2010. májusi bejegyzések

Mostanában úgy tűnik mindenki elunja a régi neveit, illetve a bandáit, kezdve Casey-vel, Brandon-on át, egészen Kele Okereke-ig, aki ugyebár a Bloc Party-t félretéve szólózik, és The Boxer címmel saját lemezzel jelentkezik június 21.-én, melyre úgy tűnik sokat fogunk táncolni!

Egyébként abból a szempontból jó, hogy nem lesz gyerekem, mert így legalább esélyem sincs ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint amiket a szüleim elkövettek. És mennyi energiám marad, amit nem arra áldozok, hogy figyeljem magam, nehogy a körforgás magába szippantson.

A The Weird Girls Project egy olyan formáció, melynek minden tagja 18 és 34 év közötti lány, akik művészetük központjába Izlandot helyezték. Eddig kisfilmekkel és fotókkal kápráztattak el, illetve a Crookers klipjével, de tegnap végre közzétették 10. munkájukat, mely a Gus Gus, Hateful című számának hivatalos videója lett. Én személy szerint nagyon vártam ezt a pillanatot, hiszen ez a kedvencem a tavaly megjelent 24/7 című korongról. Ugye neked is!

Mindig, szinte hónapról-hónapra akadnak remek ötleteim, csupán mindegyikhez kivétel nélkül a pénz az ami hiányzik.

Az egyik, és egyben a legújabb, mely szerint kellene egy remek kis sátras kávézó a Rákos-patak partjára, közvetlenül a nyugdíjas otthon mögötti híd oldalába. Voltál te már ott egy napsütéses délután? Rengeteg bringás, kutyás, családos-babakocsis, és vidám nénike is jár arrafelé. Ha lehetne egy kutyabarát, bababarát, és bringabarát, nem csak szezonálisan működő boltot ott csinálni, én simán megtenném. A kutyáknak lenne friss vizet adó csap, a néniknek süti, a babáknak külön játszósarok, a bringásoknak, munkába járóknak, kirándulóknak pedig frissítők, kávé, sütik, olasz szendvicsek, ... Tudtad, hogy az egész patakparton nincs egy normális beülős hely? Óriási üzlet lenne!

Egyébként van már olyan ötletem is melyet viszontláttam, így most csak ezt az egyet osztom meg veletek, de ha van pár felesleges zsák pénzed, ne fogd vissza magad, elmondom a többit is, aztán fektess belém, és megsokszorozom. Utalod már a lóvét?

A 2008-as visszatérő lemez legújabb kislemeze a Love You To Life, melyről korábban már beszámoltam, és melyhez a zseniális fotós, Chris Levine készített igazi dívához méltó videót, melyben a már nem fiatal énekesnő megmutatja mennyire nincs mit szégyellenie mellizmok terén sem.

Annyira lusta vagyok, hogy még a hazafelé fejben összerakott válogatás albumot sincs erőm megcsinálni, pedig olyan jól hangzott volna, ... Az lett volna a koncepció, hogy amikor egy szar nap után haza tartasz, nem feltétlenül vágysz laza, könnyed dalokra, hanem inkább elgondolkodnál, és ehhez kellene egy kis aláfestés, de címe az még nincs. Fejben sem. Adsz neki? Akkor talán megcsinálom!

Ha nyomott pofis gazdi vagy, de még nem voltál Bulldogpikniken, akkor itt egy kis kedvcsináló, mely a ma 5. szülinapját ünneplő találkozón készült, a Hajógyári-szigeten.

Láttam ma az Ozone Network-ön egy műsort olyan emberekről, akik egy másfajta életvitelt választottak mint ami ma megszokott. Lakókocsikban élnek, szemétből szereznek ételt, nem dolgoznak, ... szabadnak nevezik magukat, és boldogabbnak mint mi. Nem gondolom, hogy önként én ezt választanám, azt sem, hogy ettől boldogabb lennék, mint amilyen most vagyok, de gondolkodásra sarkalt a mondandójuk.

Feltettem magamnak a kérdést, vajon hogyan lehetnék még boldogabb, teljesebb, egészebb? Mi az amire a jelen pillanatban a legjobban vágyom? Milyen úton érhetem el? Önmagam megismerése hogyan lehet még eredményesebb?

Aztán kimentünk a Városligetbe, és szinte egy pillanat alatt világossá vált számomra, hogy a civilizációtól való elhatárolódás, az anyagi javakról való önkéntes lemondás, nem az én asztalom, de ... Boldogabb lennék, ha azt csinálhatnám amit szeretek, úgy igazán, nem csak egy kicsit. Állatokkal foglalkozni, élni egy kis faluban, vagy egy erdő mellett, közelebb a környezethez, de nem túl messze a várostól. Kutyákat szeretnék tenyészteni, kecskéket etetni, libákat terelni, virágot ültetni, napozni egy hűs tea mellett a kertben.

Nem tudom miként fognék hozzá, de nem akarok több főnököt, stresszt, kiszolgáltatottságot, munkát és verejtéket adni másnak. A magam ura szeretnék lenni.

(Egyébként Lulu iszonyatosan felkavarta a liget életét, simogatták gyerekek, nénikék, vak kislány, ... És a kis bolond önként és dalolva ugrott bele a tóba, ahol majdnem elsüllyedt, azt hittük ki kell menteni. Baromi jó nap volt, ki nem hagytam volna! Ez a kutya annyi örömet képes az embernek okozni, annyi energiát ad át, hogy akinek nincs az nem is tudhatja!)