"Étel" címke archívuma

A múlt héten rendeltem tőlük először, miután a futár beugrott egy étlappal, és azt kell mondjam, igazán ízletesen volt elkészítve az Arrabiata Penne, gondoltam is rá, hogy kérni fogok a továbbiakban is tőlük, főleg azért, mert a szállító pasas nem csak úgy bejött aztán eltűnt. Visszajött pár nap múlva, megkérdezte mi volt a vélemény, tetszett-e az étel minősége, ...

Ezek után pedig ma felhívott, mert elfelejtettem leadni a következő rendelést, és nagyon óvatosan megtudakolta, hogy miért nem jelentkeztem. Nem erőszakosan, nem tolakodott, nem volt levakarhatatlan, egyszerűen csak figyelmes. Hát kérem szépen valahogy így kell ezt csinálni! Szolgáltatni, törődni, figyelni, nem csak úgy odabaszni a moslékot a disznók elé, oszt jó napot! Mert a futár a cég arca, ezt úgy tűnik a Menza Food, azaz a Hírös Kft, észrevette és remekül használja is, míg más cégeknél a kiszállító az utolsó ember a ranglétrán, én pedig komolyan úgy gondolom, hogy nála dől el javarészt minden.

Csak azt tudom mondani, hogy így tovább, ilyen odafigyeléssel, mert ez sajnos ritka még mindig, pedig a piacon harc van, ha jól hallom, ami baromi kemény, de ezzel amit Hírösék csinálnak, ki lehet tűnni, lehet különlegesnek lenni. És sajnos ez az ami még mindig nem természetes! Talán a Mixer-nél (ahol a srácok még tiszták, helyesek és kedvesek is) tapasztaltam eddig hasonlót, meg a Vegafood-nál. Náluk is olyan érzésem volt a futárokkal, mintha tényleg figyelnének rám, tényleg én lennék az ügyfél, és ők azért dolgoznának, hogy megkönnyítsék az életem egy részét, finom ételeket rakjanak az asztalomra, és miután befaltam, megkérdezzék, hogy ízlett-e. Egy ilyen apróság baromi fontos tud lenni, higgyetek nekem aki a kereskedelemben dolgozik már hosszú évek óta. Az esetek 90%-ban amikor egy vevő kifelé megy a boltból, és azt mondom nekik, hogy további kellemes napot, óriási mosolyt kapok, és szerintem tényleg szebb lesz a napjuk ettől. Próbáljátok ki!

Nem tudom miért, de sokat, és most olyan rosszul vagyok, hogy zihálva veszem a levegőt egész nap. Vettünk kólát, most azzal gyógyítom magam, az mindig beválik, szétmar mindent.

Mióta vegetáriánus vagyok, időről-időre megkívánok egy bizonyos húsfajtát, aztán hetekig ezen pörög az agyam, de amint elém kerül, rögtön rosszul leszek tőle. Például a múltkor vettem virslit, mert napok óta másra sem bírtam gondolni, erre majdnem kijött belőlem már az első falat is. Mostanában a csirkemájat kívánom, de már okultam az előző esetből, így nem fogom megint átélni azt a borzalmas érzést, amikor nem lefelé, hanem felfelé akar jönni az első falat. Mert hülye azért nem vagyok!

Én úgy általában szeretek takarítani, de az évente kétszer, esetenként háromszor is aktuális hűtőtisztítást ki nem állhatom. És hogy miért? Mert nagyon elfáradok abban, hogy ki kell szedni belőle mindent, ami ugyan kivételesen most csupán pár konzerv és vagy 5 üveg cékla volt, aztán szét kell szerelni, kipakolni a polcokat, elmosni egyesével a tojástartó rekeszeket, és megszüntetni a bűzt. Tényleg ti mit használtok a hűtő illatosítására és milyen sűrűn tisztítjátok? Csak azért kérdem, mert én néha vendégségben be szoktam lesni mások éléstárába is, és bizony néha elszörnyülködöm, hogy honnan kapom a vendégváró falatkákat, netán egy ebédet. 

Én még életemben nem ettem olyan rakott burgonyát, amelyben volt sárgarépa, és olyat is csak ritkán amiben volt sajt, olyat meg aztán még soha, amiben nem volt jó szaftos kolbász. És basszus ez a verzió valami állati finom! Ízorgia volt a javából, szerintem próbáljátok ki ti is!

Komolyan gondban vagyok,hiszen tudjátok, hogy minden piszlicsáré dologból mekkora ügyet tudok csinálni. Például most mandulás krémes elvonási tüneteim vannak. Ugyanis a város legfinomabb krémese ettől a héttől nem elérhető a számomra, ez pedig teljesen kikészít idegileg. Ma is kénytelen voltam egy Jégbüfés sima franciával megelégedni! Botrány!

Most, hogy lassan két hete eszem a Vegafood ételeit, ideje egy kicsit jobban bemutatni őket, hiszen lassan mindent kipróbáltam ami az étlapjukon megtalálható.

Amit mindenképpen ajánlok a figyelmetekbe, azok a zöldségfasírtok, melyek káposztával, répával, mákkal és hasonló finomságokkal készülnek, általában Baszmati rizzsel tálalva, de én simán magában is elrágcsálom őket. Van olyan is, hogy egy nap két adagot (8 db) benyomok!

A magyaros kínálatból eddig a paprikás krumplit kóstoltam csicseri kolbásszal, ami szinte alig különbözött az általam megszokottól. Aztán tegnap ettem hamis túrógombócot is, ami csak a nevében volt hamis, ízében nagyon is hasonlított az igazihoz.

A szendvicsek pedig még rajtam is kifogtak, pedig én aztán bírok enni. Volt egy nap, amikor egy darab elég volt, mellé két almával. Úgy eltelített, hogy egész nap nem voltam éhes. Különösen a lencsepástétomos ízlett, ha először próbálkozol, akkor mindenképpen azt próbáld ki!

Én máris szomorú vagyok, hogy egy hétig ki kell hagynom a kajáikat, hiszen szabadságon leszek, és mivel a jövő héten még egy programom sem biztos, így nem rendeltem, hátha nem leszek itthon. De aztán folytatom, addig meg Édespofa vegetáriánus főztjére leszek utalva!

... a nagy vegetáriánussá válásom rövidke történetéhez, hogy én sosem voltam odáig a húsért, vagy ahogy McDas mondta vala, én sosem láttam igazán az ételt az állatban. 

Emlékszem gyerekkoromban anyám sírógörcsöt kapott mikor a tányér szélére tologattam a húscafatokat, és nem voltam hajlandó semmilyen kaját megenni, ami a tányérra kerülésének pillanatában egy kicsit is hasonlított egy emlőshöz. Azoktól a húsoktól még most is a hányinger fog el, amelyeket csonttal együtt tálalnak, így szegény édesanyámnak nem volt más választása, ha állati fehérjét akart belém táplálni, mint virslit és párizsit felszolgálni. Meg persze rántott húst, de kiskoromban azt is úgy ettem, hogy kiszedegettem a panírból a húst, félretoltam, és bekanalaztam a finom, kissé égett lisztes, zsemlemorzsás, tojásos cuccot, a körettel és a savanyúsággal. Szóval ezért nem szenvedek jelen pillanatban sem a hús hiányától.

Amit pedig tegnap óta kezdtem észrevenni, hogy baromira nem vagyok éhes, pedig kevesebbet eszem mint két hete. És nem akarok senkit rábeszélni arra, hogy mit egyen és mit nem, mert valójában engem nem érdekel. Nekem ez jól esik, úgy érzem jót tesz, és élvezem! A többi meg nem rám tartozik. Nem vagyok én hittérítő, csak rúdugró!

Az van gyerekek, hogy 3 nap vegetáriánus koszt után, én nagyon élvezem a dolgot, és nem is kell kitartanom, mert egyáltalán nem érzem a hiányát a húsnak. Olyan könnyűnek érzem magam, hogy akár még el is bírnék szállni.

A Vegafood-os ételek pedig eddig kivétel nélkül finomak voltak. Na jó, bevallom, hogy azt az epres cuccot nem ettem meg, mert valami másra emlékeztetett, ami nem étel, pedig az illata nagyon fincsi volt. Mindegy, majd máskor veszem a bátorságot és megeszem. Egyébként van pár, számomra bizarr kinézetű dolog, de egyrészt nem ilyenekhez szoktam, másrészt pedig mindegyik az első falat után csak úgy olvad a szájban, és aztán már nem lehet betelni vele. Biztos ilyen lett volna az epres is, csak az a fránya bátortalanságom megint kijött rajtam.

Hoppá! Ami pedig még az első napok tapasztalatához mindenképpen hozzátartozik, hogy a puffadásom megszűnt szinte teljesen, a székletem pedig évek óta nem tűnt ilyen egészségesnek!  

Vannak a Tesco-nak új saját termékei, méghozzá Quick & Easy néven, melyek közül párat már volt szerencsénk Édespofával kipróbálni.

Elolvasom »