"shopping" kategória archívuma

Ilyet eddig csak filmeken láttam, de tegnap kivettük mi is a részünket az őrületből. Itt ugyanis vége az október óta előkészített meghitt ünnepnek egy nap alatt, a 24.-e még nem is számít karácsonynak, csak a 25.-e, rá egy napra pedig mindenki mint az őrült, elindul shoppingolni, ugyanis az üzletek rögtön 50%-os kedvezménnyel nyitnak ezen a napon.

Be is mentünk az Oxford Street-re délután, ahol nem lehetett mozdulni az emberektől, egymást taposták a menőbbnél is menőbb üzletekben, rángatták le a ruhákat a vállfákról, mintha másnaptól megállna a világ, nem mozogna többé a föld, és nem lennének megvásárolható ruhák. Kegyetlen volt! A Diesel boltban egyszerűen nem kaptunk levegőt, a Topshop-ban a földön, ruhákon átkelve lehetett bejutni, az utcán az egyébként is széles gyalogos úton hömpölygött a tömeg, és elfoglalták az autóutat is, így a buszok se előre, se hátra nem bírtak mozdulni.

Üröm az örömben, hogy amit mi meg akartunk venni, az egyik sem volt még leárazva, sem az Onitsuka kabát, sem az 55DSL fülhallgató, sem a Topman nadrág, de nem adjuk fel, ma a Westfield-be megyünk, aztán újra bepróbáljuk a Carnaby-t.

Konkrétan nincsenek percdíjak, meg mindenféle szarság, kapsz egy előfizetést aztán választhatsz csomagot hozzá 10, 20, vagy több fontért. Emlékeztető gyanánt itt is megjegyzem, hogy egy 20 fontos előfizetésem van most, amiért 3-nál egy kicsit több órát kell dolgoznom. Vicces, nem?

Ha telefont is vennél, az sem katasztrófa, mi lassan cserélünk is majd, de várunk még az LG új gépére. Lesz vagy 35 font havonta, na jó, talán 40. Otthon havonta 6 és 8 ezer között volt a számlám és akkor nagyon visszafogtam magam, telefont egyszer mertem részletre venni, kicsit meg is bántam. Itt meg semmi szükség az önmegtartóztatásra, mert a csomag tartalmaz 300 perc hívást, korlátlan szöveges üzenetet, 500 mega netet, és korlátlan BT Openzone-t! Természetesen elhasználhatatlan, vagy legalábbis úgy tűnik!

Na jó gyerekek, valaki tiltson ki bennünket a TK Maxx-ból, mert különben nem tudom mi lesz. Ma körülbelül 3 Diesel és 2 Puma cipőt tudtam volna venni, 6 különböző gyönyörű CK alsót, 50 pár zoknit, legalább 5 farmert, köztük egy álomszép neon zöld DSL55-öt, ...

Amik után eddig csak az interneten áhítoztam, most egy kéznyújtásnyira vannak, és akkor még nem is beszéltünk a Westfield, vagy az Oxford Street kínálatáról. Rossz vége lesz ennek!

Senki meg sem kérdezi mit keresünk Londonban? Persze azokon kívül akik tudják, mert mondtam nekik. Senki meg sem lepődik?

Pedig az van, hogy áttettük a székhelyünket, mert sajnos Brüsszelben nem jöttek be a számításaink, túl bonyolult a hivatalos papírok intézése, nem tudtunk munkát vállalni, és elszámítottuk magunkat a franciával is, többek között ... Ettől még jól éreztük magunkat, jó volt Zsuzscsiékkal együtt lakni, pedig eleinte paráztam tőle, de már sajnáltam amikor el kellett jönni. Körülbelül két hetet nyomtunk le ott keresve a lehetőségeket, de az utolsó napokban, amikor már Londont szerveztük, csak turistáskodtunk. Megszerettük az ottani szállásunkat is a Rue Wery-n, Lulu is jól érezte magát, még a meredek lépcsőket is örömmel ugrálta meg. Persze nem tettünk le a visszaköltözésről 100%-ban, hiszen engem behívtak a tanácsra október 27.-én a hivatalos papírok ügyében. Ha itt nem érezzük majd jól magunkat, akkor még mindig megvan a lehetőség ott folytatni. De nem akartuk felélni az összes tartalékunkat, és majdnem novemberig várni a sült galambot, közben meg azon aggódni, hogy beesik-e valami feketén végezhető munka, amiért ki is toloncolhatnak az országból, vagy sem. Inkább megkerestük a Londonban élő barátokat, hátha itt más a helyzet, könnyebb munkát vállalni, van is lehetőség, ...

... aztán miután lebeszéltünk mindent, csütörtökön elindultunk komppal Oostende-ből a kis Micukóval, de sajnos Lulu nélkül, akit ott kellett hagynunk 10 napra vagy még többre, Zsuzsiéknál. Itt ugyanis olyan kemény szabályok vannak a házi kedvencek behozatalára, hogy csak lestünk. Persze érthető, itt nincs veszettség, és nem is lesz, ezért kellett Lulu-t még elvinni Brüsszelben egy állatorvoshoz, aki vett tőle vért, majd elküldte egy laborba, melynek az eredménye után jöhet csak be a kutya az országba. Olvastunk mindenféle karanténokról, meg fél évekről, de a belga doki megnyugtatott, hogy csinált ő már ilyet, nem kell aggódni, nincs fél év várakozás. Remélem így lesz, de ettől függetlenül a napokban felhívjuk majd az itteni Home Office-t, és velük is beszélünk, nehogy aztán a határon fordítsanak vissza minket. Ők már csak tudják mit, és hogyan lehet. Egyébként sejtettem, hogy Lulu hiánya ki fog borítani, de amint átértünk Angliába, valami iszonyatos szomorúság vett rajtam erőt, de nem az idő miatt, itt süt a nap, nem esik, és 18-20 fokok vannak napközben. Inkább ez az egy hónapos pakolás, beköltözés, munkakeresés, idegenben tájékozódás, amire rátett még egy lapáttal Lulu hiánya, és az úton összeszedett fülgyulladás is. Összeomlottam, és első nap elsírtam magam, zokogtam Zsolti vállán, nem lehettem szép látvány, de aztán elmúlt. Megnyugodtam, pihentem, és számba vettem a dolgokat. Végül is ha minden jól megy, pár hét múlva megyünk Luluért!

Apropó fülgyulladás!!! Szombat délelőtt bementünk az itteni egészségügyi centerbe, ahol kaptam antibiotikumot, bár doki nem látott, csak egy nővérke. Az EU kártyámra nem is voltak kíváncsiak, elláttak anélkül is, csak a személyim kellett. Aztán tegnap estére olyan szinten voltam szarul, hogy már megváltásnak éreztem volna azt is, ha felszúrják, így visszamentünk a Wilson-ba, ahol egy nagyon kedves doktor látott el, majd felírt még két fájdalomcsillapítót, és kaptam fülcseppet is, melyek így már lehúzták egy kicsit a gyulladást, és végre rendesen kezdett folyni a fülemből a genny, nem csak cseppekben. Képzelheted milyen guszta, de legalább pár órára megszűnik tőlük a nyomás. A doktor egyébként kihangsúlyozta, hogy ha el is múlik a fájdalom és rendbe jövök, vagy legalábbis úgy érzem, azért ő szeretne még egyszer látni jövő pénteken. Olvastam egy magyar kórház oldalán, hogy milyen durva szövődmények lehetnek egy középfülgyulladás után, és mivel még sosem volt ilyenem, azt hiszem az lesz a legjobb ha szépen visszaballagok majd a kedves bácsihoz.

Egyébként itt mindenki kedves, nem nagyon találkoztunk még mogorva arcokkal, és ami főként kellemes meglepetés, hogy amint megtudják, hogy külföldi vagy, még tovább tudják húzni a szájukat a fülük felé. Elájulok, hogy itt mennyire illedelmesek, figyelmesek, ... Tegnap is a doktor, de a patikában a nénike is zabálnivaló volt, a bankban Ilene pedig olyan számlát nyitott nekünk amit még az itteni barátaink sem kaptak meg, és most marha irigyek. Silver Account-nak hívják, lehet vele mindenféle okos dolgokat csinálni, de sajna ma vissza kell mennünk, egyrészt az igénylőlapot leadni, másrészt szólni, hogy Zsolti nevét elírták. Mindenhol elírják, és nem lenne jó ha a bankkártyáján rossz név szerepelne. Mert várjuk, mint a messiást, ugyanis ez is kell a munkavállaláshoz, másrészt pedig itt nagyon furán néznek ha nincs chip-es kártyád. A legtöbb helyen az automaták el sem fogadnak másikat, tegnap pedig a Sainsbury's-ben méregettek furán amikor átadtam az Erste Bankos mágnescsíkos kártyámat. De van már Oyster kártyánk is, meg az itteni tömegközlekedésre kell, olyan mint a jegy, illetve a bérlet. Feltölthető online, vagy az állomásokon, és az utazás végén vonja le a megfelelő összeget. A londoni tömegközlekedés egyébként a magyar fizetésekhez mérten irtózatosan drága, ha majd keresünk, megmondom, hogy az ittenihez képest is az lesz-e! Ja, telefont és internetet is vettünk, itt fillérekért dobálják utánad a mobilokat, és az elektronikai cikkek úgy általában olcsóbbak mint otthon, vagy körülbelül ugyanannyiba kerülnek. Bár ahhoz nagyon gyorsan hozzá tudtam szokni, hogy Brüsszelben mindenhol van Wi-fi, ezzel ellentétben itt csak alig, azaz szinte sehol. Ez megrázott kicsit! De visszakanyarodva az árakhoz, a kaják sem tűnnek vészesnek, ahhoz képest meg pláne nem, hogy itt mindenki a sokszorosát keresi annak amit mi otthon. Mondjuk Brüsszel olcsóbb volt, az ottani Lidl nem egyszer meglepett minket, a kedvencünk pedig a Colruyt volt, ahol még a saját márkás (Everyday) termékek is finomabbak voltak mint Magyarországon a prémium kategória. Az áraaik pedig jóval alacsonyabbak! De itt sincs ez másként, a Sainsbury's iszonyatosan jó áruválasztékot kínál, és a saját márkás termékek is egész finomak. Gyömbérsört vedelünk minden nap, bár ezt még Belgiumban megszerettük, de itt is mindenhol kapható, még az Ikeában is!

Most elköszönök, mert Robi intézett nekünk egy meghallgatást a cégnél ahol ő dolgozik, így nemsokára indulunk a belvárosba. Majd jövök fotókkal, meg minden! Szorítsatok!

Még nem tudom milyen lesz az új, a régi Nokia E71-et pont most árulom, de többet is kinéztem, igazából csak az árakkal próbálok megbékülni. Mert azok bizony nem barátiak, és most próbálok spórolni, meg a legjobb árakat megtalálni.

És hanyagolom kicsit a Nokiát, ezért is nézegettem más típusokat. Például bele is szerettem pár napja a Sony Xperia X10-be, de baromira nem olcsó, sőt a T-Mobile is árulja, de majdnem hogy nem járok jobban, mintha kártyafüggetlenül veszem az Extreme Digital-nál. Ebből egyébként van mini is, de pont az egyik számomra leglényegesebb dolog veszik el benne, az óriási kijelző.

Aztán tetszik egy csomó HTC okostelefon is, például a Desire, a Legend, és a Touch HD2 - Leo is. A Desire például Android rendszerrel fut, melyről sok jót hallottam. Konkrétan azt mondják, a legjobb a mostaniak közül.

Nézegettem Samsung-ot is, ezek közül már fogtam is a kezemben a Monte nevezetűt, de tetszik a zöld S7550-Blue Earth, persze csak a "színe" miatt, Amby pedig az i9000-et ajánlja, melyhez még árat sem találtam.

És te milyet vennél, ha mondjuk most keresnél új készüléket? Tegyük fel, hogy te is szeretnél a telefonálás mellett mondjuk egy blogposztot is megírni, Facebook-ot használni, videókat nézni, zenét hallgatni, és néha-néha fényképezni is. Nos?

Végre eljutottunk odáig, hogy kiválasztásra került a gép, egy Nikon D5000, így Édespofa most már megkaphatta a születésnapi ajándékát, igaz január helyett most. Sokat válogat tudom, de így vagyunk mi ezzel! Legalább a névnapjára már kitalálta mit szeretne, és meg is kapja nemsokára. Egyébként meg köszöni mindenkinek aki felköszöntötte!

Eme érdekfeszítő bevezetés után most egy pár szóval még méltatnám a boltot ahol vettük a fényképezőt, ugyanis amellett, hogy a legolcsóbb árakon dolgoznak, még segítőkészek, kedvesek, és szolgálatkészek is. Mivel manapság ilyet ritkán tapasztalok, kalapot kell emelnem előttük. Bementem hozzájuk, és az első pillanattól az utolsóig úgy éreztem, hogy igen, én itt egy ügyfél vagyok, egy vásárló, és ők értem vannak.

A másik amit kiemelnék, hogy a magyar kereskedők nagy százalékánál előforduló, ajánlatok útján terjedő lehúzás szag sem volt érezhető. Tiszta volt a levegő!

Igaz, hogy most vettünk új biciklit, egy-egy városi Koliken-t, de egyikünk sincs teljesen elvarázsolva, bár a ürömben az öröm, hogy a vásárlás után pár nappal mindketten megtaláltuk az igaz szerelmet, egy még megfizethető, sokadik ránézésre is kiváló darabot. Most erre spórolunk, és én már most biztosan tudom, hogy a Van Moof lesz a tökéletes, az örök, a legszenvedélyesebb, amelyiket az ágyba is magammal rángatok! Az még kérdés, hogyan oldom ez meg, és az is töprengésre ad okot, hogy ha Édespofa is hasonlóan tenne, akkor két bringával már nehéz lesz nekünk is az ágyban maradni.

Egyébként volt már ilyen, például az első (és utolsó) western csizmám megvétele után azzal a csodálatos darabbal több szenvedélyes éjszakát is eltöltöttünk édes kettesben. De nem volt ez másként az első 55DSL pólómmal sem, pedig semmi különleges nem volt benne, egy egyszerű fehér darab volt kis logóval, de imádtam.

Mivel nem vagyok benne biztos, hogy nem teljesen beteges ez a fajta viselkedés, ezért remélem, ti is hasonló szenvedéllyel szerettek bizonyos tárgyakat, melyeket ha nem is az ágyba, de valahová magatokkal rángattok. Ugye így van!?

Sűrű napunk volt, mely jó szarul végződött, amikor is iszonyú fáradt lettem és az ájulás kerülgetett, de ne ugorjunk ekkorát előre.

Először is délelőtt kimentünk Lulu-val a Hajógyárira, ahol első ízben vettünk részt Bulldog pikniken. Sajnos kevesen voltak, de a hangulat jó volt, Lulu nagyon élvezte. Képeket tettem fel a Facebook-ra, ott lehet őket csekkolni, van bothúzós, és Édespofára is rátalált egy angol kölök, akivel teljesen szerelembe estek!

Aztán kimentünk a Bringaexpo-ra, amit nagyon élveztünk volna, ha nincs fél óra elteltével bombariadó, és nem zavarnak ki minket a hóba. Ellenben használtuk az új Hungary Card-ot, mellyel olcsóbban tudtunk belépőt venni, így nem is volt akkora a veszteség. Persze a riadó nem a szervezők hibája, de semmit sem láttunk, vagyis alig valamit. Egy bicajba szerettem bele, a Koliken egyik termékébe, de most meg nem találom az oldalukon, így nem tudom megrendelni. Mindegy, holnap felhívjuk őket, aztán meglátjuk!

Mire hazaértünk, már olyan hátfájás és vacogás gyötört, hogy azonnal ágyba bújtam és most keltem fel. Jobban lettem, de még nem az igazi! Nem tudom mi a tököm van!

Kicsit szétzuhantam a héten, ezért elnézést is kérek gyorsan Szuperapu-tól, hogy nem voltam ma elég szórakoztató, holott ha nem is látszott, én attól még nagyon jól éreztem magam náluk. Finom volt a chips is!

Egyébként a felső ajkam cserepes, alul meg herpeszes, így ha valaki holnap a Bringaexpo-n, vagy a Bulldogpiknik-en nem ismer fel, nem fogok rá megharagudni.

Voltunk ma az Outlet-ben, ahol sikerült egy 29 ezer forintos (!!!) pulóvert 2995-ért megvennem, ami nyilván azért is került ennyibe, mert úgy látszik már ott sem megy úgy a bolt mint az elején.

Az oka szerintem két dolog is, egyrészt ugye a magyar kereskedők, akik képesek szinte mindig, minden alkalommal hülyének nézni a vásárlót, csinálni Outlet-et felemelt árakkal, amit ugye jó kis belső infókból tudok halál biztosan, de ettől még nem biztos, hogy mindenki így csinálja, csak a legtöbben, ezzel lejáratva azokat is akik becsületesek. A szörnyű, hogy valahol még a csalókat is meg lehet érteni, hiszen olyan bérleti díjakat kérnek tőlük, amennyitől a pofájukon már biztos nincs bőr. Már azoknak akik kérik. Másrészt úgy tűnik a Premier-be is elért a válság, ugyanis minden második üzlet üres, vagy kirakatnak használják, amelyik pedig még nyitva van, ott is alig van áru. Ebből egyenesen következik, hogy Édespofának megint nem tudtunk egy normális gatyát venni!

Egyébként nem teljesen, azaz szervesen a témához kapcsolódik, de képzeljétek, elkezdtük itthon sodorni a cigit, mert így olcsóbban jövünk ki mintha készen vennénk. Van vele meló, és bele is kell jönni, de a felére is képesek vagyunk csökkenteni az erre költött pénzt.

Nem szeretek nézelődni, látok eleget az interneten olyan dolgokból, melyektől a frász kitör, ha már bemegyek egy áruházba, akkor szeretek költeni. Megvenni azt ami megtetszik, nem akarom csak úgy bámulni, viselni akarom, megenni, magamra kenni.

Ezért is veszélyes bemennem egy plázába, ezért is nem szeretek pénz nélkül, csak úgy kóvályogni, mert nem látom értelmét annak, hogy megnézzek, magamra képzeljek egy csomó mindent, aztán hetekig nem bírjam kiverni a fejemből őket. Nem szeretek sóvárogni!

Ma is amikor Édespofa felvetette az ötletet, hogy ugorjunk be az Árkádba, elhúztam a számat, mivel üresedő pénztárcámat nem kívántam tovább sanyargatni, de aztán mégis csak sikerült. Nem nagy összeggel, de azért ha már megláttam, nem hagytam ott, sem a 3800 forintos Mustang inget, melyben úgy nézek ki mint Brad Pitt a Thelma és Louise-ból, sem a 3000 forintos Springfield széldzsekit, amely tavasszal az új bringámon suhanva, majd nagyon jól fog kinézni rajtam.

Most meg persze kicsit szívom a fogam, meg persze örülök is, hogy nem hagytam ki őket, de ha nem látom, nincs dilemma, nincs lelkiismeret-furdalás, és persze nincs boldogság sem. Utálom ezt a sok bugyuta és intenzív, egyszerre, de legalább gyorsan tovatűnő érzést! Hess, most dolgom van Thelma-val!

Elsőre felhúztam a szemöldököm amikor a tévében megláttam a Tigáz utalvány reklámját, meg a szlogent, miszerint: "Ajándékozza ön is az otthon melegét!" Aztán mára leülepedett a dolog, és végül is nem annyira gáz (:-D) a történet, hiszen én is örülnék ha valaki hónapokig (mert alig van) fizetné a gázszámlámat. Elképzeltem mennyi cipőt vehetnék abból a pénzből!

Nektek nem tűnik furcsának, hogy a Minna tej piros változatán van műanyag kiöntő, a kéken pedig csak a helye? Nagyon furcsa, mert először azt hittem, csak a mi sarki közértünk kapott véletlenül ilyet, de a múltkor láttam a Cora-ban is. Azóta is azon gondolkodom, hogy vajon mi lehet az oka. Szerinted?

Most nézem vissza magam, és örülök, mert annyira nem is látszik, hogy zavarban vagyok, illetve alig vágtak meg, de ami pláne nagyon tetszik, hogy egyszer sem ejtem ki a számon a trendi (csak a trend) szót, ellenben a Lapról-lapra című műsorral, ahol az Elle szerkesztőinek minden második szava ez. Mondjuk nincs vele más bajom, mint az, hogy ők már elkoptatták!

Én le sem tagadhatnám a Puma iránti rajongásom, hiszen eddig a három nagy sportruházati márka közül szinte csak és kizárólag az ő cipőiket és ruháikat részesítettem előnyben. Idén nyáron jutott először az eszembe, hogy talán váltani kellene, mert mintha egy kicsit unalmassá kezdenének válni a kollekciók, bár az is lehet, hogy csak az én ízlésem változott.

Mindenesetre a nyári Adidas felhozatalban már akadtak szemrevaló darabok, és azóta mintha csak nekem gyártanának minden szériát a divatcipők közül. Pár hete a képen is látható darabba szerettem bele nagyon, aztán pedig az Adidas Originals új színeibe, de főleg a barnába, majd ebbe a sárgába és természetesen a szürkébe, ma pedig a 2009 őszi SLVR kollekció lett az új szerelmem. Ez utóbbiból természetesen már az összes!

Átgondoltam ma mivel és mennyit tudnék spórolni most, hogy ennyire meg kell fogni a pénz, és realizálni a kiadásokat. Édespofa is megtette, hát most rajtam a sor.

Persze nagyon gyorsan arra jutottam, hogy semmivel sem tudok lefaragni a költségvetésből, de azért előkerült néhány dolog, nyilván. Például visszavehetem az internet sebességét, amit hétfőn meg is tudok tenni, és meg is fogok. Ez havi 2000 forint megtakarítás, de 15 Mbit/s-ról csupán 4-es lesz a sebesség. Aztán a tévés előfizetést is át kell nézni, de azt hiszem a sorozatok és a függőség miatt kötve vagyok néhány csatornához. Fűteni már nem fűtünk, és egyébként a szezonban sem sokat, így azon nincs mit faragni. A telefonszámlám 4000, de maximum 6000 forint körül mozog, ami azt hiszem már csak úgy csökkenthető, ha lemondom az 1500 forintos mobilinternetet, vagy kidobom a készüléket, bár inkább el kellene adni, hiszen azzal bezsebelhetnék 70000-et, ami nem semmi, de úgy sincs értelme, mert fizetni kell utána a kölcsönt. A víz, villany, közös költség kilőve, azokon már nem tudok mit alakítani, de ha a cigiről sikerülne leszoknom, az sokat lendítene a dolgokon, akár több tízezret is, hiszen lassan láncban nyomom. Ásványvizet pedig nem iszunk már, igaz kólát sem!

Aztán bevételt hozhatna, ha eladnék pár dolgot, de nem sok eladnivaló termékem van, bár a foteleket a seggem alól tudom nélkülözni, hiszen a notebook az ágyon is ugyanolyan jól működik. Mivel nyár van és jó az idő, egész jó áron el tudnám passzolni a bejárati ajtót is, a biztonság miatt meg nem kellene különösebben aggódnom, hiszen a rács továbbra is véd, ráadásul kettő is van belőle, és bónuszként még a széljárás is jobb lenne a lakásban. Egyébként pedig mennyire furcsa, hogy amint nincs pénzem valamire, rögtön mennyire bír hiányozni. Például a mozi, pedig az új Terminator filmet is úgy megnézném!

És csak azért, hogy tisztán lássatok, tegnap számoltam ki a rezsimet, amit már osztunk, és csak az én részem 72 darab ezres lett, amiben már a törlesztő és a benzin is benne van, ami nem több mintha tömegközlekedésre vennék bérletet, és a kocsival napi egy, sőt talán másfél órát is spórolok időből. Kíváncsi lennék ti ezt mennyiből látjátok kihozhatónak. Mennyit kellene keresnem, hogy szűkösen, de mondjuk jóllakva kijöjjek a havi pénzemből? 110000 elég lehet?

És emlékeztek gondolom arra a szavazásra, ami nemrég szerepelt a blogon, és az volt a kérdés, hogy ti mennyiből tudnátok édesen, lemondások nélkül élni és anyagilag is fejlődni, egzisztenciát teremteni. A legtöbb, azaz több mint a fele voksoló bizony a 200000-300000 forintra nyomta azt a bizonyos gombot, és szerintem ez reális is a mai árakhoz képest, és egy kicsit sem a földtől elrugaszkodott. Biztos gondolsz valamit ...

Ja, és van két eladó piros Ikea fotelem, Skruvsta névre hallgatnak. Igen, tényleg eladom! Nincs különösebb bajuk, körülbelül egy évesek, de talán egy tisztítás rájuk fér. Aztán van egy fehér és nagy könyvespolcom is, azt már linkelni nem tudom, mert nem kapható, de hasonló ehhez, csak nagyobb és baromi olcsón megszámítom. Jelentkezni a gusvagyok@gmail.com címen lehet!