"Allatok" címke archívuma

Mindig is jobban szerettem a természet lágy ölén dolgozni mint egy levegőtlen plazában és ez a mostani melóhelyem is ilyen, sőt a leendő is utcai bolt lesz. Az ilyen helyeken valahogy szellősebb az ember feje és az sem utolsó szempont, hogy rengetek állat vesz körül minket, én pedig nagyon szeretem az aranyos állatokat.

Tartottunk már itt macskát, kutyát, volt egerünk, levelibékánk és mindennapos látogatók nálunk a darazsak, szúnyogok és a legyek.

A macskák simán ideszoktak és köbö fél évig etettük őket minden nap, de aztán egyik napról a másikra a vörös meglépett, bár az is lehet hogy simán felfalta a félszemű és sánta kutya.

Aztán egy bernáthegyi féle látogatott meg minket minden nap és meg kell mondjam őszintén, vele első látásra szerelmesek lettünk egymásba. Sajnos ő is elkóborolt, de remélem valami jólelkű és sok gyerekes család befogadta.

Amikor egyik reggel jöttem dolgozni, egy bagoly várt a bejárati ajtóban türelmesen és hiába mondogattam neki, hogy majd csak 10-kor nyitok, mindenáron be szeretett volna jönni. Aztán toporzékolni kezdtem a dühöm levezetésére és a madár elijesztésére, mire nagy sértődötten, morcos fejjel távozott Bumbinyek úr!

A múlt héten egy kacsára lettem figyelmes a parkoló autók között, amint éppen dolga végeztével billegett volna tovább, de szemmel láthatólag elfelejtette hová parkolt. Többen is próbáltak a segítségére sietni és megkeresni neki a járművet, de valszeg azt ellophatták a Gazsiék, mert aztán magánrepülővel távozott.

Szombaton egy denevér suhant be az egyik vásárló után a még nyitott ajtón. Rémület az volt, mondanom sem kell, de vélhetőleg a vérszívó jól szórakozott. Bebújt egy kilógatott nadrág zsebébe és próbált aludni egyet. Végül egy nő mentette meg a boltot a teljes kiürítéstől, aki férfiakat megszégyenítő bátorsággal vitte ki a kis dögöt és indította útjára.

Ma egy gyík gondolta úgy, hogy mi árulunk az ő méretében is forrónacit, de aztán csalódottan távozott, amikor felvilágosítottam, hogy még forrónadrágunk sincs! Mondjuk a mérges farokcsóválása miatt legszívesebben felpofoztam volna, na de mindegy! Azért remélem nem lépett rá senki, amíg ő egyik boltból ki, a másikba befelé sasszolt!

Az eddigi csúcspont pedig a mai pók volt, akinek jobb dolga nem lévén, az én agyonzselézett hajamba szőtt egy méretes hálót, gondolom a legyek és darazsak fogságba ejtésének céljából. Gondolhatjátok milyen gyorsan költöztettem ki, az új albérletéből. Nagyon gyorsan, egy mozdulattal!

Mivel a vendéglátónk szerint is sok dolog lett utólag titkosítva és a vibrátoros sztoriról se adhatok ki több infót, így csak pár unalmas képpel vígasztalhatlak benneteket! Update: beszámoló Zslako-nál és Ana-nál is!

Újabb blogtalálkozó is kilátásba lett helyezve, szeptember 15-re! Kíváncsi vagyok kit érdekelne és hogy ez az időpont minden részt venni akaró egyénnek megfelelő e! Ha minden klafa és 10-nél többen jelentkeznek, akkor összehozzuk!!! Jelezzen kommentben az is, aki szeretné a saját blogján is meghirdetni az eseményt, hogy az ő olvasói is értesülhessenek majd az időpontról és a helyszínről és részt vehessenek az eseményen. Pár nap múlva megfogalmazzuk a "hivatalos" szöveget és lehet másolgatni!

Amíg takarítónőbe vedlettem át ma és aztán kinyaltam a lakást, eszembe jutott milyen jókat röhögtünk nemrég szűk családi körben a gyerekkori csínytevéseken. A folyosó felmosása közben hallottam az udvarról, hogy kiabál az egyik anyuka a kis porontyával, hogy ne tépkedje és egye meg a frissen ültetett füvet!

Én kifejezetten ördög voltam törpeként és minden lehetséges módon borsot törtem a szüleim orra alá. Akkor nagyon idegesek voltak rám és maximális szigorral kezelték a tetteimet, de most ennyi idő elteltével már anyukám is csak mosolyog és jót mulat a történteken.

Már babakocsis koromban is akaratos voltam és ha a szüleim ott hagytak a bolt előtt, én kitaláltam hogyan lehet a szíjaktól megszabadulni és menekülni az állandóan arcomat csipkedő néniktől. Kimásztam a járműből (elinte fejjel lefelé koppantam a betonra) és célba vettem négykézláb a boltot nyalókáért, vagy elindultam pipitéreket tépkedni.

Szintén közértes eset mikor nem kaptam édességet mert büntiben voltam én jól kicselezve mindenkit, saját kiskosárba összeszedtem a nekem tetsző dolgokat, majd felpakoltattam a kasszához, az eladónénivel. Mire anyu odaért, csak azzal tudott szembesülni, hogy már be van ütve minden a gépbe és ki kell fizetnie.

Volt egy lány az oviban, akinek a szüleivel jóban voltak az én szüleim és úgy gondolták, hogy nekünk is barátkozni kell. Én nem így gondoltam, mert a kiscsaj idegesítően sokat beszélt, ezért egyszer szemét módon, mikor felügyelet nélkül hagytak bennünket, teletömtem a száját homokkal. Majdnem megfulladt szegény és ezúton is elnézést kérek tőle! Mondanom sem kell, óriási botrány lett belőle és apumék többet nem haverkodtak Vikike szüleivel.

Mivel nem számítottunk egy pénzes családnak, viszont a szépet nagyon szerettük, ezért a családi szülinapokra és névnapokra, különböző kertekből és a környékbeli kertészetekből szereztünk virágokat a tesóimmal. Számtalanszor szaladásra kényszerítettek az őrök, sőt egyszer fenn is akadtam egy kerítésen és leszakadt a gatya rólam. Mehettem haza szégyenszemre egy szál alsónaciban, viszont egy szép nagy csokor tulipánnal a kezemben.

Szintén a pénztelenségnek köszönhetően, leleményességben nem volt hiány nálunk és az egyik haverommal azt is jól kiokoskodtuk, hogyan tudunk pénzt szerezni fagyira a legkisebb megerőltetéssel. Felfigyeltünk arra, hogy a közért mögött tárolják teljesen szabadon a visszaváltott üvegeket, mi pedig ügyesen beraktunk egy jó párat és újra előrevittük, majd újra és újra. Már a tarifákkal is tisztában voltunk egy idő után, ezért a legdrágább boros palackokat válogattuk ki, majd odáig merészkedtünk, hogy teljes doboz sörösüvegeket is pénzre váltottunk, így még a rekeszért is fizettek egy csomó suskát. Ezzel persze idővel lebuktunk mint a sicc és futottunk hazáig mikor kikergettek minket a boltból. Valószínűleg észrevették a hiányt és megjelölték az egyszer már beváltott palackokat ami a vesztünket okozta. Mikor mi megfeküdtünk ezzel a dologgal, pár hétre rá körbekerítették vasráccsal a helyet és profi raktárrészt alakítottak ki ahonnan már nem lehetett kilopni a betétes üvegeket.

A családban nem csak én voltam ördög, hiszen mikor a hugicám négy éves volt, jól felbosszantotta a szomszéd hölgyeményt azzal, hogy a virágládáiból kikaparta az összes muskátlit. Amikor megkérdeztük tőle miért csinálta, teljesen ésszerű választ adott. Azért mert bele akart ülni és nem fért el a növényektől!

Mióta az eszemet tudom, imádom az állatokat és ezzel a rajongásommal is meg kellett küzdeni a szüleimnek. Mindent hazavittem ami mozgott! Volt két kutyánk, számtalan macskánk, tizenhárom hörcsög, békák, gőte, sőt még pár napig egy veréb is lakott anyukám rózsaszín kötött sapkájában. Az utcán találtam szegényt és el volt törve a szárnya én meg azt gondoltam, ha etetem majd rendbe jön és akkor elengedhetem. Sajnos a fű amit adtam neki én buta, nem gyógyította meg és el kellett temetnem a lépcsőház mellé a homokozóba! Képzelem mikor megtalálta valamelyik ott lakó kisgyerek, hogy megijedhetett!

Az iskolában sem lettem még olyan rendes gyerek mint most, bármennyire is neveltek a jóra, nem fogott rajtam semmi. Annyira bátor voltam, hogy egyszer a történelemtanárral az iskola aulájában több száz gyerek előtt eljátszottam egy áprilisi tréfát. Tudjátok amikor a ruhára mutatva mondtuk, hogy "Jé, mi van ott" aztán meg mikor odanézett az illető jól felpöcköltük az orrát és kiabáltuk, hogy "Van egy bolondom! Van egy bolondom!". Ezen a tanárnéni annyira megborult, hogy ott helyben megpofozott és a fülemet tépve vitt az igazgatóhoz. Lett is kalamajka, mert ő is kapott azért amiért elragadtatta magát és megütött egy diákot, meg én is mert mérhetetlenül szemtelen voltam. Úgy emlékszem ez volt az egyetlen intőm, amin még otthon is csak nevettek a hasukat fogva.

Mesélhetnék még napestig, de örülnék neki, ha ti is megírnátok nekem a bolondságaitokat, szabályszegéseiteket vagy a szülőként megtapasztalt gyerekcsínyeket!

Apróságok

Tegnap arra gondoltam, ha minden nap megkapnánk azt a pár egyszerű dolgot, amitől boldognak érezzük magunkat, akkor mennyivel jobban is érezhetnénk magunkat. Nem milliós fizetésekre és új kocsira gondolok persze, hanem apró, mégis jelentős dolgokra.

Ilyen példának okáért egy kedves mosoly is a közértben, mikor kómásan lebotorkálsz reggel kiflit venni, vagy tegnap a bőrgyógyásznál a mosolygós, érdeklődő doktornéni. Soha nem értettem a reklámokban, mikor megy a szöveg: "Kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!" Kinek van gyógyszerésze??? Nos, tegnaptól nekem és ehhez elég volt annyi, hogy maximálisan értem dolgozzon a patikus hölgy, megrendelje a számomra megfelelő terméket, tanácsot adjon, sőt még ki is hozza édespofának a szatyrot a pult mögül, szimplán csak azért mert a kezedbe akarja adni. Hétvégén ajándékot is kaptam, noha "csak" egy mézeskalácsszívet a vásárból, de kincsként örzöm és mikor reggel kinyitom a szemem, ott figyel a polcon. Nem nagy ügy, csupán apróság és mégis...

Aztán ott vannak azok a dolgok, melyeket nem mástól várunk és jó esetben kapunk, hanem mi magunk teszünk érte. Ilyen is rengeteg van, be lehet okosan osztani őket, hogy minden napra jusson egy. Pölö, kettőre is elegendő jótett, ha az 1%-ot felajánlod egy alapítványnak, embereknek akik rászorulnak, kutyáknak, macskáknak. Jó érzéssel tölthet el az is, mikor csak úgy, mielőtt bemész dolgozni, veszel egy csokit a kollégádnak. Én jól érzem magam attól is, ha nem szemetelek és dobom ki a kocsi ablakán az üres üdítős flakont, hanem bedobom egy kukába alkalomadtán. Fellökhetjük az idős nénikét a bolt előtt, de segíthetünk is neki bejutni, sőt a bevásárlókosarát is megpakolhatjuk. Letölthetjük Madonna borzasztó, zenealázó dalát a netről, csupán azért, hogy segítsük a föld megmentését 25 centel, de még sorolhatnám az ilyen és hasonló eseményeket!

A legnagyobb baj az, hogy bármennyire akarod is jól érezni magad és teszel is napról-napra ezért, vannak akik magasról szarnak rád és mindenkire a világon. A postai csomagom végül meglett tegnap és kézhez is kaptam, de csak úgy lehetett, hogy már majdnem kiabálnom kellett a nőcivel és még úgy is csináltak mintha én tehetnék róla, hogy a kézbesítő egyszer sem csöngetett be, nem hagyott a postaládában értesítőt. Egyébként is miért nem tudom a 14 jegyű számot, amit a nagyatádi postás írt a csomag feladóvevényére? A muskátli minden napi eltávolítója sem szól azóta egy szót sem, miért veszi le a cserepet, esetleg azért mert útban van neki mikor szerel. Nem szól, csak leveszi, letörve ezzel a virágait, odateszi az ajtóm elé. Gondolja minek legyen kedves, udvarias, majd csak észreveszem, hogy el kell onnan raknom.

Hatalmas probléma a kommunikáció hiánya a magyar embereknél és nem veszik észre mekkora károk származnak ebből másoknak és saját maguknak is. Mi a tökömet tanítanak manapság az óvodában, iskolában és a szülők otthon, mikor még köszönni sem tudnak az emberek? Engem megtanítottak erre is és anyukám nagyon büszke volt rám, hogy a legjobban köszönő gyerek voltam a általános iskolában! Persze mondhatjuk, hogy a politikai helyzet, meg mindenki savanyú és még számos dolgot, de szerintem a neveltetéssel kezdődik minden, hogy mit láttatunk a gyermekünkkel!

Toepler "művésziértékeketmagaszszintenképviselőmacskagyilkos" Zoltán

Az Indexről kiollózva:

"Az Index felhívta Toepler Zoltánt, aki kérdésükre csupán annyit mondott a telefonban, hogy nem akar foglalkozni ezzel az üggyel, és hagyják békén. Tímár Péter filmrendezőt nem érték el, de a szintén zsűritag Hartai László, operatőr és rendezőt, az ELTE BTK filmelmélet szakának tanárát sikerült szóra bírniuk.

"Vihar egy pohár vízben" - minősítette a film és a macska megölése iránti médiaérdeklődést Hartai, aki szerint ennél sokkal fontosabb filmes ügyekről, a magyar filmművészet megújulásáról kéne inkább beszélnie a sajtónak. Hartai állítása szerint zsűritagként nem tudta, hogy valóban megölik a kismacskát a filmben, sőt most sincsenek erre vonatkozó információi.

"Zsűritagként nem egy bűncselekmény tényállását kellett megállapítanom, hanem egy film esztétikai értékeiről döntöttem" - tette hozzá Hartai, akiben állítólag fel sem merült, hogy a filmben bemutatott, brutális jelenet nem trükkfelvétel, hiszen egy fikciós filmben látottakat soha senki nem veszi komolyan.

"Ennek ellenére elítélem, ha tényleg megölték azt az állatot" - tette világossá álláspontját a zsűritag."

ERRE VARRJATOK GOMBOT!!!

Felhívás!?

Keresek a heteken belül induló filmforgatásomra vízbe fojtható embereket! Jó lenne ha beteg lenne, (mert akkor utólag majd hivatkozhatunk erre) mert az altatás sem humánusabb mint a víz alá nyomás, állítólag. Lényeg az, hogy nevezni szeretnék a filmszemlére, hogy Tímár adjon majd nekem is fél millát, mert ez tuti siker lesz a tapasztalatok szerint! Elsősorban az Álszent című alternatív dokumentumfilm készítőit várom sok szeretettel és majd jól kipróbálhatják egymáson milyen megfojtani valakit!

Ez a 21. század, Welcome to HUNGARY: KLIKK

A remekmű itt is, de csak erős idegekkel rendelkezők nézzék!!!