"Élet" címke archívuma

Régen volt itt Blogbuzi, már én is azt hittem, hogy meghalt ez a sorozat, de talán csak azért, mert egyre kevesebb időm van olvasgatni. Azért most három új felfedezettet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, mert úgy érzem őket több dolog miatt is érdemes olvasni.

Az egyikük Cooper ügynök blogja, aki világmegváltó gondolatokat közöl nap mint nap, olyanokat mint ez is: "A nők addig nem lesznek egyenlők a férfiakkal, amíg nem tudnak az utcán végigsétálni kövéren és kopaszon azt gondolva, hogy csodálatosak, és mindenki kívánja őket."

A másik nagy kedvencem a Börtönélet, talán a nyitottsága és az őszintesége miatt, és persze azért is, mert olyan helyre juthatok el a segítségével, ahová szerencsés esetben sosem fogok: "Első szabály, hogy nem kell magyarázkodni. Amikor bezárják a kaput már régen nem számít, hogy mit történt. Az ember bekerül és egy minőségében és tartalmában is más élet kezdődik. Lényegtelen ki mit mondott és milyen "okosságokat" próbálnak mások átadni az élményeikről, mert az ember saját bőrén tapasztalja meg a börtön életét. Saját értelmi és érzelmi intelligenciája segíti vagy taszítja a mélybe a rá váró időszakban. Felesleges megoldásokban gondolkozni, csak egy a fontos, hogy túl kell élni, mert minden ítélet letelik egyszer, mint ahogy egy repülőgép sem marad a levegőben."

És a harmadik Mahno naplója, aki minden napra szolgál valami vidám, de tanulságos történettel: "Szal ha igazán jó, érmével működő magasnyomású kézimosót szeretnétek (akár autóhoz, biciklihez, motorhoz), akkor ajánlom a Keletinél lévő Agip kút magasnyomásúját. Bedobtam az ötvenes, a pisztolyt ráirányítottam a keróra, meghúztam a kart, és a vízsugár kibaszta a kerót a boxból."

Hiszen Édespofa már három napja nem gyújtott rá, és azt mondja, hogy egy kicsit sem hiányzik neki a cigaretta, pedig 10 év alatt neki csak kétszer sikerült két hónapra abbahagynia, és akkor is baromira kínlódott. Én 20 év alatt egyszer, két hétig nem szívtam és olyan fájdalmas volt az élmény, hogy töröltem is az emlékeim közül.

Most az van, hogy hétfő reggel óta homeopátiás készítményeket szedünk, aminek hatására többek között a bagóról is le lehet szokni. Zslatinak megy mint a karikacsapás, én pedig kezdetben 5, aztán ma már csak 2 szálat szívtam el, ami a kiinduló másfél dobozhoz képest nem rossz eredmény. Igazából azon gondolkodtam, hogy simán kibírnám én is, hogy egyáltalán nem gyújtok rá, de basszus én annyira szeretek dohányozni!

A holnapi cél, hogy egy nosztalgikus szálat veszek csak a számba, aztán ha ez a sikerélmény is megvan, akkor talán lesz bátorságom ahhoz, hogy elhiggyem, nekem is lehet füstmentes az életem, és mégsem fog összedőlni a világ. Baromi szar lesz hosszú ideig élni az biztos!

Persze ez még nem ígéret, és fogadni sem fogadok senkivel. Csak próbálkozom.