"Életszínvonal" címke archívuma

Egyébként az a vicces, hogy ha nem hagytunk volna magunk mögött annyi tartozást amennyit, ergo előbb kapunk észhez és nem várunk a csodára, akkor már most tök jól élhetnénk itt kint.

Például ma nézegettem megint lakásokat, simán tudnánk bérelni a kedvenc helyünkön, Wimbledonban egy stúdiót. Így hívják itt Angliában az olyan lakásokat mint a miénk volt otthon, hogy egyben van minden, csak a fürdő van szeparálva a többitől. Már vendégeket is fogadhatnánk, Lulunak is lenne helye, ... Persze nem kesergünk, nem azért írom, csak hogy értsétek többek között ezért is megy nehezen az itteni lakáscécó. Minden hónap arról szól, hogy hová mennyi pénzt toljunk, melyik számlán toldozzuk be a lyukakat. Persze még nem vészes a helyzet, de ezek miatt nincs pénzünk letenni a foglalót egy itteni kecóra.

Még így is ha jól belegondolunk, időben kijöttünk, nem tudom otthon mikor omlott volna a fejünkre minden. Gondolom most azt hiszitek iszonyú tartozásaink vannak, de nem, mert csak két millió ha jól számolom. Ez nem kellene, hogy sok legyen, de egyszerűen otthon ez már a csőd széli állapotok előjele volt, és fingunk nem volt, mikor tudjuk törleszteni őket. Itt meg tervezhető, mert van miből, holott otthon is szerintem átlag közelében, vagy felett kerestünk.

Ez itt a nagy különbség, hogy egy konyhai munkával tisztességes életszínvonalon lehet élni, mindig is ez hiányzott. Ha ezeken a kis problémákon túl leszünk, ami remélhetőleg fél, háromnegyed év, akkor sínen vagyunk. Most megyek, osztok meg szorzok, hová mennyi, kinek, hogy és mikor ...

Ezt a mostani főnököm mondta pár hete, amikor meséltünk neki az otthoni helyzetről. Tátott szájjal nézett, nem akart hinni a fülének. Ez csak a mai hír után jutott eszembe, pedig már akartam posztolni.

Egyébként itt sokan nem értik miért nem akarunk visszamenni. A minap Donald mondta nekem viccesen, hogy amint összeszedek egy kis megtakarítást, úgyis megyek haza. Nem értette miért mondom azt, hogy eszem ágában sincs. Azt válaszolta, hogy: "De hát mindenki szereti a hazáját, ti magyarok miért nem?" Mondtam neki, hogy a szeretéssel nincs baj, de nem részleteztem kicsiny angol nyelvtudásommal a dolgot, csak egy példát mondtam neki: "Ha szerinted ott annyit tudnál félretenni egész évben, hogy csak egy hetet nyaralhatnál a Balatonon, itt meg egy havi odafigyeléssel egy hetet nyaralhatsz mondjuk Izlandon, mit választanál? Mert mi jól akarunk élni, ha otthon is lehetne, akkor nem jöttünk volna ide."