"filmek" kategória archívuma

Nem szeretek nézelődni, látok eleget az interneten olyan dolgokból, melyektől a frász kitör, ha már bemegyek egy áruházba, akkor szeretek költeni. Megvenni azt ami megtetszik, nem akarom csak úgy bámulni, viselni akarom, megenni, magamra kenni.

Ezért is veszélyes bemennem egy plázába, ezért is nem szeretek pénz nélkül, csak úgy kóvályogni, mert nem látom értelmét annak, hogy megnézzek, magamra képzeljek egy csomó mindent, aztán hetekig nem bírjam kiverni a fejemből őket. Nem szeretek sóvárogni!

Ma is amikor Édespofa felvetette az ötletet, hogy ugorjunk be az Árkádba, elhúztam a számat, mivel üresedő pénztárcámat nem kívántam tovább sanyargatni, de aztán mégis csak sikerült. Nem nagy összeggel, de azért ha már megláttam, nem hagytam ott, sem a 3800 forintos Mustang inget, melyben úgy nézek ki mint Brad Pitt a Thelma és Louise-ból, sem a 3000 forintos Springfield széldzsekit, amely tavasszal az új bringámon suhanva, majd nagyon jól fog kinézni rajtam.

Most meg persze kicsit szívom a fogam, meg persze örülök is, hogy nem hagytam ki őket, de ha nem látom, nincs dilemma, nincs lelkiismeret-furdalás, és persze nincs boldogság sem. Utálom ezt a sok bugyuta és intenzív, egyszerre, de legalább gyorsan tovatűnő érzést! Hess, most dolgom van Thelma-val!

Hát gyerekek megnéztük. Itthon. Ilyen jókat nem is tudom mikor nevettem utoljára, tehát megéri, simán. A végén már könnyeztem! És nem kell a duma, hogy csak is 3D-ben szabad megtekinteni, ezt most hagyjuk is, engem még mozifilm csak a látványvilágával nem tudott megvenni, most sem az érdekelt. Hozzátartozik, de nálam nem tudja elvinni a hátán a filmet.

Tehát ami mindenképpen emlékezetes volt és örökké belém égett, az a Terminátor, egy szál késsel, a gépek vs. madarak, ami azért jobb mint az elefántos sztori a Nagy Sándorban, az USB kapcsolat a természettel, és persze ahogy Cameron kiírta magát a saját életéből, és visszaadta Amerikát az indián őslakosoknak. Jó film, tényleg! Megyek is, rákapcsolódom Lulukára!

Néztük ezt a 2012 című hollywoodi remekművet, és az jutott eszembe, hogy ha a maják tényleg ezt jósolták, és még igazuk is lenne, akkor mit csinálnánk most? Mondjuk ha biztosan tudnánk, hogy vége lesz 2012-ben mindennek, mint ahogy nem lesz, de azért játszadozhatunk a gondolattal, mit tennénk?

Mondjuk ha nem az történne mint a filmben, hogy a kormányok az utolsó pillanatig nem értesítik a lakosságot, és drága pénzen jegyeket árulnak 400.000 embernek a hajóikra, a többi meg le van szarva, akkor is bemennél holnap melózni? Persze káosz lenne ha nem, de mégis csak inkább az álmaid rövidtávú megvalósításán fáradoznál, mintsem a melóban aszalódnál, nem? Egyébként meg Afrikába kell menni, ez derül ki a filmből, az nem lesz a víz martaléka. Óriási bakinak könyveltem el, hogy a mindentudó amerikai tudósok pont ezt nem látták előre, bár mást sem.

Habár most, hogy jobban belegondolok, tényleg nem tudom mi a helyes, vagy humánus, értesíteni a katasztrófáról mindenkit, hogy fel tudjanak készülni, és ezzel kirobbantani egy őrületes káoszt, vagy hallgatni az utolsó pillanatig? Akkor senki sem parázik, viszont szépen meghal. Szerinted?

Egyébként a 2012 átlagos katasztrófafilm, nagyon jó szereposztással, köztük Amanda Peet, John Cusack, Oliver Platt, és Chiwetel Ejiofor. Sajnos mint mindegyik hasonló film, ez is azon bukik meg, hogy mennyire kiforratlanok a karakterek, mennyire csak a látvány a lényeg, milyen finomságú fokozaton működik a humor, ami itt nincs, és persze azon, hogy mennyire Amerika központú az egész világmegváltás. Modern Noé bárkája sztori, melyet pár év múlva majd az RTL-en nézünk, egy unalmas vasárnap este ásítozva, de semmi több. Ha osztanék csillagokat, akkor 10-es skálán 3-as.

Pótolgatom a tavalyi lemaradást, de még nem mertem fejest ugrani az istenített Avatar című filmbe, inkább tegnap a Star Trek-kel kezdtünk. Bevallom őszintén, én ha jól tudom, soha életemben egy részt sem láttam végig a televíziós sorozatból, de Édespofa követte egy darabig, sőt rajongója is volt. Nekem vele ellentétben szinte semmit sem mondtak a karakterek, kivéve talán Spock-ot, de ettől még érthető, sőt élvezhető kis film volt, ha leszámítjuk, hogy néha a történet helyett a gondolataim azon kavarogtak, hogy miért nem sminkelték le jobban Chris Pine ragyáit.

Idén megint nem múltam felül önmagam, de azért volt pár érdekes alkotás amit láttam, sőt az első helyen szereplő filmet nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, akár többszöri megtekintésre is. Hozzáteszem, mint tavaly is, ezek mindegyike nem friss film, nem 2009-ben mutatták be, ezen lista az én kedvenceimet tartalmazza, azokat, amelyeket ebben az évben láttam.

01. Let The Right One In - Engedj be!
Ha eddig valamilyen fura oknál fogva azt hitted volna, hogy a Twilight a legtutibb vámpíros film, akkor egyrészt még nem láttad az Interview with the Vampire-t, illetve a tavalyi év legzseniálisabb filmjét sem, a svéd Lat den rätte komma in-t. Megbocsáthatatlan bűn ha kihagyod!  
02. Max Manus - Max Manus
03. Miss Pettigrew Lives for a Day - Miss Pettigrew nagy napja
04. Coco Avant Chanel - Coco Chanel
05. Milk - Milk
06. Fuera de Carta - Melegkonyha
07. Vicky Cristina Barcelona - Vicky Cristina Barcelona
08. Le Héros de la Famillie - Kék papagáj
09. Charlie Wilson's War - Charlie Wilson háborúja
Régóta fájt erre a filmre a fogam, egyrész Julia miatt, másrészt pedig annyi jó kritikát olvastam róla, hogy úgy gondoltam, ennyi ember egyszerre, egy dologban nem tévedhet. Nem is!
10. Burn After Reading - Égető bizonyíték
11. Agata e la Tempesta - Szex, szerelem, olaszok
12. Up! - Fel!
13. Dark Blue Almost Black - Sötétkék majdnem fekete
14. Terminator Salvation - Terminator-Megváltás
Iszonyatosan jó film lehetett volna, ha nem kefélik el nagyon, de nagyon a végét!
15. Snow Cake - Hósüti
16. Watchmen - Watchmen-Az Őrzők
17. Slumdog Millionaire - Gettó milliomos
18. Nyugalom
19. Harry Potter and the Half-Blood Prince - Harry Potter és a félvér herceg
20. Knowing - Képlet

01. Inglourious Basterds - Becstelen brigantyk
02. Avatar
03. Gran Torino
04. District 9
05. Up!
06. 2012
07. The Curious Case of Benjamin Button - Benjamin Button különös életét
08. Star Trek
09. Surrogates - Hasonmás
10. The Hangover - Másnaposok

Egyébként jó néhány filmet kihagytam a 2009-es kínálatból, mint például a Julie & Julia-t is, de idén pótolni fogok, ezt megígérem. Például az Avatart is! Tudom, iszonyatos csalódás lesz, de talán pont azért ...

Egy kissé mintha nosztalgikus, illetve érzelgősebb hangulatban lennék, de ez nem tudom minek köszönhető, hiszen én aztán ilyet soha ...

Talán év végének, és annak, hogy Mohikánék áthívtak szilveszterezni, vagy az Esthajnalcsillagnak, esetleg a krónikus Lulu-imádatomnak, bár ha jobban belegondolok, még azt is csak most fogtam fel, hogy én tényleg megkértem Édespofa kezét pár napja a kocsiban.

Mostanában Édespofa szinte csak buzis, spanyol, francia és főzős filmeket hajlandó megnézni, így most a The Cook, The Thief, His Wife & Her Lover című Peter Greenaway rendezte műalkotást nézzük, este pedig majd Meryl Streep, állítólag nagyon jó moziját, a Julie & Julia-t. Jön velünk valaki?

(A két film között egyébként főzni fogunk, ha jól sejtem nem Michael-t, de nem is Lulu-t, inkább babos, vagy sütőtökös rizottót!) 

Voltatok már úgy, hogy altató beszedését fontolgattátok? Én tegnap először, de azért mégsem tettem, mert egyrészt nincs itthon, másrészt pedig még csak 35 vagyok, nem kellene máris leszedálnom magam.

A dolog azzal kezdődött, hogy elmentünk megnézni este 10-kor a Harry Potter és a félvér herceget, ami megint csak felvetette nálam a kérdést, miért is van ekkora őrület ekörül a varázslógyerek körül. Szerintem kiszámítható, unalmas, cseppet sem lebilincselő, és még butácska is a történet. Tudom, ezzel 100 emberből, én vagyok így egyedül, de nem tehetek róla, én a Star Wars-t sem szerettem.

A moziból hazaérve aztán ágynak dőltünk, de míg Édespofa körülbelül 2 másodperc alatt aludt be, én még hallgattam egy kicsit Lulu szöszmötölését, ami aztán átment idegesítő csámcsogásba. Feloltottam a villanyt, mert már tudtam mi történt. Öribari másik szeme is a szájban végezte, ami pedig azt jelenti, hogy véget nem érő szopogatás az eredmény néhány röffentés kíséretében. Így aztán megszereztem a gombszemet, de nem, én nem szopogattam tovább, csak simán kidobtam a kukába. Szépen vissza is helyeztem magam az ágyba, de addigra Édespofa már úgy horkolt, hogy akkor meg attól nem bírtam aludni. Felébresztettem kétszer is, de semmit sem ért. Aztán mire már kezdtem megszokni, és a hangok által álomba is ringattam volna magam, jött az újabb zavaró tényező az ágy másik feléről. Lulu időközben bealudt, és álmában nyöszörgött, majd a kinti kutyák csaholására álmában válaszolva, néha felugatott. Persze halkan, alig hallhatóan, de időbe telt míg ehhez a hanghoz is hozzászoktam, és végre 2 után el bírtam aludni.

A jóhír viszont, hogy hosszú hetek óta most aludtam először 8-nál tovább, bár azért azt nem mondanám, hogy kipihenten ébredtem, de mégis örömmel tölt el a tudat, hogy nem, nem kellett 5-kor kelni!!! Juhé!

Megnéztem a Charlie Wilson's War című filmet itthon, melyet már a megjelenése óta meg akartam tekinteni, de mivel elég drágán adták a DVD-t, kivártam amíg leárazzák.

Hát el vagyok ragadtatva, le vagyok nyűgözve, és még azt is bátran merem mondani, hogy rég láttam ennyire élvezhető, sőt briliáns amerikai alkotást. Hibátlan forgatókönyv és rendezés, fergeteges humor, sőt mi több, zseniális színészek, melyek közül még Tom Hanks sem a megszokott arcát mutatja, nem is beszélve Julia-ról. Mintha mindenki egy új formát vett volna fel, és ezt nem azért mondom mert Philip Seymour Hoffman valaha is unalomig ismételte volna önmagát, de azt azért ismerjük el, hogy Roberts és Hanks szinte összes arcát ismerjük már, vagy legalábbis eddig azt hittük, hogy ismerjük. Jól van, azt persze elismerem, hogy Julia alakítása hajaz egy kicsit az Erin Brockovich-ra, de azt meg ugye nem lehet megunni. Jutalomjáték ez mindhárom színésznek, én mondom!

Egyébként nem is tudom miért vagyok ennyire meglepve, hiszen a rendezői székben az a Mike Nichols ült, aki többek között az HBO minisorozatát, Édespofával közös nagy kedvencünket, az Angels In America-t is rendezte! A forgatókönyvet pedig az a fickó írta, aki pár éve a Studio 60-at, azaz Aaron Sorkin.

Tegnap este kilenc körül hazaértem a melóból, bedinnyéztünk, aztán Édespofa fél órán belül kifeküdt. Én olyan fáradt voltam, hogy már aludni sem bírtam, így beraktam a Spirit című Frank Miller képregény filmvászonra álmodott változatát, ami körülbelül 15 percig kötötte le a figyelmemet. Vagy nem ajánlott fél szemmel, álomba szenderülés előtt nézni, vagy egyszerűen csak szar.

Emlékszem rá, hogy amikor Arankával (tényleg így hívták) "jártunk" a nyári táborban, ahol egyébként a ping-pong bajnokságot is megnyertem, nagyon furán néztek ránk az emberek. Leginkább azért, mert Aranka közel 10 évvel (én 13 lehettem) volt idősebb nálam, és ő volt az egyik táborvezető, illetve nem elhanyagolhatóan azért is, mert vörös vadmacska haja volt, hozzám képest 2 méteres termet, és két túlfújt lufi volt a mellei helyén. Én meg 120 centi voltam, esetlen, véznácska, és nylon ingben nyomtam, nyáron. Mellesleg van róla képi bizonyítékom is, amikor Arankával állunk a tábor többi gyereke között, ő is műanyagban és én is, de ezt jól nem mutatom meg.

Persze nem jártunk igaziból, csak sokat lógtunk együtt, és hagytuk, hogy az emberek azt képzeljenek belénk, amit akarnak. Egyszer brahiból még nála is aludtam a vezéreknek fenntartott helyiségek közül az övében, és reggel a sorakozóhoz együtt léptünk ki az ajtón, majd mikor lezajlott és mindenkinek leesett az álla, mi a faházak mögött könnyes szemmel nevetünk. Nagyon jó barátság volt ez, olyan ami sok éven keresztül tartott a két hetes nyaralás után is. Leveleztünk, minden titkunkat leírtuk egymásnak, ... a mesében talán még most is tarthatna, de mivel egyre messzebb kerültünk egymástól földrajzilag, így szép lassan megszakadt a kapcsolat.

De nem kell ennek feltétlenül így történnie, hiszen a filmeken nálunk ezerszer bátrabb emberek szerepelnek, és bizony van olyan páros, főleg egy svéd alkotásban, amelyik minden különbözősége ellenére is együtt marad, mert nem számít semmi, ha két ember szereti egymást. Még az sem, ha az egyikük nem ember, de mégis emberibb mint közülük jó néhányan.

Igen, végül is az Engedj be! egy nagyon romantikus Rómeó és Júlia történet, két gyerekről, akik számára nincs akadály. Én imádtam, imádom most is! Azt hiszem ha kijön az itthoni változat, még nézős lesz párszor, mert vannak párbeszédek benne jószerével, melyeket szó szerint idézni szeretnék majd az életem során még sokszor.

És ha már itt tartunk, a többieknek akik a Freeblog és a Cornerfilm közös vetítésén ott voltak tegnap este, hogy tetszett a film? Bennetek is mély nyomot hagyott, és ti sem a vértől borzongtatok?

Lassan Nicolas Cage levédethetné az apokaliptikus térdre borulást, mint védjegyet, hiszen már nincs olyan mozi amelyben ne láthatnánk tőle a megadás eme remek és utánozhatatlan elemét. Jó kemény térde lehet, az biztos!

A Knowing pedig az első olyan film, amelyben annyira lényegtelen a beszéd, hogy simán némafilmként is értető lenne. Szinte semmi lényeges nem hangzik el benne amit már más, a világvégét bemutató alkotásban ne láttunk volna. Én úgy az első 20 percig reménykedtem, hogy nem jönnek el a földönkívüliek és nem alkotják újra Ádámot és Évát, de aztán beláttam, hogy teljesen felesleges. Mindenesetre a kavicsok szépek voltak!

Kifejezetten tetszett ez a film, és nem csak azért, mert a főszerepben egy olyan baromi szép srác játszik, mint Quim Gutiérrez, akinek a vászonról történő pár perces eltűnése is azonnali elvonási tünetekkel jár. Nem, ez a történet is mellbevágó, és csak pont annyira adagolja a rendező a nyálas szerelmi vonalat, mint amennyit még én is elviselek, sőt igénylek is néha.

Egyébként a lényeg, amit már azt hiszem brit tudósok is felfedezték, sőt be is bizonyították, hogy ha egy egyenlet, azaz egy adott élet résztvevőinek darabkáit szépen lassan kiszedegeted a halmazból, a végére egész jó kis dolgok is kijöhetnek eredményként. Például ki lehet venni egy folyamatosan lehúzó családtagot, egy régi barátnőt, akin még nem vagy túl, de kivehető egy érzés is, mint például a bűntudat.

Ha pedig ezzel a zagyva ismertetővel felkeltettem volna a figyelmed, akkor ne menj sehová, csak nézd meg tök ingyen és legálisan a filmet te is a Filmklik oldalán, aztán írd meg ide nekem is, hogy tetszett-e. 

Annyira szeretnék csupa jót írni az új Terminátor filmről, de komolyan. Meg is próbálom, nehogy már csak a lehúzás menjen tőlem felétek állandóan.

Szóval jó kis trükkök voltak benne, frankó a látványvilága, korrekt a színész játék, már ami Sam Worthington-t és Moon Bloodgood-ot illeti. Volt eleje és vége is a filmnek, sőt még egy negyed poén is elhangzott benne. Sok filmben még ennyi sincs.

Kapja be a tv2, meg úgy általában mindegyik csatorna, ugyanis a faszom kivan most már tényleg velük. Ma hajnalban például megint 20 perccel később kezdődött az adás mint ahogy kellett volna, így a Hajlakk című film vége megint lemaradt a felvételről. Tényleg el fogok odáig jutni, hogy kiköttetem a francba a tévét, és akkor egy dologgal kevesebb lesz ami miatt állandóan idegeskednem kell. Ráadásul most az összes sorozatot amit néznék, egy napra pakolták, így biztos lesz ami kimarad. Pénteken megy a Dr. Csont, a Rejtély, a Rúzs és New York, az Álomgyári feleség, és most a Viasat 3 is odapakolta a Stúdiót. Azt hiszem ez utóbbiról lemondok, hiszen az első évadot már láttam, de akkor is, mi a fene ütött ezekbe?

Mostanában csak romantikus olasz, francia és spanyol filmeket nézünk, mint például a Kék papagáj Catherine-el, vagy a ma megtekintett Agata e la tempesta, Silvio Soldini rendezésében.

A filmkritika részemről tömör és lényegretörő lesz, ugyanis csak Édespofa egy mondatát idézném, mellyel a mozit zárta: "Olasz akarok lenni!" Azt hiszem ez elmondott mindent amit tudni kell a filmről. Dolce vita!