2010. áprilisi bejegyzések

... hiszen kikerült a cukiságok közé, ezzel pedig az Index címoldalára is. Ezúton is millió puszi a szerkesztőknek, köztük Esztinek. Remélem meglátogatjátok az oldalt és küldötök pár biztató hozzászólást, mert az imént felolvastam Lulunak az ottani beszólásokat, és majdnem könnyezett, amiért az apukáját ilyen csúnyán lehúzzák a fénykép miatt.

Mostanában több nótát sem bírok kiverni a fejemből, napokig dúdolgatom őket. Ilyen Penguin Prison-tól a Something I'm Not is, melyhez Roman Rappak készített gyönyörű videót.

Úgy szeretnék egy nagymamát! Megirigyeltem Sookie Stackhouse felmenőjét. Az gáz? Mert néha úgy nézek idős nénikre az utcán is, mintha a nagyimmá akarnám őket fogadni.

Az eddig főleg gépek éltette Trentemoller úgy tűnik más irányt vesz második szerzői albumán, és előtérbe helyezi a hangszereket, illetve az emberi hangot, mely szintén egy hangszer, de ebbe ne is bonyolódjunk bele, inkább hallgassuk meg egymás után sokszor a Marie Fisker által színesített Sycamore Feeling-et!

A minap kutyasétáltatás közben a szokásos csapattal róttuk a köröket, és a politika volt a téma, mely egyáltalán nem meglepő így a választás előtt pár nappal, mint ahogy az sem, hogy milyen csodálatos módon találják meg egymást a hasonló emberek. Nem volt vita azon kire szavaznának, csak arról elmélkedtek, hogy ki az akire semmiképpen sem, és persze ki-ki elmondta azt is miért. Nagy különbségek nem voltak az indoklások között. Ez sem csoda.

Hazafelé aztán eszembe jutott, hogy minden jós és jósnő a Fidesz győzelme mellett teszi le a voksát, az ennél is optimistábbak 2/3-ot kiáltanak, sőt szinte biztosra veszik a Jobbik bejutását is, jóval az 5% felett. Valós ez az "igény" biztosan, én sem gondolok mást, de milyen fura már az, hogy valamiért az istennek nem akarok belebotlani egy jobbos szavazóba sem. Valahogy olybá tűnik számomra, hogy nincsenek is, ami persze túlzás, mert ismerek látásból párat, de nem igen adódott alkalom a beszélgetésre.

Na de ma! Ráadásul a munkahelyen, az egyik közvetlen kollégám hozakodott elő a véleményével, miszerint nincs más lehetőség, mint a Jobbikra szavazni, mert ők fogják megoldani a "cigánykérdést" és majd a bicikliseket is helyre teszik! És ez a nő, nem egy buta tök, egy igazán kedves, értelmesnek is mondanám, de amint jöttek az indokai, meglepődtem. Ugyanis a cigányokat szerinte helyre kell tenni, azt pedig erőszak nélkül nem lehet, illetve a bringautak helyett a kátyúkat kell betömni, mert a házuk előtti újonnan épített, külön a kerékpárosok részére fenntartott sávot sem használja délután 3-4 kerekezőnél több, akkor meg minek.

Nem lettem dühös, inkább örültem, hogy végre hallok a Jobbik egyik szavazójáról, sőt beszélek vele, szemtől-szembe! Mivel nyitott volt felém, szépen szemtől-szembe elmondtam neki én is a véleményem, ütköztettük az álláspontjainkat, ő meg csak bólogatott. Elmeséltem neki, hogy amint a Jobbik kormánykerék közelébe kerül, szépen visszavesz majd magából, és már nem akarja majd leszakítani minden cigány fejét tőből, mert azt demokráciában nem lehet, és az EU sem hagyja. Nem vitatom, hogy kitalálnak majd valamit, akár még jó dolgokat is, hiszen már megígérték, de nem lesz az olyan véres, mint ahogy most mondják, sőt radikális sem, ahhoz nem hiszem, hogy elég okosak. A bicikliutakra pedig az EU által adott pénzt nem lehet kátyúk betömésére használni, hiszen nemzetközi trend és irányvonal, hogy minél inkább kiszorítsák az autókat a városokból, mert egyre több lesz, de a végtelenségig újabb és újabb autóutakat nem lehet hová létrehozni. Marad a tömegközlekedés, mely szintén fejlesztésre szorul, illetve a bringa, melyre próbálják minél inkább rábírni az embereket. Ráadásul ugye környezetbarát is!

Furcsa volt, mintha kicsit észbe kapott volna. Szerintem fogunk még beszélgetni, mert jó volt látni, ahogy kitisztult a szeme, és nem is kicsit nézett nagyokat. Kíváncsi vagyok majd aztán kire teszi le a voksát április 11.-én! Nem gondolom teljesen komolyan, hogy gyökeres lesz a változás, de hiszem, hogy csak értelmes, és egymás felé nyitó beszélgetéssel jutunk egymáshoz közelebb.

Első ránézésre nagyon fura fazonnak tűnik a berlini Ben Ivory, aki szólókarrierjét egyengeti éppen, melynek első eredménye a Perfect Stranger című kislemez, de érdemes az oldalán található többi nótát is meghallgatni, főleg ha szereted Marc Almond-ot, David Bowie-t, Patrick Wolf-ot, illetve az egykori Sneaker Pimps-et.

Van az a vicc, aminek az a vége, hogy: "... nem ma állatkertbe visszük!" Ismeritek? Mert ez jár napok óta a fejemben, hiszen Lulu mindenhová jön velem, jobbnál-jobb élményekkel gazdagodik, ha pedig itthon maradunk, akkor filmet nézünk.

Most éppen a Kutyák és macskák című remekművet, melyet a kölök nagyon élvez, szinte főszereplője az alkotásnak, hiszen minden mondatra válaszol a kis szőnyegén ülve. Én meg addig próbálok rájönni, hogy lehet jól átsütni a krumplis palacsintát. Illetve máris röhögök magamban azon, hogy Lulu milyen jól fog ezen szórakozni.

Történt már veletek olyan, hogy megbeszéltetek valamit a párotokkal, aztán később teljesen másra emlékeztetek mindketten? Történetesen én most nagy szarban vagyok, mert itt állok húsvéti ajándék nélkül, a kezemben egy csomó aprósággal, sőt még Lulu is kapott meglepetéspolipot! Azt hiszem az ilyet nagyon ciki helyzetnek hívják, muszáj lesz kitalálnom valamit, a meg nem történtek ellensúlyozásaként.

Nekem már nagyon itt a nyár, olyan lettem mint az olaszok, dátumra vetkőzök ... és vidám zenéket hallgatok. Ma nem is tudom melyiket a legtöbbet, DJ Sneak új dalát, a Tonight's The Night-ot, vagy a lenn látható új Blame nótát, melyben munkálataiból Ruff Squad, Tinchy Stryder, Fuda Guy és Alex Mills is oroszlánrészt vállalt, és természetesen van dögösebb verziója is.

Az a helyzet, hogy azért nem írok Lulu-ról, mert már nincs mit, ugyanis nincs meg. Most biztos mindenki boldog, és kántálja magában, hogy: "Én megmondtam!" Igazatok van, meghajlok a szavaitok előtt, melyek olyanok voltak mint a nem vagyok elég kitartó, aztán a nem való lakásba kutya, meg az úgyis megunom és elajándékozom.

(Mivel már április 2.-a van, illik megjegyezni, hogy ez egy kis tréfa akart lenni, természetesen Lulu jól van, imádjuk, és most is itt rágcsálja a már szem nélküli plüsskacsát a lábamon fekve.)