"Ajánló" címke archívuma

Természetesen majd az idő dönti el, hogy a Tobi O'Kandi által vezetett O.Children bír-e olyan magasságokba törni a további években kiadott munkáival mint a The Mission, a The Cure, Siouxsie and the Banshees vagy akár a Sisters Of Mercy, de nem bírom megállni, hogy ne közéjük soroljam már most ezt a sötét ajtók mögött megbúvó szörnyeket szabadjára engedő debütáló anyagot.

Bizonyára azért is ez az állandó késztetés a felmenők keresését illetően, mert például a Ruins akár Fascination Street-féle himnusznak is elmegy, sőt nálam minden bizonnyal, ha csak csoda nem történik, az év dala lesz, de ez nem lehet meglepetés a Zenebuzi olvasóinak. Aztán ott a karakteres énekhang, a hangszerelés, a dalszövegek, melyek szintén csak megerősítik bennem az érzetet, miszerint a fent említett, zömében a '80-as években sikeres goth (vagy nevezzük őket emosnak?) zenekarok nyomába igenis felsorakozik a stílus modern változatát művelő O.Children, türelmesen előzgetve. De elég a szavakból, inkább figyeljétek meg a Dominion-t, a Lucretia-át, a Butterfly On A Wheel-t, a Happy House-t, a Bauhaus-tól a Bela Lugosi's Dead című szerzeményt, és végül az O.Children-t Nick Cave-től. Egyébként ez a legutóbbi talán többet elárul, mint akár az előtte hivatkozott nóták bármelyike, és szükség is van rá, mielőtt belezuhantok a remélem már hívogató mélységbe.

Nálam most, hogy már túl vagyok jó néhány hallgatáson, egyre inkább erősödik az érzés, hogy az év lemezével incselkedek, bár még nem iszom előre a medve bőrére. Ami biztos, hogy 10 dal mindegyike hibátlan, kezdve az apokaliptikus hangzású Malo-val, a kissé átírt Dead Disco Dancer-en át, a következő kislemezes dal helyére pályázó Hells-en vagy a Radio Wave-en haladva, a kissé borongós Smile-ig. Kötelező darab, tessék beszerezni!

Végre eljutottunk odáig, hogy kiválasztásra került a gép, egy Nikon D5000, így Édespofa most már megkaphatta a születésnapi ajándékát, igaz január helyett most. Sokat válogat tudom, de így vagyunk mi ezzel! Legalább a névnapjára már kitalálta mit szeretne, és meg is kapja nemsokára. Egyébként meg köszöni mindenkinek aki felköszöntötte!

Eme érdekfeszítő bevezetés után most egy pár szóval még méltatnám a boltot ahol vettük a fényképezőt, ugyanis amellett, hogy a legolcsóbb árakon dolgoznak, még segítőkészek, kedvesek, és szolgálatkészek is. Mivel manapság ilyet ritkán tapasztalok, kalapot kell emelnem előttük. Bementem hozzájuk, és az első pillanattól az utolsóig úgy éreztem, hogy igen, én itt egy ügyfél vagyok, egy vásárló, és ők értem vannak.

A másik amit kiemelnék, hogy a magyar kereskedők nagy százalékánál előforduló, ajánlatok útján terjedő lehúzás szag sem volt érezhető. Tiszta volt a levegő!

A Rocket utáni csalódottság és mélyfekete űr miatt azért a becsület is úgy kívánta, hogy adjak egy esélyt a Head First-nek, és való igaz, csak ízlelgetni kellett, megérteni, aztán baromira megszeretni, ami második hallgatás után már nem is volt olyan nehéz. Félreértések történnek néha ... De ne rohanjunk ennyire előre, annak aki nem ismeri a Goldfrapp-ot, tudnia kell pár dolgot.

Először is azt, hogy Alison és csapata a 2000-ben megjelent Felt Mountain című debütáló lemezzel szerezte be rajongóinak minimum a felét, ami nem is csoda, hiszen a teljes anyag egy varázslatos mestermű, mely előtt csak fejet hajtani lehet. Ezt jegyezzétek meg bólogatás közben, aztán majd elmagyarázom miért is fontos ez.

Szóval ott tartottam, hogy a Pilots, a Human, és persze az Utopia című daloknak köszönhetően a második lemez, mely Black Cherry néven látott napvilágot, majd ezt követően már 2005-ben a Supernature diszkós világa csakis csalódást okozhatott nekem, ellenben besöpört a fiatalabb és/vagy a vidámabb hallgatókból egy csomó újabbat, mondjuk még egy harmadot. De hangsúlyozom még egyszer, hogy csak számomra volt csalódás ez a két lemez, hiszen a tortából bizony sikerült még egy szeletet hasítani, de még korántsem az egészet. Nem tudom ez egyáltalán cél-e, de mindenesetre a csapat nem szarakodott, szépen lenyalták a tortavágó kést, felcsipegették a morzsákat, majd összehozták 2008-ban a Seventh Tree című, immáron negyedik sorlemezt, mely hangulatában visszakanyarodott a korai évekhez, megismételni ellenben az akkori sikereket nem tudta. Nekem szívmelengető állomás volt, kedvemre tettek, így érthető is, hogy nagyon vártam a folytatást.

Ekkor jött a már említett Rocket, melynek klipjét még az ajánlóba sem tettem be, olyan gőgös voltam és csalódott, de megkövetem magam, visszaszívok mindent, hiszen ma semmi mást nem hallgattam, mint ismétlőgombon az új lemezt, köztük nem elléptetve a fenn említett nótát is.

Mert bizony a lemez briliáns, semmi mással nem bírom jellemezni, mint azzal, hogy bizony ha az Abba készítene új felvételeket, azok bizony elképzelésem szerint ilyenek lennének. És bár sosem voltam Abba rajongó, ettől függetlenül minden elismerésem az övék, ahogy és amilyen sikereket elértek, én kedvelem őket. Ha megismételni lehetne ezeket az éveket, akkor bizony ilyen dalokkal lehetne. Könnyedek, dallamosak, fülbemászók, igazi slágerek, és ezen tulajdonságok ellenére is képviselnek egy elég magas minőséget, melyben azért benne van a keze Pascal Gabriel-nek, és Richard X-nek is!

Úgyhogy csak ajánlani tudom, sőt meleg szívvel ajánlom, hogy hallgassátok meg eme remekművet, mert majdnem olyan jól fogtok lakni vele, mint a Felt Mountain-nel. És itt térnék vissza arra, hogy azon zenehallgatók, akik eddig nem ismerték a Goldfrapp nevét, talán túl idősek hozzá, vagy eddig azt gondolták egyszerűen nem az ő ízlésviláguk a csapat, azok sem fognak csalódni, sőt beállnak a rajongók csapatába, mellyel az máris teljes létszámot számlál majd. Hiszen az Abba-t mindenki szereti!!!

Felfedeztem ma egy számomra új helyet, a Café 5-ot, ahová teljesen véletlenül estünk be a régi kollégáimmal, és nagyon kellemesen éreztük magunkat.

A kiszolgálás és a berendezés remek, de az oda járó vendégek is emelték az est fényét, ugyanis az egyik asztalnál egy jópofa leszbikus pár ült, a másiknál egy maci páros a barátaival, illetve én a csajokkal. Szóval azt hiszem kijelenthetjük, hogy melegbarát a környezet!

Ja, és ha befutnátok valamikor az egyik ilyen helyre, ne hagyjátok ki a fehércsokis lattét, répatortával kísérve, utána pedig egy mentás zöld teával leöblítve.

Rácuppantam ma a Szakítós blogra, és halálra nevettem magam, többek között ezen: "... Az egyéb téren való, férfiasságával kapcsolatos teljesítményéről csak ennyit:  két havi együttjárás után, megkért hogy aludjak náluk, én mondtam, hogy részemről oké. A terv az volt, hogy kora délután felmegyek, aztán kaja, dvd-zés, welcome-szex,  fürdés, este meg majd megyünk bulizni. Végül az első együttlétünk így zajlott: előjáték után szex, amibe az anyukája belekiabált, hogy: - Kisfiam, készen van a virsli! Na, G.-nél is gyorsan kész lett a virsli, ugyanis ahogy ez a mondat elhangzott, rá két másodpercre részéről befejezte a dolgot, ennek a mondatnak a kíséretében: Bocs drágám, majd legközelebb tovább fog tartani, de most menjünk enni, anyukám szólt. Igazából ebben a pillanatban kellett volna futnom ..."

Egyébként egyre jobban élvezem az ilyen "levelet beküldök és elmesélem a történetem" típusú blogokat, és az sem érdekel, hogy valós dolgok vagy kitalációk kerülnek a hasábjaikra. Egyszer vicces, egyszer elgondolkodtató. Nekem ennyi elég is arra a szabad pár percre, amikor a munkahelyen a pihenőmet töltöm. Egyébként ajánlom még ebből a fajtából a Munkahelyi Terror blogot is, ha még nem ismernétek, mert ott sem kutya, hogy mik jelennek meg!

Kíváncsi vagyok, ti mit szóltok az ilyen oldalakhoz. Szerintetek hasznosak, érdekesek, mulattatnak, vagy éppenséggel idegesítenek titeket?

Ma elkerekeztem a bizonyítványomért így több mint fél év után. Ha azt kérdeznéd, hogy rühellem-e az ilyen hivatalos dolgokat, akkor arra a válaszom igen lenne. Az állandó budapesti lakcímem is több mint 5 év után intéztem el. Lassú víz partot most, csak idő kérdése!

De a lényeg az, hogy hazafelé beugrottam a Ribizli cukrászdába, és leesett a pofám milyen kiszolgálást kaptam. Voltam már náluk máskor is, néha egy kávéra a haverokkal, Édespofának szülinapi tortáért, vagy csak egy kis aprósüteményért, de az eddigi lányok, valahogy nem hagytak bennem mély nyomot. Kedvesek voltak meg minden, de az új csaj mindegyiket felülmúlta. Szolgálatkész volt, ajánlott, kóstoltatott, szépen csomagolt, mosolygott. És olyan mosolya volt, hogy akár az egész árúkészletet megvetethette volna velem. Ki is raknám őket a Melegen ajánlom linkek közé, de sajnos csak utólag jutott eszembe megkérdezni a pultost, hogy mikor beszélhetnék erről a főnökével. Na, majd legközelebb!

Ti se hagyjátok ki a Linzi tortát egy finom Manuel kávéval kísérve, ha erre jártok. A 3-as villamosról a Szugló utcai megállónál kell leszállni, onnan már látszik a Nagy Lajos Király útján a 125 alatt a nagy piros R betű és a zölden virító felirat. Jó étvágyat!

Megszületett a második rész Szuperapu zeneoktatásából, de aki az elsőről esetleg lemaradt volna, és szívesen átnézné mi történt a punk-ban és a ska-ban az elmúlt évtizedekben, akkor ide kattogjon. Most pedig a folytatás:

A ska-nál hagytuk el, vegyük fel ott is a fonalat, s nézzük a stílus magyar képviselőit!

PASO (Panónia All Star Orchestra) – Külhonban is méltán sikeres banda, itthon pedig kimondhatatlanul sokat tesznek a műfaj népszerűsítéséért. Tradicionális ska-hoz húznak, és jól csinálják. A Babilon a gyökerekhez visszatérő tánczene, a sok hangszer karneváli forgatagában olykor elvész az ének, ahogyan a hallgató is.

Tizenhét. – feltörekvő szombathelyi banda, egy cseppnyi komolyság nélkül és nagyon masszív fúvósszekcióval. Az Ananász kellemes karibi hangulatú dalocska, aminek érdekes ízt ad a punkosan amatőr és kicsit ironizáló hatású ének.

Ha már fúvósok akkor HomoSkapiens! Elementáris erővel fújják a tradicionális és instrumentális ska-t. Érdekes módon élőben sem hiányzik az énekes frontember, vagy az énekelhető refrének. Magával ragadó. A Los Caleros egy koncert felvétel…

Kabinet Rt. – Az egyik legöregebb hazai versenyző, a Lipót bácsi című számuk pedig majdnem olyan legendás mint a Bad Manners eredetije.

Honeyball – Fuck Duck című száma, ahogy a banda is, már inkább a TwoTone-hoz tartozik, erőteljesebb gitártémák, punkos vokál és pörgés.

Boogie Mamma – Kakaóscsiga című száma brutál gitárriffel indít és visszatér is ehhez a motívumhoz, de a cinek dinamikus kezelése sem hagy kétséget, hogy a műfaj egy fiatalított változatával van dolgunk.

Skambulance – Skambulance című instrumentális szösszenete megmutatja, hogyan kell ska zenét csinálni fúvósok nélkül (na jó, van egy herfli), mert a lényeg a szaggatott ritmus.

CsizmáSKAndúr – Bozár Jóska (Jó Ska). Idiotizmus, de baromi jó hangulatú, igazi közönség-vadító nóta.

Buttholes – Kis hazánkban ritkaságszámba menő harcos ska banda. Az élet napos oldalán is egy punkos lendületű erősen balos szövegű nóta, kissé méltatlanul mellőzött fúvósokkal.

Club Tequilla – Hogy a női énekessel operáló legújabb vonulat is képviselve legyen a hazai ajánlóban (ebben a stílusban mindenkinek olyan hangja van/volt mint Gwen Stefani-nak, anélkül, hogy őt majmolnák. Ez követelmény.) A Not Enough hallgatható érdekesség…

És ha már emlegetve volt a punk, mint a ska-ba beszüremlő és azt kicsit felfrissítő zenei irányzat, akkor nézzük meg mit érdemes meghallgatni a témában.

Előképzésnek persze nem árt meghallgatni néhány Stooges, Black Flag és MC5 albumot, de ettől most eltekinthetünk, és csapjunk egyből a közepébe és szemezgessünk az én személyes kedvenceimből!

Talán inkább a punk előfutáraihoz kellene sorolni az egyetlen magyar rocksztárt a soraiban tudó Ramonest, de én valami perverz és titkos okból mégsem teszem. Talán a végtelenül egyszerű lecsupaszított témák az oka, ami miatt a rossznyelvek szerint ha egy albumot hallottál tőlük akkor mindet hallottad. De ha csak egyet hallgatsz meg, akkor legyen a Brain Drain. A lemezről a Come Back Baby egy igazi punk nóta. Primitív és erőteljes, ugyanakkor a dallama mondhatni fülbemászó. A Pet Sematary ironikusan érzelmes, és van benne valami fojtott feszültség. A Merry Christmas pedig nálam a Csendes Éj helyett szokott menni karácsonykor. A súlyos gitárriffek sűrűjében megbúvó kicsiny csengőhangok mindig ünnepi hangulatba hoznak.

A U.K. Subs azon nagy öregek egyike, akik a mai napig aktívak, bár köztudottan csak frontemberük az aki a bandában a folytonosságot képviseli. Előszeretettel lépnek fel Magyarországon is (legutóbb az év elején az A38 hajón nyomtak le egy fergeteges bulit). Igazi mocskos rock’n’roll-t nyomnak, a C.I.D. legtöbbször koncertindítóként üzemel, s ehhez mérten egy igencsak energikus nóta. Kár, hogy még két perc sincsen. A Warhead-et kis túlzással punk himnuszként is aposztrofálhatnánk, ha műfajtól nem lenne idegen a tisztelet meg a hagyomány. Viszont tény, hogy sokan feldolgozták. Zajos, dühös és a refrén igen könnyen megjegyezhető, koncerten még részegen is skandálható. A She’s not There egy jól sikerült Santana feldolgozás, amiből kitetszik, hogy jócskán több van a stílusban a közmondásos három akkordnál.

A Stranglers nem egy agyon hype-olt banda, de érdemes belehallgatni legalább a Rattus Norvegicus című anyagukba. Nagyon dühös, nagyon zajos olykor nehezen emészthető igazi durva punkzenét játszanak, és erre London Lady a legjobb példa. A Go Buddy Go egy virtuóz boogie parafrázis, főleg ha nem veszzük annyira komolyan.

Nem szóltam róluk de jelzem, hogy a nyár során lesz Sex Pistols, Exploited, és Bad Religion koncert. Itt, Magyarországon.

És most nézzük, hogyan szivárgott be kis hazánkba a punkzene… Először is nehezen. Aztán meg alaposan. A hazai mezőnyből első körben (és a másodikban is) a Kretens-t emelném ki (oszlopos tagja volt Hrutka Róbert). Kimagasló hangszeres tudás, zseniálisan felépített nóták, mesterien megírt vokáltémák jellemzik a nem kicsi repertoárt. A banda a korai 90-es évek undergroundjának egy megkerülhetetlen csapata. A 91-ben napvilágot látott Ez még itt nem Amerika szinte tökéletes anyag. A Gondolj Rám refrénjének felépítése hátborzongató, ilyen vokál talán nincs is. A szám íve kicsit törött, de még ez sem ront rajta túl sokat. A Nem lesz majd…gitártémái már annyira cizelláltak, hogy szinte kilógnak a műfajból és annyira fülbemászó a dallama a számnak, hogy rosszmájúan akár pop-slágernek is bélyegezhetnénk. A címadó nóta az Ez még itt nem Amerika pörgősebb, dühösebb a szövege is megéri az odafigyelést, főleg ha közben visszagondolunk a rendszerváltás csodaváró hangulatára.

Nem kimondottan punk, de oda sorolható a Neurotic. (Pajor Tamás megtérése után továbbra is mesterien műveli anyanyelvünket, de ezt tartalommal hatékonyan megtölteni csak a Neurotic-kal tudta.) A Brék szövege zseniális, de a zene is ott van, és a kettő együtt a 6 perces szám alatt végig tartja a feszültséget. A Rock N’ Roll, Sebesség fúvósokkal felturbózott mocskos rock’n’roll. A 18 Gyertya egy flegma, macsó nóta, női türüp-türüp háttérvokállal hatékonyan megtámogatva.

88-as csoport: düh, irónia, zúzás. Három kultikus szám minden kommentár nélkül: Ha egy pisztolyt…, Kubai nők, Mindennek te vagy az oka.

URH – A Spion örököse, az Európa Kiadó és a Kontroll Csoport gyökere, a magyar underground megkerülhetetlen alapvetése. Egy évnyi működés alatt váltak meghatározóvá. Kék Fény, az egykori tévés magazinműsornak, illetve annak főszerkesztő-műsorvezetőjének állít emléket. Szavazz Rám avagy a demagógia mindig aktuális (és ez a verzió sokkal jobb, mint az Európa Kiadóé). A Vigyetek el a nagy magyar kilátástalanság, megzenésítve.

31 szám 1:44.

A történet egy hozzászólással kezdődött, melyből kiderült, hogy Szuperapu egyáltalán nem ismeri és nem is nagyon díjazza a zenéket amiket itt ajánlgatok, sőt nem is érti, hogy az ő kedvenceit miért nem ismerem egy kicsit sem. Ennek eredménye egy DVD-re való zene lett, amit a Blogreálon kaptam, majd pedig megszületett a témában az első bejegyzés is, amit a saját blogjába nem akart berakni, mert szerinte inkább ide való a fejtágítás a punk-ról és a ska-ról. Lássuk is mit ajánl nekünk:

Kezdjük talán a legtöbbet emlegetett albummal a Clash 1979-ben kiadott duplájával a London Calling-gal. Tökéletes album, annak ellenére, hogy dupla, csak hibátlan nótákat találunk rajta. És bár a punk mozgalom egyik legnagyobb bandája a Clash, ez az album hihetetlenül eklektikus. Három számot mindenképpen meg kell hallgatni róla:

Wrong’ em Boyo – New Orleans-i jazzből zseniálisan átmegy a nóta tradicionális ska-ba és ott is marad. A vokál kolosszális, az egyik legjobb bulinóta.
Lover’s Rock – Mértani pontossággal kimért mű. Majdhogynem dramaturgiai ívről beszélhetünk a szerkezetét illetőleg. Egy opera 4 percben…
Lost in the Supermarket – Punkosan egyszerű, de mégis inkább egy zenés meseként lehetne leírni.

A Jesus and Mary Chain-től az Automatic szerintem a legjobb album, nem az a durva noise-rock amivel berobbantak a köztudatba, de azért messze van a populáris utolsó albumaiktól. Végtelenül egyszerűnek, a zajok miatt egysíkúnak tűnő nóták sorakoznak egymás után, de érdemes belemerülni és élvezni az egymásba fonódó zenei egységek szerkezetét amelyek fantasztikus egységet alkotnak.
Head On – Rock’n’Roll. Fekete, szenvedős-szenvedélyes, zajos rock.
Take it – Igazi noise. Még a dob is torzítva van. A minimál ének nagyon jól ráül, összefogja a dallamot. A szám végére a feszültség tapintható, muszáj egyszer élőben hallani!
(De, hogy kedvet csináljak a bandához, egy példa, hogy tudnak slágert is csinálni: Sometimes Always a Stoned & Dethroned-ról)

A Pixies a JAMC kevésbé zajos folytatásaként is értelmezhető, de talán helyesebb lenne a mindkettőjüket a közös ősre a Sonic Youth-ra visszavezetni. Az Ana gitártémáját nagyon jól előtérbe tolja a ritmusszekció az ének is csak lebeg a zene fölött. Ja és jó a szöveg…És ha már más aspektusból szóba került akkor az érdekesség kedvéért is érdemes meghallgatni a Caribou-t ami a gerjedő és reszelős gitárokkal már inkább mutat hasonlóságot a noise rock-kal.

A Leningrád lassan állandó vendége a Sziget Világzenei színpadjának, és nem véletlenül. A klezmert, orosz népzenét, ska-t, punk-ot és még ki tudja mit ötvöző zenéjük maga az energiabomba! Maga a buli. A Pulya zseniális album, én speciel újra beleszerettem az orosz nyelvbe, a szövegeknek külön dallama van.
Pulya – A címadó dal nem egy pörgős nóta, de felpörget. Dől belőle a vodkaszag, a szláv bánat, de magával ragad és bedarál.
Ya tak ljublju tebja – Szerelem. A fúvós szekció szívetszaggató, és minden kiállás a helyén van. Karnevál. Buli.

És ha már buli, akkor következzen a Ska-P, annak is a koncertalbuma az Incontrolable. A spanyol srácok a soralbumokon is felejthetetlent nyújtanak, de azért élőben az igazi a banda. Ezen az albumon több koncertből van összeollózva az anyag és olykor döbbenetes módon átjön ahangulat.
Canabis – Szinte érezni a fű szagát! Klasszikus Ska-P nóta, fergeteg. A közönség tombol, énekel, és közben a színpadon a produkció tökéletesen szól, ami egy ekkora létszámú együttesnél nem akármi.
Vals Del Obrero – A közönség indít és zár. Kicsit sok a technikai szünet, de a végén a Bella ciao a közönségtől korszakos. Maga nóta albumverziója is egy igazi ugrálós nóta, de így meg aztán… Ha már ska…

Skatelites – Az alapító atyák. Több évtizede nyomják az eredeti tradicionális ska-t. A Guns of Navarone alapmű minden magára valamit is adó, a stílusban nyomuló banda feldolgozta.

Madness – A Two Tone egyik legismertebb bandája, az Our House-t és a House of Fun-t még azok is ismerik akik Bros-on szocializálódtak.

Bad Manners – Szintén alapbanda Lip Up Fatty című száma már-már himnikus magasságokba emeltetett a stílus elkötelezetjei között.

Specials – A főleg feldolgozásokkal nyomuló banda szintén a nyolcvanas évek nagy formációja. A Take Five-ot már csak azért is érdemes meghallgatni, hogy lássuk mi mindenre lehet ráhúzni élvezetesen a stílust.

Reel Big Fish – A harmadik genereáció is tudja, hogy hogyan dolgozzon át slágert erre példa (az Aha slágere) a Take on Me.

Mighty Mighty Bosstones – Erősen punkos-rockos, de éppen ezért az egyik nagy kedvencem. Érdemes meghallgatni az utolsó albumukról (Jackknife to Swan) a Mr. Moran-t ami már kicsit messzebb merészkedik és mellé a tradicionálisabb Royal Oil-t a Let’s Face It-ről.

A Less Than Jake (Jhonny Quest) és a Letters to Cleo (I Want You to Want Me) már inkább csak utal a ska-ra annyira eltávolodtak az eredeti stílustól, de szért szerethetőek.

23 nóta 1 óra 19 perc… A második részben a magyar ska-ból és a punk jeles képviselőjéből szemezgetünk!

Kiraktam pár általam olvasott és kipróbált, vagy az ötleteiket kipróbálni tervezett gasztroblogot a bal oldalsávba, de szívesen veszek további ajánlatokat is. Írjátok meg, hogy ti milyen főzőcskés blogot olvastok, honnan szereztek izgalmas és kreatív ötleteket az egyhangú konyhai munkák elkerülése végett.

Itt említeném meg azt is, hogy pár napig rendeltem a Vegafood étlapjáról, és egyáltalán nem igaz, hogy a kaják ilyen gusztustalanul néznek ki, ráadásul még finomak is. Az egy dolog, hogy nem lettem vega továbbra sem, de nem rajtuk múlt, inkább azon, hogy én néha szeretek húst enni. És csak azért nem akartam, mert az állatokat sajnálom, akiket az én kedvemért meggyilkolnak. Hogy a lelkiismeretem megnyugtassam, egy kicsi középutat választottam, azaz csak minimális állati fehérjét veszek magamhoz, van olyan is, hogy napokig semmit.

Aztán pedig, hogy kép is legyen! Megcsináltam a spenótos krém tésztás változatát, amit itt fenn megcsodálhattok. A recept ugyanaz, csak tésztán van kisütve.

Most nézem a Statgépet, hogy honnan jött össze tegnap annyi rengeteg ember a blogra, erre mit látok? Az est.hu-n kint van egy bejegyzésem az oldalsávban az ajánlók között. Nem tudom ki tette ezt velem, de nagyon köszönöm!