"Évi" címke archívuma

Miután Évi Facebook-on megosztott időjárásjelentése után szarrá paráztattam Lulukát azzal, hogy olyan hideg lesz a hétvégén, majd rögtön lefagy a pisije a földön, illetve lehet, hogy oda is fagy a fűhöz a nunija, magam is bezsongtam. Elővettem ugyanis a sísapkámat. Olyan meleg, hogy a trolin a sapka alól csöpögött a víz a homlokomról. Észlény vagyok?

Itt ülök egy órája a gép előtt, bámulom a monitort, mondogatom magamnak, hogy: "Szedd már össze magad, ne hagyd, hogy cikázzanak a fejedben a gondolatok, valami értelmes és összefüggő dolgot csak ide tudsz böfögni a blogtalálkozóról. Annyira nem lehettél részeg, hogy mostanra ne tudd magad a helyére rakni, és megfogalmazni pár érdekességet azon kívül, hogy be voltál rúgva, mint a csacsi. Arra csak emlékszel és meg tudod írni, hogy Évi kicsípte magát, csak ahhoz le kellett vetkőznie, és ööööö ... De az nem lehet, hogy mást nem tudsz kihozni magadból!"

Pedig nem megy, vagyis mindenre emlékszem, Kisvirág süteményétől, Redblek tricepszén át, mindenki köldökéig, de ezekből összehozni egy teljesen érthető és élvezhető bejegyzést, már nem tudok írni. Ezért találtam ki, hogy mindenki aki ott volt, írjon pár mondatot a hozzászólásában, természetesen a saját stílusában azokról a dolgokról, amelyekre emlékszik, én pedig mint egy teleregényt, folytatólagosan kiteszem ide, ehhez a bejegyzéshez. Lássuk is őket:

Elolvasom »

Jelentem, tegnap nagyon jó volt a buli Ricsinél aka Pöttyösseggűnél!!! Ő egy igazi hős, de még mielőtt félremagyarázna valaki a becenevet, elmondom, hogy semmi perverz dolog nem kötődik hozzá, sőt a fenekét sem láttuk. Csupán szeretetből adtam ezt neki, mert ugyanazt imádja amit én. Na most lebuktam, mert akkor az én seggem is pettyes!? Egyébként szerintetek is újra divat lesz a szakáll és a bajusz???

Szóval ezen túllendülve, a bulira összejöttünk jó sokan, Édespofa röhögőgörcsöt kapott, mely majdnem egész estére kitartott, én csak néhányszor akartam megfulladni, de Ricsi is megkönnyezett jó pár beszólást. Évi a szokásos formáját hozta: "Rólam nem lehet kínos dolgokat mesélni!" Én: "Persze, mert te elmeséled magad!" Katze elárulta honnan tudja a címem, én meg ledöbbentem mennyire buta vagyok megint. Redblek pedig okos, mert még azt is elérte, hogy zoknitesók lehessünk, sőt néha ő volt én, én meg ő. Ogre telefonált többször is, Évi többször is elhagyta a telefonját, Balázs nem szerethette Tina Turner-t, bezzeg Elvis-t és Sinatra-t azt lehetett énekelni mindenkinek, hiszen Évi csak azt engedélyezte. Én beszóltam a szomszédnak, de ő nekem nem. Azon meg ledöbbentem, hogy rajtam és Édespofán kívül mindenki 40 kiló volt, csak mi voltunk ennek a duplája. Redblek csapata pedig már nem volt szomjas akkor sem mikor megérkeztek, az egyik srácról meg nem sikerült leszednem a pulóverét, pedig nagyon próbáltam. Ellenben Confessor még a bugyiját is megmutatta, pedig csak a mellét akarta mindenki látni.

Ja, remélem a galéria nem zuhant rá senkire, és a virsli sem száradt rá az asztalra. Bár ez utóbbitól nem félek, mert Confessor nagy élvezettel szopogatta őket! Valaki meg árulja el, ki nyerte az Uno partit? Ugye Lost!!!

(Képekért pedig egy erre a címre dobott levéllel lehet jelentkezni: gusvagyok@gmail.com)

Lassan már el is felejtem milyen jó és izgalmas dolog postai úton kapni képeslapot az ünnepek alkalmából. Ma újra átélhettem a boríték bontogatását, aztán a rejtély felfedését, hogy vajon ki gondolhatott ránk ilyen szeretettel. Köszönöm Évi és Katze! Igazán meghatódtunk, sőt a szemem sarkából még egy könnycsepp is útnak indult, amit eltettem nektek egy kis üvegcsébe. Szilveszterkor odaadom, ha találkozunk! Ugye találkozunk?!

És persze mindezek előtt nevettünk is, mert a bélyeg helyén egy Tesco felirat volt (ahol a csajok feladták a lapot) én meg amint ezt megpillantottam, erősen gondolkodóba estem, hogy vajon mikor és ki adta ki a címem ezeknek, és vajon mit akarhatnak. Hirtelen csak az jutott eszembe, hogy biztos felhívják a figyelmemet arra, hogy a gazdasági válság miatt idén kevesebbet költöttem mint tavaly, és felajánlanak egy gazdaságos (eredeti kínai, műbőr, egyszer használatos) pénztárcát, amit majd akkor vehetek át személyesen a Fogarasi áruház vevőszolgálatán, ha a következő egyszeri vásárlás alkalmával behozom a lemaradásom. (Érvényesség 2008.12.31.)

Féltem, mi lesz, ha a Tandembe érek, csak képekről ismerek pár embert. Gussal, Zslatival már többször is majdnem találkoztunk a helyszínen, csak éppen elkerültük egymást. Ám én idegen leszek a számukra, attól, hogy olvasom a bejegyzéseiket, kommentjeiket, attól még sem sokat tudok rólunk egyébként, különben is, a blog az önálló életet élő teremtmény, van, hogy gép forog, az alkotó csak pihen, blog az nem feltétlenül mi vagyunk, a blog adott esetben olyasmi, mint egy avatar. Vagy egy gondolat- és hírportál.

Mindezek tetejében sem Kaptárlakó, sem Suzy Quatro nem csatlakozott hozzám, ezért Petit Prince-et rángattam magammal, és attól is féltem, ismerve magunkat, mi lesz, ha akaratunkon kívül hurrikánként csapunk le a társaságra, tíz perc alatt felforgatva azt, hiszen erre már volt példa. Mindazonáltal születésnapok jók, a születésnapokat szeretjük, a születésnapok kedvesek és vidámak, színesek és emlékezetesek. Mint egy szivárvány lobogó. Hátha nem is fogunk kilógni annyira a sorból. "Miért megyünk olyan helyre, ahol senkit sem ismersz?" - kérdezte PP a taxiban. "Mert ha elég nyitott az ember arra, hogy ismerkedjen, és engedje, hogy mások is megismerjék, hihetetlen impulzusokat kaphat." - válaszoltam.

És vagy másfél óra múlva egy komoly beszélgetés közepén kaptak igazolást szavaim, hogy minden mindennel összefügg, a véletlenek bár igen jelentős tényezők, nem egyeduralkodók, és igen, magunk is irányíthatjuk sorsunkat, akár azzal, hogy fogjuk magunkat, felöltözünk a szép, fekete ruhánkba, és belecsöppenünk egy ismerősen ismeretlen táraságban, ahol kiderül, hogy van olyan ember, jelesül Magnifique, aki pontosan ugyanazzal a nem elhanyagolható jelentőségű „problémával" küzd, mint én, hogy történetesen mindkét nem felkorbácsolhatja az érzelmeit és parázna gerjedelmeit, ám ezt felismerni, megélni és végigcsinálni a meleg és heteroszexuális közösségben finoman szólva sem egyszerű. És a történtek azt is igazolják, amit Confessor fejtett ki a résztvevőknek, miszerint pontosan olyan életed lesz, amilyet magadnak csinálsz, és amilyet hagysz, hogy mások csináljanak neked. Ezért el is határoztam, hogy még kevésbé veszem figyelembe azokat a véleményeket és kritikákat, amelyekről érzem, hogy pusztán l'art pour l'art beszólások, és magam számára én leszek az első, olyan mértékben, amivel még nem bántom meg a szeretteimet.

Közben elfogyott némi csokoládé, Euthymia jóvoltából egyenesen Londonból, sok sok pálinka, pár Martini és ásványvíz, aztán csak befutott Kaptárlakó is, kissé (nagyon) elgyötörten a munkától, sorra búcsúztak az ünneplők, mint ahogy eltűnnek a Bors Mátéban a sorozat végére az ellenállók. Maradt az emlék, benyomások, arcok, mozdulatok, hangok. Amiket még szeretnénk máskor is látni, hallani.

(Volt itt ugyebár egy ilyen kezdeményezés, meg tegnap egy szülinapi buli is a Tandemben, melyeknek eredménye lett ez a bejegyzés Superego jóvoltából, amit ezúton is köszönök neki. És remélem egyszer majd ő is visszatér a bloggerek közé, hiszen régebben már blogolt. Biztassátok ti is egy kicsit ha tetszett ez a bejegyzés!)

Azt hiszem jövőre is ilyen rögtönzött bulival fogom búcsúztatni az óévet, hiszen amennyire nem fektettem a szervezésbe nagy energiákat, olyan jól sült el a végén a parti. Átjött mindenki legjópofább Ogre pajtása, aztán Évi és Katze a sok finomsággal, Mimke és kedvese, Viki és Csilla, sőt még Kyan is itt volt velünk, bár ő az előzetes ígéretek ellenére nem vetkőzött meztelenre. Nem is fecsérlem a szavakat, úgysem tudom leírni milyen jól éreztem magam, beszéljenek inkább a képek helyettem.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a részvételt és ígérem, hogy az idén újra rendezek majd hasonló összejövetelt, talán már egy nagyobb lakásban, ahol az erkélyen több bagós is elfér egyszerre.