"Adidas" címke archívuma

Én le sem tagadhatnám a Puma iránti rajongásom, hiszen eddig a három nagy sportruházati márka közül szinte csak és kizárólag az ő cipőiket és ruháikat részesítettem előnyben. Idén nyáron jutott először az eszembe, hogy talán váltani kellene, mert mintha egy kicsit unalmassá kezdenének válni a kollekciók, bár az is lehet, hogy csak az én ízlésem változott.

Mindenesetre a nyári Adidas felhozatalban már akadtak szemrevaló darabok, és azóta mintha csak nekem gyártanának minden szériát a divatcipők közül. Pár hete a képen is látható darabba szerettem bele nagyon, aztán pedig az Adidas Originals új színeibe, de főleg a barnába, majd ebbe a sárgába és természetesen a szürkébe, ma pedig a 2009 őszi SLVR kollekció lett az új szerelmem. Ez utóbbiból természetesen már az összes!

Megszámoltam őket, és nincs is még 30 darab, csak ha a papucsokat is hozzáadom, de azért így is szép számú cipellőm van, és az a nagy álmom, hogy egyszer legyen minden szín, minden árnyalatában egy. Addig meg sem állok! Tudjátok olyan álom ez, mint amilyen a hollywoodi filmeken látható: Asszonyka kinyitja a gardróbot, és megszámlálhatatlan lábbeli sorakozik a polcokon, a szivárvány minden színében, a legjobb tervezőktől. Persze most biztos az az első gondolatod, hogy lottónyeremény! Veszek minden héten, emiatt nem kell aggódni.

Alább pedig a szinkronblogban részt vevő bloggerek és az ő posztolásuk a cipőikről, mely felsorolás folyamatosan frissítve lesz, amint befutnak az információk: Paloma Negra és az álmai, Euthymia és a múzeum, Gyömbérke szinkroncipői, Tisss és Tomi, Cube és a slágerlista, Redblek és az első alkalom, AvPlaten és a bordó Nike, Kékleány is szereti a színeket, lista Kiddy-től, Karmakiller legújabb szerzeménye, és Kicsinapsugár királynője!

Akkor szinkronblogoljunk, ha már itt kipattant ez a nagy ötlet a fejemből. Nincs más dolgod, mint megmutatni a kedvenc cipőidet, akár csak egy fotóval, vagy egy kis ismertetővel, esetleg egy-egy érdekes történettel.

Egyet én is megosztok veletek, méghozzá az első olyat, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy ez nálam ha nem is szexuális, de fétis, a maga módján. Amikor 16 évesen megvettem az első saját cipőmet, az egy akkor nagyon divatos western csizma volt, és képzeljétek, én azt annyira szerettem, hogy az ágyam mellett tartottam és úgy aludtam el hetekig. Fura ugye? Talán akkor kezdődött ez a különös rajongás, talán már előbb, de az biztos, hogy azóta is féltve őrzöm a cipőimet, és van vagy 30 pár. Külön szekrény dukál nekik, ahol szépen pihennek a dobozokban, és várják, hogy felvegyem őket.

Tehát május 7.-én, azaz csütörtökön reggel 9-kor kell, hogy a játékban részt vállaló bloggerek a saját cipőikről készült fotóikat kitegyék a blogjukba, és beírják az én munkámhoz a linkjüket, hogy összeszedjük egy csoportba az alkotásokat. Persze azok az olvasóim sem maradhatnak ki a szórakozásból, akiknek nincs hová képet biggyeszteni, így az ő fotóikat én fogom kipakolni, már ha elküldik a gusvagyok@gmail.com címre. Ússzunk a csukákkal, én azt mondom!

Addig is én most elmentem venni egy újabb gyömyörűséget, hiszen a fizetés, ha nem is sok, de jön nemsokára, és mivel eladtam az egyik Adidas-om fájó szívvel, így be kell tölteni az űrt amit maga után hagyott. Muszáj!

Jézus és Mária, meg mindenki aki a mennyek országában lakik! Sosem voltam egy Adidas mániás, és piros cipőm sem volt még eddig, de egy ilyet a magamévá kell tennem most azonnal!

Már többször előfordult itt a blogban, hogy áradoztam a kanadai Akido-ról, és azt hiszem most sem alaptalanul teszem, ugyanis a Frankie Valli féle átértelmezés megint csak zseniálisra sikerült tőle, és ugyan nem hivatalosan, de klip is van hozzá. Ha pedig ismerős a dal, nem kell keresgetned, megmondom itt, hogy honnan: az Adidas használta reklámzenének, illetve tavaly a Madcon rádióbarát verzióját játszották unalomig a különböző csatornák.

Nekem a Datarock-ról mindig a Tenenbaum család és Ben Stiller ökörködései jutnak eszembe, de ez biztos csak a piros melegítők miatt van. Amúgy nem nagy durranás ez a dal, de a klip sem. Csak is nosztalgiából tekintettem meg!

Hát csak nem bírtam ki, és még ma este visszamentem, hogy megvegyem ezt az Adi-Heeven gatyát. Ugyan nem adták olcsóbban mint tegnap, de 44 helyett 16-ért még így is az enyém lehetett. És még Édespofa szerint is nagyon jól áll. Azt mondta, hogy megerőszakolna benne, de csak ha röhögök a végén ...

Elnézést a rövid eltűnésért, de a hétvégén lementünk anyósomékhoz, aztán pedig villámgyors látogatást tettünk az anyukámnál és a húgoméknál is, akik hamarosan már nem ketten, hanem hárman lesznek. És nemsokára kiderül az is, hogy milyen nemű lesz az új jövevény, de mi Édespofával már nagyon ráizgultunk a névadásra. Jobbnál-jobbak jutottak eszünkbe, mint például Szamanta, Pamela, Dezső vagy a Lüszi. Persze csak poén szinten jöttek ezek, és a húgoméknak sokkal értelmesebb gondolatuk is volt, de azért még keressük az igazit. Ha van ötletetek, ne tartsátok magatokban!

Továbbá keressük Lujza első almának befogadóit is, mert nagyon úgy néz ki, hogy abból az óriási pocakból nem egy kiskutya fog kibújni, márpedig sajnos eddig csak egyre mutatkozik kereslet. Tehát ha május környékére úgy gondoljátok, hogy be tudtok mindent szerezni neki, a tálaktól a pórázig, és elkötelezitek magatokat egy nagyon aranyos tacskó keverék mellett, akkor jelezzétek most! Előfoglalás van ugyanis! (Egyébként meg vízbe ölik őket, vagy agyon ... vagy micsoda. Az az igazság, hogy ezt meg sem akartam hallani, ezért nem emlékszem.)

Ja, és már többször meg akartam írni, hogy ha új Mol kúton jártok, és tehetitek, ne hagyjátok ki a Marché éttermeit, mert egyszerűen fantasztikus a túrótortájuk, hogy csak egyet említsek a sok friss kaja közül. És szimpatikus az üzletpolitika, melynek lényege, hogy mindig tökéletes legyen minden, és a vásárló álljon a középpontban. Én nem szeretem ha kinyalják a seggem (!!!) de itt pont úgy csinálják, hogy nem esik nehezemre oda tartani. Már ha értitek miről beszélek! A másik ami baromira tetszik, hogy minden friss és egészséges, a tisztaság pedig példaértékű. Még a mosdó is olyan, mintha előttem senki sem használta volna. Oké, 100 forint, de ez minden pénzt megér, ráadásul levásárolható. Az asztalokra pedig ki van rakva egy tábla, amelyen ez áll: "A tálcát kérjük hagyja az asztalon, elpakolásuk kollégáink feladata!" Nem mintha nehezemre esne az Ikeában lepucolni magam után az asztalt, de az árak semmivel sem kevesebbek mint a Marché-nál, ezért máris bukik az állítás, miszerint ettől is olcsóbb lesz minden. Lószart!

Hazafelé pedig beugrottunk az Outlet-be, és az Adidas boltban találtam magamnak egy különleges Diesel nadrágot, ami tökéletesen állt. Az összes hasonlóra 12 ezer volt írva, erre meg semmi. Megkérdeztem és állítólag hiába nézett ki ugyanúgy mint a többi, a kódjában egy szám különbség volt, így ennek 16 ezer lett az ára. Nagyon dühös vagyok még most is, mert ennyit nem szántam rá, de 12-ért simán elvittem volna. A legrosszabb pedig, hogy tökéletes volt, de túl fáradt voltam a vitához. Ezért pedig magamra haragszom, de nagyon!