"Állat" címke archívuma

Addig húztam az időt az ivartalanítással, amíg végül ma reggelre megjött az első vérzés, pár fura mellékhatás kíséretében. Tényleg rettenetes lehet a lányoknak, ha ilyenkor ők is folyamatosan dörgölőzni vágynak. És mi van ha nincs kihez?

Fél órája nyomozok, ugyanis elütöttek egy cicát a házunk előtt még tegnap, és valaki ugyan lehúzta az útról, de azért mégsem szép látvány ahogy itt fekszik egy tetem a fa mellett. Gondoltam elvitetem, és felhívom az Illatos úti Ebrendészeti telepet, de ők átirányítottak az önkormányzathoz, ahol persze ilyenkor csak a biztonsági őr van benn. Ugyanis Zugló speciális ebből a szempontból, mert nem az Illatos úti telephez tartozunk.

Aztán Beastie Boys továbbirányított a Fővárosi Közterület-felügyelethez, ahol végre adtak egy telefonszámot, azét akinek a 14. kerülettel van szerződése, és aki miután felhívtam rögtön megígérte, hogy még ma elviszik a halott macsekot. Tehát hívjátok a 06-20-591-28-97-es számot, ha ti is balesetet elszenvedett, kóbor, gazdátlan kisállatot láttok, mert én az utóbbi időben egyre többel találkoztam. El is mentettem az elérhetőséget!

Ha nagyon nem akarnék vicces lenni, azt mondanám, hogy ez a kutya kicsit sem francia, inkább görög, hiszen falafel mindent amit elé raksz, de szerintem inkább ott van elásva a dolgok nyitja, hogy talán nem is a származását kellene feszegetni, hanem a fajtát. Egyesek szerint ránézésre lehetne denevér, macska, és patkány is, de szerintem meg felesleges találgatni, a biztos az, hogy ha nem kutya, akkor tehén.

(ui: Nem kakiltunk be éjszaka, és pisi sem volt!!! Az állatorvos szerint testileg fel vagyunk készülve a szobatisztaságra. Ja, és három kombinált oltáson vagyunk túl, mehetünk bandázni!) 

Szóval mint már említettem a blogtalis bejegyzésben is, van itt egy kis kölyök, aki nagyon magányos, lévén egyke. Anyukája mellei ugyan még táplálják, de hamarosan eljön az idő, amikor már önállóan is tud falatozni a tálkájából, már ha lesz neki!

Ugyanis a ház amelynek udvarán lakik, nem túlzottan macskaszerető lakókból áll, bár Kristóf mindent megtesz a kiscsaj védelmében, de lassan ideje lesz megszabadítani onnan, még mielőtt valaki idő előtt véget vet a kislány életének. Jelentkezni érte a gusvagyok@gmail.com címen lehet, akár most azonnal is.

Nem is meséltem még nektek az újabb szomszédunkról, aki ugyan nem itt a házban lakik, hanem a szemben lévő kertben, és egy baromi nagy testű keverék kutya, de mindennapos a kialakult kapcsolat közöttünk.

Már első nap felfigyeltünk rá, még mielőtt láttuk volna, hiszen fura szokásával magára vonja a fegyelmet rendesen. Azt csinálja ugyanis, hogy a leglehetetlenebb időpontokban kezd el ugatni, olyan mély hangon, melyet még egy barnamedve is megirigyelne. Sőt tetézi ezt még azzal is, hogy az ugatása kimerül egy 10 perces "Vuuuu-vuuuu" ismételgetésben. Innen a beceneve is, amit adtunk neki Édespofával.

Nem mondom, hogy eleinte nem idegesített, sőt olyannyira zavaró volt a hajnali szerenádja, hogy már fogadásokat kötöttünk itthon, vajon meddig húzza szerencsétlen állat, és mikor fog valaki totálisan kiakadni tőle. Nos, gondolom mindenki hozzászokott, sőt talán meg is kedvelték ezt a vicces hangot, mely időről-időre feljön Vuuuu torkából, hiszen már több mint 3 hónapja üde színfoltja a környéknek. Mi pedig már odáig jutottunk, hogy hiányozna, ha nem lenne! Minden reggelem úgy indul mostanában, hogy megyek simogatni és beszélek hozzá, sőt Zslatinak már mondtam is, hogy ha családi házunk lenne, én simán elvinném ezt a kis bociszemű jószágot, mert annyira beleszerettem.

Redblek-nek csak egy szavába került, és már szereztem is neki új lakótársat. Tegnap voltunk megnézni a felhozatalt, és úgy tűnik szerelembe estek első látásra, így jövő hét végén, a vörös, akinek még nincs neve, már be is költözhet a kényelmes új otthonába.

Egyébként pedig megint gazdikat keresünk, hiszen a lassan egy éve bezárt Szabolcs utcai kórház területén, rengeteg ideiglenesen befogadott kisállat található. Ha valakit érdekelne a Pityu névre hallgató, bájos és lehengerlő személyiségű hat hónapos keverék, vagy a több mint 15 macska egyike, akkor írjon nekem a gusvagyok@gmail.com címre, és máris küldöm az állatbarát Zsuzsa telefonszámát. Vele kell felvenni a kapcsolatot, és megbeszélni egy találkát, ami nem igazán nehéz, hiszen nagyon kedves, elhivatott, segítőkész és alkalmazkodó.

Remélem az itteni képeken látható csöppségek közül ti is találtok olyat, akit máris hazavinnétek, hiszen ahogy Zsuzsa is mondja: "Ezek a jópofa állatok, jobbak mint az esti tévéműsor!"

És itt had ragadjam meg az alkalmat, hogy bemutassam Zslati szüleinek új kutyusát is, aki Lujza névre hallgat, és még alig 3 hónapos. Hát nem eszméletlen gyönyörű kiscsaj?

Levelet kaptam megint az iwiw-en, bár most olyan témában, aminek nagyon örültem, hiszen ti is tudjátok mennyire imádom az állatokat. Három cica ügyében keresett meg Ingrid, akinek levelét be is másolom ide, beszéljen inkább ő helyettem.

"Kedves Gus! Egy ideje olvasgatom a blogodat, de szinte sosem szólok hozzá, így talán nem is helytálló, hogy "bocsáss meg, amiért így ismeretlenül, stb." :-) Mindenesetre remélem, nem zavarlak ezzel az üzenettel! :-)
Régebben láttam egy bejegyzést, amiben kifejtetted, szükség esetén tudnál gazdát találni különböző cicáknak - ill. volt már rá példa, hogy találtál gazdát, vagy magad fogadtad be őket. :-) Tudomásom van a környékünkön egy cicacsaládról (egy anya és két kölyök). Olyasvalaki kertjében vannak, akiről tudom, hogy nem igazán kedveli azokat a macskákat, akik nem a sajátjai, ráadásul nőstények. A kerttulaj idős nénit csak látásból ismerem, néha beszélgetek vele (legutóbb tavaly), így csak 99%-os valószínűséggel tudom megsaccolni, hogy a növényzet tövében lakó (így az időjárástól valamelyest védett) macskacsalád nem a gazdi kedvence kategória. :-( Mindenesetre az anyamacska mindig talál kaját, és rendesen szoptatja a kicsiket, de hosszú távon gondolkodva szükségük lesz gazdára. Ha tudsz segíteni, nagyon köszönöm! Üdvözlettel. Ingrid"

Ezen sorok után kezdtünk levelezésbe, melynek eredménye a kép amit láttok, melyre rákattintva lesz több is, és újabb sorok a jelenlegi helyzetről: "Szia! Küldöm a cicákról készített képeket! Sajnos nem lettek a legjobbak: bekéredzkedtem a kertbe lefotózni őket, de óvatosan kellett mozognom a virágágyások között, és a növényzetet csak óvatosan húztam félre, nehogy nagyon megijesszem a családot. Ráadásul a kert tulajdonosai is osztották közben az észt... Kiderült, hogy bár megtűrik őket ott, de eszük ágában sincs befogadni őket. :-( Addig jó, amíg ilyen szép, meleg az idő. Jó lesz a cicáknak, ha minél előbb gazdára találnak! A cirmos nagyon elbújt anyu bundájába, de ott van! :-)"

Szóval gazdikat keresünk, két nemrég született macseknak és az anyukának. Aki szeretné őket magához venni, netán kertes házban lakik és az egész pereputtyot befogadná, az ingique@index.hu címre írhat Ingridnek levelet és vele beszélheti meg a további teendőket.

Egyébként pedig ilyen ügyekben mindenkinek elérhető vagyok, sőt bátran forduljatok hozzám, ha segítségre van szükségetek!

Most olvastam Pazzo-nál ezt a bejegyzést, pár napja pedig Nasha-nál ezt, és újra csak szomorúság töltötte el a szívem. Emberek, akik embertelenül viselkednek és a leginkább bosszantó az, hogy legtöbbször az ilyenek még büszkék is rá.

Aztán ide kapcsolódik az is amit megint csak nagyon nem értek, márpedig amikor valaki véletlenül elgázol egy ártatlan állatot, de ott hagyja az út közepén. Miért nem lehet megállni és félrehúzni szencsétlent, és főleg miért nem nézik meg, hogy mi lehet vele? Lehet, hogy még menthető! Egyébként pont tegnap ütöttek el előttünk egy fekete cicát, ott hevert kifordulva az utca közepén. Ez nem cserbenhagyásos gázolás? Ráadásul halálos kimenetelű!

Tudjátok, azokat amelyeket vasárnap láttunk a szomszéd kertben. Egyébként estére a mama elvitte őket egy másik helye, de ma megyek és megpróbálom felkutatni őket, hátha sikerül pár hét múlva, amikor már nem szopnak, gazdit találni nekik.