"infó" kategória archívuma

Azért az nagyon durva, hogy Magyarországon már ki sem mozdultunk a lakásból, többek között azért mert besavanyodtunk, és persze azért is, mert pénzünk sem volt, itt meg állandóan megyünk. Minden hétvége arról szól, hogy mit nézzünk meg. Persze ez az újdonság varázsa, majd biztos elmúlik, de ...

... most úgy áll a helyzet, hogy koncertekre is fogunk járni, mert Londonban van mire. Ide az is eljön, aki nem akar, de ki ne akarna. Most szombaton Hundreds és Bodi Bill, januárban Hercules & Love Affair, áprilisban meg befigyel egy kis Turboweekend a Soho-ban. A Bodi Bill jegyet már meg is vettük, de nyilván a többit is meg fogjuk, hiszen 8 font volt ez is, amennyiért itt 1 óránál pár perccel többet kell dolgoznom. Hát nem röhej?

Ja, és december 5.-én ingyenes The Good Natured koncert lesz az Old Blue Last nevű klubban, arról meg ne is beszéljünk, hogy februárban O.Children lép fel a XOYO-ban.

Zsoltinak nem is kellett menni dolgozni, mert náluk akkora káosz van az utakon, hogy az egész irodaházat bezárták. Bezzeg a belvárosban ahogy leesett, el is olvadt, így hozzánk mindenki be tudott jönni dolgozni, pedig örültem volna én is egy hirtelen jött szabadnapnak.

Egyébként meg kíváncsi lennék azoknak a fejére, akik otthon sírnak minden télen, hogy mekkora hó van és még nem is takarítják normálisan, ugyanis itt még csak nem is sóznak, a hóeke pedig csak az emlékezetünkben él, de szerintem ott sem sokáig, itt ugyanis se híre, se hamva. Egyszerűen leesik a hó, aztán úgy marad amíg el nem olvad.

Juciék (bocs, Judit) meg itt ragadtak, nem mentek ma a gépek Gatwick-ről, de azért remélem holnap már el tudnak repülni, nem jó ennyit itt lenni, még megszokják.

... de előbb még egy jó hír, hogy Lulu marad Brüsszelben áprilisig, Zsuzscsiék vigyáznak rá, így megoldódott az elhelyezése addig amíg át tudjuk hozni.

A fogorvosról meg annyit, hogy természetesen mikor esett ki a betétem? Na mikor? Pedig mielőtt eljöttünk, ellenőriztettünk mindent Gáborral, de hát ilyenekre nem lehet felkészülni. Aztán rákerestem a barátomban, és rögtön kidobta a Forest & Ray oldalát, le is leveleztük, hogy mikor megyek, és az áraik sem voltak durvábbak mint otthon. A doktornő is kedves volt, szépen kiégette az ínyem, visszaragasztotta a betétet, és sok sikert kívánt. Ajánlom nektek is!

Ja, és még egy hír! Megyünk Brüsszelbe meglátogatni Lulut valamikor novemberben. Bocs, hogy így csapongok, de annyira örülök! Sőt mi több, baromi szerencsésnek érzem magunkat. Annyira jól alakul minden!

... a jövő héttől pedig még durvább lesz minden, hiszen dolgozni fogok. Igen, felvettek! Pedig már úgy tűnt egy hosszú nyaraláson vagyunk, de előbb-utóbb valóság lett abból, hogy külföldön fogunk munkát vállalni.

Itt Angliában egyébként sokkal könnyebb a hivatalos dolgokat elintézni mint az Brüsszelben tűnt. Rögtön első dolgunk volt bankszámlát nyitni, melyet mi a Lloyds-nál intéztünk. Mákunk volt, mert valamiért a Silver csomagot kaptuk, ehhez pedig azt írják a tájékoztatójukon, hogy egy év után adható csak, de megadták. A franc sem tudja miért!

Az angoloknál továbbá kell egy NI szám regisztráció, melyhez szükséges egy interjú, amire adnak telefonon egy időpontot, akkor kell befáradni a helyi Job Center-be. Nekünk ez október 6-án lesz, és hogy össze tudjátok hasonlítani, egy hasonló okmányhoz a belgáknál két hónapos várakozás van, ott október 27-re adták ki az időpontot. Az már csak hab a tortán, hogy amikor felhívtuk őket és meghallották, hogy magyarok vagyunk, rögtön felajánlottak egy tolmácsot, sőt az interjúra is kapunk egyet. Álmodom?

Aztán el kell intézni még egy dolgot a postán, a Home Office regisztrációt. Ez mindenképpen kell a munkavállaláshoz, tőlünk is mindenki ezt kérte elsőre. Be kell küldeni a magyar személyit egy szürke színű (safety) borítékban, két fényképet, és a leendő munkaadó által írott szándéknyilatkozatot, hogy foglalkoztatni kíván, vagy a már meglévő szerződést. Pár hét múlva ezeket a már meglévő engedélyekkel visszaküldik, mi mellékeltünk is egy válaszborítékot a csomagba, hogy biztosra menjünk. Mellesleg a követségen kértünk ideiglenes útlevelet is, hátha időközben át tudunk menni Luluért. Ez 40 font volt, de a regisztrációhoz fel kell tölteni az itteni bankkártyát is 90 fonttal, mert ezt húzzák le a szolgáltatásért cserébe. Remélem ezzel minden rendben lesz, mert az állásinterjún háromszor is elmondták, hogy ha ez nem lesz meg akkor mehetek amerre látok.

Aztán kell majd dokit is választani, és bejelentkezni az itteni betegbiztosítási rendszerbe, ezt majd most intézzük, még nem teljesen világos, hogyan kell, de majd meglesz ez is. Mindenesetre engem minden további nélkül elláttak már háromszor is a fülgyulladásommal, pedig még nem választottam dokit, amikor meg lobogtattam az otthon kért Uniós betegbiztosítási kártyát, elvették aztán megkérdezték ez mire jó, minek kell ilyen, majd visszaadták ... Ha pedig itt már szilárd lábakon állunk, megyünk haza, mert otthon meg mindenhonnan ki kell jelentkezni, például a TB-ből is, különben állítólag meg leszünk büntetve.

A kocsit is fél éven belül el akarjuk otthon adni, ugyanis addig lehet itt külföldi rendszámmal használni, aztán le kellene cserélni, de mi inkább megválnánk tőle, hogy itt vehessünk újat. Hogy miért? A válasz egyszerű, hiszen Angliában nagyon olcsók a kocsik, egy Volvo V70 890 font használtan, és még nem is néztünk nagyon körül, csak a Gumtree-n.

Szóval a lényeg, hogy szorítsatok nekem nagyon, hogy megfeleljek a munkahelyen, ami egyébként egy nagy nemzetközi cégnél lesz a Marble Arch-nál, az ő konyhájukon fogok kisegíteni és mosogatni. Egy barátunk fog betanítani az első héten, aztán már egyedül nyomom. De nem is a munka miatt aggódom, hanem mert az angolom itt kint úgy tűnik még kevesebb és szarabb mint azt otthon hittem.

Senki meg sem kérdezi mit keresünk Londonban? Persze azokon kívül akik tudják, mert mondtam nekik. Senki meg sem lepődik?

Pedig az van, hogy áttettük a székhelyünket, mert sajnos Brüsszelben nem jöttek be a számításaink, túl bonyolult a hivatalos papírok intézése, nem tudtunk munkát vállalni, és elszámítottuk magunkat a franciával is, többek között ... Ettől még jól éreztük magunkat, jó volt Zsuzscsiékkal együtt lakni, pedig eleinte paráztam tőle, de már sajnáltam amikor el kellett jönni. Körülbelül két hetet nyomtunk le ott keresve a lehetőségeket, de az utolsó napokban, amikor már Londont szerveztük, csak turistáskodtunk. Megszerettük az ottani szállásunkat is a Rue Wery-n, Lulu is jól érezte magát, még a meredek lépcsőket is örömmel ugrálta meg. Persze nem tettünk le a visszaköltözésről 100%-ban, hiszen engem behívtak a tanácsra október 27.-én a hivatalos papírok ügyében. Ha itt nem érezzük majd jól magunkat, akkor még mindig megvan a lehetőség ott folytatni. De nem akartuk felélni az összes tartalékunkat, és majdnem novemberig várni a sült galambot, közben meg azon aggódni, hogy beesik-e valami feketén végezhető munka, amiért ki is toloncolhatnak az országból, vagy sem. Inkább megkerestük a Londonban élő barátokat, hátha itt más a helyzet, könnyebb munkát vállalni, van is lehetőség, ...

... aztán miután lebeszéltünk mindent, csütörtökön elindultunk komppal Oostende-ből a kis Micukóval, de sajnos Lulu nélkül, akit ott kellett hagynunk 10 napra vagy még többre, Zsuzsiéknál. Itt ugyanis olyan kemény szabályok vannak a házi kedvencek behozatalára, hogy csak lestünk. Persze érthető, itt nincs veszettség, és nem is lesz, ezért kellett Lulu-t még elvinni Brüsszelben egy állatorvoshoz, aki vett tőle vért, majd elküldte egy laborba, melynek az eredménye után jöhet csak be a kutya az országba. Olvastunk mindenféle karanténokról, meg fél évekről, de a belga doki megnyugtatott, hogy csinált ő már ilyet, nem kell aggódni, nincs fél év várakozás. Remélem így lesz, de ettől függetlenül a napokban felhívjuk majd az itteni Home Office-t, és velük is beszélünk, nehogy aztán a határon fordítsanak vissza minket. Ők már csak tudják mit, és hogyan lehet. Egyébként sejtettem, hogy Lulu hiánya ki fog borítani, de amint átértünk Angliába, valami iszonyatos szomorúság vett rajtam erőt, de nem az idő miatt, itt süt a nap, nem esik, és 18-20 fokok vannak napközben. Inkább ez az egy hónapos pakolás, beköltözés, munkakeresés, idegenben tájékozódás, amire rátett még egy lapáttal Lulu hiánya, és az úton összeszedett fülgyulladás is. Összeomlottam, és első nap elsírtam magam, zokogtam Zsolti vállán, nem lehettem szép látvány, de aztán elmúlt. Megnyugodtam, pihentem, és számba vettem a dolgokat. Végül is ha minden jól megy, pár hét múlva megyünk Luluért!

Apropó fülgyulladás!!! Szombat délelőtt bementünk az itteni egészségügyi centerbe, ahol kaptam antibiotikumot, bár doki nem látott, csak egy nővérke. Az EU kártyámra nem is voltak kíváncsiak, elláttak anélkül is, csak a személyim kellett. Aztán tegnap estére olyan szinten voltam szarul, hogy már megváltásnak éreztem volna azt is, ha felszúrják, így visszamentünk a Wilson-ba, ahol egy nagyon kedves doktor látott el, majd felírt még két fájdalomcsillapítót, és kaptam fülcseppet is, melyek így már lehúzták egy kicsit a gyulladást, és végre rendesen kezdett folyni a fülemből a genny, nem csak cseppekben. Képzelheted milyen guszta, de legalább pár órára megszűnik tőlük a nyomás. A doktor egyébként kihangsúlyozta, hogy ha el is múlik a fájdalom és rendbe jövök, vagy legalábbis úgy érzem, azért ő szeretne még egyszer látni jövő pénteken. Olvastam egy magyar kórház oldalán, hogy milyen durva szövődmények lehetnek egy középfülgyulladás után, és mivel még sosem volt ilyenem, azt hiszem az lesz a legjobb ha szépen visszaballagok majd a kedves bácsihoz.

Egyébként itt mindenki kedves, nem nagyon találkoztunk még mogorva arcokkal, és ami főként kellemes meglepetés, hogy amint megtudják, hogy külföldi vagy, még tovább tudják húzni a szájukat a fülük felé. Elájulok, hogy itt mennyire illedelmesek, figyelmesek, ... Tegnap is a doktor, de a patikában a nénike is zabálnivaló volt, a bankban Ilene pedig olyan számlát nyitott nekünk amit még az itteni barátaink sem kaptak meg, és most marha irigyek. Silver Account-nak hívják, lehet vele mindenféle okos dolgokat csinálni, de sajna ma vissza kell mennünk, egyrészt az igénylőlapot leadni, másrészt szólni, hogy Zsolti nevét elírták. Mindenhol elírják, és nem lenne jó ha a bankkártyáján rossz név szerepelne. Mert várjuk, mint a messiást, ugyanis ez is kell a munkavállaláshoz, másrészt pedig itt nagyon furán néznek ha nincs chip-es kártyád. A legtöbb helyen az automaták el sem fogadnak másikat, tegnap pedig a Sainsbury's-ben méregettek furán amikor átadtam az Erste Bankos mágnescsíkos kártyámat. De van már Oyster kártyánk is, meg az itteni tömegközlekedésre kell, olyan mint a jegy, illetve a bérlet. Feltölthető online, vagy az állomásokon, és az utazás végén vonja le a megfelelő összeget. A londoni tömegközlekedés egyébként a magyar fizetésekhez mérten irtózatosan drága, ha majd keresünk, megmondom, hogy az ittenihez képest is az lesz-e! Ja, telefont és internetet is vettünk, itt fillérekért dobálják utánad a mobilokat, és az elektronikai cikkek úgy általában olcsóbbak mint otthon, vagy körülbelül ugyanannyiba kerülnek. Bár ahhoz nagyon gyorsan hozzá tudtam szokni, hogy Brüsszelben mindenhol van Wi-fi, ezzel ellentétben itt csak alig, azaz szinte sehol. Ez megrázott kicsit! De visszakanyarodva az árakhoz, a kaják sem tűnnek vészesnek, ahhoz képest meg pláne nem, hogy itt mindenki a sokszorosát keresi annak amit mi otthon. Mondjuk Brüsszel olcsóbb volt, az ottani Lidl nem egyszer meglepett minket, a kedvencünk pedig a Colruyt volt, ahol még a saját márkás (Everyday) termékek is finomabbak voltak mint Magyarországon a prémium kategória. Az áraaik pedig jóval alacsonyabbak! De itt sincs ez másként, a Sainsbury's iszonyatosan jó áruválasztékot kínál, és a saját márkás termékek is egész finomak. Gyömbérsört vedelünk minden nap, bár ezt még Belgiumban megszerettük, de itt is mindenhol kapható, még az Ikeában is!

Most elköszönök, mert Robi intézett nekünk egy meghallgatást a cégnél ahol ő dolgozik, így nemsokára indulunk a belvárosba. Majd jövök fotókkal, meg minden! Szorítsatok!

Mióta megvan a HTC mobilom, folyamatosan töltögetem le hozzá a kényelmi szempontokat bővítő programokat, melyeknek se szeri, se száma. Igaz még kezdő vagyok, de gondoltam megosztom veletek, szintén Androidosokkal, hogy melyek a kedvenceim, remélem segíteni tudok nektek.

Elsőként érdemes beszerezni a közösségi oldalak alkalmazásait, én legalábbis ezekkel kezdtem. Facebook, Twitter, Plurk, ... A Twitter-hez egyébként ajánlom a Seesmic-et, sokkal jobb mint bármi más! Ha van Tumblr-ed, akkor ahhoz is érdemes beszerezni az Androidos verziót, ugyanúgy működik mint az asztali gépeken, tudsz követni, blogolni, megosztani.

Szintén elsők között az egész telefont érdemes szinkronizálni a Google fiókoddal, illetve a Facebook-kal és a Flickr-rel. Így automatikusan szedi le a telefonkönyvbe is az ott található emberkéket, így egy csomó időt megspórolhatsz a számok átmentéséből. Persze az a legjobb, ha valaki nem kötőjelekkel írja a telefonszámát a profiljába, hanem simán egybe, akkor rögtön hívható is. És természetesen képet is tesz a készülék minden név mellé, sőt minden adatot amit az illető megad magáról, így mindenkinek készül egy személyes névjegykártyája.

Okos telefonálásra is lehetőség van, én a Nimbuzz-t, a Fring-et, és a legújabb Facebook terméket, a Vonage-t használom. A Nimbuzz tud Skype-ot, a Fring videóhívást is, a Vonage pedig az összes Facebook ismerősöddel akik letöltötték a programot, ingyenes telefonálást tesz lehetővé.

Nyelvtanulásra is használom a gépem, erre a British Council alkalmazását, a Learn English-t használom, illetve kerestem franciát, de azt még nem találtam. Kiegészítésnek jó a Google Translate, és a Hungarian Dictionary is, ha hirtelen keresni kell egy-egy szót.

Mivel köztudott, hogy szeretem a külsőségeket variálni, én leszedtem a sok száz lehetőség közül a Flikie nevű, majdnem 200 képet tartalmazó gyűjteményt, így bármikor lecserélhetem a hangulatomnak megfelelő színekre a hátteret.

Csengőhangokat is lehet szerkeszteni, ehhez elég feltenni a telefonra a kedvenc dalaidat, aztán a Ringdroid-dal kivágni belőlük a kedvenc részed, és máris kész az egyedi csengőhangod, ráadásul nem kell a szám elejétől, beteheted a közepét is.

Noteszként a Notes nevű egyszerű cuccot használom, abban jelszóval is lehet titkosítani egy-egy bejegyzést, de hasznos és kiegészíthető az Astrid Tasks nevű program is.

Játékként pedig a Foursquare-rel szórakoztatom magam, illetve a barátaimat. Így mindig tudhatják, hogy merre járok, mit csinálok, és még pontokat is lehet összeszedni, sőt polgármester is lehet belőled, ha elég sokat jársz egy helyen.

Már csak egy olyan programot keresek, mellyel vidáman posztolhatok a telefonról a Freeblog-ra, mert az úgy alapból a böngészőből nem igazán megy, és ha működik is, akkor sem kényelmes. Kerestem a Windows Write-ot, és a Marsedit-et is, de egyik sincs még, pedig jól hangzik mindkettő ...

Ja, és a Skype-ot is csak a Nimbuzz-on érem el, de ez legyen a legkisebb probléma, hiszen ezek is megoldódnak nemsokára remélhetőleg. Olvastam, hogy hamarosan lesz Skype az Android-ra is, így türelmesen várakozom.

És ti miket használtok? Játékok közül miket ajánlotok még a fenn is említett alkalmazáson kívül? Vannak még jó nyelvtanító, gyakorló programok? Zenelejátszásra mit ajánlotok? Az alap player megfelelt nektek, vagy szedtetek le másikat ami többet tud? Mert ebben például nincsenek hangszínek ...

Mondjunk! Évek óta lemondanék róla, a hajléktalanok javára, a rákosok javára, az elhagyott gyerekek javára, a kidobott állatok javára, az AIDS betegek javára, a ...

... hogy én ezen mekkorát röhögtem! A főszerepben Justin Long és Mike White, illetve egy francia bulldog, mely Mike sajátja. Devin és Glenn története egyébként a kaliforniai Proposition 8-ra adott egyik válasz, mely szerint homoszexuálisok nem köthetnek házasságot. De ha már itt tartunk, van ennél rosszabb is, mely filmre Noel hívta fel a figyelmem. Vigyázat, sokkoló képek következnek, ha a fenti linkre kattintasz!

Néha szeretek belebújni a női kiadványok világába, ha lehetőségem van rá, átböngészem mindegyik aktuális számot, kezdve az Elle magazinnal, egészen a Cosmo-ig. Ne kérdezd miért, talán mert izgalmasnak tartom, milyen gondolatokat fonnak a nők köré, mi mozgatja őket, és persze azért, mert én is tudni akarom melyik a legújabb és legcsodálatosabb hajtöredezést gátló módszer.

Tegnap például egy Cosmopolitan akadt a kezembe, lapozgattam, nézegettem a képeket, aztán mivel sokáig ültem egy helyben, elkezdtem olvasgatni. Bár ne tettem volna, mert oldalról-oldalra egyre inkább kifárasztott. A végén dühösen dobtam félre, nincs is kedvem újra kinyitni. Mi ez a sok butaság, és honnan szedik őket? Ezzel etetik a nőket? Felháborított a töménytelen, felszínes, okoskodó gondolat. Mi az, hogy a fecske fürdőnadrág divatjamúlt, azonnal kerülni kell a pasit, ha ilyet vesz fel? A másik fickó meg csak akkor buzi, ha flip-flop papucsban van, és minden szexuális indíttatás nélkül naptejet ken a hátadra? Szó szerint: "De vigyázz, ha a flip-flop színe tökéletesen passzol az úszónadrágjához, és a Ray Ban napszemüvegének lencséje szivárványszínű fényvisszaverővel van ellátva, sanszos, hogy nem a szívedre, hanem a Cosmódra pályázik, és nyálcsorgatás nélkül keni be a hátad a melltartópánt alatt is." Mi van?

De nem csak ez a cikk ilyen félelmetesen ostoba, szinte alig találni olvasható írást az újságban. Persze a túl nagy hype miatt várok ilyen sokat ettől a laptól, pedig nem szabadna a felszín alá nézni, csak a képeket csodálni. Ez egyébként sem az első alkalom, hogy ettől az újságtól kifekszem, soha nem értettem mitől fogy annyira. Még jó, hogy nem mindegyik női magazin ennyire butácska és önimádó. Ti melyiket szeretitek? Én az Évában mindig pozitívan csalódom.

Ja, és a végére, hogy valami pozitívat is mondjak, miután interjút adtam a Time Out Budapest magazinnak, és kaptam egy példányt, teljesen beleszerettem. Minden hónapban venni fogom, pedig már lemondtam lassan a nyomtatott sajtóról, de ebben olyanokról és úgy írnak, ahogy kevesen. Egy csomó érdekes cikk van benne, például a bringázásról, a Gang csoportról, divatról, életmódról, ... Színes és izgalmas!

Végre eljutottunk odáig, hogy kiválasztásra került a gép, egy Nikon D5000, így Édespofa most már megkaphatta a születésnapi ajándékát, igaz január helyett most. Sokat válogat tudom, de így vagyunk mi ezzel! Legalább a névnapjára már kitalálta mit szeretne, és meg is kapja nemsokára. Egyébként meg köszöni mindenkinek aki felköszöntötte!

Eme érdekfeszítő bevezetés után most egy pár szóval még méltatnám a boltot ahol vettük a fényképezőt, ugyanis amellett, hogy a legolcsóbb árakon dolgoznak, még segítőkészek, kedvesek, és szolgálatkészek is. Mivel manapság ilyet ritkán tapasztalok, kalapot kell emelnem előttük. Bementem hozzájuk, és az első pillanattól az utolsóig úgy éreztem, hogy igen, én itt egy ügyfél vagyok, egy vásárló, és ők értem vannak.

A másik amit kiemelnék, hogy a magyar kereskedők nagy százalékánál előforduló, ajánlatok útján terjedő lehúzás szag sem volt érezhető. Tiszta volt a levegő!

Kicsit szétzuhantam a héten, ezért elnézést is kérek gyorsan Szuperapu-tól, hogy nem voltam ma elég szórakoztató, holott ha nem is látszott, én attól még nagyon jól éreztem magam náluk. Finom volt a chips is!

Egyébként a felső ajkam cserepes, alul meg herpeszes, így ha valaki holnap a Bringaexpo-n, vagy a Bulldogpiknik-en nem ismer fel, nem fogok rá megharagudni.

Van az utcánkban pár francia bulldog, és közülük az egyik, egy Zsömi névre hallgató 6 éves kislány, éppen gazdit keres, mert nem tudnak már róla gondoskodni. Ivartalanítva van, szobatiszta, és nagyon különleges, ugyanis zöld a szeme, és a színe sem egy sztenderd. Természetesen ajándékba elvihető, csak jó helyre kerüljön, ami nem baj ha a közelünkben van, mert Luluval nagyon jó barátnők. Ha érdekel, fotó itt található, elérni pedig a gusvagyok@gmail.com címen tudsz.

A múlt héten rendeltem tőlük először, miután a futár beugrott egy étlappal, és azt kell mondjam, igazán ízletesen volt elkészítve az Arrabiata Penne, gondoltam is rá, hogy kérni fogok a továbbiakban is tőlük, főleg azért, mert a szállító pasas nem csak úgy bejött aztán eltűnt. Visszajött pár nap múlva, megkérdezte mi volt a vélemény, tetszett-e az étel minősége, ...

Ezek után pedig ma felhívott, mert elfelejtettem leadni a következő rendelést, és nagyon óvatosan megtudakolta, hogy miért nem jelentkeztem. Nem erőszakosan, nem tolakodott, nem volt levakarhatatlan, egyszerűen csak figyelmes. Hát kérem szépen valahogy így kell ezt csinálni! Szolgáltatni, törődni, figyelni, nem csak úgy odabaszni a moslékot a disznók elé, oszt jó napot! Mert a futár a cég arca, ezt úgy tűnik a Menza Food, azaz a Hírös Kft, észrevette és remekül használja is, míg más cégeknél a kiszállító az utolsó ember a ranglétrán, én pedig komolyan úgy gondolom, hogy nála dől el javarészt minden.

Csak azt tudom mondani, hogy így tovább, ilyen odafigyeléssel, mert ez sajnos ritka még mindig, pedig a piacon harc van, ha jól hallom, ami baromi kemény, de ezzel amit Hírösék csinálnak, ki lehet tűnni, lehet különlegesnek lenni. És sajnos ez az ami még mindig nem természetes! Talán a Mixer-nél (ahol a srácok még tiszták, helyesek és kedvesek is) tapasztaltam eddig hasonlót, meg a Vegafood-nál. Náluk is olyan érzésem volt a futárokkal, mintha tényleg figyelnének rám, tényleg én lennék az ügyfél, és ők azért dolgoznának, hogy megkönnyítsék az életem egy részét, finom ételeket rakjanak az asztalomra, és miután befaltam, megkérdezzék, hogy ízlett-e. Egy ilyen apróság baromi fontos tud lenni, higgyetek nekem aki a kereskedelemben dolgozik már hosszú évek óta. Az esetek 90%-ban amikor egy vevő kifelé megy a boltból, és azt mondom nekik, hogy további kellemes napot, óriási mosolyt kapok, és szerintem tényleg szebb lesz a napjuk ettől. Próbáljátok ki!

A 3-as villamos még mindig nem jár, ellenben a fekete 173-as busz hellyel-közzel igen, bár a 7-es megint csak nem. Aki az Örsre tart, annak ajánlom a 82-es trolibuszt, melyre a Róna utcánál lehet felszállni, vagy a Szugló sarkon, mert az megbízhatóan jár már a sztrájk kezdete óta. Rövid közlekedési híreinket hallották!

(Mellékesen elmorfondíroztam azon, hogyha szmogriadó lesz, miközben a BKV sztrájkol, és megint csak páros és páratlan napok lesznek, akkor az a helyzetet milyen iszonyatos fokon és formában színesíti. Érdekes lesz!)

... és ez jó hír! Tegnap egész nap jártak, így ha ma is közlekednek, akkor legalább a nagyobb csomópontokat meg tudom közelíteni, és talán metróval bejutok a munkahelyre.

Tegnap egyébként este néztem a késői híreket, és egy MSZP-s főokos nagy kegyesen bejelentette, hogy megnyitják a buszsávokat az autósok előtt, de csak azok közlekedhetnek rajta akik még minimum 2 embert szállítanak. Szuper jó az ötlet, csak ezt ki, és hogyan ellenőrzi? És egyébként is szabad stoppolni városon belül? Mert akkor mindenki jól járna, hiszen az autós ha felvesz két utast az útszéléről, akkor már mehet a buszsávban, és nekem sem kellene annyit gyalogolni. Te felvennél két idegent a kocsidba?

Emlékeztek amikor nem is olyan rég a blogon arról írtam, hogy az ilyen meg olyan fetrengős fesztiválokat már nem annyira bírom, azaz kinőttem, és valami teljesen más koncertélményre vágyom?

Hát ezért is nagy örömmel adok hírt arról, hogy megvalósították az álmom, méghozzá az Eklektika kávézó üzemeltetői, ugyanis náluk kerül megrendezésre az a koncertsorozat, melyben elsőként Rutkai Borit láthatjuk majd, szinte kézzelfogható közelségben. Egyébként a szervezők célja az, hogy havonta egyszer a hazai alternatív könnyűzene krémjét hozzák el közénk, minden hónap utolsó csütörtökjén, és nagyon barátságos hangulatban mutassák be őket, mintha csak a kanapédról néznéd őket.

Az első koncert tehát 2010. január 28.-án lesz Rutkai Borival, a Nagymező utca 30-ban, melyre helyet kell csak foglalni a kávézó elérhetőségein, például a 266-12-26-os számon, és a belépőt, amely egyébként nagyon baráti, ugyanis csak 1000 forint, a számlával együtt fizetni távozás előtt.