"shopping" kategória archívuma

Sűrű napunk volt, mely jó szarul végződött, amikor is iszonyú fáradt lettem és az ájulás kerülgetett, de ne ugorjunk ekkorát előre.

Először is délelőtt kimentünk Lulu-val a Hajógyárira, ahol első ízben vettünk részt Bulldog pikniken. Sajnos kevesen voltak, de a hangulat jó volt, Lulu nagyon élvezte. Képeket tettem fel a Facebook-ra, ott lehet őket csekkolni, van bothúzós, és Édespofára is rátalált egy angol kölök, akivel teljesen szerelembe estek!

Aztán kimentünk a Bringaexpo-ra, amit nagyon élveztünk volna, ha nincs fél óra elteltével bombariadó, és nem zavarnak ki minket a hóba. Ellenben használtuk az új Hungary Card-ot, mellyel olcsóbban tudtunk belépőt venni, így nem is volt akkora a veszteség. Persze a riadó nem a szervezők hibája, de semmit sem láttunk, vagyis alig valamit. Egy bicajba szerettem bele, a Koliken egyik termékébe, de most meg nem találom az oldalukon, így nem tudom megrendelni. Mindegy, holnap felhívjuk őket, aztán meglátjuk!

Mire hazaértünk, már olyan hátfájás és vacogás gyötört, hogy azonnal ágyba bújtam és most keltem fel. Jobban lettem, de még nem az igazi! Nem tudom mi a tököm van!

Kicsit szétzuhantam a héten, ezért elnézést is kérek gyorsan Szuperapu-tól, hogy nem voltam ma elég szórakoztató, holott ha nem is látszott, én attól még nagyon jól éreztem magam náluk. Finom volt a chips is!

Egyébként a felső ajkam cserepes, alul meg herpeszes, így ha valaki holnap a Bringaexpo-n, vagy a Bulldogpiknik-en nem ismer fel, nem fogok rá megharagudni.

Voltunk ma az Outlet-ben, ahol sikerült egy 29 ezer forintos (!!!) pulóvert 2995-ért megvennem, ami nyilván azért is került ennyibe, mert úgy látszik már ott sem megy úgy a bolt mint az elején.

Az oka szerintem két dolog is, egyrészt ugye a magyar kereskedők, akik képesek szinte mindig, minden alkalommal hülyének nézni a vásárlót, csinálni Outlet-et felemelt árakkal, amit ugye jó kis belső infókból tudok halál biztosan, de ettől még nem biztos, hogy mindenki így csinálja, csak a legtöbben, ezzel lejáratva azokat is akik becsületesek. A szörnyű, hogy valahol még a csalókat is meg lehet érteni, hiszen olyan bérleti díjakat kérnek tőlük, amennyitől a pofájukon már biztos nincs bőr. Már azoknak akik kérik. Másrészt úgy tűnik a Premier-be is elért a válság, ugyanis minden második üzlet üres, vagy kirakatnak használják, amelyik pedig még nyitva van, ott is alig van áru. Ebből egyenesen következik, hogy Édespofának megint nem tudtunk egy normális gatyát venni!

Egyébként nem teljesen, azaz szervesen a témához kapcsolódik, de képzeljétek, elkezdtük itthon sodorni a cigit, mert így olcsóbban jövünk ki mintha készen vennénk. Van vele meló, és bele is kell jönni, de a felére is képesek vagyunk csökkenteni az erre költött pénzt.

Nem szeretek nézelődni, látok eleget az interneten olyan dolgokból, melyektől a frász kitör, ha már bemegyek egy áruházba, akkor szeretek költeni. Megvenni azt ami megtetszik, nem akarom csak úgy bámulni, viselni akarom, megenni, magamra kenni.

Ezért is veszélyes bemennem egy plázába, ezért is nem szeretek pénz nélkül, csak úgy kóvályogni, mert nem látom értelmét annak, hogy megnézzek, magamra képzeljek egy csomó mindent, aztán hetekig nem bírjam kiverni a fejemből őket. Nem szeretek sóvárogni!

Ma is amikor Édespofa felvetette az ötletet, hogy ugorjunk be az Árkádba, elhúztam a számat, mivel üresedő pénztárcámat nem kívántam tovább sanyargatni, de aztán mégis csak sikerült. Nem nagy összeggel, de azért ha már megláttam, nem hagytam ott, sem a 3800 forintos Mustang inget, melyben úgy nézek ki mint Brad Pitt a Thelma és Louise-ból, sem a 3000 forintos Springfield széldzsekit, amely tavasszal az új bringámon suhanva, majd nagyon jól fog kinézni rajtam.

Most meg persze kicsit szívom a fogam, meg persze örülök is, hogy nem hagytam ki őket, de ha nem látom, nincs dilemma, nincs lelkiismeret-furdalás, és persze nincs boldogság sem. Utálom ezt a sok bugyuta és intenzív, egyszerre, de legalább gyorsan tovatűnő érzést! Hess, most dolgom van Thelma-val!

Elsőre felhúztam a szemöldököm amikor a tévében megláttam a Tigáz utalvány reklámját, meg a szlogent, miszerint: "Ajándékozza ön is az otthon melegét!" Aztán mára leülepedett a dolog, és végül is nem annyira gáz (:-D) a történet, hiszen én is örülnék ha valaki hónapokig (mert alig van) fizetné a gázszámlámat. Elképzeltem mennyi cipőt vehetnék abból a pénzből!

Nektek nem tűnik furcsának, hogy a Minna tej piros változatán van műanyag kiöntő, a kéken pedig csak a helye? Nagyon furcsa, mert először azt hittem, csak a mi sarki közértünk kapott véletlenül ilyet, de a múltkor láttam a Cora-ban is. Azóta is azon gondolkodom, hogy vajon mi lehet az oka. Szerinted?

Most nézem vissza magam, és örülök, mert annyira nem is látszik, hogy zavarban vagyok, illetve alig vágtak meg, de ami pláne nagyon tetszik, hogy egyszer sem ejtem ki a számon a trendi (csak a trend) szót, ellenben a Lapról-lapra című műsorral, ahol az Elle szerkesztőinek minden második szava ez. Mondjuk nincs vele más bajom, mint az, hogy ők már elkoptatták!

Én le sem tagadhatnám a Puma iránti rajongásom, hiszen eddig a három nagy sportruházati márka közül szinte csak és kizárólag az ő cipőiket és ruháikat részesítettem előnyben. Idén nyáron jutott először az eszembe, hogy talán váltani kellene, mert mintha egy kicsit unalmassá kezdenének válni a kollekciók, bár az is lehet, hogy csak az én ízlésem változott.

Mindenesetre a nyári Adidas felhozatalban már akadtak szemrevaló darabok, és azóta mintha csak nekem gyártanának minden szériát a divatcipők közül. Pár hete a képen is látható darabba szerettem bele nagyon, aztán pedig az Adidas Originals új színeibe, de főleg a barnába, majd ebbe a sárgába és természetesen a szürkébe, ma pedig a 2009 őszi SLVR kollekció lett az új szerelmem. Ez utóbbiból természetesen már az összes!

Átgondoltam ma mivel és mennyit tudnék spórolni most, hogy ennyire meg kell fogni a pénz, és realizálni a kiadásokat. Édespofa is megtette, hát most rajtam a sor.

Persze nagyon gyorsan arra jutottam, hogy semmivel sem tudok lefaragni a költségvetésből, de azért előkerült néhány dolog, nyilván. Például visszavehetem az internet sebességét, amit hétfőn meg is tudok tenni, és meg is fogok. Ez havi 2000 forint megtakarítás, de 15 Mbit/s-ról csupán 4-es lesz a sebesség. Aztán a tévés előfizetést is át kell nézni, de azt hiszem a sorozatok és a függőség miatt kötve vagyok néhány csatornához. Fűteni már nem fűtünk, és egyébként a szezonban sem sokat, így azon nincs mit faragni. A telefonszámlám 4000, de maximum 6000 forint körül mozog, ami azt hiszem már csak úgy csökkenthető, ha lemondom az 1500 forintos mobilinternetet, vagy kidobom a készüléket, bár inkább el kellene adni, hiszen azzal bezsebelhetnék 70000-et, ami nem semmi, de úgy sincs értelme, mert fizetni kell utána a kölcsönt. A víz, villany, közös költség kilőve, azokon már nem tudok mit alakítani, de ha a cigiről sikerülne leszoknom, az sokat lendítene a dolgokon, akár több tízezret is, hiszen lassan láncban nyomom. Ásványvizet pedig nem iszunk már, igaz kólát sem!

Aztán bevételt hozhatna, ha eladnék pár dolgot, de nem sok eladnivaló termékem van, bár a foteleket a seggem alól tudom nélkülözni, hiszen a notebook az ágyon is ugyanolyan jól működik. Mivel nyár van és jó az idő, egész jó áron el tudnám passzolni a bejárati ajtót is, a biztonság miatt meg nem kellene különösebben aggódnom, hiszen a rács továbbra is véd, ráadásul kettő is van belőle, és bónuszként még a széljárás is jobb lenne a lakásban. Egyébként pedig mennyire furcsa, hogy amint nincs pénzem valamire, rögtön mennyire bír hiányozni. Például a mozi, pedig az új Terminator filmet is úgy megnézném!

És csak azért, hogy tisztán lássatok, tegnap számoltam ki a rezsimet, amit már osztunk, és csak az én részem 72 darab ezres lett, amiben már a törlesztő és a benzin is benne van, ami nem több mintha tömegközlekedésre vennék bérletet, és a kocsival napi egy, sőt talán másfél órát is spórolok időből. Kíváncsi lennék ti ezt mennyiből látjátok kihozhatónak. Mennyit kellene keresnem, hogy szűkösen, de mondjuk jóllakva kijöjjek a havi pénzemből? 110000 elég lehet?

És emlékeztek gondolom arra a szavazásra, ami nemrég szerepelt a blogon, és az volt a kérdés, hogy ti mennyiből tudnátok édesen, lemondások nélkül élni és anyagilag is fejlődni, egzisztenciát teremteni. A legtöbb, azaz több mint a fele voksoló bizony a 200000-300000 forintra nyomta azt a bizonyos gombot, és szerintem ez reális is a mai árakhoz képest, és egy kicsit sem a földtől elrugaszkodott. Biztos gondolsz valamit ...

Ja, és van két eladó piros Ikea fotelem, Skruvsta névre hallgatnak. Igen, tényleg eladom! Nincs különösebb bajuk, körülbelül egy évesek, de talán egy tisztítás rájuk fér. Aztán van egy fehér és nagy könyvespolcom is, azt már linkelni nem tudom, mert nem kapható, de hasonló ehhez, csak nagyobb és baromi olcsón megszámítom. Jelentkezni a gusvagyok@gmail.com címen lehet!

Ma megint megfigyeltem, hogy bármilyen szögből is látok egy Diesel nadrágot az utcán, azt szinte 100%-os bizonyossággal fel bírom ismerni, de nem csak ott, hanem a Yoox-on is! És te?

Ti tudtátok, hogy van magyar Diesel mániások klubja? Én tudtam, hiszen én hoztam létre, de csatlakozhatsz te is nyugodtan, csak egy Facebook profil kell hozzá, aztán linkelhetsz kedvedre, szólhatsz másoknak az akciókról, vagy akár a legvadabb újdonságokról, készíthetsz képeket, videókat, posztokat, melyeket feltölthetsz, és persze hasonszőrűekkel beszélgethetsz. Ugyanitt csere-bere is lehetséges!

Megszámoltam őket, és nincs is még 30 darab, csak ha a papucsokat is hozzáadom, de azért így is szép számú cipellőm van, és az a nagy álmom, hogy egyszer legyen minden szín, minden árnyalatában egy. Addig meg sem állok! Tudjátok olyan álom ez, mint amilyen a hollywoodi filmeken látható: Asszonyka kinyitja a gardróbot, és megszámlálhatatlan lábbeli sorakozik a polcokon, a szivárvány minden színében, a legjobb tervezőktől. Persze most biztos az az első gondolatod, hogy lottónyeremény! Veszek minden héten, emiatt nem kell aggódni.

Alább pedig a szinkronblogban részt vevő bloggerek és az ő posztolásuk a cipőikről, mely felsorolás folyamatosan frissítve lesz, amint befutnak az információk: Paloma Negra és az álmai, Euthymia és a múzeum, Gyömbérke szinkroncipői, Tisss és Tomi, Cube és a slágerlista, Redblek és az első alkalom, AvPlaten és a bordó Nike, Kékleány is szereti a színeket, lista Kiddy-től, Karmakiller legújabb szerzeménye, és Kicsinapsugár királynője!

Most olvastam, hogy a válság miatt rövid időn belül több divatcég is bezárásra kényszerül, és ezek között lesz példának okáért a Gap is. De nem ez a nagy hír, hanem az, hogy még idén csődbe kelül a Crocs, ami azt jelenti, hogy eltűnik az utcákról végre ez a gusztustalan és gyomorforgató műanyag gané. Akinek pedig van ilyen, rögtön vigye a szelektívbe, mert ha így tesz akkor bárhol és bármikor nagyon komoly örömtánc jár hozzá tőlem. Igen, meztelenül is, csak dobjátok már ki!

Azt meséltem már, hogy Édespofa napszemüveg, autó és óra mániás? Legalább annyira el tud alélni egy kerettől, mint én egy Diesel farmertól, vagy egy Puma cipőtől. De a legjobban az a szemüveg tetszett neki, amit tavaly viselt Roísin Murphy a budapesti koncerten, és hasonló volt mint a képen látható. Szerintetek hol lehet itthon ilyet szerezni? Kell, nincs mese! Erről beszél azóta is!

Elmesélem, hogy ez miként történhetett, bár nem egy nagy sztori, ugyanis röviden összefoglalva csupán annyi az egész, hogy mostanáig nem voltam egy kütyü mániás, és eddig mindegyik mobilomat ajándékba kaptam.

Az első még egy táskás telefon volt és céges. Baromi nagy volt, lassú, vétele sem volt, de néhol azért lehet használni. Egyébként bírtam, nagyon menő voltam akkoriban! Aztán a másodikat már egy havertól kaptam, aki vett magának egy újat, és a Nokia 3210-es modellt nekem ajándékozta egy Domino kártya kíséretében. Így lett aztán saját telefonom és számom, ha jól emlékszem a 2000-es év környékén, de közben volt Communicator is a kezemben, mely szintén céges volt, és halálos fegyver. Egyszer majdnem ráesett a macskámra, melyből lett is nagy riadalom! Ezekkel húztam jó sokáig, míg nem egy exem megunta, hogy ilyen ócska géppel égetem magam, és a céges mobilját nekem adta, ami egy Nokia 6210-es volt. Ezt később eladtam, és Édespofától kaptam helyette előbb egy Sharp TM-100-at, majd egy Sony-Ericsson W800-at, mellyel körülbelül két hétig bírtam. Borzasztóan zavart benne jó pár dolog, de már kitöröltem az emlékeim közül is, hogy pontosan melyek voltak ezek, ugyanis itt jött a képbe a szintén ajándékba kapott Nokia 6300, melyet talán még a Sharp-nál is jobban szerettem.

És most lecseréltem immáron egy saját vásárlású Nokia E71-re, mert komolyabbat szerettem volna, de nem érintőképernyőset, mert attól a hideg is kiráz. Tudom jól, hogy maradi vagyok, de én még Windows XP rendszert is a 95 beállításaival használom a Notebook-on!

Nehéz ügy Édespofának ajándékot venni, és erre csak ma döbbentem rá igazán. Ugyan eddig is minden alkalomra volt egy remek ötletem, most pedig több is, de igazából csak akkor kezdődött a hajtépés és gyomorgörcs, amikor történetesen a háromból egyiket sem lehetett kapni. És hogy mit tesz ilyenkor az ember fia? Kényszermegoldáshoz folyamodik, és bár nagyon félve ugyan, de kiválasztja azt a pólót, amiről úgy gondolja, hogy ő bizony fel nem venné. De legalább azon felismertem az autó nevét, és ez biztató, bár a képen nem is volt ismerős a járgány. De hát nem vagyunk egyformák, még mi sem. Édespofa nem vásárol ruhákat ott ahol én, és szereti a kocsikat, amelyek helyett én biztos cipőkkel, vagy biciklikkel telepakolt felsőt választottam volna.

Egyébként tetszett neki, sőt egyből fel is kapta magára, ami több mint jó! Remélem hordani is fogja. A főnökömnek pedig köszönöm innen is, hogy a segítségemre volt. Meghálálom majd valahogy.