"személyes" kategória archívuma

Megint annyira optimistán tekintek a jövőbe, úgy érzem egyre inkább, hogy nagyon jó lesz nekünk. Vár egy csomó feladat, kihívás, és sok-sok boldogság. Gyerünk!!! (Sajnálom, hogy nem írhatom még le merre tartunk, de nemsokára ... Az szinte biztos, hogy jövőre ott leszünk a Lovebox-on! Bizony ez az átka ha valaki nem álnéven blogol.)

Azt hiszem nagyon sokáig így fogjuk emlegetni az elmúlt szombatot, az öcsém pedig ideiglenesen a kulcsos gyerek becenevet kapta. Kabaréba illő jelenetek, és a többi ...

A történet sima, elindultunk Kecskemétre, Lana keresztelőjére, és már majdnem a kocsinál jutott eszünkbe, hogy mindent lehoztunk, csak a kocsikulcsot nem. Oké, semmi gáz, felugrottam érte, aztán viharzódtunk az öcsémékhez, kapkodás, miegymás, indulás az Arborétumban lévő kápolnába. Mielőtt behúztam volna az ajtót, jött a kérdés: "Kulcs megvan?" Jött a válasz: "Meg hát." Aztán bedug, fordít, de nem fordul. Még szép, hogy belül is maradt egy kulcs, pont a zárban, kilincs meg szintén belül. Nem volt lacafasza-faca, majd kinyitjuk ha visszajöttünk, végül is csak Lulu-t zártuk be!

Aztán nem volt meg a pap, a keresztanya az erdőben kereste, ezen is jót nevettünk, de azon is amikor kiderült, hogy az autókereskedésben áldja a kocsikat, azért késik. Aztán végighallgattuk a marketing-előadást, majd a könyvajánlót, majd megint reklám, hatásszünet, végül kis ruha, szenteltvíz, kereszt, majd Móni apja felhúzta magát a harangzsinórra. Séta, aztán indult volna a négy kocsiból álló konvoj, de öcsémék csak nem akartak csatlakozni. Pár perc múlva kiderült, hogy azért nem, mert bezárta a csomagtartóba a kulcsot. Ekkor már megvolt az alaphangulat, nem kellett több, a napot elbaszni már nem lehetett. Dőlt a pálesz is, miután a kocsit, majd a lakást is feltörtük!

Végül egy kerti partin végeztük, ahol olyan műsor volt, mely igazán ismétlésre szorul. Csecsek csattantak, Lulu őrült módjára kergette a sípoló labdát, aztán a mosogatószivaccsal készült valamilyen titkos küldetésre, majd egy ecsettel harcolt, de végül csak elkapták. Augusztus 21.-én megyünk megint már csak azt kell eldöntenem, hogy józanul lesz jó a buli, vagy most én is igyam magam a sárga földig?

Vasárnap pedig szülinapot tartottunk, húgom kislánya most lett egy éves, és egy igazán elbűvölő nőcske lett belőle. Egyszerűen alig bírtam otthagyni! Ha jól emlékszem évek óta nem éreztem ilyen jól magam családi körben, köszi mindenkinek!

... az olyanokat, mint például a kapcsolatunk Édespofával. Nincs vita, tökéletes az egyetértés mindenben, nincsenek kétségek, fél szavakból, vagy akár dünnyögésekből is megértjük egymást. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább mesélek még az egyszerű dolgokról.

Az olyanokról, mint az OEP ügyfélszolgálata, ahová interneten lehet sorszámot húzni, időpontot kapsz, aztán 5 perc alatt sorra kerülsz, és újabb 5 perc múlva már ott sem vagy, míg mögötted 60 ember várja a megváltást. De ilyen a Hungary Card-dal intézett autópálya matrica is. Küldesz egy üzenetet az ágyból, ki sem kell mozdulni otthonról, és máris kész vagy, ráadásul pénzbe sem kerül, csak az sms ára. De a Főgáz is ilyen, bár ott sorban kell állni, de aztán varázsütésre intézik a dolgokat, legalábbis az egyiket, a másikra még várunk sajnos. Aztán ilyen egyszerű, de nagyszerű dolog az új mobilom is, és rajta az Android. Két nap, és totál szerelmes lettem, nem kellett olvasgatni hozzá semmilyen útmutatót, nem kellett hívnom Amby-t, hogy segítsen, mert ráhangolódtam pillanatok alatt. Olyan sima, mint a frissen gyantázott seggem, már ha lenne ilyen. A Nokia E71-től ez fényévekre előre van, minden klappol, a Twitter, a Facebook, a Tumblr, a Szónikus csavarhúzó, és a Foursquare alkalmazás is, de még sok tízezer másik is van, melyeket két enter megnyomásával a magaménak tudhatok. És gyűlölöm a bonyolítást, mint amit például a munkahelyemen csinálnak, vagy amit a T-Mobile művel a netes jelszavakkal, melynek cseréjéhez be kell fáradni hozzájuk, sorban állni, aztán fizetni 400 forintot. Ez a jatt, vagy mi a faszom?

De ugyanígy vagyok az emberi kapcsolatokkal is, ahol szintén nem vagyok hajlandó fáradozni. Vagy jön valami magától, vagy inkább ne ... Sokszor próbáltam küzdeni, erőltetni, másként csinálni, de semmi értelme. Ha valami nem fekszik az első pillanattól kezdve, akkor nem látom további értelmét a csatának. Még anyámmal is így vagyok, ha bedurcizik, én léptem! Olyan meg csak a mesékben vagy, hogy halálra küzdöd magad valakiért, aztán örökre együtt. Nem mondom, kicsit lehet kapálózni, de vannak határok, nálam nagyon is alacsonyan.

Mert mint mondtam korábban is, én utálok idegeskedni, sorban állni, várni, vitatkozni, azt meg pláne rühellem, ha ezeknek a vége csalódás, lehúzás, vagy akár lelkiismeret-furdalás. Felesleges időpocsékolás mindegyik. Én a karikacsapásokat szeretem, minden más megy a levesbe!

Most jut eszembe, nem is szóltam még, hogy ez már nem húsmentes blog, mostantól lesznek cafatok, kizabálom a májad, és kitépem a gégéd is, aztán megpárolva két pofára bezabálom. Hogy miért? Mert Édespofa szervezete nem bírta a vegázást, én meg azt eszem amit ő. Olyan macerás külön főzni, meg minek is! Ma is egy nagy adag májas rizottót nyomtunk be ... Van étvágyunk!

Szerintem a legkevesebb amit megtehetsz magadért, a környezetedért, a lelked békéjéért, az igaz és egyenes életért, hogy felvállalod önmagad.

Mindegy hogyan teszed ezt, mesélhetsz a szüleidnek, a szűkebb családi körödnek, netán a kollégáidnak, szembenézhetsz az egész világgal is, teheted ezt egy blogban, vagy minden évben vonulhatsz is, csak tegyél valamit. Hozd közelebb magadhoz a világot, mert a világ magától nem fog közeledni.

Elsősorban persze önmagad miatt fontos a coming out, de hosszútávon mindenkinek haszna lehet belőle. És tudom, baromi nehéz, sok bátorság kell mindenhez és nem is mindig kapsz 100%-ban pozitív visszajelzést, elfogadást, de hidd el, nincs más járható út, csak az egyenes.

... már ha egyáltalán nyomoztak valamit is 10.-e óta, továbbá értesítenek ebben a 28.-án feladott levélben, hogy egybe iktattak az Ida utca 3-ból ugyanaznap, ugyanolyan módszerrel ellopott Giant bicikli ügyével. Azt nem írják, hogy mi lett az ujjlenyomat vizsgálat eredménye, de a körözést kiadták a gyári szám alapján. Ennyi. Azt hiszem keresztet vethetek a bringámra.

Közben olvasom a Facebook üzenőfalán, hogy csak az ismerőseim közül azóta háromnak is ellopták a kerékpárját. Iszonyatosan bosszant!

Mostanában figyeltem fel rá, hogy mennyivel nyíltabban beszélnek a pasik a tisztálkodási szokásaikról, a divatról, és a szexről napjainkban, mint mondjuk 10 éve.

Régebben egy hétköznapi beszélgetés során nem merülhetett fel olyan, hogy ki az aki szarás után nem csak töröl, de bizony elengedhetetlennek tartja a tusolást is, nem volt téma, hogy melyik fickó hol hordja az intim testékszereit, hová szereti ha dugja neki a partnere a műpéniszt, és milyen pózban, mint ahogy az sem, hogy hová jár kozmetikushoz, és melyik lábujján van a köröm kilakkozva. Már a titkos szexuális vágyaikat is megfogalmazzák, és ki is mondják a férfiak. Hát nem felháborító?

De a kellemes meglepetés mégis leginkább az, hogy kezd eltűnni a szakadék a buzi és a heteroszexuális pasik között. Már nem csak a bumbik hordanak fülbevalót, a csivava-kigyúrt pasi kombináció már szinte mindennapos jelenség, a hajfestés is, és még sorolhatnám a régen buzik divatjához besorolt dolgokat, tevékenységeket, azokat amelyekből biztosan le lehetett vágni, ki merre kacsingat. Képzeljétek, van olyan nem meleg ismerősöm, aki nyíltan Andy Bell rajongó! Ma már mindezek nem számítanak meleg kiváltságnak, amit talán egy kicsit sajnálok is, vagy nem.

Úgy látszik meg szándékozom dönteni a zsinórban hülyeségeket álmodók Guinness rekordját, mert amióta ilyen meleg lett megint, kifogyhatatlan vagyok a képtelen képregényekből.

Ma például az volt szerintem órákon keresztül az álmom, hogy ülök a szekrény előtt, és zoknikat válogatok. Egyszer jobbra a fakókat, balra a jókat, aztán visszadobálom az összeset a kosárba, és kezdem elölről. Végül Édespofa tett pontot az ügy végére, mert odalépett, és kidobta mindet.

Most nincs zoknim, ezért ha erre jársz, örülnék ha bedobnál néhányat a kapun, vagy tuszkolnál pár darabot a postaládába, de fel is hozhatod ha gondolod. Köszi.

Nagyon buták ezek a szúnyogok, ha rendesen kommunikálnának egymással, már rég híre ment volna annak, hogy ide hozzánk nem érdemes berepülni, mert egyesével fújom le őket szúnyogirtóval. Reggelre az egész lakás padlózatán hullatenger szokott lenni, sajnos ilyenkor porszívózni kell, de inkább ez, mint az, hogy halálra csípjenek.

Mert szeretnek a dögök, és nem tudom mi van az én véremben, de ha idén eddig nem evett belőlem 50 vérszívó, akkor egy sem, míg Édespofát talán ha 2 megcsípte. Azt hiszem jövőre nem halogatjuk tovább, szúnyogháló kerül majd mindenhová, feltéve ha még itt lakunk.

Mert itt a véremet szívják, kicsit sem szeretem ezt, és nem ilyen életre vágyom. Nem így képzeltem el ezt az egészet, és felemészt a gondolat, hogy ebbe kell beleöregednem, a vértelenségbe.

Nem tudom mit vártam, de mondjuk nem azt, hogy azt fogja mondani az ügyemet megkapó nyomozó, hogy ne hívogassam, mert semmi értelme, majd pár hónap múlva ha kielemzik az ujjlenyomatokat, küldik a papírt az ügy lezárásáról. Még ki sem nyitotta a megkapott anyagot, azt sem tudta miről beszélek, el kellett neki mesélni mindent, 5 nappal a történtek után. Azt mondta ne haragudjak, de legalább 35 ügye van. És?

... hiszen tudja mindenki, hogy öreg is vagyok, takarításmániás is, meg egyébként is, a szemem sem áll jól. Hogy értsétek is, mostanság ami feldob, az például egy olyan nap, amikor Édespofa csak azért teszi rendbe a lakást, takarít egész nap, hogy örömet okozzon nekem. Meg a múltkor is, úgy rohangáltam az Auchan-ban, mint mint egy megkergült kecske, éppen csak nem sikítoztam, hogy: "Hová dugtátok az ecetes Frosch-t, ti anyaszomorítók!" Ez van, semmi különös. Lassacskán fejkendős, otthonkás, köténykés öregasszonnyá avanzsálok, persze próbálom ezt is stílusosan. Majd kitalálom, hogy most ez a divat!

Nekem nagyon régen, úgy 18 éves korom környékén volt utoljára klipszem, akarom mondani fülbevalóm, aztán egy munkahely miatt kivettem, de amióta Édespofa is lövetett, megint vissza akartam csinálni. Már egy hete pörgök a témán, erre tegnap lementem a kozmetikába kilövetni a lyukat, és kiderült, hogy még a régi sem forrt össze. Simán átment rajta a cuccos, nem is hittem volna. Egyébként mi az idei füles trend? Van valami újdonság, nem tudod?

Ez itt nem Amerika! - szoktuk mondani megkönnyebbülve, de azért azt be kell ismerni, hogy néha jobb lenne ha az lenne. Például akkor előfordulhatna, hogy a rendőr már megfogta volna azt a disznót, aki fényes nappal a bezárt udvarról, a második emeletről, a lelakatolt biciklimet ellopta. Nem biztos, de ...

... valószínűleg van ujjlenyomat a lakaton, hiszen látszik, hogy kézzel és egy fogóval szakította szét, és a ház kapujának a kiengedő gombja is tiszta vér, tehát felsértette a kezét. Ha már volt büntetve az illető, akkor benne van az adatbázisban. Szerencsémre az intézkedő járőrök kihívták a helyszínelőket, akik rögzítik majd a nyomokat. Egy kicsi bizakodásra ad okot, a srácok is azt mondták, hogy mostanában egyre több "brazilt" kapnak el lopott bringákkal.

Tudom, az én hibám isaz ami történt, mert ez már a második bringám amit elvisznek, csak azt a földszintről, és hiba volt azt hinni, hogy az emeletek megmászása visszatartotta volna az elkövetőt, vagyis elkövetőket, mert a járőrök szerint ilyen nyílt terephez, fényes nappal ketten kellenek. És igen, U lakatot kellett volna vennem, de a franc sem hiszi, hogy ez még egyszer megtörténhet, ráadásul nappal, amikor a szomszédoknál nyitva az ajtó, mert állandóan, még éjjel is szellőztetnek. Meg akkor mi van? Talán csak a kerekeket, meg a lámpát és a csengőt, illetve a sárvédőt lopták volna el? Juhé, lenne egy vázam! Azt már kiderítettük egyébként a lakókkal együtt, hogy fél 5 és fél 6 között történt az esemény, de a rend őreinél tett bejelentés után közel két óra múlva jelentek meg a járőrök, pedig telefonba azt mondták, negyed óra. Talán idefelé látták volna még eltekerni a tolvajt. Kicsit bosszant ez a lassúság, de ettől függetlenül nagyon korrektek voltak, segítőkészek, illedelmesek, bizakodóak.

Inkább az tesz bosszússá, hogy egyrészt megint milyen naiv voltam, hiszen ha betonba öntöttem volna a kerékpárt, talán még meglenne, másrészt meg azért vagyok dühös, mert ezek után biztos nem költök még egy kétkerekűre, lévén nem tudom megvédeni. Hacsak be nem hozom a 30 négyzetméteres lakásba, kettőnk és a kutya mellé. És ez itt kérem szépen Pest Rózsadombja, Zugló!

Update: Megjöttek a helyszínelők, viszonylag gyorsan, elvitték a lakatot, a kapcsolót leszerelték. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Távozásként azt mondtam nekik, hogy majd legközelebb elővigyázatosabb leszek és brutálisan erős lakatot teszek rá, mire ők: "Ennél többet nem tehet, akkor szétszedik!" Beszélgettünk a XIV. kerületről is, hát azt kell mondjam tévedésben élek. Azt mondták a VIII. és a X. kerületben összesen van annyi bűncselekmény mint itt. Nálunk most is négy csoport dolgozik, a 8-ban meg kettő. Azt is mondták, hogy a legtöbb amit tehetek, hogy minden nap hívom a rendőrséget, és nem hagyom leülni az ügyemet. Ha hívom őket, válaszolniuk kell!

Azt a tanulságot szűrtem le magamra nézve egy kutatás olvasása során, hogy én nagyra értékelem magam, ami meglepő, mert mindig is az ellenkezőjét gondoltam, vagy hittem.

Le vagyok döbbenve, hogy milyen szinten fogy a pénzem. Az amit még egy éve, sőt fél éve is jó fizetésnek gondoltam, elégedett voltam vele, mostanra tovaszállt. Egyszerűen annyi a kifizetni való dolog, annyit emelkedtek az árak, hogy kezdenek mindennapos problémává válni a vacsorák.

Jó ez így túlzás, de gondolj csak bele. Lassan egy ezresből reggelizni nem lehet, lassan hetente kell 20 ezret otthagyni a bevásárlások alkalmával, míg nem is olyan rég, ennyiből vásároltunk havonta, lassan nyáron lesz annyi a gázszámla, mint pár éve télen volt.

Ha így haladunk, megint másodállás után kell néznem, vagy elmenni aranyat mosni, vagy nem tudom. Te nem vagy kétségbe esve?

Az egy dolog, hogy én utálom a hőséget, ezt a hirtelen beköszöntőt is pont úgy mint a lassan érkezőt, de Lulu is ki van tőle készülve. Konkrétan sétálni sincs kedve, reggel és délután is megállt a lépcső tetején, és az arcára volt írva, hogy menjek én a francba, sétálgassak egyedül, nem kell ő ehhez. Egyébiránt pedig ebben a fenn látható pózban tekereg egész nap, kint a kövön. A szobába be sem jön!

Hétvégén is kimentünk a Bulldogpiknikre, de előtte labdázott vagy 10 percet, aminek az lett az eredménye, hogy a találkozóra már kiütötte magát. Ettől függetlenül jó volt, itt van róla egy kis videó! ... és remélem az elveszett kislány is megkerült már, ugyanis aggódom nagyon!