"Alanis" címke archívuma

A Sziget első napján (ami valójában a harmadik) egy tapasztalattal biztosan gazdagabb lettem. Méghozzá azzal, hogy ha valaki azt mondja neked, hogy bal oldalra a Nagyszínpadtól, akkor mindenképpen tisztázni kell, melyik bal oldalról is beszélünk. Na, így nem futottam össze egy csomó mindenkivel.

Ellenben Alanis Morissette-el igen, ha csak röpke fél órára is, de hát vele könnyű volt, hiszen a színpadot azért még én sem tévesztem el. Habár a Versions Of Violence után szakítottunk is, ami kizárólag az én hisztim miatt volt, pedig pont annál a dalnál kezdtem libabőrös lenni. Sebaj, kárpótolom majd magam a Roísin fellépésen, hiszen őt már kétszer láttam, és biztosíthatok róla mindenkit, hogy nem tud csalódást okozni. Alanis után aztán úgy döntöttem, hogy legyen a fotózásé a főszerep, így próbáltam is minél több kellemes pillanatot megörökíteni, melyeken látszik a Szigetes hangulat. Meglátogattunk pár sátrat is, de a programot elnézve, nem nekem találták ki egyiket sem. A Burn-nél összefutottunk Talmácsi Gáborral, akit jól le is fotóztam nektek. Igen, ő az ott középen! Aztán beugrottunk a Nokia bulijára, ahol egy csomó jópofa emberke ugrált Martin első önálló fellépésén. Köszönjük mi is, be is nevezünk rá újból szombaton!

És ha már kint voltunk nem hagyhattuk ki a bumbi sátorban megrendezett traveszti fellépést sem, hiszen az ilyen nyugger buzik mint én, csak évente egyszer látnak ilyet. Fura volt, hogy se egy Lady Dömper, se egy Angéla, de azért érdekes volt a csupa külföldről egy hétre idetelepített művész. Volt vetkőzés nőből-férfibe, majd amerikai zászló alól kibújó túlsúlyos Marilyn, egy macho aki a lován ülve mutatott be sztriptízt, és egy öreg díva sanzonokat dalolva. Mégis a lényeg, hogy végül sikerült összehozni a társaság egyik felét, így ott volt Évi, Katze, Zoli, Ricsi és Retro. (Redblek meg egészen rám volt tapadva, hogy a fene az ízlését!) Köszönöm srácok, szombaton ugyenez, ugyanitt!  

Eleinte nem szerettem. Amikor megjelent a Jagged Little Pill, és róla a You Oughta Know, szimplán csak azt gondoltam: "Na, újra egy hülye amerikai picsa, keserű, feminista dalokkal." Egyáltalán nem érdekelt, sőt azt gondoltam, hogy Grammy ide vagy oda, majd szépen mindenki elunja a csalódásairól szóló számokat, még ő is, aztán eltűnik olyan gyorsan ahogy jött. 

Egészen addig gondoltam ezt így, amíg ki nem adta az eddig legjobb albumát, Supposed Former Infatuation Junkie címmel, 1998-ban. Amennyire vissza tudok emlékezni, azt hiszem abban az évben ezt a lemezt hallgattam talán a legtöbbet, melyről a The Couch azonnal bekerült nálam a nem létező, de folyamatosan alakuló, "Minden idők legjobb dalai" címet viselő lista élbolyába. Ekkor tűnt fel, hogy már nem csak sajnálkozik a sorsa miatt, már nem csak a gyűlölni való férfiakról regél, már nem csak bizonyítani akar, hanem ennél sokkal többet csinál. Zenél, éget és néha bizony még fel is perzseli a lelket, ami ugyan fáj egy darabig, de kellemes fájdalom ez és gyorsabban csap át hosszan tartó szerelembe, mint ahogy azt elsőre várná tőle az ember.

Nem sokkal később derült ki az is a számomra, hogy a fent említett minőség nem csak egyszeri alkalomra szólt, hanem hosszabb távon is kitart. Jött az Under Rug Swept, aztán a So-Called Chaos, mindegyiken remek dalokkal. Muszáj volt visszakanyarodnom az előzményekhez, és újra elővenni azokat az anyagokat, melyeket elsőre jól eltűntettem a süllyesztőben. Viszont ami mellett teljesen elmentem, és talán Alanis tudatos leplezése miatt is sokáig nem került az előtérbe, az a humora, mely miatt aztán még jobban megkedveltem. Azt hiszem nem lehet nem szeretni a My Humps feldolgozását, és az olyan filmszerepeit, mint a Dogma, vagy akár a Szex és New York-ban és a Kés/Alatt-ban tett kirándulásait.

És még ennyi minden mellett is van ideje megújulni, kijönni egy olyan lemezzel 2008 nyarán, melyet szinte senki sem várt tőle. A Flavors Of Entanglement talán pont a merészsége miatt, és amiatt mert nem szégyelt visszakanyarodni a gyökerekhez, műfajában napjaink tánczenéi felé nyitva, óriási siker lett. Ugyan teljesen érthetetlen a döntés számomra, hogy miért éppen az Underneath lett az első kislemez, de nyilván piaci megfontolásból. Én biztosra veszem, hogy jönnek még az izgalmasabb dalok is a sorban, talán éppen a Versions Of Violence, vagy a Moratorium.

Ma pedig tisztelegve a művésznő előtt, és megbánást tanúsítva a kezdeti hitetlenségem miatt, én is ott leszek a Szigeten kicsivel 20 óra előtt és türelmetenül várom majd a pillanatot, amikor is életemben először megpillanthatom az énekesnőt. Direkt nem néztem meg milyen dalok fognak az idei turnén elhangzani, pontosan azért, mert most is egy kis meglepetéseire vágyom. Azt akarom, hogy életünk első személyes találkozásán nyűgözzön le. És ne csak a hangjával.

Nos miután ezt a hetet nagy sikerrel Szuperapu uralta a Zenebuzi rovatban, fel kell kötnöm a gatyámat, ha a nyomdokaiba akarok lépni. Lássuk miből is élünk:

Volt szerencsém a héten az összes dalt hallani az új Alanis Morissette albumról és ezek alapján kijelenthetem, hogy nagyon komoly anyaggal fogunk nemsokára, azaz június 2.-án szembesülni. Mármint azok akik venni és nem letölteni szeretik. Sőt, azt hiszem megyek a Szigetre is nyáron és jól megnézem a csajt élőben, pedig ez eddig koránt sem volt biztos, de a Flavors Of Entanglement után nálam totális befutó lesz ez a buli. Ott van példának okáért a drum'n'bass alappokkal operáló Moratorium vagy a csodás 20/20, melyeket fel is tettem nektek ízlelgetés gyanánt a lejátszóba. Ez utóbbi egyébként úgy tűnik nem fog a hivatalos albumon szerepelni, ami csak azt jelentheti, hogy b-oldalas dal lesz belőle majd az egyik kislemezen, talán éppen az elsőn. Ez nem baj, hiszen szeretjük az ilyet, főleg ha jobb a nóta, mint amihez nagy reményeket fűzött a kiadó.

01. new The Music - Strength In Numbers
02. new Alanis Morissette - 20/20
03. 01. Raz Ohara And The Odd Orchestra - Kisses
04. new Alanis Morissette - Moratorium
05. 02. The Enemy - This Song Is About You - Rollo & Sister Bliss Remix
06. 04. The Presets - This Boy's In Love
07. 05. Alanis Morissette - Versions Of Violence
08. 03. Bomb The Bass - So Special
09. new Kleerup featuring Neneh Cherry - Forever
10. 08. Portishead - Nylon Smile - Scienticians Remix
11. new Yazoo - Goodbye '70s - The Black Light Odyssey Remix
12. 07. The Charlatans - The Misbegotten
13. 09. Kent - Generation Ex
14. new The Presets - Are You The One - Lifelike 2008 Remix
15. 15. Whitey - Sweet Words For The Sour
16. 11. Annie - I Know Ur Girlfriend Hates Me - Get Shakes Mix
17. 10. Van She - Strangers
18. 17. Portishead - The Rip
19. 06. Szűcs Krisztián vs The Unbending Trees - The Original
20. new Kleerup featuring Lykke Li - Until We Bleed

Még az idén lesz új Way Out West lemez is, sorrendben a negyedik, amit én személy szerint már nagyon várok, és bízom benne, hogy nem megy el Nick és Jody az olyan gagyi zenei irányzatok felé, mint Oakenfold. Mondjuk a tavalyi Wonka kislemez és az idei első dal a Spacemen bizakodásra ad okot, bár ez utóbbi megjelenésére még augusztus 25-ig várni kell. Ha szeretnéd meghallgatni, annak nincs akadálya, csak Nick Warren ezen mixét kell leszedned hozzá.

Nemsokára Bryan Adams újabb stúdióalbumot rak le a polcra, szerényen csak a 11-es címmel, már ha ez lázba hoz valakit.

Szeretném megint csak egy svéd zenekarra felhívni a figyelmeteket, akik nem mások, mint a Zeigeist névre hallgató trió. Új albumuk erősen ajánlott a The Knife és a Stakka Bo rajongóknak, így gondolom Ricsike és Sidek nem fog habozni egy pillanatig sem, hogy innen leszedje! Kedvcsinálónak pedig itt a The Lake klipje!

Végre megszereztem az első Kleerup albumot is, mely első hallásra olyan, mintha egy végtelenített With Every Heartbeat szólna, csak éppen most nem Robyn énekével, hanem Neneh Cherry, Lykke Li, vagy éppen a csodálatos Marit Bergman közreműködésével. Ami persze nem feltétlenül baj! Ezek közül is elsősorban a rég nem hallott Neneh Cherry és a Forever jelent felüdülést, de kiemelkedő az instrumentális dalok közül a Hero, mely az album első dala is egyben.

Ha pedig csajok, akkor Kylie! Ricsike ugyanis kint volt a pesti koncerten, és élményeit meg is írta nektek részletesen itt!

Biztosan azért ez az első kislemez az új Alanis korongról, mert ez hasonlít a legjobban a régebbi munkáira. Más értelmét nem látom annak, hogy miért az Underneath lett az album beharangozó dala.

Nos, lassan de biztosan én is elkészültem a tavalyi év számomra legtöbb érdekességet és élvezetet hozó videóinak összeállításával:

01. Sia - Buttons
02. Placebo - Running Up That Hill
03. Alanis Morissette - My Humps
04. Bat For Lashes - What's A Girl To Do
05. Von Südenfed - Fledermaus Can't Get It
06. Liars - Plaster Casts Of Everything
07. Zagar featuring Underground Divas - Wings Of Love
08. Ultra Naté - Automatic
09. These New Puritans - Elvis
10. Dave Gahan - Saw Something
11. Klaxons - It's Not Over Yet
12. Emily Haines - Our Hell
13. Justice - Dance
14. Unkle - Burn My Shadow
15. Bloc Party - Flux
16. Tracey Thorn - It's All True
17. Roisín Murphy - Let Me Know
18. Ian Brown - Sister Rose
19. One Eskimo - Hometime
20. Frost - My Plastic Heart

Sia azért élvezi az első helyet, mert Chris Crocker-t mégsem rakhattam oda a Britney paródiával! A viccet félretéve, szerintem a legötletesebb és legmulatságosabb kis klip volt a 2007-ben, ez az albumra csak bónuszként felkerült dal.

Érdekes, de a második helyen egy nem is igazán hivatalos klip foglal helyet, hiszen ha jól tudom a Running Up That Hill-t még csak kislemezen sem adták ki, de egy rajongók által beküldött felvételekből összerakott kis videót összehoztak belőle. Nekem nagyon tetszett, hogy a lányok és a srácok milyen átéléssel adják elő az egykor Kate Bush által megírt dalt. Igazán megható, mindig libabőrös leszek tőle. Egyébként személyes kedvencem a piercinges srác, aztán a csaj aki festi magát a tükör előtt és a fiú, aki a párnájára ejti a fejét.

Harmadikként kapott helyet Alanis My Humps paródiája, mely megint csak a humora miatt fogott meg, hiszen mikor először láttam, napokig röhögten rajta, megállás nélkül.

A többi dal klipjét pedig belinkeltem, ha kíváncsiak vagytok rájuk. Ami eddig még nem volt itt a blogban, az a Liars és Emily Haines száma, őket ajánlom nagyon, a zene mellett az érdekes képi világuk miatt.

Minden idők egyik legjobb énekesnője, Alanis Morissette készíti új albumát, mely tavasszal fog megjelenni, Flavors of Entanglement címmel. A produceri teendőkben oroszlánrész vállalt a már Madonna-val és Björk-kel is együtt dolgozó Guy Sigsworth, akivel Alanis zenéjét kicsit kísérletezőbbé akarja varázsolni, én pedig csak remélni merem, hogy ez a kijelentés a sok-sok elektronikára utal.

Jacko elég bizarr post-it kollekciót hord a szája környékén, melyről a Velvet tudni véli az igazságot. Állítólag a kisebbik gyermek úgy odavert neki, hogy kidurrant és leeresztett a felső ajka. Egyébként készül az új lemez, az éneket már felvették és a Girl Is Mine innen már le is húzható.

Shivamantra új sorozatot indít a blogján, melyben olyan híres művészeket mutat be, akik hiv-vel élnek vagy már sajnos bele is haltak a betegségbe. Ennek kapcsán én is felfigyeltem a hírre, miszerint a svéd Alcazar énekese, Andreas Lundstedt, december 18.-án a QX oldalán mindenki előtt felvállalta betegségét, melyről zenész körökben már régóta suttogtak. Andreas azt mondja, nem tudja kitől kapta el a betegséget, de soha nem is érdekelte; bár néhányan úgy vélik, hogy a másik zenekartag és exbarát, Magnus Carlsson is fertőzött és tőle kapta a vírust.

Itt a hivatalos Hellboy előzetes is, melyet a Pan's Labyrinth rendezője jegyez és ez már magasra is tette a mércét a filmmel kapcsolatba. Nos, a trailer alapján azt hiszem kijelenthetem, hogy a látványvilág miatt nem kell tovább izgulni.

Öreganyánk egyik új dalának koncertfelvételét is beszerezheted innen és meggyőződhetsz róla, hogy Timbaland és Justin mekkora szart adott szegény Maddy-nek.

Kiadják januárban itthon is a Színfalak mögött című sorozatot DVD-n, ami részemről tuti vétel lesz, mert nálam ez volt az idei év egyik legjobban szeretett szériája.

I LOVE ALANIS!!! :-)