"bicikli" kategória archívuma

Én ebben nem hiszek, így soha nem is fogadtam meg semmit, szerintem a fogadalmak csak arra jók, hogy megszegjék őket, ezért nekem csak terveim vannak. Terveim is csak a közeljövőre, lássuk mik is azok:

Februárig meló, aztán megyünk haza, ahol el kell intézni egy csomó dolgot, kezdve a TB-vel, a bankon át, egész a lakás kiadásáig. Szeretném ha ismerős venné ki, de ez nem azt jelenti, hogy szarért-húgyért odaadom, akkor inkább megtartom nyaralónak. Ha visszajöttünk, akkor most már muszáj lesz elköltöznünk, erről ha már megtörtént, majd írok bővebben, hogy ti is értsétek miért tartott ilyen sokáig. Lulu miatt is muszáj menni innen, mert ebbe a házba nem hozhatjuk és nem is akarnánk ha itt élne. Aztán tervbe van véve egy bringa vásárlása, de előbb még törlesztgetni kell az adósságokat, csak aztán rúgunk ki a hámból. Persze jó lenne nyaralni is, ezt otthon már évek óta nem engedhettük meg magunknak, így szeptember körül nézni fogunk valami jó kis utat, mert már nagyon hiányzik. Izland, Spanyolország, Dánia?

Ha ezekkel megvagyunk akkor már fut a szekér, ősszel már teljesen fellélegezhetünk, és 2011 karácsonyára olyan bulit rittyenthetünk, hogy még a 2010-es őrületnél is durvább lesz, pedig ilyen sem volt évek óta. Hajrá előre!

Azt még nem is meséltem, hogy milyen volt kocsival átkelni fél Európán, és milyen most autókázni Londonban, mert ugye mi Micukóval jöttünk.

Elmondanám, hogy semmi különös, szinte az első perctől fekszik a téma, mármint a balos, sőt lassan észre sem veszem, hogy itt másik sávban vagyok, csak Zsolti kiált fel néha úgy ahogy a címben is olvasható. Egy-két fennakadás azért volt, például egy körforgalomba majdnem bementem ellenkező irányba, de a piros emeletes buszt is megállítottam egy időre, amikor Mari a GPS azt mondta, hogy: "Tartózkodjon jobb oldalon!"

Zsolti szerint félelmetes az egész, ő már a brüsszeli forgalomtól is rettegett. Mondjuk ott voltak is érdekességek, például két kanyarodó sáv, ami egy sávban végződött, aztán úgy álltak be, ahogy előbb értek oda. Meg a Flagey sarkán volt egy lámpa nélküli négyes útkereszteződés, ahol villamos, busz, autós, biciklisek, és gyalogosok kanyarogtak minden felé. De azt is túl éltük, ez itt semmi ahhoz képest!

Persze nem akarom leszólni az otthoni sofőröket, nem vagyok én olyan, de azért annyit megjegyeznék, hogy amint átértünk a határon, nekem még a ráncaim is kisimultak.

Egyre inkább úgy tűnik, az utóbbi napokban szép lassan beszippantott minket az őrület malma. Nem elég, hogy napközben úgy vigyorgunk mindenen mint a tejbetök, még éjszaka sem hagy nyugodni minket a mindent átszövő butasághalmaz.

Én többször fél órákat töltök azzal éjfél után felébredve a félálomból, hogy eltervezem milyen lesz Csilláékkal kávézni a Café Belga-ban, Gabival shoppingolni, Chillout-tal gofrizni, Zsuzsival piacozni, hogyan fogjuk kergetni a kacsákat Lulu-val a tóparton, felfedezni a várost biciklivel és milyen lesz első este az új albérletben aludni, Zsolti pedig azzal, hogy milyenre festi majd ki az első lakásunk falait, milyen kocsit veszünk, ...

Mondom én, hogy megőrültünk, eszünkbe sem jut aggódni a majdnem egy napos út miatt, a belga személyi miatt, a munka miatt, és úgy összességében a fontos dolgok miatt. Minden más, apró-cseprő tevékenység eltereli a gondolatainkat ezekről, meg ezek úgyis meglesznek, akkor is ha nem parázunk rajtuk ezerrel.

... már ha egyáltalán nyomoztak valamit is 10.-e óta, továbbá értesítenek ebben a 28.-án feladott levélben, hogy egybe iktattak az Ida utca 3-ból ugyanaznap, ugyanolyan módszerrel ellopott Giant bicikli ügyével. Azt nem írják, hogy mi lett az ujjlenyomat vizsgálat eredménye, de a körözést kiadták a gyári szám alapján. Ennyi. Azt hiszem keresztet vethetek a bringámra.

Közben olvasom a Facebook üzenőfalán, hogy csak az ismerőseim közül azóta háromnak is ellopták a kerékpárját. Iszonyatosan bosszant!

Azt találtam ki, hogy kiteszek néhány fényképes plakátot a környéken, a boltok ajtajára, a hirdetőtáblákra, illetve teleszórom a postaládákat, pár szórólappal. Egyrészt hátha látott valaki valamit, másrészt pedig egyúttal figyelmeztetem is a tágabb szomszédságot is a veszélyekre. Hátha kevesebb biciklit lopnak el a területemen, és egy kicsit biztonságosabb lesz az utcánk.

Meg nézem majd az internetet, hátha belefutok valahol az én bringámba. Ebben segíthetnétek ti is! Narancs-grafit, egy hónapos, Neuzer Nelson 30-as kerékpárt keresünk. Van alvázszám is meg minden! Ha nincs kedved keresgélni, az sem baj, örülök határtalanul annak is ha megosztod mindenfelé ezt (vagy ezt) a bejegyzést, továbbítva ezzel a kérésem. Előre is köszönöm!

Ez itt nem Amerika! - szoktuk mondani megkönnyebbülve, de azért azt be kell ismerni, hogy néha jobb lenne ha az lenne. Például akkor előfordulhatna, hogy a rendőr már megfogta volna azt a disznót, aki fényes nappal a bezárt udvarról, a második emeletről, a lelakatolt biciklimet ellopta. Nem biztos, de ...

... valószínűleg van ujjlenyomat a lakaton, hiszen látszik, hogy kézzel és egy fogóval szakította szét, és a ház kapujának a kiengedő gombja is tiszta vér, tehát felsértette a kezét. Ha már volt büntetve az illető, akkor benne van az adatbázisban. Szerencsémre az intézkedő járőrök kihívták a helyszínelőket, akik rögzítik majd a nyomokat. Egy kicsi bizakodásra ad okot, a srácok is azt mondták, hogy mostanában egyre több "brazilt" kapnak el lopott bringákkal.

Tudom, az én hibám isaz ami történt, mert ez már a második bringám amit elvisznek, csak azt a földszintről, és hiba volt azt hinni, hogy az emeletek megmászása visszatartotta volna az elkövetőt, vagyis elkövetőket, mert a járőrök szerint ilyen nyílt terephez, fényes nappal ketten kellenek. És igen, U lakatot kellett volna vennem, de a franc sem hiszi, hogy ez még egyszer megtörténhet, ráadásul nappal, amikor a szomszédoknál nyitva az ajtó, mert állandóan, még éjjel is szellőztetnek. Meg akkor mi van? Talán csak a kerekeket, meg a lámpát és a csengőt, illetve a sárvédőt lopták volna el? Juhé, lenne egy vázam! Azt már kiderítettük egyébként a lakókkal együtt, hogy fél 5 és fél 6 között történt az esemény, de a rend őreinél tett bejelentés után közel két óra múlva jelentek meg a járőrök, pedig telefonba azt mondták, negyed óra. Talán idefelé látták volna még eltekerni a tolvajt. Kicsit bosszant ez a lassúság, de ettől függetlenül nagyon korrektek voltak, segítőkészek, illedelmesek, bizakodóak.

Inkább az tesz bosszússá, hogy egyrészt megint milyen naiv voltam, hiszen ha betonba öntöttem volna a kerékpárt, talán még meglenne, másrészt meg azért vagyok dühös, mert ezek után biztos nem költök még egy kétkerekűre, lévén nem tudom megvédeni. Hacsak be nem hozom a 30 négyzetméteres lakásba, kettőnk és a kutya mellé. És ez itt kérem szépen Pest Rózsadombja, Zugló!

Update: Megjöttek a helyszínelők, viszonylag gyorsan, elvitték a lakatot, a kapcsolót leszerelték. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Távozásként azt mondtam nekik, hogy majd legközelebb elővigyázatosabb leszek és brutálisan erős lakatot teszek rá, mire ők: "Ennél többet nem tehet, akkor szétszedik!" Beszélgettünk a XIV. kerületről is, hát azt kell mondjam tévedésben élek. Azt mondták a VIII. és a X. kerületben összesen van annyi bűncselekmény mint itt. Nálunk most is négy csoport dolgozik, a 8-ban meg kettő. Azt is mondták, hogy a legtöbb amit tehetek, hogy minden nap hívom a rendőrséget, és nem hagyom leülni az ügyemet. Ha hívom őket, válaszolniuk kell!

Ez a gatya konkrétan kigombolás nélkül lejön rólam, pedig nem fogyóztam, sőt zabálok mióta tavasz van. De nem is ezt akartam, hanem megmutatni az új bringámat. Eladtam ugyanis a Koliken-t, 500 forinttal olcsóbban, mint ahogy vettem, és most végre újra normális bringával nyomom. Csak ne esne már annyit az eső!

Mindig, szinte hónapról-hónapra akadnak remek ötleteim, csupán mindegyikhez kivétel nélkül a pénz az ami hiányzik.

Az egyik, és egyben a legújabb, mely szerint kellene egy remek kis sátras kávézó a Rákos-patak partjára, közvetlenül a nyugdíjas otthon mögötti híd oldalába. Voltál te már ott egy napsütéses délután? Rengeteg bringás, kutyás, családos-babakocsis, és vidám nénike is jár arrafelé. Ha lehetne egy kutyabarát, bababarát, és bringabarát, nem csak szezonálisan működő boltot ott csinálni, én simán megtenném. A kutyáknak lenne friss vizet adó csap, a néniknek süti, a babáknak külön játszósarok, a bringásoknak, munkába járóknak, kirándulóknak pedig frissítők, kávé, sütik, olasz szendvicsek, ... Tudtad, hogy az egész patakparton nincs egy normális beülős hely? Óriási üzlet lenne!

Egyébként van már olyan ötletem is melyet viszontláttam, így most csak ezt az egyet osztom meg veletek, de ha van pár felesleges zsák pénzed, ne fogd vissza magad, elmondom a többit is, aztán fektess belém, és megsokszorozom. Utalod már a lóvét?

Mióta újra bringázok, szöget ütött a fejembe, hogy biztos van a babakocsisokkal valami titkos szövetség, erre tessék. Csodálkoztam is, hogy mennyien használják a bicikliutakat! A kedvencem amikor a közepén megállnak egy kis pletyire.

Körülbelül egy hetes a bringám, de ennyi idő pont elég volt arra, hogy kiderítsem, bizony el van átkozva. Pedig én mindent beleadtam, próbáltam szeretni, de máris látom, hogy nem fog menni.

Először is a zörgés-csörgés, aztán az esés, amihez mint már említettem nem igazán voltam szoktatva, aztán a kormány. Szombaton teljes szerviz, erre ma defekt. Életemben nem volt, soha! Azt sem tudtam mi az!

Mondtam is ma este Édespofának, egy óra gyaloglás után, hogy soha többé magyar kerékpár, legközelebb csak olyan országban készített bringát veszek, ahol a kétkerekű gyártás a nemzeti össztermék jelentős hányadát adja. Dán és holland, ha jól tudom.

Most árulom, hátha másnak nagyobb szerencséje lesz vele. Természetesen nem mondom el hozzá, hogy valószínűleg egy gonosz bibircsókos orrú boszorkány fura főzetekkel locsolta le, és így átkozta el.

Nem szoktam káromkodni, de ma akkorát estem bringával, mint még soha. Bár ha belegondolok, utoljára gyerekkoromban tanyáztam, Pesten még soha.

Az történt, hogy hazafelé tekertem, és az úton keresztben egy használaton kívüli sín feküdt, melyet próbáltam szépen átvinni, de elakadtam benne, majd át a kormányon, fejjel le, melyből a vállam tompított egy keveset. Az eredmény egy vérző búb, zúzódás a vállamon, vérző térd, és szakadt ruha.

Egyébként meg kurvára elegem van a lesből támadó, jelzés nélküli, kivilágítatlan fekvőrendőrökből, a sunyi kis kátyúkból, és a fel nem szedett, ezer éves sínekből. És az új biciklimet sem szeretem már. Egy ilyen "kis" balesettől olyan lett mint egy csónak.

Igaz, hogy most vettünk új biciklit, egy-egy városi Koliken-t, de egyikünk sincs teljesen elvarázsolva, bár a ürömben az öröm, hogy a vásárlás után pár nappal mindketten megtaláltuk az igaz szerelmet, egy még megfizethető, sokadik ránézésre is kiváló darabot. Most erre spórolunk, és én már most biztosan tudom, hogy a Van Moof lesz a tökéletes, az örök, a legszenvedélyesebb, amelyiket az ágyba is magammal rángatok! Az még kérdés, hogyan oldom ez meg, és az is töprengésre ad okot, hogy ha Édespofa is hasonlóan tenne, akkor két bringával már nehéz lesz nekünk is az ágyban maradni.

Egyébként volt már ilyen, például az első (és utolsó) western csizmám megvétele után azzal a csodálatos darabbal több szenvedélyes éjszakát is eltöltöttünk édes kettesben. De nem volt ez másként az első 55DSL pólómmal sem, pedig semmi különleges nem volt benne, egy egyszerű fehér darab volt kis logóval, de imádtam.

Mivel nem vagyok benne biztos, hogy nem teljesen beteges ez a fajta viselkedés, ezért remélem, ti is hasonló szenvedéllyel szerettek bizonyos tárgyakat, melyeket ha nem is az ágyba, de valahová magatokkal rángattok. Ugye így van!?

Most nézem az időjárás jelentést, és hétvégére már 20 fokot jósolnak, ami azért is jó, mert amióta a bolond nő elköltözött alólunk, fűteni kell. Remélem hamar ideköltözik egy fázós pár (Björk és Zoli???) akik majd jól bemelegítenek.

Egyébként pont tegnap mondta Édespofa, hogy szinte január óta folyton betegek vagyunk, ezért annak is örülnék, ha ma megjönnének a neten rendelt bringáink, mert holnap már azzal szeretnék menni a munkába! Engem biztos feldobna.

Sűrű napunk volt, mely jó szarul végződött, amikor is iszonyú fáradt lettem és az ájulás kerülgetett, de ne ugorjunk ekkorát előre.

Először is délelőtt kimentünk Lulu-val a Hajógyárira, ahol első ízben vettünk részt Bulldog pikniken. Sajnos kevesen voltak, de a hangulat jó volt, Lulu nagyon élvezte. Képeket tettem fel a Facebook-ra, ott lehet őket csekkolni, van bothúzós, és Édespofára is rátalált egy angol kölök, akivel teljesen szerelembe estek!

Aztán kimentünk a Bringaexpo-ra, amit nagyon élveztünk volna, ha nincs fél óra elteltével bombariadó, és nem zavarnak ki minket a hóba. Ellenben használtuk az új Hungary Card-ot, mellyel olcsóbban tudtunk belépőt venni, így nem is volt akkora a veszteség. Persze a riadó nem a szervezők hibája, de semmit sem láttunk, vagyis alig valamit. Egy bicajba szerettem bele, a Koliken egyik termékébe, de most meg nem találom az oldalukon, így nem tudom megrendelni. Mindegy, holnap felhívjuk őket, aztán meglátjuk!

Mire hazaértünk, már olyan hátfájás és vacogás gyötört, hogy azonnal ágyba bújtam és most keltem fel. Jobban lettem, de még nem az igazi! Nem tudom mi a tököm van!

Nem szeretek nézelődni, látok eleget az interneten olyan dolgokból, melyektől a frász kitör, ha már bemegyek egy áruházba, akkor szeretek költeni. Megvenni azt ami megtetszik, nem akarom csak úgy bámulni, viselni akarom, megenni, magamra kenni.

Ezért is veszélyes bemennem egy plázába, ezért is nem szeretek pénz nélkül, csak úgy kóvályogni, mert nem látom értelmét annak, hogy megnézzek, magamra képzeljek egy csomó mindent, aztán hetekig nem bírjam kiverni a fejemből őket. Nem szeretek sóvárogni!

Ma is amikor Édespofa felvetette az ötletet, hogy ugorjunk be az Árkádba, elhúztam a számat, mivel üresedő pénztárcámat nem kívántam tovább sanyargatni, de aztán mégis csak sikerült. Nem nagy összeggel, de azért ha már megláttam, nem hagytam ott, sem a 3800 forintos Mustang inget, melyben úgy nézek ki mint Brad Pitt a Thelma és Louise-ból, sem a 3000 forintos Springfield széldzsekit, amely tavasszal az új bringámon suhanva, majd nagyon jól fog kinézni rajtam.

Most meg persze kicsit szívom a fogam, meg persze örülök is, hogy nem hagytam ki őket, de ha nem látom, nincs dilemma, nincs lelkiismeret-furdalás, és persze nincs boldogság sem. Utálom ezt a sok bugyuta és intenzív, egyszerre, de legalább gyorsan tovatűnő érzést! Hess, most dolgom van Thelma-val!

Az van, hogy eladtam még ősszel a bringámat, de most vennék egy használt, de jó állapotú kétkerekűt, mert már nagyon hiányzik. Nincs egy eladó biciklitek?