"Alom" címke archívuma

Kellett nekem a múltkor gúnyosan megmosolyogni ezt a bejegyzést, mert ma éjszaka háromszor is felkeltem arra, hogy Gyurcsánnyal álmodom.

Nem emlékszem mindegyikre, sőt egyikre sem teljes részletességgel, csak egy momentum maradt meg bennem, amikor azt mondta: megígéri nekem, hogy többé nem lesz olyan dolog ami miatt hazudni fog, és nem csak azért mert majd jobban eltitkolja a ballépéseit, hanem mert tényleg nem fog olyanokat csinálni.

Nem nyugtatott meg valószínűleg, mert a másik kettő álomra is verítékben úszva ébredtem fel.

A jól megszokott délutáni alvásomból ébredtem az imént, de most nem ordítva mint ahogy az előző bejegyzésben írtam, hanem röhögőgörcsben fetrengve.

Történt ugyanis, hogy egy piros lámpánál várakoztam Újpesten, mikor mellém gördült Beja asszony a méregdrága, nagyongizda Mercedes Cabrio-val és teli torokból énekelte, kissé rekettes és hamiskás hangon, a drágalátos férje egyik dalát. A biciklisávban lazán mellénk gurult Whitney Houston, fehér forrónaciban, kis trikóval, majd ő is teli torokból rákezdett a So Emotional című nótára, mire Beja ledöbbent arccal elhallgatott és a zöld jelzés ellenére sem indult el, ugyanis a lemerevedett teste megakadályozta ebben. A mélytorkú fekete énekesnő kaján mosollyal a szája sarkában nézett le a megkukult Bejára, majd kényelmesen suhant át a kereszteződésen és fordult be a következő sarkon. A hangját még a házak közül is felénk sodorta a szél, mire Győzinéből erőteljes zokogás kíséretében tört fel az elkeseredés. Nos ekkor ébredtem fel úgy, hogy közben szétröhögtem a párnámat!

Nagyon nem csodálkoznék, ha ilyen álmok után egyszer én is arra ébrednék fel az alvásból, hogy biciklivel próbálok körözni itt kint az előszobában.

Néhány napja az éjszaka kellős közepén édespofa arra ébredt, hogy hevesen zihálok és kiabálok álmomban. Szegény nagyon megrémülhetett és addig nem is bírt visszaaludni, amíg meg nem nyugtatott és én a másik oldalamra fordulva, nyugalmas, szabályosan lélegző állapotba nem kerültem.

Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy mekkora szemétség már így ráijeszteni a kedvesünkre! Én ugyan nem emlékszem tisztán a saját álmomra és az ordítozásra, de arra igen mikor ugyanez történt velem, csak akkor a másik oldalról éltem át az eseményeket. Édespofa is produkált már számomra rémisztő ébredést, habár ő legtöbbször azzal, hogy fut és rugdos álmában, de a hangos motyogására is ébredtem már. Az nagyon aranyos szitu volt, mert amikor megsimogattam a fejét, megfogta a kezem és megszorította, aztán mosolygott egyet és pihegett tovább. Volt egy olyan barátom is, aki időnként felült az ágyban az éjszaka közepén és értelmetlen dolgokat mormolt, sőt olyannal is találkoztam aki angolul dumált, majd pár mondat után visszacsapta a fejét a párnára és elégedetten sóhajtozva tovább szundított. A legbizarabb mégis az alvajárás, na azt ne akarjátok átélni! Kegyetlenül rossz dolog arra eszmélni hajnalban, hogy a párod nincs az ágyban melletted, hanem a konyha hideg kövén ücsörög, a kispárnáját szorongatva. Amikor kedvesen megsimogattam a fejét és megkérdeztem tőle, hogy miért nem alszik, szépen lassan feltápászkodott és visszasétált az ágyhoz, ahol folytatta az alvást. Reggel persze teljesen buta fejjel nézett rám mikor elmeséltem mi történt, de még viccesebb volt az ábrázata, mikor a kádból szedtem ki és azt tálaltam neki ébredés után. Nos ez a kapcsoltat ugyan nem ezek miatt, de hamar véget ért és én több hónap éber alvás után végre mélyálomba zuhanhattam.

Nektek van olyan ismerősötök aki álmában sétál a háztetőkön? Ti is szoktatok beszélni álmotokban és ha igen, akkor értelmes dolgokat? Voltatok már úgy, hogy reggel teljesen máshol ébredtetek és nem a puha ágyatokban, ahová előző este lefeküdtetek?