"90" címke archívuma

Még nekem is számos olyan lemez hiányzik a gyűjteményemből, melyet nagyon szeretek, és évek óta kutatok, de amióta van internet, minden problémám megoldódni látszik és még külföldre sem kell utaznom miatta.

Például most találtam meg a Bizarre Inc.-től a teljes Took My Love kislemezt, melyet már nagyon rég szerettem volna megszerezni, de eddig nem sikerült. Köszönet érte a Club Classics bloggerének, aki olyan eszméletlen jó régiségekkel tömi többek között az olvasóit, mint a fent említett dal, vagy a Closer című szerzemény Sasha remixei Mr. Fingers-től, Paula Abdul-tól a Videology, Adamski-tól az 1998-as One Of The People, és Blue Pearl-től 4 kislemez is, köztük a Can You Feel The Passion.

Szintén régóta szerettem volna már a magaménak tudni, ha nem is fizikai formában, de letöltve a teljes Renaissance kislemezt, az M-People-tól, és a Hard To Find Trax bloggere ezt is lehetővé tette, de találunk nála számos jobbnál-jobb korongot, mint például a D:Ream-tól a The Power-t, Pauline Taylor-tól a Constantly Waiting-et, vagy éppen Dina Carroll előadásában a Mind, Body & Soul-t.

A Beloved-től a Happiness-t meg például lusta voltam előkeresni, így újra leszedtem a Castles In Space blogról, ahol emellett még találsz lemezt a The Orb-tól, az Erasure-től, de Leftfield-től is.

A Pure Club Classics blogon pedig különálló számokból válogathatsz, és szinte naponta kerül fel egy-egy újabb gyöngyszem. Néhány a kedvenceim közül: a The Rolling Stones-tól a You've Got Me Rocking Perfecto verziója, vagy a szintén Oakenfold által jegyzett Lemon, a U2-tól, de van itt sláger a Way Out West-től és az Inner City-től is.

Amit pedig én a helyedben mindenképpen meghallgatnék, az a The Aloof 1996-os kislemeze a Wish You Were Here, melyhez Ashley Beedle szolgáltatta a jobbnál-jobb verziókat. De van a Nineties Club CD Maxi Singles blogon még jó néhány érdekesség, hogy csak még egyet említsek: Grace-től a Not Over Yet. Örök klasszikus!

Aki pedig újra eszembe juttatta a Shep On Drugs-ot, nem más mint az Audio Out bloggere, aki hétről-hétre szolgál némi izgalommal.

De ha ennyi nem volt elég az acid stílusból, tessék meglátogatni az Acid Ted-et, ahol olyan ritkaságokra lehet rálelni, mint az Eat Static, a Dove, az S-Express, a Drum Club, vagy a Fluke egy-egy zseniális darabja. 

Én régen többek között az ő zenéjükön nőttem fel, Ákos énekét hallottam életemben először élő koncerten, velük sírtam éjszakákon át, ők szóltak amikor életem első nagy szerelmével szeretkeztem, így tehát érthető mennyire kötődöm hozzájuk még mindig, annak ellenére, hogy Kovács úr mostani muzsikáját kicsit sem díjazom. Egyébként szerintetek is igaz az a feltevésem, hogy nem az egykori Bonanza rajongókból lettek a mostani Ákos fanok?

Na de akkor ők voltak számomra a magyar popzene megmentői, akik merőben mást hoztak mint elődjeik, még akkor is, ha sokan azért kritizálták őket, mert utánozták a Depeche Mode-ot. Hát még mindig jobb mintha valaki DJ Bobo-t utánoz, nem?

Tényleg! Nektek jelentett valamit ez a zenekar? Vannak hozzájuk, a zenéjükhöz, a szövegeikhez köthető történeteitek? Ha igen, akkor írjátok meg őket a kommentboxban, hiszen nosztalgiázni jó.