2010. decemberi bejegyzések

Még jó, hogy nekem nem szokásom január előtt éves összegzéseket csinálni, mert különben még a végén kimaradna valami, jelen esetben a Skunk Anansie album, amit eddig is hallgattam, de ma teljesen elkapott, és nem ereszt. Pár hónapja olvastam egy blogon a 11 év után elkészült lemezről és ott nem értették, minek csinál egy ilyen kis lemezeladással rendelkező zenekar, annak az elenyésző rajongótáborának új anyagot. Hát nem tudom, azért ők elég nagy MTV sztárok voltak annak idején, és konkrétan a Stoosh szinte minden dala kapott videót, gondolom nem csak unatkoztak ...

Egyébként meg nem tudom miért lepődtem meg, hogy igazán csak hónapok múlva szerettem meg a Wonderlustre című korongot, hiszen eddig mindegyikkel így voltam, de most nem bírok lejönni a cuccról. Olyan mintha nem telt volna el több mint egy évtized, és ezt most pozitív értelemben írom. Talán csak még jobbak lettek a dalok, a stúdiómunka még profibb, Skin hangja még erőteljesebb, ... Pedig én szeretem a fejlődést, ha nincs, hiányolni is szoktam, de itt nosztalgia van kérem szépen, méghozzá jófajta. Gondolom a koromból is adódik, hogy egyre elfogadóbb lettem, de mit is lehetne fejleszteni egy ilyen bandán, kell-e egyáltalán. Erre ragyogóbb választ nem is lehetne adni, tessék itt egy videó, meg persze az a 13 gyönyörű dal. Néha a lélegzetem is eláll.

... szeretnék mesélni, mára megteltem történetekkel, de nem rendelkezem elég idővel mindegyik leírására, valamelyik már tova is szállt, csak egy ici-pici pillanat maradt meg bennem amit mindenképp ide kell vésnem.

Ma délben a szokásos helyemen fogyasztottam az ebédemet, közben a londoni háztetőket bámultam, és egyszer csak megbökött, még meg is borzongtam tőle, aztán felkiáltott: "Hé, te lüke! Te most boldog vagy!"

A Scissor Sisters-nek sikerült ami eddig keveseknek, és elkészítette az év egyik legjobb dalához, az év egyik legjobb klipjét. Minden kockája egy gyöngyszem!

Jó hírekkel kell kezdenem rögtön az elején, ugyanis kedvenc csapatom a Lamb új lemezzel jön jövőre, melyről máris két szám landolt a MySpace oldalukon, Strong The Root és She Walks címmel. Mondanám, hogy örülnék neki ha jönnének újra a Szigetre, de annak még inkább, ha Londonban lenne a lemezbemutató koncert, még mielőtt kijön az album! Persze egy kicsit zavarban is vagyok, mert most nem tudom, hogy akkor ezzel mi lesz ...

01. new Adele - Rolling In The Deep
02. new The Do - Slippery Slope
03. new Lamb - Strong The Root
04. 01. Stateness - Assassinations
05. 02. I Blame Coco - Summer Rain
06. new Hundreds - Wait For My Raccoon
07. new Chook ft. Claudine Muno - You Are All You Have
08. new Creep ft. Romy Madley Croft - Days
09. 04. Stateness - Ballad Of NGB
10. new Hundreds - Happy Virus - Blank Remix
11. new Hercules & Love Affair - My House
12. new Duran Duran - Leave A Light On
13. 03. Lykke Li - Get Some
14. 15. Stateness - I'm On Fire
15. new Jessica 6 - I'm Deranged - David Bowie Cover
16. new Lamb - She Walks
17. 05. Filur ft. Daniel August - Welding Love
18. 08. Crystal Castles ft. Robert Smith - Not In Love
19. new Duran Duran ft. Kelis - The Man Who Stole A Leopard
20. new Hundreds - Machine

Az új Duran Duran album pedig egész jó lett, kicsit hasonlít a Wedding Album-ra, sőt mitöbb, énekel rajta Kelis és Ana Matronic is. A címadó nótát még szokni kell, de máris nagy kedvencem lett a Leave A Light On.

Jessica 6 is nemsokára kijön a See The Light című debütáló lemezzel, de előbb még jön egy kislemez White Horse címmel, melyen ha jól hallottam rajta lesz a David Bowie által írt és átdolgozott I'm Deranged is. Klipet is készítenek a White Horse-hoz, méghozzá Nomi személyes jó barátja, a fotós Marco Ovando. A Bowie szám egyébként egy tribute albumon is rajta van, annak We Were So Turned On a címe, és többek között Duran Duran, We Are The World, Megapuss, és A Place To Bury Strangers átiratok vannak rajta.

Képzeljétek, életemben első alkalommal hallgatok rádiót huzamosabb időn keresztül is, és nem esik nehezemre. Az Absolute-ról van szó, ez szól nálunk a melóhelyen, és szinte hihetetlen, de nincs rajta olyan ami eddig ne tetszett volna. Ott szerettem meg Adele új nótáját is, egész nap ezt dúdolom!

Mondtam már, hogy lesz új The Do korong? Hát persze, hogy mondtam. Itt is van róla az első dal és hozzá a klip, ami bevallom elsőre nem tetszett, de aztán rá kellett jönnöm, hogy bizony zseniális. Egy hibája van, azt Ricsi biztos tudja.

Úgy mennek a hetek, hogy figyeljétek meg, észre sem veszitek és mindjárt 5 évesek leszünk Zsoltival ... (Ja, és a blog is elmúlt már 4 éves, de ezt csak a robotok kedvéért jegyzem ide.)

Nem kis várakozás előzte meg a héten a részünkről a Bodi Bill és a Hundreds közös lemezbemutató koncertjét, már csak azért is, mert későn rendeltünk jegyet, és nem jött meg szombatig. Szép kis kálvária volt, még a HMV-be is bementünk, írtam nekik levelet, amire azt válaszolták, hogy menjünk nyugodtam, majd a helyszínen megkapjuk a jegyeket, csak mutassuk fel a visszaigazoló e-mail-t. Felmutattuk, de a pénztárosnál nem volt számunkra semmi, ennek ellenére mosolygott és adott nekünk két belépőt.

Így végre bejutottunk az Upstairs at the Garage-ba, ami egy kicsi klub, körülbelül olyan hangulata van, amilyenre mindig is vágytam. Ugye emlékeztek rá, hogy írtam erről már egyszer! Itt bizony, szinte a füledbe énekeltek az előadók, a Bodi Bill énekese konkrétan a nézők között ugrált, éreztem az illatát, mi több, együtt mentünk vécére mielőtt elkezdődött a buli, úgyhogy ezt is elmondhatom magamról, hogy pisiltem vele egy helyiségben. Szenzációs, nem?

De visszatérve a koncertre, a Hundreds két tagú duójának bemutatkozó albumát azt hiszem újra kell értékelnünk, mert én eddig körülbelül kétszer hallgattam meg, és nem lettem belé szerelmes, Zsolti még félt is egy kicsit, hogy unatkozni fog, de aztán az lett a végére az állás, hogy majdnem jobban bejött neki, mint a berlini Bodi Bill. A duó egy kis késéssel érkezett a színpadra, előbb a kopaszodó, öltönyös fiatalember foglalt helyet a számítógép és az ütött-kopott Yamaha szintetizátor előtt, aztán az énekesnő is csatlakozott, miután lement a Walking On Rails. A cimbalom is előkerült, aztán csak egyik ámulatból estünk a másikba, ahogy megszólaltak élőben a dalok. Jött a gyönyörű Let's Write The Streets, aztán a Fighter, a Solace, a szarrá gyorsított Grab The Sunset, és a végén a katarzist okozó Song For A Sailor.

Kis szünet következett, beállították a színpadot a srácoknak, addig mi cigiztünk kint az utcán, majd pont visszaértünk a hegedű hangolására, és már indult is a Bodi Bill őrült egy órája. A Henry egyszerűen gyönyörű volt, a Very Small-t pedig az énekes a volt barátnőjének ajánlotta, majd az I Like Holden Caulfield táncos ugrálása után jött a sajátos Nothing átirat, mely a Nothing Compares 2 U-val kezdődik, és persze elhangzott a híres mondat is: "If you don't like Sonic Youth ... fuck off and die!"

Készítettem videókat is de jobb ha nem halljátok őket, nagyon gyatra minőségűek lettek, mondhatni fülsértőek, de nézzétek meg amiket beillesztettem, azokból is minden kiderül.

... és nyilván van is jogsértő tartalom a posztok között, amiért én mostantól büntethető lettem. Szép új világ ez, aki erre vágyott, tegye fel a kezét!

(Az utolsó mondat egyébként a legjobb: "A törvénytervezet a Népszabadság információi szerint a külföldi médiát is szabályozni kívánná - amennyiben azt Magyarországon terjesztik.")

Azért az nagyon durva, hogy Magyarországon már ki sem mozdultunk a lakásból, többek között azért mert besavanyodtunk, és persze azért is, mert pénzünk sem volt, itt meg állandóan megyünk. Minden hétvége arról szól, hogy mit nézzünk meg. Persze ez az újdonság varázsa, majd biztos elmúlik, de ...

... most úgy áll a helyzet, hogy koncertekre is fogunk járni, mert Londonban van mire. Ide az is eljön, aki nem akar, de ki ne akarna. Most szombaton Hundreds és Bodi Bill, januárban Hercules & Love Affair, áprilisban meg befigyel egy kis Turboweekend a Soho-ban. A Bodi Bill jegyet már meg is vettük, de nyilván a többit is meg fogjuk, hiszen 8 font volt ez is, amennyiért itt 1 óránál pár perccel többet kell dolgoznom. Hát nem röhej?

Ja, és december 5.-én ingyenes The Good Natured koncert lesz az Old Blue Last nevű klubban, arról meg ne is beszéljünk, hogy februárban O.Children lép fel a XOYO-ban.

Zsoltinak nem is kellett menni dolgozni, mert náluk akkora káosz van az utakon, hogy az egész irodaházat bezárták. Bezzeg a belvárosban ahogy leesett, el is olvadt, így hozzánk mindenki be tudott jönni dolgozni, pedig örültem volna én is egy hirtelen jött szabadnapnak.

Egyébként meg kíváncsi lennék azoknak a fejére, akik otthon sírnak minden télen, hogy mekkora hó van és még nem is takarítják normálisan, ugyanis itt még csak nem is sóznak, a hóeke pedig csak az emlékezetünkben él, de szerintem ott sem sokáig, itt ugyanis se híre, se hamva. Egyszerűen leesik a hó, aztán úgy marad amíg el nem olvad.

Juciék (bocs, Judit) meg itt ragadtak, nem mentek ma a gépek Gatwick-ről, de azért remélem holnap már el tudnak repülni, nem jó ennyit itt lenni, még megszokják.