"apróságok" kategória archívuma

Eddig minden évben ettem lencsét és mégsem lettem gazdag, most meg azt találtam ki, hogy jól nem eszek, és akkor biztos hatalmas vagyonra teszek szert. Ne röhögj, ezt írja a horoszpókom is erre az évre. Mondom, fejezd be a röhögést, mert a farkam is megnőtt 36 éves koromra, és a mellem is olyan szőrös lett, mint amilyennek 18 évesen szerettem volna.

Na jó gyerekek, valaki tiltson ki bennünket a TK Maxx-ból, mert különben nem tudom mi lesz. Ma körülbelül 3 Diesel és 2 Puma cipőt tudtam volna venni, 6 különböző gyönyörű CK alsót, 50 pár zoknit, legalább 5 farmert, köztük egy álomszép neon zöld DSL55-öt, ...

Amik után eddig csak az interneten áhítoztam, most egy kéznyújtásnyira vannak, és akkor még nem is beszéltünk a Westfield, vagy az Oxford Street kínálatáról. Rossz vége lesz ennek!

Már azelőtt, hogy felvettek volna ehhez a londoni céghez, az interjún elmondták, hogy 6 hét fizetett szabadság jár. Aztán az első munkanapomon a spanyol főnököm behívott az irodájába, hogy 10 napom van amit még időarányosan kivehetek, így azt kéri, hogy mondjam meg mikor szeretnék lazítani. Szerintetek egy, vagy inkább két hetet vegyek ki november elsejétől?

Megfogadtuk amikor eljöttünk otthonról, hogy nem fogunk sokat nosztalgiázni, igazából tegnap este tört ránk először valami honvágy féleség. Zsolti hiányolta az Anyukáját, az ágyunkat, a tévét, a fürdőszobát, én meg a lakást úgy egészében, Annát, Zolit, és Nórát, első körben ... (A sorrend nem fontos!)

Zsolti azt mondja büszke rám, sőt egész reggel mondja, és hozzá a teljes fejével mosolyog, aki ismeri tudja milyen az. Hogy miért? Mert telefonon elintéztem angolul az ID kártyát. Felhívtam az illetékes belga nénit, és kellemesen elcsacsogtam vele. Kellett már ez a kis sikerélmény!

- Ma már kétszer melléittam a kávét, szerintem már a tüdőmben is az van, tüsszögök tőle, és fulladozom, lila a fejem is.

- Lulu hálózsákját meg kivetette magából a mosógép, szerintem nem bírja értelmezni. Külön kellett centrifugálni, mert a többivel nem ment.

- Egyre jobban zavarnak a szőreim. Gyerekként nagyon szerettem volna ha majomnak néznek, de azért ami sok, az sok. Lóg az orromból, a fülemből, a fél arcom szőrös lett, már a szemem alatt is, ... De nem sírok, tépek férfi módjára!

- Kell egy cipő, ez lett a jelmondatom mostanában. Nem nőttem ki a régieket, csak nem hordom őket. Igazából egyet hordok, a fehér Diesel-t, ami már lassan a kukába kívánkozik. Kell egy másik, egy univerzális.

- Rájöttem, hogy egyáltalán nem zavar, hogy nem mentem ki egyik nap sem a Szigetre. Talán a Peaches-t megnéztem volna, Danny miatt meg főleg, mert nagyon bírom a csávót, de ennyi!

- Arra is rájöttem, hogy én igazából szerettem a mostani munkahelyem és a legtöbb embert akikkel együtt dolgoztam, és most nem csak a nosztalgia szólalt meg bennem, semmi elérzékenyülés. Mondtam is nekik, hogy a búcsúbulimra semmilyen meglepetéssel ne szolgáljanak, mert nem akarok bőgni.

- Így meg olyan a lakás, mintha Édespofa elköltözött volna, és erre még egy lapáttal rátett, hogy tegnap nem aludt itthon, és ma is csak éjjel fogunk találkozni. Nem is tudom mikor voltunk ennyit egymás nélkül. Arra jó volt, hogy rájöjjek, mennyire hiányozna ha nem lenne!

Rengeteg a dolgom ma, így csak azért jelentkezem be, hogy gyorsan elmeséljem, a vége felé jár a begubózós életvitelünk, kihoztuk belőle amit lehetett, ennyi volt. Egyébként ezt pont tegnap beszéltük meg Édespofával, mert nem lesz más választásunk, mint nyitni, így jó lesz felkészülni arra, hogy kint kell lenni, sürögni-forogni, tanulni, megköszönni.

Megint annyira optimistán tekintek a jövőbe, úgy érzem egyre inkább, hogy nagyon jó lesz nekünk. Vár egy csomó feladat, kihívás, és sok-sok boldogság. Gyerünk!!! (Sajnálom, hogy nem írhatom még le merre tartunk, de nemsokára ... Az szinte biztos, hogy jövőre ott leszünk a Lovebox-on! Bizony ez az átka ha valaki nem álnéven blogol.)

Aki városban lakó dolgozó ember létére még mindig azt állítja, hogy szereti ezt a kánikulát, szerintem az költözzön Afrikába, mi meg akik levegőt sem kapunk, kérjük vissza a 15 fokot, és az esőt. (Vagy költözzünk mi valahová északra.)

... soha többé nem nézek Whipeout-ot evés közben, mert nem akarok fulladásos halált halni, müzlidarabkákkal az orromban.

Ma egész nap Lulu hasát simogattam, nagyon fájhat neki, háromszor hányt is. Sajnállak titeket csajok, de most tényleg. Nem lehet könnyű ezt minden hónapban elviselni, és ha nektek még nincs is aki simogassa ...

Meséli Édespofa, hogy letöltötte az iTunes-t, és az mennyi mindent tud, ilyen jó is, meg olyan jó is, én meg mondtam neki, hogy: "Nekem egy zenelejátszó ne tudjon semmi, legyen rajta egy darab play, meg egy darab stop gomb, aztán csókolom." Régimódi lennék?

Nekem nagyon régen, úgy 18 éves korom környékén volt utoljára klipszem, akarom mondani fülbevalóm, aztán egy munkahely miatt kivettem, de amióta Édespofa is lövetett, megint vissza akartam csinálni. Már egy hete pörgök a témán, erre tegnap lementem a kozmetikába kilövetni a lyukat, és kiderült, hogy még a régi sem forrt össze. Simán átment rajta a cuccos, nem is hittem volna. Egyébként mi az idei füles trend? Van valami újdonság, nem tudod?

Tudjátok mi viszi előre a dolgokat? Például az, hogy ma szendvicset csinált nekem a kollégám, hogy tetszett nekik a munkám, és ezt el is mondták, hogy beszélgettünk, nevettünk, élveztük egymás társaságát.

Azt a tanulságot szűrtem le magamra nézve egy kutatás olvasása során, hogy én nagyra értékelem magam, ami meglepő, mert mindig is az ellenkezőjét gondoltam, vagy hittem.

Még nem döntöttem el, hogy ez most a legjobb dolog ami történhetett, vagy akkor innentől már semmi sem ugyanaz, esetleg minden változatlan, és nincs jelentősége. Semmi sem!