"interjú" kategória archívuma

A december 19.-én megrendezésre kerülő The Unbending Trees koncert kapcsán találkoztam a frontemberrel, illetve Bocskor Bíborkával az Eklektikában. Beszélgettünk a sikerről, a lemezkiadásról, barátokról, a közös munkáról, és még mindig a Megasztárról, persze csak a kedvemért.

Mesélnél nekem a kezdetekről? Mondjuk a Megasztár utáni időszakodról?

Bíborka: Persze, mire vagy kíváncsi?

Mondjuk arra, hogy milyen volt megélni ezt az egészet, aztán milyen volt kijönni belőle, és arra, hogy mikor döntötted el, hogy nem leszel celeb. Tudatos döntés volt ez egyáltalán?

Bíborka: Azt sem tudom honnan kezdjem, annyira lerágtam már ezt a csontot. Mindig is óvatosan kezeltem ezt a témát, azért mert részt vettem benne, és voltak pillanatok,amikor jól is éreztem magamat, de távol áll tőlem a megaizmus :-) ez a szellemiség. Mindkét pólust megtapasztalva nem döntöttem mellette. Persze elgondolkodtam: oda raknak majd,ahová könnyen betudnak sorolni, egy külföldi énekesnő itteni prototípusa leszek, megpróbálnak majd eladni, elkezdek haknizni, keresek pénzt, úgy ahogy mondják, nem az én értékrendem szerint, külsőségekkel jól kitámasztgatva, dicsérnek majd elítélnek, de csinálom kb 3 évig, aztán belső tartalom nélkül szétesek, aztán a lelkem fog hadakozni az eszemmel ... vagy megpróbálom egy kicsit önerőből, saját tempóba, "normák" nélkül, inkább befele élve, saját hangon, nem feltétlenül a megszokott eszköztárral, de cseppet sem magányosan.

Tehát tudatosan végiggondoltad, hogy a hosszú, tartós sikerek eléréséhez hosszú út vezet?

Bíborka: Nem gondolom azt hogy én olyan okos és tudatos vagyok, ráadásul én régen azt gondoltam, hogy a tudatosság az egy rossz dolog, de most már tudom, hogy van jó értelemben vett tudatosság is ... Nem, én inkább sokat köszönhetek a barátaimnak, akik színészek, énekesek, művészemberek. A segítségükkel tudtam látni a különbséget aközött, hogy mi az amit én megtehetek egy ilyen műsor után, és mi az amit ők sok munkával, sok gondolattal, érzelemgazdagsággal, együttműködéssel, nem magányosan. Olyan a különbség kb ... mint a tengert képeslapról nézni, vagy benne lubickolni. Én a lubickolást választottam. Mindenképp nagy ismertséget hozott a műsor, ami szuper, ezt kellene tudni jól használni.

Ezek szerint soha sem volt benned egy olyan félelem benned, hogy el fog veszni a tehetséged? Nem szálltál be a ringbe, és most mégis sikeres vagy.

Bíborka: Az a fontos,hogy az ember érezze jól magát,a többi mindig jön. Lehet mindegy, hogy egy ablakban ülök valahol, és adok valamit az embereknek, vagy elénekelek egy megfejtést, egy hangulatot, egy verset. Az ember egész lényével kommunikál. Az információkat kicsomagolják, bonyolult viszonyrendszer ez, el is dobhatják amit kaptak, mint egy rossz szaloncukrot. Nem tudom, tehetséges vagyok-e. Ha az én eszenciám érzéseket, színeket, emlékeket ébreszt benned, akkor a varázslat megtörtént. Híd épült közém és közéd. Én adtam Neked, tőled minimum azt kaphatom, hogy adhattam :-))) Bolond lennék, ha nem érezném jól magam ettől.

Csináltál olyat, hogy egy ablakban ültél egész nap?

Bíborka: Igen, csináltam ...

... és, hogy találtatok egymásra a Kristóffal?

Kristóf: Mindenről a pálinka tehet! Az MTV Icon-on találkoztunk, dölöngéltem, aztán valahogy mellénk keveredett a Bíborka, aki nem mert kérni tőlem pálinkát, de aztán valahogy mégis elkezdtünk beszélgetni.

Bíborka: Nem vagyok egy nyomulós ember, de ha valami tetszik, azt ha megfelelőnek látom a pillanatot, szeretem kifejezni. Az MTV Ikon beállásán láttam egy férfit énekelni szomorúan, iszonyú mély hanggal és nagyon tetszett a komolysága, a pátosza, az érzelgőssége így együtt, ebben a környezetben, ezért pár óra múlva el is mondtam ezt Kristófnak.

Kristóf: Aztán amikor megjelent az első lemez októberben, és az Overture című dalunkat élőben is elő szerettük volna adni, keresni kezdtem egy hazai hangot, aki nem Tracey, mert ha ezt valakivel eléneklem, akkor nem helyettes kell, hanem olyan valaki, aki ezt újra kitalálja, és újat csinál belőle, illetve egyenértékű produkciót tud csinálni a Tracey-vel. Aztán beugrott, amit Bíborkának szoktam mondani, hogy ő az ördögien szexuál hangú énekesnő ebben az országban, és behívtuk egy próbára, ahol elsőre működött a dolog. Onnantól kezdve, ha Budapesten játszottunk, jött velünk énekelni, és egyszer Debrecenbe is. Ennek a folyamatnak volt az eredménye, hogy csináltunk egy saját duettet is, melyet a Szigeten énekeltünk el először, és most előadjuk a Várban is. Aztán jött a Magashegyi, akik az mr2 Akusztik koncertjükre két dalba is visszahívtak, így már tiszta vérfertőzés az egész, összefonódnak a dolgaink.

Bíborka: Pontosan, mert azt vettem egyébként észre Magyarországon, hogy nincsenek áthallások zenészek között, illetve keveset dolgoznak együtt emberek. Mindnki félti a saját pozicióját, a saját kis teritóriumát, pedig annyira fantasztikus amikor te odaadod amit te tudsz, én is beleteszem amit én.

Kristóf: Az az igazság, hogy egyikünk sem egy tökéletes énekes, de mégis amikor együtt éneklünk, az én gyengeségemet kiegészíti a Bíborka erőssége, és fordítva. Amikor együtt megszólalunk, az egy féle összekacsintás, és a színpadon csak erősítjük egymást.

Mikorra várhatóak a lemezek?

Kristóf: Ez most Bíborkáéknál aktuálisabb azt hiszem ..

Bíborka: Igen, remélhetőleg még karácsony előtt lesz egy új EP, és az aluljáróturnénkat, amit azt hiszem 2007 decemberében kezdeményeztünk, idén is folytatjuk, tervek szerint 22.-én, de erről részletek majd a magashegyi.com -on, aztán tavasszal a nagylemez ... Termékeny időszak van a zenekar mögött. A klip is forgatódik már fejünkben.

Olyan lesz mint az Anglia videója volt?

Bíborka: Nem feltétlenül, én azzal nem voltam teljesen elégedett, úgy éreztem, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, nem pénzzel, hanem kreativitással. Egyébként a klip forgatása  után meg is szünt a Magashegyi ...

Erről mesélsz egy kicsit? Mi volt az oka?

Bíborka: Az történt, hogy szépen működött a Magashegyi, ismerték, koncerteztünk, várták a lemezt, de nem haladtunk, a fiúk nagyon ráfeküdtek a Kaukázusra, én pedig leléptem. Aztán tavasszal újra beindultak a dolgok, megkeresett Fodor Máriusz, aki a zenekar billentyűse és többnyire zeneszerzője is, hogy összegyűltek dalötletek, amik Magashegyihez találnának, írtam rá dalszöveget, ilyen a Salátaleves, Fogd és fuss de Szabó T Anna verset is zenésítettünk, Tariska Szabolcs is írt dalszövegeket. Nagy kedvencem a Rongyolódó című dal, de egy csángó népdalt is feldolgoztunk s még sorolhatnám ...

Milyen lesz a lemez? Behatárolható stílusa lesz, vagy inkább eklektikus?

Bíborka: Ez érdekes, mert picit olyan, mint a Szabad ötletek jegyzéke ... Mindenki beleengedte magát a zenekarból és ez így jó. Csiszoljuk, átgondoljuk, díszítjük, bekoszoljuk.

Kristóf: Igen, ha meghallgatsz egy Magashegyi koncertet, nagyon eklektikus az egész, de mégis egyben van. Gyakorlatilag nincs az a széthullós érzésed a koncert után, ez a nagyon jó alter-pop kategória. Kicsit olyan mint a '80-as években a Napoleon Boulevard volt. Nekem a kedvencem a Zöld erdőben ... mert ott érezni, hogy mélysége is van a Magashegyinek, mégis megvan az a bizonyos kikacsintás.

Bíborka: Egyébként december 15-én a Szeparéban játszunk, ott te is meghallgathatod!

Kristóf: A mi lemezünkkel pedig annyi van, hogy összejött egy új albumra való anyag, olyan 15-20 darab, amelyet szeretnénk előbb-utóbb valamilyen formában megjelentetni. Én összességében úgy érzem sokkal optimistább hangvételűek vagyunk, ez a dalokon is hallatszik, és újdonságként megjelent a hárfa. Ami még nagyon jó ezzel kapcsolatban, hogy a számokat élőben is kipróbáljuk, teszteljük, és eldöntjük mi kerül majd a teljes anyagba. Például a közönség nagyon jól fogadta az Annie Lennox feldolgozásunkat, ezért ez valószínűleg rajta lesz, sőt logikus lenne, ha a Walking On Broken Glass lenne a következő kislemez.

És milyen formátumokban fognak megjelenni a lemezek? Van még értelme a digitális formátumon kívül bármi másban gondolkodni?

Kristóf: Nem, jelenleg nagyon nem látom értelmét bármilyen stúdió felvételnek, az emberek fizetni nem akarnak érte, pénzbe pedig elég sokba kerül. Meglátjuk. A kiadótól függ nagy részben. Továbbra is dolgozom a zene mellett, az az elsődleges, az Unbending, ha úgy tetszik, egy profi hobbi.

Bíborka: Én pedig zarándok típusú személyiség vagyok, zen életmódot folytatok, szóval nem fontos, hogy nagyon dőljön a pénz. Nem vagyok a pénz rabszolgája ... :-))) Én szeretnék egy kazettát kiadni, már Máriusz is mondta, hogy ez jó ötlet, de komolyan! Egyébként pedig nekünk nagyon fontos a közönségünk, a mag, akiknek koncertezünk, spontán videókat töltünk fel a Youtube-ra, ott az oldalunk, ... én nem nagyon foglalkozom ezekkel a dolgokkal, a kislemezt szeretnénk minimum egy hétig ingyenesen letölthetővé tenni a honlapunkon és persze meglehet majd vásárolni is, annak aki szeretné.

Kristóf: Nekünk is fontos az internet, például ott a blogunk, ahová még a kihúzott fogamról is tettem fel képet ... :-)))

Érdekességképpen had kérdezzem meg, mi a kedvenc duettetek?

Kristóf: Ciki lenne azt mondani, hogy a Holnap hajnalig? :-))) Komolyra fordítva a szót, én Nina Person duetteit szeretem nagyon, és Annie Lennox-tól a Paul Simon féle számot, illetve a Eurythmics és az Elvis Costello féle duettet.

Bíborka: Az én kedvencem ... a Dido és Aeneas-ból, Dido lamentációs dala, amit egy kórussal énekel duettben. :-)

Hogy fogynak a jegyek a Várban, saját szervezésben megrendezésre váró koncerte?

Kristóf: Meglepő, de az esti koncertre három hét alatt minden jegy elment, a délutánira még egy pár jegy van az Eklektikában.

Ha jól tudom Bíborka mellett lesznek más vendégénekesek is.

Kristóf: Igen, Lina Chilra portugál énekesnő és Poniklo az Amber Smithből.

Ma este újabb interjút készítek, ráadásul egyszerre két kiváló magyar énekessel is, egy időben, egy helyen. Kitalálod kik ők, és miért pont együtt beszélgetünk?

Egy napsütéses hétköznap délelőtt futottam össze ebédidőben Hajós Kristóffal, hogy kiderítsem vajon hogy lett pár év alatt az egyik legígéretesebb importcikkünk a The Unbending Trees zenekar.

- Nem gondolod, hogy nagyon kivételes és szinte csodaszámba megy a karrieretek? Mindenki hasonlóról álmodik, hogy kiteszi a netre a produkcióját, aztán jön egy Ben Watt kaliberű ember, és elindítja a siker útján.
- De azt hiszem tényleg érdekes helyzetben vagyunk. Sosem mertem gondolni sem ekkora sikerre, mint amit a You Are A Lover, az Alfred Lovesong és a többi dal hozott. Remélem az album is hasonlóan tetszeni fog sok embernek. Én még azt sem értem, hogy a magyar MTV miért kapott ennyire rá a dalainkra, és a Radio Café miért nyomja ennyire. Vagyis értem, de még nem fogtam fel.

- Mesélj egy kicsit erről a hihetetlen karrierről, amit egy év alatt befutottatok.
- Hát én zenélgettem egy Pulp utánzatnak ható zenekarral régebben, de nem értünk el semmit, még lemezünk sem jelent meg. Koncertet is csak egyszer adtunk, de legalább megismertem a Háry Pétert, a mostani harmadik tagunkat. Aztán 8 évvel ezelőtt a Havasi Balázzsal írtunk két dalt az Ágnes Vanillának, de ebből csak a Deja Vu jelent meg a lemezén. Amikor pedig már teljesen feladtam a zenei karriert és elmentem dolgozni egy multihoz, akkor keresett meg a Balázs azzal, hogy írjak szövegeket mások zenéire is. Átküldte az anyagot, én meg írtam rá egy angol szöveget és a kérésére fel is énekeltem. Úgy gondoltunk, hogy amíg nem találunk egy normális énekest, addig jó lesz az én hangommal is. Feltettük a MySpace-re két másik társaságában, ahol aztán Ben Watt, az Everything But The Girl alapítója le is csapott rá, és ajánlatot kaptunk tőle három lemezre. Ebből az első idén még megjelenik október 8-án. Mondjuk már kapásból 18 dalt vettünk fel az elsõ lemezhez, amibõl csak 12 lesz a lemezen.

- És mennyit adtatok el a kislemezből?
- Hát itthon 50 darabot értékesítettek boltban, de koncertezünk a Havasival és ott jobban fogy. Mondjuk az 50 sem kevés, mert ha jól tudom 10-et szoktak eladni a maxikból, úgy átlagosan. Egyébként meg nem nagyon van már értelme manapság cd-t kiadni. Mondjuk én egy ilyen idióta vagyok, hogy mindent megveszek, de az emberek többsége a mi dalainkat is letölti. Volt olyan, hogy írt egy kislány MySpace-en, hogy küldjem át nekik mp3-ban a dalainkat! Vicces, de például ezért sem jelenik meg a The Original, mert akinek kell, úgyis leszedi torrentrõl.

- Remixeket nem szerettetek volna az első kislemezre?
- Azt mondta a Ben, hogy ezt a típusú zenét nem érdemes remixelni, vagyis úgy fogalmazott, hogy nem szabad. Azért a Slow Down című dalhoz készül majd valami a télen, ha minden igaz.

- Magyarul nem is fognak megjelenni a dalok?
- Egyetlen dalt vettünk fel magyarul, a Szomorú vasárnapot, ami viszont csak az angliai kiadásán lesz rajta a lemeznek.

- És hogy születek a szerzemények?
- Minden esetben a Balázs vagy a Péter írja meg a zenét, amit átküldenek e-mailben, aztán én megírom a szövegeket. Ha az Alfred’s Lovesong szövegét megfigyeled például, akkor lejön belőle, hogy azt az élettársamnak írtam és a kettőnk kapcsolatáról is szól. ....

- És mit mondott Ben, mit lehet várni ettől az angol megjelenéstõl?
- Azt mondta, hogy legyünk türelmesek, mert lassan fog beindulni a szekér, de ő mindent megtesz értünk. Tracey Thorn is teszteli a dalokat, és Ben pedig nemrég beajánlotta Rob Da Bank-nak az egyiket, aki a BBC Radio 1-ban lejátszotta. Kis lépésekkel haladunk.

- Mit szólsz a negatív kritikákhoz?
- Olvastam olyanokat, hogy nem értik miért nem az Emilio énekli ezeket a gyönyörű dalokat, de ezen csak mosolyogtam. Megpróbálom nem felhúzni magam. Mondjuk amikor ismerősök fikáznak nyilvánosan, az nagyon pofáncsap.

- Koncerteztek már az anyaggal?
- Igen, egyelőre alkalmi fellépések vannak, külföldön és itthon is. Ősszel a nagylemezhez szervezi a kinti kiadó az angliai turnét. Nemsokára lesz egy buli a magyar MTV szervezésében, a Beach House-on, ahol régi Neoton dalokat fogunk énekelni, pontosan kettőt, a Pago Pago és a Régi zongorám címűt. De nem csak mi viszünk új színt a dalokba, hanem például a Besh O DroM, a Budapest Bár és az Anna and the Barbies is ott lesz. A zenekar tagjai pedig élőben végig nézik a fellépéseket. Szerintem izgalmas lesz.

- Arra nem gondoltál, hogy énekelsz egy duettet Tracey Thorn-nal?
- Hát, ő nem nagyon akar énekelni. A tavalyi lemeze is csak a Ben és Neil Tennant (Pet Shop Boys) unszolására jelent meg, de nem is koncertezett vele, mert a három gyerekének szenteli inkább az idejét. Nyilván lehetne pedzegetni a dolgot, de elsőre talán nem volna szerencsés, mert úgy jönne ki mintha a hátán akarnánk felmászni.

- És mit gondolsz, Everything But The Girl lemez sem lesz többé soha?
- Úgy látom, ők már nagyon leszámoltak azzal.

- Gondolom dedikált lemezeid már vannak tőlük.
- Nem mertem még kérni, de ami késik nem múlik. Mondjuk Annie Lennox-tól már van! Majdnem elájultam akkor is, amikor vele találkoztam.

- Nekem volt egy baklövésem amit sosem felejtek el. A Lamb koncert előtt láttam a tagokat ugrálni a Slovo fellépésén, és nem ismertem fel őket elsőre, pedig akár egy késsel is belevésettem volna a bőrömbe az aláírásukat.
- Én pontosan emlékszem rá amikor Tracey-vel először találkoztam. Amikor megtudtam, hogy ő is ott lesz a koncert előtti vacsorán, úgy berúgtam, hogy csak na. Vicces volt részegen énekelni. Ráadásul ez az első londoni fellépésünkön volt, ami miatt meg aztán pláne izgultam.

- Egyébként milyenek ezek a külföldi koncertek?
- Hát az első és a második a Betsey Trotwoodban volt, ez egy icipici indie-venue, nincs jobb szó rá. Aztán a harmadik a The Luminaire-ben volt, ahol ott volt a francia elektro banda is, akik felkértek egy közös munkára. Át is küldték már az anyagot, egy 7 perces tücc-tücc, amire írtam szöveget és a múlt héten énekeltem fel. Nem tudom, hogy mi lesz a sorsa a dalnak, de nekik tetszik.

- Érdekes, hogy itthon kritizálják a hangod, külföldön pedig olyan előadók kérnek fel közös munkára, mint Mlle Caro & Franck Garica.
- Hát a Megasztárban biztos kiestem volna az első válogatáson. Most már járok énektanárhoz, mert én is tudom, hogy szükség van rá Magyarországon.

- A jövőbeli terveidről mesélnél pár szóban azokon kívül amiket már említettél?
- Hát nagyon a nagylemezen kívül nincs semmi most. Elindult a rádiókban és az MTV-ben a Szűcs Krisztiános duett is már, így a nyárra pihenést jelöltem ki magamnak.

Innen is köszönet a Warner kiadónak, hogy támogatták a munkámat, és elláttak az együttessel kapcsolatos hanganyagokkal. Külön köszönetet kell mondanom Ben Watt-nak, aki engedélyezte egy dal közzétételét az interjú mellé, így a blog zenelejátszójára terelve a figyelmeteket, máris meghallgathattok egy exluzív remixet a The First Day című dalhoz.

Néhány napja már hírt adtam arról, hogy készülök egy újabb interjúval, sokak kedvencével, a várpalotai Vad Fruttikkal. Egy rövid bevezető és a formalitások letudása után bele is vágtam a kérdezősködésbe, Marcival, a zenekar énekesével:

- Mesélnél egy kicsit a zenekar alakulásának körülményeiről és az azóta eltelt időről, azok kedvéért, akik nem ismertek titeket eddig?
- '96 ban alakultunk, akkor adtuk a nevet is. Akkor még nagyon kis tacskófiúk voltunk, elkezdtünk zenélgetni egy garázsban, és igazából valami nagyon eredetit szerettünk volna, aztán olyan lett a név, mint valami meleg csapat, aztán már nem volt kedvünk megváltoztatni.
- Meleg? :-)
- Hát, érted! Frutti.
- Aham
- Most neked erről milyen asszociációid vannak? Tudod rózsaszín meg ilyenek, bár mi akkor erre nem gondoltunk, azt hittük, hogy ez tök jó. Akkor még nem volt olyan, hogy retró, de kb. azt akartuk kifejezni, hogy a gyerekkorunk, meg a gyökerek, ... és a lakótelepről jöttünk. Bár ennyi erővel lehetett volna az a nevünk, hogy: Panel Sunshine.
- Aztán hogyan jutottatok el a 2006-os debütáló lemezig? Nagyon rögös volt az út?
- De még mennyire. Hol kezdjem?
- Gondolom nehézségeket jelentett nem fővárosinak lenni.
- Az nem annyira. Igazából két részre tudnám osztani ezt időrendileg, az első amikor még olyan kamaszosan bénáztunk, majd a második, amikor tudatosan szoptunk:) Melyikre lennél kíváncsi?
- A második izgalmasan hangzik.
- 2000 környékén volt egy nagy krízisünk, addig mi úgymond hobbizenéltünk. Néha-néha kitévedtünk próbálni stb. Aztán a Zolika (dobos) mondta, hogy neki elege van, nem csinálja tovább, mert ennek nincs értelme, mivel a befektetett munka nincs relációban a sikerekkel. Mondtam, hogy adjon nekem egy esélyt, és neki álltam a zenekart managelni. Készítetünk pár számos demókat, aztán elkezdetem küldözgetni őket. Nyertünk tehetségkutatókat, majd volt pár kiadó még a Mama Records előtt, aki ígért lemezszerződést, pl. a 2000 Paks tehetségkutató után a Narrátor Records. Persze nem tartották be ... de nem is baj, biztos valami táncoló majmokat akartak volna belőlünk összehozni a Dáridóban:) Pedig mi akkor nagyon örültünk volna, ha felkarolnak bennünket, mert relatív még kamaszok voltunk, egyik tehetségkutatóról mentünk a másikra, hogy legyen már végre valami, de nem ez volt a megoldás. Ezt neveztem én olyan kamaszos tökölődésnek.
- Mi hozta meg mégis a várt sikert?
- Nyertünk egy lehetőséget, hogy a régi Petőfi rádióban rögzítsünk 3 dalt. Az egyiket egy barátom, Cyborg Templar elvitte a Radió Caféba, ott megtetszett a Nestának, ő elkezdte játszani. Ez volt a Szerelmes dal, ami fel is került az Instant 1-re. Utána felajánlotta a Nesta, hogy ha hozunk több számot, akkor ő azokat is pörgetné. Én ekkor találtam Fűzfőn egy srácot, Győrffy Gyulát, akivel nekiálltam, hogy felvegyünk együtt pár dalt, aztán ebből lett az album
- És hogyan születtek meg a dalok? Ki írja például a szövegeket?
- A dalok olyan 2000 és 2006 között születtek. A Gergő a szerzőtársam, ő hozza az alapokat, én énekelek, és írom a szövegeket, de ez nem egy megkötött dolog, az ír számot akinek épp van ötlete.
- Feltűnt nekem, hogy a Nekem senkim sincsen című szerzemény mennyire elüt a többitől. A következő albumon lesz hasonló dal?
- A Nekem senkim volt a legfrissebb dal az albumon talán azért.
- Ezt az irányt követitek?
- Hát nekünk nincsenek kijelölt irányaink, de igen, lesz a következő albumon is hasonló hangvételű szám, a címe: Úgy fáj.
- Én örülnék sokkal több elektronikának a zenétekben.
- Mi azt hiszem teljesen máshogy hangszerelünk, mint az úgymond hagyományos zenekarok. Nincsenek megkötéseink, hogy mennyire lesz elektronikus, vagy élő, mert ez nálunk csak a dal hangulatán múlik, nem ragaszkodunk ahhoz, mindenképp legyen benne gitár.
- Kik a példaképeitek, akik mondjuk most is hatással vannak a zenétekre?
- Mindenkinek más, a Gyuszkó a Depeche Mode-ba szerelemes, a Gergő inkább a klasszikus jazzt szereti, most meg általában komolyzenét hallgat.
- A Mode-ba én is szerelmes vagyok, ez nem vitás, de gondolom az Unkle is hatott rátok.
- Hát az Unkle, ... bevallom, hogy sose hallgattunk. Egy számra emlékszem tőlük a Rabbit In The Hedlight-ra. Sőt nem, van nekik még az az animácós klippes, meg amikor a kovácsdoktor szétrobban.
- Akkor mail-ben dobok majd át, csak most nem tudom csatlakoztatni a külső meghajtót.
- Oksi. :-)

- Szóval kijött az album a Mamánál ...
- Ja, igen elkészült az album ami egy elég kényszeredett megoldás volt. Igazából ketten dolgoztunk rajta a Gyuszkóval, de ezt úgy értsd, hogy volt, hogy együtt is aludtunk...
- Nem úgy értem :-)
- Nem volt annyi pénzünk, hogy rögzíteni tudjuk az összes hangszert, nem voltak meg hozzá a lehetőségeink, ezért élő, hagyományos zenekarra hangszerelt dalokat kellett átírnunk, hogy elektronikusan megszólaljanak, ami rengeteg munkával járt. Egy számítógép, midibillentyűzet és egy mikrofon, néhol gitár. De összejött és nagyot szólt.
- Aztán jött az óriási siker ...
- Hát, hogy mennyire lett sikeres, azt én nem tudom lemérni, de azt tudom, hogy rengeteg munkánk van benne.
- Nem lombozott le titeket a negatív kritika, amit például a Quart-on is olvastam?
- Hű, azon nagyon felbasztam magam. Azért is mert az Ambrus mondta, (Tövisházi-Erik Sumo) hogy írnak egyet. Tök örültünk, végre valami szakmai kritika, erre agyonbunkóskodták. Először szarul esett, de utána csak röhögtem rajta, mert akkor tudtam meg, hogy ki is írta.
- Hát ők olyan megmondósak, főleg a Bede Márton.
- Hát igen, a Bede. Nem épp egy zenekritikus.
- Ami a szívén, az a billentyűzetén...
- Szóval jól megy neki a parasztkodás, és ezzel a lehúzós kritikával annyi rajongót szerzett nekünk amit egy ajnározással sem tehetett volna, úgyhogy utólagosan köszönöm.
- Azért gondolom inkább arra koncentráltatok, hogy minél több fellépésetek legyen és a közönségsiker még jobban lelkesítsen titeket.
- Azt mondom, hogy az a zenekar él meg, akinek közönsége van, ezért mindenhová elmegyünk fellépni, ahol csak lehetséges.
- Ha jól vagyok informálva, már készül a második album. Mesélnél arról, hogy milyen dalok születtek, és hogy ment a munka? Például a címe már megvan?
- Igen készül, úgy volt, hogy kiadjuk már március elején, de üzleti okokból várunk vele még fél évet (és szakmai okokból is). A címen gondolkodtunk már: Honfoglalás lézerfegyverekkel, ... szóval még nincs:)
- Valahol lehet már hallani ezekből a dalokból? Pl. MySpace-en mikortól promózzátok?
- Hát az a helyzet, hogy én nem nagyon erőltetném, amíg nem fut ki az előző lemez, addig nincs sok értelme. Tehát amíg a Petőfi játssza az eddigi dalainkat, igazából nincs értelme.
- Hát azok már két éve futnak lassan. :-)
- 2006 novemberében adtuk ki az albumot. Akik most ismerkednek meg a zenekarral a Petőfin keresztül, azoknak ez egy új banda. A HVG azt írta például, hogy minket a Petőfi fedezett fel, és egy fél éves zenekar vagyunk.
- Az új dalokból játszottatok már koncerten? Hogy fogadta a közönség?
- Persze, hiszen ha csak a régieket játszanánk, akkor fél óra alatt vége is lenne a bulinak. :-)
- :-) ... és hogy fogadták őket?
- Hát még általában azokat énekelgetik, amiket a médiából ismernek, de a nagy fanok már velem együtt üvöltik az újakat is. Van fent pár élő a YouTube-on is. Mondjuk a Tánc című dal a Gödörben az egész jó minőség lett. Élő ugyan, de átjön a fíling.

- Egyébként legközelebb merre léptek fel? Külföldi koncertet is szerveztek?
- Legközelebb Egerben, az Egál klubban, február 15.-én, aztán Miskolcon, a Vianban 16.-án. Budapesten március 20.-án, de az egy nagy koncert lesz, sok vendégzenésszel, az a38-on. Lesznek fúvósok, ütősök, ilyesmi. Nem híresek, csak haverok. Külföldre meg még nem megyünk, eddig csak egyetlen számot hoztunk össze angolul.
- Közben a blogon is jöttek kérdések: "Kérdezd meg, hogy mindig ilyen kis hiperaktív volt? ...imádom azt a mukit :) ...meg az egész bandát :D ja, és több koncertet a fővárosba!!!!!! ;) Egyébként én olyan sablonos dologra pl. kíváncsi lennék, hogy jellemezze a banda többi tagját pár mondatban :P:D Valószínű poénra venné a dolgot :)" Erre kíváncsi az egyik hölgy olvasóm. :-)
- Hogy mindig hiperaktív vagyok e? Hát társaságban általában igen. Magamban néha-néha ugrálok egy-egy jó zenére, meg szoktam léggitározni is, meg grimaszolok a számítógép előtt. Miközben írok, magyarázom is.
- És hogyan jellemeznéd a zenekar többi tagját?
- A Zolika a dobosunk, nagyon sokat tud inni, ő a legviccesebb ember akit ismerek, például be tudja gyömöszölni a heréit és a kukiját egy 2 decis műanyag pohárba. A Gyuszkó nagyon szeret búsulni, folyton várja az igazit, a zenekarban a Párduc néven fut, mert egyszer megijedt az ablaktörlőtől. Ezt nem akartam elárulni, de télen egyszer harisnyát vett a nadrágja alá. :-) Kaszi a basszusgitáros, aki nem bír olyan sokat inni, mint a Zoli, mert egy dabasi koncert után, úgy viselkedett, mint egy gorilla, alig bírtuk az autóba gyömöszölni, aztán kihányta azt a sok finom házipálinkát, és hazáig lógott a feje a letekert ablakban. Hű, de büdös volt. Gergő rengeteget cigizik, de tényleg olyan sokat, hogy talán még a szendvicseibe is dohánylevelet rak, ja és kurvára csendes, inkább a gitárjával kommunikál. Mondjuk velem szokott beszélgetni, de csak ha négyszemközt vagyunk.
- :-D Ezeket a történeteket biztos értékelik majd az olvasóim. Közben az jutott még eszembe, hogy állati jó remixeket lehetne csinálni a dalaitokhoz. Vannak ilyenek tervbe véve?
- Igen. Hamarosan kitesszük a honlapra is a remixversenyt. Egyébként az albumon már van egy remix a Nekem senkimre.
- A női rajongók miatt muszáj megkérdeznem, hogy foglalt vagy már, vagy még reménykedhetnek? :-)
- Az én női rajongóm itt van mellettem, és kurvára unja már, hogy elfoglalom a gépet. :-)
- Akkor lassan be is fejezem a kérdezősködést. :-)
- Nem kell. :-)
- Van már valamilyen dátum az új albummal kapcsolatban?
- Nincs, de olyan őszre tervezzük.
- És új klip?
- Az új klipen most kezdtünk el dolgozni, most egyelőre 3 dal is esélyes: a Tánc, az Úgy fáj, és még az előző albumról a Szerelemes dal.
- Én most hallgatom a Táncot és nagyon tetszik. Ha számít a véleményem, én ahhoz csinálnék videót.
- Hát mi is. Jó klip lesz az tuti.
- Mik a tervek?
- Azt nem árulhatom el, ne haragudj, mert pont az ötlet az egésznek a lényege.
- Oké. :-) Csak próbálkozom. Na, hagyom a barátnődet is érvényesülni. Szólok, ha kint lesz az anyag, aztán figyelemmel kísérheted, ha jön hozzá komment.
- Oké. Meg várom akkor az Unkle-t is!
- Már küldöm is. :-)

Volt még elköszönés, meg egy kis bla-bla, de azt már nem tartottam érdekesnek és fontosnak. Egyébként azért hagytam meg a beszélgetés MSN jellegét, a mosolyokat, hogy hitelesebb legyen, és ti is jobban átérezzétek milyen volt egy-egy mondat hangulata. Most pedig jöhetnek a kérdések, hátha Marci válaszol rájuk! Van olyan jó fej!

Az a hatalmas megtiszteltetés ért amikor úgy döntöttem, hogy a blogba interjúkat is fogok készíteni, hogy a megkereséseimre az első pozitív és nagyon kedves választ Péterfy Boritól kaptam, aki aztán pár nap múlva fel is hívott, hogy időpontot egyeztessünk. Egy esős hétfő délután Zslatko társaságában a Mai Manó kávézóban vártuk a művésznőt, aki nagyon szimpatikus módon, percre pontosan gurult be a bicikliével és akivel egy nagyon közvetlen beszélgetés kerekedett ki a végére. Miután rendeltünk és elhelyezkedtünk, Bori mesélt kicsit a tervezett kínai utazásról, aztán lerohantam a kérdéseimmel.

- Kezdésnek pár szóban mesélnél arról, hogy miért lett vége az Amorf Ördögöknek?
- Meguntuk.
- De mégis a Love Band tagjainak többsége az Amorf tagjaiból állt össze.
- Igen de azt a zenét és azt az egészet meguntuk. Hát én ugye már egyszer ki is szálltam belőle, mert nem volt időm rá a színház mellett, aztán a két vokálos lány (Kuczora Edina És Monori Gabi) vette át a helyem, akik most nálam is énekelnek.
- És hogy jött az ötlet, hogy most rád építitek a zenekart?
- Erről már régebben beszéltünk az Ambrussal, még évekkel ezelőtt és most ezt igazából ő találta ki. Azt hogy én szeretném, mondjuk mindig nyilvánvaló volt. Persze leginkább ehhez ő kellett, hiszen ő a zenei agya az egésznek.
- Közösen írjátok a dalokat, a szövegeket, vagy kipattan az egyikőtök fejéből valami és azt dolgozzátok át közösen?
- Egyrészt nagyon jól ismernek engem a többiek és azt megbeszéltük, hogy mit szeretnék és milyen hangulatokat akarok és ez szerencsére találkozott, hiszen az Ambrus is egy hasonló világot akart. Általában úgy van, hogy ő ír zenéket, aztán a Szabi arra próbál szövegeket írni, annak alapján, amiket így beszélünk, hogy engem érdekel, vagy ami történik. Elég jóban vagyunk, elég szoros a kapcsolat.
- Te hogy jellemeznéd a stílust amit most képviselsz? Mik a legfőbb különbségek az Amorf és a Love Band között?
- Nem készültem komplett jellemzéssel és lehet, hogy az durva ha azt mondom, hogy ez most jobb. Tudom, hogy nagyon sokan szeretik szenvedélyesen az Amorfot, de rengeteg gyűlölője is van és én sem vagyok egyáltalán elégedett az összes számmal. Sőt van olyan amit kifejezetten nem tudtam megszeretni soha. Ezek között első helyen azok vannak amiket a rádiók játszanak. Persze rentgeteg szuper száma van az Amorfnak amiket sosem hallottam a rádióban. Egyébként mi mindig játszunk, az Ambrus is állandóan kísérletezik és soha nem akarunk a biztosra menni. Az a fontos ami izgat engem, őt, a Szabolcsot és akkor abból valami születik.
- Azért az Amorfot nem játszották annyit a rádióban mint most az új csapat dalait!
- Igen, úgy tűnik, hogy ez most jobban betalál az emberekhez, nagyobb rétegnek tetszik, és ugye most van olyan rádió, ahol játszanak ilyen zenéket.
- A Petőfire gondolsz?
- Igen, bár előtte a Café játszotta már a hasonló típusú zenéket.
- És most van tévé ahol leadnak érdekesebb videókat. Mit szólsz a magyar MTV-hez?
- Sokat játszák a mi klipünket és ennek örülök. Egyébként én nem nézek egyáltalán tévét, mert gyűlölöm, de most e miatt néztem egy keveset. Egy műsort láttam, ami ilyen műsor-műsor, de az szörnyű volt. Ellenben nagyon jó zenék mennek rajta, már amennyit a háromszor fél órában láttam. Nagyon sok jó klip megy, szerintem az teljesen rendben van.
- Közben feltenném a kedvenc kérdésem, amit mindenkitől megkérdezek. Mi volt az a zene, ami meghatározó élmény volt számodra gyerekkorodban?
- Hát nem mondom az Abba-t ...
- Melyik szám?
- Volt egy barátnőm aki kreol bőrű volt és fekete hajú, ezért pici korunkban mindig Abba-sat játszottunk. Nagyon helyes kislányok voltunk. Egyébként fiatalként punkot sokat hallgattam, például Ramones-t, aztán meg David Bowie-t, Talking Heads-et és a magyar undergroundot, csak ez utóbbit már le kell mosnom magamról, mert mindenki ahhoz hasonlít és ezt annyira most már nem szeretném.
- Oké, ezt mindenképpen megírom, hogy mostantól ezt már nem szeretnéd. Egyébként mi volt az első lemez amit önállóan vettél, amikor azt mondtad, hogy most bemegyek egy lemezboltba és veszek egy albumot mert az kell, hogy meglegyen? Arra vagyok kíváncsi igazából, hogy milyen előadók voltak az életedben, akik meghatározták a mostani stílusod.
- Hát ezen még soha nem gondolkodtam, de talán Nick Cave, vagy David Bowie, aki az örök szerelem számomra. Aztán ha most így visszagondolok, talán Velvet Underground lemezt vásároltam először. Tőlük azt hiszem minden megvolt kazettán.
- És ezek most visszaköszönnek a zenédben?
- Én nem vagyok zeneszerző, de nyilván olyan szempontból visszaköszön, hogy nagyon sokat hallgattam a Trabantot, meg a Balatont. Sokan akik akkor voltak fiatalok és szerették ezeket a zenéket azt mondják van valami a sílusomban ami emlékezteti őket ezekre a hangulatokra, viszont aki ezeket nem szereti, az ezt mondja rám mint kritikát és ezért akarom, hogy ez most már ne kötődjön hozzám, hiszen a mostani fiatalokat meg ez már nem érdekli, engem meg most főleg fiatalok hallgatnak.
- Igen, olvastam az interneten pár helyen, főleg blogokon, hogy a legtöbben nem is tudják, hogy ki vagy. Ne érts félre, mindenki tudja, hogy a Péterfy Bori énekli a Hajolj bele a hajamba című slágert, de ezen kívül semmit. Te a nagyon fiataloknak most robbantál be a tudatába és csak az érdekli őket, hogy milyen jó ez a szám.
- Igen, furcsa mert ebből is látszik, hogy mennyire nem járnak színházba, mennyire nem érdeklődnek az emberek semmi iránt, főleg a fiatalok. Hozzájuk így kell odamenni lakásra.
- Mondjuk ezzel a dallal és a lemezeddel most megfogtad őket és persze a Lányok című filmmel, amit sajnos még én sem láttam.
- Én sem még.
- Mondanál róla egy pár szót? Hogyan kerültél ebbe az egészbe? Milyen volt a forgatás? Azért is érdekelnek ezek, mert mindenhol elismerően írnak a kritikusok az alakításodról.
- Én ma pont olvastam egyet, amiben lefikázott a kritikus és nagyon ideges lettem.
- Ki voltál a szereped szerint?
- Egy taxis felesége, egy nagyon buta nő. Az az igazság, hogy 5 nap lett volna a forgatás, de nem értem rá, csak kettőre és mivel improvizáltam a szövegeimet, egyáltalán nem emlékszem rájuk. Már nagyon várom én is, hogy megnézzem, mert annyira kis pici jelenetek voltak, kíváncsi vagyok mi született meg a végére, mert mindenki mondja, hogy jaj de vicces mikor mondod, hogy ... Mert ugye újra vettünk kétszer, háromszor is egy jelenetet és mindig mást mondtam. Mikor volt a bemutatója, nagyon sokan felhívtak, amit nem is értettem. Azt gondoltam, hogy ahogy a filmekkel bánnak, majd ki lesz vágva egy csomó minden és marad ebből egy perc. Én éreztem, hogy a rendező lánynak nagyon tetszik amit csinálok és jóban is lettünk, úgyhogy nyilván ez ezért is van. Meg csupa kollégával dolgozhattam, például akinek a feleségét játszottam, Rába Roland. Vele együtt dolgozunk a Krétakörben is, a másik két taxis pedig a Mundroczó és a Zsótér, akik a két nagy rendező számomra és akiket imádok.
- Tervezed, hogy fogsz még filmekben szerepelni? Érkeztek már újabb felkérések?
- Én eddig sem játszottam nagyfilmekben, bár a Szezonban én voltam a menyasszony, aki a Nagy Zsolttal ott kúrt a wécében és állítólag abban is jó voltam, mégsem özönlöttek a felkérések.
- Visszatérve a zenére, van olyan valaki akivel nagyon szívesen dolgoznál együtt, akár külföldi is?
- Jó nekem az Ambrus, álmodozni nem szeretek annyira, vagy olyat álmodom szívesen ami is megvalósítható. Akkorát kell álmodni, ami létre is jön, bár azért David Bowie-val énekelnék duettet. Nekem már az is merész volt, hogy legyen egy szóló lemezem, hiszen nem is vagyok énekes és mégis lett.
- Akkor ez is álom volt, ami azán megvalósult.
- Igen, végül is.
- Milyen véleményed van a magyar zenei életről?
- Nagyon jók vannak, de én annyira elfoglalt vagyok, hiszen 25 estét játszom egy hónapban, hogy koncertekre alig járok. A Belgát nagyon szeretem például meg az Erik Sumót, és a Quimbyt.
- Remixeket fogtok csinálni valamelyik számhoz?
- Igen, a Vámpírhoz már készül, de erről Ambrus tudna nyilatkozni. Volt olyan ötlet is, hogy rajongókkal felénekeltetjük a dalt és készül a Hajolj bele... remixe is.
- Az első videótok nekem nagyon tetszik, nem tudom olvastad e amit írtam róla.
- Igen, hogy annyit kell tudni róla, hogy jó. Jót nevettem rajta.
- Szerintem zseniális. Ha jól tudom fotókból lett összerakva az egész.
- Ezt csak magunk csináltuk, mindenki ismerős és majdnem mindenki barátságból dolgozott benne. Teljesen olyan érzés egyébként, mintha egy Forma 1-es versenyen görkorival indulnál. Annyira minimális pénzből készült, tényleg!

- Akkor ha jól értem a következő kislemezes dal a Vámpír lesz, amit remélhetőleg majd sokat játszanak a rádiók is.
- Igen, szerintem klip is lesz hozzá, valószínű Mundruczó Kornél rendezésében, bár sok múlik az anyagiakon ez ügyben ugyancsak.
- Ajánlanám neked a Placebo ötletét, ha szabad. Ők a Running Up That Hill című Kate Bush számhoz a rajongók által videóra rögzített klipet csináltak.
- Az szuper lehet, ha hazamegyek meg is nézem és szólok Ambrusnak, hogy mit szólna ha valami hasonló vonalon indulnánk el mi is. Bár szerintem ezzel a fotótechnikával akarjuk a következő szám klipjét is forgatni, de érdekes az ötlet.
- Mondjuk a pénzhiányt sok esetben ki lehet váltani kreativítással is.
- Na igen, de meddig. El sem tudom mondani, hogy a Hajolj bele a hajamba című számhoz hány ember tette oda magát csak úgy szívességből.
- Legközelebb mi is megyünk. Szerepelni is és pakolni is.
- Köszi, de én nem akarok örökre visszaélni az emberek jóindulatával, meg ugye azt gondolom, hogy hol van a pénz? Sosem ott van ahol a tehetség is. Mondjuk már megszoktam, mert mindig olyan színházban játszom ahol nincs pénz, persze ahol a kultúra jelen van ott legtöbbször kevés az anyagi tartalék.
- Nemrég volt a lemezbemutató koncertetek az A38-on. Milyen hangulatban zajlott?
- Jaj, nagyon jó volt! Nem fértek be az emberek. Kinéztünk az ablakon és a Petőfi hídig állt a sor és a vége már nem is tudott bejönni.
- Azért az durva, hogy 25 napot játszol a színházban és még koncertezni is kellene. Lesz lemezbemutató országos szinten is?
- Igen, májustól talán és nyáron, amikor talán lazább lesz minden és akkor belevágunk. Mondjuk a Krétakör nyáron New York-ba is megy, de majd összehangoljuk a dolgokat.
- Közben én rágyújtok, megkínáljalak egyel?
- Persze, most jöhet. Közben eszembe jutott, hogy már nem is úgy beszélgetek veletek mintha újságírók lennétek, tiszta baráti csevej lett ebből az egészből. Remélem nem mondok semmi olyat ami nem mehet le.
- Majd átküldöm cenzúrázni az anyagot.
- Cigizés közben eszembe jutott, hogy van már Bori Fan Club?
- Még nem tudok róla, de van egy lány aki rólam írja a szakdolgozatát, az nagyon jól esik. Már beszélt az Ambrussal és a Szabival is, meg egy valakivel, akinek nem árulta el a nevét. Meglepetés. Egyébként a MySpace-en és az Iwiw-en is sokan megkeresnek és próbálok is minden levélre válaszolni, ami persze nem mindig megy.
- Közben Kínáról elterelődött a szó. Munka ügyben utazol?
- Igen, meghívták a Siráj című előadásunkat oda, ami egyébként már volt Szöulban és még ha jól emlékszem 27 másik országban is. Hát erről ennyit, hogy itthon nem tudják ki vagyok. Szerintem külföldön jobban ismernek, legalább is a Krétakört. Most a lemezbemutató koncerten is jöttek oda külföldiek és valahogy nagyon érezték a zenét és átvették a hangulatát. Az is érdekes még a külföldiekben, hogy ha valami tetszik nekik, azt mondják is. Nem tudom miért van az Magyarországon, hogy fikázni mindenki imád, dicsérni már annál kevésbé és esetleg az kimutatni, hogy valami tetszik, azt is sokkal nehezebben teszik meg, de gondolom ez ilyen magyar mentalitás. Egy francia nő például a koncert után magyarázott nekem, hogy ebben a zenében mennyire benne van a mai nő, pedig gondolom egy büdös szót sem értett a dalszövegből. Nagyon aranyos és lelkes volt, kár hogy nem láttátok őt.
- A következő koncert ha jól tudom a Menta teraszon lesz november 30.-án. Azt követően hol léptek még fel?
- A Trafóban leszünk láthatóak majd december 27.-én, este 8-tól ez már biztos, de többet még én sem tudok mondani.
- Hogy állsz a bulvárlapokkal?
- Kerestek már meg de nem a zene kapcsán, hanem a Jég című darabbal kapcsolatban, hiszen ott elég hosszan meztelenül is játszom. Persze erre a bulvár egyből lecsapott,de nemet mondtam. Egyébként női magazinokban már voltam, de a nagyon szenny dolgokat inkább soha ne éljem meg.
- Mondjuk nem is biztos, hogy akik a te zenédért rajonganak, azok olcsó bulvárt olvasnak.
- Én örülök ha azok is hallgatnak, csak akkor inkább ne olvassák a Best magazint.
- Megy egyébként a lemez, vagy inkább töltögetik a dalok.hu-ról?
- Érdekes, de veszik és töltik is. Az is lehet, hogy mi már a következő albumot nem adjuk ki, csak letölthető lesz hisz talán ez a jövő. Bár messze van az még!
- Tudod mivel lehetne még nagyon promózni az albumot? Saját kisvideókkal, mint amilyet Taylor Dayne is csinál mostanában, vagy Dave Gahan aki stúdiós munkákat pakolt fel a YouTube-ra, meg interaktív Bori bloggal. Csináljak egyet neked?
- Szerintem beszéljetek az Ambrussal, olyan jó ötleteitek vannak. Azt mondjuk sajnálom, hogy werk filmet nem csináltunk a mostani kliphez.
- Van is egy újabb ötletem! Ha van kedved szállj be a kommentelésbe és akkor az interjú is interaktívabb lesz.
- Szuper, benne vagyok. Én pedig szeretnélek titeket meghívni a Jégre, amiről már beszéltünk is. Szerintem érdemes megnézni, mert nagyon jó darab.
- Köszönjük szépen, megyünk természetesen.

Az interjú elkészülte után aztán Bori meg is valósította a blogos ötletünket, ezért tegnaptól már nem csak a MySpace-en érhetitek el, hanem a saját naplóján keresztül is, ahol remélhetőleg nagyon sok érdekességet lehet majd megtudni róla, postról-postra.

Mostantól minden rendszerességet nélkülözve, időnként olvashattok majd általam készített interjúkat itt a blogon. Remélem tetszeni fog az új rovat mindenkinek és csak így elöljáróban szeretném megemlíteni azt is, hogy hamarosan jön a következő anyag, sokak kedvencével, akinek a neve persze egyenlőre még titok.

Elsőként a Pécsett élő és dolgozó Kores-sel beszélgettem új albumuk megjelenése kapcsán MSN-en azért hogy be tudjam mutatni nektek alaposabban is a Singas Project nevű formációt.

- Mikor alakult a zenekar? Mesélnél ennek körülményeiről?
- Nos, a jelenlegi formáció, ha jól emlékszem 2005 kora tavaszától létezik. Zozo, Ádám és én már játszottunk együtt, Dalma és Csaba együtt érkezett. Fontos még, hogy a Singas állandó tagja a fénymesterünk VJ Tomm, aki a vizuális-fényes-design dolgainkért felel.
- Előtte is zenéltetek már?
- Igen mindenkinek rovott múltja van.
- Az első lemezetek is 2005-ben jött ki, saját gondozásában. Aztán hogyan kerültetek a jelenlegi kiadóhoz?
- Hát ez egy nem gyenge trip volt! A kiadó már ismert bennünket, mert session munkákkal segítettünk nekik, de még a Cafe del Mar megjelenés sem győzte meg őket, hogy érdemes velünk dolgozni, sokáig túl jazzy kísérletezőnek tartottak minket és náluk a vegytisztább elektronikus
formációk mentek jobban. Mi meg ugye hangszeresek vagyunk, a komolyzenétől a jazzig és a punkig, sőt kísérleti elektronikus zenéket is összeraktunk már.
- Mindannyian Pécsett születtetek és laktok most is?
- Igen, részben Pécs a fő vonal, Ádám egerszegi (csak itt tanul) Zozo erdei ember, aki egy vadászházban nőtt fel. Pécs Rulez!
- Kíváncsi lennék milyen előadók voltak nagy hatással rád az életed során. Milyen lemezt vettél például először?
- Hűha, sok ilyen volt AC/DC, Clash, Stranglers, utána szépen jöttek jazzek kezdve Miles Davis-sel, aztán Garbarek, Charlie Haden meg még nagyon sok minden.
- És a mostani kínálatból kiket hallgatsz szívesen?
- Idén nagy kedvenc a Low, aztán Thievery Corporation, Garbarek, Haden, na és Bona-t is szeretem.
- Terveztek videót készíteni valamelyik dalhoz? Mióta van itthon is MTV, talán az ő zenei kínálatukba beleférne. Én például szívesen látnám az Another Day-t képekben is.
- Klippen jelenleg dolgozunk és annyit tudok mondani, hogy színházi történet lesz, klippes dalnak az Another Day is felmerült, illetve a Sign Of The Sun is.
- Mikorra várható a klip?
- Még idén szeretnék befejezni remélem a színháztól minden beígért segítséget megkapunk.
- Gondolkodtatok már azon, hogy közös dalt készítsetek valakivel? Mondjuk Yonderboi, vagy ha nagyon elrugaszkodunk a valóságtól akkor Grace Jones szóba jött már?
- Az Almássy Művelődési Központ kezdeményezésére csináltunk pár dalt Boogie-val aki slidegitárt használt nálunk ami egy érdekes színt hozott, mert gitárt mi elvétve használunk, de aztán megállt ez dolog. A Takács Eszti lemezén pedig dolgoztunk tavaly és majd a felét mi játszottuk fel, illetve kevertük/hangszereltük.
- Boogie a megasztáros Boogie?
- Igen ő az.
- Esetleg remixek készülnek majd valamelyik dalhoz és ha igen, kivel szeretnétek megdolgoztatni a számokat?
- Igen, a MySpace-n már több felkérést kaptunk közös munkákra vannak ilyen terveink.
- Hogyan látod most a zenekar helyzetét, hová tennéd magatokat a magyar zenei palettán? - Nézd nagyon sok munkával és óriási szerencsével egy picit kiemelkedtünk az amatőr vonalból ez innen még sok felé mehet, szerintem csak jövőnk van és ez egy kezdeti állomás az életünkben, a helyünk a hazai vizeken valahol az Erik Sumo által kitaposott irány de meg egyszer fontos mondani, hogy a jazzes kötődés nálunk más.
- Mik a terveitek a jövőre nézve?
- Jelenleg egy lengyel mikró-turnét szervezünk 2-3 koncerttel a kiadótól meg kaptunk egy booking-embert, és remélem jövőre többet mehetünk külföldre. Aztán session felkéréseink is vannak Dalma nagyok sok helyre bedolgozik, én pedig talán a nagybőgő miatt lettem kapós, Zozo színházaknak ír folyamatosan zenét, utoljára közösen pedig a Pluto Project-nek csináltunk brass-munkákat Ádám főszereplésével.
- Láttam, hogy Roisin Murphy előtt a Millenárison ti játszottatok volna. Arra nekem is volt jegyem és miattatok is sajnáltam, hogy elmaradt.
- Igen sajna azt mi is nagyon sajnáltuk mert Gyanta kisasszony olyan bátran kísérletezik a zenében ami nekünk is példa értékű.
- Most pedig a Zagar előtt lesztek november 23.-án a Millenárison.
- A Zagar nagyon jó! Nyáron Essenben Yonderrel játszottunk és a koncertünk után ott már látszott, hogy lassan kezd elfogadni minket a hazai szakma talán ezért is godoltak most ránk és a Zagar album most is jó és európai szintű.
- Tényleg lesz új Pluto lemez?
- Igen, a Pluto is még idén télen kijön, már az utómunkáknál tartanak.
- Egyébként külföldön látod inkább a banda jövőjét? Ott sokkal nyitottabbak az emberek a ti stílusotokra?
- Külföldön a jazz mást jelent mint itthon, itt lassan az öltönyös kultúra része lett és ez nagyon gáz, naposabb helyeken továbbra is a progresszív utcai kultúra része, értik élvezik a zenében és a hangszerekben rejlő csodákat. Bár az utóbbi időben kezd kialakulni nálunk is egy réteg aki értve hallgatja a zenét. Az utolsó koncerten két blokkot játszottunk egy acoustic és egy electric részt, és nagyon jó volt látni milyen szinkronban mozgott a közönség a zene aurájával.
- Dalma hangja egyébként hasonlít Roisin-ére, de nekem mégis a miatt tetszik mert felfedeztem benne egy leheletnyi Beth Gibbons-t is.
- Dalma egy nagyon tehetséges lány-lény! Lenyűgöző sokszor a próbákon milyen kreatívan, milyen zeneiséggel vesz részt. Nagyon nagy tehetség, és ha nem játszanak együtt akkor is ezt mondanám.
- A neten hol rendelhető meg a Yolife?
- A kiadónál, illetve napokon belül az Itunes-on is letölthető lesz.
- Még annyit szerettem volna a végére, hogy ha időd engedi, beszállnál a kommentek közé, ha kikerül a bejegyzés?
- Persze rá fogok nézni.
- Akkor leírhatom, hogy itt van velünk Kores és a rajongók is kérdezhetnek tőle?
- Sure