"shopping" kategória archívuma

Tetszetős a pénztárcám szempontjából, hogy a teljes áras, nagyon csili-vili dvd-k mellett kijön minden hónapban rengeteg érdekes film, a fapados (kevés extra, nincsenek rajta kimaradt jelenetek, némelyiken nyelvválasztás is csak 2-3 van, stb.) kategóriában is. Rá is vetem magam mindig ezekre az állványokra a "megagiga" áruházláncokban és vásárlok is néhányat.

A múlt hónap kincsei voltak a Orfeusz, Barbárok a kapuk előtt, Bukás, Vera Drake, Szent Lajos Király hídja és a Szavak titkos élete. Ezek mind olyan alkotások amiket annak idején kihagytam a filmvásznon, de mindig is kihagyhatatlannak gondoltam őket. Most megvehettem őket, ráadásul nem is egy vagyonért, hiszen darabja 950.- volt, de némelyik még annyi sem.

Néhány szót ejtenék az Orfeuszról, hiszen régi nagy kedvencem volt ez a film és gyermekkoromban láttam utoljára, az akkori egyetlen adón a tv1-en. A filmet Jean Cocteau, francia rendező készítette és a főszerepben Jean Marais látható, akit én istenként tisztelek és a mai napig rajongok érte. A történet a háború utáni Franciaországban játszódik, ahol egy költő szemtanúja lesz, ahogy legjobb barátját egy kávéház előtt halálra gázolják. A balesetet látta még rajta kívül egy titokzatos nő is aki a halottat magával viszi és Orfeuszt magához csábítja. Ez a némber nem más mint a Halál Hercegnője, aki gyilkosokat küld a férfi felesége ellen, akik végeznek is vele, de Orfeusz az alvilágba is utána megy.

Szintén az egyik legnagyobb kedvencem, a Barbárok a kapuk előtt, Denys Arcand rendezésében és Marie-Josée Croze főszereplésével. A film markáns és bölcs véleményt formál az általunk alkotott barbár világról és felteszi a kérdést: Mi lett belőlünk! 2003-ban ezt a kérdést és a megválaszolását Oscar díjjal jutalmazták!

Természetesen ez a hónap sem telt el úgy, hogy ne vegyek néhány újabb kiadványt. Tegnap sikerült magamévá tennem Catherine Deneuve 2005-ös filmjét, Ha te nem lennél címmel és a Golden Globe nyertes Maggie Smith-től a Szoba kilátássalt.

A harmadik film amit vettem, szintén Maggie érdeme, persze Judi Dench-el karöltve, mégpedig a Hölgyek levendulában. A mozi egy partra vetett srácról és befogadóiról szól, Cornwall partjainál. Hogyan képes egy új jövevény megváltoztatni két békés nénike és egy nyugodt közösség életét?

A 110 ezer lakosú XIV. kerületnek is kell egy központ, egy belváros, sétálóutca, szabadidőközpont, piac... Nos eddig igazán csak az utóbbi létezik, az is kissé lepukkanva és egy uszoda vadiúj állapotban. A négyes metró híre ide is csalogatja a befektetőket, akik azt igérik, hogy négy év múlva minden át fog alakulni és végre zuglónak is lesz belvárosa. Tehát egyidőben a metró átadással, ami már most csúszik négy hónapot, kínálkozni fog egy csomó új szórakozási lehetőség is. Várjuk ki a végét, hogy a lengyel befektető fejei mikor verődnek a falba, mert szinte biztos, hogy a metró beindítása minimum fél, de inkább egy évet csúszni fog.

Az önkormányzat igéri és be is tartja reményeink szerint, hogy minden kivágott fa helyére előnevelt csemetéket ültet. Akkor nem kell aggódnunk,lesznek lombok is nemsokára és a zöldeknek sem lehet egy szavuk sem.

Viszont még mindig kérdéses, hogy amíg a negyvenmilliárdos beruházás zajlik, mi lesz az árusokkal, kofákkal? Mennek és a templom mögött a parkban kereskednek?

Persze azért nagyon lehet örülni ennek a hírnek és teszem is, hiszen nekem csak előnyöm származhat abból, hogy pár utcára tőlem egy monstrum épül!?

Letudtam az idei West End és McDonald's látogatásomat is egyszerre. Történt ugyanis, hogy Édespofa 23. szülinapjára készülődöm és bevásárlókörútat terveztem ma délelőttre. Nem írom le merre voltam még, mert ő is olvassa a blogom, de a West End útba esett. Sokféle ellenérzésem van az Árkád kivételével minden mega pénzszívó hellyel és hosszas tanakodás és gyomorforgás megnyugtatása után mégis benéztem a West End-be. Eleve utálom ott az eladókat, mert szinte minden boltban "kihaneménszösziszépvagyokéslehengerlő" csajok dolgoznak akiknek semmi keresnivalója nem lenne a kereskedelemben, max kirakati babaként.

Szóval bementem a Springfield-be, mert jó cuccaik vannak és ötletes, vidám kollekciójuk. Nézelődök, de a szemem sarkából látom, hogy a bizti őr olyan mind egy tappancs és nem akar letapadni rólam. Ok, elviselem, mert valami furcsa okból, mindenhol ezt csinálják. Biztos mondták nekik!

Kérdezem a kiscsajt: "Bocs, ebből a papucsból lenne negyvenkettes?"

Csaj: "Az van ami kint van."

Szóval nézzem meg letérdelve a földre. Sebaj, akkor lépjünk tovább!

Odamegyek újra: "Ne haragudj ebből az akciós naciból szeretnék egy harminckettest. Lenne?"

Kiscsaj, úgy hogy meg sem nézi: "Nincs. De a drágábból igen!"

Én: "Okés, akkor felpróbálom a harmincnégyest."

Kicsit ugyan nagy lett, de már hónapok óta nézegettem, gondoltam ennyiért (13000-ról, felére árazva) nem hagyom itt.

Kassza és újabb kérdések:

Én: "Fel tudnád hívni az Árkádot, talán nekik van kisebb"

Csaj: "Igen, pillanat!"

Lekasszázott még három embert, majd telefonált és nem volt ott sem.

Én: "Jó akkor elviszem ezt! Köszi."

Csaj: "Tizenhárom lesz."

Én: "Ok, de ez a féláras csak nincs rányomva. Az összes többin rajta van."

Csaj: "Ez ennyi!"

Én: "Oké, akkor viszlát!"

Mindez kb. fél órát vett el az életemből de legalább nem hagytam a csaj zsebében hatezerötszáz forintot.

Nem elég, hogy bosszantott a dolog még éhes is lettem. Gondoltam egy ilyen szar napot, hogyan is lehetne jobban elcseszni - MEKI.

Rendelés, majd mondja az újabb kiscsaj: "Várni kell a tortillára, ülj csak le majd kivisszük."

Mindent megettem mire kiért, de egy ilyen kicsi kaja még elfért a gyomromban. Fele akkora mint a Burger King-es, ugyanannyiba kerül és az íze, az nem semmi, mert nincs neki. Jó étvágyat!

Oh, és bent voltam másfél órát amire a parkolóban kifizettem négyszáz forintot.

No komment!