"Ülés" címke archívuma

A seggtörlésen kívül egyébként az a helyzet, hogy halálosan fáradt vagyok, de ez Édespofán kívül azt gondolom, senkit sem érdekel, legalábbis a multinál biztos nem. Ma is fuvarost játszom, és megyek össze-vissza az országban, hogy az új boltokat ellássam áruval.

De nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy Lulu mostanában egyre okosabb. Ha nem is napról-napra, de még számomra is észrevehetően egyre fogékonyabb a tanulásra. Az ül parancs már nagyon jól megy, és elértük azt is, hogy már magától leül a kereszteződésben, illetve nem akar már mindent, és mindenáron megenni, amit talál az utcán. Tegnap például egy csokit (Ki dob el egy teljesen kibontott Milky Way típusú édességet, csak úgy?) próbált megmutatni nekem. Belenyalt, aztán felnézett, látta rajtam, hogy talán nem örülök, így szépen magától letett a szándékáról.

Egyébként a szobatisztasággal is haladunk, olyannyira, hogy most már csak másoknál pisil be, itthon már sosem, kaki pedig már hónapokkal ezelőtt volt utoljára. Még a néha-néha előforduló hasmenést is magában tartja, bár erre nem kérte senki. Szóval haladunk, és arra gondoltam, talán megpróbálhatnánk egy kutyasulit is, bár nem tudom melyiket, és mikor. Majd még kutatok.

Mostanában olyat játszunk, hogy tesztelem a kutya kompatibilitását, azaz különböző, eddig még meg nem ismert dolgokat mutatok neki, aztán figyelem hogyan viselkedik.

Például hetek óta szabad neki a szobába bejönni, sőt az ágy alá is, ahová előzőekben olyan előszeretettel vizelt, de egyelőre semmi jelét nem adja, hogy folytatná eme remek szokást, és a virágokat is lepakoltam pár napja a földre, de a szaglászáson kívül eddig még egyiket sem akarta megenni, pedig arra számítottam. Persze a végső próba majd akkor lesz, ha egyszer nyitva hagyom neki az ajtót akkor is, ha nem vagyunk itthon. De addig csak szokja, hogy a szobában csend, nyugi, alvás, tévézés van, ezen kívül minden a konyhába, az előszobába, és a fürdőbe szorul.

Ma pedig beindítottam a "Nagy szőnyegteszt" elnevezésű mozgalmat, melyhez tudni kell, hogy amikor Lulu hozzánk került, Mazsola példáján okulva, a szőnyegek mind a szekrényben végezték, így csak most, hogy erőteljes előrelépés mutatkozik szobatisztaság téren, kerülhetnek újra a helyükre. Remélhetőleg, mert eddig csak egy világos színű rongyszőnyeget vettem elő, és letettem a kutya fekhelye elé. Pár perce már vidáman játszik rajta a plüsskacsával, de sejtésem szerint előbb vagy utóbb megjelenik rajta egy-egy folt. Most figyelek, aztán dorgálok, és jön a másik rongy. Így majd biztosan rájön, hogy az nem vécé!

Egyébként az utcán való pórázhúzás úgy tűnik kezd szűnni, mióta Viktória Stilwell tanácsait követem. Egyszerűen amikor rángatni kezdene valami felé, szépen megfordulunk, rámordulok és ellentétes irányba megyünk. Ha pedig visszafelé indulva szépen jön lábnál, akkor dicséret következik. Tudom hülyén nézhet ki, de hatásos!