2010. októberi bejegyzések

Még az van fizetésemelés ügyében, hogy ma Franciska bejött hozzám a konyhára és nagy mosolyogva előadta, hogy akkor kapom ám csak meg, ha nagyon jól beszélek majd angolul. Van rá két hónapom, hogy teljesen helyes, és összeszedett mondatokat mondjak. Persze ehhez még hozzá tartozik az is, hogy már pénteken megbeszéltük, melyik suliba fogok járni, mikor kezdem, stb. Meg az is ide tartozik, hogy egyre jobban megy a szövegelés, ma már két viccet is megértettem. Alakulunk szépen lassan, Zsolti is imádja a munkáját, ő is ugyanennél a cégnél van, csak egy másik konyhán, és mást is csinál. Én mosogatok nagyrészt, ő meg kisegít a konyhán.

A hétvégén pedig voltunk Brightonban, hazafelé meg is beszéltük, hogy bizony ott nagyon jó lehet élni. Talán még oda is költözünk, ha kicsit jobban megy majd a kommunikáció. Remélem ott is van Diesel bolt!

Lassan érett be nálam a Suburbs, és talán még azt is kijelenthetem, hogy a kanadai bandának eddig talán ez a legnehezebben megszerethető lemeze. Persze miután túltettem magam a sokkon, hogy milyen lagymatagnak tűnik, és első hallásra semmi meglepetést nem tartogat, azért még párszor rávetettem magam, és láss csodát, a Brüsszelbe tartó hosszú útra is kiírtam. A vége felé már szinte csak ezt hallgattuk, és minden új lejátszás után, újabb dal lett a kedvencem róla. Először a Ready To Start, aztán a We Used To Wait, majd a Modern Man, és így tovább ... Azt sem bánnám, ha mindegyikhez készülne klip, sőt azt sem, ha mindegyiket Spike készítené.

Ma behívtak az irodába a nagyfőnökök, én meg már rögtön azzal indítottam, hogy mi a baj, egyből arra gondoltam, hogy most aztán jól ki leszek rúgva. Tipikus!

Erre közölték, hogy csak arra kíváncsiak, jól érzem-e magam, mennyire tetszik a munka, ... Elmondták, hogy nagyon elégedettek velem, mindenkinek kikérték a véleményét, és mindenki elismerően nyilatkozott rólam. Megkértek, hogy ne felejtsek el kitölteni egy nyomtatványt a beérkező árukról, és mellesleg kapok fizetésemelést is. Aztán ajánlottak egy jó nyelviskolát, ahová jövő hónaptól beiratkozunk, mert igen csak ránk fér a tanulást, ezt tudjuk mi is, és ők is. De ezek szerint terveik vannak velem, ami jó!

Egyébként két hét után, ma a főszakács csinált nekem omlettet, már tejszínhabbal kapom a kávét, és a szendvicsem is fel volt turbózva. Tudom, nem tűnnek ezek nagy dolognak, de voltaképpen azok. Ugye érted miért!

Az egészhez még hozzá tartozik az is, hogy azért hazafelé a metrón elgondolkodtam mennyi esélyem volt az előző, vagy az azt megelőző, és a többi magyar munkahelyemen arra, hogy bármilyen fizetésemelést kapjak. Még sosem kaptam ugyanis sehol. Ha jobban akartam keresni, ki kellett lépni, és találni egy olyan munkahelyet, ahol több a pénz. De nem csak a pénzről van szó, bármilyen elismerés jól esik az embernek, de otthon nem szokás osztogatni még a szóbeli dicséreteket sem. Ahol szeptemberig dolgoztam, konkrétan az volt a szokás, hogy teljesen kifacsartak, minden rossz volt, és csak hülye lehettél. Szívvel-lélekkel odatehetted magad, akkor is lebasztak mindenért. Remélem ez másnál bejön, nálam nem. Sosem értettem miért kell ezt csinálni. Nem nagyon fordult elő velem még a több mint 15 éves munkaviszonyom alatt, hogy ilyen eufóriát érezzek mint most.

Ja, és még annyi újdonság van, hogy Zsoltinak is lett melója, ő jövő hétfőn kezd, és teljesen véletlenül még egy másodállásunk is akadt, ami ugyan csak havonta egy délelőtt, de ennek is örülünk, hiszen az is 60 font. Hát ilyenek vannak. Meg az, hogy Lulu kibaszottul hiányzik, de terveink szerint novembertől újra együtt lesz a család.

Most pedig ágy, mert hulla vagyok. Remélem nem lett nagyon össze-vissza a bejegyzés. Rég írtam, nem is annyira hiányzik. Pörög az élet körülöttünk, és minden újdonság!

Egyrészt nem túl kényelmes a mostani, és valószínűleg a kutyát sem tudjuk ide hozni, másrészt a fél utcát lebontották már, és ki van írva elénk egy lámpaoszlopra, hogy ez a ház is bontásra van ítélve.

Próbálkozunk mindenfelé, bármi számításba jöhet, csak az a lényeg, hogy november 1-től költözhető legyen és vihessük Lulu-t. Ja, és közösen mennénk a szomszédban lakó srácokkal, akik szintén melegek. Közösködünk szívesen ha kell! A magyaroklondonban.com oldalt próbáltuk, de több szempontból sem jöhet össze, úgyhogy azt ne is ajánljátok, de rajtuk kívül minden más érdekes lehet.

És mivel mostanában egyre több új olvasóm van aki kint él, úgy ahogy mi, talán tudunk egymás segítségére lenni. Kertről már nem is álmodom ...

Egyúttal lassan lehet majd jelentkezni a budapesti lakásom bérlésére, mondjuk januártól! Sok kikötésem nincs a leendő albérlőre nézve, csak legyen rend- és tisztaságmániás, és ha lehet, hosszú távra akarjon Zuglóban lakni. A lakás teljesen felszerelt, mosógép, szekrények, ágy, plazma tévé, kutyafasza. Csak be kell költözni! Részletek levélben: gusvagyok@gmail.com