ellenkezőleg, ugrálásra késztet. Én ennek végeztével léptem csak a korong első dalára, mely a Thin Ice, és tökéletesen építkezik, lassan indul, levezetve az előző tombolást, Daniel hangja pedig egyszerűen kristálytiszta, pont mint a koncerten. Aztán már haladtam a kijelölt sorrendben a Hateful-lal, melyben a legendás Aaron Carl is közreműködött, és teljesen a Love vs Hate című számot idézik vele a srácok, mely talán a legkedvencebb szerzeményem tőlük, és talán érthető is, hogy miért. Na jó, elárulom! Mert hipnotikus trance, kibebaszott andalító vokállal, azért! De ha azt hitted innen már nem lehet fokozni a hangulatot, akkor tévedsz, mert jön az On The Job, mely még szövegében is aktuális és tökéletes induló lehet egy fájdalmas hétfő reggelen. És itt jön Jimi Tenor, aki már dolgozott a csapattal korábban is, az Attention korongon, méghozzá a Call Of The Wild című dalban. Gondolom az 1996-ban egyszer már a Warp Records jóvoltából megjelent Take Me Baby ezért is kerülhetett feldolgozásra, meg talán mert így tisztelegnek az öreg előtt a tagok. A 24/7 utolsó szerzeménye a már kislemezen is kijött Add This Song, melyhez azt hiszem különösebb kommentár nem is kell, hiszen már videó is van hozzá, és remélem mindannyian ismeritek.

Még csak annyit fűznék hozzá, hogy kicsit sem sajnálom, sőt büszkén viselem a csapat után kapott nevem, a 24/7 után pedig biztos vagyok abban, hogy még sokáig, jó sok kellemes percet fog nekünk okozni Daniel, Birgir, és Stephan.   

Legyen, ne legyen, ha van akkor kötelező-e, vagy csak választható, büszke vagy sem, hasznos-e vagy sem, normális vagy sem, ... ??????????? Körülbelül ugyanezek a kérdések merülnek fel minden évben és ugyanezekre keressük a választ. Nem bírom kihagyni, hogy csillapítsam olvasóim vágyát és eleget tegyek a kéréseknek, miszerint nem nagyon írok a felvonulás témakörében, pedig sokak érdeklődve olvasnák mit gondolok. Ezt tőlem most is csak részben tudjátok meg, nem úgy mint kollégáimtól, akik részletesen kifejtik a véleményüket, velem ellentétben, és jobban is teszik mindezt:

Gonzi a már megszokott lehengerlő stílusában: "Szóval szombaton lesz megint buzifelvoni, amit a KDNP, a Jobbik, a Fidesz, a hetvenhét vármegye mozgalom, a magyar keresztény pedagógusok egylete, az ősmagyar anyák népdalköre, az Emese álmának mennyei manifesztációja kisegyház és mindenki Icája, aka Ékes Ilona képviselőasszony (OGY, Fidesz, emberi jogi biz tag!) máris be akar tiltani. Akarják, leszarom. ..."

Hozzá hasonlóan Zolivagyok sem változtatott a véleményén, nem úgy mint bérelt bloggertársai: "Vannak az egyszerűek, akik idén is husánggal, kockakővel készülnek, hurrá-hurrá, megint büntetlenül lehet erőszakos bűncselekményeket elkövetni Budapest utcáin, még benne leszek a tévében is, de bajom, az nem eshet, buzit verni szabad, nem visz el a rendőr, nem ítél el a bíróság. ..."

Van aki viszont válaszok helyett kérdéseket intéz hozzánk, mert sok mindent nem ért, így akinek van kedve, megpróbálhat rájuk válaszolni, hátha a blogger is boldogabb lesz, pár értelmes választól. Egy a sok közül: "... Mit érnek el a felvonulással? Végső soron semmit. A melegek megítélése nem néhány felvonulástól, hanem a rozzant elméjű generációk kihalásától fog megváltozni. Az egyetlen amihez ténylegesen hozzájárulnak, hogy minden politikai párt felhasználhatja a saját céljainak megfelelően az eseményt. Ez a felvonulás pedig kizárólag ezért ártalmas a társadalomra nézve, ennek semmi más oka nincs. A felvonulás hátán felmászó pártok a társadalom megosztására, a valódi problémák elfedésére (dezinformálásra), szavazat maximalizálásra, arculat építésre és reklámozásra használják az eseményt. Könnyen belátható, hogy ez sem az LMBT közösségnek, sem a rajtuk kívül eső "normális" társadalomnak hasznára nem válik. ..." 

Mint ahogy LeGars is teljes mellszélességgel és indokokkal áll a felvonulás mellé, hozzáteszem, joggal: "... Barátommal folytatott beszélgetésemet azzal zártam, hogy ha bármelyik homó arra mer panaszkodni a jövőben, hogy milyen nyomorult a helyzete Magyarországon, és puszta félelemből nem tette meg azt az erőfeszítést, hogy a szeptember 5-i jelenlétével elősegítse, hogy ez másként legyen, annak baseballütőt nyomok le a torkán, miután jó nagyot húztam vele a nagylábujjára. Mert úgy viselkedne, mint a magát demokratának valló poszt-szocialista, aki bő nyállal szajkózza, hogy demokráciában az embernek igenis jogai vannak, ..."

Fedor pedig az Index főoldalon bérelt jó időre helyet ezzel a poszttal, így be is zsebelt pár érdekes hozzászólást, melyek hol viccesek, hol pedig már annyira butának tűnők, hogy attól neveted el magad, de az mégis megnyugtat valahol, hogy elég nagy számban heteroszexuális olvasók is a felvonulás mellé teszik le a voksukat: "... Kovács II. főtörzs fogja ott a helyszínen eldönteni, hogy az a tanga vagy az a boa megfelel -e a közízlésnek, vagy azt, hogy az a két fickó kézen fogva még mehet, de csókot már nem válthatnak....És mi lesz a következő lépés? Nem érzékelik, hogy ezek a rossz kompromisszumok mind egy-egy lépést jelentenek hátrafelé? Hogy fér bele a demokráciába ez? ..."

979 írása is érdekes, hiszen többek között saját pártját is felszólítja az általa helyesnek vélt viselkedésre, de a buzikat is: "... végül ezt a nagyon fontos és felelősségteljes eseményt szándékosan provokatív módon viselkedve, játszótérnek tekintve tönkretevő melegeket, hogy ha nem tudnak viselkedni, inkább ők is maradjanak otthon. ..." (Remélem azért ez nem úgy értendő, hogy Nicole csak férfinek maszkírozva jelenhet meg az eseményen!)

Aki pedig még nem látta a főoldalon, vagy a Labrisz oldalán, feltétlenül nézze meg Suzy-nál a tesztet, mely a "normális" embereknek készült: "... 9. Miért van az, hogy a heteroszexuálisok állandóan láthatóak akarnak lenni és mutogatni akarják magukat? Miért nem tudnak meglenni anélkül, hogy közszemlére tennék szexualitásukat, amikor nyilvánosan csókolóznak, jegygyűrűt viselnek, vagy a párjukról beszélnek? ..."

Szomorútojás, aki egyébként Okostojás is, még egy tavalyi posztjában értekezik a "normális" dolgokról: "... Mindenki, aki nem normális, az nemnormális, hisz ha normális lenne, akkor nem lenne nemnormális. Normális az, ha a normálisok normálisok, és nem az ha a normálisok nem normálisok, mert amikor a nemnormálisok nemnormálisok az is nemnormális. Van, amikor a nemnormálisok normálisok, akkor nalátjátok még a nemnormálisok között is van normális. ..."

Aki még mindig úgy gondolná, hogy a tojás és a pankráció mindenre megoldás, akkor figyeljen csak Walter Melone-ra: "... A rendszerváltás szabadságot hozott a melegek számára is. Az első hazai Gay Pride-ot mégis csak 1997. szeptember 6-án rendezték meg Budapesten. Mint ahogy a világ minden toleráns országában, nálunk is évente ismétlődő hagyomány immár 12 éve. Ezek a felvonulások sajnos nem mindig vidám karneválok. Amikor az AIDS kezdte tizedelni Amerika meleg közösségeit, akkor a meleg büszkeség napi menet egy gyászmenet volt, felhívva a figyelmét a politikusoknak a katasztrófára. Politikai üzenetet gyakran hordoz ez a rendezvény, mint ahogy sok politikus kívánatosnak is tartja, hogy megjelenjen rajta, vagy elhatárolódjon tőle. Nem úgy, mint nálunk. ..."

Itt pedig egy nyílt levelet találtok, azaz meghívást a bumbifesztre: "Tisztelettel meghívom Önöket a szeptember 5.-én, szombaton 14 órakor a budapesti Felvonulás térről induló Meleg Méltóság Menete rendezvényre, melynek keretében Önök is a lehető legnagyszerűbb lehetőséget kapják ahhoz, hogy a magyar állampolgárokért többet tehessenek, ..."

És a végéhez közeledve egy butuska írás az "Én véletlenül sem gondolkodásra születtem, ezért meg sem akarok érteni semmit" írójától, aki még abban is biztos, hogy a "normális" buzik is utálják a felvonulást: "Nem értem a melegeket. Nem értem miért kell maguk ellen bőszíteni a társadalmat. Minek kell rázniuk magukat az Andrássy úton, szeptember 5-én, de leginkább azt nem értem: EZT MIÉRT ENGEDIK???"

Legutoljára, de nem utolsósorban Thia kedves üzenete holnapra: "... én örülök nektek! Kedvellek/szeretlek benneteket, megtiszteltetésnek veszem, hogy sokan a bizalmatokba fogadtatok, és ismerhetlek benneteket! Számomra értékes emberek vagytok, nekem veletek együtt teljes a világ! ..."

Én pedig a magam részéről annyit tudok tenni, hogy megosztom itt ezeket, meg persze a fél életem, aztán le lehet vonni a következtetéseket. Szombatra jó vonulást, mindenkivel ott vagyok lélekben, és tudom, hogy testben is ott kellene. Sajnos az élet ennél azért bonyolultabb!

Utoljára a Blue System-től hallottam hasonlót, vagy nem is tudom, talán Sandra-tól, de a smink nagyon tuti, Boy George legszebb éveit idézi.

Az egyik pillanatban azt gondolom, hogy nekem van a világon a legokosabb kutyám, a másikban meg pont az ellenkezőjét. Normális ez?

Atya világ, mekkora utazást sikerült átélnem röpke egy órás alvással! Még a hatása alatt vagyok, így azt kell mondanom, hogy amikor kipróbáltam a bélyeget, az kutya fasza volt ehhez az élményhez képest, úgyhogy te se drogozz!

A történet egy idegen város szállodai szobájából indul, ahol hajnalban (vagy késő délután) ébredtem, és ahonnan Édespofával és Luluval indultunk is felkelés után a városba. Már az aulában elakadtunk, és elindultam vissza a szobába, mert ott maradt valami, de rossz liftbe szálltam, mellyel rossz emeletre érkeztem. Aztán ott kiderítettem, hogy rengeteg lift, és számtalan emelet van, a szálloda pedig furábbnál-furább lényeknek ad otthont. Az egyik szinten Dolph kefélte Brigitte-et, azaz a Vörös Szonját, mikor éppen teljesen eltévedve rossz ajtót nyitottam ki, máshol pedig egy étteremben találtam magam a liftből kilépve, ahonnan egy kidobó eltávolított azzal, hogy a kezében lévő focisták képei közül választásra kényszerített, majd fel kellett mutatnom a nekem tetszőt. Akkor vettem csak észre, hogy mindegyik elmenőben integet. Kedves, nem?

A vége felé már a tetőteraszoknál érkeztem meg egy olyan liftből, melyben nem lehetett kapaszkodni, és nem volt oldala, én meg majd beszartam, hogy nem csak függőlegesen, de vízszintesen is közlekedett. Ezt túléltem, gondoltam a tehetlifttel nem lehet gáz, de egy ókori párbaj helyszínére vitt, ahol én lettem volna a gladiátor. Meg kellett volna küzdenem egy kígyófarkú, két ajtós szekrénnyel, aki már a liftből kilépve a földre tepert. Hát gondolhatod, hogy nem verekedni akart!

Aztán jött az utolsó kép, amikor is a kiindulás helyszínén, azaz a saját szállodai szobámban ébredtem, ahol egy gyámügyes várt, hogy elviszi mindkét fiam, mert az életvitelem nem engedi meg, hogy gyerekeim legyenek. És ekkor láttam meg magam kívülről, úgyhogy fel is ébredtem rögtön, mert bizony nem más voltam, mint Nancy Botwin!!! 

Egyébként ez az eladó laptop, ha valakit érdekel. Csak szólok, hogy nem azért árulom, mert nem szeretem, vagy mert rossz lenne, csupán akarok egy nagyobb teljesítményűt, nagyobb tárhellyel. Leírás a belinkelt albumnál, a képek alatt található az egyik hozzászólásnál, az ár pedig még képlékeny, ha érdekel, írj a gusvagyok@gmail.com-ra.

Nagyon figyeljetek ám oda a divatra, mert újra bejön a hátizsák, na persze nem ez a fajta, bár ez is vicces, hanem például az a Puma, amit leárazva, 3000-ért vettem pár hete a biatorbágyi Outletben. És még a színei is tökéletesek, szürke zöldeskékkel, melyet tegnap már elég sokan megnéztek rajtam a buszon, de gondolom ők azért néztek furán, mert még nem tudják, hogy jövőre mindenkin hasonló fog lógni. Egyébként is végre egy kényelmes viselet, én mindig is szerettem ahogy kihúzza a hátam, és nem ahogy elhúz oldalra egy táska.

Állítólag ez már a hivatalos, bár én egyik fake klipet sem néztem meg, mert nem érdekeltek, mivel a nóta sem egy nagy dobás. Én valahogy most jutottam el odáig, hogy ne várjak semmit a nénitől, ha te előbb, akkor szerencséd van.