Amikor még volt Thia, egyszer nekem szegezte a kérdést ebben a tőle oly jól megszokott zseniális írásban, én meg szokásomhoz híven le vagyok lassulva, így majd fél év után megírom melyek azok a dolgok, amelyek meglepetést tudtak okozni Lulu-val kapcsolatban.

Először is szögezzük le, hogy mi jól fel voltunk készülve a kutya fogadására, lévén már volt hasonló próbálkozásunk, mely dugába dőlt, így aztán hónapokig tervezgettünk, mert most nem akartuk elsietni a dolgot. Azon kívül, hogy a fajtát kiválasszuk, utánaolvastunk mindennek, sőt még a szabályokat is előre felállítottuk. Nincs ágyra mászás, ott alvás, az utcán húzás, emberekre ugrálás, ... Viki barátnőmnél látogatást is tettünk, ahol egy estét eltöltöttünk Fibi-vel, a francia kislánnyal, így már senki sem tántoríthatott el attól, hogy bulldogunk legyen, de az alapos felkészülés, és Lulu iszonyatosan jó természete ellenére is értek minket meglepetések, nem is egy. Olyanok is, melyekről ugyan tudtunk, de nem gondoltuk, hogy ennyire komolyak lesz.

1. Tehát majdnem mindenre fel voltunk készülve, csak arra nem, hogy egy ilyen tündéri kislányt kapunk. Azt gondoltuk olyan nem lehet, hogy egy kutya semmit sem fog tönkre tenni, semmi bosszúságot nem okoz a rongálásaival, de Lulu tényleg nem egy őrült, a szó ezen értelmében. Egyetlen rágcsálásra alkalmas dolgot talált eddig a játékain kívül, méghozzá az előszobafalat, a sarkoknál, illetve egy alkalommal a UPC kábelt. Az előbbit megízlelgeti még most is néha, de se papucs, se cipő, se bútor, ... Pedig fel voltunk készülve, hiszen minden kutyatulajdonos ismerősünk imába foglalta a napot, amikor a szeretett kutyája leállt, és nem pusztított tovább.

2. Tudtuk ugyan, hogy a francia bulldog fingik, de azt nem gondoltuk, hogy ennyit, és ilyen büdöseket. Persze az ember sok mindent megszokhat, de néha úgy gondolom, ezt nem lehet, annak ellenére, hogy imádott kislányért bármit elviselünk. Ezt is!

3. Arra viszont nem készültünk fel, mint azt régi olvasóim jól tudják, hogy hónapokig fog tartani a szobatisztaságra szoktatás. Úgy számoltuk, hogy ha Mazsolánál egy hét volt, akkor Lulu-nál maximum kettő lesz, de nem így lett. Azóta persze már tudjuk, hogy csak túl korán kezdtük a dolgot, és ezért több türelemre volt szükség. Végül is három hónap után beállt nála a dolog, és most már fél éve még akkor sem csinált be, ha hasmenése volt. Egyszerűen nem tudom hogyan, de kibírja akkor is ha véletlenül 10-12 órát is egyedül van, ami ritkán, de előfordult már.

4. Az egyik elsődleges szempont volt a fajta kiválasztásánál, hogy ne legyen az állatnak túlzott mozgásigénye, lévén mi sem pörgünk állandóan és a lakás sem nagy, így eme szempontból is jó választásnak tűnt a francia bulldog. Ami viszont meglepetést okozott, és felkészületlenül ért minket, hogy Lulu bizony örökmozgó, bolondozó, szinte sosem fáradó. Pedig úgy szerettünk volna egy lusta, álmos, nyugis kutyát!

5. Arra sem számítottunk, hogy ez a fajta egy kis hasdöngölésre is szarik. Komolyan, Szuperapu az élő tanú rá, hogy ha megnyomod két oldalt, simán ráfosik a lábadra.

6. Ha már a végterméknél tartunk, azt sem hittem volna soha, hogy ennyi szart fogok majd a tenyeremben tartani, sőt lelkes szószólója leszek a kutyagumi felszedésének ...

7. ... de mivel mindenki tudja mekkora tisztaságbuzi vagyok, talán nem meglepő a dolog, mint ahogy az sem, hogy állandóan takarítok Lulu után. Azért lett többek között rövid szőrű fajtánk, hogy ne kelljen női hajhosszúságú szőröket a számból kiszedni nap mint nap, de sajnos Lulu után is egy fél kutyát összeszedek így tavasszal, ha huzatot csinálok, akkor pedig egy fél kutya úszik a levegőben. Nem vicces.

8. Mivel gyerekkorom beteljesületlen vágya volt egy kutya, pontosan tudtam mennyire fogom imádni a sétákat, a játékot, a gondoskodást, de azt nem gondoltam, hogy ennyire fog hiányozni ha egy két napig nem megyek a patakhoz. Nemrég egy hétvégét Lulu vendégségben töltött, és én majdnem elindultam egyedül lófrálni, annyira rossz volt itthon ülni és semmit sem csinálni. (Nem igaz, aludtam reggel 10-ig, aztán egész nap döglöttem, eszembe sem jutott kimenni sehová. Bevetted?)

9. Azt meg végképp pozitívumként élem meg, hogy egy-egy szép ruha helyett inkább Lulu-ra költöm a pénzem. Aki ismer, tudja mennyit jelent nekem egy Diesel felső, de most inkább gumikacsákat, kutyaágyat, hámokat, ... nézegetek ezerrel, és az Ikea-ban is a kedvenc osztályom a háziállatos lett.

10. Arra sosem gondoltam, hogy a jófejség egyenes arányban van a kutyatartással, vagy a sétákkal, de érdekes módon nem is nagyon találkoztam még bunkó vagy unszimpatikus fazonnal. Mindenki kedves, csomó embert ismertem meg a környékről, mindenki mosolyog, beszélget, közvetlen, ... A legjobban meg azt szeretem amikor kutyátlan gyerekesek állítanak meg, hogy szeretnék ha a gyerek ismerkedne az állatokkal és szeretnének egy simogatást. Ilyenkor mindig ráérek!

+1. De ami a legviccesebb, hogy sosem gondoltam volna, hogy a lakás összevizelése és kakilása olyan mély nyomokat hagy bennem, hogy hetente álmodni fogok róla. Igen, rémálmokat!

Egyébként kíváncsi vagyok ti mire nem készültetek fel amikor kutyát vettetek magatokhoz. Milyen meglepetések értek?

Eddig 13 komment érkezett

• 1.  saphancs:
  2010. 04. 29. 22:33

  Ez nem ér... Három hónapja szöget ütött a fejembe (illetve megálmodtam, tényleg!), hogy nekem kell egy kutya (szintén zenész... még gyerekkorból ragadt be valahol)! Van egy kis lyuk, ami ugyan nem tulajdon, de el van kerítve, és a csak a parlagfű nő rajta... Oda szántam ŐT! De sajnos a család megvétózta a dolgot, demokratikusan leszavaztak, és azóta minden nap álmodok valami kutyásat..., odáig fajulok, hogy kölcsönkutyákat sétáltatok...
  Erre most te is jössz ezzel az egésszel! És már ébren is!!! :-(

  Kutyát akarok... Brühühü...:-(((

  
  
• 2.  gus:
  2010. 04. 29. 22:37

  saphancs: velem is így kezdődött. ha gondolod segítek. :-)

  
  
• 3.  saphancs:
  2010. 04. 29. 22:46

  Zsolti se akart kutyát? Rábeszélted?
  Mert nálunk leginkább ott a bibi, hogy a három fős brigádból én vagyok a kisebbség...
  Néha arról fantáziálgatok, hogy egyik délután lemegyek, kigazolok, kivágom a féligfákat, megjavítom a kerítést, beülök a kocsiba, veszek/elhozok egy kutyust, hazafele veszek neki egy házat, felmegyek a családhoz és közlöm, hogy lent van Ő... Ez egy kicsit erős lenne, igaz? :-D

  
  
• 4.  saphancs:
  2010. 04. 29. 22:47

  Zsolti se akart kutyát? Rábeszélted?
  Mert nálunk leginkább ott a bibi, hogy a három fős brigádból én vagyok a kisebbség...
  Néha arról fantáziálgatok, hogy egyik délután lemegyek, kigazolok, kivágom a féligfákat, megjavítom a kerítést, beülök a kocsiba, veszek/elhozok egy kutyust, hazafele veszek neki egy házat, felmegyek a családhoz és közlöm, hogy lent van Ő... Ez egy kicsit erős lenne, igaz? :-D

  
  
• 5.  saphancs:
  2010. 04. 29. 22:48

  (OFF: :-D nem tudok számolni... 18-9-re beírtam, hogy 11 :-D)

  
  
• 6.  bjartskular:
  2010. 04. 29. 23:22

  Ez valami fertőző betegség lehet....... Vagy 15 éve nem volt közöm kutyákhoz, és őszintén bevallom nem is szerettem őket túlságosan (bocsi érte)
  Viszont már vagy 3 hónapja másra sem tudok gondolni, csak hogy nekem kell egy kutyus, nem nagy, picike....
  És a másik újdonság, hogy 21 éve nem szeretem a 'nyomott orrú' kutyikat, és a Francia Bulldogot :) Ebben biztosan szerepe volt Lulu édes képeinek, a múltkori cukorpofának, aki leült a körút közepén a zebrán, és nem volt hajlandó mozdulni, illetve a kis, süket, bulldognak aki megszökött a gazdijától a Városligetben, és nálunk talált menedéket...de aztán a gazdija izzadságtól gyöngyözve megtalálta :)

  
  
• 7.  Thia:
  2010. 04. 30. 20:47

  Tök jó, végre megcsináltad! Hát nem gondoltam, hogy így fél év múlva megírod! :D :D

  
  
• 8.  gus:
  2010. 04. 30. 21:02

  saphancs: ráhibáztál, ő sem akart, de már imádja Lulu-t. :-)

  Thia: fáziskésésben vagyok. :-)

  
  
• 9.  A.:
  2010. 04. 30. 21:31

  Ez egy nagyon jó bejegyzés volt, jókat nevettem rajta :).
  Nekünk anyuéknál mindig volt kutyánk, nem csak kertes házban, hanem előtte még lakásban is. Igaz most nincs kutyám (csak egy kisgyerekem :), de arra még emlékszem, amikor éjszaka egyszer, buliból hazafelé menet a sötétben beleléptem a spánielünk hasmenésébe mezítláb :D.

  
  
• 10.  gus:
  2010. 05. 01. 6:51

  hyperion: akkor innen már csak egy lépés, hogy neked is legyen bulldogod. :-)

  Virág: a kakiba lépés nagy sokkot tud okozni, én már csak tudom. :-)

  
  
• 11.  bjartskular:
  2010. 05. 01. 12:54

  Az nem mostanában lesz sajna sajna :( akoliban nnem díjaznák :)))

  
  
• 12.  wdart:
  2010. 05. 01. 14:23

  Képeket mivel csinálod ilyenre? Van valami ps action-öd?

  
  
• 13.  gus:
  2010. 05. 01. 15:43

  wdart: áááá, én annál amatőrebb vagyok. picnik.com

  
  

Szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. A hozzászólás sosem veszik el, akkor sem, ha nem megy a matek. Ha pedig kettőnél több linket pakolsz ide, spam leszel, de ez is csak időleges, mert mindenféleképpentében előszedlek. De ha valamiért mégis a tűréshatáron kívülre jutsz azzal, hogy baromságokat írsz nekem, teszed ezt sokszor, és csak arra megy ki nálad a játék, hogy felbosszants, akkor egy idő után nem kell fáradoznod, mert simán kitiltalak innen, és oszthatod az észt máshol. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:
Email cím:
Honlap:

Mennyi tíz + 28?

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.