"poénok" kategória archívuma

Körülbelül úgy nézek ki mint egy 5 éves kisgyerek, és úgy is érzem magam. Hogy lehetséges ez? Majd te megmondod!

Nektek is volt már biztos olyan, hogy eltűnt valamitek, melyről azóta sem derült ki, hogy hol van. Van amit ellopnak, mint a bringámat, de most inkább olyanokra gondolok, melyek megmagyarázhatatlan módon tűntek el a föld színéről. Persze tippjeitek vannak, nekünk is!

Nálam anyukám féltve érzett esernyőjével kezdődött, melyet egy osztálykiránduláson hagytam el. Persze sejtem, hogy mindez azért történt, mert annyira sokszor figyelmeztetett rá, hogy ne veszítsem el, amiből persze egyenesen következett az elhagyás.

De amikor albérletben laktam, szőrén-szálán eltüntettem a Loving You More című BT kislemezemet is, melyben Vincent Covello énekel. Képzeljétek, még a beépített szekrényt is szétszedtem, hátha mögötte meglelem.

Aztán jött a Skinny alsógatyám, ami olyan rejtélyes úton került le rólam, és veszett el, hogy még tippem sincs rá hol lehet. Gondolom így tíz év után már nem is kerül meg! Pedig évekig kerestem!

Ennél már csak az a furább, hogy Édespofa a farmerját hagyta el, és azóta sem értjük mi történt, hiszen mindig nadrágban jön haza, én nem láttam még alsógatyában flangálni az utcán. Arra gondolunk, hogy talán a szárítóról lopták el, ami a folyosón van, de nem ér gyanúsítgatni.

Ugyanez a helyzet a labdákkal is, ugyanis eddig már kettő veszett el, azaz egy teljesen az udvarról, az egyik kocsi alól, a másik pedig ma reggelre, de tudom hol van. Valaki éjszaka levitte a folyosóról az utcára, és bedobta a szemben lévő ház udvarára. Megáll az ész! (Javítás, vagyis eredmény: az első labda került a szemben lévő házba, még hónapokkal ezelőtt, a másik pedig begurult a szomszédomhoz, ma reggel találta meg. Úgy tűnik semmi összeesküvés nincs a háttérben, semmi rejtély, sőt inkább vicces az egész!)

És nektek mitek tűnt el? Segítsünk megkeresni? Mesélj, mit nem találsz, írd le a történetét, már amennyire emlékszel, és kiderítjük merre lehet. Játszunk nyomozósat?

Nem gondoltam volna, hogy bármilyen apropóból írni fogok még a One Life Stand-del kapcsolatban, de aztán az I Feel Better klipjével jól megleptek a srácok, szerintem téged is meg fognak.

Kint voltam ma délelőtt a pataknál, mert ki nem hagytam volna a hóesést, már csak Lulu miatt sem! De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy láttam két leszbikus kutyát, jót mosolyogtam rajtuk és a gazdákon, akik azon poénkodtak, hogy kellene már Erzsikének egy műfasz, akkor tényleg lenne értelme annak, hogy minden lányra rámászik, és meg akarja őket hágni.

És az is vicces volt, hogy az egyik gazdi nekem kezdte el magyarázni, hogy az állatvilágban a buziság teljesen normális dolog ám, csak az emberek csinálnak ebből ekkora ügyet! Ja!

Édespofa szerint ennek a srácnak olyan hangja van, minha Tracey Thorn és Cher keveréke lenne. Őrület, milyen füle van!

Minden vasárnap délután megy az Echo TV-n egy kutyás műsor Ebugatta címmel, melyet az első adást követően elkezdtem nézni. Amellett, hogy számomra érdekes témákkal foglalkoznak, kiállításokat látogatnak, fajtákat mutatnak be, állatorvosi tanácsokkal segítenek, sajnos azért is nézem, mert felháborítóan amatőr az egész, olyan mintha visszamentünk volna az időben a rendszerváltás utáni időkbe, vagy legalábbis a Budapest TV, Anettka űrbe repítésének, és az első élő puncivillantások korába. Na jó, itt ilyen nincs, de ...

... a vágások, az aláfestő zenék, a kameramunka, a ... és a riporterek! Közülük is kiemelkedik Petrus Krisztina, aki bizonyára egy elbűvölő személyiség, ez a képernyőn is átsugárzik, de emellett sajnos nem csak külsejében idézi Csala Zsuzsa bemondónői, illetve műsorvezetői karrierjét. Mondjuk ki kerek-perec, Krisztina sajnos amatőr! Bájos, kedves, az állatok iránti szeretetét, és értük végzett munkáját sem kérdőjelezem meg, de nem képernyőre való. Háttérmunkára, egyelőre! Talán.

Tényleg nem bántani akarom, de basszus 2010-ben ilyet én még nem láttam. Mert az egy dolog, hogy kevés a pénz a műsorra, nem tudják megfizetni (még az én blogom is jobban néz ki, pedig csak simán nem bántja a szemet, tehát nem csak pénz kérdése) a legjobb webdizájnereket, nincs pénzük a legjobb, vagy a legújabb technikákat alkalmazni, de hogy a szerkesztő és a műsorvezetők is ennyire alkalmatlanok legyenek a munkájuk profi végzésére, az azért nem fogható másra, mint a hozzá nem értésre. Pedig régóta várok egy ilyen műsorra, élvezettel nézem ennek ellenére is, de néha szinte fáj. És a semmiből jön ez az éles fájdalom! Legalább mondanák be időnként, hogy most Krisztina következik, aztán 3 másodperc szünet, hogy el tudjak kapcsolni ...

Felvertem a tejszínhabot a gesztenyés palacsintához, de a folyamat végére kiderült, hogy nagy igyekezetemben nem is verek, hanem köpülök. Most már csak az a kérdés, hogy a szarrá cukrozott vajat mihez használjam.

Csináltam egy pár új képet a családról az előbb, és miközben néztem vissza őket, mondom Édespofának, hogy mennyire jó lett az egyik közeli róla, gyönyörű rajta a szeme, mire ő: "Ja, azt nem lehet elhízni!" (De nem engedi megmutatni, követeljétek, hátha akkor ...)

Azért minden hülyeségem ellenére, állítólag szerethető figura vagyok, olyan akivel le lehet élni egy életet is akár, bár ezt még bizonyítani nem tudom.

Lulu érzi a tavaszt, már hullik a szőre, tele van vele a lakás. Csak tudnám honnan van ennyi, mivel a fele kutya kopasz. Édespofa szerint az utcáról, más kutyák szőrét szedi össze, és hozza fel. Na, ezután jobban figyelek, ha ezt meglátom, szíjat hasítok a hátából.

Nem szeretek nézelődni, látok eleget az interneten olyan dolgokból, melyektől a frász kitör, ha már bemegyek egy áruházba, akkor szeretek költeni. Megvenni azt ami megtetszik, nem akarom csak úgy bámulni, viselni akarom, megenni, magamra kenni.

Ezért is veszélyes bemennem egy plázába, ezért is nem szeretek pénz nélkül, csak úgy kóvályogni, mert nem látom értelmét annak, hogy megnézzek, magamra képzeljek egy csomó mindent, aztán hetekig nem bírjam kiverni a fejemből őket. Nem szeretek sóvárogni!

Ma is amikor Édespofa felvetette az ötletet, hogy ugorjunk be az Árkádba, elhúztam a számat, mivel üresedő pénztárcámat nem kívántam tovább sanyargatni, de aztán mégis csak sikerült. Nem nagy összeggel, de azért ha már megláttam, nem hagytam ott, sem a 3800 forintos Mustang inget, melyben úgy nézek ki mint Brad Pitt a Thelma és Louise-ból, sem a 3000 forintos Springfield széldzsekit, amely tavasszal az új bringámon suhanva, majd nagyon jól fog kinézni rajtam.

Most meg persze kicsit szívom a fogam, meg persze örülök is, hogy nem hagytam ki őket, de ha nem látom, nincs dilemma, nincs lelkiismeret-furdalás, és persze nincs boldogság sem. Utálom ezt a sok bugyuta és intenzív, egyszerre, de legalább gyorsan tovatűnő érzést! Hess, most dolgom van Thelma-val!

Beszippantott engem is a játékmánia a Facebook-on, de azt hiszem ma jött el a pillanat arra, hogy szépen bezárjam a kávézómat, és mától nem basszak el órákat a virtuális barátaim, virtuális jóllakatásával. Ha igénylitek, inkább főzök itthon valamit!

Azért az vicces valahol, hogy mi mindketten, de főleg én, baromi érzékenyek vagyunk a szagokra, én az is voltam mindig, erre most itt alszik az ágyunk mellett egy fingógép, beterítve a szobát jobbnál-jobb szagokkal. Eddig az összes illatosító felmondta már a szolgálatot, talán még a füstölő nem, de az meg nem mehet olyan ütemben, mint ahogy a szagok áradnak.

Ez a sors fintora, vagy mifene, de ez is viccesen hangzik így leírva. Murphy-nek van erre valamilyen törvénye? Biztos van, hiszen mindenre van!

Úgy látszik nem csak én alkotok új szavakat és kifejezéseket mostanában, ezzel szórakoztatva Édespofát, és persze magamat. Most olvastam a Facebook-on Norbitól, hogy a "rettegés foga", de Zoli és a "Lédig gaga" is hatalmasat ütött pár hete. Szerintem szépen fejlesztjük a magyar nyelvet, amelynek színesítéséhez ma nekem is sikerült hozzátettem, a "megbüdülve" szavacskát, ugyanis Lulu éppen ebben az állapotban van. Igen, fürdés előtt állunk!

Egyébként meg erről az egész jelenségről, mint ahogy az utóbbi időben mindenről, még a házasságok felbomlásáról is a Facebook tehet, bár talán nem teljes mértékben. Ugyanis az ottani "photoed" és hasonló szavak kitalálói vetekszenek a magyarra fordítók leghülyébbje díjért a cégünk fordítóival, akik néha olyanokat tudnak, hogy fel kell hívnom őket telefonon egy-egy e-mail után, hogy értelmezzük azt együtt, közös erővel.

Nem tudom miért, de már gyerekkoromtól úgy alakult, vagy tudatosan úgy alakítottam, ezt már nem tudom, hogy nem akartam a homlokomra írni, hogy buzi vagyok. Próbáltam minél férfiasabb lenni kívül és belül, figyelni a részletekre, hogy más tulajdonságaimat is megismerjék a hozzám közelállók, ne egyből én legyek A BUZI. Talán az volt az oka, hogy egy kisvárosban nevelkedtem, de ebből sem következik ez a fajta viselkedés egyenesen. Na mindegy!

Leginkább azért jutott ez eszembe, mert a minap valaki levágta rólam, hogy mi a helyzet, ráadásul alig pár alkalom után, méghozzá abból, hogy szerinte jól öltözködöm, ennyire meg csak a buzik figyelnek oda magukra. Na tessék, szinte haszontalan volt 17 évesen órákat pózolni pohárral a tükör előtt, hogy ne eltartott újjal vegyem a kezembe, elég lett volna szakadtan kinézni.

Mielőtt kutyát vesztek magatokhoz, nem árt tisztázni pár dolgot, nehogy csalódás érjen bárkit is a családból.

Először is nem fog helyetted elmosogatni, nem viszi le a szemetet, nem főz kávét, nem takarít fel mire hazaérsz, és a mosást sem rakja be. Nem háztartási alkalmazott, ha azt szeretnél, keresni kell feleséget!

De nem segít a szakdolgozat írásában sem, sőt semmilyen lecke megtanulásánál nem veheted igénybe a szolgálatait, mint ahogy a suliba sem megy el helyetted. Erre kell egy stréber, és egy ikertesó. Ha egy személyben van ilyened, az a legjobb!

Tudom nagyon furán fog hangzani, de dolgozni sem fog helyetted elmenni, hiába kérleled, ő labdával a szájában fog körberohangálni, és esze ágában sem lesz robotolni és ugrálni a főnököd kívánsága szerint.

Totálisan használhatatlan lesz az eb bármilyen bevásárlás lebonyolítására is, olyannyira, hogy még a saját étkét sem szerzi be magának, azt is te fogod hazacipelni. Készülj fel, hogy ez nem 20 deka lesz, hanem 18 kiló. Igen, kell kocsi, meg egy férj aki felhordja az emeletre a zsákot, vagy zsákokat.

Szörnyű félreéréseket lehet elkerülni ha mindezekkel tisztában vagy, mert akkor nem jársz úgy ahogy én, hogy bármire kérem Lulukát, ő soha semmit nem tesz meg ezekből, viszont nagyon szeretetteljesen néz.