"design" kategória archívuma

Táskák

Kifejezetten a mi Björk-ünk számára ajánlanám ezeket az édes kis tatyókat, melyeket a Mimótica Micola oldalán meg is lehet rendelni online!

De szar, sehol egy reklám!

Kösz az ötletért neki, folytatás pedig itt!

Hazaértünk!!!

Eljött ez a nap is és már újra itthon vagyunk édespofával! Persze az első dolgok között szerepelt, hogy leültem a gép elé és végignéztem a bloggertársak új bejegyzéseit! Huh, mennyi minden történt veletek ez alatt a rövidke három nap alatt! Teo aranyos mint mindig, jekyll vicces, college hozta a szokásos "rossz" formáját és még sorolhatnám. Nem húzom az időt, mesélek én is:

Először is elindultunk itthonról Kiskunhalasra az öcsémet és Mazsolát meglátogatni hétfőn kora reggel. Ott ebédeltünk a halásztó mellett egy csárdában, ahol pofi benyomott egy csomó finom halat, névnapja alkalmából, majd kimentünk a házhoz, ahol Mazsi kicsit félve fogadott. Gondolom azért mert hozzánk eddig leginkább a változást köti és most is félt, hogy betuszkoljuk az autóba és elkocsikáztatjuk egy újabb helyre. Pár perc kellett neki mire feloldódott, de aztán már bohóckodott és hagyta magát szétdögönyözni. Nagyon jó volt újra látni az édes ábrázatát! Délután átmentünk a szülőkhöz, Mesztegnyőre, ahol kipihegtük az utazás fáradalmait, majd korán ágyba bújtunk és aludtunk egy nagyot.

Másnap reggel jöttek Gáborék, ugrás a kocsiba, irány Itália felé. Viszonylag gyorsan haladtunk az olasz dugók ellenére és este felé már ott is voltunk Lido Di Jesoloban. Tita ott foglalt szállást még a neten, de a Hotel Midi bejárata zárva volt és egy kiragasztott cetlin csak egy telefonszám fogadott minket. Hívtuk is egyből, hogy akkor most mi is a helyzet. A kezdeti rémületünk elillant gyorsan, mikor Angelo (a továbbiakban Augustus :-) ) közölte, hogy 3 perc és ott terem. Így is lett, jött kedvesen, mosolyogva és közölte, hogy csak mi vagyunk az egész hotelben négyen, ezért ad kulcsot és akkor majd jól tudunk ki-be járkálni. Szóval lett egy saját szállodánk 2 éjszakára!!! Este még kimentünk természetesen vacsorázni és sétálni a tengerhez, ami a szállásunktól gyalog köbö 23 másodpercre volt! :-)

Jól kialudtuk magunkat mert velencei sétát terveztünk be szerdára amit Augustus kiadós reggelije után meg is valósítottunk. Négykeréken begurultunk Punta Sabbioni-ba, ami a következő település volt, jó nagy kikötővel, majd hajóra szálltunk. Velencében töltöttük az egész napot szinte és nagyon jól szórakoztunk. Megnéztünk mindent amit egy "tisztességes" túristának látni kell, majd a kis sikátorok felé vettük az irányt; lássunk valamit az "igazi" városból is! Találtunk egy kedves kis teret, ott kávézgattunk a teraszon és hallgattuk a helyi zöldséges kiabálását, majd a halpiacot látogattuk meg, de sajnos már lekéstük a nagy vásárt! Azért a szag így is elképesztő volt! :-)

Mikor visszaértünk Lidoba, persze az üzletek még nyitva voltak, ezért vacsora előtt még vettünk néhány dolgot és akkorát sétáltunk a szállodasoron, hogy csak na. Azt tudni kell, hogy megközelítőleg 14km hosszon nyúlik el a part mellett ez a paradicsom, tele boltokkal, éttermekkel, szórakozóhelyekkel és szállókkal. Egy shoppingmániás melegnek ez szinte kihagyhatatlan, nem még kettőnek!

A harmadik napon sem tétlenkedtünk vásárlás terén sem, hiszen rögtön reggel úgy indítottunk, hogy visszamentünk a sapkás boltba (Urban Caps) megvenni azt amin előtte nap még hezitáltam. Újabb shopping után a horvát autópálya felé vettük az irányt, ahol ugyan gyönyörű a táj, de még koránt sem nevezném késznek. Majdnem ötven kilóméteren csak autóút volt, de a nem kevés díjat (8 eurót) ugyanúgy ki kellett erre a szakaszra is fizetni. Kihagyni viszont sajnáltam volna, hiszen lementünk Sissy öreganyánk egyik kedvenc nyaralóhelyére is bedobni egy nagyon isteni ebédet! Opatija-t úgy kell elképzelni, mint egy kissebb Monte-Carlót, tele villákkal és kastélyokkal a hegyvonulaton, ami egy csodálatos öböl felett nyúlik el. Mesés volt!

Késő este értünk újra Mesztegnyőre, annyi erővel a testünkben, hogy szinte a zuhany alatt el bírtam volna álló helyzetben aludni. Szombat reggel aztán szedtük a kis cuccainkat és beugrottunk Nagyatádra egy kis családlátogatásra, meg anyukám almás pitéjére. Kimentünk Kaszóba is ami egy csodás tájvédelmi körzet, kis lápokkal és hatalmas fákkal tőlünk nem túl messze. Ha már lúd, legyen kövér!

Összegzésképpen: Olaszország és Velence lenyűgöző, a helyiek kedvesek és mindent megtesznek a náluk vendégeskedőért, a horvátországi táj káprázatos, sajnáltam volna kihagyni ezt a kellemes utat!

Nos, ezek a dolgok történtek velünk négy nap alatt! Remélem a képek még teljesebbé és élvezhetőbbé teszik az élménybeszámolómat!

Earth Intruders

Már csak 3 nap és digitális formában megjelenik az első szám a Volta-ról! Addig is klikk ide a kedvcsinálóhoz!

Az első YouTube díjak!

Öt napos szavazás után kihirdették az első YouTube videóverseny nyerteseit!

Kreatív kategóriában a chichagói OK Go zenekar nyert azzal a klippel, ahol nyolc futópadon adják elő érdekes koreográfiájukat. Eddig ezt az alkotást 13 millióan nézték meg ami azt is bizonyítja, mekkora tehetséggel van megáldva a négy srác.

OK Go - Here It Goes Again

Érdekesség még, hogy a legjobb zenésznek járó díjat egy gitáros csajszi kapta, akit máris leszerződtetett az Island Records és a nyáron ki is adják debütáló albumát.

Terranaomi - Say It's Possible

A legaranyosabb nyertes animáció kategóriában, egy New York-i diplomamunka, ami egy repülni vágyó kivi madarat mutat be.

Kivi

A 110 ezer lakosú XIV. kerületnek is kell egy központ, egy belváros, sétálóutca, szabadidőközpont, piac... Nos eddig igazán csak az utóbbi létezik, az is kissé lepukkanva és egy uszoda vadiúj állapotban. A négyes metró híre ide is csalogatja a befektetőket, akik azt igérik, hogy négy év múlva minden át fog alakulni és végre zuglónak is lesz belvárosa. Tehát egyidőben a metró átadással, ami már most csúszik négy hónapot, kínálkozni fog egy csomó új szórakozási lehetőség is. Várjuk ki a végét, hogy a lengyel befektető fejei mikor verődnek a falba, mert szinte biztos, hogy a metró beindítása minimum fél, de inkább egy évet csúszni fog.

Az önkormányzat igéri és be is tartja reményeink szerint, hogy minden kivágott fa helyére előnevelt csemetéket ültet. Akkor nem kell aggódnunk,lesznek lombok is nemsokára és a zöldeknek sem lehet egy szavuk sem.

Viszont még mindig kérdéses, hogy amíg a negyvenmilliárdos beruházás zajlik, mi lesz az árusokkal, kofákkal? Mennek és a templom mögött a parkban kereskednek?

Persze azért nagyon lehet örülni ennek a hírnek és teszem is, hiszen nekem csak előnyöm származhat abból, hogy pár utcára tőlem egy monstrum épül!?

Hihetetlen, hog bármit csinálsz már valaki megvalósította ... Tavaly történt, hogy kirobbant egy ötlet Zsolti (alias Zslatko) barátom fejéből, majd összeültünk hárman, Martini-vel (alias Tesó) és kiviteleztük. A nagy ötlet abból állt, hogy összeállítottuk Warhol Monroe-ját mini Post-it-ekből, kb. másfél x másfél méteres nagyságban, majd tesó összehozott a képből egy óriásplakátot az ARC pályázatára. Helyezést sajna nem értünk el, de nagyon jó móka volt.

Tegnap pedig ezt találtam: Duncan Wilson küzd az unalmas falfelületek ellen és Post-it-ból készített egy díjnyertes alkotást, a folyamatosan változó falat. Az alapelv kicsit más, de ezek szerint az ötletünk mégis csak "díjnyertes volt".