"design" kategória archívuma

Ilyet eddig csak filmeken láttam, de tegnap kivettük mi is a részünket az őrületből. Itt ugyanis vége az október óta előkészített meghitt ünnepnek egy nap alatt, a 24.-e még nem is számít karácsonynak, csak a 25.-e, rá egy napra pedig mindenki mint az őrült, elindul shoppingolni, ugyanis az üzletek rögtön 50%-os kedvezménnyel nyitnak ezen a napon.

Be is mentünk az Oxford Street-re délután, ahol nem lehetett mozdulni az emberektől, egymást taposták a menőbbnél is menőbb üzletekben, rángatták le a ruhákat a vállfákról, mintha másnaptól megállna a világ, nem mozogna többé a föld, és nem lennének megvásárolható ruhák. Kegyetlen volt! A Diesel boltban egyszerűen nem kaptunk levegőt, a Topshop-ban a földön, ruhákon átkelve lehetett bejutni, az utcán az egyébként is széles gyalogos úton hömpölygött a tömeg, és elfoglalták az autóutat is, így a buszok se előre, se hátra nem bírtak mozdulni.

Üröm az örömben, hogy amit mi meg akartunk venni, az egyik sem volt még leárazva, sem az Onitsuka kabát, sem az 55DSL fülhallgató, sem a Topman nadrág, de nem adjuk fel, ma a Westfield-be megyünk, aztán újra bepróbáljuk a Carnaby-t.

Na jó gyerekek, valaki tiltson ki bennünket a TK Maxx-ból, mert különben nem tudom mi lesz. Ma körülbelül 3 Diesel és 2 Puma cipőt tudtam volna venni, 6 különböző gyönyörű CK alsót, 50 pár zoknit, legalább 5 farmert, köztük egy álomszép neon zöld DSL55-öt, ...

Amik után eddig csak az interneten áhítoztam, most egy kéznyújtásnyira vannak, és akkor még nem is beszéltünk a Westfield, vagy az Oxford Street kínálatáról. Rossz vége lesz ennek!

Emlékeztek? Most az van, hogy tegnap este meg is jött az új mobilom, ezért most ne keressetek egy pár napig, én most az ágyban fekszem, és élvezkedem.

Japayork egy Londonban dolgozó grafikus, illetve fotós, aki többek között az Ou Est Le Swimming Pool lemezborítójáért is felelős, de most már zenész is, ugyanis közelgő albumáról itt az első dal. Én imádom az ilyen lüktető dalokat, remélem te is!

Voltunk az Allee-ban a nyitás után egy nappal, és azt kell mondjam, igazán kellemes kis központ lett, még ha nem is fogom minden nap látogatni, hiszen kicsit messze van, és semmivel sem nyújt többet, mint az Aréna Plaza, ami viszont közel van hozzánk.

Ami tetszett, hogy végre van újabb Leonardo, ha jól számolom, már a harmadik, pont a másodikon a kajáldák után, illetve bevitték a Bershka, és a Pull & Bear márkákat, melyeket Édespofa utál, de én egyre inkább kedvelem őket. Szar kínai, egy szezonra gyártott göncökkel, de még viszonylag elfogadható áron. Aztán pozitívumként említeném a tágas, sőt még a földszinten is napsütötte folyosókat. Én például rosszul vagyok a nyomasztó, levegőtlen terektől, de ezeket itt sikerült elkerülni. Néhol persze azoknak is megvan a hangulata, de nem egy bevásárlóközpontban.

Ami még tetszett, hogy a környéket is szépen rendbehozták, parkosítottak, az új lakóövezet a színes falaival, pedig tényleg feldobja az embert. Laknék ott, ki is néztem egy tetőteraszt, majd szólok a Jézuskának! Remélem még nem késő!

Most nézem vissza magam, és örülök, mert annyira nem is látszik, hogy zavarban vagyok, illetve alig vágtak meg, de ami pláne nagyon tetszik, hogy egyszer sem ejtem ki a számon a trendi (csak a trend) szót, ellenben a Lapról-lapra című műsorral, ahol az Elle szerkesztőinek minden második szava ez. Mondjuk nincs vele más bajom, mint az, hogy ők már elkoptatták!

Véleményem szerint, melyet elég sok felhasználó hasonlóan gondol, nem ömleszteni kellett volna, hanem még jobban szétszedni a különböző dolgokat. Például a rajongói oldalak feed-jei lehetnének külön, meg a ki ismert meg kicsodát, a barátok linkjei, de még a hülye FarmWille és a Maffia Wars, illetve a tesztek is leválhatnának. Szar ez a nagy katyvasz! Elvégre gyerekkoromban a piros és a zöld ételfestékes palacsintát is csak kipróbálni volt érdemes, de gyorsan rájött a család, hogy ami nem való bele, azt nem kell erőltetni.

Ellenben lehetne már végre "normális" rajongói oldalakat készíteni, mint például a MySpace-en, ahová csak és kizárólag a művészek miatt érdemes járni. Beágyazható videók, vásárolható zenék, a Facebook-os zenelejátszónál sokkal klassz cuccok, változtatható bőrök, ...

Egyébként azt el kell ismernem, hogy még mindig az "arcoskönyv" a leghasználhatóbb, a leginkább felhasználóbarát, a többihez képest átlátható, és otthonos közösségi oldal, de vajon a mostani újítások milyen célok felé fognak vinni? Elszáll az a bizonyos paci, avagy sem! Mellényúlás volt a mostani, vagy ez lesz a folytatásban is? Hallgatnak majd a nép szavára, vagy sem?

(Itt jegyezném meg, hogy az iwiw-en már ne írjatok, sosem nézem, csakis azért vagyok fenn, hogy ha kell, csekkolni tudjak valakit, meg azért, mert a családból egyedül az unokatesómnak nem sikerült még átjönni a Facebook-ra!)

Nagyon figyeljetek ám oda a divatra, mert újra bejön a hátizsák, na persze nem ez a fajta, bár ez is vicces, hanem például az a Puma, amit leárazva, 3000-ért vettem pár hete a biatorbágyi Outletben. És még a színei is tökéletesek, szürke zöldeskékkel, melyet tegnap már elég sokan megnéztek rajtam a buszon, de gondolom ők azért néztek furán, mert még nem tudják, hogy jövőre mindenkin hasonló fog lógni. Egyébként is végre egy kényelmes viselet, én mindig is szerettem ahogy kihúzza a hátam, és nem ahogy elhúz oldalra egy táska.

Én le sem tagadhatnám a Puma iránti rajongásom, hiszen eddig a három nagy sportruházati márka közül szinte csak és kizárólag az ő cipőiket és ruháikat részesítettem előnyben. Idén nyáron jutott először az eszembe, hogy talán váltani kellene, mert mintha egy kicsit unalmassá kezdenének válni a kollekciók, bár az is lehet, hogy csak az én ízlésem változott.

Mindenesetre a nyári Adidas felhozatalban már akadtak szemrevaló darabok, és azóta mintha csak nekem gyártanának minden szériát a divatcipők közül. Pár hete a képen is látható darabba szerettem bele nagyon, aztán pedig az Adidas Originals új színeibe, de főleg a barnába, majd ebbe a sárgába és természetesen a szürkébe, ma pedig a 2009 őszi SLVR kollekció lett az új szerelmem. Ez utóbbiból természetesen már az összes!

Sajnos amikor még nevezni lehetett, semmi jó ötlet nem jutott eszembe, és nem is jött velem szembe egy dinnye sem amit megmakrózhattam volna, de ahogy az már lenni szokott, ma találtam a lakásban egy fotózásra és versenyre is érdemes érdekességet. Ugye ti sem hisztek a szemeteknek?

Megszámoltam őket, és nincs is még 30 darab, csak ha a papucsokat is hozzáadom, de azért így is szép számú cipellőm van, és az a nagy álmom, hogy egyszer legyen minden szín, minden árnyalatában egy. Addig meg sem állok! Tudjátok olyan álom ez, mint amilyen a hollywoodi filmeken látható: Asszonyka kinyitja a gardróbot, és megszámlálhatatlan lábbeli sorakozik a polcokon, a szivárvány minden színében, a legjobb tervezőktől. Persze most biztos az az első gondolatod, hogy lottónyeremény! Veszek minden héten, emiatt nem kell aggódni.

Alább pedig a szinkronblogban részt vevő bloggerek és az ő posztolásuk a cipőikről, mely felsorolás folyamatosan frissítve lesz, amint befutnak az információk: Paloma Negra és az álmai, Euthymia és a múzeum, Gyömbérke szinkroncipői, Tisss és Tomi, Cube és a slágerlista, Redblek és az első alkalom, AvPlaten és a bordó Nike, Kékleány is szereti a színeket, lista Kiddy-től, Karmakiller legújabb szerzeménye, és Kicsinapsugár királynője!

Többen is megkerestetek már itt a blogon, és levélben is, hogy kanapét, szekrényt és más lakberendezési cikkeket vásárolnátok, és ehhez segítséget kérnétek tőlem. Ennek semmi akadálya, mindenkinek állok a rendelkezésére, és intézek amit csak tudok, hogy az álmai teljesüljenek, hiszen bútorboltban dolgozom, mint az már kiderült korábban. Kereshettek továbbra is a gusvagyok@gmail.com címen, vagy a Facebook-on, ezeket minden nap nézem. Ahol pedig egy kis ízelítőt kaptok a több ezer termékből, az a katalógusunk, de be is lehet fáradni az üzletbe, csak előtte hívjatok, hogy időpontot egyeztethessünk, mert nem vagyok bent minden nap.

Ruhákkal kezdték, aztán jöttek a kiegészítők a napszemüvegtől az órákig, majd az első kocsi a Fiat gyárral közösen. De nem állnak meg basszus, most már lakberendezési cikkeket is árulnak, melyeket a milánói bútorvásáron mutattak be először.

Jézus és Mária, meg mindenki aki a mennyek országában lakik! Sosem voltam egy Adidas mániás, és piros cipőm sem volt még eddig, de egy ilyet a magamévá kell tennem most azonnal!

Édespofa nemrég vett egy ilyen retro számológépes Casio-t fém színben, és most én is beleszerelmesedtem ezekbe, főleg azért mert már színes is van belőlük.

Te melyiket vennéd fel? A fehéret, az aranyt, a zöldet, vagy a kéket? Én igazság szerint mindegyiket!

Velem jól járna egy "ízléstelen" milliárdos, főleg ha arra adná a fejét, hogy én rendezzek be neki egy lakást a legtutibb termékekkel, mert akkor abban biztos lenne egy, vagy netán több Verpan lámpa is.

Egyébként az 1998-ban elhunyt, főként a '50-es és a '70-es évek között alkotó Verner Panton nevét viselő cég komoly rangot vívott ki magának a szakmában, de nem csak a skandináv országokban, hanem mindenhol a világon elismerően nyilatkoznak róluk. Persze köszönhető ez elsősorban Verner-nek, aki a tanulmányait a Royal Danish Academy of Art-on végezte, de közben 1950 és 1952 között már gyakorlaton vett részt a Koppenhágában, Arne Jacobsen mellett, aki egyébként szintén neves dán építész, illetve bútortervező.

Első elismert munkája egy nagyon innovatív tervezésű, egyszerű anyagokból, azaz kartonból, illetve műanyagból készült összecsukható ház volt 1955-ben, melyet további sikerek követtek, mint például egy olyan szék is, melynek nincsenek lábai, és egybe öntött műanyagból készült.

Később Panton más területeken is kamatoztatta tehetségét, így a ruha és a textíliparban, ahol többek között falkárpitozással is próbálkozott, illetve különböző formabontó lámpákat tervezett, melyek a mai napig számtalan szálloda, étterem és magánlakás díszei, sőt ékkövei, hiszen első látásra magukkal ragadnak, és némelyik olyan ötletes és lenyűgöző, hogy én órákig is bírnék elöttük állni, és csak figyelni a fény játszadozását. Komolyan mondom, varázslatos!