"Öröm" címke archívuma

Ezt is megértük, azt hittem sosem jön el ez a nap, de végre a kezemben tartom az első fizetésemről szóló papírt itt Angliában ... és több lett mint amire gondoltam!!!

Ma például annak ellenére, hogy majdnem összehánytam magam, hatalmas örömöt okozott nekem Euthymia felbukkanása. Képzeljétek el, Angliából ugrott be a munkahelyemre, és még ajándékot is hozott. Édespofa most lapozgatja a könyvet, amitől el vagyunk ájulva. Csodás étkek vannak benne, és már a képektől is összefolyik a nyál a szánkban, hát még az összetevők átböngészésétől. A rágó pedig isteni, mint ahogy a csoki is az volt, amíg tartott. A teát holnap fogom jegesen megcsinálni, kíváncsi vagyok milyen mixet sikerül összehozni belőle!

Komolyan mondom, az ilyen kedves, őszinte, önzetlen és pozitív kisugárzású emberek közelsége, még ha csak pár percre is, de be tudja aranyozni az életet! Köszönöm!!!

De megyek is, mert vacsora várt itthon, rakott brokkoli formájában, sok vadrizzsel, tojással és sajttal. Komoly konyhatündér kezd lenni Édespofából, én mondom!

Olyan vagyok mint Antibaby, mert én már egy kis napsütéstől is boldog leszek, vagy egy jó kis kajától, egy kóbor kutya simogatásától, pár óra bringázástól, vagy ha odaadhatom a használt ruháimat egy hajléktalannak (Édespofának üzenem, hogy eltüntettem a zacskót az ajtó mellől) de egy jó zenétől, is majd kiugrom a bőrömből. Igen az előbb belinkelt dal alapján jól következtetsz, hiszen megint rákattantam az Alphaville-re, akikhez számos nyári emlék fűződik még a gyerekkoromból.

És eszembe is jutott erről életem egyik első önálló döntése is, ami akkor történt, amikor a szüleimmel kimentünk "jugóba", és anyukám hátrahagyott a lemez osztályon, a következő mondat kíséretében: "Vehetsz egy kazettát kisfiam, azt megkapod húsvétra!" Én pedig csak álltam ott, a fejemben megannyi gondolattal, többek között azzal, hogy számba vegyem mik is vannak meg otthon a polcon, és mit kaphatok meg a haveroktól is hamarosan. Aztán három utolsó album maradt, egy a Modern Talking-tól, egy C.C.Catch-től, egy pedig az Alphaville-től.

Aztán hazafelé csak bámultam kifelé az ablakon, néztem az esőcseppek táncát az ablakon, miközben már sokadszor ment le a Forever Young, és boldog voltam. Még könnyeztem is!

... ugyanis ma reggel egy lyukkal beljebb tudtam húzni a nadrágszíjam, pedig nem fogyózom, nem eszem más ételeket, nem iszom kevesebb kávét, azaz nem változtattam semmin. És még Édespofa is megjegyezte reggel, hogy:"Jé Pupum! Te fogytál."

Annyi szarságot írtam néhány napja a nők egymás közötti harcáról, hogy már kezdtem rosszul érezni magam emiatt, amikor is belefutottam ebbe, és még a könnyem is kicsordult: "Tavaly ilyentájt romokban hevertünk. Az anyósom végső harcát vívta a tüdőrákkal. Életem egyik katartikus, mitikus élménye mégis  ehhez az emberpróbáló időszakhoz kötődik . Soha ennyire nem éreztem, hogy egy asszonynak mekkora szüksége lehet egy másik asszony támogatására, segítségére. Évekig "harcoltunk" egymással, aztán mikor végre megértettük a másikat és elfogadtuk - ő elmenni készült. ..."

Hogy mire nem képes egy film! Szembesít önmagaddal: "Könnyed filmre vágytam szerda este, így betettem a Szex és New York film verzióját. A film alatt sikerült kicsit végiggondolnom, hogy milyen ember is vagyok igazán. Pontosabban azt sikerült inkább végiggondolnom, hogy milyen nem vagyok. ..."

Tudom, főoldalon is volt, de hátha valaki nem jár olyan sűrűn arra, ez meg annyira szívet melengető, hogy nem bírom kihagyni: "Mostanában költöztek ide. Mostanában képződött a két mosógép a bejárati ajtajuk mellé. Meg a csempe. Meg a járólap. Kelj fel és járj. Ásnak, alapoznak, akár a hegyek óriásai. I Giganti della montagna. ÚjLakók. Ez a nevük. ..."

Perla pedig tömören, de gyönyörűen írta le, hogyan szeretett bele: "Január elején ismertem meg. Már másnap eldöntöttem, hogy ő lesz a férjem. 2007. február 25-én, dél körül szerelmes lettem belé. Nem direkt. Egészen véletlenül. Váratlanul. Azt hiszem, akkor is hozzámentem volna, ha nem szerettem volna belé. ..."

Az évszázad ánusza címmel megjelent posztban pedig egy olyan mendemonda jártható körül, melynek igazságtartalma azt hiszem már sosem derül ki, de így leírva jókat lehet nevetni rajta, és nem mellesleg a poszthoz csatolt képen: "Ebben az országban két ember van, akit valóban mindenki ismer: az egyik az a mentős, aki Friderikuszt bevitte a kórházba, amikor egy balul sikerült kufircolás következtében szétrepedt az ánusza, a másik pedig az az orvos, aki ellátta. Éppen két perce hallottam egy kedves kollégámtól, hogy az ő volt barátjának egyik barátjának az apukája volt a szerencsés orvos, aki ellátta a vérző seggű Friderikuszt. De legalább hat másik olyan embert ismerek, akik viszont közeli barátságban állnak a mentőssel, noha egymást nem ismerik. ..."

Ez pedig nekem is ismerős, talán nektek is. A mit várunk és mit kapunk örök kérdése: "Még mindig nem tudom, hogy neki van igaza, vagy nekem. Persze nehezen összeegyeztethető a róla kialakított képemmel, hogy néha átver, főleg, mivel számomra elképzelhetetlen, hogy egy normális ember valakit néha ennyire átverjen. ..."

Magnifique immáron 5 hónapos kapcsolatot ápol élete szerelmével, és ami talán még szebb, hogy ez idő alatt egyre több barátjával kezdett sokkal mélyebb kapcsolatot: "... Nagyjából a következő párbeszéd hangzott el:
- Szóval azért nem jövök vele össze, mert nekem már van valakim..... 5 hónapja...viszont van vele egy kis "bibi", ami miatt neked erről nem meséltem, mert nem tudtam, hogy hogyan tolerálnád...
- Miért, vidéki?!
- Neeeeem (nevetek), annál kicsit másabb a szitu, ugyanis az illető......... férfi.
- Most ez komoly?
- Igen. Már rég óta próbáltam neked elmondani, de sose mertem, mert amikor kinn voltunk, ott sokszor utaltál rá, meg viccelődtél vele, hogy a buzik így, meg úgy..
még valamit mondtam, és elkezdtem pityeregni... "

Thia pedig aztán valóban egy Édespofa, csak női kiadásban. Ez annyira édes, hogy nem bírtam kihagyni innen: "Úgy döntöttem, hogy hosszú kihagyás után, felveszem a rövid távú céljaim közé, hogy újra nőt csinálok magamból. Nem akarok nagy fejest ugrani, csak szép apránként lépésről-lépésre alakulok majd, mint pupos gyerek a prés alatt. ..."

... hogy valami nagyon pozitív dologra kellene gondolnom, vagy talán egyszerre többre is, hogy kirángassam magam ebből a kibaszott depresszióból.