"vélemény" kategória archívuma

Nem vagyok sem Lady Gaga, sem Beyonce rajongója, de a svéd Jonas Akerlung-é annál inkább, így ennek a videónak bizony itt a helye a blogban. Már csak azért is, mert a fickó eddigi alkotásai is olyanok, melyek örök időkre beleégtek az agyamba, mint annak idején például a Ray Of Light, a Whale-nek készített Pay For Me, a Smack My Bitch Up, Blondie-nak a Good Boys, az örök kedvenc My Favorite Game, vagy a Jump, de a Telephone-ra hangolt látványvilágával azt hiszem minden idők egyik legélvezetesebb műsorát sikerült összehoznia, és nem csak a leszbikus börtöntöltelékek miatt!

A klip minden pillanata egy gyöngyszem, a felvezetésben például Gaga kapásból megmutatja a tutit, jelezve ezzel, hogy a puncimutogatást nem csak paparazzók előtt "menő" csinálni, elfér az egy hivatalos klipben is. Aztán a füstölgő bagóból készített napszemüveg azt hiszem utánozhatatlan, ilyen is csak neki jut eszébe, de baromi élvezetes a csajok csatája is, bár én mindig is odáig voltam a gyönyörtől amikor két nőt láttam vérre menően bunyózni. Érdekes, ha pasik teszik ezt, az kicsit sem izgat, pedig ... De a lényeg, hogy amikor Madonna '80-as évekbeli stílusát koppintja, egy szál melltartóban és egy falat bugyiban eltemeti az öregasszonyt, akkor már vinnyogtam a röhögéstől. Az a smink, és a szakadt harisnya!!! Édes Istenem, azt hittem sosem látom többé!

Aztán amikor Beyonce társaságában egy egész étteremre való vendégsereglettel végeznek, beleértve szegény kutyát is, már nekem is Tarantino ugrik be, holott a korábban elhangzó párbeszédek is simán elférnének egy általa rendezett filmben, a Pussy Wagon meg ugye ...

És lesz folytatás, legalábbis azt ígérik, de addig is árulja el valaki, hogy a börtönőr nő hol szerepelt, mert megdöglöm, annyira ismerős, de nem jövök rá honnan.

Baszki, most komolyan! Miért kell engem állandóan túráztatni? Most komolyan elvárás felém, hogy találjam ki mit akartál kérdezni? És természetesen azonnal válaszoljam meg a még el sem hangzott, ámbár szép köntösbe csomagolt kérést! Nem lenne egyszerűbb ha kerek-perec azt mondanád amit gondolsz?

Elkezdtem összeírni egy Top 50-es listát a számomra legmeghatározóbb albumokból, melyekkel életem során megismerkedtem. Nem kis feladat, így még várnotok kell rá, de az biztos, hogy az első 10-ben ott lesz Rob Dougan mindeddig egyetlen lemeze, illetve Madonna-tól az Erotica, melyet minden idők legjobb poplemezének is bélyegzek, persze csak ha addig eszembe nem jut egy másik?

És te? Neked mely felejthetetlen alkotások jutnak eszedbe? Melyik az a pár lemez amit bármikor és bármeddig bírnál hallgatni? Tíz ilyen van? Netán húsz? Megosztod velem?

Emlékeztek arra, hogy az alattam lakó öreglány mennyire megkeserítette az életünket? A minap megint üvöltözött velem, mert állítólag lespricceltem az ajtóját valamivel. Na ja, pont spriccelgetni van időm! Erre mondtam neki, hogy ha még egyszer lebuziz, meg fenyeget, ráhívom a rendőrséget, és feljelentést teszek, melyben a lakóközösség több mint a fele támogatott.

De képzeljétek mi történt tegnap reggel! Állok a trolimegállóban, jön az egyik lakó, és beszélgetésbe elegyedtünk (hozzátartozik, hogy jött egy másik lakó is, de ő meglátott, és átment a másik oldalra, hogy ne kelljen köszönni) amíg én várakoztam. Ő mesélte, hogy a Tücsinéni árulja a lakását, és úgy néz ki, hogy rövid időn belül megszabadulunk tőle. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid lesz az az idő, ugyanis tegnap délután jöttek érte teherautóval, és estére ki is rámolták.

Fellélegezhetünk azt hiszem, nála szarabb szomszédot még nem látott ez a világ, és akárki vette meg a lakását, vagy veszi meg, csak jobb jöhet. Isten áldja azt, akinek a költözése köszönhető! Örömtánccal, tapssal, és pezsgővel kellene ünnepelni őt, itt lent az udvaron!

Minden vasárnap délután megy az Echo TV-n egy kutyás műsor Ebugatta címmel, melyet az első adást követően elkezdtem nézni. Amellett, hogy számomra érdekes témákkal foglalkoznak, kiállításokat látogatnak, fajtákat mutatnak be, állatorvosi tanácsokkal segítenek, sajnos azért is nézem, mert felháborítóan amatőr az egész, olyan mintha visszamentünk volna az időben a rendszerváltás utáni időkbe, vagy legalábbis a Budapest TV, Anettka űrbe repítésének, és az első élő puncivillantások korába. Na jó, itt ilyen nincs, de ...

... a vágások, az aláfestő zenék, a kameramunka, a ... és a riporterek! Közülük is kiemelkedik Petrus Krisztina, aki bizonyára egy elbűvölő személyiség, ez a képernyőn is átsugárzik, de emellett sajnos nem csak külsejében idézi Csala Zsuzsa bemondónői, illetve műsorvezetői karrierjét. Mondjuk ki kerek-perec, Krisztina sajnos amatőr! Bájos, kedves, az állatok iránti szeretetét, és értük végzett munkáját sem kérdőjelezem meg, de nem képernyőre való. Háttérmunkára, egyelőre! Talán.

Tényleg nem bántani akarom, de basszus 2010-ben ilyet én még nem láttam. Mert az egy dolog, hogy kevés a pénz a műsorra, nem tudják megfizetni (még az én blogom is jobban néz ki, pedig csak simán nem bántja a szemet, tehát nem csak pénz kérdése) a legjobb webdizájnereket, nincs pénzük a legjobb, vagy a legújabb technikákat alkalmazni, de hogy a szerkesztő és a műsorvezetők is ennyire alkalmatlanok legyenek a munkájuk profi végzésére, az azért nem fogható másra, mint a hozzá nem értésre. Pedig régóta várok egy ilyen műsorra, élvezettel nézem ennek ellenére is, de néha szinte fáj. És a semmiből jön ez az éles fájdalom! Legalább mondanák be időnként, hogy most Krisztina következik, aztán 3 másodperc szünet, hogy el tudjak kapcsolni ...

Egyre kevesebb fogalmam van arról, hogy kire fogok szavazni, de majd csak eldöntöm, nem aggódom emiatt túlzottan. Inkább múlatom az időt, érdekes, vicces, vagy éppen teljesen értelmetlennek és haszontalannak tűnő politikai témájú bejegyzésekkel. Tedd te is ezt a döntés jelen esetben is a te kezedben van.

Elsőként próbálkozz nagy kedvencemmel, és olvasd az Azbeszt blogot, ahol többek között megtudhatod miért olyan drága a sztráda, de megvilágosodhatsz Fidesz program ügyében is: "Tegnapi posztomban már beígértem, hogy ma közzé teszem a Fidesz birtokomba került programtervezetét. Sajnálatos módon a kiszivárogtatás részleteit nem oszthatom meg a nyájas olvasóval, mivel a forrásom kifejezetten kérte, hogy minden körülmények közötttartsuk meg az inkognitóját. Természetesen ezen kérését a messzemenőkig tiszteletben kell tartanom. Legyen elég annyi, hogy a tűzhöz aránylag közeli illetőről van szó. Elmondása szerint azért szeretné, hogy a program végre napvilágot lásson, mert a fidesz - és személyesen Orbán Viktor - legendás szerénysége - forrásom szerint - lassan a párt szavahihetőségének a rovására megy. Az emberek (vagyis új magyar helyesírási szabályzat szerint a zemberek) látni akarják végre a programot, amely évek óta készülget a polgári fő-főkoponyák népjóléti boszorkánykonyhájában. ..."

Aztán folytatás gyanánt Zoli tegnapi Facebook ajánlójából következzen egy kis LMP, azaz a Lehetne más a picsogás című poszt, Kínai Kálmán és Trágár Tóni tollából: "Annak, hogy a Lehet Más a Politika pontosan mit is akar, még nem volt időnk részletesebben utánanézni. Mindenesetre az általuk választott zöld-fehér szín nyugtatólag hat a Nyakó–Szijjártó  csörtékben megfáradt lelkünkre – nem véletlenül festik ilyenre a jobb idegosztályok falait –, ezért a párt alapvetően szimpatikusnak tűnik, főleg, amióta megszabadult azoktól a köcsög humanistáktól. ..."

Azoknak akiktől viszont a legmesszebbmenőkig távol áll a politika, rajongjanak Almáért: "Az alma élet, erő, egészség. Versenyezhet ezzel Orbán Viktor? ..."

De vissza a választásokhoz, vagy azok közelébe! Volt ugyanis nem is oly rég, csupán pár hete egy Orbán-féle évértékelés, melyet aztán olyan cifrán értelmezett mindenki, ahogy jónak látta, vagy a becsülete, illetve a humora engedte. Én bevallom őszintén, körülbelül 5 percig néztem a beszédhibás magyar mesék rajongóját, aztán tovaszálltam, de aki még nem unja Tóta W. Árpádot, annak itt a következő poszt, A zemberek alkonya címmel: "Végre országértékelés, már alig vártam. El kell mondjam, hogy rettentően utálom az egész műfajt, illetve az orbáni feldolgozását. A mintával, az amerikai elnök éves State of the Union-beszámolójával összevetve ordít a provincializmus, a paranoia és a pátosz, minden, amit Orbán Viktorban utálni lehet. Például az eredeti a kongresszusban hangzik el, nem pedig az akolmelegben, így aztán számonkérhető, helyben megválaszolható, és nem kell nyelvileg sem lemenni kutyába. Orbán kezdettől fogva a várnépnek gügyög, az meg úgyis beszop tőle mindent. Tapsolnának arra is, hogy az ibafai papnak fapipája van. Mernének nem tapsolni. ..."

Aki pedig már az év elején jó hangulatot teremtett, nem más mint a Kill The Radical kinek alábbi mondatát érdemes a fejünkbem megőrizni az utókornak: "... Te választasz, én meg igyekszem komolyan venni."

Azoknak akik pedig még mindig el szeretnének menni az országból, és eszük ágában sincs a választásokkal foglalkozni, de túl nagyot sem akarnak ugrani, irány Görögország!

Voltunk ma az Outlet-ben, ahol sikerült egy 29 ezer forintos (!!!) pulóvert 2995-ért megvennem, ami nyilván azért is került ennyibe, mert úgy látszik már ott sem megy úgy a bolt mint az elején.

Az oka szerintem két dolog is, egyrészt ugye a magyar kereskedők, akik képesek szinte mindig, minden alkalommal hülyének nézni a vásárlót, csinálni Outlet-et felemelt árakkal, amit ugye jó kis belső infókból tudok halál biztosan, de ettől még nem biztos, hogy mindenki így csinálja, csak a legtöbben, ezzel lejáratva azokat is akik becsületesek. A szörnyű, hogy valahol még a csalókat is meg lehet érteni, hiszen olyan bérleti díjakat kérnek tőlük, amennyitől a pofájukon már biztos nincs bőr. Már azoknak akik kérik. Másrészt úgy tűnik a Premier-be is elért a válság, ugyanis minden második üzlet üres, vagy kirakatnak használják, amelyik pedig még nyitva van, ott is alig van áru. Ebből egyenesen következik, hogy Édespofának megint nem tudtunk egy normális gatyát venni!

Egyébként nem teljesen, azaz szervesen a témához kapcsolódik, de képzeljétek, elkezdtük itthon sodorni a cigit, mert így olcsóbban jövünk ki mintha készen vennénk. Van vele meló, és bele is kell jönni, de a felére is képesek vagyunk csökkenteni az erre költött pénzt.

Most nézzük az Alien filmeket egymás után és szinte egyszerre csodálkoztunk rá Édespofával, hogy milyen régen láttunk igazi női mellet. Mostanában csak dudák vannak!

Bár azt azért nem gondoltam, hogy egy felelős vezető úgy intézi a dolgokat, ahogy az nálunk zajlik.

Nekem ugyanis még azt mondta tegnap, hogy gondolkodjak, a héten bőven ráér választ adnom arra, hogy komolyan gondolom-e az áthelyezésem, de közben ma már kiderült, hogy ő már döntött. De itt még nincs vége, ugyanis a helyettes személyére 2 különböző bolt, 4 emberét is belekeverte a dologba, akik most beleélik magukat valami olyanba, melyben valószínűleg nem is számít sokat a döntésük. Legalábbis ezek szerint! Ami meg még ezen felül is bosszantó, hogy össze is ugorhatnak ezen a faramuci helyzeten, ha ők sem tudják felnőttekhez illően visszalapátolni a szart a kiborított bödönbe.

Igen, kicsit meg is vagyok sértődve, és fel vagyok háborodva, de nem azért mert nem én megyek az új üzletbe, hiszen még az sem volt biztos, hogy elvállalom, miután két nap gondolkodási időt kaptam, hanem azért mert ilyen óvodába illő módon, a fejem, és a kollégáim feje felett intézik az ügyeket, nagy ívben letojva mindenkit.

Ezt kérdezte tőlem a múltkor egy házaspár a pataknál, séta közben, én meg meglepődve néztem rájuk. habár mostanában Édespofa sem tiltakozik túlzottan, ha Lulu szeretne az ágyban, közöttünk elhelyezkedni, de persze lezavarjuk. Még.

Mert én nagyon nem repesek a gondolattól, hogy Luluka betegye a lábát az ágyba, miközben látom miben járkál az utcán, és miket vesz a szájába. Egyszerűen nem érzem szükségesnek, ez szerintem nem kell a szeretet kimutatásához, vagy nem ez a módja. Itt alszik az ágyunk mellett a szőnyegen, illetve a konvektor előtt, vagy az előszobában a kis ágyán, amit anyós készített neki. Teljesen jól elvan!

Nem vágyik közénk, szerintem ez is csak szoktatás kérdése, és ha egy gazdi az ágyban altatja a kutyáját maga mellett, az miatta van, nem a kutya miatt. Ő akarja, nem az eb. Persze nem ítélkezem, nekem tökre mindegy ki alszik egy ágyban az állatával, az én macskám is itt feküdt, de Lulut nem akarom ideszoktatni. Egyszerűen nem érzem szükségét.

Persze erre mondta az egyik kollégám, hogy ne kiabáljam el, ő is így kezdte. Egy évig nem jöhetett fel az ágyba a kutya, most meg már vele és a párjával alszik. Nem tudja mikor történt, olyan mintha mindig is így lett volna. Hát meglátjuk!

Basszus, hallgatom a Tilos Rádiót, ahol a Cigiblog szerkesztőjével folyik egy beszélgetés, erre betelefonál egy Nyikoláj nevű tudálékos oktondi, és váltig állítja az igazát, olyan stílusban, melytől kiráz a hideg. Pont az ilyen barmokat szerettem volna mindig is elkerülni itt, és az életben is. Az ilyeneknek mondhatsz bármit, nem meggyőzhetőek, és ez mindig annyira kiábrándító!

Nyikoláj is azzal a farkasordító (hideg van egyébként, vegyetek sálat) hülyeséggel jön, hogy a Cigiblogos srác mekkora idióta, hiszen felesleges hadakozni a hatósággal, mert ettől semmi sem fog változni ebben az országban, ehelyett külső szerverre kell rakni a blogot (lásd. Kurcik) és ez mindent megold, ellenben az nem, hogy végigturnézza a hazai médiumokat.

Egyébként a fazon külföldön él, ezt látja ott is? Ott is elfutnak minden elől? Ez lenne a megoldás, a harc egyik formája? Mert ez idáig nem is baj, csak a csávó azt mondja, ezen kívül nincs másik, és aki ezzel nem ért egyet, az bekaphatja.

Nem tudom mi van velem, de eddig nem igazán vagyok megelégedve a 2010-es újdonságokkal. Egyszerűen nem találok olyan lemezt, amelyikkel maradéktalanul meg lennék elégedve. Meghallgattam a These New Puritans-ék új anyagát is, és csak egy fáradt sóhajra futotta utána, de nincs ez másként JJ-vel, a Massive Attack-kel, és a Spoon-nal sem. Kezdek aggódni, és lázasan böngészek újabb kedvenc után, szinte már megszállottként verem a billentyűket.

Persze még nem vagyok teljesen elkeseredve, bízom például az új Bomb The Bass-ben, vagy a Gorillaz-ban, de ha neked már akadt idei kedvenced, ne felejtsd el velem megosztani! Könyörülj rajtam!

Újabb szavazást tettem a bal oldalra, ha van időtök nyomjatok egy választ. A történet részletesen többek között a nemrég még tiltólistás Cigiblogon olvasható, vagy szintén első kézből a rajongói oldalon, illetve a Hírszerzőn!

Felfedeztem ma egy számomra új helyet, a Café 5-ot, ahová teljesen véletlenül estünk be a régi kollégáimmal, és nagyon kellemesen éreztük magunkat.

A kiszolgálás és a berendezés remek, de az oda járó vendégek is emelték az est fényét, ugyanis az egyik asztalnál egy jópofa leszbikus pár ült, a másiknál egy maci páros a barátaival, illetve én a csajokkal. Szóval azt hiszem kijelenthetjük, hogy melegbarát a környezet!

Ja, és ha befutnátok valamikor az egyik ilyen helyre, ne hagyjátok ki a fehércsokis lattét, répatortával kísérve, utána pedig egy mentás zöld teával leöblítve.

Valaki a házban az egész lépcsőházat teleszórta asztali sóval, ami nem csak azért nagyon idegesítő, mert a felét már behoztuk a csokoládébarna greslapra, meg azért, mert Lulu kis lábait baszogatja, hanem azért is, mert a betonlépcsőt és a beton függőfolyosót gyönyörűen szét tudja marni.

Mindig is kerültem ezt a fajta kikapcsolódást, holott gyerekkoromban próbálták elhitetni velem, hogy az mekkora buli, de amióta úgy 10 éves korom körül láttam egy disznót késsel a nyakában, melyből fröcskölt a vér, a szőlők felé futni, majd eltűnni, és 20-30 férfit utána rohanni vérben forgó szemekkel, azóta senkitől nem veszem be, hogy mennyire jó mulatság is ez.

Most is szinte légmentesen elszigeteltem magam a történtektől, sőt el is aludtam, hogy hangmentessé is tegyem eme jeles eseményt. Nem mintha ettől nem történt volna meg, de legalább nem láttam és nem voltam részese. Nem tehetek róla, mások számára ez lehet szükség vagy élelemforrás, mert másként nem élet az élet, én akkor sem bírnék megölni egy állatot sem a húsáért, sem másért.

Pedig nem is emiatt lettem vegetáriánus, és nem is vagyok eltökélt, elvakult és elszánt állatvédő, csak nem tölt el jó érzéssel egy ilyen mocskos dolog.