"vélemény" kategória archívuma

Meg is bírnám szokni ezt az időbeosztást, miszerint még a bolt is 9-kor nyit, a Colruyt basszus. Nem ám 6-kor mint nálunk! Tegnap Zsuzscsival megbeszéltük, hogy kimegyünk a piacra a magyar lángos árushoz dumálni a többi hazánkfiával, mondtam is neki, hogy akkor korán kell felkelni, erre még itthon ülünk. 9 előtt oda sem pakolnak ki, nem úgy mint otthon, ahová ha 9-kor mész, már mindent elkapkodtak.

Ja, és süt a nap! Mióta kijöttünk figyelem a depressziós barátaimat, akik azon keseregnek a Facebook-on, hogy fáznak, esik, be kellett fűteni, ... Innen küldök egy kis jó idős, kirándulós mosolyt, meg egy kis napfényt, hátha felvidultok. Ma például 22 fokot mondanak, ami itt napon 30, úgyhogy ki is megyünk az Atomium-hoz, nehogy már ne lássuk, és ne napozzunk még egy kicsit a közelében. Édespofa meg itt ül mellettem egy szál semmiben, besüt a nap az ablakon ahol gépezünk, mire elindulunk, még le is sül.

Egyébként megvagyunk, majd mesélek bővebben is, csak össze kell szednem a gondolataimat, amik elszálltak mióta kiértünk. 9-kor kelünk, munkát keresünk, intézzük a belga balgaságokat, várost nézünk, ismerkedünk a helyiekkel, és gyalogolunk, annyit amennyit én még soha, mégis élvezem.

Az első pár nap után megszállt minket valamiféle különös nyugalom, nem is értjük mitől. Idegességnek nyoma sincs, valahogy mindig tudjuk mi a következő lépés. És itt vagyunk egymásnak, jobban mint eddig valaha.

Nolan neve garanciát jelent, mégis az utóbbi idők misztikus kalandjai után kissé fenntartásokkal kezeltem a hype-ot ami kialakult az Eredet köré, és félve ültem be a moziba, nehogy egy újabb The Happening-et kapjak.

Nos azt kell mondjam, ugyan semmi korszakalkotó, semmi egyedi, semmi kimagasló nincs az Eredetben, de ha nem várunk tőle ilyet, akkor baromira szórakoztató, pont olyan film, melyet akár az RTL-en is megnéznél egy unalmas vasárnap délután, de annyira azért nem jó, hogy megvedd és kitedd a kincseid közé a polcra.

Ami a sztorit illeti, a tökéletes bűntény története már ezerszer lepergett a szemünk előtt, ebben azt hiszem Mr. Ripley verhetetlen lesz még egy jó darabig, de az álmokban és az agyban turkálás is megvolt már több szinten is, ebben nálam a Sejt az abszolút nyerő. A befejezés volt az ami a legjobbat tette a filmmel, az a kihagyott pár másodperc amit levágtak a végéről. Szeretem ha nyitva marad a történet, bár azt már nem szeretem amikor folytatása következik. Egyébként a fenn is említett Tom Ripley uralta filmeben és ebben is az a nagyon jó, hogy mindvégig kitartják az érzelmek túlcsordulását, hogy aztán pár pillanatig tartó katarzist okozzanak, elsöprőt, mélyet, megdöbbentőt, talán még megkönnyezhetőt is. Mondom talán. Mert Leonardo-nak ez csak a majdnem sikerült kategória.

A szereplőgárda egyébként elég ütős, nem szarrá játszatott arcokkal próbál minket győzködni a rendező, bár DiCaprio nekem mindig is unalmas volt, egy időben baromi hiteltelennek is tartottam, de a Tégla óta beveszi a májam már őt is. Joseph Gordon-Levitt fapofája viszont mindent visz, Ellen Page imádni való itt is, Tom Hardy pedig még Édespofát is levette a lábáról, ahogy engem Ken.

Tehát ha eddig hezitáltál, úgy voltál vele mint én, hogy nem akartál bedőlni egy újabb sikercsinálásnak, nyugodj meg és élvezd az álmok urának balszerencséjét!

Vannak olyan hibák, melyeket nem szabad elkövetni, és ezek mind olyan dolgok, melyeket már a kutya megérkezése előtt jó tisztázni, a kellemetlenségek elkerülése végett.

1. Ilyen az eb ágyba engedése, feltéve ha nem akartok rodeózást esténként, kutyaszőrt a szátokba, nyálas ágyneműt, meglepetés dolgokat a párna alatt. Ha az első perctől ki van tiltva az ágyból, és a saját helyén alszik, sokkal jobb lesz neki is, és neked is. Persze ha mindenképpen ragaszkodsz a közelséghez, megoldás lehet az ágy mellé tenni a fekhelyét.

2. A játékkal kapcsolatban két dolog is, az egyik, hogy néha hagyjátok magában ellenni a kutyát, had szokja, hogy nem kelletek mindig ti is a bulihoz, így fellélegezhettek alkalmanként.

3. És ne hagyjátok háztartási tárgyakkal elfoglalni magát. Vigyázat, az utcán felszedett dolgok is veszélyesek, mint a vécéguriga, a büdös zokni, a konyharuha, a mosogatószivacs, a festőecset, a zacskók, és a hasonló dolgok nem valók kutya szájába, mert megszokja, hogy a ti dolgaitokat is lehet rágcsálni. Legyenek neki saját játékai, melyekkel ti nem használtok. Sétához is érdemes labdát vinni, bár Lulu-nál pont emiatt labdafüggőség alakult ki, de ez még mindig jobb mint mondjuk a vécékefe-függőség!

4. Aztán van ez a vendéges dolog! Mi ezt elcsesztük. Lulu nem bír magával ha idegenek jönnek, mindenkit összenyal, hozza a játékokat, pörög, le se lehet lőni.

5. A legfontosabb pedig, hogy kerüljétek a kocsmákat! Én elkövettem azt a hibát, hogy éjszaka, amikor már zárva volt a közért, beszaladtam Lulu-val a sarki alkoholistákhoz cigarettát venni, ott meg mindenki aranyos volt vele. Simogatták, kekszet kapott, vizet raktak elé, bemehetett a pultba, ... Így most minden séta alkalmával eltántorítatlanul húz a kocsma felé, le sem tagadhatnám, hogy minden nap oda járok vele, legurítani a felest.

Tehát vigyázzatok mit szabad és mit nem a kis kedvencnek, gondolkodjatok előre, mert sok kellemetlenségtől, azaz vicces balfaszkodástól kímélhetitek meg magatokat. Persze nem csak a fent felsoroltaktól. A ti tapasztalataitok milyenek?

... az olyanokat, mint például a kapcsolatunk Édespofával. Nincs vita, tökéletes az egyetértés mindenben, nincsenek kétségek, fél szavakból, vagy akár dünnyögésekből is megértjük egymást. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább mesélek még az egyszerű dolgokról.

Az olyanokról, mint az OEP ügyfélszolgálata, ahová interneten lehet sorszámot húzni, időpontot kapsz, aztán 5 perc alatt sorra kerülsz, és újabb 5 perc múlva már ott sem vagy, míg mögötted 60 ember várja a megváltást. De ilyen a Hungary Card-dal intézett autópálya matrica is. Küldesz egy üzenetet az ágyból, ki sem kell mozdulni otthonról, és máris kész vagy, ráadásul pénzbe sem kerül, csak az sms ára. De a Főgáz is ilyen, bár ott sorban kell állni, de aztán varázsütésre intézik a dolgokat, legalábbis az egyiket, a másikra még várunk sajnos. Aztán ilyen egyszerű, de nagyszerű dolog az új mobilom is, és rajta az Android. Két nap, és totál szerelmes lettem, nem kellett olvasgatni hozzá semmilyen útmutatót, nem kellett hívnom Amby-t, hogy segítsen, mert ráhangolódtam pillanatok alatt. Olyan sima, mint a frissen gyantázott seggem, már ha lenne ilyen. A Nokia E71-től ez fényévekre előre van, minden klappol, a Twitter, a Facebook, a Tumblr, a Szónikus csavarhúzó, és a Foursquare alkalmazás is, de még sok tízezer másik is van, melyeket két enter megnyomásával a magaménak tudhatok. És gyűlölöm a bonyolítást, mint amit például a munkahelyemen csinálnak, vagy amit a T-Mobile művel a netes jelszavakkal, melynek cseréjéhez be kell fáradni hozzájuk, sorban állni, aztán fizetni 400 forintot. Ez a jatt, vagy mi a faszom?

De ugyanígy vagyok az emberi kapcsolatokkal is, ahol szintén nem vagyok hajlandó fáradozni. Vagy jön valami magától, vagy inkább ne ... Sokszor próbáltam küzdeni, erőltetni, másként csinálni, de semmi értelme. Ha valami nem fekszik az első pillanattól kezdve, akkor nem látom további értelmét a csatának. Még anyámmal is így vagyok, ha bedurcizik, én léptem! Olyan meg csak a mesékben vagy, hogy halálra küzdöd magad valakiért, aztán örökre együtt. Nem mondom, kicsit lehet kapálózni, de vannak határok, nálam nagyon is alacsonyan.

Mert mint mondtam korábban is, én utálok idegeskedni, sorban állni, várni, vitatkozni, azt meg pláne rühellem, ha ezeknek a vége csalódás, lehúzás, vagy akár lelkiismeret-furdalás. Felesleges időpocsékolás mindegyik. Én a karikacsapásokat szeretem, minden más megy a levesbe!

Természetesen majd az idő dönti el, hogy a Tobi O'Kandi által vezetett O.Children bír-e olyan magasságokba törni a további években kiadott munkáival mint a The Mission, a The Cure, Siouxsie and the Banshees vagy akár a Sisters Of Mercy, de nem bírom megállni, hogy ne közéjük soroljam már most ezt a sötét ajtók mögött megbúvó szörnyeket szabadjára engedő debütáló anyagot.

Bizonyára azért is ez az állandó késztetés a felmenők keresését illetően, mert például a Ruins akár Fascination Street-féle himnusznak is elmegy, sőt nálam minden bizonnyal, ha csak csoda nem történik, az év dala lesz, de ez nem lehet meglepetés a Zenebuzi olvasóinak. Aztán ott a karakteres énekhang, a hangszerelés, a dalszövegek, melyek szintén csak megerősítik bennem az érzetet, miszerint a fent említett, zömében a '80-as években sikeres goth (vagy nevezzük őket emosnak?) zenekarok nyomába igenis felsorakozik a stílus modern változatát művelő O.Children, türelmesen előzgetve. De elég a szavakból, inkább figyeljétek meg a Dominion-t, a Lucretia-át, a Butterfly On A Wheel-t, a Happy House-t, a Bauhaus-tól a Bela Lugosi's Dead című szerzeményt, és végül az O.Children-t Nick Cave-től. Egyébként ez a legutóbbi talán többet elárul, mint akár az előtte hivatkozott nóták bármelyike, és szükség is van rá, mielőtt belezuhantok a remélem már hívogató mélységbe.

Nálam most, hogy már túl vagyok jó néhány hallgatáson, egyre inkább erősödik az érzés, hogy az év lemezével incselkedek, bár még nem iszom előre a medve bőrére. Ami biztos, hogy 10 dal mindegyike hibátlan, kezdve az apokaliptikus hangzású Malo-val, a kissé átírt Dead Disco Dancer-en át, a következő kislemezes dal helyére pályázó Hells-en vagy a Radio Wave-en haladva, a kissé borongós Smile-ig. Kötelező darab, tessék beszerezni!

Sokan azt hitték, hogy az Alejandro klipje annyira botrányos, hogy majd megnyirbálják, rosszabb esetben betiltják, de közel sem lett így. Ellenben Sherry Vine feldolgozása, és a hozzá Francis Legge által készített videó már szerintem is pályázik a cenzúrára, hiszen sokak szerint lehet majd túl őszinte, kemény és rágalmazó, ugyanis többek között amerikai politikusokat állít pellengérre, majd Sherry arra kéri őket, ne a Glory Hole-okban keressék a meleg barátaikat, inkább vállalják fel a homoszexualitásukat.

Szerintem a legkevesebb amit megtehetsz magadért, a környezetedért, a lelked békéjéért, az igaz és egyenes életért, hogy felvállalod önmagad.

Mindegy hogyan teszed ezt, mesélhetsz a szüleidnek, a szűkebb családi körödnek, netán a kollégáidnak, szembenézhetsz az egész világgal is, teheted ezt egy blogban, vagy minden évben vonulhatsz is, csak tegyél valamit. Hozd közelebb magadhoz a világot, mert a világ magától nem fog közeledni.

Elsősorban persze önmagad miatt fontos a coming out, de hosszútávon mindenkinek haszna lehet belőle. És tudom, baromi nehéz, sok bátorság kell mindenhez és nem is mindig kapsz 100%-ban pozitív visszajelzést, elfogadást, de hidd el, nincs más járható út, csak az egyenes.

Igen, te! Azt az igénytelen kurva istenedet, azt! Nem mutogasd már a körömgombás, rothadó lábadat, mert le fogom hányni. Jó, hogy már nem rakod ki a túrós faszodat is, fényes nappal ...

Mostanában figyeltem fel rá, hogy mennyivel nyíltabban beszélnek a pasik a tisztálkodási szokásaikról, a divatról, és a szexről napjainkban, mint mondjuk 10 éve.

Régebben egy hétköznapi beszélgetés során nem merülhetett fel olyan, hogy ki az aki szarás után nem csak töröl, de bizony elengedhetetlennek tartja a tusolást is, nem volt téma, hogy melyik fickó hol hordja az intim testékszereit, hová szereti ha dugja neki a partnere a műpéniszt, és milyen pózban, mint ahogy az sem, hogy hová jár kozmetikushoz, és melyik lábujján van a köröm kilakkozva. Már a titkos szexuális vágyaikat is megfogalmazzák, és ki is mondják a férfiak. Hát nem felháborító?

De a kellemes meglepetés mégis leginkább az, hogy kezd eltűnni a szakadék a buzi és a heteroszexuális pasik között. Már nem csak a bumbik hordanak fülbevalót, a csivava-kigyúrt pasi kombináció már szinte mindennapos jelenség, a hajfestés is, és még sorolhatnám a régen buzik divatjához besorolt dolgokat, tevékenységeket, azokat amelyekből biztosan le lehetett vágni, ki merre kacsingat. Képzeljétek, van olyan nem meleg ismerősöm, aki nyíltan Andy Bell rajongó! Ma már mindezek nem számítanak meleg kiváltságnak, amit talán egy kicsit sajnálok is, vagy nem.

Nem tudom mit vártam, de mondjuk nem azt, hogy azt fogja mondani az ügyemet megkapó nyomozó, hogy ne hívogassam, mert semmi értelme, majd pár hónap múlva ha kielemzik az ujjlenyomatokat, küldik a papírt az ügy lezárásáról. Még ki sem nyitotta a megkapott anyagot, azt sem tudta miről beszélek, el kellett neki mesélni mindent, 5 nappal a történtek után. Azt mondta ne haragudjak, de legalább 35 ügye van. És?

Napok óta visszafogom magam, hogy betegyem ezt a klipet, de eddig tartottam ki, bár nem is tudom mi értelme volt nem azonnal megadni magam. Picsáskodom csak, nyugi! Látod, előbb-utóbb magamhoz térek!

Ez itt nem Amerika! - szoktuk mondani megkönnyebbülve, de azért azt be kell ismerni, hogy néha jobb lenne ha az lenne. Például akkor előfordulhatna, hogy a rendőr már megfogta volna azt a disznót, aki fényes nappal a bezárt udvarról, a második emeletről, a lelakatolt biciklimet ellopta. Nem biztos, de ...

... valószínűleg van ujjlenyomat a lakaton, hiszen látszik, hogy kézzel és egy fogóval szakította szét, és a ház kapujának a kiengedő gombja is tiszta vér, tehát felsértette a kezét. Ha már volt büntetve az illető, akkor benne van az adatbázisban. Szerencsémre az intézkedő járőrök kihívták a helyszínelőket, akik rögzítik majd a nyomokat. Egy kicsi bizakodásra ad okot, a srácok is azt mondták, hogy mostanában egyre több "brazilt" kapnak el lopott bringákkal.

Tudom, az én hibám isaz ami történt, mert ez már a második bringám amit elvisznek, csak azt a földszintről, és hiba volt azt hinni, hogy az emeletek megmászása visszatartotta volna az elkövetőt, vagyis elkövetőket, mert a járőrök szerint ilyen nyílt terephez, fényes nappal ketten kellenek. És igen, U lakatot kellett volna vennem, de a franc sem hiszi, hogy ez még egyszer megtörténhet, ráadásul nappal, amikor a szomszédoknál nyitva az ajtó, mert állandóan, még éjjel is szellőztetnek. Meg akkor mi van? Talán csak a kerekeket, meg a lámpát és a csengőt, illetve a sárvédőt lopták volna el? Juhé, lenne egy vázam! Azt már kiderítettük egyébként a lakókkal együtt, hogy fél 5 és fél 6 között történt az esemény, de a rend őreinél tett bejelentés után közel két óra múlva jelentek meg a járőrök, pedig telefonba azt mondták, negyed óra. Talán idefelé látták volna még eltekerni a tolvajt. Kicsit bosszant ez a lassúság, de ettől függetlenül nagyon korrektek voltak, segítőkészek, illedelmesek, bizakodóak.

Inkább az tesz bosszússá, hogy egyrészt megint milyen naiv voltam, hiszen ha betonba öntöttem volna a kerékpárt, talán még meglenne, másrészt meg azért vagyok dühös, mert ezek után biztos nem költök még egy kétkerekűre, lévén nem tudom megvédeni. Hacsak be nem hozom a 30 négyzetméteres lakásba, kettőnk és a kutya mellé. És ez itt kérem szépen Pest Rózsadombja, Zugló!

Update: Megjöttek a helyszínelők, viszonylag gyorsan, elvitték a lakatot, a kapcsolót leszerelték. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Távozásként azt mondtam nekik, hogy majd legközelebb elővigyázatosabb leszek és brutálisan erős lakatot teszek rá, mire ők: "Ennél többet nem tehet, akkor szétszedik!" Beszélgettünk a XIV. kerületről is, hát azt kell mondjam tévedésben élek. Azt mondták a VIII. és a X. kerületben összesen van annyi bűncselekmény mint itt. Nálunk most is négy csoport dolgozik, a 8-ban meg kettő. Azt is mondták, hogy a legtöbb amit tehetek, hogy minden nap hívom a rendőrséget, és nem hagyom leülni az ügyemet. Ha hívom őket, válaszolniuk kell!

Le vagyok döbbenve, hogy milyen szinten fogy a pénzem. Az amit még egy éve, sőt fél éve is jó fizetésnek gondoltam, elégedett voltam vele, mostanra tovaszállt. Egyszerűen annyi a kifizetni való dolog, annyit emelkedtek az árak, hogy kezdenek mindennapos problémává válni a vacsorák.

Jó ez így túlzás, de gondolj csak bele. Lassan egy ezresből reggelizni nem lehet, lassan hetente kell 20 ezret otthagyni a bevásárlások alkalmával, míg nem is olyan rég, ennyiből vásároltunk havonta, lassan nyáron lesz annyi a gázszámla, mint pár éve télen volt.

Ha így haladunk, megint másodállás után kell néznem, vagy elmenni aranyat mosni, vagy nem tudom. Te nem vagy kétségbe esve?

Ma kirándulgatni voltunk, eredetileg a Kopaszi gátra mentünk volna, de ez sajnos nem jött össze, pedig nagyon tetszett volna Lulunak is.

Nem jött össze, mert megdöbbenve vettem tudomásul, hogy kutyát nem lehet bevinni, azaz csak a kutyafuttatóra. Gondoltam, akkor nézzünk más cél után, menjünk az Orczy-kertbe, arról nemrég írt a Time Out Budapest, meg is jött a kedvem hozzá, erre odaérünk, és a kapunk tábla fogad, miszerint kutyával tilos a belépés. Kicsit még szomorúbb lettem, de sebaj, akkor V.kerület, Szabadság tér. Legalább megnézzük az új szökőkutat, aztán sétálunk a parkban. Ez sem volt jó ötlet, ugyanis csak a kútig jutottunk volna ha nem szegünk szabályt. De bementünk 5 percre.

Kesereghettünk volna, de végül kimentünk a Rómaifürdőre, ahová legalább kutyát le lehetett vinni, csak sajnos akkora volt a tömeg, hogy szegény kizárólag pórázon tudott létezni. Féltem, hogy a biciklisek, vagy a tömeg elsodorja a kis cukorborsót, netán ő lök fel egy tipegőt.

Ettől eltekintve jól éreztünk magunkat, de nagyon elszomorít, hogy egyre több helyről tiltják ki a kutyákat, miközben egyre több embernek van. Abba már beletörődtem, hogy boltokba, bevásárlóközpontokba nem mehetünk, de könyörgöm, parkokba? Marad a Városliget, a Margit-sziget és a Népliget, persze csak addig amíg valaki ki nem találja, hogy oda is kiteszi a tiltó táblákat.

Néha szeretek belebújni a női kiadványok világába, ha lehetőségem van rá, átböngészem mindegyik aktuális számot, kezdve az Elle magazinnal, egészen a Cosmo-ig. Ne kérdezd miért, talán mert izgalmasnak tartom, milyen gondolatokat fonnak a nők köré, mi mozgatja őket, és persze azért, mert én is tudni akarom melyik a legújabb és legcsodálatosabb hajtöredezést gátló módszer.

Tegnap például egy Cosmopolitan akadt a kezembe, lapozgattam, nézegettem a képeket, aztán mivel sokáig ültem egy helyben, elkezdtem olvasgatni. Bár ne tettem volna, mert oldalról-oldalra egyre inkább kifárasztott. A végén dühösen dobtam félre, nincs is kedvem újra kinyitni. Mi ez a sok butaság, és honnan szedik őket? Ezzel etetik a nőket? Felháborított a töménytelen, felszínes, okoskodó gondolat. Mi az, hogy a fecske fürdőnadrág divatjamúlt, azonnal kerülni kell a pasit, ha ilyet vesz fel? A másik fickó meg csak akkor buzi, ha flip-flop papucsban van, és minden szexuális indíttatás nélkül naptejet ken a hátadra? Szó szerint: "De vigyázz, ha a flip-flop színe tökéletesen passzol az úszónadrágjához, és a Ray Ban napszemüvegének lencséje szivárványszínű fényvisszaverővel van ellátva, sanszos, hogy nem a szívedre, hanem a Cosmódra pályázik, és nyálcsorgatás nélkül keni be a hátad a melltartópánt alatt is." Mi van?

De nem csak ez a cikk ilyen félelmetesen ostoba, szinte alig találni olvasható írást az újságban. Persze a túl nagy hype miatt várok ilyen sokat ettől a laptól, pedig nem szabadna a felszín alá nézni, csak a képeket csodálni. Ez egyébként sem az első alkalom, hogy ettől az újságtól kifekszem, soha nem értettem mitől fogy annyira. Még jó, hogy nem mindegyik női magazin ennyire butácska és önimádó. Ti melyiket szeretitek? Én az Évában mindig pozitívan csalódom.

Ja, és a végére, hogy valami pozitívat is mondjak, miután interjút adtam a Time Out Budapest magazinnak, és kaptam egy példányt, teljesen beleszerettem. Minden hónapban venni fogom, pedig már lemondtam lassan a nyomtatott sajtóról, de ebben olyanokról és úgy írnak, ahogy kevesen. Egy csomó érdekes cikk van benne, például a bringázásról, a Gang csoportról, divatról, életmódról, ... Színes és izgalmas!

Vettünk "igazi" magyar tejet (Naszály tej - Fittej) olcsón a Szárnyasteszkóban, meg is örültünk, hogy mi most mennyire nagyon hazait fogunk inni, de savanyú, borzasztó, rettenet, pedig idén augusztusig a doboz felirata szerint fogyasztható. Úgy tűnik nincs szerencsénk a magyar termékekkel! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy eladtuk mindkét biciklit, én csütörtökre várom az újat!

De visszatérve a fehér levekre, még jó, hogy sűrített tejet is vágtunk a kosárba! Erről eszembe is jutott, hogy gyerekkoromban mennyire szerettem kiszívni a boltban a flakont, aztán felfújni levegővel és visszatenni a polcra. Ti nem?