"teszt" kategória archívuma

Konkrétan nincsenek percdíjak, meg mindenféle szarság, kapsz egy előfizetést aztán választhatsz csomagot hozzá 10, 20, vagy több fontért. Emlékeztető gyanánt itt is megjegyzem, hogy egy 20 fontos előfizetésem van most, amiért 3-nál egy kicsit több órát kell dolgoznom. Vicces, nem?

Ha telefont is vennél, az sem katasztrófa, mi lassan cserélünk is majd, de várunk még az LG új gépére. Lesz vagy 35 font havonta, na jó, talán 40. Otthon havonta 6 és 8 ezer között volt a számlám és akkor nagyon visszafogtam magam, telefont egyszer mertem részletre venni, kicsit meg is bántam. Itt meg semmi szükség az önmegtartóztatásra, mert a csomag tartalmaz 300 perc hívást, korlátlan szöveges üzenetet, 500 mega netet, és korlátlan BT Openzone-t! Természetesen elhasználhatatlan, vagy legalábbis úgy tűnik!

Annyi mindent hallottam már erről a láncról, annyiszor hangzott el a neve a tévében, annyian áradoztatok róla, hogy ha már itt vagyunk Londonban, gondoltuk azért mégis csak ... Meg azt is gondoltuk, hogy itt nem lehet olyan vészesen drága.

Persze minden viszonyítás kérdése, az itteni fizetésekhez képest tényleg nem drága a Starbucks, bár gondolom nem is ez a legolcsóbb. Ízre finom, mi a karamellás kávét ittuk egy muffin kíséretében. A süti nem volt nagy eresztés, Zsolti bármikor finomabbat csinál, de ettől még meg lehetett enni. Elméletileg járt még volna valamiféle életérzés is a kávé mellé, de ezt mi nem kaptuk el.

Végül is ez is csak egy kávézó, a jobb fajtából, de semmi különös. Jól van felépítve a stratégia, nagyon jó a híre, sztárok százairól tudni akik rendszeresen itt isznak, vagy elviszik magukkal a poharat. Pesten én is láttam pár színészt (Barátok közt!!!) bent, és akkor mi van?

Mióta megvan a HTC mobilom, folyamatosan töltögetem le hozzá a kényelmi szempontokat bővítő programokat, melyeknek se szeri, se száma. Igaz még kezdő vagyok, de gondoltam megosztom veletek, szintén Androidosokkal, hogy melyek a kedvenceim, remélem segíteni tudok nektek.

Elsőként érdemes beszerezni a közösségi oldalak alkalmazásait, én legalábbis ezekkel kezdtem. Facebook, Twitter, Plurk, ... A Twitter-hez egyébként ajánlom a Seesmic-et, sokkal jobb mint bármi más! Ha van Tumblr-ed, akkor ahhoz is érdemes beszerezni az Androidos verziót, ugyanúgy működik mint az asztali gépeken, tudsz követni, blogolni, megosztani.

Szintén elsők között az egész telefont érdemes szinkronizálni a Google fiókoddal, illetve a Facebook-kal és a Flickr-rel. Így automatikusan szedi le a telefonkönyvbe is az ott található emberkéket, így egy csomó időt megspórolhatsz a számok átmentéséből. Persze az a legjobb, ha valaki nem kötőjelekkel írja a telefonszámát a profiljába, hanem simán egybe, akkor rögtön hívható is. És természetesen képet is tesz a készülék minden név mellé, sőt minden adatot amit az illető megad magáról, így mindenkinek készül egy személyes névjegykártyája.

Okos telefonálásra is lehetőség van, én a Nimbuzz-t, a Fring-et, és a legújabb Facebook terméket, a Vonage-t használom. A Nimbuzz tud Skype-ot, a Fring videóhívást is, a Vonage pedig az összes Facebook ismerősöddel akik letöltötték a programot, ingyenes telefonálást tesz lehetővé.

Nyelvtanulásra is használom a gépem, erre a British Council alkalmazását, a Learn English-t használom, illetve kerestem franciát, de azt még nem találtam. Kiegészítésnek jó a Google Translate, és a Hungarian Dictionary is, ha hirtelen keresni kell egy-egy szót.

Mivel köztudott, hogy szeretem a külsőségeket variálni, én leszedtem a sok száz lehetőség közül a Flikie nevű, majdnem 200 képet tartalmazó gyűjteményt, így bármikor lecserélhetem a hangulatomnak megfelelő színekre a hátteret.

Csengőhangokat is lehet szerkeszteni, ehhez elég feltenni a telefonra a kedvenc dalaidat, aztán a Ringdroid-dal kivágni belőlük a kedvenc részed, és máris kész az egyedi csengőhangod, ráadásul nem kell a szám elejétől, beteheted a közepét is.

Noteszként a Notes nevű egyszerű cuccot használom, abban jelszóval is lehet titkosítani egy-egy bejegyzést, de hasznos és kiegészíthető az Astrid Tasks nevű program is.

Játékként pedig a Foursquare-rel szórakoztatom magam, illetve a barátaimat. Így mindig tudhatják, hogy merre járok, mit csinálok, és még pontokat is lehet összeszedni, sőt polgármester is lehet belőled, ha elég sokat jársz egy helyen.

Már csak egy olyan programot keresek, mellyel vidáman posztolhatok a telefonról a Freeblog-ra, mert az úgy alapból a böngészőből nem igazán megy, és ha működik is, akkor sem kényelmes. Kerestem a Windows Write-ot, és a Marsedit-et is, de egyik sincs még, pedig jól hangzik mindkettő ...

Ja, és a Skype-ot is csak a Nimbuzz-on érem el, de ez legyen a legkisebb probléma, hiszen ezek is megoldódnak nemsokára remélhetőleg. Olvastam, hogy hamarosan lesz Skype az Android-ra is, így türelmesen várakozom.

És ti miket használtok? Játékok közül miket ajánlotok még a fenn is említett alkalmazáson kívül? Vannak még jó nyelvtanító, gyakorló programok? Zenelejátszásra mit ajánlotok? Az alap player megfelelt nektek, vagy szedtetek le másikat ami többet tud? Mert ebben például nincsenek hangszínek ...

Természetesen majd az idő dönti el, hogy a Tobi O'Kandi által vezetett O.Children bír-e olyan magasságokba törni a további években kiadott munkáival mint a The Mission, a The Cure, Siouxsie and the Banshees vagy akár a Sisters Of Mercy, de nem bírom megállni, hogy ne közéjük soroljam már most ezt a sötét ajtók mögött megbúvó szörnyeket szabadjára engedő debütáló anyagot.

Bizonyára azért is ez az állandó késztetés a felmenők keresését illetően, mert például a Ruins akár Fascination Street-féle himnusznak is elmegy, sőt nálam minden bizonnyal, ha csak csoda nem történik, az év dala lesz, de ez nem lehet meglepetés a Zenebuzi olvasóinak. Aztán ott a karakteres énekhang, a hangszerelés, a dalszövegek, melyek szintén csak megerősítik bennem az érzetet, miszerint a fent említett, zömében a '80-as években sikeres goth (vagy nevezzük őket emosnak?) zenekarok nyomába igenis felsorakozik a stílus modern változatát művelő O.Children, türelmesen előzgetve. De elég a szavakból, inkább figyeljétek meg a Dominion-t, a Lucretia-át, a Butterfly On A Wheel-t, a Happy House-t, a Bauhaus-tól a Bela Lugosi's Dead című szerzeményt, és végül az O.Children-t Nick Cave-től. Egyébként ez a legutóbbi talán többet elárul, mint akár az előtte hivatkozott nóták bármelyike, és szükség is van rá, mielőtt belezuhantok a remélem már hívogató mélységbe.

Nálam most, hogy már túl vagyok jó néhány hallgatáson, egyre inkább erősödik az érzés, hogy az év lemezével incselkedek, bár még nem iszom előre a medve bőrére. Ami biztos, hogy 10 dal mindegyike hibátlan, kezdve az apokaliptikus hangzású Malo-val, a kissé átírt Dead Disco Dancer-en át, a következő kislemezes dal helyére pályázó Hells-en vagy a Radio Wave-en haladva, a kissé borongós Smile-ig. Kötelező darab, tessék beszerezni!

A múlt héten rendeltem tőlük először, miután a futár beugrott egy étlappal, és azt kell mondjam, igazán ízletesen volt elkészítve az Arrabiata Penne, gondoltam is rá, hogy kérni fogok a továbbiakban is tőlük, főleg azért, mert a szállító pasas nem csak úgy bejött aztán eltűnt. Visszajött pár nap múlva, megkérdezte mi volt a vélemény, tetszett-e az étel minősége, ...

Ezek után pedig ma felhívott, mert elfelejtettem leadni a következő rendelést, és nagyon óvatosan megtudakolta, hogy miért nem jelentkeztem. Nem erőszakosan, nem tolakodott, nem volt levakarhatatlan, egyszerűen csak figyelmes. Hát kérem szépen valahogy így kell ezt csinálni! Szolgáltatni, törődni, figyelni, nem csak úgy odabaszni a moslékot a disznók elé, oszt jó napot! Mert a futár a cég arca, ezt úgy tűnik a Menza Food, azaz a Hírös Kft, észrevette és remekül használja is, míg más cégeknél a kiszállító az utolsó ember a ranglétrán, én pedig komolyan úgy gondolom, hogy nála dől el javarészt minden.

Csak azt tudom mondani, hogy így tovább, ilyen odafigyeléssel, mert ez sajnos ritka még mindig, pedig a piacon harc van, ha jól hallom, ami baromi kemény, de ezzel amit Hírösék csinálnak, ki lehet tűnni, lehet különlegesnek lenni. És sajnos ez az ami még mindig nem természetes! Talán a Mixer-nél (ahol a srácok még tiszták, helyesek és kedvesek is) tapasztaltam eddig hasonlót, meg a Vegafood-nál. Náluk is olyan érzésem volt a futárokkal, mintha tényleg figyelnének rám, tényleg én lennék az ügyfél, és ők azért dolgoznának, hogy megkönnyítsék az életem egy részét, finom ételeket rakjanak az asztalomra, és miután befaltam, megkérdezzék, hogy ízlett-e. Egy ilyen apróság baromi fontos tud lenni, higgyetek nekem aki a kereskedelemben dolgozik már hosszú évek óta. Az esetek 90%-ban amikor egy vevő kifelé megy a boltból, és azt mondom nekik, hogy további kellemes napot, óriási mosolyt kapok, és szerintem tényleg szebb lesz a napjuk ettől. Próbáljátok ki!

Most, hogy lassan két hete eszem a Vegafood ételeit, ideje egy kicsit jobban bemutatni őket, hiszen lassan mindent kipróbáltam ami az étlapjukon megtalálható.

Amit mindenképpen ajánlok a figyelmetekbe, azok a zöldségfasírtok, melyek káposztával, répával, mákkal és hasonló finomságokkal készülnek, általában Baszmati rizzsel tálalva, de én simán magában is elrágcsálom őket. Van olyan is, hogy egy nap két adagot (8 db) benyomok!

A magyaros kínálatból eddig a paprikás krumplit kóstoltam csicseri kolbásszal, ami szinte alig különbözött az általam megszokottól. Aztán tegnap ettem hamis túrógombócot is, ami csak a nevében volt hamis, ízében nagyon is hasonlított az igazihoz.

A szendvicsek pedig még rajtam is kifogtak, pedig én aztán bírok enni. Volt egy nap, amikor egy darab elég volt, mellé két almával. Úgy eltelített, hogy egész nap nem voltam éhes. Különösen a lencsepástétomos ízlett, ha először próbálkozol, akkor mindenképpen azt próbáld ki!

Én máris szomorú vagyok, hogy egy hétig ki kell hagynom a kajáikat, hiszen szabadságon leszek, és mivel a jövő héten még egy programom sem biztos, így nem rendeltem, hátha nem leszek itthon. De aztán folytatom, addig meg Édespofa vegetáriánus főztjére leszek utalva!

Az van gyerekek, hogy 3 nap vegetáriánus koszt után, én nagyon élvezem a dolgot, és nem is kell kitartanom, mert egyáltalán nem érzem a hiányát a húsnak. Olyan könnyűnek érzem magam, hogy akár még el is bírnék szállni.

A Vegafood-os ételek pedig eddig kivétel nélkül finomak voltak. Na jó, bevallom, hogy azt az epres cuccot nem ettem meg, mert valami másra emlékeztetett, ami nem étel, pedig az illata nagyon fincsi volt. Mindegy, majd máskor veszem a bátorságot és megeszem. Egyébként van pár, számomra bizarr kinézetű dolog, de egyrészt nem ilyenekhez szoktam, másrészt pedig mindegyik az első falat után csak úgy olvad a szájban, és aztán már nem lehet betelni vele. Biztos ilyen lett volna az epres is, csak az a fránya bátortalanságom megint kijött rajtam.

Hoppá! Ami pedig még az első napok tapasztalatához mindenképpen hozzátartozik, hogy a puffadásom megszűnt szinte teljesen, a székletem pedig évek óta nem tűnt ilyen egészségesnek!  

Akik ismernek bizonyíthatják, hogy bizony az én kezem valóban olyan mint a norvég halászoké, és nem csak télen, hanem nyáron is. Persze jó időben enyhébb a dolog, de akkor is ki van repedezve és száraz mint egy dörzspapír.

Kipróbáltam már majdnem minden kézkrémet amit a piacon lehet kapni, de nekem egy sem használt igazán. A Doliva ugyan nem volt rossz, de hatásában meg sem közelítette az alig egy hete használt Clarins Men krémet, mely olyan szinten hozta helyre a kezem és a körömágyam, mint még eddig semelyik. El sem hiszem, hogy tényleg olyan sima a kezem mint egy csecsemőnek. Én már szinte teljesen lemondtam erről az érzésről, és beletörődtem, hogy bizony már életem végéig dugdosnom kell majd a kezem, mert bizony szégyelltem, hogy olyan kis csúnyácska.

És ha már itt tartunk! Szappant is váltottam, ami pedig a Bioderma Atoderm család terméke. Igaz, nem túl olcsó ez sem, de higgyétek el, megéri mindegyik azt a plusz pénzt amit kifizettek érte, mert bizony valahol van igazság abban, hogy olcsó húsnak híg a leve.

Van egy szemölcs az egyik ujjamon, nem is kicsi, úgy fél centiméter átmérőjű, és igazán zavaró. Már fogni sem nagyon bírtam vele, de a távirányító nyomkodása okozta a legtöbb gondot. És nem mellesleg állandóan kapargattam is, amitől meg egyre csúnyább és fájdalmasabb lett.

Erre Édespofa hozott a patikából egy Scholl Verruca nevű tapaszt, ami most így az 5-6 nap használat után úgy tűnik hatásos, mert a fél hüvelykujjam már leszáradt tőle, és vele együtt a fél szemölcs is. Szerintem még pár nap és rendbejövök.

Itt pedig egy kép arról, hogy milyen is körülbelül félidő után a beteg terület. Gyenge gyomorral rendelkező olvasóimat megkérem, hogy csak saját felelősségre kattintsanak!

Érdekes ez a Google Chrome és azt szeretném hinni, hogy egyszer majd lesz is belőle egy jól használható kis böngésző, de egyenlőre maradok a SeaMonkey-nál. És hogy miért? Mert a Chrome még lomha egy kicsit, nem szereti még a Netvibes-ot, sőt a Freeblog szerkesztőjét sem úgy ahogy én szeretem, és mivel bőrök sincsenek hozzá, dobom egy időre, pedig a minimalizmusa miatt vonzó kis darab lehetne.

Mi már el is kezdtük a saját kis Hal a tortán műsorunkat, hiszen ma Amby-nak és Katicának dobtunk össze egy kis olaszos tésztát, aztán ezt megfejeltem egy kis saját készítésű csokifagyival. A vacsora elé, mellé, illetve alá pedig üdítőként az új Rauch mangós Ice T-t, Pepsi Max-ot, Limoncello-t és Batida de Coco-t ittunk. Remélem nem pontoznak le, mert annyira ötlettelenek voltunk, hogy olasz kajával vártuk őket, de arra kíváncsi leszek, hogy az én fagyim hány pontos az itt kaphatóhoz képest. Aztán az is rejtélyes kérdés, mi hogyan oldjuk meg, hogy náluk vacsorázzunk Milánóban? (A kávéért bocsesz, adok egyet itt, csak kapjátok el!)

Ja, és a fagyiról jut eszembe, hogy emlékeztessetek mindig ha ezután boltban akarok vásárolni nyalakodnivalót. A múltkor ugyanis lusta voltam, és potom 1200 forintért vettem egy Carte D'Or Mozartkugeln-t, amiről mindenkit lebeszélnék. A házi (és most nem fényezni akarom magam) cucchoz képest ez egy borzasztó élmény volt, pedig régen el sem bírtam képzelni finomabbat a Carte D'Or jégkrémeknél. Mégis most csak a vizet és a mindenféle adalékanyagokat éreztem benne, semmi lágyságot, ízt, borzongató élményt nem nyújtott. És amíg itthon 400-500 forintból csinálok egy ekkora adagot, addig ez meg több mint 1000 forint. Soha többé!

Ja, és Uno-t is játszottunk, mely közben az én sajátos szabályaim miatt, először láttam Amby-t kiakadni. Nem nagyon, csak kicsit, de egy élmény volt!

Hoppá, de régen teszteltem már! Éppen itt volt az ideje, főleg azért, mert olyat találtam, amit mindenképp ki kell próbálnia azon olvasómnak, akik akár csak havonta egyszer is borotvát ragadnak a kezükbe. Azoknak meg pláne, akik még fazont is varázsolnak az arcuknak!

Ez a cucc egy habbá alakuló krém, amit biztos ismernek azok akik egyszer már használtak hasonlót, például a Proraso-t, amit a legtöbb nagy parfümériában lehet kapni. Ez utóbbi erősen mentolos, és hűsít, míg a The Body Shop krémje a már jól bevált For Men termékek illatát hordozza. A különleges benne nem is az illata, hanem az, hogy valóban egyszerű beretválást tesz lehetővé. Én aki minden egyes alkalommal elrontom a körszakállam, én aki még sosem tudtam egy vonalat sem pontosan lehúzni az arcomon, nos én ezzel a cuccal mértani pontossággal alakítottam ki a legújabb fazonom. Semmi trükk nincs benne elhihetitek, még Édespofa segítségét sem vettem igénybe, sőt a fodrászom sem igazított ma rajta, csak a tarajomat nyeste meg.

Szóval ha te is olyan béna vagy mint én, vagy baromi keszekusza a szőrzeted, esetleg túl erős szálú a szakállad, egy pillanatig se gondolj Gillette-re, L'Oreal-ra, Wilkinson-ra, de még Barbonra sem, mert azok ehhez képes csak is alul maradhatnak a versenyben. Ja, és hogy itthon nem lehet kapni, mert még nincs Body Shop? Hát irány Parndorf, mi is ott vettük! De szívesen hozunk bárkinek aki szeretne, mert majd ősszel úgy is újra megyünk, így jöhetnek a bevásárlólisták.  

Nem kevés problémánk adódott a festés során, de azért mindent megoldottunk, még azt is, hogy melyik sarokból, melyik sarokba toljuk óránként a bútorokat.

Ennek felelőse Édespofa volt, aki mint kiderült, egy logisztikai szakember is többek között. Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy milyen ügyesen fúr és farag! Szóval négy napot emésztett fel a holmik szelektálásával együtt, egy közel 100 négyzetméteres falfelület lefestése, de hála Amby (maszkot és takarófóliát hozott, mert az utolsó 3 négyzetméternél ezek elfogytak) és Mimke (pogácsát hozott, mielőtt még éhen haltunk volna) életmentő segítségének, azért vasárnap éjfél előtt pár perccel végeztünk majdnem mindennel. Hétfőn már csak egy kevés takarítás volt hátra, és most ennek eredménye, hogy majdnem úgy ragyog a lakás, mint újkorában.

Amitől óvok mindenkit, az a szar minőségű festék, mert már azzal is festettem és az igazság az, hogy a Héra egyik közép árkategóriás, lemosható kencéjével ezerszer könnyebb volt minden. Még a cigarettafüstös plafont és sarkokat is pikk-pakk befogta. Nézzétek csak meg ha nem hisztek nekem!

Aztán szintén jótanácsként említem meg, hogy mint jól tudjuk, egy festés után még a takarófólia ellenére is rengeteg kosz és mocsok lesz a padlón és egyéb helyeken. Nos, felejtsetek el minden más takarítószert, és csak is kizárólag a Frosch termékeit használjátok, mert velük ezerszer könnyebb lesz a munka! A szódabikarbónás lemosó minden bútor álma, az ecetes univerzális szer pedig minden festékfolt rémálma. Ami a Cif-nek nem jött be, méghozzá, hogy súrolás nélkül eltávolít minden szennyeződést, az a Frosch-ra teljesen igaz.

A végére hagytam, de nagyon fontos! Meló közben óriási segítség lehet a '70-es és a '80-as évek diszkóritmusa. Két napig a Vh1 klasszikusait hallgattuk és mulatságos volt utánozni egy szál gatyában a Sister Sledge tánctudását. Kérdezzétek Édespofát, milyen is voltam mikor a festőhengerbe énekeltem a We Are Family-t, miközben szexisen rángattam a csípőmet. (Sajnos erről kép nincs!)

Jah, és az eredményt is megmutatom, ha már ennyit írtam róla. Meg büszkék is vagyunk magunkra, hogy szakember segítsége nélkül, rengeteg pénz kidobásának mellőzésével ilyet tudtunk összehozni. Sárga, koszos, cigarettafüstös fal helyett, gyönyörű szürkés és csillogó tisztaságot. (A képen jól láthatóan a lámpáink pedig egymásba szerettek!)

Vannak a Tesco-nak új saját termékei, méghozzá Quick & Easy néven, melyek közül párat már volt szerencsénk Édespofával kipróbálni.

Elolvasom »

Úgy látom nem csak nekem okoznak minden napos problémát a tejesdobozok olyannyira, hogy már majdnem le is szoktam a tej fogyasztásáról.

Igazából most már csak olyan terméket veszek, amelyiknek a dobozát vagy az üvegét szinte 100%-os bizonyossággal ki tudom nyitni. A sima letépős, perforált dobozok szóba sem jöhetnek, több okból sem! Egyrészt nehéz letépni és nincs mindig olló a kezemben, aztán ha sikerül is kézimunkával elintézni, akkor meg a belső fólia szakad szét úgy, hogy ne lehessen cseppmentesen önteni. Ami még baromi zavaró számomra, hogy miután ezeket kinyitod, még egy lyukat is kell rá hegeszteni, hogy bugyogásmentesen lehessen önteni és az utolsó löttyintés ne a konyhapulton landoljon.

Amit a bonyorult eljárással megszerezhető tej helyett ajánlok, az a könnyen hozzáférhető, minden cseppjében élvezhető tej! Ilyen a Milli, mely csavaros tetővel rendelkezik, sőt bugyogástalanító is van rajta. Hasonlóan jó kis csomagolása van még az üveges Parmalatnak, de bátran ajánlom édespofa kedvencét, az Andechser tejet is!

Tiszta konyhapultot, tiszta hűtőt minden háztartásba! Üldözzük ki a magyar konyhákból a szutykot csináló csomagolásokat!