"Öreg" címke archívuma

Az, hogy az idén nem megyek fesztiválra, nem egy hirtelen döntés eredménye, igazából szépen lassan fogalmazódott meg bennem, le is írom, hogy miért.

Eleinte még fel voltam tüzelve, a Bloc Party és a Klaxons nevekkel, aztán nosztalgia gyanánt, gondoltam jó lesz majd a Lamb, de ők sajnos csak két hétig izgattak, mert utána eltűnt a Volt Fesztivál neve a hivatalos oldalukról. Gondoltam oké, akkor a Volt szépen kimarad, úgysem voltam még soha, akkor meg minek, de ha már így, akkor le van tojva a nosztalgia, és legyen a Balaton Sound, oda úgyis jön a Röyksopp. Aztán teljesen el is felejtettem az egész fesztiválosdit, még az is kimaradt, hogy jön az Orbital. Amikor ezt megtudtam, már késő volt szervezkedni, és a kedvem is elment addigra mindentől. Ahogy már említettem, szép lassan szökött felszínre a felismerés, hogy bizony szinte egy olyan előadó sem jön az idén, aki igazán érdekelne élőben, és még nem is unnám. Nektek nem tűnt fel, hogy az összes idei fesztiválon is ugyanazok a húzónevek mint évek óta mindig? Faithless, Sven Vath, Underworld, Moby, Franz Ferdinand, Limp Bizkit, Carl Cox, Placebo, Fatboy Slim, Groove Armada, The Prodigy, ... Ha már, akkor inkább menjünk vissza még többet az időben.

Hozzátenném a fejvesztés terhe mellett azt is, hogy én öreg zenerajongó révén fontosnak tartom kik is lépnek fel, milyen zene szól amíg a haverokkal idiótát játszunk, vedeljük a sört, röhögünk, vagy éppen ülünk valahol és kivesézzük a világegyetem furcsaságait, és mellette azt nézzük meredten, hogy csámcsognak a szomszéd asztalnál.

De nem is koptatom feleslegesen a billentyűket eme témában, hiszen mint tudjuk a friss hús, ... meg egyébként is Inkei Bence és Somogyi Péter már tökéletesen megfogalmazták a Quart oldalán amit érzek és gondolok: "... A Sound valahol tánczenei fesztiválként pozícionálja magát. Azzal nem lehet vitatkozni, hogy a rocktörténelem nagyjait lehetetlenség pótolni, így a Stones, a Sex Pistols vagy akár a Faith No More esetében nyilván másodlagos a kor. Na de az elektronikus tánczene elviekben mégiscsak a fiatalok zenéje, éppen ezért döbbenetes, hogy jobbára őszülő fickók csavargatják a potmétereket a színpadon. A Kraftwerk, belátom, külön kategória, de a többi húzónevet ötvenes (Underworld) és negyvenes (Orbital, Moby) előadók jelentik, a kivétel csak a Röyksopp - de a jelek szerint mindez csak szerintem néz ki hülyén. Az Underworld műsora alatt például nagyon sok, nálam fiatalabb arc sikongatott a kiállások alatt, és csinált úgy, mintha ismerne egyetlen számot is a Born Slippy-n kívül. Én abszolút elismerem az Underworld szerepét az elektronikus tánczenék fejlődéstörténetében, de amit itt láttunk, az jobbára unalmas, monoton nosztalgia-techno volt, Karl Hyde szövegelésével felütve (vajon miért viselt néha egy teljesen funkciótlan gitárt a nyakában?). Mozogni éppenséggel lehetett rá, de azt lehetne a Flört diszkóban is, egyébként meg láttunk egy együttest, amely az utóbbi tíz évben jobbára egyhelyben toporog, és rutinból ugyan képes még tömegeket is megmozgatni a döngölős alapjaival, nekem mégis rossz kedvem lenne, ha nem tudnám, hogy ..."

Ezt csak annyival spékelném meg, hogy mondjuk én speciel a Stones-ra sem vagyok már kíváncsi, de 20.-szor meg biztos nem lennék! Oké, én öregszem, de mégis inkább néznék fiatal, új, ígéretes tehetségeket, mint ezt a sok vén faszt. Vagy nézném a gyerekkori kedvenceimet, akik még életükben nem jártak nálunk, vagy talán még a környéken sem, de ez a középút, ez a langyos pocsolya most sem jön be. Elképzelem a szervezőket, amikor beszélgetnek egymás között: "Hé, hívjuk már el a Faithless-t idén is, csak most ne a Szigetre, inkább menjenek a Hegyaljára." Erre a másik: "Szerinted feltűnne valakinek? Le se szarják. Ha minden este Faithless lenne a Nagyszínpadon, az sem érdekelne senkit! :-) Na, hívom is Sister Bliss-t a gyorstárcsázómból."

Egyébként tudjátok mire vágyom? Kis klubkoncertekre, amelyeken ücsörögve el lehet merülni egy Flunk-ban, az Archive-ban, vagy akár egy akusztikus Skunk Anansie-ben. Vajon lesz ennek is divatja valamikor?   

Tegnap életemben először lemagáztak, és most nem számolom ide amikor 5-6 éves kisgyerekek teszik ezt, most csak az számít amikor 20 év körüli srácok néznek olyan öregnek, hogy magázásba kezdenek. Mi jön ezután, a kérem szépen bácsi, tolja odébb a szekeret?

Thia picsogásáról jutott eszembe, hogy én mennyire nem foglalkoztam a korommal sosem. Jó persze azt nem számítom a nem foglalkozás közé, amikor gyerekként felnőtt akartam lenni, hogy akkor majd én is nézhessem este 8 után a tévét.

De most komolyan! Amikor tinédzser lettem bizony élveztem, leszámítva az útkeresés okozta galibákat, de azoktól eltekintve én jól elvoltam a bőrömben. Ugyan néha összeszorított fogakkal azt kívántam lefekvés előtt, hogy bárcsak mire felébredek 30 éves lehetnék, de csak is azért, mert a nekem tetsző, középkorú pasik körében akkor még nem volt divat 17 éves csontkollekciókkal randizni. Amikor én szocializálódtam és elkezdtem érdeklődni a fickók iránt, bizony még a nagyon férfias, szőrös állatok voltak divatosak. De azért én élveztem a huszonéves időszakot, a sok bulit, piálást, táncolást, a kalandokat és ugyanúgy a botlásokat és a szenvedést is. Mazochista vagyok, tudom! Nem kell rá emlékeztetni.

Aztán amikor közeledtem a 30 felé, hirtelen eszembe jutott, hogy bizony most a nagykönyv szerint pániknak kellene eluralkodni rajtam, de semmi pénzért nem akart kiülni az arcomra az idegrángás, holott a környezetemben a többség 30 felett már temette magát.

Most 34 vagyok, és leszarom a korom. Nem érdekel, hogy 40 leszek nemsokára, egyre több lesz az ősz hajszálam, ráncosodik az arcom, jönnek a májfoltok, hullik a fogam, és táncolni sincs már kedvem. Nem érdekel, mert pont így kell történnie, és eszemben sincs azzal is fárasztani magam, hogy egy olyan kicsike és természetes dolgot felnagyítok és problémázok rajta, mint az öregedés. Persze eszembe jut néha, hiszen nap nem múlik el úgy, hogy ne tolnák a képembe valamelyik csatornán, hogy szilikonoztassam fel a pofám, kenjem a valagam, mert egy 80 évesnek is kötelező úgy kinézni mint egy 20 évesnek, de ezt maximum a 20 évesek veszik be, remélhetőleg nem sokáig. Láttatok ti már 80-as nőt 20 éves fejjel? Na ugye, hogy nem. Ettől függetlenül teljesen megértem Thia problémáját, csak kár azon agyalni, hogy mit gondolnak most rólunk a fiatalabbak, szebbek, energikusabbak. Ettől a helyzet még nem változik, az idő meg úgyis telik, nekünk meg önmagunkkal kell jóban lenni.

Persze nekem is eszembe jut néha a korom, de teljesen más aspektusból szoktam az öregségre gondolni. Például a tervek szerint a jövő hónapban írom majd alá az első önkéntes nyugdíjszerződésem. Mindezt csak azért, mert boldog öregember szeretnék lenni, ha eljön az ideje, méghozzá olyan, aki ha a tükörbe néz és számot vet magával, majd a számvetés után jóízűen mosolyog egyet, akkor elégedettem kacsintson vissza a tükörképe, egy laza csettintés társaságában.

És persze öreg leszek. De nem attól nem leszek boldog, hogy ráncos az arcom és már nem áll a cerka, hanem attól, hogy nem úgy élek most, hogy az majd évek múltán elégedett mosolyt csaljon az arcomra. És ha nem lesz elég nyugdíjam és pénzem a hátralévő életemre, akkor nagyon elégedetlen leszek magammal, és ez azért lesz, mert most nem tettem meg amit lehetett volna. Hát ilyen dolgok miatt aggódom, de más okok miatt nagyon nem érdekel a korom és az idő. Mert akkor is múlni fog, ha agyalunk rajta, csak sokkal gyorsabban. 

Komolyan mondom ha így haladok, egy hülye szentimentális vén buzi lesz belőlem! Nem tudom ez minek köszönhető, az öregedés, vagy csak érzékeny időszakot élek meg, de most már szinte heti szinten elpityeredem olyan dolgokon, mint például A nagy házalakítás, aminek mai részében egy 28 évesen, rákban meghalt nő családjának építettek új házat. Olyan megható volt látni róla az a régi felvételt, hogy nem bírtam könnyek nélkül. Basszus!