"Álláskeresés" címke archívuma

Egyrészről sajnálom nagyon, hogy elmegyek a jelenlegi munkahelyemről, mert baromi jól éreztem ott magam, minden aprócseprő bosszúság ellenére is, és néha még arról is sikerült elfelejtkeznem, hogy nem maradt túl sok pénzem a számlák befizetése után.

Ami most leginkább foglalkoztat, azaz minden váltás előtt előtérbe helyezem, hogy vajon mi az ami boldogabbá tesz, és miért nem kaphatom meg mindkét dolgot egyszerre. Amikor a Mustang-tól eljöttem, ott is ez volt a dilemma. Hagyjak ott három imádni való, tökéletes kolleginát, és válasszam a jobb pénzt?

Bizony, igazából azért lettem "állásszédelgő", mert két dolgot szeretnék megkapni egy munkahelytől, az egyik a kellemes, hosszú távon is jól működő légkör, a másik pedig egy olyan fizetés amelyből nem okoz gondot néha-néha egy-egy mozi, egy étterem, vagy netán évente egy rövidebb nyaralás. Semmi durván elszállt vágyam nincs, olyanokra gondolni sem merek, hogy takarékoskodás! Csupán ez a kettő az, ami valahogy évek óta nem jön egy fedél alá, pedig nyilván nem lehetetlen. Biztos én csinálok valamit rosszul, hogy az egyik szemem mindig nevet, a másik meg sír.

Természetesen nagy reményekkel tekintek a jövő felé, már csak azért is, mert a jövendő cégnél legalább a fizetés megfelelő lesz, és nem lesz semmi himihumi. Aztán ha minden jól megy, még jól is fogom érezni magam, de ha nem, akkor megint ott vagyok ahol a part szakad. Egyik jó, másik nem! És elhihetitek, egy szar légkört néha a fizetés mértéke sem tud könnyedebbé tenni! Persze ennél már csak az a szerencsétlenebb eset, ha mindkettő gyászos, mert volt ilyen is. Soha többé nem kívánom!  

A Munkahelyi terror bloghoz hasonlóan a munkával kapcsolatos bosszankodásoknak, és persze a pozitív kritikáknak is helyet biztosít mostantól a Megajob blog, ahol én is képviseltetem magam immár két történettel is. Bizonyára lesz még több, majd dobálom azokat is, de addig ti is olvassátok el azt a rengeteg érdekes írást az álláskeresésről ami eddig megjelent, vagy küldjetek a blog szerkesztőjének történeteket az átélt esetekről, hogy mások is okulhassanak belőle.

Étranger cégéhez pedig azt hiszem feltétlenül jelentkeznem kell, egyrészt mert jónak tűnik a társaság, másrészt pedig ő fog felvételiztetni: "Tegnap került sor a régóta várt, D2 által szervezett céges italozásra. Kegyetlenül és alattomos módon berúgtam, csak az vigasztalt, amikor ma reggel a főnököm cinkos mosollyal megkérdezte, hogy vagyok, kettőnk közül ő nézett ki rosszabbul. A munkahely közelében található, állati flancos helyre mentünk, 20 fitying ellenében annyi bort ihattunk, amennyi belénk fért. Először a főnökkel beszélgettem, megemlítette, hogy januárban felvételiztetnem kell majd a gyakornoki helyre jelentkezőket. Elég röhejes, de minden apró hatalmat örömmel fogadok. És természetesen a külső és buzigyanússág (szorzata) alapján fogok válogatni. ..."

Azt hiszem a rendszeres látogatók már jól tudják mennyire fontos a számomra a munkahely, de azért ennyire még nekem sem: "Voltunk tegnap belvárosi szórakozóhelyen. Voltak benne tináger cicák kínai cuccokban, hogy ők most aztán hajde kurva yol néznek ki, meg fiúk is voltak körben, ők meg hajde kurva menő vagyok arccal nézegettek szerteszét. Egyikkel volt is szerencsém beszélni, valami teljesen általános dologról beszéltünk, és közölte, hogy ő a pesti közgázon végzett. Hát ez egy tényleg nagyon fontos infó 5 perc után, mégis hova szarjak édes fiam, hogy te ennyire ügyes vagy. ..."

Egyes munkahelyeken minden a küzdelemről és a hatalomról szól, ilyenben szerintem már szinte mindenkinek volt része, de talán még ennél is sokkal érdekesebb, amikor ilyen támadások érik az embert, főleg ha az általunk oly nagyon imádott és sokat vitatott szőr témában különböztetnek meg. Az eper vs. szamóca ügyről pedig már ne is beszéljünk! Legyőzni mindenáron?

Örökös témám az is, hogy vajon mennyit ér a munkám, és ezáltal mennyit érek én. Tudom jól, nem csak a pénzzel lehet ezt mérni, de mi lenne ha létezne erre egy képlet? Beköszöntene a szép új világ?

És végül mit tennél akkor, ha az apád segítségének köszönhetően eljutnál egy állásinterjúra, ahol végre olyan feltételeket, munkát, és egzisztenciát kínálnak amilyenre mindig is vágytál, csak a fater kérésére nem szabadna kérkedned a buziságoddal? Persze ki akar ezzel felvágni? Nem is értem mire gondolhatott az apuka. 

Voltam ma állásinterjún, és nagyon bizakodó vagyok! Egy olasz cégnél beszélgettem, akik második üzletük nyitását tervezik Magyarországon. A termék jó, az árak elfogadhatóak, a kollégák első látásra szimpatikusak, a további karrier lehetősége adott, és az üzletpolitika fekszik nekem. A kérdés már csak az, hogy én is fekszem-e nekik. Remélem így van, amit már csak azért is gondolok, mert a csaj annyit elárult, hogy nagyon jó hangulatúnak és pozitívnak ítéli meg a beszélgetést. Az olasz főnök fejéről meg semmit sem bírtam leolvasni, de majd hétfőn kiderül, hogy mit is gondolt azok mögött a mélyen ülő szemei mögött!

Persze az is lehet, hogy a kedves mondatok semmit sem jelentenek, és mást vesznek fel, de annyi biztos, hogy sokkal jobban érzem magam az ilyen felvételiken, mint amikor még dolgoztam a másik cégnél. És az is biztos, hogy megtaláltam álmaim motoros csizmáját, olyat amilyet már régóta szerettem volna venni. Már csak bevétel kell hozzá, és meg is veszem!

Úgy döntöttem tegnap, hogy kár kockára tennem az egészségemet azért hogy az igazságérzetem ne csorbuljon, így arra az elhatározásra jutottam mindenki jótanácsát meghallgatva, hogy hagyom a fenébe ezt a hülye céget, és a lehető leghamarabb megszabadulok tőlük.

Ma reggel szépen bementem és megkönnyebülve jöttem ki, ami nagy szó ez után a két hetes megaláztatás után. Lassan majd leállok a Sedatif-ról is, ha már végképp kiment belőlem a feszültség. Végül is van még egy hónapom másik állást találni, és ezt most megszabadulva a napi stressztől, sokkal jobb kedvvel keresem mint eddig.

Persze ha nem lettem volna ilyen érzékeny és könnyen sebezhető, akkor vihettem volna az ügyet egész a bíróságig, és az ügyvéd szerint nyerhettem volna, de a nagy kérdés, hogy mikor borultam volna ki annyira, hogy már ne tudjam kezelni a pánikrohamokat és a görcsölést. Most még időben kiszálltam!

És hogy mi jön most? Reményeim szerint egy jobb időszak, mert ez az egy év kicsit odabaszott. Nem voltam a legjobb formámban ez tény. Majd ha megint lesz ilyen játék, tutira beírom, hogy az egyik legszarabb évemet munka fronton mely válogatott idiótáknak köszönhetem. 

Voltam ma állásinterjún, ahol miután megkérdezték a fizetési igényem, annyit találtam mondani, amennyit 2 éve az előző munkahelyemen kerestem. Erre a csajszi megkérdezte, hogy és ennyi pénzért milyen pluszt vagyok hajlandó nyújtani. Majdnem visszakérdeztem, hogy talán nem üzletvezetőt keresnek?

Aztán a mostani főnökeimet is hívtam dél körül, hogy akkor bemennék átbeszélni az ajánlatukat, erre közölték, hogy ma már nem érnek rá. Mondom nekik, hogy akkor beszéljünk meg egy másik napot, mire kiakadtak, hogy: "De minél korábbit, mert dolgozni is kellene." Hát azt válaszoltam majdnem nekik, amit ti is gondoltok, de aztán megembereltem magam, és felajánlottam, hogy tekintettel arra, hogy ma ők már nem érnek rá, holnaptól pedig hétvége van, így hétfőn reggel 9-re megyek be, így akár 10-től az új helyen már munkába is állhatok.  

A ma reggeli Mokkában "rácsodálkoztak", hogy az iwiw-en kutakodnak egyes munkáltatók és fejvadász cégek, egy-egy állásinterjú után. Aztán figyelmeztettek mindenkit, hogy ne rakjon fel olyan információt erre a teljesen nyitott site-ra, amitől eleshetnek a zsíros munkáktól, mert ez olyan, mintha egy ajánlólevelet adnának magukról. Pont ezért nem tanácsos tigrismintás melltartóban sem feszíteni a megosztott képeken, főleg nem egy boa társaságába. Milyen jó, hogy ez a veszély engem már nem fenyeget, és nem kell attól tartanom, hogy ezért nem találok új állást.

Egyébként meg az egész beszélgetésről a Calgon reklám jutott eszembe, amikor a két nő a boltban rácsodálkozik, hogy: "Calgon???? A vízkő ellen?" Mintha még sosem hallottak volna róla!

Ma délelőtt voltam megint állásinterjún, egy olyan cégnél, ahová már másodszor próbálok bekerülni, de nem ment valami jól úgy érzem. Egy elég szigorú pasassal beszélgettem, a reakcióiból meg szinte semmi sem jött le, ami számomra kedvező lehet. Azért még van esély, hátha nálam csak gyengébbek jelentkeztek, vagy a fickónak még is tetszettem, csak kurvára nem adta jelét.

Most meg megyünk moziba Zsuzscsival. Megnézzük végre a Sex & The City-t, így talán holnap írok majd róla pár mondatot. Feltéve persze ha lesz miről, mert elég vegyes kritikákat olvastam eddig, és kicsit félek attól, hogy egy világot rombolnak le bennem a készítők. Persze ez utóbbi mondatot csak viccnek szántam!

Jah, és akiket érdekel, túl vagyok az első mákfagyimon, és az első fahéjas csodán is. Rettentően finomak lettek, büszke vagyok magamra!

És még annyi, hogy lezártam a mellszépségverseny szavazását a mai nappal, az eredményeket pedig itt megtekinthetitek a hozzászólások között. Van helyette újabb, méghozzá a következő kérdéssel: "Szerinted melyik a szexisebb fürdőnadrág?" Ez pedig onnan jött, hogy mostanában tervezek venni megint egyet a régiek mellé, de még nem döntöttem melyik fazon legyen, bár hajlok a sima úszó felé megint, mert utálom ha a combom nem barnul le.

Ezt kaptam ma a rendes, nevem alatt futó postafiókomba:

Tisztelt Címzett!
Ha úgy, gondolja hogy érdekli egy hosszútávra szóló komoly ajánlat, másodállásban, jelentkezzen. Ha tárgytalan, törölje.
Tisztelettel Takácsné

Nem is tudom mit gondoljak, hisz a hölgy elég tömören fogalmazta meg a szinte semmit. Te válaszolnál?

Ma van az első napom, több mint egy hónap után a munkában, és kicsit sem repesek az ötlettől, hogy oda kell visszamennem dolgozni. Nem tud valaki egy itthonról a végezhető munkát, hogy ne lihegjen folyamatosan egy felettes a nyakamban? Meg bírnám szokni, ha távmunkában kellene léteznem.